Abaamade

A film IMDb-s adatlapján lehet választani a "large penis", a "big penis" és az "extra long penis" között, és az első percekben egyértelmű választ is kapunk Aaron intim méreteit illetően... Namost, erre nem biztos, hogy kíváncsi lettem volna, s nem tudom, hogy feleségének - aki a film rendezője is egyben - mi oka, célja, indíttatása volt a "himbilimbizés" gyakori bemutatásával. De félre a prűdériával, mert ezt leszámítva, ez egy kiváló megváltás-történet, annyi hibája van, hogy talán túl idealista, mert a valóságban, az elvonón résztvettek és kikerülők mindössze 15 %-a marad józan vagy szer nélküli a kinti világban. A függő ember hiteles bemutatása komoly rendezői, színészi feladat, itt sikerül kegyetlenül fájóan bemutatni ezt a létállapotot. A szenvedés, a lélek-betegsége, az önámítás-és becsapás, a tisztult állapothoz vezető pokoli stációk mind-mind megjelennek a filmben s ami a lenyűgöző; át vannak élve. A végkifejlet egyrész megrázó, ugyanakkor giccs-felé hajló, a "szárazság"-szobájában még mindig nyitva marad egy ajtó, amely visszafelé néz...

Ugyan miért is rökönyödnénk meg azon a kitételen, hogy a földgolyó – innen nézve – másik oldalán, a második világháborúban nemcsak a gaz japcsik az ellenfelek, hanem más gonosz szintén leskelődik és árt, és írjuk le az alapvetést, szörnyek márpedig mindenhol vannak és [spoiler]punktum. Nem kell ebbe különösebbet látni vagy belemagyarázni. Namost, ha van egy repülő-erőd, amelyen igaz hazafiak, potens és harcias férfiak szolgálnak, amelyre hogy-hogynem felkerül egy szép szőke nőstény, akkor mutatkozik csak meg az uralkodó férfi nimbusza, tudniillik, hogy az első pillanattól fogva feltolul bennük a nemes érzés, [spoiler]mégpedig, hogy egytől-egyik meg akarják dugni a nőt. Ott, azonnal, hirtelen, izzadt-szőrösen, [/spoiler]nyáltól csorgó pofával rávetnék magukat erre a szextárgyra. De gyün a csavar, hogy kiderül, ezeknek a szájkarate-huszároknak nincs is pöcsük, és nemcsak ezek a gaz és gonosz és majdnem láthatatlan japcsik tizedelik a bombázó anyaszomorítóit, hanem felbukkan az a rémpofájú izé is,[/spoiler]amellyel ezek a szuperhíró adoniszok nem bírnak, de aztán a tök nélküli – de a feministák kibontott büszkén lobogó zászlaja alatt – új erőre kapó szőke nimfa – [/spoiler]miközben az urak rezignált és tehetetlen kisfiúként nézelődnek -, brutál mód legyilkolja, mint a Predátor a csigazabáló franczúz francia disznókat a Prédában, a Tasmán Ördög übergonosz unokatesójának kinéző szörny-Izét[/spoiler]. Összefoglalva; a látvány, a párbeszédek, a zene, a történet, és ahová fut, mind-mind megérlelte bennem azt az eddig csírájában leledző gondolat-pöttyöt, hogy azért nem mindig a macsó férfiaké az a vászon, hanem valahol a nő is ember, na… most akkor jöhet levezetésként egy kis Szexmisszió…

Fontos film, akkor is, ha jó fehérként tudjuk, a halott indián a jó indián. A fehér ember nem felejt, bosszút áll a "Kék katona". A jó halott, indián. Az indiánok sátorban laknak, sok tüzes vizet isznak, sok színes ruhát és bőrgatyát viselnek, és szerencsére már jó kevesen vannak, mert megjelent a himlő. A halott, jó indián. Az indiánok természetközeli, és nekünk fehéreknek igen-igen fura szerzetek. Halj már meg, indián. Ahhoz, hogy mi fehér emberek új, megfelelő életteret nyerjünk, az indiánoknak meg kell halniuk. A megölt indián, már halott, földnélküli indián. Kiváló amerikai anzix az ottani demokrácia születéséről.

2023-11-14 15:03:38 Ya, Nina (2022) / Lucky Girl Abaamade (4) #1

A Halál mindig váratlanul és túlságosan megdöbbentően érkezik, pedig folyamatosan ott ólálkodik a hátsó udvarban. Kerényi Lajos atya nyilatkozta azt, hogy "áldott rák-betegség", mert a betegség „felébreszti valakiben a szeretetnek, a jónak, az igazságnak az akarását”, tehát az ember felismeri és feladja addigi gyarlóságait, és „lelked legmélyén … csendben alakítod át fénnyé a világ legszörnyűbb árnyait”. Nem nagyon értettem Kerényi atya „áldott rák-betegség” definícióját, de a filmnek sikerült rávezetnie egy nagyon fontos meghatározásra, a transzcendenciára. Lépjük át az emberi határokat, mert csak az emberi léten túl ismerjük meg Isten igazi arcát. Lehetünk-e oly vakmerőek, hogy fityiszt mutatunk ennek a randa halálnak, és filmbéli élményeinkből kiderül, lehet a kaszással a tenger morajlása mellett sakkozni, vagy közvetlen közelében jót mulatni, borozni, urambocsá a másikhoz érni, és táncolni. Habár ez vélhetően az utolsó tánc lesz…

2023-11-09 09:32:56 Don Verdean (2015) / Áss csodát! Abaamade (3) #1

Relikvia-és főként érmegyűjtő, amatőr numizmatikus sok mászkál országunkban, de legtöbbjük nem áll szerződésben egy múzeummal sem, van aki megélhetésből, van aki hobbiból űzi fémkeresővel e kutakodó tevékenységét. Legfeketébb erőlászlónk például felterepjárózott a csővári várromhoz - ahol a tereprendezések során valóban számos pénzérme került elő -, és illegális érmekeresésbe fogott, azonban az éppen helyszínen tartózkodó amatőr műemlékes, várbarát - civilben BKK-s sofőr - értesítette a helyi erdészt a kalózkodásról, és erőemberünk leviharzott a hegyről. És mennyi ilyen van... Szatíra akar lenni ez az alkotás, remek alapötletből táplálkozik, de elpocsékolódik a kiváló színészgárda a lapos és gyenge megvalósításon. Sokkal morbidabban, ütősebben, bátrabban kellett volna a témához nyúlni, valahogy úgy éreztem a film nézése közben, mintha a rendező Jared Hess, valamiféle normához kötötte volna magát, hogy azért ezt, vagy azt nem szabad túlspirázni, maradjunk csak a normál kerékvágásban, pedig el kellett volna engednie a gyeplőt, legyen állat, meglepő, bő nyállal szarkasztikus, de ez elmaradt, és a végeredmény e lassan csordogáló, erőtlen, lankadt, elkenődő, mégis kellemes, kedves szélhámos történet. Pedig egy végletekig elmenő, fanatikus, őrült Sam Rockwellt szívesen láttam volna.

Egészen a 72. percig, a teremben lévő gyerekek piszok jól szórakoztak, kezük-lábuk járt, kalimpált és együtt izgultak, éltek Ágasék és Pipacsék lüktető, szirupos, édes, eseményekkel dús kalandjaival. Aztán rémült sikoly reszkettette meg a mozi auráját: - "Jönnek a bergeniek!". És jöttek, és faltak és troll-csontok recsegtek és kiömlött a sok vigyori troll vére, melyben bokáig gázoltak a diadalittas bergeniek, és nem adtak kegyelmet egy nyamvadt trollnak sem, és trollt nem hagytak hátra, igen, utoljára maradt a végsőkig kitartó Ágas és Pipacs...
A vetítés után az átélt izgalmaktól és borzalmaktól letaglózott, zokogó 6-8 évesek vánszorogtak ki a teremből, ahonnét még sokáig kihallatszott a bergeniek sátáni kacaja... Miután már napok óta troll-láz van nálunk, komolyan írom, kezdek vonulni a sarokba zokogni. Azért megjegyzem, hogy fertelmesen jó zenék bukkannak itt fel, és a szinkronhang közelít a zseniálishoz, Fehér Tibor vagy Zana Zoli különösen emlékezetesek.

2023-09-29 17:30:36 Első kétszáz évem (1985) Abaamade (3) #2

Miután Maár Gyula Törőcsik Marival visszahúzódott a nyugalom és az alkotás "szigetére", Velembe, négy éven keresztül ízlelgette, formálta, "maárosította" Királyhegyi Pál önéletrajzi írását. Királyhegyit olvasni izgalmas, érdekes, tragikomikus, mulatságos és abszurd, egyszóval; élmény. Maár anekdotákra tördelte Királyhegyit, így fűzte filmmé azokat, de a végeredmény az lett, hogy a hangsúly egyetlen dolog - az abszurdum, a groteszkség - ábrázolására helyeződött, a film pedig nem áll össze, hanem már az elején félresiklik, elveszíti a súlyát és szétesik. Hiába szenzációsak a mondatok, egyes dialógusok, szituációk, és szenzációsak - egytől-egyig - a színészek - csupa meghökkentő figura, fura alak, kretén, agyalágyult, szadista, ribanc, homokos, pedofil állat(szegény Holl István de jó ebben is) -, a végeredmény mégis csak az, amit jóval előttem zéel írt, hogy nem jön át, aminek át kellene, és "ilyen szinten ez maár szinte művészet". Nem tudhatom, hogy Maár érezte-e a készülő film hangsúlyainak elbillenését, a dramaturgia légtelenné válását, de gyanítom, igen, mert az utolsó félórában - lesz, ami lesz - szabadjára ereszti az elvont, elmebeteg abszurdumot. Hangosan felröhögtem a halálmenet során egymásra találó, e képtelen szituációban egymás iránt forró szerelemre lobbanó két szép nyilas testvéren. És tényleg két szép fiatal színész - Nagy Gábor és Sir Kati - remek alakítását élvezhetjük. Az i-re pedig felteszi a pontot a felcsendülő zene. Erre a propagandaízű - elképesztően morbid - összeborulásra, még a nyilasok legendás Kun Pátere is elégedetten nyalta volna meg a szája szélét... ha nem a bitófán végezte volna.

Te jószagú... de, tényleg; ugyanis van az a szokásom, hogy a film befejeztével a stáblistát, meg az összes betűt, felhasznált zenét, szponzort is megnézem, direkt, hátha belecsempésztek a filmalkotók valamilyen meglepit, no és itt sikerült. Nézzétek-hallgassátok meg az uccsó 1 percet, és akár szavazást is érdemelne, kinek melyik hangeffektnél volt deja vu-je(mondjuk a "szőrös taxisofőr"?). Szóval ez ízléstelen, nem vitás.

2023-08-22 16:45:40 Terrifier 2 (2022) Abaamade (4) #5

Ez pedig nagyon jó lett. A hentelés már sok is, durvulás van itt kéremszépen, az egyes halálnemek kifejezetten sokszínűek és borzalmasak. Viszont csak nekem tűnt fel, hogy a bohócdémon humora csak önnön magáról működik, ha vele humorizálnak, azt egyáltalában nem kedvelheti. Mindenesetre az a következetesség, hogy csak a saját humorán vigyorog, talán egy igaz krisztusi szög, a démonok általunk emberként definiált, nyelvi megformálásaként, hogy csakazértis haljon meg, kínszenvedéssel múljon ki az ember. Ez az a film, amihez nincs megfelelő befejezés. Egyszerűen azért nézed, hogy a különféle brutális halálnemeket - amelyeket kedves ismerőseidnek, kollégáidnak, főnöködnek, meg Józsinak a fűkaszásnak - tudnál ajánlani, hogy menjenek el melegebb éghajlatra. A lényeg, hogy ne gondolkozz, ezerrel megy a hentelés, a vér a barátunk.

Valóban, egészen elképesztő az a mondat kedvenc nyomozónk szájából, amikor megkérdez egy férfit, hogy: - "Ne haragudjon, de nem zavarja, hogy egy nő a főnöke?". Nagyon zsír.

előzmény: csabaga (#4)

Úgy érzem, ha nem lett volna az említett klasszikus, átváltozós, kosztümös, csípős őszies, borongós hangulatú horror, hanem csak a film első része van kibontva és hangsúlyozva, akkor is bőven kapunk az iszonyatokból. Igen, így, többes számú-iszonyat "élményt" nyelhetünk le a retinánkon át nézőként. Valamiért Marlon Brando által az Apokalipszis most-ban megformált Kurtz ezredes szavai ötlöttek fel bennem a látottakon: - "Iszonyat, az iszonyat." No, meg Choli Daróczi József holocaust versei szintén beugrottak, ezért aztán hiába jó a film, nem biztos, hogy mégegyszer-nézéssel háborgatom a gyenge, érzékeny lelkivilágomat, mert a mészárlás, az mészárlás.

Kétségtelenül átitatja a filmet a humanizmus és kialakul egy se nem víg, se nem drámai, kissé sótlan, mégis érzékeny, finom alkotás, amely szeliden ábrázolja az előítéleteket, s láthatunk szép ívű karakterfejlődést egészen a másik fél, a "gyüttment" elfogadásáig. Erősen javallott a katalánokkal ismerkedni.

Legyetek szívesek Barsi Bélánál módosítani a fotót, mert azon Makláry Zoltán látható. Köszönöm.

Anno moziban néztük és illetődtünk meg az alkotáson, pedig a szomszéd teremből áthallatszódott egy szuperhiro film robaja. Meglepően sokan ültünk a vetítésen, s mikor végéhez közelített a film, már tudtam, hogy kínos lesz innen felállni, már nagy volt a gombóc a torkomban, már megint egy film, amelyik megérint és nem tudom palástolni az érzelmeimet, már megint görcsösen igyekszem eltussolni, hogy megindultak a könnyek a szememből. Vége, jön a stáblista, feloltják a fényt, néhányan bizonytalanul, lesütött fejjel botorkálnak kifelé, de mi ez, a többség csücsül a helyén; alattam, oldalvást kigyúrt, tetkós, kopasz macsó srác ül mereven; örömmel konstatálom, hogy ül és zokog. A szomszéd szuperhírós vetítésről csupa unott arc bújik elő, kontrasztként az Anyám... terméből pedig kisírt szemű, elnyűtt - de mégis boldog - arcok. Köll ennél több?

Ez nagyon nem volt döfi nekem, ilyen érdekes témát ennyire unalmasan tálalni, ej. Kétszer kellett nekiveselkednem, hogy le tudjam gyűrni, a pontszámom is inkább Ulrich Thomsen miatt formázódik hármassá.

Sziasztok,
Szeretném, ha szerepelne a színészek kiválasztható listájában - a tavaly elhunyt - Somhegyi György színművész. Azonos néven szerepel a fiatal színész Somhegyi György, de itt az idősebbről van szó:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Somhegyi_Gy%C3%B6rgy_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz,_1939%E2%80%932021)
köszönöm. --> Somhegyi György

2022-09-27 11:47:17 Négy lány egy udvarban (1964) Abaamade (3) #1

Az a baj, hogy nincs itt erő, lendület, csak úgy van, botorkál a történet a maga kis egyszerűségében. De, lehet, hogy direkt ilyen cselekvés nélküli ez a film, tétova, hiszen hazugságra, elfojtott vágyra épül, ahol szolidan elhallgatják a valóságot, de leplezik az érzelmeket is. Szirtes Ádám nagyon él ebben az okostojás szerkesztő szerepben, Törőcsik Mari és Gábor Miklós szerelmespárja pedig ritka sunyi és érzelmi zsákutcába tartó. A Gábor Miklós megformálta Erős figurája előrevetíti az A.E. Bizottság Szerelem nótájának sorait: - "Má megint itt van a szerelem... má megint csak akarok egy jó nagyot...". Hát, persze, hogy gané, és felviszi egy haver kollégájának a lakásába Lenkét (T.M.), hogy ott aztán valami nagyon tisztességelleneset míveljen vele... Íme, tehát egy szerelmespár, akiknél az őszinteség talán nem is létezik, nem izzik a szenvedély, mert a nő rossz élethelyzetéből való kitörési lehetőséget lát a másikban, a férfi pedig csak "akar egy jó nagyot...", hogy aztán a film végén a csalódottság keserű hullámai boruljanak össze a szereplők feje felett.
Ui.: Nem is tudom, hogy ennyire sunyinak és számítónak láttam-e figurát megformálni bárhol is Gábor Miklóst.

A szerencse három fiának lavírozása a háború forgatagában("egyik pokolból, a másik pokolba"), egészen a végső tébolyig. Lehet, hogy mindenki - ők maguk is - jobban jártak volna, ha Tompa Pufi lepuffantja őket a nyitó jelenetben, és tényleg megérdemelték volna, annyira ócska, vacak, ripacs vergődést mutatnak be ezek a "lógósok". A szerelmi szál, a három királyok túlélésért folytatott bohóckodásai, a francia katonaszökevény, a Planta-dal mind-mind blama, egyszerűen kínosan néztem ezeket a jeleneteket. Egy-két momentum menti a filmet, így Kállai Ferenc nyomozó figurája szenzációs, milyen széles palettán működik a színész eszköztára, hátborzongatóan ördögi a pali; Major, mint főpincér, nagy forma; nyúlfarknyi szerepe ellenére Pongrácz Imre "kis Hitlere" megragadt bennem. Az pedig, hogy Koncz Gábor vagy Gelley Kornél szerepe nem több egy statisztáénál, nem értem, a marhavagonos utazásnál pár mondatot kapott Tomanek Nándor például még a szereplők között sem volt feltüntetve...

Elkészítésekor mennyi nézőnek lehetett ott a gombóc a torkában, görcs a gyomrában, hogy az apám, a testvérem, a nagybátyám, akiről eddig azt hittem, hogy... aztán persze kiderülnek ezek a roppant kínos, kellemetlen ügyek és ügyeskedések, de, hát Istenem, mindenki csak túlélni akart a háború sodrában. Nyomozás, hogy ki is volt igazából az apám. A háború áldozata? Hős katona? Ellenálló, rendíthetetlen partizán? Kegyetlen nyilas gyilkos? A sok-sok verzióból melyik mutatja az apa igazi voltát? Szabó Apa filmjével rokonítható Keleti alkotása, és itt is súlyos lenyomatot hagy Gábor Miklós, és milyen jól játszik a fiatal Bujtor. De a személyes kedvencem jelenetét újra-és újra néztem; Szakáts Miklós zseniálisan alakítja a hajdani nyilas fejest, egyszerűen fertelmesen undorító, bár lehet, hogy Keleti érzett meg valamit a szereplőválogatáskor, hiszen - mint utólag kiderült - Szakáts "Cyrano" fedőnévvel az állambiztonság beszervezett besúgója volt, igaz nem volt választási lehetősége...

Nekem erről szól a Kritikus Tömeg. Hogyan találtam volna meg ezt a filmet a KT nélkül? Egy nulla élethelyzetben is mennyi lehetőség és út található. Van választása a lányoknak, és mindketten döntéseket hoznak, felnőnek, Isa útja is rögös, Marie döntése elhamarkodott, súlyos, folytatás nélküli. Sok van ebben az alkotásban, a párbeszédek, a dialógusok életszerűek, a filmzene jól eltalált, izgalmas. Tetszett.

Az a jó ebben az alkotásban, ahogy beszippant a történet és azonosulsz a szituációval és a szereplő küzdelmével. Micsoda kontraszt van a csodálatos, viruló természet és a rothadó, javarészt elpusztult emberi faj vergődése között. Erős ez az alkotás, Lucy Walters is meggyőző, bár jobban szeretnék vele olyan Josefine Mutzenbacheresen azonosulni, mert úgy a történet végén biztosan jól sülnének el a dolgok, ... khm ... khm

2022-02-15 12:12:31 Hodina dejepisu (2013) Abaamade (4) #1

https://film.indavideo.hu/video/f_tortenelemora_1

2011-es alkotás, amely anélkül futott, hogy bármit is láttunk volna belőle...

Tömény zsenialitás a köbön. Imádom minden másodpercét, és nem számít, hogy Stur szülőfalujában, Zayugrócon pár éve 8 szlovák hazafi letámadott, és a "magyar menj haza" mondattal köszönték meg látogatásunkat.

Jóízű hortyogásomból vagy kétszer is felébresztett a mellettem lévő, majd megjelent a színen egy igazi színész, egy jelenség, a Maestro, akinek a felbukkanása után már kiment az álom a szememből. A jelenség tartása, mozdulatai, megjelenése ismerősnek tűnt, hát közelebb mentem a képernyőhöz, hogy felismerhessem Antonio Banderast, és istenbizony nem tudtam, hogy ő játszik a filmben, de szerencsére itt van, s ugyan nem menti meg a - nem mellékesen igényes - alkotást, de emel rajta. Szerencsésebb lett volna egy zenés (ál)dokumentumfilmet készíteni, mert ez így nem ad sokat. Vicces pillanatunk volt, amikor valaki csendben megjegyezte, hogy bizony ő nem tudja ki az az Andrea Bocelli, mire a másik nagyeszű azt válaszolta, hogy évekig a Judas Priest énekeseként működött. Elmaradt a harsány röhej, ugyanis megállt az ütő bennünk; a Bocellit nem ismerő, nem hallott még a Judas Priest-ről...

2021-11-07 01:24:16 Gyömröi gyilkosságok (2002) Abaamade (4) #1

Vannak olyan tényfeltáró dokumentumfilmek, amelyeket rendszeresen be kellene mutatni nemcsak a televízióban, hanem 17-20 éves diákoknak az iskolában, mert ilyen - a puszta bestiális gyilkosságon túlmutató, évtizedekig emberi sorsokra kiható - förtelmes bűnökre nem jöhet felejtés, ebből okulni kell, emlékezni kell. Ma Gyömrőn jártunk, s ha nem sétáltunk volna a városkában, erről nem is tudnék...

2021-10-14 14:30:12 In the Earth (2021) / Földmély Abaamade (3) #1

Akár Magyarországon is tanulmányozhatjuk eredetiben a hírhedt „Boszorkánypöröly”, avagy eredeti nevén a „Malleus Maleficarum” című boszorkányvadász rettenetet, mégpedig a kalocsai érseki könyvtárban, ott őrzik az 1487-es kiadás egyik eredeti példányát, persze csak akkor, ha mélyen bele akarunk látni e filmalkotás bugyraiba. Persze itt nem pusztán boszorkányvadászat zajlik, hanem, mint a film mottója – „A természet a gonosz erő” – jelzi, ennél többről van szó, hasonlóképp, mint a plakáton megjelenő bálványkő, amely csak szimbóluma a természet zord, sötét erejének, bár a kő mellett történtek a kiengesztelő áldozatok, a rítusok, hiszen az ember örök időkre leginkább saját sötét félelmeinek és pokolbéli elképzeléseinek a hatalmában van. Élveztem ezt a zavart, pszichedelikus és hallucinációk sokaságától vibráló filmet, mert a hallucionálás során felvillanó képek rendkívül erősek, a filmzene is kiemelkedő (mégis mennyire autentikus lett volna ide a Burzum zenéje!), a színészek is jól teljesítenek, de, hát Istenem a sztori harmatgyenge, és ugyanúgy nem áll össze, mint Mrs. Lipton híres zseléje a Csengetett, mylord?-ban. Érződik, hogy a történet egy járvány emberekre gyakorolt hatását is bemutatja, a személyiség torzulásain, paranoián, a bizalmatlanságon, rettegésen, a gyötrődéseken, kínokon keresztül, ám a lezárás csak betépett maszatolás.

2021-09-29 23:22:20 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Abaamade #26128

Salut, én a halál fasza csaposa vagyok, tényleg ízlett, esetleg még egy kört?

--
Áthelyezve a(z) Természetes fény topikból.

előzmény: Kempesbaba (#26127)

Ma megnéztük. Öten voltunk, csendben süllyedtünk a szereplőkkel együtt a sárba, hogy aztán - továbbra is csendben - megsemmisülve távozzunk a teremből. Két kiváló kötet szolgál az események megismerésére és részben megértésére, az egyik Ungvári Krisztián monumentális műve, a "Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban", a másik egy hasonló című - talán még felkavaróbb - dokumentumkötet Krausz Tamás főszerkesztésében. Önmagukban elégtelenek, muszáj ide illő visszaemlékezés-halmazok idézése; a Sára-féle Krónikában van egy apró jelenet, amely szerintem nem csak nekem tűnt fel, mégis ottmaradt a filmben: a mindenlébenkanál, belevaló bácsi nagy lendülettel idézi fel a doni történteket, és egy esemény kapcsán felmerül a viszonyuk, a magatartásuk a polgári lakossággal, akkor valaki hátulról - lehet, hogy maga Sára - leinti, az interúalany megáll, meg is kérdezi: - "Most akkor mondjam, vagy ezt ne mondjam?". Annyira kényes kérdés, hogy ezt a német propagandaminiszter Goebbels is csak a naplójának szánta, "ha a magyarok jelentik, hogy pacifikáltak egy szovjet települést, akkor az egyet jelent annak teljes kiirtásával". A megszálló tevékenységre és a partizánvadászatra teljesen alkalmatlan magyar reguláris haderő parancsnoka Álgya-Pap Zoltán több nagy partizánvadász hadjáratot indít, az egyik leghíresebb az ún. "Cigánybáró" hadművelet volt. Több, mint feltűnő, hogy a "pacifikáló-műveleteket", a polgári lakosság megalázását, kemény büntetését, lelövetését, elevenen való elégetését személyesen is átélő, megfigyelő tábornok, a kárpátaljai harcokban személyes részvételével - tábornokok között egyedüliként - Arany Vitézségi Érmet szerzett, a korabeli filmhíradóban meg is jelenik a kórházi ágyban a hős tábornok - aki végülis - valamiért - keresi a hadszíntéri katonahalált. A Szovjetunióban kényszermunkára ítélték, de 1955-ben hazaadták, majd '56-ban disszidált és egy keresztény hittérítő csapatban tevékenykedett Indiában, majd hosszú életét Hollandiában fejezte be. Neki legalább volt lelkiismerete. Kádár Gyula - a hírszerző- és kémelhárítási osztály vezetője - írja, hogy számos - a katonák által hazaküldött levelekben lévő - fénykép fennakadt a cenzúrán, mert kivégzettekkel, vagy akár tömegsírokkal pózoló magyar katonákkal készült fotókra bukkantak. Emlékszem, amikor katona voltam, pont ment a yugo-balhé, s várható volt, hogy neki mehetünk a szerbeknek, a bajtársaim bizonygatták, ha polgári lakosokkal találkozunk, ők nem bántanak senkit; én pedig váltig bizonygattam, hogy kedveskéim mi mindnyájan szerb csecsemőket ölünk majd és megisszuk a vérüket. Mert a háborúban vadállattá válik az ember. Nem mindenki viselkedik úgy, mint az író Bessenyei György, aki huszártisztként az 1700-as évek második felében, egy elfoglalt francia városban - ahol egész napos szabad rablás volt engedett -, a zsákmány polgári házban berendezkedett a család könyvtárába és ott töltötte el az időt. Ki hallott már ilyet, hogy a házbeli fehérnépekből senkit nem erőszakolt meg?!

2021-07-19 18:09:44 Chemical Wedding (2008) / Eljövetel Abaamade (?) #1

Ezt írják róla az nCore-on: "Dickinson történetében egy makogós, nyámnyila cambridge-i irodalomtanár egy szuperszámítógéppel és Crowley hagyatékával való kísérletezgetés nyomán megidézi magát Crowleyt, a Földre szállt Gonoszt, a 20. századi Lucifert. Ez a megidézés egyben kafkai átalakulást is jelent: tulajdonképpen a professzorból lesz Crowley, annak számtalan reinkarnációi legutóbbi állomásaként. Amint sejthetik, a film innentől kezdve lesz érdekes: a Haddo/Crowley-t alakító Simon Callow végre megmutatkozhat teljes színészi pompájában. Az úr szülőhazájában kitüntetett, bejáratott, nagymúltú színházi ember, de ez ebben a filmben nem válik hátrányára – éppen ez a teátrális, mindenféle főgonoszt megszégyenítő, beleélő, szentenciákban és setét aforizmákban beszélő grand guignol-játék az, ami élvezhetővé teszi a filmet, persze, ha belemegyünk a játékba. A kopasz, kövér, rettentő perverz alak mellett az összes többi színész és szerepe csöplesz, unalmas famulussá minősül vissza. Idézet A film amúgy tudatosan és szemtelenül idéz meg szinte mindent – főleg a képi világot illetően –, ami valaha számított a horrorban, a fantasyban, a gothicban, a misztikus thrillerekben: egy-egy beállításon szinte ott van egy hatalmas „approved by Mario Bava”-pecsét, máshol erős Carpenter-illat lebegi át a teret, de az árgus szemek találhatnak itt Ken Russellt, Lucio Fulcit, Terry Gilliamet és sok egyebet. Az utóbbi párhuzam pedig egyáltalán nem véletlen: a rendező/társíró Julian Doyle leginkább Monty Python- és Terry Gilliam-produkciók stábjából lehet ismerős, főleg vágóként. Ennek a háttérnek köszönhetően pedig – hálistennek – a film nem mindig veszi teljesen komolyan önmagát, s ezáltal nézhetővé is válik.

Maga a chemical wedding, azaz az alkímista esküvő egy olyan szertartás, aminek folyamán Crowley véglegesen reinkarnálódhatna, ehhez egy giccses vérátömlesztéses rituálét kell végrehajtania egy vöröshajú lánnyal. A dramaturgia, sajnos, a lehető legszokványosabbá válik a film végére, így a pozitív főhős, az Amerikából érkezett fiatal tanár idejében odaér és megakadályozza a szentségtelen rítust. Ezt követi némi zavaros magyarázgatás párhuzamos univerzumokról, az okkultizmus mellett a relativitáselméletet is belekeverve, s ez viszont határozottan rosszat tesz a filmnek. Ami a legtöbb nézőnek majd megmarad, az a néhány igen ordenáré, de jópofa ötlet, amit a huncut Dickinson (aki, becsületére legyen mondva, nem nyomatja agyon a saját zenéjével a film hangsávját) beleincselkedett a sztoriba: a személyes kedvenc az, amikor – immár megváltozott – irodalomtanárunk Shakespeare-t idézgetve egy hirtelen sliccbontással lepisili az első sorban ülő diákjait. Egy legalább annyira obskurus film, mint maga a témája, helyenként egyenesen penibilis. De ha rá tudunk hangolódni a humorára, kultusz-esélyes."

2021-06-28 12:02:17 A három testőr Afrikában (1996) Abaamade (2) #3

Hatalmas, zseniális marhaságnak kellene lennie e filmnek, de nem az, erőlködik, majd végképp kifullad. Az egész kísérlet szétesik, s bár vannak jelenetek, amelyek megmosolyogtatnak, egy-egy poén-morzsa is lepottyan, de hiányzik a Rejtői-feszes-feszültség-humor elegye. Már megint elérek a magyar filmek állandó hibájához, a kellő dramaturgia hiányához. Szilágyi István formálta mitugrálsz Potrien-je és Tóth-Tahi Máté züllött, lipótmezőre való szilaj alkoholista állomásfőnöke csalt mosolyt arcomra.

Na, ne, ez azért túlzás, meg ferdítés, meg túlhangsúlyozzák az ügyintézők bürokratikusságát, rugalmatlanságát, mondhatni a kiégésük miatti közönyüket, érzéketlenségüket, egész egyszerűen csak gáncsoskodnak s nem lehet ténylegesen ügyet intézni. Első körben ugyanis ezt gondoltam a film által bemutatott szituációról. A helyzet az, hogy történetesen egy Foglalkoztatási Osztályon vagyok ügyintéző, és magamról, a hozzáállásomról, a szakértelmemről, a rugalmasságomról, a segítőkészségemről azt gondoltam, teljesen korrekt. Aztán merő kíváncsiságból végigolvastam a kommenteket a google maps-on, és elképedve olvastam magamról - mégpedig, igen, megnevesítve -, hogyaztírja fasiszta disznó vagyok, aki takonyként kezeli a kedves ügyfelet. Mit is írhatnék, természetesen úgy éreztem magam, mintha hájjal kenegetnének. Aztán elkísértem álláskeresővé lett páromat a főváros két Foglalkoztatási Osztályára, s az ott tapasztaltak totál megdöbbentettek, másnap kollégáim értetlenül fogadták kirohanásomat, szitkaimat a pesti kollégák hozzáállásáról, egy mondatban, elértük a Nyugatot, ezt a filmet akár itthon is forgathatták volna.

2021-02-02 12:05:58 Cthulhu (2007) Abaamade (2) #2

Ha tehettem volna, a rendező Dan Gildarknak és a forgatókönyvíró Grant Cogswellnek azt a befejezést ajánlottam volna - ha már meleg-toleráns propagandafilmet készítenek -, hogy az ősi szörnyisten Cthulhu ébredjen fel mélytengeri álmából, és emelkedjen ki a habokból, mint monumentális, erekkel sűrűn behálózott ősi, vén fasz. Ej, de rossz film ez.

2021-02-02 11:53:05 John Carter (2012) Abaamade (1) #35

Többször is nekirugaszkodtam, de egészen egyszerűen nem bírtam végignézni. Olyan szinten érdektelenné vált a történet, hogy egyszer halálosan unatkoztam, máskor határozottan felidegesített az alkotás, tehát leszögezhetem, hogy azért valamilyen érzelmeket kiváltott belőlem. De akkor is; ne tudjak végigülni egy filmet, hát ilyen még nem történt velem...

2021-01-08 23:30:16 2067 (2020) / 2067: Időhurok Abaamade (3) #2

Sírós-picsogós múltidézős, jövőutazós sci-fi. Amennyiszer itt komoly könnyek folynak, ömlenek, már azért valamilyen díjat behappolhattak volna. Bár komolyan sérül a történetvezetés és a vezérszereplők követhető logikai történetszála, ez azért egy értékes gondolat-film, nem sablon befejezéssel. Aki a sci-fi-t szereti, ezt is érdeklődéssel, és türelemmel fogja nézni.

2020-11-27 14:03:49 Soy tóxico (2018) / I Am Toxic Abaamade (4) #1

2101. év. Baktériumháború következményeként a déli félteke a világ északi féltekéjének baktérium-fertőzött holttesteinek lerakójává vált. A déli féltekén alig pislákol az élet, a fertőzést elkapottak "kiszáradttá" válnak, élőhalottá. A déli féltekén kialakult éhínség következtében az emberek meghalnak, tetemeiket a "kiszáradtak" falják fel, tovább terjesztve a kórt. Ennek a nagy temetőnek a közepén egy ember felébred, anélkül, hogy bármit is emlékezne múltjára, jelenére vagy arra, hogy miért van ott.

Ez a film, a megvalósítás kiprovokálja belőlünk a tehetetlen dühöt, mélységes felháborodást és a végére a teljes megrendülést. Párom a film vége előtt zokogásban tört ki, és napok óta a film és a történet hatása alatt áll. Mennyi ilyen embertelen, könyörtelen, sokkoló esemény zajlik jelenleg világunkban, belegondolni is borzasztó.

2020-09-22 15:47:54 Necrophile Passion (2013) Abaamade (1) #1

Szót érdemel, hogy alkotó munkának ilyen szintű "eredménye" szülessen. Nem tudom eldönteni, hogy a fő alkotó, rendező, forgatókönyvíró, szereplő Tom Heidenberget vajon az öncél hajtotta-e, amikor eme filmremek készítésén ügyködött, vagy netán szórakoztatni, simán csak borzasztó képi világot akart nekünk nézőknek bemutatni? Figyelem, némi spoiler következik. Az 52 perces horror-eposz fejezetekre bontva, nehézkesen gördül elénk; az első, a "Nekrológ", amelyben a Férfi erdei sétája során felfedezi az elnyisszantott torkú női áldozat aljnövényzet között heverő pucér és véres holttestét. Előbb a rendőrséget hívná, ám belül megindul belőle valami sötét erő, amely arra hajtja, vigye haza a szörnyű halált halt leánykát és kefélje meg irgalmatlanul (na, jó, olyan Torrente-s módon). Gyönyörű nekrológ, ennél szebbet a lemészárolt leány nem is tudott volna elképzelni.
De aztán a "Gyötrelem" fejezet rávilágít, honnan is ered a depi, az öngyilkosságra való hajlam, és a benne rejlő keserűség, a magányosság, a belső düh. Élénk emlékképek ugranak fel, amikor az anyukája kopogás nélkül(!) beront a szobájába, és 1-2 mondatos dörgedelmeket fejéhez vágva, bősz ajtócsapkodással elhagyja a teret. Ez tehát az elindítója, egy gonosz anya az okozója a Férfi minden lelki bajának. Ráadásul itt tudjuk meg, hogy barátnője elhagyta, már nem szereti, ki nem állhatja őt. A Férfit tovább kísérhetjük gyötrelem-utazásában, amikor a kanapén ülve, a múlton való kesergés miatti feszültsége egyszerre robban; nagy lendülettel a földhöz vágja a kezében szorongatott ásványvizes műanyagpoharat. Dühében már önpusztításba kezd és kiemel a hűtőből egy sört(figyelem, van még egy sör a hűtőben!), és keményen inni kezd. Ez sem enyhíti a fájdalmát, ezért egy pengével megvágja a vállát, majd hosszas zuhanyzós jelenetet izgulhatunk át, miközben felfedezhetjük mi is a Férfi - egyébként hízásra hajlamos - testét. Majd ismét a kanapén zajlanak az események. Ez a kanapés környezet különösen hitelessé teszi Günther Brandl színészi játékát, ahogy hosszas kínlódás után, a belső gyötrődés kivetüléseként, könnycseppek jelennek meg szemében. Tisztára, mint a pornóban, amikor a hölgy csak kézimunkázik az úrnak, már verejtékezik a megerőltetéstől a homloka, de nem akar jönni az élvezet, a csattanó.
Mégis van brutál rész, amelyet elképedve néztem; rémálmaiból felkelve kávét főz magának, de olyan igazi, sötét-feketét, amelyből aztán 3 decit be is nyom, lesz is ám kézremegés, meg ébrenálmodás, ahol ő kínoz, szeletelget a női combot, meg ahol nők szeretkeznek (vonaglanak) kéjesen cukorsziruppal leöntött csontvázakon, amelyeket mohón nyalogatnak is. További két fejezet("Szeretet" és a "Következmény") jut el a végkifejletig, és zárja le ezt a vonaglást. Oh mein Gott...

Hajlamosak vagyunk kézlegyintéssel elintézni; "ez is csak egy, a komcsi propagandafilmek közül". Pedig milyen érdekes, hogy az ultraradikális demagógia, a Sztálin-Rákosi-kultusz idején Kun Béla, vagy Karikás Frigyes nevét még említeni sem volt szabad, tiltólistán voltak. A Kádári-érában, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára nemcsak elővették Kun Bélát és Karikás Frigyest, hanem egyenesen példaként állították - mint kitartást, hitet és erőt szimbolizáló- forradalmárokat a dolgozó népnek. Az addig itthon meg sem jelenhető Karikás-novellák egyikéből készült a film, egyenesen "forradalmi hőstörténet"-nek nevezve. Maga a novella 1927-ben jelent meg nyomtatásban, oroszul, a Szovjetunióban, magyarul csak 1960-ban(!). Az orosz kiadás előszavát Kun Béla írta: "... Karikás elvtárs a katonaélet nevezetes eseményeit mondja el. Hozzánk, a magyar proletárforradalom résztvevőihez igen közel állnak ezen elbeszélések hősei: Mindannyian kedves ismerőseink, barátaink, fegyvertársaink. Nem kitalált figurák ezek, hanem a harc igazi részesei, a mi munkás-paraszt vöröskatonáink...".
Természetes, hogy a szocialista hősi-eposz számos díjat kapott, és számos kedvező kritikát, azonban néhány kritikus a film gyengéire is rávilágít. "A rendezés, Makk Károly gondolatgazdag munkája ..., koncepciója, a rendezés stílusa ... a népi realizmust követi, ... a győzelmi jelenetek nem puffognak, a tragikus pillanatok sem szívfacsaróak. ... a tömegjelenetek komor fenségét is megőrizzük emlékezetünkben, az egész film líráját, balladai hangját. Ugyanakkor ... a rendezés nem segített a hibákon, ... néhány jelenet pl. a beszélgetés az istállóban, a kastély vendégszobáinak meglátogatása, a billiárdjelenet, feleslegesen lelassítja a film egyébként is elég körülményes, komótos tempóját." Lenkei Lajos, Népszabadság, 1959.03.20.
"A csatajelenetekben a rendező és Pásztor István operatőr páratlanul izgalmas és magával ragadó képsorokat produkált. A csehek elleni győzelmes lovasroham azonban még ennél is több: Szabó Ferenc muzsikájának győzhetetlen erőt sugárzó dallama, sodró ritmusa, mintha felemelné a földről, s szárnyakon repítené előre a 39-es dandár huszárait..." Berényi György, Hétfői Hírek, 1959.03.16.
"... nem mentesült minden gyengeségtől. Így például a filmben patetikusabb s valószínűtlenebb a Marseillaise-éneklés az arcvonalon, mint a Kőműves Papp Istvánról szóló novellában, ahol hitelesebb ... ugyanez. Sajnáljuk azt is, hogy Karikásnál ... természetes katonahumor is sok helyen elszürkült." Molnár Géza, Népszava, 1959.03.19.
A filmben "... kicsit szomorúan szép a történelmi emlék. Szelidebb az erő, érzelmesebb a keménység és a lelkes, vérpezsdítő szilajságba is belevegyül a bukás fájdalma. Remekebbnél remekebb történelmi jelenetei ... a klasszikus szovjet filmek ejzenstejni megoldásaira emlékeztetnek". Komlós János, Magyar Nemzet, 1959.03.19.
"... e film nem a művészi játékok és különösségek filmje, nincsen benne semmi meghökkentő eredeti ... második fele némiképp nyujtottabb, lassabb, mint szeretnők. ... itt a történelem és a hősöké a főszerep." Bogáti Péter, Élet és Irodalom, 1959.03.20.
"Bár a főhős - maga Karikás Frigyes - személyének ábrázolása elnagyolt, a többi figurát részletes jellemzéssel ábrázolják a filmen..." Ország-Világ, 1959.04.01.
"Sajnos a film ... a kommiszárból eléggé száraz figurát formált. Pedig a dandár politikai biztosa, aki egyébként - azonos Karikás Frigyessel, az íróval - kiváló modellt nyujthatott volna a 19-es kommunista nagy alakjához." Rényi Péter, Filmvilág, 1959.03.15.
"... jó lett volna a filmen is Karikást látni, az ő egészségtől duzzadó, roppant nagy erejét, harsány bakahumorát ... és acélból faragott, természetes módon vezérré termett Korbély Jánosát..." Komlós János, Magyar Nemzet, 1959.03.19.
"Benkő játéka a megírt szerep mögött is elmarad, ami még csak növeli a megírt szerep okozta hiányérzetünket. Szinte csak egyetlen hangja, egyetlen arca van. Az epizódszereplők közül a legnagyobb feladat Ladányi Ferencnek jutott..." Rényi Péter, Filmvilág, 1959.03.15.
"... valami különös keveréke ez a Korbély János a 48-as honvédnek és a 19-es vöröskatonának, alakját balladai komorság veszi körül, nincs mosolya, csak könnye, az atmoszféra, amelyet áraszt a tragédiát sejteti... Bihari, de kitűnően értette meg a szerepét! ... Korbély a megtestesült fegyelem, az ő tűzpróbája az, hogy a belénevelt cselédi fegyelem átalakul-e öntudatos forradalmi fegyelemmé. ... Nagy Jóska(Szirtes Ádám) csupa forradalmi tűz, lobogás, vakmerőség, az ő próbája éppen ellenkezőleg az, hogy képes-e megérteni a forradalmi fegyelmet, meghajolni a forradalom parancsa előtt. Mert ha nem, menthetetlenül igazi anarchista lesz belőle." Rényi Péter, Filmvilág, 1959.03.15.
"... Bihari Korbély Jánosának alakja ... fehér lován ülve ..., a sajátmaga, a nép csinálta forradalom országútján, 40 éves odisszea után, a mába érkezik." Cserés Miklós, Filmvilág, 1959.04.01. kritikájának már a címe is Bihari kitűnő alakítására utal: "Nagy színész nagy szerepben"

2020-05-27 23:55:41 1917 (2019) Abaamade (5) #65

Itt nincs Rambo. Itt nincs szuperhős, megmentő. Nagyon autentikus film, letaglóz - a nyilvánvalóan hatásvadász formulák jelen vannak, de szükségesek, így válik - lüktető mozivá. A lüktetés - szíved verésének súlya - ott van, ha láttad az "Én is voltam Isonzónál" című veterános, visszaemlékezős filmet és hatással volt rád. Ott van, ha tudod, hogy érintett vagy, ha tudod, hogy a dédnagyapád, üknagyapád ott volt Isonzónál, Doberdónál, "Semisil"-nél vagy akár Otrantonál.

Háború, emberi gonoszság, közöny és halál, de milyenek! Ez a film tökéletesen definiálja a földi pokol fogalmát; a pokol nem más, mint az emberi együttérzés teljes hiánya. Förtelmesen jó film.

2020-05-17 12:06:22 Killshot (2008) / Hajsza Abaamade (4) #5

A filmet kizárólag eredeti hangon érdemes nézni. Rourke hatalmas, Holbrook által megformált öreg gengszter - "Papa" - nagyon emlékezetes, és a hülyegyerek Gordon-Levitt szintén hatásos, viszont Thomas Jane egyszerűen idegesített, nem éreztem odaillőnek. Nem is a filmet nézi az ember, hanem Rourke jelenléte, aurája betölti a teret.

2020-05-17 02:23:59 Haláltánc (1981) Abaamade (5) #1

A TV-játékot nézve az Omen zenekar nagybecsű sorai ötlöttek fel bennem: "Vámpírváros ez is, a véred szívja el, de áldozat mindig kell". A színhely egy - hajdan börtönként is funkcionáló - erődsziget, elzárva a külvilágtól, ahol csak szenvedni, gyötrődni lehet, nemhiába "Kispokol" a neve. És valóban a földi Pokol megjelenik a szigeten, és az emberi bensőben. A szereplők elképesztő mennyiségű gyűlöletet szívnak és halmoznak fel, különösen a Gábor Miklós alakította Kapitány - egy igazi szörny, ember alakban - akiből csak úgy bugyog, sőt fröcsög a gyűlölet. A gyűlölet, mint a pokolból származó fortyogó massza, végighömpölyög a darabon, körforgássá, örökös ismétléssé változtatja a viszonyokat, vég nélküli küzdelemmé az életet, amely nem más, mint börtön, ahol végig lehet kínlódni az ítéletet: magát a létet. A Kapitány ki is jelenti:
- "Elviselhetetlen. Az egész élet elviselhetetlen. Mondd csak, te, aki hiszel az élet folytatásában, mit gondolsz, utána békesség következik?
Kurt: - "Bizonyára ott is lesznek majd harcok és viharok."
Kapitány: -"Ott is, mondod. Vajon van-e ilyen "ott"? Nem, akkor már inkább a teljes megsemmisülést!"
Kurt:-"Semmi sem tart sokáig. Az életet kivéve, amely elviselhetetlenül hosszú!"
Kapitány:- "Hogy ez volna az élet, abban tulajdonképpen sohasem hittem... mert ez maga a halál!"
Ennek az elviselhetetlen létnek - magának a Pokolnak - a haláltáncához tartozó elem, a nemek harca, amely örökös és ismétlődő harc, ráadásul - az Isten, Sátán harchoz hasonlóan - itt sem lehet egyértelmű győztes, hiszen nem olthatja ki egyik a másikat, mert kapcsolatuk megszűntével - a halállal - megszűnik a lét, hiába tehát a Kapitány halála, ez mégsem jelenti Alice győzelmét.
Köszönjük meg Gaál Istvánnak, hogy ilyen kifinomult érzékkel, értékteremtő céllal filmre vitt jónéhány klasszikust. A színész választás kiválónak bizonyult, átvedlettek a főhősök bőrébe; Galambos Erzsi félelmetes "vámpír" ebben a prózai szerepben, Gábor Miklós ritka kellemetlen mizantróp - de ugyanakkor egoista - egyre dagadó szörny, Bács Ferenc is megfertőződik, és metamorfózison esik át, nekem - nézőnek - izzadt a végére a tenyerem a felismeréstől, hogy deja vu-m van, vajon miért ismerős gyomorforgató inferno-részleteket látok? ...

2020-05-12 11:00:51 Szuperbojz (2009) Abaamade (2) #74

Attól tartok, hogy orvoshoz kellene fordulnom, mert az utóbbi napokban harmadszorra nézem - és kacagom könnyesre a szemem(nyilván nem) - ezen a mozin. Próbáltam megtalálni, megfogni mi lehet itt jó, de sajnos nagy színészeink sorra elvéreznek, és valóban, mint film, mint alkotás is rém gyenge, szinte értékelhetetlen, teljes csőd, leégés. Gábor Miklós, Kállai Ferenc elmélkedtek anno a "Mitől rosszak a magyar filmek?" szatírájában, és íme itt a súlyos felelet - bár ezt a szégyent ők már nem érhették meg. Mégis, a pici pozitívum, ami azért mosolyt csalt könnyes arcomra, az ízléstelen meleg-vonal pár szösszenete, Mucsi Zoltán-Horkay Péter-Dióssi Gábor triója, alias Róka-Sancika-Muriel nyúlfarknyi jelenléte. Kállóy-Molnár Péter gitározása, éneklése a gyerekekkel, még jópofa, de ezt a jelenetet is tönkreteszi az ünnepségre befutó, és azt széttrollkodó - cseppet sem vicces - Béla(Gesztesi Károly). Kolovratnik Krisztián, de Rudolf Péter figurái egyenesen cikik, az egész csapatból egy profit tudnék kiemelni: Pálmai Zoltánt, a kiváló dobost.

2020-05-06 00:39:49 Utószezon (1966) Abaamade (5) #17

Fábri mert kísérletezni, és olyannyira nem bánta meg, hogy tudtommal - ha lehet egyáltalán így definiálni - ez volt a kedvenc saját filmje. Nyilván zavarta, hogy sem a közönség, sem a szakma nem fogadta kedvezően, de talán nem is baj, mert egy igazi "szűk berkes" film lett belőle, nekem is nagy kedvencem. És nemcsak Páger alakítása kiemelkedő, hanem ott van a szeren Básti Lajos fölényes hajdani rendőrfőnöke, a szerepeikben mindig megbízható Kovács Károly és Szendrő József szintén kiválóak, ugyancsak az Balázs Samu valóságtól elrugaszkodott, kíméletlen egykori frontparancsnoka, egyedül szegény Apor Noémi küzd szerepével, és válik már-már idegesítővé. Nem olvasom, hogy bárki megjegyezné, Páger mellett, a legmegrázóbb alakítást Kőmíves Sándor nyújtja. Hihetetlenül átadja, hogy az átélt borzalom, trauma után, mi lakozik benne, hogyan képes élni ezek után. Rendkívüli súlyt helyez át a nézőre is...

2020-05-06 00:00:14 Villanyvonat (1985) Abaamade (4) #1

Elsőre nem tetszett. Lassúnak, döcögősnek, egyenesen unalmasnak tartottam, de elérte a film és a mondandó, hogy nem felejtettem el, hogy ott motoszkált bennem, hogy ez az egyszerű történet, az én történetem is. Akár be is tudnám helyettesíteni a filmbeli szereplőkhöz, a szétesett, elidegenedett családom egyes tagjait. Megnéztem, hát megint, s már megérintett a film, részben azonosulni tudtam vele. Harmadszorra is megnéztem ezt az érzékeny, nagyon emberi történetet; Gát György tudta, hogyan nyúljon e családi - néhol tragikus, néhol szatírába forduló - történethez. Szereplő-válogatása kifogástalan; Gábor Miklós hangsúlyos apa-szerepe felidézi a Szabó István-féle Apa mítikus alakját, az Apa emigrált testvéreként is megjelenő Gábor Miklós Jenci bácsija egyszerűen letaglózó, zseniális alakítás. Ne felejtsem el az Anyát játszó Vass Éva meggyőző, őszinte, naturalisztikus anyájának méltatását. Kiemelendő még Horváth József, Rudolf Péter és Nagy Zoltán játéka. A film mottójaként álljon itt egy kurta mondat Gábor Miklós szájából: - "Semmi sincs hiába".

2020-05-04 21:32:27 Congo (1995) / Kongó Abaamade (2) #2

Tim Curry által megformált figura, egy román kutató, aki Homolka néven fut. Már ez önmagában komikus, senkinek nem tűnt fel, hogy ez inkább cseh név...

2020-02-20 20:59:14 Alázatosan jelentem (1960) Abaamade (4) #1

Elfogadom a film hibáit, ezekkel együtt nagyon szeretem ezt a filmet. Benedek Zoltán főhős a snájdig, a fess katonatiszt, aki elvész a Szolgálati Szabályzat soraiban, mert nemcsak a merev katonaéletét, hanem a magánéletét is ennek alárendelten éli. A probléma ott keletkezik, hogy a merev szolgálati rend betartása sem a hétköznapi életben, sem a háborús frontéletben nem működik. Szemes Mihály nagy gonddal felépíti jellemeit, azonban Máriássy Félixtől eltérően nem bontja ki a történések folyamát, ellenkezőleg itt is a - úgymond - felgyorsuló események hatására túl hamar lezárja az események sorát, ezzel azt az érzést keltve, hogy összecsapott a film vége. A regényt olvasó, ismerő kritikusok felvetik, hogy ebből a rendkívül komplex témából hogyan is lehetett filmet készíteni. Szemes Mihály érdeme, hogy a lényeget sikerült kiragadnia, és a fennálló rendhez halálig hű katonatiszt lenyomatát beleégette a filmtekercsbe. Gábor Miklós merevsége, rugalmatlansága szinte szokatlan tőle, néhol már komikus, Uray Tivadar bravúros szerepében, ugyanígy rendkívül erős a jelenléte Sütő Irénnek, és Psota Irén mellékszerepét méltatnám még, mint hangsúlyos elemet. Nagy kedvencemet, Basilides Zoltánt is ki kell emelnem, mint "vad rácot", az antiszemita őrnagyot, de neki egyébként is jól áll a katona-szerep, lásd pl. az Alba Regia-ban. Mint katona igen fajsúlyos Farkas Antal alakítása, emlékezetes a szerepében.
A film dramaturgiai nagy hibája, hogy rendkívül gyorsan lezárja a front megpróbáltatásait, a parancsnokok - Gábor Miklós, Basilides Zoltán, Őze Lajos, Márkus László, Kautzky József, Garics János - személyes sorsának bemutatásának lehetőségét feláldozza a "felgyorsuló események" sodrában. Számomra külön ínyencségnek számított az az - a filmben alig hangsúlyos - mozzanat, amikor a leendő korotojaki magyar támadás előtt, az aknaszedők tisztítsák meg a terepet az aknáktól, azonban már nincsenek aknaszedők, ezért - cinikusan és röhögve - egy magyar - zsidókból és egyéb libsikből álló - munkásszázadot küldenek rá, csak úgy gyalogosan, általuk mit sem sejtve, az aknamezőre. Csak Dobi tizedesnek - Szirtes Ádám - köszönhetően menekülnek meg néhányan a munkaszolgálatosok közül... A film hibája még, hogy erősebben kellett volna tükröződnie a magyar részről véghezment háborús erőkifejtésnek, az ebből származó veszteség bemutatásának, de ez visszatérő, hiszen az Alba Regia-nak szintén a dramaturgia, a nézőre gyakorolt hatás a gyenge pontja...

2019-11-15 12:06:29 Díszmagyar (1949) Abaamade (4) #1

Ötletes, habkönnyű szatíra, készítésének idején honos korszellemnek megfelelően a Horthy-érát állítja pellengérre, kacag az úri világ mórikálásán, szokásain. Darvas Iván egyszerűen brilliáns a szerepében, a főszerepben - az egyébként kiváló - Benkő Gyula fakó, szinte jelentéktelen figura mellette.