Abaamade

Tapasztalat: 877 film
Kompetencia: 9 film
Súly: 1102
Regisztráció: 2019. november 5. (1 év, 5 hónap)
Kedvencnek jelölték: 2 user

Kedvencek

Rendezők: Alejandro Jodorowsky, Alex van Warmerdam, Ari Aster, Darren Aronofsky, Fábri Zoltán, Kósa Ferenc, Lars von Trier, Máriássy Félix, Radu Jude, Rainer Werner Fassbinder, Robert Eggers
Színészek: Basilides Zoltán, Bessenyei Ferenc, Charlotte Gainsbourg, Darvas Iván, Farkas Antal, Gábor Miklós, Garas Dezső, Major Tamás, Őze Lajos
Műfajok: dráma, életrajzi film, szatíra, történelmi film
Országok: bolgár, cseh, lengyel, magyar, osztrák, román

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1976
Lakhely: Budapest

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Du levande
Te, aki élsz
4 2021-04-07 3,7
(93)
The Hollow
Átoksziget
1 2021-04-06 1,5
(13)
Final Cut: Hölgyeim és uraim
Final Cut: Ladies and Gentlemen
5 2021-04-06 4,4
(431)
Smukke mennesker
Kedves szomszéd
5 2021-04-05 3,9
(62)
The Curse of Audrey Earnshaw
Elátkozottak
2 2021-04-05 ?
(7)
Oldboys
Öregfiúk
4 2021-04-05 3,8
(22)
Låt den rätte komma in
Engedj be!
3 2021-03-30 4,0
(762)
Comme un cheveu sur la soupe
Megmentettem az életemet
4 2021-03-30 3,9
(11)
The Horribly Slow Murderer with the Extremely Inefficient Weapon
A szörnyen lassú gyilkos a rendkívül eredménytelen fegyverrel
5 2021-03-27 3,7
(150)
Off Season
 
4 2021-03-27 ?
(8)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Na, ne, ez azért túlzás, meg ferdítés, meg túlhangsúlyozzák az ügyintézők bürokratikusságát, rugalmatlanságát, mondhatni a kiégésük miatti közönyüket, érzéketlenségüket, egész egyszerűen csak gáncsoskodnak s nem lehet ténylegesen ügyet intézni. Első körben ugyanis ezt gondoltam a film által bemutatott szituációról. A helyzet az, hogy történetesen egy Foglalkoztatási Osztályon vagyok ügyintéző, és magamról, a hozzáállásomról, a szakértelmemről, a rugalmasságomról, a segítőkészségemről azt gondoltam, teljesen korrekt. Aztán merő kíváncsiságból végigolvastam a kommenteket a google maps-on, és elképedve olvastam magamról - mégpedig, igen, megnevesítve -, hogyaztírja fasiszta disznó vagyok, aki takonyként kezeli a kedves ügyfelet. Mit is írhatnék, természetesen úgy éreztem magam, mintha hájjal kenegetnének. Aztán elkísértem álláskeresővé lett páromat a főváros két Foglalkoztatási Osztályára, s az ott tapasztaltak totál megdöbbentettek, másnap kollégáim értetlenül fogadták kirohanásomat, szitkaimat a pesti kollégák hozzáállásáról, egy mondatban, elértük a Nyugatot, ezt a filmet akár itthon is forgathatták volna.

2021-02-02 12:05:58 Cthulhu (2007) Abaamade (2) #2

Ha tehettem volna, a rendező Dan Gildarknak és a forgatókönyvíró Grant Cogswellnek azt a befejezést ajánlottam volna - ha már meleg-toleráns propagandafilmet készítenek -, hogy az ősi szörnyisten Cthulhu ébredjen fel mélytengeri álmából, és emelkedjen ki a habokból, mint monumentális, erekkel sűrűn behálózott ősi, vén fasz. Ej, de rossz film ez.

2021-02-02 11:53:05 John Carter (2012) Abaamade (1) #35

Többször is nekirugaszkodtam, de egészen egyszerűen nem bírtam végignézni. Olyan szinten érdektelenné vált a történet, hogy egyszer halálosan unatkoztam, máskor határozottan felidegesített az alkotás, tehát leszögezhetem, hogy azért valamilyen érzelmeket kiváltott belőlem. De akkor is; ne tudjak végigülni egy filmet, hát ilyen még nem történt velem...

2021-01-08 23:30:16 2067 (2020) Abaamade (3) #2

Sírós-picsogós múltidézős, jövőutazós sci-fi. Amennyiszer itt komoly könnyek folynak, ömlenek, már azért valamilyen díjat behappolhattak volna. Bár komolyan sérül a történetvezetés és a vezérszereplők követhető logikai történetszála, ez azért egy értékes gondolat-film, nem sablon befejezéssel. Aki a sci-fi-t szereti, ezt is érdeklődéssel, és türelemmel fogja nézni.

2020-11-27 14:03:49 Soy tóxico (2018) / I Am Toxic Abaamade (4) #1

2101. év. Baktériumháború következményeként a déli félteke a világ északi féltekéjének baktérium-fertőzött holttesteinek lerakójává vált. A déli féltekén alig pislákol az élet, a fertőzést elkapottak "kiszáradttá" válnak, élőhalottá. A déli féltekén kialakult éhínség következtében az emberek meghalnak, tetemeiket a "kiszáradtak" falják fel, tovább terjesztve a kórt. Ennek a nagy temetőnek a közepén egy ember felébred, anélkül, hogy bármit is emlékezne múltjára, jelenére vagy arra, hogy miért van ott.

Ez a film, a megvalósítás kiprovokálja belőlünk a tehetetlen dühöt, mélységes felháborodást és a végére a teljes megrendülést. Párom a film vége előtt zokogásban tört ki, és napok óta a film és a történet hatása alatt áll. Mennyi ilyen embertelen, könyörtelen, sokkoló esemény zajlik jelenleg világunkban, belegondolni is borzasztó.

2020-09-22 15:47:54 Necrophile Passion (2013) Abaamade (1) #1

Szót érdemel, hogy alkotó munkának ilyen szintű "eredménye" szülessen. Nem tudom eldönteni, hogy a fő alkotó, rendező, forgatókönyvíró, szereplő Tom Heidenberget vajon az öncél hajtotta-e, amikor eme filmremek készítésén ügyködött, vagy netán szórakoztatni, simán csak borzasztó képi világot akart nekünk nézőknek bemutatni? Figyelem, némi spoiler következik. Az 52 perces horror-eposz fejezetekre bontva, nehézkesen gördül elénk; az első, a "Nekrológ", amelyben a Férfi erdei sétája során felfedezi az elnyisszantott torkú női áldozat aljnövényzet között heverő pucér és véres holttestét. Előbb a rendőrséget hívná, ám belül megindul belőle valami sötét erő, amely arra hajtja, vigye haza a szörnyű halált halt leánykát és kefélje meg irgalmatlanul (na, jó, olyan Torrente-s módon). Gyönyörű nekrológ, ennél szebbet a lemészárolt leány nem is tudott volna elképzelni.
De aztán a "Gyötrelem" fejezet rávilágít, honnan is ered a depi, az öngyilkosságra való hajlam, és a benne rejlő keserűség, a magányosság, a belső düh. Élénk emlékképek ugranak fel, amikor az anyukája kopogás nélkül(!) beront a szobájába, és 1-2 mondatos dörgedelmeket fejéhez vágva, bősz ajtócsapkodással elhagyja a teret. Ez tehát az elindítója, egy gonosz anya az okozója a Férfi minden lelki bajának. Ráadásul itt tudjuk meg, hogy barátnője elhagyta, már nem szereti, ki nem állhatja őt. A Férfit tovább kísérhetjük gyötrelem-utazásában, amikor a kanapén ülve, a múlton való kesergés miatti feszültsége egyszerre robban; nagy lendülettel a földhöz vágja a kezében szorongatott ásványvizes műanyagpoharat. Dühében már önpusztításba kezd és kiemel a hűtőből egy sört(figyelem, van még egy sör a hűtőben!), és keményen inni kezd. Ez sem enyhíti a fájdalmát, ezért egy pengével megvágja a vállát, majd hosszas zuhanyzós jelenetet izgulhatunk át, miközben felfedezhetjük mi is a Férfi - egyébként hízásra hajlamos - testét. Majd ismét a kanapén zajlanak az események. Ez a kanapés környezet különösen hitelessé teszi Günther Brandl színészi játékát, ahogy hosszas kínlódás után, a belső gyötrődés kivetüléseként, könnycseppek jelennek meg szemében. Tisztára, mint a pornóban, amikor a hölgy csak kézimunkázik az úrnak, már verejtékezik a megerőltetéstől a homloka, de nem akar jönni az élvezet, a csattanó.
Mégis van brutál rész, amelyet elképedve néztem; rémálmaiból felkelve kávét főz magának, de olyan igazi, sötét-feketét, amelyből aztán 3 decit be is nyom, lesz is ám kézremegés, meg ébrenálmodás, ahol ő kínoz, szeletelget a női combot, meg ahol nők szeretkeznek (vonaglanak) kéjesen cukorsziruppal leöntött csontvázakon, amelyeket mohón nyalogatnak is. További két fejezet("Szeretet" és a "Következmény") jut el a végkifejletig, és zárja le ezt a vonaglást. Oh mein Gott...

Hajlamosak vagyunk kézlegyintéssel elintézni; "ez is csak egy, a komcsi propagandafilmek közül". Pedig milyen érdekes, hogy az ultraradikális demagógia, a Sztálin-Rákosi-kultusz idején Kun Béla, vagy Karikás Frigyes nevét még említeni sem volt szabad, tiltólistán voltak. A Kádári-érában, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára nemcsak elővették Kun Bélát és Karikás Frigyest, hanem egyenesen példaként állították - mint kitartást, hitet és erőt szimbolizáló- forradalmárokat a dolgozó népnek. Az addig itthon meg sem jelenhető Karikás-novellák egyikéből készült a film, egyenesen "forradalmi hőstörténet"-nek nevezve. Maga a novella 1927-ben jelent meg nyomtatásban, oroszul, a Szovjetunióban, magyarul csak 1960-ban(!). Az orosz kiadás előszavát Kun Béla írta: "... Karikás elvtárs a katonaélet nevezetes eseményeit mondja el. Hozzánk, a magyar proletárforradalom résztvevőihez igen közel állnak ezen elbeszélések hősei: Mindannyian kedves ismerőseink, barátaink, fegyvertársaink. Nem kitalált figurák ezek, hanem a harc igazi részesei, a mi munkás-paraszt vöröskatonáink...".
Természetes, hogy a szocialista hősi-eposz számos díjat kapott, és számos kedvező kritikát, azonban néhány kritikus a film gyengéire is rávilágít. "A rendezés, Makk Károly gondolatgazdag munkája ..., koncepciója, a rendezés stílusa ... a népi realizmust követi, ... a győzelmi jelenetek nem puffognak, a tragikus pillanatok sem szívfacsaróak. ... a tömegjelenetek komor fenségét is megőrizzük emlékezetünkben, az egész film líráját, balladai hangját. Ugyanakkor ... a rendezés nem segített a hibákon, ... néhány jelenet pl. a beszélgetés az istállóban, a kastély vendégszobáinak meglátogatása, a billiárdjelenet, feleslegesen lelassítja a film egyébként is elég körülményes, komótos tempóját." Lenkei Lajos, Népszabadság, 1959.03.20.
"A csatajelenetekben a rendező és Pásztor István operatőr páratlanul izgalmas és magával ragadó képsorokat produkált. A csehek elleni győzelmes lovasroham azonban még ennél is több: Szabó Ferenc muzsikájának győzhetetlen erőt sugárzó dallama, sodró ritmusa, mintha felemelné a földről, s szárnyakon repítené előre a 39-es dandár huszárait..." Berényi György, Hétfői Hírek, 1959.03.16.
"... nem mentesült minden gyengeségtől. Így például a filmben patetikusabb s valószínűtlenebb a Marseillaise-éneklés az arcvonalon, mint a Kőműves Papp Istvánról szóló novellában, ahol hitelesebb ... ugyanez. Sajnáljuk azt is, hogy Karikásnál ... természetes katonahumor is sok helyen elszürkült." Molnár Géza, Népszava, 1959.03.19.
A filmben "... kicsit szomorúan szép a történelmi emlék. Szelidebb az erő, érzelmesebb a keménység és a lelkes, vérpezsdítő szilajságba is belevegyül a bukás fájdalma. Remekebbnél remekebb történelmi jelenetei ... a klasszikus szovjet filmek ejzenstejni megoldásaira emlékeztetnek". Komlós János, Magyar Nemzet, 1959.03.19.
"... e film nem a művészi játékok és különösségek filmje, nincsen benne semmi meghökkentő eredeti ... második fele némiképp nyujtottabb, lassabb, mint szeretnők. ... itt a történelem és a hősöké a főszerep." Bogáti Péter, Élet és Irodalom, 1959.03.20.
"Bár a főhős - maga Karikás Frigyes - személyének ábrázolása elnagyolt, a többi figurát részletes jellemzéssel ábrázolják a filmen..." Ország-Világ, 1959.04.01.
"Sajnos a film ... a kommiszárból eléggé száraz figurát formált. Pedig a dandár politikai biztosa, aki egyébként - azonos Karikás Frigyessel, az íróval - kiváló modellt nyujthatott volna a 19-es kommunista nagy alakjához." Rényi Péter, Filmvilág, 1959.03.15.
"... jó lett volna a filmen is Karikást látni, az ő egészségtől duzzadó, roppant nagy erejét, harsány bakahumorát ... és acélból faragott, természetes módon vezérré termett Korbély Jánosát..." Komlós János, Magyar Nemzet, 1959.03.19.
"Benkő játéka a megírt szerep mögött is elmarad, ami még csak növeli a megírt szerep okozta hiányérzetünket. Szinte csak egyetlen hangja, egyetlen arca van. Az epizódszereplők közül a legnagyobb feladat Ladányi Ferencnek jutott..." Rényi Péter, Filmvilág, 1959.03.15.
"... valami különös keveréke ez a Korbély János a 48-as honvédnek és a 19-es vöröskatonának, alakját balladai komorság veszi körül, nincs mosolya, csak könnye, az atmoszféra, amelyet áraszt a tragédiát sejteti... Bihari, de kitűnően értette meg a szerepét! ... Korbély a megtestesült fegyelem, az ő tűzpróbája az, hogy a belénevelt cselédi fegyelem átalakul-e öntudatos forradalmi fegyelemmé. ... Nagy Jóska(Szirtes Ádám) csupa forradalmi tűz, lobogás, vakmerőség, az ő próbája éppen ellenkezőleg az, hogy képes-e megérteni a forradalmi fegyelmet, meghajolni a forradalom parancsa előtt. Mert ha nem, menthetetlenül igazi anarchista lesz belőle." Rényi Péter, Filmvilág, 1959.03.15.
"... Bihari Korbély Jánosának alakja ... fehér lován ülve ..., a sajátmaga, a nép csinálta forradalom országútján, 40 éves odisszea után, a mába érkezik." Cserés Miklós, Filmvilág, 1959.04.01. kritikájának már a címe is Bihari kitűnő alakítására utal: "Nagy színész nagy szerepben"

2020-05-27 23:55:41 1917 (2019) Abaamade (5) #65

Itt nincs Rambo. Itt nincs szuperhős, megmentő. Nagyon autentikus film, letaglóz - a nyilvánvalóan hatásvadász formulák jelen vannak, de szükségesek, így válik - lüktető mozivá. A lüktetés - szíved verésének súlya - ott van, ha láttad az "Én is voltam Isonzónál" című veterános, visszaemlékezős filmet és hatással volt rád. Ott van, ha tudod, hogy érintett vagy, ha tudod, hogy a dédnagyapád, üknagyapád ott volt Isonzónál, Doberdónál, "Semisil"-nél vagy akár Otrantonál.

Háború, emberi gonoszság, közöny és halál, de milyenek! Ez a film tökéletesen definiálja a földi pokol fogalmát; a pokol nem más, mint az emberi együttérzés teljes hiánya. Förtelmesen jó film.

Összes komment...