DevilTakeU

Ugyanezt írtam anno. :) Sutherland 10 perce döbbenet,de Pesci,és Tommy Lee Jones is messze karrierjük egyik legnagyobb alakítását hozzák,Oldman meg tényleg egy kaméleon.

Talán a legintelligensebb romantikus dráma,érzékeny humorral,telitalálat karakterekkel és élethelyzetekkel,szívszaggató befejezéssel. Minden idők egyik legcsodálatosabb filmjének tartom,minden idők simán legjobb filmzenéjével. Besson képei Serra minden egyes zörejével, dallamával együtt kivételesen ritka szimbiózist alkotnak,számomra nem létezik,nem létezhet az egyik a másik nélkül. Utoljára az Amerikai szépség és Thomas Newman,illetve az Amélie és Yann Tiersen kapcsán éreztem hasonlót. Sajnos egyik sem ma volt.

9/10

Én mindig is úgy álltam hozzá,hogy amiben szerepel,vagy írta,az már Woody Allen mozi. A Játszd újra... egy csodálatos szerelmeslevél a mozi szeretetéhez,a Casablancához,Bergmanhoz,Bogarthoz,sosem tudnám az életművén kívülre helyezni. Sőt,remélem nem lövök mellé,de ha jól tudom bizonyos értelemben az Annie Hall sem egészen WA film,állítólag az egész a vágószobában állt össze,tőle majdhogynem függetlenül,még valami gyilkossági szál is rémlik,amit aztán szerencsére kinyestek és később a Rejtélyes manhattani haláleset lett belőle. A másik örök példám a Jónevű senki,avagy a stróman,abban csupán szerepel,mégis simán top10-es darab.

A kettősséget adom,az Annie Hall egy rendkívül szórakoztató,helyenként egyenesen kacagtató, lélekemelő, mégis valahol végtelenül szomorú darab,bár nem hangol le,mégsem úgy áll fel előle az ember mint teszem azt az Amélie... elől,10 centivel a talaj felett lebegve. Én egyszer megnéztem egy lánnyal, otthon, este,amolyan randifilmnek szántam,mondjuk úgy,az "egymásra hangolódást" - legalább bizonyos értelemben - nem segítette elő,utána konkrétan az egész éjszakát végigbeszélgettük.. :P (Még a szimbólumot is szimbóleumnak mondta!)

A Hannah...-ért ezer hála és köszönet,örülök hogy rajtam kívül más is értékeli,egy igazi gyöngyszem (na,annak a végén lehet mosolyogva lebegni ezerrel).

Top10:

Hannah és nővérei
Manhattan
Játsz újra,Sam
Annie Hall
Fodg a pénzt és fuss!
Lövések a Broadwayn
A jónevű senki
Hatalmas Aphrodité
Agyament Harry
A jáde skorpió átka

Sajnos pont a 80-as évek WA filmjei nem jöttek be annyira,pedig általában a nagyrészük toplistás. Most viszont belelkesedtem,úgyhogy belekezdek egy WA összesbe,hátha valamelyik hanyagoltabb darab is elkap. :)

Nálam a Woody Allen szentháromság: Hannah és nővérei-Manhattan-Játszd újra,Sam!-Annie Hall. (Ki nem állhatom a matekot. :P) Természetesen vannak még kiváló írásai,rendezései (sőt,alakítása is),de ezek dimenziókkal állnak a többi fölött. Hogy végül miért az Annie Hall az utolsó? Nos,akármennyire is szeretem,sőt zseniálisnak tartom,abban a leggyengébb,amiben a többi a legerősebb: a vége,az utolsó 15-20 perc nagyon félremegy,leül,akárhányszor nézem,valahogy mindig "kirántódok" a hangulatból (a Manhattan,de főleg a Hannah... Woodynál meglepően ritka totális happy end lecsengése és befejezése ugyanakkor simán top10-es a mestertől,a Játszd újra... repteres részénél pedig Sam... öö,szem nem marad szárazon).

kedvenc: " én a felnőttoktatást egy remek dolognak tartom / hát nézd meg,ez a felnőttoktatás egy szar! :)

9.75/10

Megemelem a kalapom Wan előtt,mert bár a Malignant nálam sajnos nem talált be maradéktalanul,ő legalább próbálkozik,és még a horrorfilmekben kifejezetten erős 2021-es évben is bőven átlag felettit,nem utolsó sorban eredetit volt képes produkálni.

Két dolgot emelnék ki: az Eleven kór fényképezése parádés,illetve a kezdetben kissé stílusidegen zene a sztori előrehaladtával egyre jobbá válik,sőt a befejezésre egyenesen kiváló lesz. A sztoriba nem mennék bele,tipikus hit or miss,mindent elmond hogy míg jobbomon a fejüket fogta a társaság,addig a balomon nem győztek ujjongani - én meg ezt is,azt is. :D Tény hogy kell hozzá egy bizonyos fokú befogadókészség,illetve némely horroralapvetés - King,Argento.. - időleges elfelejtése,és akkor egy élvezhető,kellemes borzongással teli,kellően véres (ugyanakkor lezárás nélküli) élményben lehet részünk. Nem a mester legjobb darabja az életműben,én a Halálos hallgatás mellé tenném,bőven a Conjuring és a Saw alá,de százszor inkább ilyenek jöjjenek mint a teljességgel fantáziátlan Halloween Kills,vagy a gyakorlatilag woke-propaganda Candyman reboot.

Ajánlom.

6/10

Gyilkosság /The Killing/ 3. évad

Lazy writing.

Legnagyobb sajnálatomra a lusta írás,vagy ha úgy tetszik,megúszós megoldás kifejezés ebben az évadban részről részre konstans a fejemben kellett hogy dübörögjön,a 6-8 évvel ezelőtti kommenteket olvasgatva talán nem is alaptalanul. Sőt,ha őszinte akarok lenni,egy-két kulcsjelenetnél szó szerint a fejemet fogtam (nagyokat anyázva) hitetlenkedve,ami pedig a nagy megfejtést illeti,az alkotók fantáziatlanságát "dicséri" hogy a kedvesem által a legelső epizódban meglátott mindigrosszarc színészre tett "tutira ő lesz a tettes" megállapítása csont nélkül bejött. Tizenkét epizóddal később. Úgy,hogy a színész annak idején az ominózus utolsó rész felvétele előtt egy héttel tudta meg,hogy hát ő bizony gyilkos lesz. Szép.

Bár a négy évad közül stílusra,jellegre,hangulatra messze ez hasonlít legjobban az egyik kedvenc filmemre, a Hetedikre,én valahogy mégsem tudtam teljes mértékben azonosulni sem a történettel, sem a szereplőkkel,nyilván nyomozóink,a változatlanul remek Enos-Kinnaman kettős kivételével. Maga az ábrázolt miliő kőkemény,még képernyőn keresztül is több mint megrázó,sokakat padlóra küldhet,szóval csak óvatosan a megtekintéssel. Még azt is érheti meglepetés aki túl van az első két évadon,a gyártó cég ugyanis 26 rész után kaszálta a sorozatot,és csupán a Netflix közreműködésével folytatódhatott a Linden-Holder duó története - márpedig ahol Netflix van,ott a nézők hatványozottan kapnak mindenből, legyen az szex,vér,erőszak,gyilkosság.

Seattle még mindig lepukkant hely,az eső vagy esik,vagy szakad,a koszos,vészjósló sikátorokban,hidak alatt,elhagyatott lépcsőházakban vagy környékükön élő létező tizenéves kislányok és kamaszfiúk árulják magukat az utcán némi étel reményében,esetleg az esti sorshúzásra várnak egy kenetteljes tiszteletes menedékházában,hogy aztán a szerencsés kiválasztottaknak legalább aznap éjjelre legyen alvóhelye. Kilátástalanság a köbön,a gyermekpornó,a kiszolgáltatottság és a felelősségteljes nevelésre tökéletesen alkalmatlan szülők (?) árnyékában csak az álmodozás marad - kinek Los Angeles,kinek csupán egy normális(abb) élet reménye egy totálisan szétcsúszott drogos srác oldalán. Közöttük vadászik valaki, kíméletlenül, kegyetlenül, ki tudja mióta már,az első epizód végén ugyanis Linden egy 3 évvel korábban elkövetett gyilkossághoz felbukkant,új nyomot követve egy városszéli, ködfelhőbe burkolózott tóban 17, jóideje oszladozó (kislány)hullát talál. Mondtam,Netflix. Emellé a szál mellé párhuzamosan megkapjuk a felesége meggyilkolásáért szintén 3 éve elítélt,az utolsó pár napját siralomházban töltő Ray Seward (Peter Sarsgaard pazar,de helyenként túltolt,és sajnos következetlen karaktere) szálát is,ráadásul a fogvatartóival,és a családjával együtt. Teljesen felesleges,sehová sem kifutó szösszenet ez,"csupán" Linden karakterét árnyaló vonal,az első pár,feszült érdeklődéssel követett jelenet után már csak tekertem. Fárasztó,unalmas,érdektelen.

Kinnaman még mindig baromira jó,maga a halállaza karaktere a telitalálat,Enos mellette néha szigorú anyuka,néha vihogó kiscsaj,de szinte mindig felszabadult,ami az ő esetében ritkaság. Ha arról van szó,az egyik pillanatban gond nélkül elküldik egymást a p*csába,hogy aztán pár másodperccel később már tarhálják a másikat cigiért. Baromira jó nézni a kettősüket,még úgy is,hogy a tragédia és balszerencse gyakorlatilag beléjük van kódolva (ti. gyakorlatilag mindent és mindenkit tönkretesznek maguk körül). Mindketten megkapták a készítőktől a maguk nagyjelenetit,nem tagadom,a Holderes Kérlek ne nyisd ki a csomagtartót! résznél már előre remegtem és záporoztak a könnyeim,az egyik legmegrázóbb sorozatjelenet evör,szóval mint hatásmechanizmus, azért nálam is működtek az események,nyilván nem vagyok egy érzéketlen fatuskó,csak valahogy más az amikor lerí valamiről az alkotói szándék (na itt most tutira sírni fogtok kiskrambók!),vagy csak úgy magától megtörténik a csoda.

Sajnálom,bakancslistás sorozat volt,az egyik utolsó nagy (még hátravan egy The Shield,egy Breaking Bad,egy Sopranos,egy Kemény motorosok,egy Sírhant Művek..),talán ha akkor,10 évvel ezelőtt nézem, mondjuk hetiben,megy is az all time kedvencek közé,így viszont inkább elmentünk egymás mellett, a kiváló karakterépítés(ek) ellenére ma már egyszerűen kevésnek éreztem,érzem. Kár.


6.5/10

Na akkor már megérte,jó "szórakozást" a darához. :)

A harmadik évados megmenekülés kicsit nekem is zavaros,pedig utána olvastam,Fox,AMC,Netflix,passz,nem látom át a viszonyokat,a negyedik viszont tisztán Netflix,6 epizód,viszont nem 43,hanem 55-60 perces részek.

Lement mind,még emésztem.

Köszi az ajánlást,már a harmadik évad negyedik része pörög. :) Mindenképpen végignézem,aztán lehet hogy rápillantok a dán eredetire is,bár annak teljesen más a dinamikája,2x13 rész helyett az első évad 20 részes,a második meg azt hiszem 10.

Igen,pont erre utaltam én is,anno heti nézésben tutira felrobbantam volna,sőt,még az évadok közti várakozás miatt is,ám így egyben addig tolom,míg be nem ájulok. :P Érdekesség,hogy a 2. évad után az AMC kaszálta,ám végül megmenekült,2x is. A kritikusok nagyon utálták,és sajnos kint folyamatosan esett a nézettsége. Enos remek,de Kinnaman a nagy meglepetés,amennyire eszköztelen a játéka szinte minden filmjében,itt annyira izgága és túlmozgásos,imádom. A szövege meg haláli.

Gyilkosság /The Killing/ 1-2. évad


Az amerikai The Killing a nagysikerű dán Forbrydelsen licensze alapján készült,négy évados krimi,az eredeti kreátor Veena Sud mellett olyan írókkal mint Sean Whitesell,Nic Pizzolato,valamint olyan rendezőkkel mint Patty Jenkins,Agnieszka Holland,Brad Anderson,Keith Gordon,vagy éppen Jonathan Demme. Adva van Seattle,a hétből hat és fél napon át szakadó eső,két frissen összekerülő (telitalálat) nyomozó,Linden és Holder,azaz Mireille Enos és Joel Kinnaman,előbbi egy egyedülálló, költözésre és az esküvőjére készülő anya egy kamaszfiúval,utóbbi egy exdrogos beépített rendőr,aki öltönyt még hírből sem ismer,viszont nem rest a vihogó tinilányokat (saját) spanglival kínálni némi infóért cserébe - és egy gyilkosság. Huszonhat rész,huszonhat nap,két évad,egy ügy,és a nagy kérdés: ki ölte meg Laura Palmer-t Rosie Larsen-t?

Mindenekelőtt két dolgot nem árt tudni. Először is: a The Killing lassú. Másodszor: a The Killing baromira lassú. Nem viccelek,masszívan végig kell s*ggelni a részeket,sajnos menet közben nem is egy fillert kapunk,a 11.-ben például mindent és mindenki mást nélkülözve a két főszereplőnk egy - mondjuk úgy,eseménydús - napját látjuk csupán. Így hogy túl vagyok rajta,azt mondom megérte, de nem tagadom, rettenetesen nehéz,tömény,annyi karaktert és szálat mozgat,ami óhatatlanul is folyton ki tudja rántani az embert a kellő ráhangolódásból (én már csak emiatt is tanácsolnám a darálást). Mondjuk egy izgalmas nyomozós-üldözős rész kellős közepén beüt egy 5 perces családi gyászolás,majd jön szintén 5 percnyi politikai adok-kapok,mit mondjak, ezek után marha nehéz a visszazökkenés,és ez a jelenség gyakorlatilag konstans. A kamera nem finomkodik,mutat mindent - a gond az,hogy ez a minden baromira sok. Még majdhogynem maga a nyomozás (ti. rohangálás egyik helyről a másikra) a legmellékesebb,szinte minden másra több idő jut: magánéleti problémák (gyakorlatilag mindenkinél), harag, vádaskodás,összecsiszolódás,masszív családi gyász,munkahelyi gondok,belebegtetett alvilági szál,a gyanúsítottak múltja-jelene,sehová sem futó FBI szál, titkok,ármányok,és ezek mellé még politikai cselszövések garmadája is... mint egy királydráma,de komolyan.

Említettem már,de nem árt megismételni: az első évad befejezése nem zárja le az eseményeket,csupán a második végén kerül pont az ügyre,ezért is a duplakritika (emlékszem,anno felrobbant az internet a készítők nem túl elegáns húzása miatt,szerencsére ma már fellelhető az összes évad akár még szinronosan is,bár én úgy nem ajánlom,nagyon sokat elvesz a karakterek éléből). Ha mindenképpen definiálnom kellene a stílust,az valahogy úgy nézne ki,hogy némi Twin Peaks,csipetnyi Hetedik,egy kevés The Wire/The Wings,szorozva némi Dallasos beütéssel,főleg mivel a sztori végére már úgy járkálnak át egymáshoz a szereplők korra,nemre,társadalmi rangra tekintet nélkül,mintha az egész eseménysor csupán egy lakótömbbön belül játszódna,az meg külön aranyos hogy gyakorlatilag mindenki telefonszáma megvan mindenkinek. Most persze úgy tűnhet hogy direkt cikizem a szériát,erről nyilván szó sincs,de azért az írók igazán megemberelhették volna magukat,olyan kitételek után mint "hú emberek,ez a világ egyik legjobb sorozata; ennél jobb sorozatot még életemben nem láttam; ez a sorozat mindenkinek kötelező" stb.,azért sokkal nagyobb durranásra számítottam. Nem rossz,de őszintén szólva két szereplő szálát a felétől már csak áttekertem (addigra bőven átjött az alkotói szándék,a sulykolást viszont nem szeretem),a befejezésen pedig nem tudtam meglepődni,mert a két tippemből az egyik jött be igaz,"társra" nem számítottam. Tény hogy Rosie videója megható volt,kicsit el is érzékenyültem,szóval megbánásról szó sincs,szívem szerint sok emberrel megnézetném ugyan,de nagyon nem való mindenkinek. Ez az egész így ahogy van,13 részben időtlen klasszikus lehetett volna - 9 részben meg talán tényleg a number 1.

7.5/10

A gesztenyeember /Netflix,6 részes dán minisorozat


A skandináv krimik kedvelőinek csupán annyit,hogy Søren Sveistrup - gondolom már huppannak is a TV elé egy laza,majd' hat órányi borzongásra. Nagyon helyes,jó szórakozást!

Szóval igen,a Gesztenyeember a The Killing eredetije,a zseniális Forbrydelsen írójának a regénye alapján készült,kellemesen hátborzongatósra sikerült,ráadásként viszonylag korrekt magyar szinkronnal megtámogatott sorozatgyilkosos thriller,amit a műfaj szerelmeseinek is,a műfajjal csupán távolabbról kacérkodóknak is csak ajánlani tudok. A néhány krimialapvetésként használt toposzt sem nélkülöző történet pár mondatban: az éppen váltani akaró (!) nyomozónő még mintegy búcsúzóul egy brutális utolsó (!) gyilkossági ügyet kap,na meg mellé egy vadonatúj társat (!) egy Europol ügynök személyében. Ismerős? A tetthelyek mindegyikén a különös kegyetlenséggel meggyilkolt,majd brutálisan csonkolt családanyák tetemei mellett egy-egy gesztenyefigura az összekötő kapocs. Persze nem skandináv krimiről beszélnénk,ha a nyomozás mellett nem lenne legalább ugyanannyira hangsúlyos a magánéleti, illetve a politikai vonal,utóbbit Rosa Hartung családügyi képviselőnő szála jelenti,aki egy hosszabb kényszerpihenő után most tér vissza a hivatalába, ugyanis egy évvel korábban a kislányát elrabolták,majd meggyilkolták. Üröm az örömben,hogy a tettest elkapták,aki aztán részletes beismerő vallomást is tett. A probléma,egyben az összefüggés a jelenlegi helyzettel kapcsolatban onnan indul,hogy a mostani bűntények gesztenyefigurái a kislány ujjlenyomataival vannak tele...

Az IMDb-n 8 ponton áll ez a dán mini,és ezt maximálisan meg is értem,el is fogadom,alá is támasztom. A nyomozók nyomoznak,valóban megvan a folyamat,ahogyan eljutnak A-ból B-be,különösen tetszett hogy vééégre kommunikálnak egymással az ügyosztályon,azaz a kezdeti összerázódás után kb. mindenki mindenkivel megosztja az infókat,nem egy ember viszi végig az ügyet hanem többeknek is akadnak ötletei,a főszereplők magánügyeit is megkapjuk ugyan,de csak szőrmentén,semmi felesleges drámázás nincs (talán egy kivétellel),mondom,ha valaki látott már akár egy Wallander epizódot,akár egy Q ügyosztály filmet,az tökéletesen be tudja magának lőni a stílust,max. az arányok mások,lévén nem másfél óra,hanem 6x50+ perc a teljes etap. A mini fényképezése nagyon szép,hál'istennek nincs rángatózó kamera,a zene egyáltalán nem hivalkodó,a stáblista alatti muzsika viszont majdhogynem hipnotikus erejű. A színészek kiválóak,nem szeretnék külön kiemelni senkit,de mondjuk a Fácángyilkosok után jó volt ismét egy alkotásban látni a Danica Curcic,és a most futó 007-es kaland "őrült tudósát" is alakító David Dencik duóját (Mikkel Boe Følsgaard pedig a Nyomtalanulban volt Uffe).

Pár negatívum: a befejezés sokaknak túl hálivúdi lehet talán,de bevallom,az én lelkemnek kellett. Nem hibátlan,viszont jóleső. Négy résznek jobban örültem volna,sajnos az 5. etap első fele - még ha "kell" is a későbbiekhez - időhúzás,illetve a rész végén kiderül ami kiderül - hogy utána még majd' 50 percnyi legyen a szokásos foglyul ejtős-megmagyarázós-kiszabadulós stb. végkifejlet,ezt sajnos soknak éreztem.

Sebaj,ennél nagyobb gondunk sose legyen,tényleg csak ajánlani tudom ezt a remek,dán gyöngyszemet (aztán meg a Forbrydelsen-t),miközben sajog a szívem hogy mi mi az istenért nem tudunk tető alá hozni hosszú-hosszú évek óta még csak hasonlót sem.

8/10