DevilTakeU

Kettesről felvittem négyesre. Érteni még mindig nem értem (teljesen),de ha egy film eléri nálam hogy a bemutatása óta 6x rávegyem magam,az nem lehet rossz. Tökmindegy milyen - de semmiképp sem rossz. :P

Utálom Scott-ot.

7.5/10

Tipikus Jason Statham film? Hogyne. Tipikus Guy Ritchie film? Korántsem,a Wrath of Man-t gyakorlatilag így,ebben a formában bárki más is megrendezhette volna akár,Philip G. Atwell-től kezdve Roger Donaldsonon át Louis Leterrier-ig bezárólag (jó,Uwe Boll kivétel!),majdnem ugyanezzel a végeredménnyel. A Ritchie-esszencia - bármit is jelentsen az - végképp elillant,számomra már az Úriemberekben sem volt meg negyedannyi sem belőle,mint a mester bármelyik korábbi gengszterizmusában (jó,a Revolver kivétel!),ráadásul a Wrath of Man - szentségtörés! - remake,még ha csupán csak az alapokat vette is át Nicolas Boukhrief 2004-es,zseniális című Le convoyeur (Cash Truck) filmjéből. A gall rendező ezúttal csupán a forgatókönyvet szállította,nyilván a változtatások nagy része produceri "kérésre" történt.

Maga a történet bizonyos szempontból szögegyenes,bizonyos szempontból viszont feleslegesen túlbonyolított,gondolok itt az H. (Statham) múltjával kapcsolatos,sejtelmes utalgatásokra: egyszer olyan mintha a kormány embere lenne,aztán kiderül hogy saját bandája van,akik egy fosztogatás alkalmával pont a már beépült főnökükbe ütköznek,ezért inkább - alig gyanúsan - felhúzzák a nyúlcipőt,komoly összeköttetésekkel saját múltat kanyarít magának,stb.,ezzel kapcsolatban mindenképpen érzek némi zavart az erőben,engem kirántott az addig felépítettekből. Pont a papírvékonyan,de valamennyire mégiscsak belebegtetett múltja miatt az egész beépüléses dolog tök felesleges volt,már bocs ha tévednék,de gengszterfőnökök nem így szokták intézni a családi ügyeket,emiatt viszont én a film felétől rendesen értetlenkedtem,sőt,bosszankodtam. Más szereplő sajnos szót sem érdemel,sem McCallany,sem Donovan,Andy Garcia és Josh Hartnett pedig egyenesen pazarlás,főleg utóbbi,az a srác,aki pár éve még főszerepeket játszott,nem hiszem hogy ilyen semmi kis öt percekre lenne hivatott. Eastwood most sem győzött meg,tucatkarakter,a 22 Bridges-t hoznám fel példának,Taylor Kitsch sokkal emlékezetesebb volt hasonló szerepben.

Az IMDb 7.2 számomra totál érthetetlen,ennél sokkal jobb Statham-filmek állnak 7 pont alatt (Killer Elite,Safe,War),az ugyanennyin álló The Bank Job meg minimum egy egész ponttal jobb: hangulatosabb,stílusosabb,izgalmasabb. Pedig azt Donaldson rendezte,nem Ritchie.

5.5/10

Lehet benne valami,a Múmiában Fraser és Weisz között sokkal több volt az interakció,sokkal természetesebbnek hatott a kapcsolatuk,az összemelegedésük,érdekes hogy ez a vonal valahogy Johnson egyetlen filmjében sem működik igazán,nekem a Felhőkarcolóban is nagyon idegenül hatott Neve Campbell mellett mint a családját féltő apatigris.

Ha a F9 egy vadiúj,franchise-t indító film akarna lenni,most azonnal lehúznám a wc-n,kérdés nélkül. Ha a legjobb újkori epizódokhoz kellene hasonlítanom (F5,F7),hasonló lenne a helyzet,kis hezitálás után menne is a levesbe - DE! Ha tetszik ha nem,a F9 nem rossz film,a F6-hoz,és főleg a mélypont F8-hoz képest nagyon nem! (A Hobbs & Shaw-t most hagyjuk.) És pontosan ebben látom a széria erejét: mernek is,tudnak is változni, újítani. Ne feledjük,annak idején Johnson is,Statham is egy közönségszavazás útján kerültek a sorozatba, azért az tanítani való ahogyan Diesel immáron 10+ éve mikromenedzseli (mintegy szívügyeként) a Toretto-sagát. Persze ez nem is csoda,producerként mindenkinél nagyobb rálátása - és beleszólása - van a dolgokra,nyilván emiatt is távozott a "minden körülmények között alfahím" Johnson,és jött a sokkal könnyebben irányítható (értsd: hálás a lehetőségért) Cena,és nem fogok hazudni: nem biztos hogy ez olyan nagy baj.

Ismét hangúlyos szerep jutott Miának és Letty-nek - ez megint Diesel agyát dicséri,miután a lányok (elsősorban Rodriguez) pár éve elégedetlenségüknek adtak hangot,akár a széria elhagyását is belebegtetve,már kapták is a +30 oldalt - Tej és Roman jeleneteinek a rovására -,ami a filmben két komoly akciójelenetben,illetve pár érzelmesebb pillanatban manifesztálódott. Ennyi,mindenki boldog,egy klasszikust idézve: a film forog tovább - és tényleg! Jelen állás szerint legalább még két rész érkezik, de már az egyes karakterekre fókuszáló spin-offokról is esett szó. Cena kellemes meglepetés,nekem alapból egy szimpatikus ember,minden egyes jelenetét árgus szemmel figyeltem,és tetszett. Van benne egyfajta természetesség,ami szerintem remekül átjön,látszik hogy egy vérbeli showman a pali,maradjunk annyiban,a nála a vásznon sokkal tapasztaltabb Diesel egyáltalán nem játszotta le a közös jeleneteikben - a nem feltétlenül agysebészek által megírt párbeszédektől ugyanakkor nagyvonalúan tekintsünk el. :P

A történet szót sem érdemel (meg kell szerezni valamit,amit valaki elvesztett,valakik meg szintén vadásznak rá),kapunk pár nagy visszatérőt,meg egy borzasztó Theron-frizurát,az akciók néhol már a Mission: Total Extremely Impossible határán egyensúlyoznak (autóval liánozás,ouch..), ugyanakkor - újítás! - most először látunk bele kopasz családfőnk ifjúkorába,az a pár flashback pedig - még leírni is furcsa - ismét tud mélyíteni egyet mind a hőseink,mind a "tschalád" tagjainak egymáshoz való kötődésük,ragaszkodásuk,kiállásuk megértésében. Számomra a film legnagyobb pozitívuma,hogy egyáltalán nem bosszankodtam rajta,ellenkezőleg: bár Diesel utolsó két epizódra vonatkozó nyilatkozataitól kissé tartva (és a filmvégi cliffhangert,azaz azzal a bizonyos autóval való begördülést látva) kissé aggodalmasan ugyan,de a magam részéről kiváncsian várom a lezárást.

6/10

Jaume Collet-Serra a megbízható rendezők mintapéldánya: sosem kiemelkedő,viszont szinte kivétel nélkül mindig hoz egy - minimum - magabiztosan közepes szintet. Ron Howardra szokták mondani hogy tisztes iparos,na valami ilyesmit érzek vele kapcsolatban is,arról a tényről nem elfeledkezve,hogy azért igen bátran ugrál a műfajok között,ami mindenképpen becsüldendő. Én nagyon bírom,bevallom a Black Adam is a várólistám élén tanyázik.

A Dzsungeltúra egy szintén szórakoztató,a Múmia és a Karib tenger kalózai által kitaposott kalandfilmes nyomvonalon haladó,"szögegyenes" fantasy (egy picurka csavarral megspékelve), tipikus,vasárnapi ebéd utáni középszer,helyenként némi izgalommal,kissé fárasztó humorral,akár még bele is szundíthat az ember egy kicsit,lemaradni nem nagyon fog semmiről,mégsem fogja elpocsékoltnak érezni a rászánt időt. Johnson és Blunt hozzák amit kell,tagadhatatlan hogy mindketten vérprofik,ugyanakkor a kémia kettejük között enyhén megkérdőjelezhető. Giamatti és Ramírez szintén hozzák a kötelezőt,Jack Whitehall mint comic relif karakter számomra inkább halovány mint jó,akit viszont mindenképpen kiemelnék,az a fergeteges Jesse Plemons,ő minden tekintetben - megjelenés, akcentus, izgágán világuralomra törés - viszi a pálmát. A trükkök némelyike,főleg a három konkvisztádor megjelenítése brutáljó,12 év alattiaknak akár még félelmetes is lehet helyenként,a CGI jaguár is szeretnivaló,James Newton Howard zenéje pedig több mint remek,a Metallica-beleerőltetés szerintem teljesen felesleges volt.

Ideális családi szórakozás,látvány,humor,izgalom,gyakorlatilag minden megtalálható benne,amiért az emberek moziba járnak.

6.5/10

? Dehát már készül is (tudtommal). :D Sőt,előzményfilm is lesz,a fiatal német széftörő sráccal a főszerepben,állítólag a nézők visszajelzése alapján ő volt a legnépszerűbb karakter.

Két hete azt találtam írni,hogy a Kong: Skull Island óta nem csalódtam olyan pozitívan egy filmben,mint a Kígyószem esetében,éppen ezért most kénytelen vagyok egy hasonló felütéssel indítani: a Kígyószem óta nem csalódtam még olyan pozitívan egy filmben,mint A halottak hadserege. :P

Csak hogy világos legyen: amikor először hallottam Snyder készülőben lévő őrületéről,nem szimplán nem tetszett sem a történet,sem a koncepció,de majdhogynem késhegyre menő vitákat folytattam bizonyos kommentszekciókban,a sárga földig lehordva emberünk agymenését. Nos,nem szépítem: tévedtem,ám ennek én örülök a legjobban. A halottak hadserege ugyanis kiváló vasárnap délutáni szórakozást nyújtott a számomra, tipikus,szó szerint a háttérben elindított-hallgatott* filmből lett előbb oda-odapillantós,aztán visszatekerős,végül elejétől végignézős,és marhára élveztem,ráadásul a kritikákban taglaltakkal sem tudok feltétlenül egyetérteni,hogy mást ne mondjak,egyáltalán nem volt hosszú (ergo unalmas),öt percnyit ha kivágnék belőle,de az is egy nagy-nagy talán. (*Csak hogy teljes legyen az életkép,éppen a Days Gone című zombihentelős-hordairtós játékot tolom a legnehezebb fokozaton,na eközben sikerült a másik képernyőn elindítani egy zombihentelős-hordairtós mozit,LEL.)

Bautista jó. Alapból kedvelem,és örülök hogy beindult a karrierje,szükség van hasonló karakterekre,és bizony a Sziklának ez a film például baromira nem állt volna jól. Három drámaibb pillanata van (feleség-flashback,Maria-románc,apja lánya-dráma),és teljességgel jó mindháromban - a negyedik pedig tökéletes,minden pillanatában. Zseniális jelenet,ahogy Kate fejbe lövi a lassan átváltozó apját,majd utána azonnal,üvöltve-sírva eldobja a fegyvert. A színészi felhozatal nem a legacélosabb,de voltak szimpatikus arcok (elvileg két túlélőnk van,és készül a folytatás,nagyon kiváncsi vagyok hogy vajon Lilly/Coyote lesz-e az új királynő,őt ugye nem láttuk meghalni a tetőn a fejledobás után),mindenesetre a forgatókönyv meglepően bátor,arra azért nem számítottam hogy a két lány kivételével mindenki meghal.

A zene a szokásos Snyder minőség,Dolores O'Riordan Zombie-ja,vagy éppen a The Doors The End című dalának feldolgozása több mint tökéletes,egyedül a rohadtul elhúzott-elnyújtott főcímdalt (Viva Las Vegas) tudnám feledni. Tetszett a kaszinós hentelés,a széf-jelenet,a slusszpoén befejezés,nem volt rossz na. Aki egy ilyen filmen fel tudja magát húzni,azt csak sajnálni tudom (főleg ha nem moziban nézi),részemről

6/10

ugyan,semmi világmegváltás,de itt megadom rá a négy csillagot,csakazértis.

Ridley Scott a Jogász után néhány évvel ismét egy érdekes,elgondolkodtató,nem feltétlenül jó,mégis - ha lehet ezt mondani -,hiánypótló alkotással jelenetkezett. Az A világ összes pénze egy igaz történet alapján készült,"félfikciós" és enyhén dramatizált mozi,egy roppant izgalmas szereposztással. Michelle Williams felszedett egy kicsit a szerep kedvéért,nekem totál bejött a teltebb arca és a kis tokája,igazán elhagyhatná a vasággyal 40 kilo életérzést. Wahlberg remek,az mindenképpen dicsérendő és becsülendő hogy szinte minden műfajban próbálkozik,bár az azért meglepett volna,ha nincs a filmben legalább egy ordibálós-kioktatós jelenete (fun fact: van). Plummerből kettőt is kapunk: a film legfiatalabb, és legöregebb főszereplőjét. Az elrabolt kölyök Getty-t alakító Charlie lényegében hozza amit kell,a vén,zsugori Getty-t alakító Christopher esete már egy fokkal érdekesebb. A sztorit mindenki ismeri: Spacey ment,ő jött,és azt hiszem,jogosan kapott Oscar-jelölést az alakításáért (amivel minden idők legidősebb jelöltje lett),az utolsó szemrebbenésig kiválóan alakít egy lelketlen,kapzsi embert,aki a mérhetetlen nagy vagyonától olyannyira elvesztette a tisztánlátását,hogy csak akkor kezdett ráállni a lealkudott váltságdíj kifizetésére,amikor megtudta hogy komoly adókedvezményeket kaphat utána,közben meg millió dollárokért halmozta a festményeket és műtárgyakat. Bicskanyitogató - ami ezesetben nagyobb dicséretet nem is jelenthetne. Nagyon jó volt Romain Duris-t látni,Timothy Hutton öt perce ugyanakkor említésre sem méltó,a Nimfomániásból ismert,titkárnőt alakító Stacy Martin meg még annyira se.

Sajnos a lendület néha megtörik itt-ott,és bár egy ember,sőt,egy gyerek életéről van szó,némelyik veszekedés olybá tűnik,mintha csupán a hétvégi teniszmeccsen kaptak volna össze a jelenlévők,mégsem tudok rá haragudni,sőt,pont emiatt a film miatt várom fokozott izgalommal a mestertől a Gucci-t is. Valamit kétségtelenül tud,mert az "ember" filmjei,mint a Trükkös fiúk,a Thelma és Louise,vagy akár a már említett Jogász is,a benne szereplők közti viszony,lélektan nagy élettapasztalatról árulkodik,sokat elmond hogy utóbbira a mai napig nem merném kijelenteni hogy tetszik,vagy hogy jó film,mégis már ötször megnéztem. (Na,most hogy leírtam,már megint elkapott a látnom kell érzés. :P És nem,nem Cameron Diaz tornamutatványa miatt.) A többi alkotása meg - horror,thriller,sci-fi,történelmi.. - majdhogynem kivétel nélkül alapfilmek,én a magam részéről ezt is ajánlom egy megtekintésre. Nem világmegváltó,de még így is átlag feletti,szórakoztató darab,ráadásul ha úgy vesszük,egy (vékony) szeletke történelem.

6/10

Bár papírvékony a történet,maga a film nem rossz,mondhatni érdekes. Azzal mindenképpen egyet kell értenem hogy hangulatos - ahogyan sajnos azzal is,hogy ez egy Polanskitól kevés,majdhogynem ujjgyakorlat. Ford mint egy "elő" Dr. Richard Kimble,nem rossz,de szinte az összes 90-es évekbeli szerepében jobb,magabiztosabb alakításokat nyújt (Ártatlanságra ítélve,Csak egy lövés,A szökevény...),sőt,a pár évvel korábbi A kis szemtanú főszerepéért sem véletlenül kapott Oscar-jelölést. Az intorducing Emmanuelle Seigner kissé megtévesztő,az ekkor még mindig csak 22 éves, tűzrőlpattant, megérdőjelezhetetlen tehetség (és szépség..) korábban szerepelt már három filmben is,köztük egy Godard-moziban,mondjuk nagy jelentősége nincs a dolognak - annak már annál inkább,hogy a forgatás után összeházasodtak a rendezővel,aminek gyümölcse többek között két szép csemete,valamint számtalan közös film,köztük a páratlanul zseniális(an degenerált) Keserű méz,na ha másért nem is,"ezek" miatt már megérte a Frantic.

Természetesen mindig nehéz egy íróasztal mögül elképzelni bizonyos extrém élethelyzeteket - gondolok itt az író-rendező Polanskira -,ám azért arról csak lehet némi elképzelésünk hogy vajon ki mit tenne pld. egy szerette ripsz-ropsz eltűnésekor. Ha ebből indulok ki,nos Ford tettei,a viselkedése,az idegállapota,valahogy úgy minden túl visszafogott, "úrias", könnyen elképzelhető hogy a rendőrségen sem hagynánk magunkat csak úgy lerázni,és a joviális, segítőkész(nek látszani akaró) nagykövetségi ember irodájában már törnénk-zúznánk az idegtől,nem mondjuk egy bárban iszogatnánk - még ha nem is véletlenül keveredtünk oda. A történések kulcsa (bőröndcsere) mint ahogy már írtam fentebb,papírvékony,majdhogynem blőd,a lezárásról pedig üvölt hogy mindenképpen szeretne a néző könnycsatornáira hatni,de nálam mindez egy fáradt ásítást eredményezett csupán.

Visszafogott,szolid thrillerke,remek 80-as évek Európája fílinggel nyakönöntve,a párizsi diszkóban felcsendülő muzsika roppant hangulatos,és ha már itt tartunk,a film zenéjét Ennio Morricone szerezte.

5.5/10

Niki Caro filmje az oké/elmegy értékelés iskolapéldája. Nincs vele különösebb gond,de nélküle is ugyanúgy meglettünk volna. A szereposztás zavarbaejtő,az elején valamiért nem figyeltem,pár korábbi infó pedig valószínűleg elkerülte a figyelmemet,de... Jet Li mint császár,Jason Scott Lee mint Bori Khan,Gong Li mint Xianniang? Volt meglepődés rendesen,főleg mivel egyiküket sem ismertem fel menet közben,és sajnos nem is hagytak túl mély nyomot bennem. Donnie Yen ugyanakkor hozza a tőle megszokott,remek formát,Liu Yifei pedig szerintem hibátlan választás lett,bár - ismét meglepődés,ismét nagy - nem gondoltam volna hogy a forgatás alatt már 30 éves is elmúlt. Ugyan néhány dallam visszaköszön a rajzfilmből,ezerésegy hála hogy az énekes-táncos betéteket kihagyták - Mushu hiánya azonban vért kíván! Nem lehet nem imádni a harcos lány istápolását "magára vállaló" minisárkányt,az meg extra poén hogy untermanként neki is van egy untermanja (Cirip,ugye),Kálloy-Molnár pedig csak emelt volna a teljesen átlagos szinkronon. Persze a megvalósításon nem agyaltam,nyilván CGI,amit meg Caro nem akart (ha jól tudom),ettől függetlenül sajnálom,a főnix-metafóra mára agyonhasznált lett.

A harci jelenet kevés,a vágásuk is kissé kapkodóra sikeredett,a lavinás rész pedig eléggé súlytalan,ahogyan a színvallás is,a visszatérés is. Ami még zavart hogy a chi jelentőségét ennyire kihangsúlyozták (Mulan tkp. szuperhős,vagy kiválasztott ha úgy tetszik),illetve Xianniang mint alfőgonosz,teljes homály,(vele kapcsolatban az is erőltetett hogy miért van a lázadó hordával,az is,amiért,ahogyan és amilyen hamar "megtér" Mulan javára),valahol vicces ezt leírni,de ebben a filmben sajnos közel sincs meg az a "mélység" ami az animációs filmet jellemezte,sem a katonák közti kapcsolatban,sem a humorban (pedig a tóban fürdős jelenetet nagyon vártam),sem a nagy családi egymásra találás katarzisában,sem a lezárásban,szimplán "átszalad a sztori" az emberen,szinte bárminemű érzelemgenerálás nélkül. Remegve izgult,őszintén nevetett,meghatottan könnyezett,extázisban drukkolt bárki is ezalatt a 100 perc alatt bárkinek? Kötve hiszem.

Ártalmatlan,betonstabil közepes. Amíg nézed,szórakoztató,de másnapra már nem is emlékszel majd rá.

5/10