Bateman

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Bloodshot
 
3 2021-07-22 2,6
(133)
Little Women
Kisasszonyok
4 2021-07-20 3,7
(257)
Charlie's Angels
Charlie angyalai
2 2021-07-19 1,9
(91)
Wish Dragon
A kívánságsárkány
4 2021-07-19 3,8
(16)
The Emoji Movie
Az Emoji-film
3 2021-07-19 2,3
(73)
Fear Street Part Three: 1666
A félelem utcája 3. rész: 1666
4 2021-07-19 3,1
(26)
La La Land
Kaliforniai álom
5 2021-07-19 3,9
(554)
Gantz: O
 
4 2021-07-19 ?
(9)
Extremely Wicked, Shockingly Evil, and Vile
Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
4 2021-07-15 3,4
(213)
Whiplash
 
4 2021-07-15 4,4
(903)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Miközben ezt az ezerszer lerágott csont közhelygyűjteményt bámultam, az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy talán van célja a készítőknek és ha máshol nem is, akkor a film végén elkápráztatnak egy rohadt nagy csattanóval, valami olyannal, amit még nem láttam, tehát lesz értelme a filmnek... hát nem volt.

"Texas Chainsaw Massacre meets Midsommar" - hirdeti a film ajánlója... aha, persze. Mindössze a hegedűhúrok rezgetésének kakofóniája és néhány szalmabáb hivatott megidézni az említett mozik hangulatát. Ezeken kívül rágcsálómaszkos statiszták mormognak és idióta karakterek haláloznak el. Itt néhány gore-jelenettel fel lehetett volna dobni a mozit eluraló unalmat, de hát a kamera ilyenkor rendszerint szemérmes módon a falról minket bámuló kandáriai démon szarvasfejre fókuszál. Egy rohadtul nem meglepő és halálosan irritáló "ki-ha-én-nem" befejezés után szomorúan konstatálhatjuk, hogy soha nem fogjuk visszakapni az elmúlt másfél órát.

A végére marad egy pozitívum, hogy azért mégse rossz szájízzel zárjam az irományt: a film bizonyítja a népi okosságok igazát, jelen esetben: Ha a szxrt lekvárral kened be, az attól még szxr marad.

Szokványos kísértetfilmnek indul, s azok majd minden közhelyét felvonultatja: baljós előjelek, jump scarek, rideg atmoszféra, lappangó titok..., és ezek mind rendben vannak. Aztán elérkezünk a film utolsó negyedórájához, ahol is az egész sztori büdös nagyot fordul és gyakorlatilag semmivé foszlatja az addig történteket. Olvasom, hogy sokakat kiakasztott ez a "virtual-reality" csavar. Őszintén szólva nekem tetszett, mert egy kicsit feldobta az addig túlságosan is generikus mederben folydogáló sztorit. Egyébként a mozi folyamán vannak a film végére utaló apró kis finomságok, pl. Billy Zane és a többi orvos felvillanása. Meg aztán az örökké körbe-körbe mászkálásnál már nagyon kapizsgálni lehet, hogy valami nagyon nem okés.

Ami viszont nem igazán tetszett, az az, hogy a (kétségkívül meglepő) virtual-reality fordulaton az arab átokkal csavarnak még egyet. Ha ezt kihagyják, lehet, hogy ma éjjel nem sírnám álomba magam :D Na de hát ez legyen a világ legnagyobb problémája. Szerintem egy nézhető, hangulatos kis tucathorror lett a Ghosts of War.

2021-05-07 14:53:50 Hyena Road (2015) Bateman (4) #1

A film érdekesen közelíti meg az afganisztáni háborút. Néhol patetikus, néhol naiv, máshol nyersen realista és próbál nem romantizálni. Ősi törzsi szokások keverednek modern feudális és 21.századi gazdasági érdekekkel. A magánélet összeegyeztethetetlensége az állandósult káosszal. Mindenki vívja a maga aljas vagy kevésbé aljasnak vélt háborúját, de a nap végén így is-úgy is lesznek áldozatok.

2021-03-23 12:29:18 Hana-Bi (1997) / Tűzvirágok Bateman (5) #5

Csodálatos film, ami szépen fokozatosan kúszik a bőröd alá. Első megtekintéskor nem is éreztem olyan hűdejónak, aludtam rá egyet, aztán újra megnéztem és beütött, azóta pedig gyakran eszembe jutnak jelenetek, képek, hangulatok. Azt hiszem, hogy a Sonatine és a Tűzvirágok bizonyítják, hogy Kitano mekkora egy zseni.

A kilencvenes években többször is kikölcsönöztem videón, (érdekes módon akkor unalmasabbnak tűnt, mint manapság) és kb. egy évtizeden keresztül szentül meg voltam győződve arról, hogy a kissé pszichopata főnök szerepében Fred Wardot látom. Annál nagyobb volt később a megrökönyödés, hogy tévedésben éltem... ehh micsoda problémák, nem igaz?

A film ugyan hangulatos, de üres, mint a csokinyuszi. Egyszer azért meg lehet nézni.

Minden egyes képkocka egy-egy ordas klisé, ennélfogva a film egyáltalán nem okoz semmilyen meglepetést. Ami ennél nagyobb gáz, hogy még ezek a klisék is hollywoodi alapokon nyugszanak. A közel 110 perc ellenére a rendező egyik szereplőhöz sem engedi közel a nézőt, így aztán nem is lehet túlzottan aggódni értük. Ami mégis nézhetővé teszi a mozit az a remek fényképezés és a minimális, de valamennyire azért hatásos parafaktor, valamint az említett hollywood majmolás ellenére is jól épülő baljós atmoszféra.

2021-03-01 14:49:55 MacGruber (2010) Bateman (3) #2

Három fárasztó poénra jut egy jó poén. Nagyjából ez a fogyasztható humor aránya ebben a filmben. Ettől függetlenül tapló, dilis, nézhető mozi, rosszabb legalábbis nem lesz utána a hangulatod. Az pedig, hogy van benne egy olyan poén amitől fél percen keresztül könnyesen nyerítettem a röhögéstől, már önmagában megérte, hogy megnézzem.

2021-02-07 12:41:00 Boys in the Trees (2016) Bateman (4) #1

Nagyon érdekes, szép és JÓ mozi a felnőtté válásról. A "horror" jelző itt nem autentikus, a dráma már annál inkább, csipetnyi misztikummal és fantasyvel fűszerezve. A sztori legnagyobb része Halloween éjszakáján játszódik, melynek különös, túlvilági hangulatát magával ragadó módon sikerült elkapnia a készítőknek. Hasonló hangulatú filmként talán Jean Rollin 1973-as Vasrózsáját tudnám megjelölni.

Halloween éjszakáján, ahogy az élők és holtak világa közötti szakadék elkeskenyedik, úgy lesz a film főhősei számára is ez az éjszaka egyfajta vízválasztó: van, akinek ajtót nyit a jövőbe, és van, akinek egy másik, sötétebb és hidegebb világba.

Mindenki számára fogyasztható mozi bitang jó soundtrackkel, remek hangulattal.

2020-12-18 16:40:50 Blood Vessel (2019) Bateman (3) #1

Jobban tetszett, mint vártam. Az alapsztorit olvasva már dörzsöltem a tenyerem, ugyanis bírom a "hajós horrorokat" - ha lehet ilyen gagyi jelzőt használni. Szóval a történetben annyi van, amennyit ígér, egy fillérrel sem több. Itt nincs csavaros forgatókönyv, nincs agymunka, nincs katarzis, ellenben van szórakoztatás, bár hozzáteszem: azért elég fukar módon mérték azt is.

Papírmasé, féldimenziós karakterek (persze szuper PC-direktíva szerint összeállítva) löknek mindenféle semmitmondó dumákat, aztán szép sorban megmurdelnek az egyébként egész kúl módon kinéző vérszopó(k) által. Ennyi. Én jól szórakoztam, de sokakat fog untatni az előbb is említett sok sehova nem vezető duma, ettől függetlenül egész jól épül a film, a feszültség is kellően fokozódik, még akkor is, ha jelenetről jelenetre csupa közhelyet tolnak az arcunkba: pl. okkultista náci törekvések, a filmvégi "csavar"

Egyszeri szórakozásnak elmegy. Megkockáztatom azt mondani, hogy még némi friss vért is pumpál a vámpírfilmek artériájába.

Azt hiszem el kellene porolnom a seggemet amiért 13 évig ignoráltam ezt a filmet. Rögtön a kezdő képsorok a narrációval, a dagerrotípiaként mesélő képekkel és a menthetetlenül hallójáratokba égő dallamokkal olyan erővel húztak be a mozi világába, hogy még ha akartam volna, sem tudok szabadulni... na de hát nem is akartam.

Annyi gondolat hömpölyög a fejemben a filmről, amennyit biztosan nem tudnék összefüggő szövegben leírni, úgyhogy megpróbálok néhányat kiragadni: Brad Pittet mindig is bírtam, és számomra már a Kaliforniánál, de még inkább a 12 majomnál jött a felismerés, hogy ez a srác jó színész. Ebben a filmben is óriásit alakít: a szemünk előtt bontakozik ki a vadnyugat történelmében is valamiféle mitikus hősként feltüntetett Jesse James hús-vér valójában, aki nemhogy nem mitikus, de egy aljas senkiházi, szociopata vonásokkal, és valahogy mégis esendő és kedvelhető, és ez Brad Pitt zsenialitásának köszönhető. A fickónak azt is sikerül elérnie, hogy bármikor, mikor Jesse megjelenik, egyfajta sötét felleget képzel köré az ember. Az, hogy a két Oscar-nevezésből, 26 díjból és további 68 jelölésből, amivel a film büszkélkedhet, Pitt csak egy Italian Movie Award nevezést tudhat magáénak, alsó hangon is rossz vicc.

Casey Affleck... ahogy ez a harmincegykét éves srác eljátssza azt a tizenéves, zavart, nyomorult kis suhancot... amilyen elemi erővel mutatja meg ezt a magányban, gőgben, dicsvágyban dagonyázó elfuserált életet, ...hát, egy tökéletes világban neki ítélik a legjobb mellékszereplő Oscart.

A zene... Nick Cavet és Warren Ellist igencsak homlokon csókolta a múzsa, olyan gyönyörű és erőteljes dallamokkal festik alá a cselekményt, hogy az ember szíve belefájdul.

A fényképezés és a rendezés kéz a kézben járva, egymást kiegészítve mestermunkák. A jelmezek és a korabeli élet megjelenítése ugyancsak kiváló.

Nem szeretnék ömlengeni, de engem rohadtul megérintett ez a mozi, rögtön örök érvényű helyet szerezve magának a TOP 10 legjobb dráma listámon.

Összes komment...