BudapestBoy

Jó a film, pörgős, vicces, ötletes, fordulatos. És jók a színészek is, Merle Oberonban több élet és őszinte báj van ebben a filmben, mint a mai celebdámák tucatjában beleértve a hazai és nemzetközi megcsinált, felfújtszáj, felszínes-műarc, semmiben nemhiszek/lélektelen tekintett hölgyeit akármilyen művészeti ágban is beleértve. Miért nem lehet ma valaki spontán csinos, ha férfi jóképű, miért kell azt érezni, hogy minden művileg megcsinàlt, làtszat, csak a kirakatnak szól, mint a sztármanöken házassàga.

72ben ezt filmet megcsinálni nem hogy nem nagy teljesítmény nem volt, hanem azt se tudom hogyan, ki és miért adott erre pénzt. Az 100% hogy nagy bukás lehetett anyagilag. Gondolom a főszerepre nem ezt a színészt szàntàk, csak a nagyok (és a tényleg jók) valszeg visszadobtàk. Vígjátéknak sem megy el szerintem, hanem egy ultragagyi katyvasz. Az egyetlen, ami miatt végignéztem, a kor, az akkori francia életstílus, az azért visszaköszön a képekben, de az a röhej, hogy a cselekményekben példàul nem. Ott úgy viselkednek bizonyos helyzetekben a szereplők, ahogy a franciàk sosem, már úgy értem a francia franciàk.
Mintha nem is ugyanaz a rendező műve volna, mint "A profi"

Az ok, amiért ma már nem készülhetne el ez a film, egyrészt, hogy elgondolkodtat arról, kik és hogyan irànyítjàk a globàlis folyamatokat, másrészt tartalmas szolgàltatást is nyújt, a hamis és degeneràlt digitàlis filmtrükkök helyett még valódiak vannak és ìgy sokkal drágàbb tényleges anyagi/technikai ráfordítást is igényel.
Persze a modern, gagyi filmtrükkök, a digitális háttér szemfènyvesztés, nekünk nem olcsóbb csak a készítőknek a sameszaikon keresztül, de ez egy másik story.
Meg ami még klafa, hogy a mindenünk feletti hatalmat átvevő digitális informatikai alkalmazás világ, élèn az okos mobiltelefonokkal és a közösségi média platformokkal (ugye mindent el akarunk árulni magunkról, mert az látjuk a "sztárok" is ezt teszik, meg nem akarunk lemaradni a többiektől) még nem létezett.
A törtènet is elég izgalmas, kellően feszes, persze azért mecénás cenzúra, már akkor is volt, noha a mostani szinthez képest gyerekcipőben járt így az elmeképzés/tudatformálás határokat nem feszegeti.

Az alapművet, szégyen nem szégyen nem ismerve, csak a képi produkciót górcső alá véve, ez inkább egy gondolkodás mód/vilàgszemlèlet leíró, fejlesztő produkciónak tűnik. Annak viszont elég jóféle és jól sikerült. Mert eszességet és furfangossàgot, no meg általános intelligenciát azt fejleszt, talàn az olyan rocksztárok és közízlés befolyásoló trendalakítók, mint pl. Azariah (akinek 3s koncertjén egyik napon jelen kellett lennem) is néha-néha olvashatnának/nézhetnének ilyeneket is, mert akkor nem lehetne az összes szàmszövegüket 500 szóból kirakni. És ez főleg azért káros, persze mindamellett, hogy a csodás magyar szókincs készlet (egy átlagos magyar még most is kb. kétszer annyi szót hasznàl a mindennapi kommunikàcióban, mint egy amerikai) forgácsolódik le, hanem a tudat, a gondolkodás mód és a személyiség is egyszerűsödik, primitivebbé vàlik. A szereposztás kiváló tehetségekből lett válogatva, talán Székhelyi nem a legszerencsésebb a címszerepre, nem is színészi képességei, inkább fizimiskája, alkata miatt.

Mint nosztalgikus visszatekintés bizonyos jelenetek élvezhetőek. Az akkori Budapesti hangulat fel-fel sejlik. Mint film igen alacsony színvonalú. A fényképezésnèl vagy a fénymérő lazázott vagy az általam látott kópia sötétült be. Az pedig érthetetlen, hogy hogyan tudtak egy ilyen témàban ennyire erotikamentes filmet csinálni. Vonnegutra, mondják, hogy műveiben a szex géprajz, na itt is olyan csak képekben elmesèlve. Engem zavart, nem azt mondom, hogy pornót vagy túlzott erotikát vártam, de ahogyan itt tálaljàk, egy zárdában is nyugodtan bemutatható. Eszenyi ugyanakkor csinos és természetes, ez még a kemikáliàk és lelki mérgek előtti időszaka.

Maga a film gyengébb szerintem, mint az osztályzat, amit kapott, ebben benne van az elismerés, hogy belevágták a fejszét ebbe az igen kemény fába.
Azt, hogy miért tették, nem igazán értem, az ilyen filmeknek, az ilyen sztoriknak, történeteknek nincs igazàn piaca és akkor még nem is törekedtek a könyvbeli hangulat autentikus visszatükrözésére. Maga a film, ha a könyv hangulatát próbàlná visszaadni, olyasféle hosszú snittekkel lenne teletűzve, amiket például Tarr Béla alkalmazott. A karakterek a másik, amin elmegy a dolog. Hiába jó színész valaki, hitelesen nem lehet szovjeteket az amerikai jólétben felnőtt színészeknek játszani (ahogyan persze vikingeket sem) , mert gagyi, talmi dolog lesz. És a tisztaság, a sterilség az épületekben, az utcán, na az is megmosolyogtató, de persze érthető is, nyilván nem szerettek volna úgy forgatni, hogy mindenki, mindig saras, poros, szalmás, bolhás, tetves legyen.

Maga a film nem nagy szám, a zenék aránylag jól eltaláltak, a fényképezés is jónak mondható. Ami gondoltatot ébreszt viszont: egyrészről milyen mérhetetlen és erőszakosan nyúltunk, nyúlunk bele a természetbe. Elvileg a főváros lakossága nem nőtt azóta, viszont, ahogy lelaktuk az agglomeráció zöld területeit, az kiábrándító és sajnos ez a trend most is folyamatban van. Itt nem csak a családi házakra hanem a mindenhol előbukkanó, lélektelen és gusztustalan egyre szaporodó logisztikai bázisokra
gondolok. A másik a képeken megjelenő cigányság tradicionális munkái, melyek a modernizációval kiszorultak a mindennapokból és sose kínált nekik igazi alternatívát egyik kormány se, mivel is kereshetnék meg a kenyére valót. Azt ki merik mondani, hogy a migránsokat nem lehet integrálni a társadalmunkba, de azt nem, hogy a cigányság esetében is teljes zsákutcának tűnik ez a folyamat. A cigányság se keveredik "magyarokkal" Ennek az oka szerintem egyrészt az alapvetően eltérő értékrendjük, családi és rokoni kapcsolataik, életmódjuk és röghöz, helyhez nem kötődésük. Azokkal a módszerekkel (akár a büntetőjog eszközei) amikkel próbàlkoznak nem tudnak hatni a cigányságra, sem motiváció, sem esélynyújtás, sem anyagi stabilizáció terén. Persze nem is biztos, hogy kell, meg kellene Őket is kérdezni mit és hogyan is szeretnének és nem szellemileg, erkölcsileg lezüllesztve tartani őket és persze kerülni Őket, ahogy a politikai, gazdasági elit teszi.

Attól még, hogy valaki rendezőnek gondolja magát, nem lesz rendező és attól még, hogy esetleg némely színpadi darabnál esetleg kijön a lépés, még nem kellene elvállalni filmrendezést is. Az nagyon más tészta. Ráadásul a téma se nem könnyű, se nem vehető félvállról. Az igen előtt ke kellett volna ülni, átgondolni a dolgokat, mit, hogyan tudunk megvalósítani. A képek sokkal inkább színpadra valók, a díszletek egy színházban elmentek volna, de egy filmben? Miért kellett ezeket a dalokat beletenni, és ki gondolta, ez összállhat egy kerek, hiteles egésszé, miért kellett a Pál utcai fiúkat is belekeverni, az olyan szentség, ami úgy jó, ahogy van. De ez nem jó, egyáltalán nem. Lehet illeszkedik abba a képbe, amit mostanában próbálnak 56-ról festeni, de attól még nem ilyen volt az, ez tuti. Zavaros, hiteltelen katyvasz, sajna

Mint film nem különösen izgalmas és jól sikerült.
Ezek a színészek ezt a produkciót a kisujjukból kirázzák.
Valódi értéke szerintem, hogy néprajzilag korrekt munka és fontos a magyar hagyományok, elődeink életének a megismerése okán. Ami még értékelendő, hogy a "harci" cselekmények sincsenek eltúlozva, irreálisra beállítva. A forradalom és szabadságharc valami ilyesmikből àllhatott össze, a jelentős nagyobb csatákat leszámítva.

Szerintem ez érthetetlenül kevésbé sikerült, pedig akkoriban az ilyen fajta filmkészítés erős volt. A jelmeztervező sem volt a helyzet magaslatán, az például nonszensz, hogy Kézdy fején a sisak szinte beszéd közben leesik és több ruházatban is évszázados tévedések vannak, néhány "harcos" 15-16. századi gúnyát visel. Ebből a történetből és a színészi repertoárból sokkal jobbat is kifőzhettek volna. Kőszeg viszont mindig csodás.