Bateman

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Everest
 
4 2021-05-14 3,5
(442)
Hatfields & McCoys
A Hatfield-McCoy viszály
4 2021-05-13 3,8
(60)
The Hunger Games: Mockingjay - Part 2
Az éhezők viadala: A kiválasztott - befejező rész
3 2021-05-13 2,9
(369)
The Hunger Games: Mockingjay - Part 1
Az éhezők viadala: A kiválasztott - 1. rész
2 2021-05-10 3,0
(511)
The Hunger Games: Catching Fire
Az éhezők viadala: Futótűz
3 2021-05-09 3,5
(721)
Mientras duermes
Amíg alszol
4 2021-05-08 3,9
(230)
Dirty Rotten Scoundrels
A Riviéra vadorzói
4 2021-05-07 3,8
(260)
Hyena Road
 
4 2021-05-06 ?
(3)
The Imitation Game
Kódjátszma
4 2021-05-06 3,9
(765)
The Sunset Limited
A Sunset Limited
4 2021-05-01 3,8
(248)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2021-05-07 14:53:50 Hyena Road (2015) Bateman (4) #1

A film érdekesen közelíti meg az afganisztáni háborút. Néhol patetikus, néhol naiv, máshol nyersen realista és próbál nem romantizálni. Ősi törzsi szokások keverednek modern feudális és 21.századi gazdasági érdekekkel. A magánélet összeegyeztethetetlensége az állandósult káosszal. Mindenki vívja a maga aljas vagy kevésbé aljasnak vélt háborúját, de a nap végén így is-úgy is lesznek áldozatok.

2021-03-23 12:29:18 Hana-Bi (1997) / Tűzvirágok Bateman (5) #5

Csodálatos film, ami szépen fokozatosan kúszik a bőröd alá. Első megtekintéskor nem is éreztem olyan hűdejónak, aludtam rá egyet, aztán újra megnéztem és beütött, azóta pedig gyakran eszembe jutnak jelenetek, képek, hangulatok. Azt hiszem, hogy a Sonatine és a Tűzvirágok bizonyítják, hogy Kitano mekkora egy zseni.

A kilencvenes években többször is kikölcsönöztem videón, (érdekes módon akkor unalmasabbnak tűnt, mint manapság) és kb. egy évtizeden keresztül szentül meg voltam győződve arról, hogy a kissé pszichopata főnök szerepében Fred Wardot látom. Annál nagyobb volt később a megrökönyödés, hogy tévedésben éltem... ehh micsoda problémák, nem igaz?

A film ugyan hangulatos, de üres, mint a csokinyuszi. Egyszer azért meg lehet nézni.

Minden egyes képkocka egy-egy ordas klisé, ennélfogva a film egyáltalán nem okoz semmilyen meglepetést. Ami ennél nagyobb gáz, hogy még ezek a klisék is hollywoodi alapokon nyugszanak. A közel 110 perc ellenére a rendező egyik szereplőhöz sem engedi közel a nézőt, így aztán nem is lehet túlzottan aggódni értük. Ami mégis nézhetővé teszi a mozit az a remek fényképezés és a minimális, de valamennyire azért hatásos parafaktor, valamint az említett hollywood majmolás ellenére is jól épülő baljós atmoszféra.

2021-03-01 14:49:55 MacGruber (2010) Bateman (3) #2

Három fárasztó poénra jut egy jó poén. Nagyjából ez a fogyasztható humor aránya ebben a filmben. Ettől függetlenül tapló, dilis, nézhető mozi, rosszabb legalábbis nem lesz utána a hangulatod. Az pedig, hogy van benne egy olyan poén amitől fél percen keresztül könnyesen nyerítettem a röhögéstől, már önmagában megérte, hogy megnézzem.

2021-02-07 12:41:00 Boys in the Trees (2016) Bateman (4) #1

Nagyon érdekes, szép és JÓ mozi a felnőtté válásról. A "horror" jelző itt nem autentikus, a dráma már annál inkább, csipetnyi misztikummal és fantasyvel fűszerezve. A sztori legnagyobb része Halloween éjszakáján játszódik, melynek különös, túlvilági hangulatát magával ragadó módon sikerült elkapnia a készítőknek. Hasonló hangulatú filmként talán Jean Rollin 1973-as Vasrózsáját tudnám megjelölni.

Halloween éjszakáján, ahogy az élők és holtak világa közötti szakadék elkeskenyedik, úgy lesz a film főhősei számára is ez az éjszaka egyfajta vízválasztó: van, akinek ajtót nyit a jövőbe, és van, akinek egy másik, sötétebb és hidegebb világba.

Mindenki számára fogyasztható mozi bitang jó soundtrackkel, remek hangulattal.

2020-12-18 16:40:50 Blood Vessel (2019) Bateman (3) #1

Jobban tetszett, mint vártam. Az alapsztorit olvasva már dörzsöltem a tenyerem, ugyanis bírom a "hajós horrorokat" - ha lehet ilyen gagyi jelzőt használni. Szóval a történetben annyi van, amennyit ígér, egy fillérrel sem több. Itt nincs csavaros forgatókönyv, nincs agymunka, nincs katarzis, ellenben van szórakoztatás, bár hozzáteszem: azért elég fukar módon mérték azt is.

Papírmasé, féldimenziós karakterek (persze szuper PC-direktíva szerint összeállítva) löknek mindenféle semmitmondó dumákat, aztán szép sorban megmurdelnek az egyébként egész kúl módon kinéző vérszopó(k) által. Ennyi. Én jól szórakoztam, de sokakat fog untatni az előbb is említett sok sehova nem vezető duma, ettől függetlenül egész jól épül a film, a feszültség is kellően fokozódik, még akkor is, ha jelenetről jelenetre csupa közhelyet tolnak az arcunkba: pl. okkultista náci törekvések, a filmvégi "csavar"

Egyszeri szórakozásnak elmegy. Megkockáztatom azt mondani, hogy még némi friss vért is pumpál a vámpírfilmek artériájába.

Azt hiszem el kellene porolnom a seggemet amiért 13 évig ignoráltam ezt a filmet. Rögtön a kezdő képsorok a narrációval, a dagerrotípiaként mesélő képekkel és a menthetetlenül hallójáratokba égő dallamokkal olyan erővel húztak be a mozi világába, hogy még ha akartam volna, sem tudok szabadulni... na de hát nem is akartam.

Annyi gondolat hömpölyög a fejemben a filmről, amennyit biztosan nem tudnék összefüggő szövegben leírni, úgyhogy megpróbálok néhányat kiragadni: Brad Pittet mindig is bírtam, és számomra már a Kaliforniánál, de még inkább a 12 majomnál jött a felismerés, hogy ez a srác jó színész. Ebben a filmben is óriásit alakít: a szemünk előtt bontakozik ki a vadnyugat történelmében is valamiféle mitikus hősként feltüntetett Jesse James hús-vér valójában, aki nemhogy nem mitikus, de egy aljas senkiházi, szociopata vonásokkal, és valahogy mégis esendő és kedvelhető, és ez Brad Pitt zsenialitásának köszönhető. A fickónak azt is sikerül elérnie, hogy bármikor, mikor Jesse megjelenik, egyfajta sötét felleget képzel köré az ember. Az, hogy a két Oscar-nevezésből, 26 díjból és további 68 jelölésből, amivel a film büszkélkedhet, Pitt csak egy Italian Movie Award nevezést tudhat magáénak, alsó hangon is rossz vicc.

Casey Affleck... ahogy ez a harmincegykét éves srác eljátssza azt a tizenéves, zavart, nyomorult kis suhancot... amilyen elemi erővel mutatja meg ezt a magányban, gőgben, dicsvágyban dagonyázó elfuserált életet, ...hát, egy tökéletes világban neki ítélik a legjobb mellékszereplő Oscart.

A zene... Nick Cavet és Warren Ellist igencsak homlokon csókolta a múzsa, olyan gyönyörű és erőteljes dallamokkal festik alá a cselekményt, hogy az ember szíve belefájdul.

A fényképezés és a rendezés kéz a kézben járva, egymást kiegészítve mestermunkák. A jelmezek és a korabeli élet megjelenítése ugyancsak kiváló.

Nem szeretnék ömlengeni, de engem rohadtul megérintett ez a mozi, rögtön örök érvényű helyet szerezve magának a TOP 10 legjobb dráma listámon.

Alacsony költségvetésű, de rohadtul eltalált filmecske jobbnál jobb, kreativitásban magas szintű oldszkúl maszkokkal és effektekkel. Az ámulatomat csak fokozta a filmvégi, őrült fogócska, többek közt azért is, mert voltak hasonló rémálmaim, melyeket így egy filmben viszontláthattam.

Dicséretet érdemel még többek közt a helyszínválasztás is, ami addig fajul perfekcionizmusban, hogy gyakorlatilag akár mintha csak a szépemlékű Return to Castle Wolfenstein - X-labs nevű helyszíne elevenedne meg filmen.

A cselekmény kissé nyögvenyelős, a sztori nyúlfaroknyi, de amit a büdzséből ki lehetett hozni, azt szerintem kihozták, hangulatteremtésből pedig jelesre vizsgáztak.

10/6,5

2020-09-29 10:08:45 Dead Shadows (2012) Bateman (1) #1

A filmnél nagyobb élmény a plakátját bámulni 90 percig, pedig az sem egy mestermű.

Összes komment...