DevilTakeU

- Kifejezetten harcolt azért hogy ide helyezzék. Ilyet még életemben nem láttam.
- Azt hittem használhatok. Nézze,jobb lenne ha nem úgy kezdenénk hozzá hogy tökönrugdaljuk egymást.
De persze maga a főnök.
- Így van. Hát nézzen körül és figyeljen. Értjük egymást?
- Nézze,eddig se kifutófiú voltam. Öt évig dolgoztam a gyilkosságin...
- De nem itt!
- ...ezzel tisztában vagyok.
- Akkor a következő hét napban ezt legyen szíves tartsa észben,jó?


Ma 25 éves a Hetedik,minden idők egyik legmeghatározóbb thrillere.


Fincher remekének az elkészültét számtalan legenda övezi. Ennyi év távlatából már nem kis feladat kigobozni hogy valójában mi történt,hogy történt,a lényeg: ennyi szerencse,félreértés,tévedés (a szerencsét mondtam már?) ritkán övez egy produkciót,de úgy látszik 1995-ben még az égiek is azt akarták hogy Andrew Kevin Walker éjsötét története a gyöngyvászonra kerüljön. Hogy mást ne mondjak,a produceri nyomásra átírt, pozitív(abb) kicsengésű script helyett a hollywoodi stúdiórendszerből az Alien³ fiaskó után egy életre (!) kiábránduló David Fincher kezébe a forgatókönyv eredeti változata került - a többi már történelem.

Úttörőnek lenni sosem könnyű. Számtalan próbálkozó elbukik az élet millió területén,akik aztán örökre a feledésbe merülnek,akiknek azonban sikerül,azokra örökké emlékezni fognak. A Hetedik gyakorlatilag teljes stábjára elmondhatók a fentiek,egy olyan dologba vágták a fejszéjüket,amire addig semmilyen formában nem volt példa,ám az elkötelezettségüket jelzi,hogy mind Pitt,mind Freeman szerződésbe íratták hogy csak az eredeti befejezésssel mehet le a film - de ne szaladjunk ennyire előre. Miután a producer Arnold Kopelson közbenjárására Fincher eltökélte magát, jöhetett a szereplőválogatás. Megmosolyogtatónak tartom hogy Sylvester Stallone is,Denzel Washington is a sztori túlzott erőszakossága és pesszimizmusa miatt dobták a főszerep lehetőségét,hogy aztán évekkel később olyan,a zsánert (akkor már) majmoló darabokban villogjanak mint a D-Tox,vagy a Letaszítva. Pitt azonban örömmel írt alá,tudta jól hogy David Mills karakterével örökre kiradírozhatja magát a szépfiús imázsból,és a további szerepvállalásait elnézve igaza is lett. Morgan Freeman a Remény rabjai után itt szintén csupán a sokadik jelölt volt William "Smiley" Somerset szerepére,ám úgy szól a fáma,hogy egy alig két perces telefonbeszélgetés után Kopelson nyomban repülőre ült,és személyesen vitte el a forgatókönyvet az éppen készülő Wolfgang Petersen mozi,a Vírus helyszínére - arra a Víruséra,melyben Kevin Spacey szintén jelentős szerepet alakított. Hogy kinek az ötlete volt a szerepeltetése,az a mai napig ellentmondásos,azt viszont egyöntetűen állítják hogy a film eleji stáblistából való kihagyás eredetileg az ő ötlete volt. Ez szintén egy szerencsés,remekül bevált döntésnek bizonyult,még ha amúgy pusztán szimpla emberi önzés is állt a háttérben: a Közönséges bűnözők promózása illetve a forgatási helyszín közti ingázás meglehetősen kikészítette Spaceyt,ám azzal hogy eldugták a nyilvánosság elől,gyakorlatilag semmilyen hivatalos eseményen nem kellett részt vennie. Augusztusban aztán robbant a bomba, bemutatták Singer filmjét,a világ megismerte Keyser Soze-t,hogy aztán pár héttel később Jonh Doe-ra is rácsodálkozzon. Külön színezetet ad a stábnak a szerelmespár Pancser és Fafej,azaz Tracy és David kapcsolata, Paltrow és Pitt ugyanis akkor a való életben is egy párt alkottak már egy ideje,és ez le is jön minden közös jelenetükről. Az megint az év kérdése lehetne hogy vajon szándékosan alakult-e (alakították-e?) így,de mondanom sem kell,a látottak után a filmvégi gyomros így még sokkal elviselhetetlenebb.

Andrew Kevin Walker forgatókönyve már önmagában megér egy misét - Fincher mintegy hálája jeléül "bele is írta" őt a Harcosok klubjába,az ott látható három detektív neve ugye Andrew,Kevin,és Walker -,ám a rendező szintén komolyan gondolta a nézőkkel való játszadozást. A hetes szám nem csak a hét főbűnre utal,hét nap eseményeinek a leforgását látjuk,az első helyszínelés házszámai szintén hetessel kezdődnek, Tracy arca is pontosan 7 másodperccel a végzetes lövések előtt villan fel egy pillanatra,és az is egy érdekes képi metafora,hogy a korábban a nyomozás alatt folyamatosan sötétben,szakadó esőben játszódó történet John Doe felbukkanásával kivilágosodik,megkapjuk a magunk napsütését (a kocsiban ülve szinte "belehajtunk" a fénybe,azaz felcsillan a remény),hogy aztán mindez már a lemenő nap fényében érjen véget,és mire David megint a rendőrautóban ül,már ismét éjsötét (azaz kilátástalan) legyen minden.

Bár a soundtrack Howard Shore érdeme,a film során felcsendül Bowie,a Gravity Kills,sőt Charlie Parker és Marvin Gaye is,a zenét a legtöbben a mai napig a Nine Inch Nails Closer című dalával azonosítják. Nem is csoda,minden idők egyik legfelkavaróbb főcíme gyakorlatilag egy új stílust teremtett,se szeri se száma az utánzóinak,az alatta hallható zörejfeszt pedig nem hogy aláhúzza a látottakat,hanem egyenesen a retinánkba égeti. A fényképezés Darius Khondji zsenijét dicséri,egyenesen szényenletesnek tartom hogy az akkor már a Delicatessen és az Elveszett gyerekek városa után minimum félistenként számon tartott iráni mester ezért a munkájáért sem kapott Oscar-nominációt,a Hetedik ilyen szempontból egyébként is mostohagyereknek tekinthető,az egy szem Richard Francis-Bruce a tanítani való vágásért lett jelölve (a Remény rabjai után másodszor),ennyi. Khondji végül a Chicagói Filmkritikusok Szövetsége díjával vigasztalódhatott.

A filmnek számtalan emlékezetesnél emlékezetesebb jelenete van,hamarabb rágnám le a lábam minthogy egyetlen kedvencet válasszak közülük. Ha csupán a három fő karakterre koncentrálunk,már akkor is a rém humoros vacsorameghívás,majd a trió első találkozása a lakásban a kezdeti feszengés utáni metrós performansszal (az a röhögés!),Tracy és Somerset meghatóan őszinte,már-már meghitt beszélgetése,a lelkes kölyökkutya habitusú Mills minden jelenete,amikor szegényt leoltja a rendőrkapitány (R. Lee "ez nem is az én asztalom!" Ermey remek),a szinte andalító,az addig látottakkal szándékosan éles kontrasztban álló könyvtárjelenet (A seggünkön jön ki a kultúra!),a "garbage man" rész,annak a jelentősége,végül a kifutása,Pitt szerencsétlen kéztörése,amit aztán szimplán bedolgoztak a scriptbe,az ajtóberúgás zseniálisan életszerű megkomponálása mind-mind felejthetetlenek, és akkor az utolsó fél óráról még nem is beszéltem. Nem is fogok. Aki látta,tudja. Aki nem látta,az meg még nem látott semmit.

- Ha most lelövöd,ő nyert.
Bumm bumm bumm.


10/10

Nem is csodálom,nagyot alakított az első részben,biztos vagyok benne hogy mindenki örült volna egy nagy,közös családi jelenetnek,a fiúk,az asszonyok-lányok,és a don. Köszi az infót,el tudom képzelni hogy valami hasonló történt,Brando a 70-es évektől egyre jobban szétcsúszott,híresen balhés színész (és ember) lett.

Az első rész majd' 500 hozzászólásához képest a folytatásnál valahogy jóval csendesebb a nép. :) A bemutatásának 30. évfordulóját a napokban ünneplő Nagymenők hatására többek között elővettem Coppola trilógiáját is,az első és második rész tényleg filmes alapvetés,sajnos a harmadik már csupán egy gyengébb,terjengősebb utánérzés,bár szintén vannak erős pillanatai,feleslegesnek semmiképpen sem mondanám.

Maradva a középső filmnél,nagyon sajnálom hogy Brando-t nem tette bele Coppola,pedig az utolsó harmadban kapunk egy nagyon szép családi visszaemlékezést,azért viszont külön hála az első magyar változat felelőseinek,amiért az első részben hallott,kiváló Márton Andrást (James Caan - Sonny) ha csak pár mondat erejéig is,de visszahívták. Bár nem szeretnék egyesével senkit sem kiemelni,a fájdalmasan fiatalon elhunyt John Cazale érzékeny játéka mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Élek a gyanúperrel hogy az egy évvel későbbi Kánikulai délután rendezője,Sidney Lumet nem véletlenül rakta össze ismét Pacino-val,a "babánkoktélos" közös jelentük csodálatos,ahogy Fredo kifakadása a "kisöccsére",majd a kényszerű száműzetése utáni visszafogadása is a mamma temetésén,és akkor még a horgászleckéket nem is említettem. Bevallom már nagyon régen láttam a trilógiát,ezért szó szerint megijedtem a 200 percnyi játékidőtől,de egyetlen pillanatra sem unatkoztam,a Keresztapa II. tényleg minden idők egyik,ha nem A legnagyszerűbb folytatása,mind a 6 Oscar-díja megérdemelt,köztük a Legjobb filmnek járó is, ráadásul mindezt egy olyan mezőnyben,amint még leírni is hidegrázós: Kínai negyed,Pokoli torony, Magánbeszélgetés,Gyilkosság az Orient expresszen,Alice már nem lakik itt,A nagy Gatsby,csak hogy a legjelentősebbeket említsem.

A műfajban számomra mindig is Scorsese remeke lesz az alfa és omega,talán a frissessége,a lendülete,a karakterei,a zseniális soundtrack és még ki tudja mi minden miatt,de a Keresztapa első és második része kétségtelenül a következő a sorban,egy kortalan,időtálló klasszikus,amit néha baromi jó elővenni.

9/10

Köszi a választ,de sajnos már arra sem emlékszem amit kérdeztem,január nem most volt. :) Érik egy újranézés,megpróbálok majd jobban figyelni.

"Van egy olyan érzésem kevés régi filmet néztél még eddig...."

Elképzelni nem tudom hogy ezt miből szűrted le. :) Szerintem elég sok régi filmet láttam,és fogok is még pótolni, ha nem Méliès kora a kiindulási alap,akkor az érdeklődési körömnek megfelelően bőven szinten vagyok,mondjuk kb. úgy 1940-től. (Nagyon kevés klasszikus van ami kimaradt,ami meg igen,annak oka van. A legnagyobb hiányosságom Bergman,Fellini,illetve Chaplin,de hozzá valahogy már nincs meg a türelmem.) Az öreg szó nem véletlenül van idézőjelben (pontosabban dőlt betűkkel),bár 26 év azért még a filmek világában sem kevés,de nyilván a Máltai sólyom 79 évéhez nem mérhető.

A Guns-ügy már privátban megoldódott,köszi,bár kereskedelmi oldal ide vagy oda,a Sympathy az akkor már totál széteső banda hattyúdala volt,konkrétan az utolsó közösen felvett dalaik egyike. (A Knockin'... meg a Mint a villám betétdala volt,ha már feldolgozások & filmzenék.)

Bevallom,már az idejét sem tudom annak hogy mikor néztem meg utoljára,úgyhogy most totál ledöbbentem,ez bizony még mindig egy baromi jó film. A főszereplők remekül játszanak,Pitt és Cruise hol gyönyörűek,hol félelmetesek,de kivétel nélkül mindegyiküknek van legalább egy nagyjelenete ami tanítani való,ez legfőképpen a 12 éves Dunst esetében nagy szó,aki gond nélkül felnőtt a többiekhez,ki is érdemelt egy Golden Globe jelölést. Nem is emlékeztem rá hogy ennyire erős a történet,és hogy ilyen szépen,egyenesen sallangmentesen halad előre,Rice mindenképpen jól tette hogy magára vállalta a regénye filmre írását,egy pillanatig nem unatkoztam,mondhatni minden a helyén volt. Nagyon sokat felejtettem már belőle,úgyhogy párszor kipattant a szemem rendesen,persze azért a gore nincs túltolva,de Claudia bosszúja vagy Louis a kaszával felejthetetlenek.

A korabeli épületek, berendezések,kosztümök látványa kellemesen bizsergető érzés volt,ahogy Goldenthal muzsikája is adta a hangulatot rendesen,teljesen megérdemelten kapott Oscar-jelölést,de nem is ragozom,gótikus horror sose legyen rosszabb. Bár az Álmosvölgy legendája egy paraszthajszállal megelőzi a toplistámon,de öreg filmen ilyen jól már nagyon rég nem szórakoztam,simán négyes fölé-ötös alá,ahogy tetszik.

8.5/10

A stáblista alatti nóta nagy húzás,egyet nem értek csak,hogy a Rolling Stones dalát miért a Guns 'n' Roses adja elő. Semmi bajom velük,a T2 miatt akkoriban eléggé ment a szekere a srácoknak,de azért na,a Stones az a Stones. Vagy kereskedelmi,vagy anyagi (jogi?) okokat tudok elképzelni,más magyarázatom nincs rá. Furcsa,meglepődtem rajta.

Ha agyonütnek se tudnám megmondani hogy mi,talán a "Guy Ritchie esszencia" vagy passz,de valami nagyon hiányzik ebből a filmből. Nem tudok rá jobb szót,egyszerűen száraz. Egyáltalán nem rossz,csak olyan...nem tudom,érdektelen,meh. Elkezdődik,történik benne pár dolog,majd egyszer csak vége. Izgulni nincs miért,nincs kiért,humor nyomokban se,túltolt jelenetből viszont annál több (a kínai tag persze hogy a sínekre esik rá,naná hogy keresztbe,és természetesen pont jön a vonat),a csajokból álló autószerelő brigád vérciki,az meg tényleg a legnyomibb írói húzás,hogy McConaughey állítólagos húdeüberkemény jellemét egy olyan jelenetből ismerjük meg,amiről kiderül,hogy az amúgy telitalálat Grant csak kitalálta azt történetmesélés közben,hogy "legyen egy kis izgalom is." (Ráadásul ezt Ritchie eljátszotta a kínai Száraz Sam-mel is.) Nekem McConaughy határozottan nem tudta eladni a karaktert,no offense,de Baltás Harry-nek a bajusza félelmetesebb volt (a nézése meg...huhh,kiráz a hideg ha az eszembe jut).

Ha már Grant,én mindig is kedveltem,örülök hogy mostanra kifejezetten beérett,nagyot megy így ötven felett (Florence,Paddington 2,Felhőatlasz,U.N.C.L.E),le a kalappal. Még Hunnam az,akire úgy-ahogy szívesen emlékszem vissza,mindenki más fiaskó,a már említett McConaughey is,Farrell is,Michelle Dockery-t pedig ki kellett gugliznom,életemben nem hallottam még a Mickey feleségét alakító (sorozat)színésznőről, én speciel nem látom az okát a szerepeltetésének,nem jön be sem mint nő,sem mint színésznő. A Spíler után ismét van Strong,ezúttal Mark helyett Jeremy. Ránéztem a filmográfiájára,és meglepve láttam,hogy őt már láttam. Eddig legalább hat filmben. Nem hagyott mély nyomot,ahogyan most sem.

Tulajdonképpen egyetlenegy ütős jelenetet nem tudok felidézni a filmből a mobilkergetésen kívül,de ott sem az események,sokkal inkább az aláfestő zene adta a hangulatot. A Blöffben elkövetett stílustörés (Mickey anyjának a meggyilkolása a cigánytelep felgyújtásával) itt is tetten érhető,egyszerűen nem értem hogy miért kellett a kínai éttermes-nagyfőnököt befenyítős jelent közbe be-bevágni az udvarra kisétáló, majd összeeső drogos lány halálát,valamint a szülőket,ahogyan rátalálnak,egyszerűen nem fut ki sehová a jelenet,azt meg szájbarágás nélkül is megérti mindenki,hogy a heroin,amivel Lord George kereskedik,rossz. Az ezután folytatódó Grant-jópofáskodás ezek után nekem különösen visszás volt,kellett pár perc a visszarázódáshoz.

Ha Ritchie és gengszterfilmek,az Úriemberek a Revolvernél mindenképpen jobban tetszett,szívem szerint mondanám hogy a Spílernél is,de annak valahogy több maradandó pillanata volt,a Blöff mindenképpen erősebb,a korona meg egyértelműen marad a Ravasz...-é.

Ja,és a cocainzultálás mekkora nyúlás már a Black Mirror-ból,tényleg kellett ez? Vagy csak egyfajta tiszteletadás akart lenni?


7.5/10

Meglepően kellemetlen film. Helyenként egyenesen unalmas,stílustalan,száraz rendezés,kis túlzással csupán a történések ledarálása,se több,se kevesebb. Mivel az Amerikai Antidopping Csooportnak is köze van az elkészültéhez,még azt is el tudom hinni hogy megrendelésre készült,mintegy tanmese gyanánt. Ha már igaz történet és életrajz,Ron Howardra azt szokták mondani hogy tisztes iparos, nos szerintem a Rush - Hajsza a győzelemért sokkal szórakoztatóbbra sikerült mint a Program,a Frost/Nixon meg egyenesen korszakos mestermű. Csak azt nem értem,hogy ha lassan már a legalapabb vígjátékok is ütik a 120 percet,minden idők egyik legnagyobb amerikai sportikonjának a bukása miért csak 103-at kapott (mínusz a stáblista). A színészekkel semmi gond,Ben Foster mindig remek,a kisebb szerepekben Guillaume Canet,Jesse Plemons,Chris O'Dowd szintén jók,az meg különösen aranyos jelenet,amikor Dustin Hoffman és Lee Pace egymás mellett sétálnak a bíróság folyosóján,lévén a színészóriás csupán 167 centire nőtt,míg az egykori elf király Thranduil négy centi híján 2 méter. :)

A magyar szinkron kritikán aluli,és nem a mindig remek színészekre gondolok,mint Görög László vagy Zámbori Soma,stb.,hanem arra a szinkronrendezőre,aki nem átallotta minden idők egyik legfülsértőbb orgánumú, 30 éve örök töltelékhang státuszban leledző XY-t nem kevesebb mint 7 különböző,egy-két-három mondatos karakterre beosztani. A slusszpoén,hogy a stáblista alatt nincs beolvasva a neve.

Két dologban biztos vagyok: az egyik,hogy Frears filmjét már el is felejtette mindenki a stáb családtagjainak kivételével,a másik,hogy fog még Armstrongról film készülni,méghozzá igazi blockbuster. A téma adott,Amerika a lehetőségek hazája,bárkiből lehet bármi. Az emberek szeretik a sikersztorikat,ám egy átlag (kis)ember felemelkedésénél a bukása sokkal izgalmasabb. Az értékelés nagyon halvány hármas.

5/10

Értetlenül állok a lelkendező kritikák előtt,szerintem a történet is gyenge,és a rendezés is hagy némi kivánnivalót maga után. Amint befejeztem,rátettem a 3 csillagot,majd elkezdtem olvasgatni a kritikákat, fórumokat,két-három jelenetet visszanéztem,végül levettem kettesre. Nem érdemli meg a közepest,hajnali 5 óta egyre csak bosszankodom.

A szekta egy vicc,a Varjún és Fergusonon kívül nincs három mondata a többieknek összesen,ez aztán a nagy közösség! És ha már Ferguson,egyenesen röhejes a kalpagjában,sem a karakterének,sem a fene nagy sejtelmeskedésnek nem éreztem a súlyát. A baseballos kisfiúcska vagdosása-kínzása,hogy a "finomabb íz" miatt üvöltsön,rendesen felsomta az agyamat,kifejezetten visszataszító egy jelenet,nem a jó,horroros értelemben. Az Abrát alakító kislány sokakkal ellentétben engem nem győzött meg,a mozis pedofilos jelenet meg le sem esett hirtelen,mivel a 15 éves lányt alakító színésznőt eleve 25-nek néztem,pedig jó a szemügém (amúgy 17 volt a forgatáson,úgyhogy irány a Vision Express!),ami viszont tény,hogy az ő halála,illetve annak "kifutása" nagy húzás volt,ezt elismerem.

A rendezés számomra érthetetlen. Amikor Dan vezetés közben "ragyog" Abrával,a kislány otthon van,de nekünk nézőknek az autóban ül. Ez oké. De McGregor mi a francért nézeget fel folyton a visszapillantóra, beszéd közben,mintha Abra valóban ott ülne?? Pont ez a lényeg könyörgöm,hogy csak fejben beszélgetnek. A Ragyogásból megidézett jeleneteket miért kellett nevesincs nímandokkal újra eljátszatni (ráadásul sz@rul)? A Warneré a jog,miért nem lehetett az eredeti felvételeket bevágni? Engem abszolút kirántott,de ahogy tapasztaltam,sokan így vannak vele. A labirintusban Rose követi a lábnyomokat a hóban - aztán amikor végre szemtől szemben állnak egymással,jó tíz méteres körzeten belül nincs egyetlen egy sem. Azért zavar ez,mert 1: vagy legyen,vagy ne 2: nem,nem kockáztam ki,azonnal kiszúrható elsőre. Elemi hiba,előbb felhívják a nézők figyelmét valamire,majd amikor már mindenki a nyomokat lesné, elcseszik.

Sajnálom,de amennyi remek filmet kitermelt magából mostanában a King reneszánsz, legalább annyi fércmű is sikeredett,nekem a Setét torony,a Magas fűben,és az új Kedvencek temetője mellett az Álom doktor is méretes csalódás. Azokon a véleményeken meg jót mosolyogtam,hogy Flanagan filmje üti (!) a Ragyogást. Természetesen elfogadom ha valaki tényleg így gondolja - szerintem a kettő még csak nem is ugyanaz a dimenzió.

5/10

Egyetértek. Az első Mortal Kombat teljesen korrekt,kaszált is szépen (azt hiszem bevétel szempontjából a mai napig rekorder a gaming-filmek terén),a Halálhajó meg egy kiváló horror,tisztán emlékszem hogy a Cinema annak idején 100%-ot adott rá. Szerintem az AvP-t is ok nélkül ekézik,simán 6-6.5 pont,a Kaptár szintén,ahogy írtad,nem világmegváltó,viszont baromi szórakoztató filmek.