berto

Ma, amikor néhány országban már elfogadott az azonos neműek házassága, és a Pride felvonulások nálunk is minden évben ismétlődnek már nem olyan nagy „durranás”, de 1978-ban még eléggé az volt. A film sztorija nem szenzációs, de a két főszereplő (Tognazzi és Serrault) alakítása az! Sajnos már nincsenek az élők soraiban, ahogy a ragyogó kabinetalakítást nyújtó Benny Luke (Jacob szerepében) sem. A siker miatt elkészült két folytatása is, de szokás szerint az első nyomába sem érnek. Amerikai remake is készült belőle, „Madárfészek” címmel, nem hiányoztak belőle a „nagyágyúk” Robin Williams és Gene Hackman volt a képviselőjük. Nekem az eredeti sokkal jobban tetszett. Az 1979-ben készített magyar szinkron rengeteget emelt a színvonalon, Sinkovits Imre, de főleg Márkus László kedvére komédiázhatott a hangjával Albin szerepében. A gyakran emlegetett régi magyar szinkroniskola kiemelkedő darabja.

Köszi a kiigazítást! Ezt tényleg elszúrtam. b.

Ennél a filmnél (eddig) csak két komment olvasható, ráadásul az egyik meglehetősen fanyalgó. Pedig számomra ez a film megunhatatlan! Peter Sellers zseniális színész volt, tehetsége csak a legnagyobbakhoz mérhető. A film nagyjából a helyzetkomikumra épül, de a klasszikus magyar szinkron Velenczey István „indiai” akcentusával felejthetetlen. Sellerst sokan őrült egoistának, kiegyensúlyozatlan egyéniségnek tartották. Ezt cáfolja a következő vallomása saját magáról: „Klasszikus példája vagyok minden humoristának: csak akkor vagyok vicces, amikor dolgozom”.

Bocsánat, hogy a csapos közbeszól, ugyanis csak a könyvet olvastam. Sorozat megnézésére csak igen ritkán vetemedek, mert, ha egy történetet egy normál film ideje alatt nem lehet elmesélni, az már számomra érdektelen. A hanyagolásához nagyban hozzájárult, hogy a könyv sem tetszett. Az igaz, hogy az írónő első könyve, volt hová fejlődnie, ezt meg is tette, mert a nálunk elsőként megjelent „Holtodiglan” című írása és a belőle készült film, valamint a „Sötét helyek” című könyve és annak adaptációja tetszett. Ennek a könyvének a legfőbb hibája az, hogy a szereplők mindegyike zakkant, ez különösen igaz a Camille nevű hősnőre. Rengeteg nem egyénített, ellenszenves szereplő, irdatlan hosszú és sehová sem vezető párbeszédek, meg a folyton felvillanó Camille testébe vésett szavak roppantul idegesítettek. Egy embernek nincs is akkora testfelülete amelyre szinte egy egész szótárnyi szöveg ráférne. Ez úgy ahogy van: badarság! Aztán Camille állandó ivászata. Egy valódi szeszkazánt is megszégyenít a felhörpintett italok mennyiségével. A könyv teljes egészében klinikai eset. Ennek ellenére, ha megjelenik Flynn-től egy újabb könyv/film, arra vevő leszek.

Ez a film a kevés musical kedvenceim közé tartozik, látványosság tekintetében pedig az első. Nem tud befolyásolni a sok fanyalgó kritika és hozzászólás, mert a maga műfajában tökéletes. Az sem zavar, hogy köszönő viszonyban sincs a történeti tényekkel, hiszen nem biopic, hanem zenés, táncos film. Hugh Jackman kivételes tehetség, mindent tud, amit a műfajban tudni kell. Zac Efron már itt is megmutatta, hogy valódi tehetséggel van megáldva. Viszonylag ritkán nézek újra filmeket, hiszen az újakra sem jut gyakran idő, de ezt 2017. decembere óta háromszor néztem meg, első alkalommal moziban, aztán kétszer a PC-én. Most is ugyanúgy tetszett, mint először.

A főoldalon szereplő ismertetés nem erről a filmről szól! Tévedésből - valószínűleg - a "Sheila Levine Is Dead and Living in New York" című 1975-ös darab rövid tartalma.

Arra bíztatok mindenkit, hogy ha van lehetősége, feltétlenül nézze meg ezt a mesterművet! Ez a nagybetűs Természetfilm. Csodálatos felvételek sorjáznak benne, közte olyanok is, amelyeket még soha nem láthattunk (kék bálnák, szibériai tigris, stb.) A legfontosabb a film üzenete: az elkövetkező két évtizedben ökológiai katasztrófa fenyeget! Földünk helyzete közel áll ahhoz, hogy lakhatatlan pusztasággá változzék. Az emberiség sorsáról való döntés a kezünkben van, a globális felmelegedést és a környezetvédelmet nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Jelenlegi ismereteink szerint nincs egy másik Föld, itt kell élhetőbb körülményeket teremteni. Az azonnali szemléletváltás sürgető kényszer, amelynek megértéséhez ez a csodás sorozat nagyban járul hozzá.

Koncepciójában alapvetően elhibázott „városbemutató” kisfilm. Budapest a téma, de szinte semmit sem lehet megtudni a városról. Gyakran használt kifejezés, hogy a „vizek városa”, nna ezt tényleg bemutatja. Uszodák, strandok képei elárasztják ezt az egészen másra hivatott össze-vissza vagdalt dokumentumnak szánt darabot. Funkciótalan szereplők lézengenek benne cél és értelem nélkül. Sok esetben még a kutyafuttában bemutatott híres épületek nevét sem tudhatjuk meg. Filmetűdként valamivel jobban funkcionálna, de akkor a címében ne ígérjen áttekintő képet a magyar fővárosról!

Kedves "Bubu" KT-és társam!
Érdemes ellátogatni a közeli könyvtárba, ugyanis a film irodalmi alapja, Meg Wolitzer könyve (The Wife, 2003) magyar fordításban „Útközben” címen jelent meg már 2016-ban(!) a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában. Jó olvasást kívánok!
Üdvözlettel: berto

Nagy meglepetés volt számomra, hogy a „Péntek Rézi” olasz változata mellett ez a film is magyar „ősökkel” rendelkezik. Ladislao Vajda (Vajda László) „Magdát kicsapják” cimű 1938-as vígjáték (Turay Ida, Tolnay Klári, Páger Antal) olasz újragondolása. Az irodalmi alapot Kádár Miklós és László színdarabja adta. Milyen alapvető művészi változást élt meg a rendező Vittorio De Sica, hogy ilyen kommersz darab rendezése után évekkel később olyan örökbecsű filmeket készített, mint a „Biciklitolvajok”, vagy „A sorompók lezárulnak”. Igaz, kellett hozzá egy igazi rendszerváltozás is.