captain_b

Tapasztalat: 297 film
Kompetencia: 10 film
Súly: 547
Regisztráció: 2019. június 3. (2 hónap, 2 hét)
Kedvencnek jelölték: 0 user

Kedvencek

Rendezők: Christopher Nolan, Damien Chazelle, Darren Aronofsky, Denis Villeneuve, Stanley Kubrick
Műfajok: dráma, sci-fi, thriller
Országok: amerikai, dán, francia

Demográfiai adatok

Nem: ?
Születési év: ?
Lakhely: Budapest

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Paths of Glory
A dicsőség ösvényei
4 2019-08-18 4,6
(396)
Once Upon a Time in... Hollywood
Volt egyszer egy... Hollywood
5 2019-08-17 4,3
(172)
Batoru rowaiaru
Battle Royale
4 2019-08-15 3,4
(383)
Up
Fel
4 2019-08-08 4,0
(1026)
El ángel exterminador
Öldöklő angyal
5 2019-08-06 4,4
(278)
Avengers: Endgame
Bosszúállók: Végjáték
5 2019-07-29 3,8
(316)
The Number 23
A 23-as szám
4 2019-07-29 3,2
(789)
A Hard Day's Night
Egy nehéz nap éjszakája
4 2019-07-29 3,9
(313)
Falling Down
Összeomlás
3 2019-07-28 4,4
(893)
Bridge of Spies
Kémek hídja
4 2019-07-28 3,6
(518)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Hu, èn konkrètan becsapva èreztem magam a vègèn, hirtelen nem is tudtam mit kezdeni az èlmènnyel, addig a pontig amìg Sharon be nem hìvja Ricket a kaputelefonon keresztül... Onnan pedig valahogy olyan keserèdes milettvolnaha zsenialitàsa lett az egèsznek. Ilyen tisztelgèst èrö happy endet mèg nem làttam soha.

Èn nem èreztem ùgy, hogy "hiànyzott" a cselekmèny, ami ìgy be tud szivni majd' 3 òràra, ott nem hiànyzik semmi. Mindenki òriàsi, mindenki, de Brad Pitt hàt ùùùristen.

2019-08-06 11:41:57 The Graduate (1967) / Diploma előtt captain_b (5) #37

Nagyon-nagyon jó film! Számomra 5-re az viszi fel, hogy meglepően vicces volt, mi szinte végig nevettük ahogy Hoffmann zseniálisan hozza az "azt sem tudom milyen rendezvényen vagyok" formát.

Biztos, hogy az egyik kedvenc filmen lesz, bàr mèg a hatàsa alatt vagyok...
A feszültsèget èn nem hiànyoltam, a nyugisabbnak/lassabbnak mondhatò rèszek tökèletesek arra, hogy egy kis napfèny legyen, optimizmus, ìgy csak erösebb az egèsz.
Nemtudom mennyire jellemzöek ezek a "redneck" kozossegek manapsàg, de hogy ez a fèlelem, elutasìtàs, brutalizmus ugyan olyan aktualis ma is mint '99-ben, az sajnos biztos.
Csodàs film volt, az elejètöl a vegeig.

Pont ezen gondolkodtam, hogy vajon naivitás-e részemről, ha valahogy elhiszem Conchita-nak a kifogásait, az érveit, az indítékát.
Remek film!

előzmény: od.gszal (#19)

2019-07-16 18:13:26 Anima (2019) captain_b (4) #1

Magàval ragadò, szìvesen nèztem volna mèg egy darabig. :) Akik èrtik a zenèt (èn sajnos a botfülüek tàboràt erösìtem, de igy is egèszen hipnotizalt) azoknak plàne kötelezö.

Vajon a vègèn abba a szerelvènybe èrkezett, ahonnan indult, s ezzel körbeèrtünk, vagy a vègèn valoban "megèrkezett" valahovà? Szerintem az utobbi, hisz màshol ült ö is es a nö is az elejèn.

Tökéletes Pókember film, én legalábbis pontosan ezt vártam (ebben reménykedtem), mind hangulatilag, mind a poénok, a sztori, színészek (Tom Holland imádnivaló, és Jake is hagyja érvényesülni), minden patent volt. Nem nagyon tudnék belekötni, aki szereti a szénné hájpolt marvel-filmeket (mint pl. én), az ezt is szeretni fogja. :) Hiányzik belőle az Endgame epikussága, az a "waaaaaaaaaaaaaaaa"-élmény, de nagyon jó érzékkel hozták ki utána ezt a sokkal-sokkal könnyedebb és vidámabb darabot, jó kis coming-of-age narratívával.

2019-07-13 13:57:09 The Perfection (2018) captain_b (4) #5

Hű.
Úgy álltam neki, hogy a 3 soros történetleíráson kívül semmit sem tudtam róla, így eléggé megcsavart és a földhöz vágott párszor. :)
Izgalmas, fordulatos, ahogy írták előttem remek zenével és színészi alakításokkal. A fordulatos jelzőt emelném ki, csak kapkodtam a fejem 10 percenként, hogy te jó ég ez most így honnan, miért... Egy pár dolgon akadnék csak fenn, hogy éli túl Lizzie, és (főleg) Anton is a különösebben szakszerűnek nem látszó bárdos amputációt, és főleg a végén hogy kerülnek vissza a Chapel-be mindhárman...mármint nyilvánvalóan kellett orvosi beavatkozás, az meg hozná magával a rendőrit, nem? Bár nagyon hátborzongatóra sikerült így az utolsó pár pillanat, meg a horror műfaji elemei között gondolom ennyi kis logikátlanság megfér, szóval sokat nem vett el az élményből.
A feszültség végig nagyon jól van fenntartva, az történeti csavarok napvilága kerülése sem csökkenti, egészen a legvégéig. Nem érződik elkapkodottnak ez a 90 perc, nincs hiányérzet utána, az a halvány érzésem hogy elbírt volna többet is, inkább csak bók. :)

2019-06-25 14:08:20 When They See Us (2019) captain_b (5) #1

Nagyon remélem, hogy hamarosan megugrik a szavazatok száma!
Hihetetlenül erős alkotás, minden egyes perce. Talán csak a legutolsó részben van 1-2 jelenet ami kicsit "sok" már, de ez is csak egy kis "rosszindulattal", annyira flawless minden pillanat addig.
Ami a valós/kitalált elemek arányát illeti, a most méltán népszerű Chernobyl-hoz hasonló hitelességű és alaposságú, engem speciel maradéktalanul traumatizáló minisorozat. Hihetetlen a feszültség, az izgalom végig, még úgy is, hogy tudod a végkifejletet. Sőt, valahogy úgy sikerült véghez vinniük, hogy mivel tudom, hogy úgyis elítélik a srácokat, valami plusz szörnyű súlya és dühítő volta van a reménykeltő jeleneteknek. Főleg azért, mert nem tűnik csalfa reménynek, így lenne a logikus. A színészek (a gyerekek is!) remekül teljesítenek, és bár egyáltalán nem teljesen egyoldalú a történet (tisztába tesz azért azzal is, hogy a fiúk közül sem mindenki volt makulátlan), bárki igazságérzetét azonnal berántja.
Ahogy visszagondolok, nekem ez az első bármilyen sorozat, ami akkora hatással volt rám érzelmileg, hogy a második résznél még le is állítottam, hogy na, én ezt nem.
Még teljesen a hatása alatt vagyok, szóval majd lehet visszanézek finomítani ezt a kommentet. :) Minden esetre számomra egy maradéktalan remekmű, a legjobb miniseries amit idén láttam, de ha lehetne egy hosszú filmként tekinteni rá, akkor a legjobb film is. Nagyon ajánlom!

Elég gyakran küzdök sajnos ADHD-s negyedikosztályos szindrómával, kb az élet minden területén, így még az egyébként nagyon tetszetős, de lassú filmek esetében is szoktam azon kapni magam, hogy elkalandozok.

Most nem. Ennél tetszetősen lassúbb filmhez nem sokszor volt még szerencsém, és teljesen beszippantott. Gyönyörű. Tökéletes a tempója, a dinamikája, minden szépsége. Nagyon tetszett a furcsa humora az egész lepedős megoldásnak, vagy a másik szellemmel való kommunikációnak. Szerintem egyébként semmiképpen sem azt kellett ezekben keresni, hogy így ebben a formában ennek van e értelme, hanem csak magát a cselekvést/történést: a szellem létét, a kommunikáció létrejöttét, a forma oly' mindegy, hiszen éppen ezt is próbálta szerintem átadni... másik síkon létezik időben-térben bármit is jelentsen ez, minden megnyilvánulása amit mi"érzékelünk" a filmben lehet akár csak szimbolikája is magának a létezésének, megnyilvánulásainak. Vagy nem, és tényleg egy lepedős, papírrafirkálósanbeszélgetős másvilágra számíthatunk a rendező szerint... :)
Külön zseniális volt, hogy nagyon jókor törte meg kicsit a semmitörténést a házibulis monológ arról,hagyunk-e bármi nyomot a világban. Ahogy a végén felgyorsul az idő, hogy aztán ugráljon, visszafele-előrefele, és végül visszaérkezzen a kiindulóponthoz. Szerintem itt van az egyetlen "elcsépelt" fordulat, amikor kiderül hogy a film elején mellesleg mutatott zajokat ő maga okozta.
Remek volt a legvégén a hirtelenség, ahogy megtalálja amit keresett, és szívszorítóan beteljesül az ittléte, aztán huss.
Nagyon szépen fényképezett volt minden, magára a balesetre való ráközelítés is nagyon tetszett. Ez mondjuk egy ilyen eszközökkel operáló mű esetében nagyjából gondolom elengedhetetlen az atmoszféra megteremtéséhez.
Igazából szinte bármelyik aspektusát ki tudnám ennek a filmnek ragadni és dicsérni (például a gyásznak azokat minimalista de szívszorító megnyilvánulásait amivel Mara örvendeztetett meg minket), annyira rezonált velem az egész, de ehhez kellett a megfelelő hangulat is szerintem, hiába lépett ez most elő az egyik kedvencemé, furcsa mód megértem az 1-es értékeléseket is. : )

Két apróság még: a lejátszóm, ha végigért automatikusan újrakezdi a filmet, így esett meg, hogy a szellem eltűnése és a stáblista után véletlenül rögtön meghalgattam mégegyszer Rooney Mara mondókáját a költözésről és a hátrahagyott cetlikről. Nagyon érzelmes és hatásos elő-utó szó lett így számomra belőle. : )
Valamint nem lehet szó nélkül elmenni a piteevés mellett úgylátom, és ahogy ennyien megreklamálták, visszagondoltam rá és csak borzasztó szerencsésnek éreztem magam, hogy a megfelelő lelkiállapotban sikerült megnéznem ezt a művet, mert nekem szinte elrepültek azok a percek is, pedig így utólag belegondolva nem is értem miért nem kaptam ettől agyfszt. Mint mondtam, ebben a filmben valahogy minden működött, még ez is.

Én egészen apró voltam mikor láttam, és teljesen magával ragadott. (Akkoriban szerintem többször is láttam, mert gyanúsan részletesen emlékszem rá.) Valahol itt kezdődött a sci-fi rajongásom, kiváltképp a hasonló témák (Mi tesz minket emberré? Mivé fejlődhet idővel egy A.I.?...stb.) iránti vonzalmam.
Évekkel később olvastam csak a könyvet, és hát igen, nem összehasonlítható.
Szóval, emlékszem én, hogy giccses. Hogy -főleg, a könyv után- teljesen értelmezhetetlen az a szükségtelen szerelmi szál, és hasonlók.
De! Gyermeki lelkemnek anno ez egy végtelenül jó, és maradandó élmény volt. Nem hiszem, hogy valaha megnézem újra, így szeretnék emlékezni erre a filmre, és köszönöm Columbusnak az élményt. : )

Összes komment...