Bateman

Sziasztok!

Eladók az alábbi bontatlan, eredeti DVD-k:

Anatómia – Anatomie (Bontatlan)
https://kritikustomeg.org/film/10949/anatomie-anatomia-2000

Az Őrület Torkában (Bontatlan)
https://kritikustomeg.org/film/5916/in-the-mouth-of-madness-az-orulet-torkaban-1995

Ház a Kísértet-hegyen (1999) (Bontatlan)
https://kritikustomeg.org/film/5496/house-on-haunted-hill-haz-a-kisertet-hegyen-1999

Stoppos Gyilkos – Penny Dreadful (Bontatlan)
https://kritikustomeg.org/film/19470/penny-dreadful-stoppos-gyilkos-2006

Érdeklődni lehet privát üzenetben. Köszi.

Elsőre négy csillagot akartam adni, de tegnap este óta felment ötre. Ez bizony zseniális. Még úgy is, hogy csak kapirgálom a megfejtését. Úgy alapból nem igazán komálom az olyan filmeket, amelyek nem, vagy csak nagyon minimális kapaszkodót adnak az általuk feltett kérdésekre, de néha, nagyon ritkán jól van ez így. A Gyógymód végén is több a kérdés, mint a válasz, ám az odáig vezető út nagyon izgalmas.

Komótosan folydogál a film, miközben olyan bizonytalan és hideglelős atmoszférát teremt, ami csak a legnagyobbaknak sikerül. A sztori és a képek nagyon szuggesztívak, remekül megkomponáltak. A főhős, Takabe karaktere, mintha csak David Mills nyomozó ikertestvére volna. Az általuk bejárt út hasonló, ahogy igazából a film bizonyos értelemben maga is olyan, akár a Hetedik. Viszont a Cure gyilkosai és a motiváció még John Doe-nál is rémisztőbb.

Kissé nehéz film, főleg mert ahogy említettem is: a néző nem igazán kap mentőövet, így jobb híján csak találgatni lehet. Bár a végeztével, úgy gondolom sokan ugyanarra a megoldásra gondolhatnak. Az utolsó jelenet a maga hideg alattomosságával és rövid ideig kitartott képével zseniális.

Nem tartom kizártnak, hogy Christopher Nolant-t is inspirálhatta a Cure, de akár az egy évvel későbbi Ringu-t, vagy a 2001-es Kairo-t is megemlíthetem. Ha pörgést és akciót vársz, akkor most ne a Cure-t nézd, viszont ha szeretnél kicsit mélyebbre zuhanni, akár saját bensődbe, akkor viszont remek választás.

Eddig nem túl sok indonéz horror-vígjátékhoz volt szerencsém és megnézve ezt a filmet úgy érzem nem biztos, hogy a Kalung Jelangkung a legmegfelelőbb képviselője a műfajnak. Először is nem ártott volna egy forgatókönyv, mert elég randomnak tűnik az egész. Cselekmény nincs, hacsak nem tekintjük annak a szereplők semmiről nem szóló pofázását és görcsös idegrángását, amit néha megszakít egy Kuntilanak, vagyis női szellem megjelenése.

Egyébként a filmben mindenki lökött. Semmit és senkit nem lehet komolyan venni. A poénok többsége lanyha, viszont nekem valahogy tetszett ez a debilség. Nem tudom, hogy ez mennyire jellemzi az indonéz vígjátékokat, úgyhogy ennek még utánanézek.

Feszültség egyáltalán nincs a filmben, megijedni nem lehet, ahogy komolyan venni sem. Egy-két helyen a vágás sem az igazi, mert az volt az érzésem, hogy eredetileg legalább félórával hosszabb lett volna ez, de valami oknál fogva megnyirbálták, ráadásul elég csúnyán. Egyébként korrekten van fényképezve, jó a világítás, szóval ilyesmire nincs panasz. Összegezve ez bizony egy rossz film, ellenben tök jópofa az egész… már ha bírod a nagyon hülye mozikat.

Nem gondolom, hogy a 2017-es Pengabdi Setan-nak feltétlenül szüksége volt folytatásra, de ha már készítettek egyet, akkor úgy döntöttem, hogy meglesem. Az első ami szemet szúrt az, hogy a készítők ellőtték a „második rész helyszíne: a toronyház”-nevű biztonsági játékot. Így hirtelen Cronenberg ’75-ös Paraziták című mozijáig tudnék visszamenni ha hasonló koncepciójú filmeket keresnék. Majd a Démonok 2, Szörnyecskék 2, Ladda Land, vagy legutóbb az Evil Dead Rise és még vagy egy tucat amerikai és ázsiai horror is hasonló helyszínnel operál. Tehát az ötlet nem túl eredeti, de igazából ez nem is túlzottan elvárás. A lényeg, hogy a végeredmény számomra meggyőző lett.

Egy horrornál én leginkább a parás atmoszférát díjazom, és ebből itt van bőven. A szóban forgó emeletes ház minden sarka nyomasztó, folyosói sötétek és hát a lakóival sincs minden rendben. Az események katalizátora meglepő volt, a belőle és a vele párhuzamosan kitörő viharból következő sötét hangulat rá is telepszik a film hátralevő részére. A paráztató részek is jók, de hangyányit zavarosak.

Az első rész szereplőinek sorsát kicsit izzadságszagúan, viszont ötletesen viszi tovább a történet. Néha azért kapkodtam a fejem, hogy épp kinek a lakásában járnak és miért, de ennyi belefért. Mint minden magára valamit is adó horrorban, úgy itt is van titok, amit ki kell deríteni, illetve van ördögi finálé is, ami nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet. Viszont az addig vezető út élvezetes volt, szórakoztató, paráztató és nagyon hangulatos. Sokkal többet nem is várok egy folytatástól.

Nem is kizárólag a negatív befejezésre gondolok, hanem arra, hogy bátrabban állnak a témához, nem finomkodnak annyit, mint egy átlag hollywoodi horror, de akár az általad mínuszt érő gyerek megölését is ide sorolom.

Jól kidolgozott és felépített slow-burn horror, ami az első felében megalapozza a hangulatot, majd a második felében a nézőre szabadítja a poklot. Indokoltnak éreztem az áldoku-megoldást, és a hosszú felvezetést, mert így sokkal nagyobbat ütött. Mondjuk nekem amúgy sincs semmi bajom a lassabban kinyíló filmekkel.

A színészek jók, a sztori elcsépeltnek tűnhet, mert nem sokban különbözik egy átlag amerikai ördögűzős mozitól, ám itt a thai környezetnek és vallási világnak köszönhetően nagyon jól működik. Sikerült néhány elég komoly borzongató jelenetet produkálni, melyek nyilván akkor ütnek nagyot, ha hagyod, hogy a film magával rántson. A kegyetlen és kompromisszumot nem ismerő befejezés emlékeztet arra, hogy ez bizony nem Hollywood. Bizonyos értelemben a Hereditary-val rokonítható film. Megy be „az utóbbi idők legjobb horrorjai”- mappába.

Eddig ez a Péntek 13-fanfilm tetszett a leginkább. Tényleg profi módon lett összerakva, mintha csak egy mozifilmet látnánk. Külön tetszett, hogy mennyire figyeltek az apró részletekre, visszautalva pl. az első részre. A cselekmény érdekes, a főhős szimpatikus, Jason kegyetlen. Átgondolt, élvezetes film. Akár még fizikai hordozón is érdemes lenne megszerezni.

De jó volt ez! Az amatőr szereplők játékát ellensúlyozandó remek hangulat, néhány gyönyörű kép és beállítás, jó zene, és egy -számomra legalábbis- meglepő leleplezés. Különleges, véres kis műfajmix.

Nagyon amatőr low-budget mozi. Hozza is a gagyiságot rendesen, de díjaztam a kreativitást, a kamerakezelést és a vágást. A szereplők is egész jók. Középtájon az események is beindulnak. Néhány egész jó poént is nyújt, melyekhez tartozék a leszakadó végtag. Összességében egy okés szórakoztató film abból az időszakból, amit én személy szerint nagyon kedvelek. A csillagok száma szigorúan low-budget trash mértékkel mérve ennyi. Egyébként szinte nézhetetlen.

Technikailag vérprofi: a képek, színek, a világítás, az effektek gyönyörűek. Egy épkézláb mozifilm külsőségeivel rendelkezik. A belső tartalom már nem annyira meggyőző, pedig nem lenne ez rossz, csak hát rohadtul zavaros lett.