Abaamade

Tapasztalat: 1306 film
Kompetencia: 13 film
Súly: 1631
Regisztráció: 2019. november 5. (4 év, 7 hónap)
Kedvencnek jelölték: 5 user

Kedvencek

Rendezők: Alejandro Jodorowsky, Alex van Warmerdam, Ari Aster, Darren Aronofsky, Fábri Zoltán, Kósa Ferenc, Lars von Trier, Máriássy Félix, Radu Jude, Rainer Werner Fassbinder, Robert Eggers
Színészek: Basilides Zoltán, Bessenyei Ferenc, Charlotte Gainsbourg, Cornel Wilde, Darvas Iván, Farkas Antal, Gábor Miklós, Garas Dezső, Harvey Keitel, Jessie Buckley, Lucy Walters, Major Tamás, Marton Csokas, Michael Caine, Őze Lajos, Páger Antal, Paul Dano, Sam Rockwell, Stefan Konarske, Vlad Ivanov, Walton Goggins
Műfajok: dráma, életrajzi film, horror, sci-fi, szatíra, történelmi film
Országok: bolgár, cseh, dán, finn, francia, lengyel, magyar, orosz, osztrák, román

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1976
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Adaptation.
Adaptáció.
5 2024-06-23 3,8
(520)
Loaded Weapon 1
Haláli fegyver
3 2024-06-13 3,7
(423)
We're the Millers
Családi üzelmek
3 2024-06-11 3,6
(726)
Casualties of War
A háború áldozatai
4 2024-06-10 3,7
(160)
From Dusk Till Dawn
Alkonyattól pirkadatig
4 2024-06-07 3,8
(1154)
Shaun of the Dead
Haláli hullák hajnala
4 2024-06-07 3,9
(829)
The Tank
A mélyben
2 2024-06-07 2,4
(19)
The Pacific
The Pacific - A hős alakulat
4 2024-05-30 3,8
(159)
Acide
Maró eső
3 2024-05-21 ?
(9)
La terra dei figli
Az utódok földje
4 2024-05-19 ?
(2)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2024-05-17 13:45:04 Post Mortem (2020) Abaamade (3) #37

A rút halál már az első jelenetekben megjelenik a csatatér hullagyárának darálása formájában, igazán hangulatos és iszonytató kezdés ez, és folytatódik a cirkuszi látványossággá aljasult halál-közeli élmény bemutatásával. Reviczkyn azért elmorfondíroztam, nem véletlen kapta ezt a ripacs-szerepet, hiszen már a Circus Maximus-ban is cirkuszi mutatványost alakít…Ezek a helyszínek és képek érdekesek, hatásosak, különösen morbid az utolsó közös családi kép készítése a már elhunyt családtaggal. S amikor a sztori beindul(na), kezdünk kedvetlenedni, már-már közönyössé válni a történésekkel szemben, hiszen olyannyira anakronisztikus a környezet, valahogy a jelenségek összhatása csorbul és fakóvá válik, és a helyszínhez hasonlóan sterillé válik a film is. Pedig a szereplők teljesítményére nem lehet panasz, Klem Viktor jó választásnak bizonyult, kár, hogy a mozgástere igen szűkre szabott, ahogy Anger Zsolt parasztgazdája is jól megformált, szegény Schell Juditnak kell visszafognia magát és kimértnek maradnia, a mellékszereplők is kiválóak, Hámori Gabriella, Tóth Ildikó, Kiss Diána Magdolna, a "szélütött" Ladányi Andrea és Nagy Mari egy-egy jelenség, érdekes színfolt a filmben, de mégsem áll össze egységes egésszé a kísértet-történet. A pillanatnyi, szeletnyi érdekességek filmje marad ez, néhány maradandó villanás és sajnos csak ennyi, vaklárma a Post Mortem. Emlékezetes a pajtabeli szoborcsoport-jelenet, a túlvilág előszobájában való várakozás már ismerős a Maár-féle Első kétszáz évem című filmből, csak itt a holtak panoptikum-szerű pózolása közben kóvályog és segíti a holtakat átkísérni a túloldalra a fényképész, bár ez az átvitel homályos, nem egyértelmű, mindössze képzeljük. A mosolygós, szőke kisfiúban, Lacikában azért volt bizalmam, amikor az udvaron kóricálva rémülten fedezi fel az ott lappangó gonosz kísértet árnyát, hogy – amúgy Regős Bendegúz formán – elrikkantja magát imígyen: - „Ott van a kísértet a ganénál!”, de ez – az elégedett mosolyommal együtt – elmaradt, és ez a momentum csak azért nem köszönhetett vissza, mert a Post Mortem skanzen-falujában nincs is kísértetet rejtő trágyadomb.

A film IMDb-s adatlapján lehet választani a "large penis", a "big penis" és az "extra long penis" között, és az első percekben egyértelmű választ is kapunk Aaron intim méreteit illetően... Namost, erre nem biztos, hogy kíváncsi lettem volna, s nem tudom, hogy feleségének - aki a film rendezője is egyben - mi oka, célja, indíttatása volt a "himbilimbizés" gyakori bemutatásával. De félre a prűdériával, mert ezt leszámítva, ez egy kiváló megváltás-történet, annyi hibája van, hogy talán túl idealista, mert a valóságban, az elvonón résztvettek és kikerülők mindössze 15 %-a marad józan vagy szer nélküli a kinti világban. A függő ember hiteles bemutatása komoly rendezői, színészi feladat, itt sikerül kegyetlenül fájóan bemutatni ezt a létállapotot. A szenvedés, a lélek-betegsége, az önámítás-és becsapás, a tisztult állapothoz vezető pokoli stációk mind-mind megjelennek a filmben s ami a lenyűgöző; át vannak élve. A végkifejlet egyrész megrázó, ugyanakkor giccs-felé hajló, a "szárazság"-szobájában még mindig nyitva marad egy ajtó, amely visszafelé néz...

Ugyan miért is rökönyödnénk meg azon a kitételen, hogy a földgolyó – innen nézve – másik oldalán, a második világháborúban nemcsak a gaz japcsik az ellenfelek, hanem más gonosz szintén leskelődik és árt, és írjuk le az alapvetést, szörnyek márpedig mindenhol vannak és [spoiler]punktum. Nem kell ebbe különösebbet látni vagy belemagyarázni. Namost, ha van egy repülő-erőd, amelyen igaz hazafiak, potens és harcias férfiak szolgálnak, amelyre hogy-hogynem felkerül egy szép szőke nőstény, akkor mutatkozik csak meg az uralkodó férfi nimbusza, tudniillik, hogy az első pillanattól fogva feltolul bennük a nemes érzés, [spoiler]mégpedig, hogy egytől-egyik meg akarják dugni a nőt. Ott, azonnal, hirtelen, izzadt-szőrösen, [/spoiler]nyáltól csorgó pofával rávetnék magukat erre a szextárgyra. De gyün a csavar, hogy kiderül, ezeknek a szájkarate-huszároknak nincs is pöcsük, és nemcsak ezek a gaz és gonosz és majdnem láthatatlan japcsik tizedelik a bombázó anyaszomorítóit, hanem felbukkan az a rémpofájú izé is,[/spoiler]amellyel ezek a szuperhíró adoniszok nem bírnak, de aztán a tök nélküli – de a feministák kibontott büszkén lobogó zászlaja alatt – új erőre kapó szőke nimfa – [/spoiler]miközben az urak rezignált és tehetetlen kisfiúként nézelődnek -, brutál mód legyilkolja, mint a Predátor a csigazabáló franczúz francia disznókat a Prédában, a Tasmán Ördög übergonosz unokatesójának kinéző szörny-Izét[/spoiler]. Összefoglalva; a látvány, a párbeszédek, a zene, a történet, és ahová fut, mind-mind megérlelte bennem azt az eddig csírájában leledző gondolat-pöttyöt, hogy azért nem mindig a macsó férfiaké az a vászon, hanem valahol a nő is ember, na… most akkor jöhet levezetésként egy kis Szexmisszió…

Fontos film, akkor is, ha jó fehérként tudjuk, a halott indián a jó indián. A fehér ember nem felejt, bosszút áll a "Kék katona". A jó halott, indián. Az indiánok sátorban laknak, sok tüzes vizet isznak, sok színes ruhát és bőrgatyát viselnek, és szerencsére már jó kevesen vannak, mert megjelent a himlő. A halott, jó indián. Az indiánok természetközeli, és nekünk fehéreknek igen-igen fura szerzetek. Halj már meg, indián. Ahhoz, hogy mi fehér emberek új, megfelelő életteret nyerjünk, az indiánoknak meg kell halniuk. A megölt indián, már halott, földnélküli indián. Kiváló amerikai anzix az ottani demokrácia születéséről.

2023-11-14 15:03:38 Ya, Nina (2022) / Lucky Girl Abaamade (4) #1

A Halál mindig váratlanul és túlságosan megdöbbentően érkezik, pedig folyamatosan ott ólálkodik a hátsó udvarban. Kerényi Lajos atya nyilatkozta azt, hogy "áldott rák-betegség", mert a betegség „felébreszti valakiben a szeretetnek, a jónak, az igazságnak az akarását”, tehát az ember felismeri és feladja addigi gyarlóságait, és „lelked legmélyén … csendben alakítod át fénnyé a világ legszörnyűbb árnyait”. Nem nagyon értettem Kerényi atya „áldott rák-betegség” definícióját, de a filmnek sikerült rávezetnie egy nagyon fontos meghatározásra, a transzcendenciára. Lépjük át az emberi határokat, mert csak az emberi léten túl ismerjük meg Isten igazi arcát. Lehetünk-e oly vakmerőek, hogy fityiszt mutatunk ennek a randa halálnak, és filmbéli élményeinkből kiderül, lehet a kaszással a tenger morajlása mellett sakkozni, vagy közvetlen közelében jót mulatni, borozni, urambocsá a másikhoz érni, és táncolni. Habár ez vélhetően az utolsó tánc lesz…

2023-11-09 09:32:56 Don Verdean (2015) / Áss csodát! Abaamade (3) #1

Relikvia-és főként érmegyűjtő, amatőr numizmatikus sok mászkál országunkban, de legtöbbjük nem áll szerződésben egy múzeummal sem, van aki megélhetésből, van aki hobbiból űzi fémkeresővel e kutakodó tevékenységét. Legfeketébb erőlászlónk például felterepjárózott a csővári várromhoz - ahol a tereprendezések során valóban számos pénzérme került elő -, és illegális érmekeresésbe fogott, azonban az éppen helyszínen tartózkodó amatőr műemlékes, várbarát - civilben BKK-s sofőr - értesítette a helyi erdészt a kalózkodásról, és erőemberünk leviharzott a hegyről. És mennyi ilyen van... Szatíra akar lenni ez az alkotás, remek alapötletből táplálkozik, de elpocsékolódik a kiváló színészgárda a lapos és gyenge megvalósításon. Sokkal morbidabban, ütősebben, bátrabban kellett volna a témához nyúlni, valahogy úgy éreztem a film nézése közben, mintha a rendező Jared Hess, valamiféle normához kötötte volna magát, hogy azért ezt, vagy azt nem szabad túlspirázni, maradjunk csak a normál kerékvágásban, pedig el kellett volna engednie a gyeplőt, legyen állat, meglepő, bő nyállal szarkasztikus, de ez elmaradt, és a végeredmény e lassan csordogáló, erőtlen, lankadt, elkenődő, mégis kellemes, kedves szélhámos történet. Pedig egy végletekig elmenő, fanatikus, őrült Sam Rockwellt szívesen láttam volna.

Egészen a 72. percig, a teremben lévő gyerekek piszok jól szórakoztak, kezük-lábuk járt, kalimpált és együtt izgultak, éltek Ágasék és Pipacsék lüktető, szirupos, édes, eseményekkel dús kalandjaival. Aztán rémült sikoly reszkettette meg a mozi auráját: - "Jönnek a bergeniek!". És jöttek, és faltak és troll-csontok recsegtek és kiömlött a sok vigyori troll vére, melyben bokáig gázoltak a diadalittas bergeniek, és nem adtak kegyelmet egy nyamvadt trollnak sem, és trollt nem hagytak hátra, igen, utoljára maradt a végsőkig kitartó Ágas és Pipacs...
A vetítés után az átélt izgalmaktól és borzalmaktól letaglózott, zokogó 6-8 évesek vánszorogtak ki a teremből, ahonnét még sokáig kihallatszott a bergeniek sátáni kacaja... Miután már napok óta troll-láz van nálunk, komolyan írom, kezdek vonulni a sarokba zokogni. Azért megjegyzem, hogy fertelmesen jó zenék bukkannak itt fel, és a szinkronhang közelít a zseniálishoz, Fehér Tibor vagy Zana Zoli különösen emlékezetesek.

2023-09-29 17:30:36 Első kétszáz évem (1985) Abaamade (3) #2

Miután Maár Gyula Törőcsik Marival visszahúzódott a nyugalom és az alkotás "szigetére", Velembe, négy éven keresztül ízlelgette, formálta, "maárosította" Királyhegyi Pál önéletrajzi írását. Királyhegyit olvasni izgalmas, érdekes, tragikomikus, mulatságos és abszurd, egyszóval; élmény. Maár anekdotákra tördelte Királyhegyit, így fűzte filmmé azokat, de a végeredmény az lett, hogy a hangsúly egyetlen dolog - az abszurdum, a groteszkség - ábrázolására helyeződött, a film pedig nem áll össze, hanem már az elején félresiklik, elveszíti a súlyát és szétesik. Hiába szenzációsak a mondatok, egyes dialógusok, szituációk, és szenzációsak - egytől-egyig - a színészek - csupa meghökkentő figura, fura alak, kretén, agyalágyult, szadista, ribanc, homokos, pedofil állat(szegény Holl István de jó ebben is) -, a végeredmény mégis csak az, amit jóval előttem zéel írt, hogy nem jön át, aminek át kellene, és "ilyen szinten ez maár szinte művészet". Nem tudhatom, hogy Maár érezte-e a készülő film hangsúlyainak elbillenését, a dramaturgia légtelenné válását, de gyanítom, igen, mert az utolsó félórában - lesz, ami lesz - szabadjára ereszti az elvont, elmebeteg abszurdumot. Hangosan felröhögtem a halálmenet során egymásra találó, e képtelen szituációban egymás iránt forró szerelemre lobbanó két szép nyilas testvéren. És tényleg két szép fiatal színész - Nagy Gábor és Sir Kati - remek alakítását élvezhetjük. Az i-re pedig felteszi a pontot a felcsendülő zene. Erre a propagandaízű - elképesztően morbid - összeborulásra, még a nyilasok legendás Kun Pátere is elégedetten nyalta volna meg a szája szélét... ha nem a bitófán végezte volna.

Te jószagú... de, tényleg; ugyanis van az a szokásom, hogy a film befejeztével a stáblistát, meg az összes betűt, felhasznált zenét, szponzort is megnézem, direkt, hátha belecsempésztek a filmalkotók valamilyen meglepit, no és itt sikerült. Nézzétek-hallgassátok meg az uccsó 1 percet, és akár szavazást is érdemelne, kinek melyik hangeffektnél volt deja vu-je(mondjuk a "szőrös taxisofőr"?). Szóval ez ízléstelen, nem vitás.

2023-08-22 16:45:40 Terrifier 2 (2022) Abaamade (4) #5

Ez pedig nagyon jó lett. A hentelés már sok is, durvulás van itt kéremszépen, az egyes halálnemek kifejezetten sokszínűek és borzalmasak. Viszont csak nekem tűnt fel, hogy a bohócdémon humora csak önnön magáról működik, ha vele humorizálnak, azt egyáltalában nem kedvelheti. Mindenesetre az a következetesség, hogy csak a saját humorán vigyorog, talán egy igaz krisztusi szög, a démonok általunk emberként definiált, nyelvi megformálásaként, hogy csakazértis haljon meg, kínszenvedéssel múljon ki az ember. Ez az a film, amihez nincs megfelelő befejezés. Egyszerűen azért nézed, hogy a különféle brutális halálnemeket - amelyeket kedves ismerőseidnek, kollégáidnak, főnöködnek, meg Józsinak a fűkaszásnak - tudnál ajánlani, hogy menjenek el melegebb éghajlatra. A lényeg, hogy ne gondolkozz, ezerrel megy a hentelés, a vér a barátunk.

Összes komment...