velvetgristle

Rosszul fogalmaztam, a magyar címre gondoltam, amely szerint a Szex és Düh az az "Inoshika Ocho kalandjai 2." Amennyire én tudom, annak a filmnek egyáltalán nincs is magyar címe, az angol cím is csak annyi, hogy "Sex & Fury".

előzmény: Ugor (#13812)

Itt a sorrend meg van keverve: a Szex És Düh az első rész, a Female Yakuza Tale a második.

Az "I'd jerk off instead"-ből "Inkább levágom" lett.

előzmény: critixx (#38)

2020-07-03 10:29:34 [JÁTÉK] velvetgristle #38568

Hukkle

A Happiness, pusztán azért, mert egyetlen egy mondat félrefordításával sikerült elrontaniuk az egész filmet.

2020-06-27 06:50:49 Square One (2019) velvetgristle (4) #1

Aki a Leaving Neverland alapján meg lett győzve, hogy a Michael Jackson ellen felhozott vádak valósak, annak nagyon ajánlanám a Square One-t. Itt nem csak sztorizgatnak öt órán keresztül, nem próbál senki elkönnyezni a nézettségért. Másfél óra alatt épp elég bizonyítékot tolnak az arcodba ahhoz, hogy legalábbis újragondold a vádakat. Tapasztalataim alapján kétféle tábor létezik: vannak a hardcore Michael Jackson-megszállottak, akik foggal-körömmel védik a "Pop Királyának" hagyatékát, és vannak azok az emberek, akik szerint az összes celeb — mi több, mindenki, akinek egy kicsivel több pénze van — egy narkóspedofilsátánistaalkoholista, minden vád jól kiérdemelt, szenvedjen csak, ha már egyszer ennyire híres meg gazdag. Én nem tartom magam nagy rajongónak, Jackson dalszövegei óvodás szintűek, a zenéje ótvar, utoljára nyolcévesen rajongtam érte. Tény, hogy elképesztően tehetséges ember volt, de ez minden, amit elismerni hajlandó vagyok. A vádakban viszont egyáltalán nem hiszek. Ha van még a világon bárki, aki a Leaving Neverlandet nem látta, annak azt ajánlanám, hogy előbb ezt tekintse meg, csak hogy később rádöbbenjen, mennyi mindent el lehet érni 0 bizonyíték helyett maximumon tolt szenzációhajhászattal.

2020-05-11 18:29:06 [JÁTÉK] velvetgristle #32816

Zsebtolvaj?

Nagyon jó kérdés — annyira jó, hogy per pillanat nem is tudnék rá válaszolni. Eredetileg hobbiból írtam és forgatókönyvnek készült, nemrég kezdtem el gondolkodni azon, hogy talán regénynek sem lenne rossz + olcsóbb mulatság. Az egész történet kész van a fejemben, de jól megírni az egy másik dolog. Nem egy nagy, forradalmi sztori, inkább csak egy szórakoztató ponyva lenne.

előzmény: Lady Ópium (#84)

Eddig is a nyelvtanulás volt az elsőszámú hobbim, ezután is azt fogom csinálni (habár a thai írásrendszernek köszönhetően vészesen közel állok az idegösszeomláshoz). Jövőre jó lenne letenni a TOCFL nyelvvizsgát, így a kínaiba is bele kellene húznom. Emellett végre újra olvasok, elkezdett érdekelni a shibari, valamint a készülő regényemből is megírtam legalább 5, azaz öt mondatot. Az más kérdés, hogy ez az egész mennyire produktív.

2020-03-15 21:05:11 [Általános fórum] velvetgristle #8351

Ez a komment a "BRÉKING: ja, semmi" esete.

előzmény: PG (#8349)

2020-03-13 17:15:55 [Általános fórum] velvetgristle #8341

Már készül a Netflix-sorozat a koronavírusról.

Takeshi Kitano. Ő mindenhez is ért.

Innen is szeretném megköszönni az Angry Video Game Nerd-nek. A második fejezet egyértelműen a legjobb, legtalálóbb. Az első és az utolsó egy kicsit hosszabb a kelleténél, de úgy is öröm nézni, annyira igényesen van kivitelezve az egész.

A nyelv mondjuk elég gusztustalan volt.

Nicolas Cage és Sono Sion együtt?! Na ez nem lesz semmi.

Ő és ő ugyanaz a beteg f....

2020-02-13 15:48:26 [Egy filmet megérne...!!!] velvetgristle #92

Mondanám, hogy ebből lehetne, de a japánok olyan gyorsak voltak, hogy már az eset előtt több, mint egy évtizeddel elkészültek.

Elég összetett kérdés. Csak olyanok számítanak, akik később filmsztárok lettek? Ha nem, akkor Doug Stanhope, Bill Hicks, Louis C.K. és talán Steven Wright. Ha igen, akkor Rowan Atkinson és Sacha Baron Cohen mindenképp. Esetleg Steve Martin, de ő is inkább csak a stand up lemezei miatt.

2020-02-04 19:09:58 [Általános fórum] velvetgristle #8269

"Eredetinek nevezzük akkor őket? Szerintem kár volna, hiszen ismert panelekből építenek fel egy új (ráadásul meglehetősen igénytelen) történetet." Azért ez a mondat másra enged következtetni.

előzmény: MicaHiro (#8266)

2020-02-03 18:12:13 [Általános fórum] velvetgristle #8265

Én nem láttam a Jokert, szóval az én véleményem talán nem sokat nyom a latba, de amennyire én tudom egy egyszerű drámáról van szó, a hype az annyi, hogy ez a dráma történetesen egy képregény karakteré. "Úgy bánik azzal a karakterrel, mint előtte a mozivásznon senki." Ilyen hatást nem túlzottan nehéz elérni, már amennyire én gondolom. Ha a Joker nem a Jokerről szólt volna (értsd: forgatókönyv, szereposztás, rendezés ugyanaz, csak épp nem "képregényfilm") közel sem lett volna ekkora ájuldozás körülötte. És nem azért, mert nem jó a film (mégegyszer: NEM láttam a Jokert), hanem azért, mert egy képregény adaptációhoz KÉPEST meghaladta az elvárásokat. Szóval én holnap elkezdek leforgatni egy komoly drámát, nem érdekelne annyi embert, mintha holnap elkezdenék leforgatni egy komoly drámát - mondjuk - a Zöld Darázzsal a főszerepben. Nem mondom, hogy ez nem teljesítmény, de sokat elárul a közízlésről az, hogy ma már egy komoly drámát is csak úgy tudunk befogadni, ha belerakunk egy képregény-bohócot. Azzal is vitatkoznék, hogy ismert panelekből felépített filmeket nem lehet eredetinek nevezni. Ponyvaregény, Hetedik, 28 nappal később, akár még A hihetetlen család is. Eleve mit nevezünk "panelnek", ugye.

előzmény: MicaHiro (#8262)

2020-02-02 21:35:59 [Általános fórum] velvetgristle #8252

Hát ez kib***tt elszomorító, köszi lol.

előzmény: critixx (#8248)

Maga a film elképesztően amatőr, de sikerült szóra bírniuk Merzbow-t, ami már önmagában teljesítmény. A YouTube-on egyetlen egy, Pándi Balázzsal közös interjút találtam, amiben nemhogy nem szólal meg, de még csak meg sem mozdul.

2020-01-31 01:37:03 [Általános fórum] velvetgristle #8239

A gond az, hogy már olyan filmekhez is készülnek remake-ek, mint a Memento meg az Amerikai pszichó. Ezek közül egyiket sem láttam, szóval nem az a baj, csak nem bírom felfogni, hogy egy nem egészen 20 éves filmet minek újrafeldolgozni? Ott még annyira nem hiszem, hogy játszhatna a nosztalgiafaktor. A Nosferatunak 2 (két!) remake-je is meg fog jelenni az elkövetkezendő két évben. A Csupasz pisztolyt szintén feldolgozzák. Az egyik kedvenc filmemet, A bosszú urát szintén. De a legjobb, amit olvastam, az a The Blob remake-je. Kit fog az érdekelni, de most komolyan? El nem tudom képzelni, hogy 2020-ban valaki képes komoly arccal újraforgatni egy majd' 70 éves szörnyfilmet egy adag masszáról.

előzmény: ChrisAdam (#8238)

2020-01-30 21:38:34 [Általános fórum] velvetgristle #8237

Most olvastam a listát, hogy 2021-ig mely filmekből akarnak remake-et csinálni. Valaki passzolja ide a borosüveget, de a nagyot és gyorsan.

Lemegyek én is a pincébe, hátha találok valamit. Végül is a Metropolis hiányzó jeleneteit is így találták meg.

előzmény: Ugor (#13299)

2020-01-30 20:17:34 [Megérdemelte-e az Oscart...] velvetgristle #11334

A wiki szerint február 8-án jelentik be őket.

előzmény: robeeX (#11333)

Ez nem az egyetlen ilyen eset. Tod Browning London After Midnight című filmjére itt öten is szavaztak annak ellenére, hogy egy elveszett filmről van szó. Az IMDb szerint is majdnem 1200-an látták. Mondjuk megoszthatnák akkor már velem is.

2020-01-24 06:51:14 Pussycat (2008) velvetgristle (3) #3

Zsákbamacska.

előzmény: Ugor (#2)

2020-01-23 23:33:40 Pussycat (2008) velvetgristle (3) #1

Az elmúlt két hónapban rengetegszer megnéztem, na nem azért, mert annyira jó, csak tetszett a szexzene meg a gyurmamacskalány.

2020-01-23 21:19:29 Shitcom (2012) velvetgristle (3) #11

Azt nem mondtam, hogy jó filmeket csinál, csak azt, hogy öntudatosan csinálja.

előzmény: Danesz99 (#9)

2020-01-23 21:06:04 Shitcom (2012) velvetgristle (3) #8

Pedig Takena olyan messze van az általad leírt művészieskedő emberkétől, mint Makó Jeruzsálemtől.

előzmény: Danesz99 (#2)

2020-01-23 19:16:30 Shitcom (2012) velvetgristle (3) #1

Hát ha láttam én már vegytiszta zsenialitást... Bevérzett a szemem.

Nehéz mit mondani erről a filmről. Egyrészt az első felében eléggé érződik az az "elveszett" 15 perc; a kamera ide-oda ugrál, mint az őrült. Másrészt a sztori egy nagy marhaság. Aki látta, az jól tudja, hogy mire gondolok. Persze az egészet lehet szimbolikusan is értelmezni, csak nekem eleinte egy szemernyit nehezemre esett. Én egy "szó szerinti" történetre számítottam. Ugyanakkor a katarzist, amit elég ritkán kapok meg bármilyen művészeti alkotástól, azt itt többszörösen is megkaptam. Lon Chaney nagyon jó teljesítményt nyújt - nem hittem volna, hogy valaha is ezt fogom nyilatkozni egy némafilmben játszó színészről, de ez is megtörtént. Szóval igen különleges élmény volt. A szimbólumok és a realista elemek inhomogén keverékét nehéz volt lenyelni, de végül is meggyőzött.

8/10

Ma adtam a Kill Billnek még egy 648., utolsó esélyt. Karakterdrámának nem túl mély, paródiának elég triviális. Nem tudom melyik akart lenni, talán mindkettő, de nálam ezek keveréke nem igazán jön be, pláne akkor, ha a film 60%-a flashback, amit elég ritkán viselek el egy filmben, fogalmam sincs miért. Minden szórakoztató 3 percre jut 10 nem túl szórakoztató perc. Ami talán a legviccesebb az egész filmben, hogy a nagy és félelmetes Pai Mei, a kung fu rettegett mestere még egy rendes saskarmot sem tud formálni a kezeivel.

2020-01-17 20:39:13 Antichrist (2009) / Antikrisztus velvetgristle (4) #140

nyami

előzmény: Mario Brothers (#139)

Tarr Béla-filmben lennék meteorológus, vagy John Waters Baltimore-jában baromfitenyésztő.

Azért szerencsére ez nem csak egy "képeskönyv" meg "mesekönyv" meg "tabló" meg "szerelmeslevél" meg mittudomén, különben gondolkodás nélkül rávágtam volna az egyest. Van néhány ügyes jelenet, játék a néző elvárásaival, még talán mondanivaló is, de az annyira fókuszálatlan, hogy sokak számára egyenesen az esett le, hogy abszolút nem volt semmi sztori.

A Bruce Lee-jelenetről meg csak annyit: én nem ismerem a szinkronos változatot, angolul néztem, amiben ez a mondat hangzik el a verekedés előtt: "[Let's see] who puts who on the ground first." Nos, Cliff volt az, aki először seggre ült, szóval technikailag Bruce Lee nyert. ¯\_(ツ)_/¯

Inkább volt szórakoztató, mint vicces. A poénok néhol ütöttek, de legtöbbször inkább emlékeztettek egy tinivígjátékra; arra a szubzsánerre, amit a Scott Pilgrim - gondolom én - épphogy kifigurázni szeretett volna. Ennek ellenére végig lekötött, csak az első gonosz ex ne lett volna, akinek a dalolászása annyira kínos volt, hogy félúton meg kellett állítanom, hogy vegyek egy nagy levegőt.

6/10

2020-01-07 01:01:56 Zombieland (2009) velvetgristle (3) #77

Annak idején ezt a filmet először nem sokkal a Shaun of the Dead után láttam - a magyar címről nem vagyok hajlandó tudomást venni -, és akkor nem tudtam eldönteni, hogy melyik a jobban sikerült zombihorror-paródia. Most, hogy nemrég mindkettőt újranéztem, a válasz egyértelmű. Kezdjük ott, hogy a Zombieland eleve nem egy zombihorror-paródia, mivel az alműfaj egyetlen elemét sem gúnyolja ki, sőt, időnként aktívan táplálkozik belőle. Annak a kilencven perc alatt elhangzó vagy feltűnő félmaréknyi poénnak semmi köze a zombikhoz. Azzal, hogy a főszereplő - akinek egyébként a folyamatos vinnyogásától a falra tudtam volna mászni - rögtön a film elején listáz minden olyan klisét, ami egy ilyen filmben fel szokott tűnni már ugrott is a lehetőség, hogy kezdjenek velük valamit. Illetve egy valami maradt: a lassú zombik, ugye, ami rengeteg zombiklasszikusban jelen van és ami itt abszolút nincs jelen, mivel az összes élőhalott olimpiai csúcsot fut, úgyhogy ez is ugrott. Innentől kezdve ez egy olyan film, ami nem horrorvígjáték akar lenni, hanem horror és vígjáték. Hát egyik sem jött össze, és akkor még a többi szereplőről nem is beszéltem. A két kiscsaj többször is túljár Columbus és Tallahassee eszén, aztán később, mikor odaérnek a vidámparkba és bekapcsolják az összes szart és világít minden és zenél minden és jönnek a zombik, akkor csodálkoznak... és még a vidámpark kapuját sem voltak képesek becsukni maguk után. Az egyetlen igazán vicces jelenet Bill Murray fényezése és halála volt, aztán ott is elkezdtem vakarni a fejemet. Hogy gondolták, hogy Columbus nem fogja lelőni? Elfelejtették, hogy puskája van?

Mondhatnám még azt, hogy a karakterek egydimenziósak, de ezt már elmondták előttem. Rendkívül messze van ez a horrorparódiától. Ez egy egyszerű tinifilm, csak ezúttal zombikkal.

3/10

2019-12-11 17:33:26 Chainsaw Maid 2 (2010) velvetgristle (3) #2

Gyurmatarantínó. Akinek ez bejön, az mindenképpen nézze meg az "első részt" is, ami Nagao Takena munkája. Az a faszi sem normális. Ja, és még létezik egy harmadik rész is Hardcastle-től meg egy "Episode Zero" Takenától, de ki számolja?

A Nigel Tomm-féle Zabhegyező.

Van pár nagyon jól összerakott jelenet, de aztán a végére rendesen elkezd dominálni a hollywoodi "mindent és nagyon és egyszerre"-mentalitás. Kliséktől abszolút nem mentes, a férjet alakító színész kb. mint egy darab fa (talán a 70-es évek B-horrorjai előtt akartak tisztelegni ezzel, ki tudja)... Ez a film nem más, mint egy ügyes iparosmunka, kb. az jut róla eszembe, amikor a meztelennénis oldalon véletlenül elgépelem a kedvenc pornószínésznőm nevét a keresőben és valaki mást ad ki helyette; nem erre gondoltam, de a célnak megfelel és egyik olyan, mint a másik. Végülis tökmindegy.

6/10

痛いー!!!

Elôször is: gigariszpekt a rendezônek, amiért öt (!) éven keresztül dolgozott ezen az átlagon aluli filmen, aminek aztán egy része elveszett, ugyanis a közönség a bemutatáskor annyira berágott, hogy megpróbálták elégetni a kópiákat. Hiroshi Harada egymaga írta, rendezte, vágta, rajzolta és "animálta" a filmet, s mivel egy stúdió sem akarta támogatni, így a pénzt is ô teremtette elô. Nagyon szerettem volna értékelni, meglátni benne a kemény munkát, de be kellett vallanom magamnak az igazat. Az elsô tíz perc gyakorlatilag semmi más, mint nemi erôszak, fizikai és lelki bántalmazás, megalázás, meggyalázás. Nem mondom, hogy nem volt guilty pleasure + soha nem pontoztam le filmet és nem néztem le semmilyen mûvészeti alkotást csak azért, mert az visszataszító. Sôt, a gond pont akkor kezdôdik, amikor megpróbálnak valami sztorival elôrukkolni. Eszméletlenül elhamarkodott az egész – tudtommal mindössze 5-7 perc veszett el a filmbôl, szóval ez nem igazán mentség –, a szereplôk jönnek-mennek, nekem csak annyi jött le, hogy szegény Midorival mindenki kibaszik, aztán szerelmes lesz, de arra meg még jobban rábaszik, aztán beletörôdik a kisebbik rosszba, na és akkor jön az igazi hidegzuhany. Egy gyönge másfél órában talán meg is lehetett volna gyôzni arról, hogy ez valami igazi nagy dráma.

A rajzstílus, a zene meg az egyedi, brutális atmoszféra mondjuk bejött – habár utóbbi valószínûleg a darabos animációnak volt köszönhetô.

4/10

Annyira akartam írni valamit errôl a filmrôl, merthogy a gyenge 2-es osztályzattól az erôs 4-esig minden eszembe jutott. Egymás után háromszor néztem meg és ha nem gugliztam volna ki, akkor még most sem tudnám, hogy a vége mi az isten akart lenni. Piero Scaruffi azonban elvégezte helyettem a munkát, ôt idézném, pusztán azért, mert abszolút egy véleményen vagyok vele és én sem tudnék többet mondani:

"The film boasts some great scenes but also an implausible plot with many cheesy detours and useless complications."

Nagy gonddal megírt, lassan, de biztosan haladó dráma. Ami néha éreztette velem a robosztus játékidôt, azok Alexandre idônként túlzottan terjengôs monológjai voltak. Godard legpofázósabb idôszakát idézték. Ez a csávó egy ruhafogasról is képes lenne könyvet írni. Ennek ellenére nem fáradtam el a végére sem, mert minden egyes ilyen monológ érdekes volt, csak épp a "sztorihoz" nem volt sok köze.

8/10

2019-08-08 19:21:52 Pulp Fiction (1994) / Ponyvaregény velvetgristle (5) #210

Az egy fotósorozat része volt, kifejezetten a poszter miatt készült. Legalábbis én erre jutottam. Google -> pulp fiction mia on the bed -> képek.

előzmény: Korben (#209)

Gondolkodtam azon, hogy ezt sem fogom osztályozni - mivel ez gyakorlatilag csak egy lyrics video -, de a tény, hogy arra sem voltak képesek, hogy a szöveget hűen felkúrják a képernyőre... meg nyelvtani hibák meg whatnot. Én személy szerint sosem éltem LSD-vel, viszont eszembe jutott Lynch Lost Highway c. filmje, meg az Ace Of Base - vagy mi a ráknak hívták őket - It's A Beautiful Life c. örökzöld nótája is megszólalt a fejemben egy pillanatra, ahogy a szintifutamot hallgattam. Na mindegy. Ahogyan Tom & Jerry shortokat, úgy alapvetően videoklipeket sem osztályoznék, viszont a trehány munka miatt - és hát bevallom: nem vagyok úgy általában a vallások legnagyobb rajongója - mehérdemli az egyest.

Jesus Christ MTV Unplugged

Oké, nem tudom, hogy ki csinálja ezeket, de van egy jó ötletem a következő kisfilmhez, remélem az alkotók figyelmét is felkeltem. Szóval van ez a vézna kislány, aki nagyon szeretne kroszfitezni, de túl béna hozzá. Ekkor az út szélén talál egy szűzmáriás képeslapot és BUMM, hirtelen átváltozik Berki Krisztiánná, mindenkit lealáz + a teljes vagyonát felajánlja a Herevasalást Az Árváknak egyesület javára. A költségvetés lehetne mondjuk két túróspalacsinta ára, nem számít, a cél szentesíti az eszközt. (Gondolom a kisfilmben látható fiú is ezért él egy fekete kartondobozban; esetleg a német expresszionizmust kívánták feleleveníteni).

2019-07-23 00:49:25 Utcalányból Szűzmátka (2014) velvetgristle (?) #51

Wow, ez a kommentszekció olyan szinten felhevült, hogy muszáj volt nekem is megnéznem a kisfilmet. Egyetértek az előttem szólóval; a jót ilyen rosszul előadni elképesztő károkat okozhat, gondoljunk csak a ma (is) divatos 'motivációs beszédet' tartókra meg a 'faith healer' figurákra. Nekem személy szerint egy pillanatra Peter Popoff ugrott be, az egész inkább egy horrofilmre emlékeztetett. Nagyon szép gondolat, hogy Jézus [mert ahogy az a YouTube-leírásból kiderült
- a kisfilmből azonban abszolút nem - a képen kívülről beszélő emberke ő maga] három perc alatt megvált egy kurvát, a valóságban ez nem így működne. Egy ilyen élethelyzetből nem lehet csak úgy kitörni. Ez hazugság, méghozzá káros hazugság. Nem tudod csak azzal megváltani az életed, hogy hiszel magadban, olyan volt, mintha Eminemet hallgatnék. Ennek ellenére nem tudom nézhetetlenre értékelni, mert egész vicces volt; a borzalmas hangalámondás, meg amikor beúszik a gitárszóló és a lány felemeli a kardot... vártam, hogy mikor jelenik meg Pataky Attila.

2019-07-17 00:39:10 Ju-on 2 (2000) velvetgristle (1) #1

Na, itt estek át a ló túloldalára. Akár az elsô rész, ez is egy szöveggel indít: aki kapcsolatba lép az elátkozott házzal - vagy mi -, az meghal. Ez a deal. Na most ezt elég tágan lehet értelmezni. Gondoltam arról van szó, hogy aki belép a házba, azaz fizikailag benne tartózkodik, de mint ebbôl a filmbôl kiderült, nem így mûködik. Ha bárki beteszi a lábát, akkor annak még az unokatestvérének a férjének a barátjának a szobatársa is megemlegeti, tökmindegy, hogy ô maga egyáltalán tud-e ennek a háznak a létezésérôl vagy sem. Ekkora baromságot még az életben nem hallottam. Hogy nem pusztult még ki az egész bolygó?
Csak egy példa: tegyük fel, hogy belépek ebbe a házba, majd felhívom a barátnômet - mert ebben az alternatív valóságban ilyenem is van -, aki egy irodában dolgozik és naponta 200 ügyfelet fogad telefonon. Akkor most azoknak mind kampec?

A másik hatalmas probléma, hogy egyáltalán nem építkezik olyan óvatossággal, mint az elsô rész, az atmoszféra sehol sincs ahhoz képest. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy STV produkció, de a 75 perces film elsô fél órája egy "emlékeztetô", amit az elsô részbôl vágtak össze. Az utolsó félórában meg lemészárolják fél Japánt, közben azt se tudod, hol vagy, ja és akkor még a neveiket sem ártana megjegyezni, mert én pl nem jöttem rá, hogy ki kinek a kicsodája. Az utolsó jelenet az meg... jézusom. Önmaga paródiája.

1/10

Már elôre tudtam, hogy imádni fogom. James Randi az egyik legnagyobb példaképem, ez a film pedig méltó hozzá. Nem kronológiai sorrendben halad, de nem is ugrál annyit, hogy az zavaró lenne. És ôszintén szólva nem hittem volna, hogy valaha is meghatódom egy 85 éves öregember és a nála ki-tudja-hány-évtizeddel-fiatalabb férjének a történetén, de ez is megtörtént.
A fél karom odaadnám, ha találkozhatnék ezzel az öregemberrel.

2019-07-02 22:00:58 17 Again (2009) / Megint 17 velvetgristle (2) #40

Számomra is meglepetés volt, de nem másztam Zac Efrontól a falra, ami önmagában teljesítmény. Engem sokkal jobban idegesített a feleség; még el sem váltak, erre ez meg elkezdi bedarálni a férje cuccait? stupid cunt. Nem is értem, hogy miért tepert ez a csávó annyira, hogy 'visszaszerezze' ôt. A nô egy pszichopata. Van egy kevés jó poén - kb. annyi, mint gepárdon a zsírfelesleg -, de a klisék itt is kihagyhatatlanok voltak, ráadásul a sasszemeimmel pár alróbb logikai bakit is felfedeztem. Szóval bármennyire is próbáltam, nem volt szívem egyest adni, marad a gyenge kettes (fun fact: Piero Scaruffi erre a filmre 6 (!) pontot adott a tízbôl, egyel kevesebbet, mint mondjuk a Harcosok Klubjára).

2019-07-02 21:41:32 [Melyik filmen sírtál?] velvetgristle #63

Jézusom, ez egy rettenetesen hosszú lista lenne. Nemrég a Brüno-n is majdnem elsírtam magam.

2019-06-29 20:50:52 [Kedvenc lemezek] velvetgristle #560

A Surfer Rosa c. lemezt épp ma hallgattam újra, és 3 év után végre beismertem magamnak, hogy ez igenis jó, bármennyire is 'college rock', ahogy Steve Albini jellemezte a zenéjüket. A Radiohead 17-18 évesen a kedvenc együttesem volt, ma már alig hallgatom ôket, talán egy kicsit túlértékeltnek is tartom. A többi elôadóról sajnos nem tudok sokat, habár Miles Davis-t sokat hallgattam tizenévesen (na nem mintha az olyan régen lett volna). Mostanában ritkán hallgatok jazz-t, pusztán azért, mert ostobának érzem magam - mivel nem értek a komoly vagy komolyabb zenéhez, ezért nem is tudom elemezni, ami bosszant.

előzmény: Morpheus19 (#559)

2019-06-28 19:55:22 Brüno (2009) velvetgristle (4) #76

Nem igazán értem, miért ilyen rossz az átlaga ennek a filmnek. Tény, hogy Brüno karaktere nem olyan izgalmas, mint Boraté, és Sacha Baron Cohen alakítása sem annyira meggyôzô, de szerintem sokkal több bivalyerôs jelenetet sikerült itt összehozni. A mexikói kômûves-garnitúra, a talk show, Brüno sétája a divat...sétány...hogyaretekbehívjákon és természetesen az a finálé... Sokkal több embercsoportot vesz célba, sokkal több tábort figuráz ki, mint a Borat: homofóbok, hírnév-megszállottak, fundamentalisták, képmutató celebek, a divatvilág... És ne felejtsük el, hogy Sacha Baron Cohen többször majdnem ki is nyíratta magát ezért a filmért, ami tudom, hogy pár emberbôl szánalmat, esetleg megvetést, de belôlem csodálatot váltott ki. Nem semmi, hogy valaki ennyi mindenen megy keresztül azért, hogy szórakoztasson és görbe tükröt mutasson.
Egy valami azért biztos: aki szerint a Borat gusztustalan volt, annak ezt a filmet semmiképpen nem ajánlom.

7,5/10

2019-06-10 09:55:25 [Mi a film?] velvetgristle #4

mozgókép.

Csak Stallone filmeket nem nézek eredeti nyelven, mert úgyse érteném, hogy mit makog.

Tim Hillnek sikerült kereszteznie a szerepcserés és a beszélő állatos vígjátékokat - a két leggusztustalanabb dolgot, amit a málnás sör után el tudok képzelni -, majd ezt még fokozta egy bipoláris Garfielddal, akinek csak néha jut eszébe, hogy lustának kéne lennie.

1/10

Egész jól indul, kifejezetten szellemes szatírának ígérkezik, de az első vitánál már felüti a fejét az infantilizmus. Gyakorlatilag csak addig működik, amíg a két politikus nem találkozik, utána már csak szódával-elmegy. A hollywoodi befejezés pedig szemközt hugyozza mindazt, amit a film addig többé-kevésbé felépített.

3/10

2019-04-24 16:38:26 Jarhead (2005) / Bőrnyakúak velvetgristle (3) #21

Egy csöppnyit problémásnak találtam, hogy a film fontosabbnak találta a szexi szőke barátnővel folytatott konfliktust bemutatni, mint a lemészárolt irakiakat vagy úgy általában a háborút, de no problemo, tudom, hogy Anthony Swofford regényéből dolgoztak, akit akkoriban nyilván ez bosszantott jobban. 21 éves vagyok és alig 60 kiló, szóval jól esett egy kicsit beleélni magam a nagy férfiállatok helyébe, huh. Most pedig, bár utálom az energiaitalt, ledöntök egy Red Bullt.

Kb. 16 évesen láttam először a Dillinger halott c. filmet egyik éjjel a tévében. Annak ellenére, hogy nagyon is tudtam azonosulni a főszereplővel - két évvel később diagnosztizáltak kevert szorongásos és depressziós zavarral -, nem igazán tetszett. Pedig mintha csak engem vettek volna filmre: esténként sokáig fennmaradtam, járkáltam a házban, stb. Azon a héten még háromszor újranéztem, ma az egyik kedvenc filmem. Az olasz filmművészet pedig mindig is a szívem csücske volt.

2019-04-04 23:55:23 [Kedvenc lemezek] velvetgristle #557

A Deerhuntert mindenképp le fogom csekkolni, sokat hallottam már róluk, de tőlük még nem.
Ja, és a listámból kifelejtettem még a Whitehouse-t, kifejezetten bírom az elbaszott elektronikus zenét.

előzmény: St4nt0N (#556)

No offense, de a WatchMojo komoly?

2019-04-04 00:22:36 Resident Evil (2002) / A Kaptár velvetgristle (2) #15

Egész elfogadható guilty pleasure lenne, ha az akciójelenetek rendesen meg lettek volna koreografálva/rendezve és nem lett volna ez a szétszórt vágás, ami miatt csak annyit sikerült felfognom, hogy "oké, most valamiért megint nincsenek zombik. Jó, most megint előjöttek. Most megint eltűntek."

Jello Biafra és Henry Rollins ugrott be elsőként, mivel azért szeretem, ha egy ilyen filmben intelligens emberek szólalnak meg. Aranytorkúnak egyikőjüket sem nevezném, de lenne mit mesélniük, az hétszentség.

Dadaista mestermű, soha többé nem hagyom el a lakást.

2019-02-19 22:56:12 [Kedvenc lemezek] velvetgristle #555

Jó lenne beszélgetni is róluk, de mivel kihalt ez a topik, inkább csak itthagyok egy listát, mermérne.

Faust: self-titled
Slint: Spiderland
Foetus: Nail
Captain Beefheart & his Magic Band: Trout Mask Replica
The Pop Group: Y
The Velvet Underground: The Velvet Underground & Nico
The Velvet Underground: White Light/White Heat
Fugazi: Repeater
Throbbing Gristle: Second Annual Report
Rapeman: Two Nuns And A Pack Mule
The Jesus Lizard: Goat
The Jesus Lizard: Liar
Shellac: At Action Park
Bitch Magnet: Ben Hur

Az ötlet pedig nem rossz, ebből egy nagyon jó pszichohorrort lehetett volna csinálni, de sajnos az egész egy tévéfilmes zakóban feszeng. A főszereplő játékán akkor is nevettem, amikor nem kellett volna, a lányát játszó kiscsaj rohadt idegesítő, az álomjelenet röhejes... a fekete humoron kívül itt nem sok minden működik, gyerekes matiné az egész.

2018-11-15 01:14:12 Prey (2007) / Vérszomj velvetgristle (1) #3

Hát igen, néhány embernek nem nagyon kéne kamerát adni a kezébe.

2018-11-12 02:21:19 Mondo Trasho (1969) velvetgristle (2) #1

Csirkék, lábak, lábak, Mary Vivian Pearce, lábak, Divine, lábak, lábak. Kb. így lehetne összefoglalni ezt a filmet. John Waters mondta - a Divine Trash-ben, azt hiszem -, hogy ez a sztori bőven megfért volna 20 percben. Abszolút egyetértek. Valószínűleg elszállt az agya attól, hogy már nem csak 30 dolláros költségvetésű filmeket készíthet és megszaladt a játékidővel. A Hamupipőke-jelenet meg az őrülten ugráló soundtrack egy ideig lekötött, de sajnos ez így kevés. Még annyi sztori sincs, mint a többi filmjében, ráadásul itt a szürrealista elemek sem váltottak ki belőlem nevetést.

3/10

2018-11-11 15:58:02 Polyester (1981) / Poliészter velvetgristle (3) #2

Még aludnom kell rá egyet, de azt hiszem, hogy számomra azok az aspektusok tesznek naggyá, szórakoztatóvá egy John Waters-filmet, amik minden más esetben taszítanának. Eddig ez nem fogalmazódott meg bennem, de a hiányuk most feltűnt. A Rózsaszín flamingók volt - bizonyos értelemben - a csúcs, ahol a színészek annyira rosszak, hogy már jók. Minden egyes mondatot, hangsúlyt, fejbiccentést képesek voltak elbaszni, mindent kétszer ismételtek el, jelenet közben elröhögték magukat; az egész olyan volt, mint egy nagyon amatőr, nagyon mocskos színházi társulat. A Polyesterben a színészek egyszerűen csak rosszak, de nem eléggé. A kamerakezelés sem elég rossz, és őszintén szólva az "öncélú gusztustalankodás" is hiányzott egy kicsit. Annak ellenére, hogy alig 80valahány perc az egész, lassan indul be, a végére pedig kissé elfárad. Ugyanúgy lehet rajta nevetni (amikor Divine öngyilkos akar lenni, az újgazdag barátnője pedig elhívja piknikezni az nem semmi), de ez már - ha nagyon halványan is - sajnos előrevetíti a Cry-Baby-t. A legfőbb érvem pedig, hogy Mary Vivian Pearce-nek alig fél percnyi szerep jutott. :(

6/10

Szerintem még jobb is a Rózsaszín flamingóknál. A poénok, a szituációk nem olyan erősek, mégis sokkal jobban szórakoztam - talán azért, mert nem jelentett akkora "kihívást" végigülni, ezt még olyannak is tudnám ajánlani, akinek a Rózsaszín flamingók megfeküdte a gyomrát (ha nem számítjuk azt a jelenetet, ahol Divine elrágja a köldökzsinórt szülés után). Az első fél-háromnegyed órában mintha egy pokolbéli szitkomot néznénk, a film tempója ráadásul elképesztően gyors, Divine alig harminc perc alatt elszökik otthonról, teherbe ejtik, a gyereke felnő, kurvának áll, majd tolvajnak, megházasodik, majd elválik. És ami ezután jön, az őrültekháza. Ráadásul ez egy olyan John Waters film, aminek még minimális sztorija is van + az egyik jelenetben Divine saját magát erőszakolja meg, szóval azt hiszem, hogy minden adott egy jó vígjátékhoz.

8/10

2018-11-06 00:25:37 Eve and the Handyman (1961) velvetgristle (1) #1

Mekkora hipokrita ez a Russ Meyer, a felesége melleit bezzeg nem mutatja meg...

Na, és akkor most ezek után lenne néhány kérdésem: hogyan lett a vécépucolóból hirtelen szülészorvos? Mi az isten akart lenni az a szülés? Miért kellett bele az a jelenet? Poén akart lenni? Ugye, hogy kurvára nem volt vicces? Hogy lehet, hogy az egész várost egy ember takarítja? Miért kellett Meyer feleségének öt szerepet eljátszania? Hogy minél jobban össze legyünk zavarodva? Akart ez jelenteni valamit egyáltalán? Miért szól állandóan az a kibaszott zene? Talán mert ez a bugyuta zene az egyetlen, ami emlékeztet arra, hogy vígjátékot nézünk? Hol vannak ilyenkor a szülők? Melyik út megyen Budára?! MI A SZTORI?! VALAKI ELMONDANÁ?!

Meyer tudott egész jó filmeket is csinálni, de itt bebizonyította, hogy a humorérzéke végsősoron közelebb áll egy hatéves gyerekéhez, akinek a szülei először engedték, hogy tévézzen, és még nem tudja, hogyan kell szelektálni. Az egész film iszonyat gyenge szkeccsek sorozata, amit mégcsak meg sem próbáltak összeragasztani valami alapsztorival. A fagylaltos jelenet az egyetlen, amin elmosolyodtam.

miértakartammegnézni/10

2018-11-02 22:48:20 Dead or Alive: Hanzaisha (1999) velvetgristle (3) #2

Egy igazi művészfilm. Egyszerűen hihetetlen, szinte zseniális. Az egész egy teljesen over-the-top montázzsal indít, ami annyira menő, hogy először nem is tudtam túljutni rajta - legalább 8-szor néztem végig, mert a szervezetem nem tudott egyszerre befogadni ennyi menőséget. A montázs után kb. megkapjuk a Ponyvaregény felvizezett változatát, aztán meg van itt teljesen átérezhetetlen melodráma, iszonyat gyenge "nyomozás", röhejes, klisés párbeszédek, szarban fürdés, szodómia, gyomortartalom, tikkadt szöcskenyájak, minden. Na meg a leszámolás. Az egyetlen, ami hiányzott: a nyomozó lehetett volna egy kicsit még sztereotipikusabb, valami Chuck Norris-szerű figura, esetleg megdughatta volna a kínai gengszterfőnök barátnőjét. Ez még úgy hiányzott, de amúgy egy filmtörténeti csoda. Most pedig kiszaladok az erkélyre sírni.

Ömm... valaki el tudná magyarázni, hogy mi ez? Tarr Béla rendezte Merrie Melodies, vagy mi?

Hát ez nem semmi. A WALL-E forgatókönyvírójának a vizsgafilmje, kb. olyan, mint egy Family Guy-epizód. Itt meg lehet nézni borzalmas minőségben.

2018-10-31 01:16:19 Hancock (2008) velvetgristle (2) #49

Hát... igen ambivalens érzéseim vannak. A narratívája elég érdekes, és engem nem is az bánt, hogy Hancockról és Mary-ről kiderül, hogy egymásnak vannak teremtve. Bár eléggé eltávolodik a film első felétől, ahol - annak ellenére, hogy már ott is látjuk Hancock vívódásait - alapvetően egy szuperhősfilm-paródia rajzolódik ki. A film második "része" egy új réteget adott az egész sztorinak. Mert hát lássuk be, paródiának nem egy nagy cucc ("hehe, a szuperhős beviszkizik, de lol"). Annak is örültem, hogy nem próbálták flashbackkel teleszarni az egész történetszálat, a magány sokkal inkább átjön így.
Ami engem zavart, az az utolsó jelenet; egymásnak vannak teremtve, Hancock 80 évig kétségek közt élt, és most, hogy megtudja az igazat, szó nélkül félreáll, átengedi Mary-t Ray-nek. Engem mondjuk még az is érdekelt volna, hogy ezt Hancock hogy dolgozza fel. De komolyan, elképzeltem, milyen mély filmet lehetett volna ebből csinálni, erre az első fele egy középszerű paródia lett, majd a második fele egy kis izgalom után nyáltenger. Persze a közepétől már nagyjából érezhető volt, hogy ez nem is végződhet máshogy, elvégre Hollywood. És ami a leginkább fáj, az az utolsó előtti jelenet... Mary közli Hancockkal, hogy azért válnak sebezhetővé, mert közel kerültek egymáshoz. Aztán mikor mindketten halálos sebet kapnak, megtudjuk, mit jelent ez a közelkerülés... a film ezt úgy értette, hogy FIZIKAILAG kerültek közel egymáshoz. Hancock csak úgy kirepül a kórházból és máris mindketten jobban érzik magukat. Ennyire be akarták már fejezni a sztorit... De most komolyan, Hancock végig ott élt a város szélén, az nem számít? Vagy mit tesz az, hogy "közel kerülni", 15 méter? 14? Ez a film olyan kérdéseket vet fel, ami valószínűleg még az alkotókat sem érdekli. Pedig esküszöm, ebből még akár egy remake-et is hajlandó lennék megnézni, mert rengeteg elszalasztott lehetőség van ebben a filmben.


4/10

Ilyen az, amikor egy halom zseni összegyűlik, hogy együtt csináljanak valami maradandót. Teshigahara rendkívül intelligens, tudatos rendező; Toru Takemitsu az egyik kedvenc zeneszerzőm valaha, nagyon jó kontrasztot teremt a bárban hallható Waltz című szerzeménye és az az iszonyatos, atonális visítás, ami néha-néha felbukkan a semmiből. Kobo Abe zseniális író, és még a pszichiáter irodáját is egy igen tehetséges építész, Arata Isozaki tervezte.

Bár összességében kevésbé tetszett, mint A homok asszonya - amit inkább Antonioni, vagy kisebb túlzással Bresson munkáihoz tudnék hasonlítani a visszafogottsága miatt, míg a Face of Anotherben a főszereplő már az elején elég keményen elkezd monologizálni -, de mindenképp emlékezetes, nagy gonddal felépített, szimbólumoktól roskadozó film. Itt meg lehet nézni, angol felirattal.

Három percnyi celluloid-dadaizmus pont annyi, amire még tudsz figyelni anélkül, hogy összezavarodnál. A legtöbb dadával ellentétben Man Ray filmjében van valami "emberi", valami, ami nem hagy teljesen elidegenedni magától. A lassú, forgó fények szentimentalizmust tükröznek, az idő vészesen múlik, sőt, nemcsak múlik, de őrült módjára ugrál, kiszakad magából, pengeélessé válik. Az éjszakai fények, a meztelen női test - mert egy szürrealista/dadaista alkotásba mindig kell pár meztelen csöcs - mégis lassan kering, nem törődve, mennyi idejük maradt.

10/10

2018-10-29 00:26:51 Hold Me While I'm Naked (1966) velvetgristle (1) #1

Hát..., ebből is látszik, hogy az LSD - és más drogok - mennyire különböző hatással vannak egyes emberekre. John Watersnek és Gibby Haynesnek bejött, Kucharnak nem igazán.

Itt meg lehet nézni, de csak ha nagyon unatkozol.

Imádtam ennek a filmnek a beteg humorát, az a jelenet, amikor a négy srác arra veri, hogy Ryu testvére üvöltve szenved, emlékeztetett a Happiness vagy a Visitor Q c. film egyes jeleneteire. Nem tudtam, hogy kiakadjak vagy röhögjek-e inkább.

Engem két dolog zavart összesen, az egyik a nyaklánc azonosítása. Mikor Ryu a fényképet készítette Yu-sunről, a kislány még nem viselte a nyakláncot, a fényképen mégis rajta van (habár ez csak egy "apróbb" baki és Park valószínűleg előbb-utóbb úgyis megtalálta volna Ryut).

A másik, ami fúrta az oldalam az a befejezés volt, bár nekem más volt a bajom vele, mint az előző hozzászólóknak. Park a könnyeivel küzködve közli Ryuval: "Tudom, hogy jó ember vagy, de ugye meg tudod érteni, miért kell megölnöm téged?" Már azelőtt megbánta, hogy megtette volna, s ehhez képest elég rendesen elintézi, sőt, fel is darabolja, ami nekem így egy kicsit sok volt.

Mindenesetre - ahogyan az Oldboynál is - nagyon ügyes, csomómentes keveréke ez a film a ponyvának, a stílusnak és a magas művészetnek. A 42. hozzászólás utolsó mondata találó, és végülis ezért adom meg neki az 5-öst; a végén rájössz, hogy senki nem "ura" semminek, mindenki bűnös, mindenki ártatlan, a bosszút mindenki megérdemli és senki sem.

2018-10-25 21:28:29 Suspiria (1977) / Sóhajok velvetgristle (1) #56

Nem akartam keresni a bajt és egyébként van pár olyan Argento film, ami nekem is bejön, de a Suspiriánál annyira becsapva éreztem magam, hogy a stáblistánál egy Parti Nagy-idézet jutott eszembe: "Édes, názaréti k**** anyám."

előzmény: GothMan (#54)

2018-10-25 20:08:44 Suspiria (1977) / Sóhajok velvetgristle (1) #53

Ez a film emlékeztet arra, amikor én 8-9 évesen megpróbáltam "forgatókönyvet írni", miután belezúgtam a Rambo-filmekbe. Az az érzésem, Argento látta/olvasta a Rosemary gyermekét és úgy döntött, hogy lemásolja a saját stílusában. Épp itt a probléma, nekem egy horror nem attól lesz ijesztő, hogy az megpróbál minél hangosabb/színesebb/szagosabb lenni. A zene ugyanis nagyon hangulatos, csak ne mászna folyton az arcomba még olyan jeleneteknél is, amelyeknél pont a csend lenne a legfontosabb elem. Most komolyan, a két csaj úgy dönt, kihallgatja, hogy a tanárok vacsora után hová igyekeznek, erre a Goblin rázendít, hogy "LÁLÁLÁLÁLÁLÁLÁ". Anyád. Az operatőri munka, meg a színes villanykörték nagyon szépek, én elismerem, de egy film engem nem tud megvenni ilyesmivel. Ha majd arra gondolok, hogy szeretnék még egy esélyt adni a Suspiriának, inkább veszek egy lávalámpát és azt nézegetem.

A fentiek miatt még az amúgy majdnem-feszült jeleneteknek is annyi, egyszerűen úgy érzem, hogy Argento végtelenül gyerekesen állt hozzá az egészhez. Emellett pedig ott vannak még az olyan hibák, mint az az elcseszett utószinkron, a színészek nevetséges reakciói, meg az, hogy hogy az istenbe tudja Susy a szobájából ilyen pontosan kihallani a tanárok lépéseit+hogy lehet, hogy még soha egy diák sem tévedt arrafelé?!

A befejezés pedig hab a tortán, röhejes, de ezt már többen is megemlítették itt. Le sem írom, még spojlerbe sem, mert annyira kínos.

2/10

2018-10-22 22:03:30 Zombi 2 (1979) / Zombi velvetgristle (2) #13

Úgy tudom, Lucio Fulci orvosként végzett, ezért elég kiakasztó, hogy Menard ott simogatja a halálán lévő barátját, annak ellenére, hogy azt egy olyan betegség támadta meg, amiről senki nem tud semmit. Értem én, hogy egy elmaradott szigeten vannak, de könyörgöm, legalább egy gumikesztyű, vagy valami. Továbbá - szőrszálhasogatás, tudom, de - ott van a "bennszülöttek elhagyják a falut" kijelentés. Nem vagyok igazán otthon ebben sem, de tudtommal bennszülött csak akkor hagyja el az otthonát, ha kirobbantják onnan. Egy betegség miatt semmiképp sem, emlékszünk a pár évvel ezelőtti Ebola-járványra, ahol szerencsétleneknek azt sem lehetett megmagyarázni, hogy legalább ne csókolgassák a halottakat - hiába, náluk ez a szokás és kész.

Ezek persze apróságok. Ami nem annyira apróság, az a rengeteg üresjárat (habár a többé-kevésbé klausztrofób helyszín és az időnként egész erősen jelenlévő suspense ezt némiképp kompenzálja (de messze nem eléggé)), az ordító hatásvadászat meg a ráérősen sétálgató zombik. Komolyan, mikor elmennek a doki feleségéért és bekerítik őket ezek a szerencsétlenül vánszorgó élőhalottak, majdnem kékre visítottam magam - a röhögéstől. Pedig ott legalább már történt valami.

Ami miatt viszont megéri legalább egyszer megnézni, az az operatőri munka, ami helyenként nagyon is hatásos.

4/10

Nagyon minimalista, nagyon szép és egyedi hangulatú film, két remek gyermekszereplővel. Rengeteg kérdés buzog föl a felszínre a sztori misztikussága miatt, némelyiken szívesen gondolkodom el, némelyik kifejezetten zavaró, de nyomot hagyott, az biztos. Akit megfogott az atmoszféra és nem irtózik az animéktől, annak ajánlom a Boku dake ga inai machi c. sorozatot.

Az egyetlen különbség az AVP és egy Asylum-produkció között, hogy itt a vizuális effektekre egy kicsivel többet költöttek. demiaráknak.

Olyan, mint egy South Park epizód, amit megpróbáltak némileg komolyan venni.

2018-06-02 17:22:57 Bizita Q (2001) / Visitor Q velvetgristle (4) #4

Lehet, hogy én vagyok nagyon beteg, de a film nagy részét hangosan végigröhögtem. Különösen tetszett az a rendkívül egyszerű, de hatásos jelenet, amikor a gyerek elkezdi ütlegelni az anyját, az apa nem szól semmit, csak feláll az asztaltól és elmegy lefeküdni, az idegen meg egész nyugodtan elkezdi nézni a tévét, amiben épp egy újszülött pandáról magyaráz két riporter :D. Azért a látogatónak adhattak volna kicsit nagyobb szerepet is, mert az ő karaktere így valóban egy kissé a levegőben lóg.

A befejezés szintén elég groteszk, főleg, hogy ha belegondolunk, gyakorlatilag semmi nem változott, a család ugyanolyan diszfunkcionális maradt, annyi az egész, hogy a családtagok legalább egymással megbékéltek. Helyette viszont halomra gyilkolják a fiú osztálytársait.