berto

Tapasztalat: 4671 film
Kompetencia: 24 film
Súly: 5271
Regisztráció: 2006. április 11. (11 év, 2 hónap)
Kedvencnek jelölték: 18 user

Kedvencek

Rendezők: Billy Wilder, Clint Eastwood, Giuseppe Tornatore, Henri-Georges Clouzot, Jean-Pierre Melville, Orson Welles
Színészek: Alain Delon, Bette Davis, Colin Firth, Emma Thompson, Ingrid Bergman, Javier Bardem, Jean-Louis Trintignant, Jennifer Connelly, Kristin Scott Thomas, Marlene Dietrich, Meryl Streep, Russell Crowe
Műfajok: dráma, film noir, krimi, thriller

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1949
Lakhely: Zalaegerszeg

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
...And Justice for All
Az igazság mindenkié
3 2017-06-27 3,9
(67)
Al final del túnel
Az alagút végén
4 2017-06-26 4,2
(10)
When Nietzsche Wept
 
4 2017-06-25 ?
(6)
Ya ne vernus
Nem jövök vissza
4 2017-06-25 3,8
(12)
Listen to Me Marlon
 
5 2017-06-24 ?
(5)
Unlocked
Élesítve
3 2017-06-22 ?
(9)
The V.I.P.s
A fontos személyek
4 2017-06-22 ?
(6)
Detour
Gyilkos kitérő
2 2017-06-21 ?
(6)
L'avenir
Az eljövendő napok
2 2017-06-20 2,9
(17)
Once Upon a Time in Venice
Volt egyszer egy Venice
1 2017-06-20 2,3
(17)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2017-03-27 18:01:40 Örökség (1980) berto (2) #3

Kezdem a jó dolgokkal: ebben a filmben lehetett először hallani Döme-Verebes: Sohase mondd című dalát Hernádi Judit szenzációs előadásában. Két nagy „hazatérő” is feltűnt a vásznon, a Meseautóból Perczel Zita, alias Kovács Vera, és az oroszlánarcú Szabó Sándor. Ragályi Elemér varázslatos képei megpróbálták feledtetni a film rettenetes gyengéit. A film készítése idején még nem nagyon lehetett látni archív felvételeket az 1936-os berlini olimpiáról, de ma már sok helyen megnézhető Leni Riefenstahl monumentális, elképesztően hosszú filmje. (Egyébként a matuzsálemkort megélt német rendezőnő életéről is szeretne Mészáros forgatni.) Elöljáróban, nem akarom művészi mivoltukban megalázni sem Mészáros Mártát, sem pedig Monori Lilit, hiszen ha másért nem is, koruk miatt tiszteletet érdemelnek. A rendezőnő már a kilencedik X-et tapossa, Monori Lili – szívbetegként, már ellátogatott a túloldalra, de szerencsére visszahozták – is belépett a nyolcadik X-be. Ennek ellenére a szóban forgó film hemzseg az ordító hibáktól. Maga a történet annyira kimódolt, csak a forgatókönyv íróinak, (Kórody Ildikó, Jan Nowicki – róla majd később is írok!) a realitásoktól teljes mértékben elrugaszkodott fantáziájából születhetett meg. 1936-ban! egy dúsgazdag meddő úriasszony egy zsidó masamódot szemel ki arra, hogy helyette szüljön a ludovikás(!) százados férjétől vagyona örököséül egy gyereket. Nemes egyszerűséggel ezt a témát csakis agyrémnek lehet nevezni. Az is óriási szereposztási tévedés, hogy ezt a Sylvia nevű úriasszonyt Monori Lilivel játszatták el. Ugyan nem osztom a rendezőnő véleményét, hogy Monori a legtehetségesebb magyar színésznő, de kétségtelenül vannak kvalitásai. Elsősorban akkor, ha lecsúszott egzisztenciájú nőszemélyeket alakít, vagy vonaton utazva se szó, se beszéd, üzekedési célból beleül egy vadidegen férfi ölébe (Maár Gyula: Végül), Elsőként kellett volna említenem, hogy remekül tud kamerák előtt szülni. Amennyiben hinni lehet az interjúknak, Kende János, az operatőr elájult, de a művésznő tette a dolgát, premier plánban hozta világra a gyerekét. Szerinte Mészáros Mártának köszönheti, hogy a gyerek élve született meg. A letörölhetetlen spleenes, világfájdalmas arckifejezése alkalmatlanná teszi úriasszony megjelenítésére. A kor úri divatjának megfelelő ruhák úgy lógtak rajta, mint tehénen a gatya! Vegyük a férfi főszereplőt, a nyársatnyelt Jan Nowickit, aki sokáig volt a rendezőnő férje/élettársa. Valószínűleg kellett az ő gázsija is a pár létszükségleteinek a kielégítésére, mert a szerepjátszása a nullával egyenlő, még a közhelyes snájdigsággal sem rendelkezett, csak a néhai Kozák András szinkronja tette elviselhetővé az alakítását. Vajon K.A. nem lett volna ezerszer jobb?! Az idei Oscar-gála vörös szőnyegén lárvaarccal feszengő Isabelle Huppert 1980-ban még karrierje első évtizedét taposta, állítólag ő szeretett volna filmezni Monori Lilivel, meg is adatott neki, penészvirágú kinézetével nem emelte a szereplők játékának színvonalát. Szerencsére nem mutatták a szörnyű végzetét. (Feltűnt, hogy a mellette szereplő statiszta jókedvűen nevetgélt. Vajon mit képzelt? Korzózásra vitték a nyilaskeresztes banditák? Nem akadt senki a film utómunkálatai alatt, hogy valamilyen módszerrel kitakarják ezt a szarvashibának számító bakit?!) Kútvölgyi Erzsébet, Huppert szinkronhangja sokkal életszerűbben el tudta volna játszani ezt a szerepet.
Talán érthető, hogy csak azért nem nézhetetlen az értékelésem, mert végigkínlódtam a filmet, de nagyon feldühített, ezt a hosszúra nyúlt véleményt a bosszúságom levezetése miatt írtam. A filmkészítésben meglehetősen termékeny Mészáros Mártában azt nagyon becsülöm, hogy a hihetetlen megpróbáltatások ellenére (a szobrászművész apját a sztálini terror idején kivégezték, ő árván maradt, irdatlan nehéz körülmények között nőtt fel) képes volt, első női rendezőként jelentős alkotásokat is létrehozni, bár ezt a filmjét legjobb lenne elfelejteni.

Kiegészítés az ismertetéshez: fontos információ, hogy Hans Fallada: "Halálodra magad maradsz" című posztumusz regénye alapján készült.

2017-03-23 23:06:27 The Anniversary (1968) berto (4) #1

Bill MacIlwraith színdarabja alapján készített film, amely egyértelműen Bette Davis jutalomjátéka. Műfaját kizárólag fekete komédiának mondanám, mert az egész film poénokból álló tűzijáték. Már az is egy hatalmas gag, hogy a Kim Carnes által megénekelt B.D. szemekből csak egy látszódik. Ez a vérszomjas kalóz kinézet illik is Mrs. Taggarthoz, mert egy igen rettenetes hárpia elevenedik meg előttünk. Aki a férje halálának évfordulóját minden évben nagyszabású családi ünnepséggel teszi emlékezetessé, aki a három fiára ólomsúllyal nehezedik, megakadályozva önállóságuk kibontakozását. Hiába lázadnának ellene, a legidősebb fiú, Henry női ruhákba öltözve, a középső, Terry feleségével és népes családjával a Kanadába való szökést fontolgatja, a legkisebb, Tom pedig minden évben új menyasszonyt mutat be. Minden tervet és elképzelést az anyjuk (az édes jelzőről szó sem lehet!) meghiúsít, minden családi csatározást győztesen fejez be. Bette Davis szinte lubickol a szerepében. 60 évesen a színészi eszköztárának teljes bevetésével felejthetetlen szörnyeteget teremtett.

2017-02-07 17:20:19 [Kritikus kód] berto #1823

Kedves ismeretlen szerkesztő hölgyek és urak!
Nagyon szépen kérem, hogy szüntessétek meg a folyton felugráló "Értesítéseket", mert számomra roppant zavaró. Elég sok filmet nézek és értékelek és mindig azt hiszem a kék jel feltűnésekor, hogy valami fontos, de aztán kiderül, hogy X vagy Y írt egy az általam értékelt filmhez egy nekem teljesen érdektelen kommentet. Néha 6-8 is megjelenik. Vannak kedveltjeim, az ő véleményüket meg szoktam nézni, de a random hozzászólások nem érdekelnek. Esetleg lehetne egy olyan opció, ahol ki lehet kapcsolni a megjelenést?
Elnézést kérek, ha valakit ezzel a kéréssel megbántottam, nagyon nagyra értékelem az önzetlen munkátokat, nem is tudom mi lenne velem a KT nélkül, hiszen minden nap ezzel az oldallal kelek és fekszem, olyan lenne, mintha a fél karom hiányozna.
Köszönettel és üdvözlettel: berto (Hadnagy Róbert, nyugdíjas könyvtáros)

2017-02-06 19:20:32 Dani (1957) berto (4) #1

Szívfacsaró dráma 1957-ből. Meglepetésre teljességgel mentes a politikától, az érzelmek játszanak benne főszerepet, meg a szépséges Bara Margit és Tolnay Klári. A bevezető képsorok nagyon emlékezetesek, mintha egy a harmincas években készített klasszikus francia melodráma lenne. A film lezárása nekem különösen tetszik, minden a néző fantáziájára van bízva. A felnőtt szereplők mindegyike erkölcsileg elítélhető, csak sajnos a „bűneik” miatt az ártatlan 12 éves Dani szenved.

2017-01-21 10:59:23 The BFG (2016) / A barátságos óriás berto (4) #21

Ki gondolta volna, hogy az orosz kém Spielberg utolsó előtti filmjéből ilyen remek alakításra is képes? A kémek hídjában minden mimika nélkül csak azt hajtogatta háromszor, hogy „használna?” Ennek ellenére valóságos díjözönben részesült. Ebben a filmben pedig HABÓ szerepében igazi színészi teljesítményt nyújtott. A kalandos életű Dahl meseregényét filmvászonra adaptálni merész vállalkozás, de a rendezőnek ragyogóan sikerült. Látványos, varázslatos mesevilágot teremtett, amely néha eltér az eredeti műtől, de ez nem válik a hátrányára. A modern filmes trükkök egész arzenálját felvonultatva követhetjük Szofi és HABÓ történetét. Sokan horrornak jellemzik, de ha ez igaz, akkor a Jancsi és Juliska és a Piroska és a farkas is az! Nem hiszem, hogy a mai gyerekekben félelmet keltene a kilenc ocsmány óriás megjelenése, mert a TV-ben látható animációs szemetek néha sokkal rémisztőbb alakokat jelenítenek meg. Feltétlenül meg kell említeni Nagy Sándor (nem hivatásos műfordító!) magyarra való átültetését, a HABÓ-ra jellemző rengeteg szellemes szófacsarás élvezetes pluszt nyújt a látvány mellett. Még egy pozitívum: Szofi (Ruby Barnhill) végre nem picsogós gyerekhangon szólal meg, hanem Györke Laura hangján, amelyet sok-sok szinkron-színésznő irigyelhetne meg, mert ez a szövegmondás tökéletes. Minden szavát jól lehet érteni, külön élmény volt. Schnell Ádám szinkronja sokkal jobb volt Rylence hangjaként, mint Scherer Péter reszelős orgánuma.

2017-01-16 19:19:27 La La Land (2016) / Kaliforniai álom berto (2) #41

Ingyen mozijegyet nyertem egy filmes oldaltól, és a nyeremény felhasználhatósága kötve volt egy adott mozilánchoz, viszont ott csak ezt az egy filmet játszották, amit nézhetőnek ítéltem. Szerencsére pénzt nem adtam érte, így igaz az a mondás, hogy „olcsó húsnak híg a leve”. Hozzáteszem, hogy nem utálom a musicaleket, pl. kedvencem a Kabaré, meg a Chicago, de a negyvenes évek amerikai látványos revüfilmjeit is kedvelem, főleg ha Fred Astaire, Ginger Rogers, Gene Kelly énekel és ropja a táncot. Nekem eleve gyanús volt a Golden Globe díjözön, részint azért, mert a mostanában díjazott filmek általában nálam nem nyerők, másrészt pedig a rendező előző filmjét is a mennyekbe dicsérték én meg eléggé unatkoztam rajta, J. K. Simmonst pedig a pokolba kívántam. Olvasva a kritikákat és a hozzászólásokat tudom, hogy negatív véleményemmel erősen a kisebbséghez tartozom, de ebben a filmben én nagyon kevés értéket találtam. Leginkább azt, hogy színes és szélesvásznú volt, aztán slussz. Történet semmi, nem volt benne egyetlen fülbemászó dal (tudom, a botfülem hibája!), egy-két olyan táncjelenet, amelyek nyomokban emlékeztetnek a régi nagyokra, és a két főszereplő is csak erős jóindulattal átlagos. Elnézést kérek azoktól, akik imádják ezt a filmet, nézzék meg minél többször, én még ha fizetnének érte sem tenném.

Végeztem a sorozattal! A tavaly megnézett részeknek az volt az érdekessége, hogy a jelenben játszódtak, de ez a rész visszament a Conan Doyle-féle idősíkba. Az ilyen és hasonló történeteket nem szeretem. Amúgy is úgy határoztam, hogy bármennyire tetszett az első és a második évad néhány része, kezdett unalmassá válni, nem tudott lekötni. Ez a húzás számomra teljesen érthetetlen, hiszen a sorozat sava-borsát lúgozták ki.

2017-01-11 11:09:08 Manèges (1950) berto (4) #1

Tart: Yves Allegret 1950-ben forgatott filmje, amit az angolszász országokban a „Lovarda” címmel is játszottak. Nálunk néhány filmes oldalon „Fondorlatok” cím alatt lehet megtalálni. A rendező akkori felesége, Simone Signoret Dora szerepében az egyik főszereplő, férjét, az igazi lúzert a sokat foglalkoztatott Bernard Blier alakítja. Meg kell még említeni Dora anyját (Jane Marken), egy igazi szipirtyó, aki a lányával együtt teljes mértékben kihasználta a hiszékeny férjet, különböző fondorlatokkal az utolsó fillérig kifosztották a szerencsétlen embert. Flashbackek sorozatából ismerheti meg a néző a valóságos történetet, amely az emberi aljasságot reprezentálja. A filmre igazán illik a francia noir szó, amely ebben az esetben nem egészen a megszokott filmműfajt jelenti, hanem a két nő lelkének elborzasztó sötétségét. Kritikusok kifejezetten nőgyűlölő jellegűnek ítélték meg a filmet, de a bemutatott „hősnők” igazán rászolgálnak a gyűlöletre.

Mese habbal, de ennek ellenére érdekes volt. Ahogy olvastam, a valóságos történettel köszönő viszonyban sincs a film, a kétszeres gyilkost pozitív hősként ábrázolja, aki az életfogytiglani börtön hosszú évei alatt a hivatásos ornitológusokat megszégyenítő szakértővé képzi magát, gyógyszereket készít az addig gyógyíthatatlannak vélt madárbetegségekre. Burt Lancaster alakításában még szinte hihetővé is válik a film.

Összes komment...