Abaamade

Tapasztalat: 734 film
Kompetencia: 3 film
Súly: 809
Regisztráció: 2019. november 5. (11 hónap, 3 hét)
Kedvencnek jelölték: 1 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1976
Lakhely: Budapest

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Hangyaboly
 
4 2020-10-21 3,9
(57)
Carrie
 
4 2020-10-20 3,7
(424)
Trucks
Ámokfutó kamionok
2 2020-10-20 2,1
(17)
Bully
Genya
5 2020-10-18 3,4
(130)
Greyhound
A Greyhound csatahajó
3 2020-10-09 3,2
(59)
Big Bad Wolves
Csúnya, gonosz bácsik
4 2020-10-09 3,5
(160)
Bakkermann (Pékember)
 
2 2020-10-09 1,8
(132)
Eliza Graves
A Stonehearst Elmegyógyintézet
3 2020-10-08 3,4
(153)
Ilsa: She Wolf of the SS
Ilsa, az SS farkasnője
4 2020-10-08 3,2
(58)
Il ladrone
A lator
5 2020-10-08 4,0
(138)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2020-09-22 15:47:54 Necrophile Passion (2013) Abaamade (1) #1

Szót érdemel, hogy alkotó munkának ilyen szintű "eredménye" szülessen. Nem tudom eldönteni, hogy a fő alkotó, rendező, forgatókönyvíró, szereplő Tom Heidenberget vajon az öncél hajtotta-e, amikor eme filmremek készítésén ügyködött, vagy netán szórakoztatni, simán csak borzasztó képi világot akart nekünk nézőknek bemutatni? Figyelem, némi spoiler következik. Az 52 perces horror-eposz fejezetekre bontva, nehézkesen gördül elénk; az első, a "Nekrológ", amelyben a Férfi erdei sétája során felfedezi az elnyisszantott torkú női áldozat aljnövényzet között heverő pucér és véres holttestét. Előbb a rendőrséget hívná, ám belül megindul belőle valami sötét erő, amely arra hajtja, vigye haza a szörnyű halált halt leánykát és kefélje meg irgalmatlanul (na, jó, olyan Torrente-s módon). Gyönyörű nekrológ, ennél szebbet a lemészárolt leány nem is tudott volna elképzelni.
De aztán a "Gyötrelem" fejezet rávilágít, honnan is ered a depi, az öngyilkosságra való hajlam, és a benne rejlő keserűség, a magányosság, a belső düh. Élénk emlékképek ugranak fel, amikor az anyukája kopogás nélkül(!) beront a szobájába, és 1-2 mondatos dörgedelmeket fejéhez vágva, bősz ajtócsapkodással elhagyja a teret. Ez tehát az elindítója, egy gonosz anya az okozója a Férfi minden lelki bajának. Ráadásul itt tudjuk meg, hogy barátnője elhagyta, már nem szereti, ki nem állhatja őt. A Férfit tovább kísérhetjük gyötrelem-utazásában, amikor a kanapén ülve, a múlton való kesergés miatti feszültsége egyszerre robban; nagy lendülettel a földhöz vágja a kezében szorongatott ásványvizes műanyagpoharat. Dühében már önpusztításba kezd és kiemel a hűtőből egy sört(figyelem, van még egy sör a hűtőben!), és keményen inni kezd. Ez sem enyhíti a fájdalmát, ezért egy pengével megvágja a vállát, majd hosszas zuhanyzós jelenetet izgulhatunk át, miközben felfedezhetjük mi is a Férfi - egyébként hízásra hajlamos - testét. Majd ismét a kanapén zajlanak az események. Ez a kanapés környezet különösen hitelessé teszi Günther Brandl színészi játékát, ahogy hosszas kínlódás után, a belső gyötrődés kivetüléseként, könnycseppek jelennek meg szemében. Tisztára, mint a pornóban, amikor a hölgy csak kézimunkázik az úrnak, már verejtékezik a megerőltetéstől a homloka, de nem akar jönni az élvezet, a csattanó.
Mégis van brutál rész, amelyet elképedve néztem; rémálmaiból felkelve kávét főz magának, de olyan igazi, sötét-feketét, amelyből aztán 3 decit be is nyom, lesz is ám kézremegés, meg ébrenálmodás, ahol ő kínoz, szeletelget a női combot, meg ahol nők szeretkeznek (vonaglanak) kéjesen cukorsziruppal leöntött csontvázakon, amelyeket mohón nyalogatnak is. További két fejezet("Szeretet" és a "Következmény") jut el a végkifejletig, és zárja le ezt a vonaglást. Oh mein Gott...

Hajlamosak vagyunk kézlegyintéssel elintézni; "ez is csak egy, a komcsi propagandafilmek közül". Pedig milyen érdekes, hogy az ultraradikális demagógia, a Sztálin-Rákosi-kultusz idején Kun Béla, vagy Karikás Frigyes nevét még említeni sem volt szabad, tiltólistán voltak. A Kádári-érában, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára nemcsak elővették Kun Bélát és Karikás Frigyest, hanem egyenesen példaként állították - mint kitartást, hitet és erőt szimbolizáló- forradalmárokat a dolgozó népnek. Az addig itthon meg sem jelenhető Karikás-novellák egyikéből készült a film, egyenesen "forradalmi hőstörténet"-nek nevezve. Maga a novella 1927-ben jelent meg nyomtatásban, oroszul, a Szovjetunióban, magyarul csak 1960-ban(!). Az orosz kiadás előszavát Kun Béla írta: "... Karikás elvtárs a katonaélet nevezetes eseményeit mondja el. Hozzánk, a magyar proletárforradalom résztvevőihez igen közel állnak ezen elbeszélések hősei: Mindannyian kedves ismerőseink, barátaink, fegyvertársaink. Nem kitalált figurák ezek, hanem a harc igazi részesei, a mi munkás-paraszt vöröskatonáink...".
Természetes, hogy a szocialista hősi-eposz számos díjat kapott, és számos kedvező kritikát, azonban néhány kritikus a film gyengéire is rávilágít. "A rendezés, Makk Károly gondolatgazdag munkája ..., koncepciója, a rendezés stílusa ... a népi realizmust követi, ... a győzelmi jelenetek nem puffognak, a tragikus pillanatok sem szívfacsaróak. ... a tömegjelenetek komor fenségét is megőrizzük emlékezetünkben, az egész film líráját, balladai hangját. Ugyanakkor ... a rendezés nem segített a hibákon, ... néhány jelenet pl. a beszélgetés az istállóban, a kastély vendégszobáinak meglátogatása, a billiárdjelenet, feleslegesen lelassítja a film egyébként is elég körülményes, komótos tempóját." Lenkei Lajos, Népszabadság, 1959.03.20.
"A csatajelenetekben a rendező és Pásztor István operatőr páratlanul izgalmas és magával ragadó képsorokat produkált. A csehek elleni győzelmes lovasroham azonban még ennél is több: Szabó Ferenc muzsikájának győzhetetlen erőt sugárzó dallama, sodró ritmusa, mintha felemelné a földről, s szárnyakon repítené előre a 39-es dandár huszárait..." Berényi György, Hétfői Hírek, 1959.03.16.
"... nem mentesült minden gyengeségtől. Így például a filmben patetikusabb s valószínűtlenebb a Marseillaise-éneklés az arcvonalon, mint a Kőműves Papp Istvánról szóló novellában, ahol hitelesebb ... ugyanez. Sajnáljuk azt is, hogy Karikásnál ... természetes katonahumor is sok helyen elszürkült." Molnár Géza, Népszava, 1959.03.19.
A filmben "... kicsit szomorúan szép a történelmi emlék. Szelidebb az erő, érzelmesebb a keménység és a lelkes, vérpezsdítő szilajságba is belevegyül a bukás fájdalma. Remekebbnél remekebb történelmi jelenetei ... a klasszikus szovjet filmek ejzenstejni megoldásaira emlékeztetnek". Komlós János, Magyar Nemzet, 1959.03.19.
"... e film nem a művészi játékok és különösségek filmje, nincsen benne semmi meghökkentő eredeti ... második fele némiképp nyujtottabb, lassabb, mint szeretnők. ... itt a történelem és a hősöké a főszerep." Bogáti Péter, Élet és Irodalom, 1959.03.20.
"Bár a főhős - maga Karikás Frigyes - személyének ábrázolása elnagyolt, a többi figurát részletes jellemzéssel ábrázolják a filmen..." Ország-Világ, 1959.04.01.
"Sajnos a film ... a kommiszárból eléggé száraz figurát formált. Pedig a dandár politikai biztosa, aki egyébként - azonos Karikás Frigyessel, az íróval - kiváló modellt nyujthatott volna a 19-es kommunista nagy alakjához." Rényi Péter, Filmvilág, 1959.03.15.
"... jó lett volna a filmen is Karikást látni, az ő egészségtől duzzadó, roppant nagy erejét, harsány bakahumorát ... és acélból faragott, természetes módon vezérré termett Korbély Jánosát..." Komlós János, Magyar Nemzet, 1959.03.19.
"Benkő játéka a megírt szerep mögött is elmarad, ami még csak növeli a megírt szerep okozta hiányérzetünket. Szinte csak egyetlen hangja, egyetlen arca van. Az epizódszereplők közül a legnagyobb feladat Ladányi Ferencnek jutott..." Rényi Péter, Filmvilág, 1959.03.15.
"... valami különös keveréke ez a Korbély János a 48-as honvédnek és a 19-es vöröskatonának, alakját balladai komorság veszi körül, nincs mosolya, csak könnye, az atmoszféra, amelyet áraszt a tragédiát sejteti... Bihari, de kitűnően értette meg a szerepét! ... Korbély a megtestesült fegyelem, az ő tűzpróbája az, hogy a belénevelt cselédi fegyelem átalakul-e öntudatos forradalmi fegyelemmé. ... Nagy Jóska(Szirtes Ádám) csupa forradalmi tűz, lobogás, vakmerőség, az ő próbája éppen ellenkezőleg az, hogy képes-e megérteni a forradalmi fegyelmet, meghajolni a forradalom parancsa előtt. Mert ha nem, menthetetlenül igazi anarchista lesz belőle." Rényi Péter, Filmvilág, 1959.03.15.
"... Bihari Korbély Jánosának alakja ... fehér lován ülve ..., a sajátmaga, a nép csinálta forradalom országútján, 40 éves odisszea után, a mába érkezik." Cserés Miklós, Filmvilág, 1959.04.01. kritikájának már a címe is Bihari kitűnő alakítására utal: "Nagy színész nagy szerepben"

2020-05-27 23:55:41 1917 (2019) Abaamade (5) #65

Itt nincs Rambo. Itt nincs szuperhős, megmentő. Nagyon autentikus film, letaglóz - a nyilvánvalóan hatásvadász formulák jelen vannak, de szükségesek, így válik - lüktető mozivá. A lüktetés - szíved verésének súlya - ott van, ha láttad az "Én is voltam Isonzónál" című veterános, visszaemlékezős filmet és hatással volt rád. Ott van, ha tudod, hogy érintett vagy, ha tudod, hogy a dédnagyapád, üknagyapád ott volt Isonzónál, Doberdónál, "Semisil"-nél vagy akár Otrantonál.

Háború, emberi gonoszság, közöny és halál, de milyenek! Ez a film tökéletesen definiálja a földi pokol fogalmát; a pokol nem más, mint az emberi együttérzés teljes hiánya. Förtelmesen jó film.

2020-05-17 12:06:22 Killshot (2008) / Hajsza Abaamade (4) #5

A filmet kizárólag eredeti hangon érdemes nézni. Rourke hatalmas, Holbrook által megformált öreg gengszter - "Papa" - nagyon emlékezetes, és a hülyegyerek Gordon-Levitt szintén hatásos, viszont Thomas Jane egyszerűen idegesített, nem éreztem odaillőnek. Nem is a filmet nézi az ember, hanem Rourke jelenléte, aurája betölti a teret.

2020-05-17 02:23:59 Haláltánc (1981) Abaamade (5) #1

A TV-játékot nézve az Omen zenekar nagybecsű sorai ötlöttek fel bennem: "Vámpírváros ez is, a véred szívja el, de áldozat mindig kell". A színhely egy - hajdan börtönként is funkcionáló - erődsziget, elzárva a külvilágtól, ahol csak szenvedni, gyötrődni lehet, nemhiába "Kispokol" a neve. És valóban a földi Pokol megjelenik a szigeten, és az emberi bensőben. A szereplők elképesztő mennyiségű gyűlöletet szívnak és halmoznak fel, különösen a Gábor Miklós alakította Kapitány - egy igazi szörny, ember alakban - akiből csak úgy bugyog, sőt fröcsög a gyűlölet. A gyűlölet, mint a pokolból származó fortyogó massza, végighömpölyög a darabon, körforgássá, örökös ismétléssé változtatja a viszonyokat, vég nélküli küzdelemmé az életet, amely nem más, mint börtön, ahol végig lehet kínlódni az ítéletet: magát a létet. A Kapitány ki is jelenti:
- "Elviselhetetlen. Az egész élet elviselhetetlen. Mondd csak, te, aki hiszel az élet folytatásában, mit gondolsz, utána békesség következik?
Kurt: - "Bizonyára ott is lesznek majd harcok és viharok."
Kapitány: -"Ott is, mondod. Vajon van-e ilyen "ott"? Nem, akkor már inkább a teljes megsemmisülést!"
Kurt:-"Semmi sem tart sokáig. Az életet kivéve, amely elviselhetetlenül hosszú!"
Kapitány:- "Hogy ez volna az élet, abban tulajdonképpen sohasem hittem... mert ez maga a halál!"
Ennek az elviselhetetlen létnek - magának a Pokolnak - a haláltáncához tartozó elem, a nemek harca, amely örökös és ismétlődő harc, ráadásul - az Isten, Sátán harchoz hasonlóan - itt sem lehet egyértelmű győztes, hiszen nem olthatja ki egyik a másikat, mert kapcsolatuk megszűntével - a halállal - megszűnik a lét, hiába tehát a Kapitány halála, ez mégsem jelenti Alice győzelmét.
Köszönjük meg Gaál Istvánnak, hogy ilyen kifinomult érzékkel, értékteremtő céllal filmre vitt jónéhány klasszikust. A színész választás kiválónak bizonyult, átvedlettek a főhősök bőrébe; Galambos Erzsi félelmetes "vámpír" ebben a prózai szerepben, Gábor Miklós ritka kellemetlen mizantróp - de ugyanakkor egoista - egyre dagadó szörny, Bács Ferenc is megfertőződik, és metamorfózison esik át, nekem - nézőnek - izzadt a végére a tenyerem a felismeréstől, hogy deja vu-m van, vajon miért ismerős gyomorforgató inferno-részleteket látok? ...

2020-05-12 11:00:51 Szuperbojz (2009) Abaamade (2) #74

Attól tartok, hogy orvoshoz kellene fordulnom, mert az utóbbi napokban harmadszorra nézem - és kacagom könnyesre a szemem(nyilván nem) - ezen a mozin. Próbáltam megtalálni, megfogni mi lehet itt jó, de sajnos nagy színészeink sorra elvéreznek, és valóban, mint film, mint alkotás is rém gyenge, szinte értékelhetetlen, teljes csőd, leégés. Gábor Miklós, Kállai Ferenc elmélkedtek anno a "Mitől rosszak a magyar filmek?" szatírájában, és íme itt a súlyos felelet - bár ezt a szégyent ők már nem érhették meg. Mégis, a pici pozitívum, ami azért mosolyt csalt könnyes arcomra, az ízléstelen meleg-vonal pár szösszenete, Mucsi Zoltán-Horkay Péter-Dióssi Gábor triója, alias Róka-Sancika-Muriel nyúlfarknyi jelenléte. Kállóy-Molnár Péter gitározása, éneklése a gyerekekkel, még jópofa, de ezt a jelenetet is tönkreteszi az ünnepségre befutó, és azt széttrollkodó - cseppet sem vicces - Béla(Gesztesi Károly). Kolovratnik Krisztián, de Rudolf Péter figurái egyenesen cikik, az egész csapatból egy profit tudnék kiemelni: Pálmai Zoltánt, a kiváló dobost.

2020-05-06 00:39:49 Utószezon (1966) Abaamade (5) #17

Fábri mert kísérletezni, és olyannyira nem bánta meg, hogy tudtommal - ha lehet egyáltalán így definiálni - ez volt a kedvenc saját filmje. Nyilván zavarta, hogy sem a közönség, sem a szakma nem fogadta kedvezően, de talán nem is baj, mert egy igazi "szűk berkes" film lett belőle, nekem is nagy kedvencem. És nemcsak Páger alakítása kiemelkedő, hanem ott van a szeren Básti Lajos fölényes hajdani rendőrfőnöke, a szerepeikben mindig megbízható Kovács Károly és Szendrő József szintén kiválóak, ugyancsak az Balázs Samu valóságtól elrugaszkodott, kíméletlen egykori frontparancsnoka, egyedül szegény Apor Noémi küzd szerepével, és válik már-már idegesítővé. Nem olvasom, hogy bárki megjegyezné, Páger mellett, a legmegrázóbb alakítást Kőmíves Sándor nyújtja. Hihetetlenül átadja, hogy az átélt borzalom, trauma után, mi lakozik benne, hogyan képes élni ezek után. Rendkívüli súlyt helyez át a nézőre is...

2020-05-06 00:00:14 Villanyvonat (1985) Abaamade (4) #1

Elsőre nem tetszett. Lassúnak, döcögősnek, egyenesen unalmasnak tartottam, de elérte a film és a mondandó, hogy nem felejtettem el, hogy ott motoszkált bennem, hogy ez az egyszerű történet, az én történetem is. Akár be is tudnám helyettesíteni a filmbeli szereplőkhöz, a szétesett, elidegenedett családom egyes tagjait. Megnéztem, hát megint, s már megérintett a film, részben azonosulni tudtam vele. Harmadszorra is megnéztem ezt az érzékeny, nagyon emberi történetet; Gát György tudta, hogyan nyúljon e családi - néhol tragikus, néhol szatírába forduló - történethez. Szereplő-válogatása kifogástalan; Gábor Miklós hangsúlyos apa-szerepe felidézi a Szabó István-féle Apa mítikus alakját, az Apa emigrált testvéreként is megjelenő Gábor Miklós Jenci bácsija egyszerűen letaglózó, zseniális alakítás. Ne felejtsem el az Anyát játszó Vass Éva meggyőző, őszinte, naturalisztikus anyájának méltatását. Kiemelendő még Horváth József, Rudolf Péter és Nagy Zoltán játéka. A film mottójaként álljon itt egy kurta mondat Gábor Miklós szájából: - "Semmi sincs hiába".

2020-05-04 21:32:27 Congo (1995) / Kongó Abaamade (2) #2

Tim Curry által megformált figura, egy román kutató, aki Homolka néven fut. Már ez önmagában komikus, senkinek nem tűnt fel, hogy ez inkább cseh név...

Összes komment...