JcWh

  • 1
  • 2
2021-12-26 17:38:39 Never Let Go (1960) / Autótolvajok JcWh (5) #1

Biciklitolvajok átültetése brit krimi-thrillerbe, amiben bicikli helyett, egy kisember kocsiját és egyben megélhetéséhez szükséges eszközét lopják el. Ez esetben ugyanakkor tudja a néző (és az áldozat is nagyjából), hogy pontosan kik lopták el a kocsit és a rendőrség tehetetlensége nyomán hasonlóan nyomasztó helyzet alakul ki, amiben az áldozatnak magának kell kiállnia önmagáért. A film remekül járja körül a meglopott ember karakterét és családi, munkahelyi környezetét, miközben még betekintést is nyújt az autólopási biznisz működésébe is.
A remek fényképezés és a stílusos, jazzes filmzene mellett leginkább Richard Todd és Peter Sellers ragyogó alakítása miatt nyomtam zseniálist a filmre. A komikus alakításaiért híres Sellers talán nagyobb meghökkenést vált ki a visszataszító és gusztustalan gengszterfőnök szerepében, ugyanakkor Richard Todd nekem egy picivel jobban tetszett a vergődő kisember szerepében, több esetben pazar "szemjátékával" nyűgözött le. Most fedezem fel Todd filmográfiáját, de minden bizonnyal a legnagyobb (ír-)brit színészek között kell említeni a nevét.

2021-09-15 18:27:12 Chase a Crooked Shadow (1958) JcWh (5) #1

Szédületesen jó angol krimi-thriller az 50-es évek végéről, amit bátran lehet film noirnak is tekinteni, hiszen számos noirokra jellemző tartalmi és vizuális elemet is tartalmaz. A sztori alapja a "vajon megőrült vagy összeesküvés zajlik ellene?" tematikára épül, de a film végén tud még egyet csavarintani ezen, hogy szinte kitalálhatatlan legyen a történet kimenetele. Az első 5 perces felvezető után olyan feszes és suspense-t kiválóan adagoló történet bontakozik ki, hogy egy sematikus lezárással is zseniális értékelést adtam volna a filmre. Sőt, jump scare jeleneteket is tartalmaz a film, ami még tovább fokozza a néző szívverését. Van egy fantasztikusan jó autós gyorsulásos rész is a filmben, ami Hitchcock Fogjunk tolvajt című filmjét idézte, de szerintem itt izgalmasabban lett tálalva a jelenet, 5-6 különbözőféle szögből, rendkívül gyors vágásokkal bemutatva.

Vizuálisan és hangilag is nagyon izgalmas volt a film. A spanyol tengerpart baromi jól nézett ki fekete-fehérben és egy nagy, vasrácsokkal teli spanyol villa és sziklás kertje is sok lehetőséget adott az árnyékolástechnikák kiaknázására. Az említett gyorsulásos jeleneten túl, volt még egy kiválóan fényképezett jelenet, amikor egy brandys poháron szinte foszforeszkáltak az ujjlenyomatok az éjszakában, de még több kreatívan fotózott jelenet is volt. A filmzenéért és egy nagyon kellemesen csengő dallamért, ami visszatérő eleme a filmnek, a magyar származású zeneszerzőt, Seiber Mátyást illeti a dicséret.

És persze a színészekre sem lehet panasz. A női főszerep nagy teret adott Anne Baxter tehetségének megcsillogtatására, igazi klasszikus Hollywoodi színésznői alakítás volt. A férfi főszerep kevésbé látványosan, de ugyanolyan nagy potenciált kínált Richard Toddnak, aki pazarul fedte el érzéseit/gondolatait, hogy a nézők ne tudják kitalálni melyik oldalon áll.
Krimi-thriller-noir rajongóknak bátran tudom ajánlani ezt a remek kis gyöngyszemet.

2021-09-11 18:52:26 Golden Boy (1939) JcWh (5) #2

Mivel több levelet kaptam itt és más fórumokon is a William Holden filmek és feliratok elérhetőségével kapcsolatban, úgy gondoltam feltöltöm időrendi sorrendben Holden filmjeit égetett felirattal egy videómegosztóra, hogy megkönnyítsem a megtekintést. :)

William Holden debütáló filmjét itt nézhetitek meg magyar felirattal.

Érdemes megnézni még William Holden beszédét az 1978-as Oscar gálán, amelyben megköszönte Barbara Stanwycknek, hogy kiállt mellette és foglalkozott vele, amikor a producerek le akarták cserélni őt. Holden hálája jeléül haláláig minden évben a Golden Boy első forgatási napjának évfordulóján egy csokor virágot küldött Stanwycknek.

2021-08-23 19:11:35 Who Killed Teddy Bear (1965) JcWh (5) #1

Egészen fantasztikus filmélmény a hatvanas évek közepéről, kicsit érnie kellett, de felkúszott zseniálisra nálam.
A Hays-kódex még recsegve-ropogva fennállt, de már egyre távolabb és távolabb merészkedhettek a korabeli filmesek az addig tiltott témákat tekintve. Ebben a dráma-krimi-thriller keverékben egy folyamatos szexuális zaklatásnak lehetünk szemtanúi mind a zaklató, mind a zaklatott ember oldaláról. A film nem egyszerű "Ki lehet a zaklató és hogyan fogjuk el?" típusú krimi, hanem komplexebb annál: a zaklató részéről a "Miért szenved szexuális devianciákban?", a zaklatott ember részéről "Hogyan éli meg a folyamatos zaklatást?" kérdésekre is megpróbál válaszolni. És eközben olyan addig tiltott dolgokat is láthatunk (persze azért még nem totál plánban), mint maszturbálás, megerőszakolás és számos szexshop, szexmozi, egyéb erotikus helyek kirakata.
Habár sem a dráma, sem a krimi-thriller oldaláról nem elég kidolgozott a film, de így együtt, kiegészülve az egészen fantasztikus, invenciózus operatőri és vágói munkával, valamint a bombasztikusan jó háttérzenékkel és az őrült 60-as évekbeli táncokkal, egyértelműen figyelemreméltó film. A színészek is nagyon jók voltak, Sal Mineo-val az élen, aki az egyetlen valamennyire ismert név a stáblistán. A film suspensének csúcspontja pedig egy őrült táncban teljesedik ki, mely közben a néző egyszerre rágja a körmét, pattanna fel táncolni a zenére és ámulattal vagy éppen röhögve figyeli a rángatózós táncot :D A film legutolsó képkockái pedig egészen zseniálisra lettek megkomponálva technikailag. Jó kis filmélmény volt, érdemes próbát tenni vele.

2021-08-10 20:40:51 Up the Junction (1968) JcWh (5) #1

A brit új hullám, más néven a kitchen sink realizmus filmjei nagy gyengéim, mivel egyszerre szórakoztatóak és tanulságosak, amellett hogy szinte dokumentumfilmszerűen jelenítik meg a 60-as évek Angliáját. Ez ennél a filmnél sem volt másként, de mégis tudott újat nyújtani a műfajon belül, ugyanis amolyan "dzsentrifikációs" történetet mesél el, ami ekkortájt Londonban már nem is volt teljesen ismeretlen jelenség.

Egy gazdag családból származó lány gondol egyet és úgy dönt, hogy a Temze túloldalán lévő munkáskerületben, Battersea-ben akar letelepedni, kivesz egy lakást, bolhapiacon vásárolt bútorokkal rendezi be, egy gyárban vállal állást, valamint a helyeikkel barátkozik... és a helyiek döbbenete ellenére ezt még élvezi is. Nos, valahogy így indulhattak útjukra a dzsentrifikációs folyamat első képviselői, bár a filmben azért más motivációja is volt a bájos Suzy Kendall által alakított fiatal nőnek, akivel együtt járhatjuk be Battersea legszűkebb sikátorait is. Peter Collinson rendező szinte minden filmkockát a kerület utcáin és különböző lokáljaiban vett fel, így a főszereplőnővel bejárhatunk egy gyárat, számos helyi pubot, a bolhapiacot, a folyópartot, boltokat, parkokat és sok más egyéb helyet. A címbeli Junction pedig Clapham irdatlan nagy vasúti csomópontját takarja, ami szintén a kerület meghatározó eleme.

Műfajához híven a film részletesen feltérképezi a munkásosztály főbb problémáit, amit ráadásul egy felső középosztálybeli szemével láthatunk. Több döbbenetes jelenet szemtanúi lehetünk, amik közül is egy illegális abortusz elvégzése, illetve annak az utóhatása emelhető ki, jelentős érzelmi töltetet adva a filmnek. Azonban a műfaj többi filmjével ellentétben mégsem mondható depresszívnek a film, a dzsentrifikációs sztori révén főhősnőnk kifejezetten pozitívan éli meg a kerületben töltött hétköznapokat. A film vége üdítő módon teljesen eltér a filmes kliséktől és egy adag gondolkodni valót ad a nézőknek. Mind a kameramunka, mind a beat korszak zenei stílusát felvonultató zenei alap hozzájárult a film jó hangulatához és élvezhetőségéhez, nem is beszélve a kiváló színészi alakításokról, élükön is Suzy Kendall-lal és Dennis Watermannel.

Aki magába akarja szívni a 60-as évek Londonának hangulatát képileg és hangilag is, annak csak ajánlani tudom ezt a kiváló és még műfaján belül is alulértékelt alkotást, aminek én minden egyes másodpercét kifejezetten élveztem.

2021-05-15 18:30:43 Death of a Scoundrel (1956) JcWh (5) #1

Csodálom, hogy ez a film ennyire a feledés homályába merült, ugyanis ez amolyan Wall Street farkasa 50-es évekbeli kiadásban: a tőzsdét meghekkelő bevándorló, aki férfiakon, nőkön és a saját családján is átgázolva megszerzi, ami kell neki. Közben pedig pörögnek a dollárjelek, a részvények, a birtokok, a bulik és természetesen a gyönyörű nők... persze mindez a Hays-kódex keretein belül. A főszereplő törtető szemétládát pedig élete legjobb szerepében George Sanders alakítja olyan zseniálisan, hogy a néző még rokonszenvezni is tud ezzel a romlott alakkal. Sanders mellett pedig négy gyönyörű színésznő erősíti a castot, többek között Sanders ex-felesége, Gábor Zsa-Zsa, de igazán nagyot Yvonne De Carlo alakít szarkasztikus szerepében.
A film egyfajta noir-biopic-krimi keverék: a film keretes és egy nagy flashbacken alapuló szerkezete egy az egyben megegyezik az Alkony sugárútéval és a sztori részben egy 55-ben, rejtélyesen meghalt üzletember életén alapszik, de a forgatókönyv néhol kissé "hollywoodiasra" lett fogva. A főszereplő karaktere nagy teret adott Sandersnek tehetsége megcsillogtatására, mivel itt nem csak a tőle megszokott laza, cinikus "gazembert" játssza, hanem komoly drámai, illetve (fekete)komédiás jelenetei is akadtak.
A film egyébként nagyon jó betekintést nyújt abba, hogy a csúcsra becsületes ember soha nem juthat el és hogy pénzzel, hatalommal és jó kapcsolatrendszerrel (majdnem) minden irányítható a kapitalizmusban. Persze a hátulütőkkel is számolnia kell egy ilyen embernek.
Összességében nagyon szórakoztató filmélmény volt, Sanders őrületesen jó alakításával megspékelve.

2021-04-17 18:48:37 Reconnaissance Pilot (1943) JcWh (5) #1

Az USA haderejének első filmes szakasza által készített kiképző film, aminek legnagyobb filmtörténeti különlegessége, hogy két, később Oscar-díjat elnyerő színész is szerepel benne: William Holden (17-es fogolytábor, 1953) és Kim Hunter (A vágy villamosa, 1951).
Persze önmagában a rövidfilm hadtörténeti szempontból is igen jelentős alkotás, amiben a felderítő pilóta kiképzés stádiumait végigjárhatjuk, illetve a P-38-as felderítő géppel is megismerkedhetünk. A film keletkezési dátumát megnézve nem meglepő, hogy a film elég durván propaganda célokat is kiszolgált, de a történeti kontextus és az akkori amerikai háborús közhangulat ismeretében felesleges ezen fennakadni. Az akciójelenetek és Holden kitűnő színészi játéka velem bőven elfeledtette ezeket. Egyébként hasonló állami megrendelésre készült kiképző mozi készült James Stewarttal, Alan Ladd-dal és Clark Gable-lel is. Holdennek van egy ehhez hasonló film noir stílusú nagyjátékfilmje is 1941-ből: I Wanted Wings.
Őszintén szólva engem csak William Holden miatt érdekelt ez a rövidfilm, akit 25 évesen egy olyan momentumban kaphatunk el, amit mozifilmben nem láthatunk. És a hihetetlenül jóképű és fiatal Holden ezúttal sem hagy cserben, a rövidfilm minden pillanatában remekel fantasztikus arcjátékával és kellemesen csengő beszédhangját is kitűnően használja. Hogy Hollywood mit nem látott pár évvel később ebben a filmsztárnak született emberben, az rejtély. Egy Billy Wilder és egy nagy adag szerencse kellett az igazi befutáshoz.
A kiképzőfilm több platformon HD minőségben elérhető és mint minden William Holden filmhez, ehhez is készítettem magyar feliratot. :)

2021-04-11 13:37:02 23 Paces to Baker Street (1956) JcWh (4) #1

Ritkán jön szembe velem olyan film, amiről egyből meg tudom mondani, hogy melyik korábbi filmből inspirálódott és közben azt is, hogy mely későbbi filmek ve(he)ttek ötleteket ebből. A film egyértelműen Hitchcock Hátsó ablakának sztoriját alakította át, azáltal, hogy a látás helyett a hallásra helyezte a hangsúlyt a bűntény észrevételénél, így a főszereplő nem is mozgásában, hanem látásában lett korlátozva. Egy hangfelvétel újra és újra lejátszása egyértelműen Coppola 74-es Magánbeszélgetését, míg egy majdnem annyira zseniális jelenet Terence Young 67-es Várj, míg sötét lesz című klasszikusát juttatta eszembe.
A film egyik említett klasszikus szintjét sem éri el, de a sztori kellő mennyiségű suspense-t és fordulatot tartogatott, hogy végig lekössön. A színészi alakítások is "csak" jók voltak, viszont a fényképezés kimagaslóan jó volt: a sűrű ködbe burkolózó Londont szinte minden jelenetben látjuk a főszereplő ablakán keresztül vagy erkélyéről kitekintve, de sok utcai, illetve beltéri jelenet (pub, áruház) is volt a város különböző pontjairól. A szinte vágható köd és az eső is remekül hozzájárult a film hangulatához, illetve a káprázó technicolor színek is a film javára váltak.
Nem klasszikus szintű, de kissé méltatlanul mellőzött krimi-thriller az 50-es évekből.

2021-03-26 17:53:32 Teacher's Pet (1958) / A nagy riport JcWh (5) #1

Szórakoztató, stílusos és intelligens vígjáték három fantasztikus színésszel és egy zseniális rendezővel. Habár sok helyen sex comedy-ként emlegetik, Doris Day szűkre szabott szoknyáján kívül nem volt sok ebből benne. Sokkal inkább egy romantikus dramedy nagyon jó kis, elgondolkodtató és ritkán használt témával megalapozva, méghozzá az egyetemi elméleti oktatás és a gyakorlati tapasztalatszerzés, avagy a magasan képzett proffok és a 8 általánossal rendelkező emberek közti ellentétek boncolgatása. Habár nem George Seaton írta a forgatókönyvet, de a filmjeiben általában dominálnak a komplex karakterek, ez esetben is gyakorlatilag egy 5 perc játékidőt kapó karaktert is sikerült összetettnek ábrázolnia. Seaton és a forgatókönyvet író Kanin házaspár mindenféle klisé nélkül elegánsan rámutat arra, hogy egy alig iskolázott ember is lehet intelligens, míg egy 3-szoros doktor is tud baromi laza és partiarc lenni, és emellett pluszban az újságírás médiumok közötti szerepére is rálátást kaphatunk.
És hát a színészek kétségkívül maximálisan kitettek magukért: Clark Gable 57 évesen is, nyakig öltöny-nyakkendőben a nagybetűs férfi, és elhisszük, hogy Doris Day (aki meglepő mód egyszer sem fakad dalra) térdei összecsuklanak, miután megcsókolja. Nyilván Gable kissé túlkoros volt a szerepre, de engem nem igazán zavart, mert karaktere egyrészről középkorúra volt írva, másrészt nem próbált huszonévest játszani, harmadrészt az egyik, általam látott legjobb alakítását nyújtotta. Az Oscar-jelölést szerző Gig Young szolgáltatta a slapstick comedy-t az irtó laza prof szerepében, aki olyan átéléssel játszotta a másnapost, hogy nekem is szinte belefájdult a fejem. :D Tartalmas szórakozásra vágyóknak ajánlott klasszikus film.

2021-02-28 20:43:21 The Fixer (1968) / Az ezermester JcWh (5) #6

Teljesen véletlenül belefutottam egy korabeli magyar híradórészletbe, amiben említést tesznek a film budapesti forgatásáról. Az is kiderült, hogy 1968 januárjában Az ezermesterrel egy időben egy másik nyugati filmet is forgattak nálunk. Itt megnézhetitek.

2021-02-06 17:35:29 Der Hauptmann von Köpenick (1956) JcWh (4) #1

Fantasztikus igaz történet egy egyszerű cipészről a császári Németországból, aki lóvá tette a fegyelmezett német hadsereget, szimplán azzal, hogy egy használt századosi egyenruhát húzott magára. Az illető, Wilhelm Voigt akkora népszerűségre tett szert, hogy nemcsak császári kegyelemben részesült, de igazi nemzeti hírességgé is vált, történetét színdarabra is vitték és még szobrot is állítottak neki. Az őt filmben zseniálisan megtestesítő Heinz Rühmann meg ténylegesen a németek egyik legnagyobb formátumú színésze volt, aki drámában és vígjátékokban is maradandót tudott alkotni.
A film egyszerre mutat görbe tükröt a korabeli német bürokráciának (ami a mai napig is igen szövevényesnek számít) és a szigorú fegyelmen alapuló német hadseregnek, illetve rámutat arra a szomorú és máig aktuális igazságra, hogy valóban a ruha teszi az embert. Mindemellett betekintést nyerhetünk a boldog békeidők Németországába a gyönyörű helyszínek, kosztümök és hangulatos sörkertes jelenetek által. Nagyon jó kis tartalmas film egyszerre elegendő drámával és nevetéssel, ami egy jól megérdemelt Oscar-jelölést is összehozott Nyugat-Németországnak.

Páratlan filmművészeti alkotás, amit valahol úgy nevezett valaki találóan, hogy "vizuális költemény". D. H. Lawrence 1920-as botrányos regényének, Ken Russell általi adaptálása bomba jó ötlet volt, ami valóban egy filozófikus és érzéki filmet eredményezett.
A film tulajdonképpen párkapcsolatokról, szerelemről, férfiakról, nőkről, férfi-nő kapcsolatról, férfi-férfi kapcsolatról, elfojtásokról, társadalmi normák feszegetéséről, és végső soron önmagunk (szexualitásunk és identitásunk) megismeréséről szóló életbölcsességek láncolata és mindeközben elmerülhetünk a Ken Russell által teremtett csodálatos világban. Nem láttam még sok Ken Russell filmet, de ez a filmje valahol a Zenerajongók és az Ördögök között egyensúlyozik: az álomszerűségből és a botránykeltésből is pont elegendő mennyiséget rakott bele, valamint a szexjelenetek is tökéletesen hozzájárultak a karakterizáláshoz. A híres meztelen birkózó jelenet Alan Bates és Oliver Reed között szokta még ma is a legjobban zavarba hozni a nézőket, de szerintem remekül kifejezte a két férfi közötti rejtett, elfojtott vonzalmat.
A négy főszereplő pedig egyszerűen zseniális, és habár csupán Glenda Jackson alakítását jutalmazták Oscar-díjjal, de úgy vélem a férfi kollégák azért jobban alakítottak, csak nyilván a biszexuálist játszó Bates-nek és a látens homoszexuálist játszó Reed-nek még jelölésre sem volt esélye, azért Hollywood még nem volt annyira nyitott akkoriban. Alan Bates-re pedig szinte ráöntötték a szerepét, mind karakterének életfelfogását, mind szexuális irányultságát tekintve, illetve ő testesítette meg a regény írójának alteregóját.
Mindent megkaptam, amit általában elvárok egy filmtől: egy tartalmas, érzelmes, látványos, (kissé) botrányos és örök nyomot hagyó filmélményt.

2021-01-17 16:52:52 Blaze of Noon (1947) JcWh (5) #1

William Holden első filmje három éves II. világháborús szolgálata, illetve egy-két éves munkanélkülisége után. A kölyökképű színészből érett, férfias jelenséggé idősödő Holden "All-American" kinézete ellenére nagyon nehezen kapott munkát Hollywoodban, de a Blaze of Noon-hoz hasonló kisebb drámák, westernek és vígjátékok is kellettek ahhoz, hogy végül az 1950-es Alkony sugárúttal katapultálja magát a színészi kvalitásaihoz méltó A-listás sztárságba és presztízs produkciókhoz. Holden Alkony sugárút előtti pár évének filmjeit nagyon alábecsülik még a Holden-rajongók is, pedig tele van nagyon jó kis gyöngyszemekkel, ami a Blaze of Noonra is elmondható.
A légiposta úttörő éveiről nem hinném, hogy sok film született, pedig nagyon érdekes és látványosan kivitelezhető témakör és itt olyan, később nagy sztárokká váló színészeket láthatunk Holden mellett, mint (az épp előző filmjével Oscart elnyerő) Anne Baxter vagy Sterling Hayden. A repülős jelenetek nagyon látványosan lettek kivitelezve, a sztenderd romantikus szál Baxter és Holden közötti kiváló kémia miatt jól működik és a film lezárása is szerencsére elkerülte a tipikus amerikai giccset.
Budapest megemlítése mindjárt a film legelején, mint potenciális légiposta úti cél pedig kis mosolyt is csalt az arcomra. :)
A filmhez készítettem magyar feliratot, akit érdekel.

Nagyon hatásos és fordulatos krimi-thriller Svájcból igen érzékeny társadalmi problémára, a gyermekmolesztálásra alapozva. Tulajdonképpen minden szempontból fel tudja venni ez a film a versenyt a korabeli amerikai film noirokkal és thrillerekkel: a főhős, Heinz Rühmann és a villain, Gert Fröbe fantasztikusak voltak, a gyerekszereplők mind tökéletesen alakítottak, a svájci kisvárosokról, hegyekről és erdőkről nagyon szép fekete-fehér felvételek készültek, a filmzene is nagyon hatásos volt (néha horrorokra jellemző hirtelenséggel robbant ki), és a végkifejlet is hátborzongatóra sikeredett.
Különösen félelmetes volt nézni a svájci Alpok erdejeinek végtelenségét, a fák között átszűrődő napsütést, az egyedül játszó kislányt és a fák közül előbújó "szörnyeteget". Talán a karakterizálás tekintetében marad kicsit gyenge a film, mivel Rühmann karaktere túlontúl hősies és önfeláldozó mindenféle megalapozás nélkül, illetve a villainról is több infót kaphattunk volna. Ezen túllépve szerintem nagyon jó kis filmet dobott össze a magyar származású rendező Friedrich Dürrenmatt regényéből.

Fogalmam sincs már hanyadszorra láttam ezt a filmet, de mindig ugyanúgy élvezem a legelejétől a legvégéig. Nagyon érdekes és igaz kémtörténet egy svéd olajkereskedőről a II. világháborúban, aki feláldozva (részben kényszerből) jó hírét, baráti-családi kapcsolatait és kockáztatva saját életét, hónapokig információkat gyűjtött a német kőolaj-finomítókról, amivel hónapokkal tudták lerövidíteni a háború lezárását.
Gyakorlatilag minden szempontból tökéletes film, ami simán lever több klasszikusnak kikiáltott filmet a korszakból. William Holdennel meg egyszerűen nem lehet betelni, alakítása tűpontos és mégis teljesen természetes. Egyértelműen Top10-es film Holden filmográfiájából.

2020-12-19 17:00:57 Trial (1955) / A tárgyalás JcWh (5) #1

Meglepő mennyire ismeretlen ez az intelligens, korát jóval meghaladó tárgyalótermi dráma, amelyben egy szokásosnak tekinthető üzenetet, az amerikai jogrendszer (vagy inkább magának a jognak a) primátusát ágyazták bele egy komplex politikai kontextusba. A rasszizmus érzékenyebb témája is központi eleme a filmnek, amit szintén nagyon okosan bontottak ki.
A történet szerint adott egy etnikai vonzattal is rendelkező, rejtélyes gyilkosság, amire azonnal ráveti magát a szélsőjobboldal, majd nemsokára a szélsőbaloldal is, hogy politikai tőkét kovácsoljanak belőle. A kettő között pedig a Glenn Ford által kiválóan alakított kissé naiv, bepalizható, de egyúttal igazán emberséges ügyvéd áll és úgy tűnik csak őt érdekli az ügy igazságos kimenetele.
Abszolút unikálisnak tekinthető a film az általában egy ellenségképre koncentráló, korabeli amerikai filmek között, mivel az generálisan a szélsőségek ellen irányul, legyen az jobb vagy baloldali. A rasszizmus témakörében sem egy rasszra koncentrál a film, hanem kettőre is (a latinókra és részben az afroamerikaiakra), ráadásul a legszimpatikusabb és legértelmesebb karakter egy afroamerikai bíró, ami szintén meglepő az afroamerikaiak megszokott sematikus ábrázolásmódjával szemben.
Talán külön a film tárgyalótermi része és külön az ügy köré felépülő politikai dráma sem éri el a zseniális szintet, de a kettő kombinációja viszont igen. A film kivitelezése inkább rutinmelónak tűnik, viszont a tartalom és az üzenet kellően összetett és elgondolkodtató. Számomra sok-sok "nagy" klasszikusnak titulált filmet megelőz, rejtély hogy legalább a kisebb klasszikusok szintjén miért nincs számon tartva.

2020-12-08 18:53:35 [Nézhető karácsonyi filmek] JcWh #24

Én ezt a kevéssé ismert, megható kis karácsonyi drámát ajánlom:
Pascal karácsonyfája

2020-12-05 18:59:07 Submarine Command (1951) JcWh (5) #1

Ez volt az egyik első film, ami kísérletet tett a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) bemutatására több-kevesebb sikerrel. Maga a sztori - cenzurális korlátok miatt is - nem tudta elég mélyen kiaknázni a témát, viszont a mindig hibátlanul alakító William Holden a főszerepben maximálisan ellensúlyozza ezt.
Érdekes és (azt hiszem) unikális a film felépítése: egy pszichológiai drámát fognak közre a II. világháborúban és a koreai háborúban játszódó háborús akciójelenetek (és talán emiatt kissé mozaikos is a film). Nekem a dráma része jobban tetszett, de akik szeretik a tengeralattjárókat és a korabeli technológiákat, azoknak is bőven ajánlható a film.
Holden pedig ismét zseniális, azon kevés színészek egyike volt, akik szavak, mozdulatok, de még mimika nélkül is tudtak érzelmeket közvetíteni, szinte "árasztotta magából" az érzéseket. Ez esetben a fájdalmat és a szomorúságot, ami talán annak is betudható, hogy Holden maga is veterán volt és a háborúban odaveszett öccse miatt bűntudat is kínozta sokáig. Holden mellett Nancy Olson is biztos alakítást nyújtott, akiről sokszor megfeledkeznek Holden híres partnernői között, pedig köztük is nagyon jól működött a kémia.
Egyedülálló és méltatlanul elfeledett alkotás ez, amihez készítettem magyar feliratot.

2020-11-16 19:21:23 Blind Spot (1947) JcWh (5) #1

Remek kis B-filmes noir gyöngyszem. Történik egy trükkös gyilkosság és a gyilkos kiléte ide-oda pattog a szereplők között a film végéig. Ezáltal a szereplők is több bevett noir karaktertípus között ingáznak a történet alakulásával, ami különösen a femme fatale és a "jó kislány" között ingázó női főszereplőnél volt érdekes. A 30-as évek egyik nagy sztárja és Oscar-jelöltje, Chester Morris a főszerepben szuper volt, egyszerre volt egy szerencsétlen, részeges alak és egyszerre sugárzott magából férfiasságot és erőt. Kár, hogy az 50-es évekre teljesen parkolópályára tették őt, pedig nagyon tehetséges és karizmatikus színész volt. Constance Dowling személyében pedig egy nagyon szexis, amolyan Veronica Lake-szerű női főszereplőt kapunk, akinél ez említett karakterbeli ingás nagyon jól működött. Egy jelenetben egy remek árnyékolási technikával is meg tudott lepni a film. A B-noirok között mindenképp említésre méltó darab.

2020-11-15 18:42:58 Shuttlecock (2020) JcWh (4) #1

Nem mindennap történik meg az emberrel, hogy az egyik kedvenc - közel 20 éve elhunyt - színészének új filmje jön ki. Ez a hányatott sorsú film 30 éve készült közel sem egyszerű körülmények között, két verzióját is bemutatták, majd mégis jegelték a projektet és most az eredeti színészgárdával felvett újabb jelenetekkel, új narratívába ágyazva a történetet befejezték a filmet.
A történet a szokásosnak tekinthető "a hősről kiderül, hogy mégsem teljesen az" alapsztorira épül, de mégsem tekinthető teljesen klisésnek, összetettebb végkicsengése volt a filmnek. Egy lassan csordogáló családi, nyomozós, TV-filmre hajazó dráma (amin azért érződött a film hányatott sorsa), de a színészek jól teljesítenek, a látványvilág kiemelkedő és a soundtrack is jól passzolt a filmhez. Alan Bates pedig ismét bizonyította, hogy a 20. századi brit filmipar egyik kiemelkedő alakja volt, mind a meggyötört kém, mind a sokkot kapott apuka szerepében erős alakítást nyújtott. Szép kis megemlékezés volt ez róla.

Eddig a nagyok közül (Bogart, Wayne, Grant, stb.) szinte senki sem tudott igazán meggyőző lenni számomra fiatalabb szerepeiben, de nem is zavart még ennyire, mint ebben a filmben Stewart. A kinézettől sok esetben el tudok vonatkoztatni, ha az alakítás a helyén van. Eddig egyedül William Holden alakítása győzött meg a Picnic-ben, ahol kb. 15 évvel fiatalabb karaktert játszott, ráadásul smink sem volt rajta.

Csak Lindbergh repüléssel kapcsolatos története van bemutatva a filmben, így egy kicsit néha súlytalan is lett a sztori, illetve a 2 óra 15 perces játékidő nagyon hosszú volt hozzá.

Hollywood aranykorában nem volt szokatlan, hogy fiatal karakterek szerepére jóval idősebb sztárokat castingoltak be, de szerintem James Stewart ezzel a szerepével lehet a(z egyik?) rekordtartó, mivel közel 50 évesen testesítette meg a 25 éves Charles Lindbergh-et, sőt a flashback jelenetekben a valószínűleg 18-25 éves Lindbergh-et. Hiába fogyott csontsoványra, szőkítették ki a haját és tettek az arcára egy tonna sminket, Stewart-nak nem igazán sikerült kb. 35 évesnél fiatalabbnak kinéznie. Ennél is nagyobb probléma, hogy Stewart az alakításával sem győzött meg arról, hogy egy ereje teljében lévő, energikus, elszánt fiatalember, aki át akarja repülni az Atlanti-óceánt. Sajnos számomra ez meg is pecsételte a filmélményt, néha nem tudtam másra koncentrálni csak a sminken is átütő ráncos arcú Stewartra és közben vagy egy tucat másik színész jutott eszembe, aki eljátszhatta volna a szerepet. Maga Lindbergh is csalódott volt a végeredménnyel és bukott is a film a mozikban. Mindenesetre maga a sztori, Billy Wilder rendezése, a gyönyörű operatőri munka és Stewart néhány filmvégi momentuma miatt így is egyszer mindenképp nézhető alkotásra sikeredett az egész.

2020-11-01 18:22:22 36 Hours (1965) / 36 óra JcWh (4) #1

Elég ötletes alapsztorija volt ennek a II. világháborús kémsztorinak, viszont a kivitelezés elég fantáziadúsra sikeredett, kevésbé hihető fordulatokkal. Túllépve ezen a problémán viszont egy izgalmas, néhol kellően drámai-kegyetlen, néhol egészen könnyed-vicces történetet láthatunk, a Seaton-Perlberg páros most sem okoz csalódást. Viszont mindenképp ki kell emelni, hogy az említett párosnak van egy ennél sokkal jobb, hasonló témában készült korábbi filmje, A hamis áruló William Holden főszereplésével, ami (igaz történeten alapulva) sokkal realisztikusabban mutatja be a II. világháború alatti kémtevékenységet és a németek összetett karakterizálása is sokkal jobban sikerült, nem is beszélve a látványos helyszínen forgatott jelenetekről. Mindenesetre a 36 óra sem volt rossz élmény, de a témában érdeklőknek inkább A hamis árulót javasolnám.

Csak egyet tudok érteni az előttem hozzászólókkal: ez egy méltatlanul elfeledett western, ami mégis inkább egy western környezetbe csomagolt pszichológiai dráma. Az elfeledett/alulértékelt szavak fogalmához lassan William Holden és Glenn Ford neve is hozzáírható, annyiszor botlik az ember a filmográfiájukban zseniális, de elfeledett filmekbe és/vagy ragyogó alakításukba.
A háború okozta elmeállapot felborulásának tematikájával remekül reflektál a film a II. világháborús veteránok problémájára. Konkrétan annyira, hogy maga Holden és Ford is elég keményen megszenvedte a világháborút és annak karrierjükre és magánéletükre való utóhatását. Holden saját elmondása szerint éppen a háború alatt vált alkoholistává, ami közvetetten 1981-es halálát is okozta. Ennek fényében tökéletesen castingolták a két sztárt a főszerepekre.
Ford kapta a látványosabb szerepet az elborult elméjű ezredes személyében, amit túlnyomórészt jól alakított, de néha át-átcsúszkált a túljátszás felé, míg Holden a kevesebb kihívást jelentő szerepében tökéletes volt. Éppen 1948-ban Holden egy noir-ban (The Dark Past) egy Fordéhoz hasonló pszichopata őrültet játszott (szerintem) hitelesebben és jóval szédületesebben, érdemes lecsekkolni.
A 41-es Texas után ezzel a filmmel sajnos lezárult a való életben is legjobb barátoknak számító Holden és Ford filmes együttműködése. A 80-as évek elején tervbe volt véve egy harmadik közös western, ami Holden hirtelen halála miatt hiúsult meg.

2020-10-10 17:27:16 The Fixer (1968) / Az ezermester JcWh (5) #5

Nagy meglepetésemre az egyik hazai könyvtárban megvolt a film eredeti angol-magyar nyelvű forgatókönyve, így össze is dobtam abból egy magyar feliratot a filmhez. Lehet tölteni, nézni, akit érdekel. :)

Újranézve a filmet felfedeztem még néhány ismerős helyszínt, pl.: Szentendre belvárosa, szentendrei skanzen, egy meredekebb utca valahol a II. vagy a III. kerületben (Gül Baba utcára tippelek) és olvastam, hogy néhány belső jelenetet a a Wenckheim-palotában (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főépületében) vettek fel.
Az ismerős helyszínek mellett egyértelműen Alan Bates Oscar-jelölt játéka miatt érdemes megnézni a filmet. Egy jelentősebb Bates filmmaratonom után biztosan mondhatom, hogy ő volt az egyik legnagyobb és egyben legalulértékeltebb klasszikus brit filmszínész. Miután a 60-as években sikert sikerre és Oscar, Golden Globe és BAFTA jelölést jelölésre halmozott, végül csupán 1983-ban kapott BAFTA-t egy TV-filmért, ami egész karrierjének egyetlen jelentős díja volt.

2020-09-25 17:39:57 Alibi (1929) / The Perfect Alibi JcWh (4) #1

A filmnek egyszerre vannak röhejesen ócska és zseniálisan pazar elemei. Utánaolvasva rá is leltem ennek az egyik okára: a film konkrétan a néma- és hangosfilmek határán készült, ugyanis eredetileg némafilmként forgatták le, majd a technika megérkezésével a stúdió elrendelte a film újraforgatását hanggal. A technika bizonytalan használatának tudható be, hogy néhol üvölt a film, néhol viszont alig lehet hallani valamit. Ugyanígy a színészek sem lehettek felkészülve, sokan nem tudták a hangjukat jól használni, bár szerencsére a férfi és női főszereplő pont nagyon jó volt.

Félretéve a technikát sok jó dolgot lehet találni. Például az érdekfeszítő történetet és a film pre-code jellege révén bátorságát és nyíltságát. A klasszikus felállással ellentétben a filmben a gengszterek mellett a rendőröket is ugyanolyan aljasnak és romlottnak mutatják be, a film végére a néző szinte el is felejti, hogy tulajdonképpen ez a "jó és a rossz" harca, inkább tűnik bandaháborúnak az egész. Néhány szörnyen gagyi és melodramatikus jelenet mellett pedig kapunk többek között egy autóból felvett furikázást is az éjszakai New York-ban, ami újfent a zseniális felé billentette az élményt.

A film három Oscar-jelölést is szerzett: a legjobb film mellett a látványtervezésért megérdemelten kapott, az art deco stílusú szobabelsők és a mulatóhelyek berendezése pazar volt. Illetve a rendkívül alulértékelt és feledésbe merült színész, Chester Morris élete egyetlen Oscar-jelölését kapta meg tulajdonképpen egy erős jelenetért. Nagyon ambivalens film, de többször meg tudott lepni. Csak ínyenceknek ajánlom.

2020-09-24 11:28:46 The Farmer's Daughter (1947) JcWh (4) #4

Sokszor hasonlítják ezt az 1950-es szituhoz, amikor Judy Holliday halászta el a díjat Swanson és Davis elől. Bár itt szerintem egyértelműbb volt a helyzet: Crawford nemrég kapott díjat a Mildred Piercért, Hayward pedig éppen befutóban volt, ez volt az első jelölése. Crawford bombasztikus alakítása mindenképp megér egy megtekintést. :)

előzmény: oscarmániás (#3)

2020-09-24 11:03:04 The Farmer's Daughter (1947) JcWh (4) #2

Bár már régebben láttam a filmet, de nekem is jó emlékeim vannak róla. Loretta Young elbűvölő játéka és zseniális akcentusa sokszor eszembe szokott jutni. Azért egy kis szerencse is kellett az Oscar megnyeréséhez, mivel két nehézsúlyú alakítás volt még a mezőnyben: Joan Crawford megszállott nője és Susan Hayward alkoholista bárénekesnője.

előzmény: oscarmániás (#1)

2020-09-10 18:28:30 A Kind of Loving (1962) / Ez is szerelem JcWh (5) #1

A brit új hullám, azon belül is az ún. "kitchen sink" realizmus neves és rendkívül stílusos darabja ez a John Schlesinger rendezte film. Schlesinger egy egyszerű, de formabontó szerelmi történetet mutat be egészen realisztikusan, amelyben a szerelem hőfoka két főhősünk között (a sztenderd romantikus filmekkel ellentétben) elég ingadozó.

"Tudod, elég furcsa dolog ez. Néha teljesen megőrülök érte. Másnap még a látványát sem tudom elviselni."
- mondja férfi főhősünk szerelméről az egyik barátjának.

És ez az ingadozás nagyon izgalmassá teszi a történetet és közel sem válik kliséssé. Ezen túl persze egyéb tényezők is formálják a sztorit, mint a szex és a nem várt terhesség ügye, a brit társadalom begyepesedettsége vagy a fiatalok gazdasági lehetőségei közös életük elkezdésére. Alan Bates-nél és June Ritchinél helyesebb és karizmatikusabb párost pedig nem is találhattak volna a főszerepre. Bates különösen jó volt szerintem.
Az érdekes sztorinál még jobban tetszett a 60-as évek Manchesterének "bejárása". Schlesinger csomó városi helyszínen forgatott, ami nagyon autentikussá teszi a mozit, többek között: belvárosban, kertvárosban, iparnegyedben, város melletti dombon, moziban, focimeccsen, számos kocsmában és közlekedési eszközökön. Az angol időjárás pedig szinte hidegrázósan jelen van mindig a háttérben, a sok eső és köd, és az iparváros velejárója a töméntelen sok kéményfüst. A fényképezés és a zene kissé noirokra emlékeztető hangulatot teremtett.
Remek filmélmény volt, csak ajánlani tudom.

2020-09-06 15:43:50 Rachel and the Stranger (1948) JcWh (5) #2

Lassan megszokom, hogy évente minimum egy William Holden filmet felújítanak Blu ray minőségre. Ezúttal külön örömöt okozott, hogy a Warner Archive a filmbe 15 percnyi, egykor kivágott részt visszatett. Igazából nem értem minek vágták ki ezeket a jeleneteket egykor: többek között gyönyörű tájfelvételeket és egy vidám dal felét vágták ki, ráadásul leginkább Holden játékidejéből vágtak, így nagy öröm volt új Holden-élményekkel gazdagodni. :)
Olyan érdekes, hogy régen sokkal jobban tudták castingolni a színészeket a szerepekre...William Holden a visszahúzódóbb és nehezebben megnyíló, Robert Mitchum pedig a laza és öntörvényű férfi szerepében gyakorlatilag önmagukat játszották. A friss Oscar-díjas Loretta Young pedig az összekötő kapocs volt közöttük a filmben és a forgatás kulisszái mögött is. Mitchum annyira laza volt akkoriban, hogy egy füvezési botránya miatt le is csukták, amit kihasználva a stúdió felhasznált a film promózásánál is.
Fantasztikus film, három hollywoodi legendával, ami bármikor képes jobb kedvre deríteni. A magyar feliratot pedig update-eltem az új kiadáshoz.

2020-09-02 16:42:57 [In Memoriam...] JcWh #2705

Sajnos sejtettem, hogy valami történhetett vele, ugyanis nagy követője voltam bertonak és nagyon furcsálltam, amikor újév előtt hirtelen eltűnt a filmes fórumokról. Azóta többször eszembe jutott és rá is néztem a profiljára, abban reménykedve, hogy visszatér.
Éppen december közepén kommentelt az egyik feltöltött feliratom alá, illetve egy másik fórumon egyik véleményében nagyon kedves szavakkal illetett és nagyon hasonlónak látta a filmes ízlésünket.
Több filmes oldalon rengeteg véleményt és érdekességet hagyott maga után, érdemes olvasgatni őket.
Nyugodjon békében!

2020-08-30 15:35:51 Texas (1941) JcWh (5) #2

Klisékkel operáló, de igazán élvezetes western, ami főleg a fiatal és energikus William Holden-Glenn Ford párosnak köszönhető. Sokban hasonlít ez a főszereplő páros másik közös filmjéhez (The Man from Colorado) a két barát a törvény két oldalára való keveredése, valamint a szerelmi háromszög folytán, de míg ez inkább egy "fun movie", addig a másik egy mélyebb dráma.
Az 50-es évek két óriási sztárjává váló Holden és Ford karrierjük kezdetén is már megcsillogtathatták kiváló színészi érzéküket és ami ennél is fontosabb volt ebben a filmben, hogy látszott rajtuk, hogy baromira élvezték a forgatást és a közös munkát. Többen próbálták egymás ellen hergelni őket, de pont emiatt nagyon jó barátok lettek és pontosan négy évtizedig tartott barátságuk Holden haláláig. Ford elmondása szerint Hollywoodba érkezve se neki, se Holdennek nem volt színészi tapasztalata és nem is igazán tudták hogyan kell színészkedni, így leginkább magukat adták és idővel (színész tanár segítsége nélkül) autodidakta módon szert tettek a szükséges színészkedési ismeretekre. Ez az őszinteség mindkettejük karrierje végéig megmaradt alakításaikban, ami miatt Hollywood aranykorának két leghitelesebb férfi színészének tartom őket. Habár itt még nagyon kölyökképük van és nem annyira karakteresek mint egy évtizeddel később, de a beleadott energiától és szimpatikus jellemüktől lett igazán élvezetes ez a film.

2020-08-12 21:29:24 One Foot in Heaven (1941) JcWh (4) #1

Igazán kellemes kis film volt ez, amit 42-ben a legjobb filmnek járó Oscarra jelöltek. A bemutatás évét és a film témáját (egy lelkész és családjának története 1904-től a 20-as évekig) figyelembe véve, kicsit tartottam attól, hogy valami propagandaszerű vallásos filmet fogok látni, de szerencsére nem így lett. Meglepő módon egy egyszerű, majdhogynem realisztikus történetet tár elénk a film a lelkészségről, mint hivatásról, a lelkészt inkább, mint embert mutatja be és családtagjainak hozzá való viszonyulását. Vallásról, háborúról és az amerikai demokrácia felsőbbrendűségéről csak nagyon érintőlegesen van említés, nem foglal semmiben határozottan állást a film és ettől ma is teljesen élvezhetővé válik.
Fredric March nem véletlenül az egyik kedvenc színészem, ezúttal is ragyogó alakítást nyújtott és nagyon szimpatikussá tudta tenni karakterét. Martha Scottot sem láttam még ilyen jó formában és az ismertebb mellékszereplők sem okoztak csalódást. A film lezárása pedig iszonyat jól volt megkomponálva hangilag és képileg is, egyhamar biztos nem felejtem el.

2020-08-02 20:04:01 The Fixer (1968) / Az ezermester JcWh (5) #4

Egy felirat nem lenne rossz hozzá. :) Csak az a baj, hogy még angol feliratot sem találtam hozzá, ami kissé megnehezíti a dolgot.

előzmény: zéel (#3)

2020-08-02 16:58:32 The Fixer (1968) / Az ezermester JcWh (5) #1

Egészen megdöbbentő mennyire ismeretlen ez a film, pedig az egészet Budapesten forgatták le, ami nem kis szó figyelembe véve, hogy a 60-as évek Magyarországáról és egy brit szuperprodukcióról (ami Alan Bates letaglózóan erős játéka által Oscar-jelölést is kapott) van szó.
A Mafilm Stúdió mellett többek között a Hősök terén, az óbudai Fő téren és (valószínűleg) egy óbudai téglagyár területén vették fel a jeleneteket, továbbá néhány magyar színész neve is megtalálható a statiszták között. Nem is igazán találtam magyar forrásokat a neten a film forgatásáról, kivéve pár képet az mtva archívumában és egy fotót Alan Bates-ről és baráti társaságáról városnézés közben a Budai Várban, háttérben a Parlamenttel.

A film Bernard Malamud A mesterember című életrajzi-fikciós regényén alapszik, melyben egy ukrajnai zsidó mesterembert jogtalanul börtönöznek be a cári Oroszországban, akit egy vallomásért két éven keresztül fizikailag és lelkileg kegyetlenül megkínoznak. Az eset valóban megtörtént egy Menahem Mendel Beilis nevezetű emberrel 1913-ban. Nem tökéletesen megvalósított a film (főszereplő hangos gondolkodása és egy-két elég gyenge mellékszereplő miatt), viszont Alan Bates erőteljes játéka, a sokkoló kínzások, valamint a film üzenete nagy hatással volt rám és elgondolkodtatott. Főszereplőnk is nagyon érdekes, ugyanis nem igazán érzi magát zsidónak és nincsenek politikai nézetei sem, csak dolgozni szeretne, végül akaratlanul mégis a vallások és ideológiák célpontjába kerül. A film vége pedig mégiscsak kicsit árnyalja a cárizmus megítélését, ami azért egy hajszállal jobb lehetett a szocialista rendszernél. Bates nagyszerű játékát a mellékszereplők közül Dirk Bogarde, Hugh Griffith, Elizabeth Hartman és a nemrég elhunyt Ian Holm is megtámogatja.

Ahogy láttam a regény egészen ismert, viszont a film még nemzetközileg sem nevezhető felkapottnak, pedig Bates játéka és a budapesti helyszínek miatt nagyobb ismertséget érdemelne. Egy Budapesten forgatott angol szuperprodukció, amit hazánkban be sem mutattak és későbbi leszinkronizálásáról sem találtam információt.

2020-07-26 19:21:31 The Lion (1962) / Az oroszlán JcWh (5) #4

Igen, valóban, de (ha jól olvastam) ők jóval később a 70-80-as évek körül kezdték meg efféle tevékenységüket. Holden a Híd a Kwai folyón-ért kapott óriási fizetéséből már az 50-es évek végén elkezdte megvalósítani terveit. Ekkoriban még rossz szemmel is néztek rá Hollywoodban, amiért a filmekből befolyó pénzét az USA-n kívül fektette be.

előzmény: critixx (#3)

2020-07-26 18:27:38 The Lion (1962) / Az oroszlán JcWh (5) #2

Nemrég felkerült a netre egy 1972-es interjú William Holdennel, aki a trófeavadászat és a vadvilág védelmének kapcsolatáról beszélt.
Nem is tudom, hány olyan Hollywoodi legenda van, aki aktív évei alatt a színészetből befolyó bevételeinek egy nagy részét ilyen nemes célra fordította volna, mint egy állatrezervátum fenntartására, ahol ennek a filmnek a forgatása is zajlott és egy jó kis szafarizás keretében a nézők is betekintést nyerhetnek a kenyai állatvilág sokszínűségébe.
Az állatrezervátumot és oktatási központot (William Holden Wildlife Foundation) Holden utolsó élettársa, Stefanie Powers még ma is működteti a kenyai Kirinyagában, de még az egykor Holden által építtetett és működtetett pazar szafari szállodakomplexum is üzemel.
A filmet és az interjút is érdemes megnézni, Holden rajongása Afrika iránt nyilvánvaló, akinek lelki állapotán és alkoholproblémáján is sokat segített természetvédelmi tevékenysége.

2020-07-17 18:16:18 Georgy Girl (1966) / A Georgy lány JcWh (5) #1

De jó kis brit kultfilm volt ez, vígjáték létére olyan merész tartalommal és fordulatokkal tarkítva, ami még mai szemmel is meghökkentőnek számít. Többek között az abortusz, a nevelőszülőség, a házasság, a külső-belső emberi értékek és a nagy korkülönbség témakörét vegyítette elég bátran a film, anélkül, hogy bármelyikben is egyértelműen állást foglalt volna.
Lynn Redgrave (Vanessa Redgrave húga) iszonyat bájos volt a főszerepben, mint a csetlő-botló, pufi és önbizalom-hiányos Georgy. Vele szemben a gyönyörű, de elég rosszindulatú, amolyan 60-as évekbeli cicababa szerepében Charlotte Rampling és a külsőre szintén attraktív, de infantilis fiú szerepében Alan Bates is nagyon jók voltak. Redgrave mellett James Mason is Oscar-jelölést kapott alakításáért, aki a kissé perverz, középkorú angol úriember szerepében nagyon vicces és szerethető volt. Aki a 60-as évekbeli hollywoodi filmekből indul ki, az nagyon meg fog lepődni ezen a filmen. Gyakorlatilag minden pontjában megsértette volna a Hays-kódexet, nem is említve a film "botrányos" lezárását.
Egyáltalán nem klisékre épülő vígjáték, tartalmas mondanivalóval, háttérben a 60-as évek Londonja nagyon feelinges zenei alappal. A főcímdal pedig nálam instant kedvenccé vált az első refrén után. Bárcsak ma is születnének ilyen szórakoztató, de egyúttal tartalmas és elgondolkodtató filmek, amik kifejezetten a tini/fiatal felnőtt korosztálynak szólnak.

2020-07-09 19:25:53 Ransom! (1956) / Váltságdíj JcWh (5) #3

Látom a remake nem teljesen nyerte el a tetszésedet. Kár, hogy se szinkron, se magyar felirat nem érhető el ehhez a filmhez. :/
Valóban Kerr inkább érdemelt volna Oscart, mint Reed. Bár itt Reed elég jó volt, igaz Fordhoz nem ért fel.

előzmény: csabaga (#2)

2020-07-09 18:31:48 Ransom! (1956) / Váltságdíj JcWh (5) #1

Igazi klasszikus 50-es évekbeli dráma grandiózus alakításokkal és egy nem mindennapi szituációval, ami társadalmi üzenettel is kiegészíti a mondhatni rutin gyerekrablós-zsarolós sztorit. Habár a Mel Gibson féle remake az ismertebb (amit én nem láttam vagy már nem emlékszem rá), de biztos vagyok benne, hogy a Gibson-Russo páros meg sem közelíti Glenn Ford és Donna Reed ragyogó alakítását.
Glenn Ford - akinek színészi játéka és filmes szerepeinek sokszínűsége nagyon hasonlít William Holdenéhez - bombaerős alakítást tett le az asztalra, éppen annyi érzelmet és drámát adagolva amennyit a szerepe megkövetel. Talán Ford még Holdennél is alulértékeltebb színészlegenda, aki ráadásul saját idejében is eléggé mellőzött volt, hiába volt Top10-es bevételt termelő színész éveken át és szerepelt minőségi filmekben, az Akadémia egy Oscar-jelölésre sem méltatta a színészt. Donna Reed pedig nagyobb alakítást nyújtott ebben a filmben, mint az Oscar-díjas szerepében a Most és mindörökkében.
Nem tökéletes film (főleg a végét fogták nagyon rövidre), de az erős színészi alakítások mindenképp zseniálissá emelik a film élvezeti értékét. És a hihetetlenül fiatal Leslie Nielsen filmes debütálása is plusz érdekessége a filmnek.

2020-06-24 20:05:20 The Blue Knight (1973) JcWh (5) #2

Most, hogy több nemzetközi és hazai kritikus is újra célpontba vette a rendőrös sorozatokat és filmeket, hangsúlyozva azok hamis világát és a rendőrök idealizálását, így aktuális, hogy ismét szót emeljek a The Blue Knight mellett (amiről érdekes módon a kutya sem ír).
Ugyanis ez a TV-film (annak idején minisorozatként mutatták be) teljes mértékben realisztikus képet mutat be a főszereplő rendőrről, akinek komplex jelleme egyértelműen a szürke zónában mozog. Ugyanolyan emberi, halandó figurának van ábrázolva, mint a járőrszolgálatán lévő prostik, stricik, drogosok vagy egyéb kisstílű bűnözők, akikkel tulajdonképpen egy közösséget, vagy ahogy ő mondja, "családot" alkot. Egyrészről üldözi a bűnt és védelmezi a lakosokat, másrészt élvezi rendőr mivoltából eredő előnyöket, ráadásul törvényt is szeg munkája teljesítése érdekében (amin rajta is kapják és fordítva sül el végül a dolog.)
Mi sem bizonyítja a film realisztikusságát, hogy az alapot képező regényt egy rendőr írta saját tapasztalataiból. A főszereplő, kiöregedő zsarut pedig William Holden érzékletes játéka teszi még valóságosabbá. Egyébként minden elemében zseniális rendőrfilm ez, kezdve az autentikus 70-es évekbeli Los Angelesi helyszínekkel, folytatva a sort a sok ismert névvel egészen a jó kis zenei alappal bezárólag. Akinek felkeltették az érdeklődését a rendőrös filmek, annak kihagyhatatlan darab a The Blue Knight.

Minden elemében fantasztikus klasszikus dráma ez, Maggie Smith brutálisan erős, Oscar-díjas alakításával. Muriel Spark azonos című regénye (ami Skóciában a tananyag részét képezi és magyar nyelven is elérhető) a 30-as évek Edinburgh-jába repít vissza, ahol egy fasiszta ideológia által meghódított tanárnő és a maga köré szervezett "lánymilíciája" történetét olvashatjuk. Habár a forgatókönyvben több ponton jelentősen átdolgozták a regényt, mégis egyszerűbb és ütősebb lett a történet tálalása és üzenete. Nagyon érdekes és összetett a főszereplőnk, Miss Brodie, aki egyszerre karizmatikus és vonzó, ugyanakkor szélsőséges gondolatai és határozott törtetése ellenszenvessé is teszik.
Maggie Smith minden egyes mozdulatából és kiejtett szavából csakúgy árad a zsenialitás, egyszerűen lehengerlő amire képes Smith mind a mai napig...igazi legenda. De említést érdemel még a fiatal Pamela Franklin és az igazgatónőt játszó Celia Johnson is, akik Smith mögött (Smith-szel szemben) szintén nagyon erős alakítást tettek le az asztalra. A ragyogó alakításokon túl a fényképezés is a film egyik erőssége és a(z Oscar-jelölt) filmzene valami isteni! Nem tudom mióta van rajta a lejátszási listámon az egész soundtrack.
A film végső konklúziója és lezárása elgondolkodtató, a végefőcím alá bevágott felvétel és andalító dal pedig jó kis hátteret ad a gondolkodásra. Méltatlanul feledésbe merült alkotás ez.

2020-06-09 21:57:57 Toward the Unknown (1956) JcWh (5) #5

Egyetértek veled abban, hogy nem sikerült egy elég mély drámát kerekíteni a történetből, viszont kimaxolták a technikai vívmányok bemutatását és így ebből a szempontból egy teljesen egyedülálló alkotás ebből a korból. William Holden elején lelkesedve vetette bele magát a produceri feladatokba, majd a film elkészülte után annyira megutálta a producerkedést, hogy meg is szüntette a filmgyártó vállalatát.
Holden filmográfiájából még két repülős filmet tudok ajánlani: az 1954-es The Bridges at Toko-ri-t és az 1941-es I Wanted Wings-t. Mindkettőben nagy hangsúly van a légi arzenál bemutatását és talán a karakterizálás és a történet is mélyebb bennük kicsivel, illetve mindkettő Oscar-díjat nyert a legjobb vizuális effektusok kategóriában.

előzmény: Kempesbaba (#4)

2020-06-06 20:26:13 Toward the Unknown (1956) JcWh (5) #3

Igen, pedig 21 filmjét jelölték valamilyen Oscarra, amiből kilencet a legjobb filmnek járó Oscarra is jelöltek. A legjelentősebb filmjei ismertek itthon (pl. Sunset Blvd., Stalag 17, Kwai, Wild Bunch, Network), de szerintem ezek közel sem mutatják meg Holden színészi kvalitásainak sokszínűségét, sőt leginkább csak a cinikus vagy a kiöregedő Holden karaktereket, pedig ahány filmje, szinte annyi arca volt neki. Vagy az a baj ezekkel, hogy egy színésztrió része Holden és általában mindig a legkisebb súlyú/legalulértékeltebb szerep volt az övé azokban.
A Golden Boy, a The Moon Is Blue, a Vezetői lakosztály, a Piknik, A szerelem nagyon ragyogó dolog, A hamis áruló, a Suzie Wong világa vagy éppen a Holdennek Emmy-díjat hozó Blue Knight mind blockbusterek vagy Holden karrierjének jelentősebb mérföldkövei voltak. Érthetetlen miért nem jöttek be hozzánk.
Ajánlom, hogy nyissál Holden itthon ismeretlenebbnek számító filmjei felé, meg fogsz lepődni milyen jók vannak közöttük. Magyar felirat egy kivételével mindegyikhez található. :)

előzmény: csabaga (#2)

2020-06-06 19:02:15 Toward the Unknown (1956) JcWh (5) #1

Párját ritkító űrkutatásos mozi az 50-es évek közepéről, amikor az emberiség még a világűr határát sem lépte át. Csupán hajmeresztő kísérletezgetésre került sor rakétameghajtású repülőgépekkel, amiből Chuck Yeager tesztpilóta által valójában megkísérelt kilövését a filmben is megelevenítették. A film egyfajta erőfitogtatása is az USA-nak, mivel a ma is működő Edwards légitámaszponton egy körutat is tehetnek a nézők, ahol az egész arzenált elég látványosan prezentálják. Mindenképp ki kell emelni, hogy az akciójelenetek bámulatosak voltak, ilyenkor jön rá az ember, hogy CGI nélkül is lehetett egy film látványos és hiteles.
William Holden, akinek filmgyártó vállalata finanszírozta a filmet, egyszerűen bámulatos alakítást nyújt, mint a koreai háborúban fogságba esett és mentálisan megkínzott tesztpilóta. Kicsit a film témája tükrözi Holden érdeklődési körét és személyiségét, aki egy elég extrém figura volt, szerette az új dolgok felfedezését, még akkor is ha néha az életét kockáztatta azzal. A film forgatása alatt Holden be is vállalt egy repülést, amivel átlépte a hangsebesség határát. Holden mellett a pár hónapja elhunyt, különös orgánumú Virginia Leith és a B-filmekből ismert Lloyd Nolan is szuperek voltak. Továbbá James Garner filmes debütálása is ebben a filmben látható.
Akit érdekelnek a rakétameghajtású repülőgépek, a korai űrkutatási technológiák, William Holden mindig erős alakításával kiegészülve, szemet kápráztató technicolorban prezentálva, annak kihagyhatatlan ez az elfeledett gyöngyszem. Magyar feliratot készítettem a filmhez.

Ismét egy meglepően jó filmélmény a 60-as évekből, jó kis tabudöntögetéssel, Oscar-jelölt filmzenével és sztárparádéval. A meglepetés mindjárt a főcímnél ért, ami zseniális módon volt megkomponálva, egy kóborló macskával a sikátorban, stílusos zenével a háttérben. Az intro a film végén újra előjön, ami a lezárást is megkoronázza.
A "köztes" részben azonban széles skálán mozgott a film minősége. Negatívum, hogy a történet végtelenül egyszerű volt, viszont a helyszín és a szereplők korántsem voltak megszokottak, ugyanis a Barbara Stanwyck által játszott leszbikus bordélyház tulajdonosnő karaktere elég meghökkentő lehetett akkoriban. Hivatalosan ez volt ez első Hollywoodi film, ahol ennyire explicit módon megjelenített leszbikus karakter szerepelt. A másik pozitívum a nemi szerepek felcserélése volt. Férfi főszereplőnk, Laurence Harvey karaktere elég feminin volt, akire igen férfiasan rányomult és inzultált a Jane Fonda által játszott nő, ráadásul Anne Baxter karakterétől anyagilag is függött a férfi.
A színészi alakítások alapvetően rendben voltak, de azért voltak itt is differenciák. Barbara Stanwyck legrövidebb játékidejével is több kört vert a többiekre, a film legemlékezetesebb momentumai mind hozzá köthetőek. Amint véget ért a film azonnal vissza kellett néznem ezeket a részeket, annyira letaglóztak. Eszméletlen, hogy ez a nő, hogy nem kaphatott Oscart annyi ragyogó alakítása után. A leggyengébb láncszem a még tapasztalatlan Jane Fonda volt, aki kissé túljátszotta a vidéki fruska szerepét.
Összességében, a gyengécske sztori ellenére, Stanwyck buldózer erejű alakítása, a frappáns intro, a bátor karakterábrázolás és a stílusos filmzene miatt emlékezetes marad számomra ez a film.

Régóta bennem élő filmélmény ez, ami egyértelműen Joanne Woodward bámulatos, Oscar-díjas alakításának köszönhető. Woodward egy disszociatív vagy többszörös személyiség zavarával küzdő háziasszonyt alakít, akinek a testén belül három elég eltérő személyiség is lakozik. Kicsit párhuzamba állítható a film Cassavetes 74-es Egy hatás alatt álló nőjével, csak itt ténylegesen a betegséggel küzdő személy áll a történet középpontjában és 50-es évekbeli filmekre jellemzően, sokkal szájbarágósabban tálalja a témát, ámbár szerintem ez esetben szerencsésebb megoldás volt.
Nem csak a főszereplő belső lelki világ(á/ai)t és a családjának ehhez való hozzáállását láthatjuk, de a betegség gyerekkori kiváltó okára is fény derül. Több szakmailag megkérdőjelezhető momentuma van a filmnek, főként a pszichiáternél játszódó jelenetekben, de Woodward három az egyben alakítása annyira lehengerlő, hogy ezek mellett el tudtam siklani. Olyan érzésem támadt néha, mintha nem is egy színésznő játszaná a különböző személyiségeket, annyira el tudott veszni Woodward mindegyikben és ettől volt igazán zseniális az alakítása.
Igaz történeten alapul a film, ennek tudatában még érdekesebb betekinteni abba, hogy egy ilyen ember hogyan tudott elboldogulni az életben, főleg úgy hogy felnőttkorában durvult el a betegsége. A főszereplő által megformált, valóban létező háziasszony állítólag több mint 20 személyiséggel is rendelkezett, de szerintem ennyi karakter megformálásával is könnyedén elboldogult volna a remek alakítást nyújtó Joanne Woodward.

Lehet, hogy a western műfaján belül nem sok újat mutat a film, sőt a forgatókönyv sem a legerősebb (bár a suspense-es befejezés azért elég jó volt), de a főszerepben játszó színészlegendák nagyot emelnek a film élvezeti értékén. Én erre a filmre mindig, mint "romantikus-westernre" gondolok, hiszen kb. ugyanannyi a romantikus szál játékideje, mint a klasszikus westerné. Bár a kor férfiideáljának, William Holdennek a nevét meglátva, ez talán nem is meglepő, hiszen a női nézők kedvére is kellett tenni és nem is tették rosszul, mivel óriási kasszasiker volt a film. John Sturges addigi legnagyobb bevételt hozó filmje volt.
William Holden és Eleanor Parker között eszméletlenül jól működött a kémia, sőt...egy hatalmas nyelves csók is elcsattan a főszereplők között, ami rejtély hogyan mehetett át a cenzorok kezén. A film fényképezése magas színvonalú, a ritkaságszámba menő Anscocolor színvilága szemet kápráztató és a filmzene is nagyon hangulatos.
Jóra értékelném a filmet, de Holden és Parker óriási kedvenceim, miattuk egy gyenge ötöst megér. Természetesen a színészek miatt eredeti nyelven ajánlom a megtekintést, amihez magyar feliratot is készítettem.

2020-05-09 11:08:08 A Hatful of Rain (1957) JcWh (5) #1

Érdekes, hogy az egykori "Nagy-Ausztria" keleti végéből (Galícia, Bukovina) származó rendezők mennyire jó filmeket tudtak forgatni az alkohol és drogfüggőségről. Billy Wilder és Otto Preminger után Fred Zinnemann is letett az asztalra egy fantasztikus fimet (Premingerhez hasonlóan) a drogfüggőségről. Habár Frank Sinatra az Aranykezű férfiben mérföldekkel jobb volt a drogfüggő szerepében, mint Don Murray, de ezen kívül minden más sokkal jobban elnyerte tetszésemet Zinnemann művében.
Tetszett, hogy a problémát a családra kivetítve ábrázolták, ehhez nagyon jó karaktereket írtak, akiket kiváló színészek testesítettek meg. A testvérének falazó, alakításáért Oscar-jelölést szerzett Anthony Franciosa, a mit sem sejtő, ártatlan feleség szerepében Eva Marie Saint és a fiait távolról sem ismerő, vaskalapos apa szerepében Lloyd Nolan mind remekeltek. És nagyon jót tett a filmnek, hogy helyszínen vették fel a jeleneteket. A lakótelepi ház a szűk folyosóival, a ködbe burkolózó Brooklyn híd, a latyakos New Yorki utcák és a belváros neonfényeivel nagyon hangulatos hátteret adtak a történetnek. Az aranykezű férfi mellett érdemtelenül elfeledett film, ajánlom mindenki figyelmébe.

2020-05-03 11:25:16 Calle Mayor (1956) / Főutca JcWh (5) #1

Nahát, nem hittem volna, hogy Spanyolország 1957-es Oscar-díjra kandidált filmje ennyire tetszeni fog. A "fogadásból összejönni egy csúnyácska lánnyal, hogy megalázzuk" téma kétségeket keltett bennem a hasonló témájú amerikai filmek miatt, de itt ennél sokkal többről volt szó, leginkább a képmutatásról és a társadalmi elvárásoknak való megfelelésről, ami főleg a kisvárosokat érinti. Erre utal a film címe is, ugyanis a település főutcája ennek a képmutatásnak az epicentruma.
A 35 éves "vénkisasszonyt" játszó Betsy Blair (aki az 1955-ös Marty-ért szerzett Oscar-jelölése után azonnal feketelistára került Hollywoodban baloldali felszólalásai miatt) ragyogó alakítást nyújtott, de az 50-es évek amerikai férfiideáljaira hasonlító José Suárez játéka is tetszetős volt. A spanyol kisvárosok hangulata és természeti környezete gyönyörű hátteret biztosított ehhez a sötét drámához. Tudatában ennek a témának más filmekben látott klisés lezárásait, nagyon meglepődtem milyen frappánsan ért véget a történet, ami egyszerre volt szívszorító, de ugyanakkor felemelő is.
Sok tekintetben hasonlított a film a Marty-ra, csak annál sokkal "európaibb" és így sokkal kegyetlenebb volt. Elvileg készült szinkron a filmhez, de én spanyolul angol felirattal láttam és így is csak ajánlani tudom a megtekintést.

2020-04-27 10:19:37 A Patch of Blue (1965) / Fekete-fehér JcWh (5) #1

Milyen csodálatos film ez és mégis alig ismerik. Mára már a vak fehér lány és az afroamerikai férfi szerelméről/szoros barátságáról szóló történet klisésnek tűnhet, de 1965-ben biztosan tabudöntögető hatása lehetett, amikor egy évtizeddel azelőtt még csak a vonzódás jelét sem mutathatta két eltérő rassz tagja a vásznon. Ezentúl korántsem klasszikus, melodrámai romantikus film, a lélekemelő részeket néha igen sötét drámai jelenetek váltják.
Minden bizonnyal a színészek teszik olyan varázslatossá ezt a filmet. Elizabeth Hartman legelső filmes szerepében brillírozik, de aki igazán melegséggel és szeretettel tölti meg ezt a filmet, az Sidney Poitier. Még sosem szerettem ennyire Poitiert, minden pillanata mosolyt csalt az arcomra vagy épp könnyeket a szemembe. Meg kell említeni még Shelley Winters Oscar-díjas alakítását is, aki (a leírással ellentétben) a legvisszataszítóbb karakter a filmben. És hab a tortán Jerry Goldsmith filmzenéje, ami még több hangulattal tölti meg a filmet. A gyöngyfűzős jelenethez komponált zene zseniális volt! A lezárás pedig igen frappánsra sikeredett, a korbeli filmekhez képest mindenképpen valósághűbb, de egyszerre szívszorítóbb is.
Ilyen filmek láttán mindig elgondolkozok, miért mondják a 60-as éveket Hollywood egyik leggyengébbikének. Túl kell lépni a sztenderd klasszikusokon/blockbustereken (amik lehet hogy tényleg gyengébbek a többi évtizedhez képest) és ehhez hasonló csodákat lehet találni.

2020-04-22 10:17:03 Giant (1956) / Óriás JcWh (3) #24

Ez a nagy ellentétek filmje, szinte minden elemében lehet találni határozottan jó és rossz dolgokat is. A legnyilvánvalóbb jele ennek a film élesen elváló két része: egy jobbnak tekinthető első résszel és egy reménytelenül széteső, kapkodó és a színészek nevetséges öregítésével operáló második résszel.
Nem is értem a stúdió vezetői miért gondolták azt, hogy fiatalabb színészeket könnyebb öregíteni, amikor szerintem akkoriban pont az ellenkezőjét csinálták jobban. Ennek fényében, de ezen túl is teljesen érthetetlen, hogy miért Rock Hudsont választották a főszerepre, aki leginkább külseje miatt volt népszerű Hollywoodban, kevésbé színészi kvalitásai miatt. Mondjuk itt önmagához képest kihozott magából mindent, de távolról sem tudta a hátán cipelni a filmet, pláne nem plusz színt vinni a szerepébe.
Bick Benedict szerepére a második legesélyesebb jelölttel, William Holdennel szerintem ezerszer jobban járt volna a film, aki több filmjében is bizonyította, hogy jóval fiatalabb karaktereket is teljesen hitelesen tud játszani (Sabrina, Picnic). Arról nem is beszélve, hogy Holden minden szempontból jobb színész volt Hudsonnál. És ha már Holden, akkor Liz Taylor helyett Grace Kelly jobban dukált volna Leslie szerepére (aki szintén szóba került a castingnál). Még James Dean illett leginkább a szerepéhez, de azért tudatomba égő, felejthetetlen pillanatokat ő sem okozott.
Egyszeri szórakozásra teljesen megfelelő film, amit szerintem egyértelműen a "James Dean kultusz" tart a klasszikusok "felszínén", kevésbé a film többi kvalitása.

UI: A magyar szinkron egyszerűen borzalmas, senkinek nem ajánlom.

2020-04-17 15:07:30 Sunset Blvd. (1950) / Alkony sugárút JcWh (5) #74

Számomra az eddigi filmtörténelem egyik legtökéletesebb és legjobb atmoszférával rendelkező filmje. Nem lehet igazán semmibe belekötni: a forgatókönyv, a rendezés, a színészi játék és a filmzene egyszerűen kifogástalan. Nem is nagyon fejtegetném tovább a filmet, mert lentebb már számtalanszor megtették. Viszont azt határozottan kijelenteném, hogy ezt a filmet nem szabad szinkronnal nézni, Swanson és Holden jellegzetes hangja annyi plusz "fűszert" ad a filmhez.

Nagyon közel áll hozzám ez a film, mert itt nyűgözött le először William Holden, aki - mint egész karrierjére jellemzően - komplex személyiségeket olyan remek aprólékos és mindenekelőtt természetes színészi játékkal tudott megjeleníteni. A nagy (Magyarországon népszerű) klasszikusain túl is érdemes filmeket nézni tőle,
elég széles skálán mozgott a tehetsége.

2020-04-03 18:34:52 I'll Cry Tomorrow (1955) JcWh (5) #1

Az 1945-ös Férfiszenvedély női változata, amiben Lillian Roth, a '30-as évek Broadway sztárjának alkoholizmusba való süllyedését és életének darabjaira hullását követhetjük nyomon. Az érződik, hogy Daniel Mann azért nem ért fel Billy Wilder rendezői zsenialitásához, de Susan Hayward brutálisan erős alakítása Ray Milland szintén erős játékát is felülmúlta. Szavak nincsenek rá, hogy Hayward mekkorát alakított, nagyon megrázó élmény volt látni néhány jelenetben. Ha Hollywood 1956-ban éppen nem történelmet akart volna írni Anna Magnani, mint első olasz színésznő díjazásával (aki amúgy szintén nagyon jó volt), akkor Haywardnak szerintem simán be kellett volna húznia azt az Oscart. Nem mostanában láttam a filmet, de a mai napig pontosan emlékszem néhány jelenetre. Helyet érdemelne más ismert, alkoholizmus árnyoldalait bemutató, klasszikus alkotás mellett.

2020-03-29 18:15:10 Autumn Leaves (1956) / Őszi falevél JcWh (5) #3

Bocsi, kissé félreérthetően fogalmaztam. Természetesen tudom, hogy kapott Oscart és két jelölést is kapott még utána, csak azon túl is rengeteg olyan alakítása volt (pl. Baby Jane-ben lévő is), amire simán kellett volna kapnia minimum egy jelölést. Ez is egy ilyen alakítása volt.

előzmény: csabaga (#2)

2020-03-29 16:59:55 Autumn Leaves (1956) / Őszi falevél JcWh (5) #1

Egy remekbe szabott romantikus thriller egy csipetnyi noir hangulattal megspékelve, Robert Aldrich rendezésében, Joan Crawford és Cliff Robertson "powerhouse" alakításával, valamint Nat King Cole által énekelt andalító filmzenével. Nincs itt mit ragozni, egyszerűen zseniális film, amit főleg a színészek bombaerős játéka emel fel igazi magaslatokba. Joan Crawfordot nagyon durván mellőzhette az Akadémia, ha még ez az alakítása sem ért meg egy jelölést, de ugyanez Cliff Robertsonra is elmondható. Ez egy igazi ismeretlen gyöngyszem, amit egyébként a Mi történt Baby Jane-nel című remek thriller-horror "kistestvérének" tartanak, csak itt Bette Davis helyett Cliff Robertsont kapjuk Crawford mellé.
Készítettem magyar feliratot a filmhez, aki szereti az igazán nagy alakításokat egy klasszikus drámában, annak mindenképpen ajánlott.

2020-03-22 17:24:22 Dangerous Crossing (1953) JcWh (5) #1

Elég jóféle B-filmes noir volt ez, iszonyatosan jó alapsztorival, alapvetően jól alakító színészekkel, nagyon jó helyszínekkel és fényképezéssel. A luxus óceánjáró sokféle helyszínnek adott lehetőséget, a végtelennek tűnő folyosóival kicsit a Titanicra emlékeztetett. De a leginkább a ködbe burkolózó fedélzeten játszódó jelenetek tetszettek, ahol a "háttérzenét" a hajó egyenletes időközönként megszólaló, hátborzongató ködkürtje adta. A gyönyörű Jeanne Crain a főszerepben alapvetően jó volt, nála nyilván voltak sokkal erősebben alakító nők Hollywood aranykorában, de számomra mégis mindig olyan rokonszenves és szerethető. Nem hosszú film és épp ezért minden perce élvezhető.

2020-03-18 18:27:39 Dear Wife (1949) JcWh (5) #1

A "Dear" sorozat második része a nagy sikerű Dear Ruth után, amivel William Holden visszatért a filmvilágba a második világháború után, egyelőre mint vígjátékbeli sztár. Igazából a második rész elég klisés mai szemmel nézve (a Dear Ruth-beli lánykérés után itt az após-vej ellentétre helyeződik a hangsúly), de a legkisebb mellékszerepet betöltő színészig annyira zseniálisan játssza mindenki a szerepét, hogy végeredményben fenomenális szórakozást nyújt a film. Holden nevén kívül nem sok színész neve lehet ismert, de Edward Arnold, Billy De Wolfe és Mona Freeman mindenképp említést érdemelnek még.
Nekem ez a folytatás jobban is tetszett, mint az első rész, de akit érdekel a "Dear" sorozat mindenképp kezdje a sort az 1947-es Dear Ruth-al, mert anélkül a gag-ek fele nem érthető ebben a filmben. Valahol a bájos vígjáték és a screwball comedy között helyezkedik el a film, amely a színészek miatt mindig megéri a megtekintést.
Mindkét filmhez készítettem magyar feliratot.

2020-03-07 17:23:38 The Earthling (1980) / A völgylakó JcWh (5) #4

Még egy utolsó megjegyzés: a filmnek két verzióját is kiadták Blu Ray-en (International Cut és US Cut) és egyaránt elérhető már mindkettő a neten. A népszerűbb és általam is jobban kedvelt verzió (amihez a feliratot készítettem) a US Cut, de igazi csemege az International Cut is, amely a már forgatás alatt rákkal küzdő és nem sokkal később meghalt rendező kissé depresszív látásmódját viseli magán. Érdekes volt látni a két verziót együtt, némileg ki is egészítették egymást, de az újradolgozott, csodálatos zenei alappal megtoldott amerikai verzió mérföldekkel jobb, így mindenkinek csakis azt tudom ajánlani.

2020-03-04 19:03:09 Streets of Laredo (1949) JcWh (5) #1

Kellemes kis technicolor western a múlt század közepéről, ami több különlegességgel is rendelkezik a korabeli westernekhez képest. A történet fő súlypontja a törvény két oldalára került (hármas-)barátság fenntartásán van, de ezt még megspékelték egy szerelmi háromszöggel is.
A karakterek változásai nagyon ügyesen vannak vezetve, a történet "jó" és "rossz" karaktere(i) a film elején még "egy csapatban játszva" egyaránt szimpatikusak, majd lassan távolodva egymástól kialakul a tipikus jó-rossz ellentét. Emellett nem megszokott a film főhősének perifériára helyezése a történet elején, majd fokozatos megerősítése/felépítése a film végéig. Ráadásul hősünk (egy tipikus western hőshöz képest) teljesen emberszerű lénynek tekinthető, amelynek megformálására William Holdennél jobb színészt nem is találhattak volna, aki minden szerepét olyan emberközelien/realisztikusan és ezáltal pont kellő érzelemmennyiséggel játszotta el.
Műfajok (vígjáték-dráma) és történetszálak (barátság-szerelem-akció) tökéletes ötvözete a film, amely ragyogó technicolor színeivel, fülbemászó filmzenéjével és William Holden, valamint a többi színész ragyogó alakításával biztosan nem okoz csalódást a western rajongóknak.
A filmhez készítettem magyar feliratot, töltsétek és nézzétek bátran. :)

2020-02-28 19:07:15 Network (1976) / Hálózat JcWh (5) #29

Ha már ez a nap filmje kicsit fényezném még ezt a zseniális mesterművet. Már többedjére néztem meg, de mindig földhöz vágott és talán nem is első nézésre ütött nálam a legjobban, valahogy mindig újabb gondolatokat ébreszt bennem ez a történet. Lehet, hogy minél többet tapasztalok meg a világból, annál többet tud mondani ez a film. Az biztos, hogy kell egy bizonyos mennyiségű tudásanyag a megfelelő élményhez (globalizációról, multik és média működéséről, kőolajválságokról, stb.). Engem érzelmileg is meg szokott érinteni a történet, hála Beatrice Straight, de főleg William Holden szívfacsaró alakításának. Meghatározó filmélmény.

2020-02-18 15:27:45 Siamo donne (1953) / Nők vagyunk JcWh (5) #1

Öt külön kisfilm összefűzéséből álló alkotás, amelyben betekintés kaphatunk milyen is volt filmsztárnak, de elsősorban nőnek lenni az 50-es évek (olasz) filmiparában és azon kívül. Az öt részből a többség inkább drámai hangvétellel rendelkezik: Isa Miranda és Alida Valli része mellett egy felvezető, szereplőválogatásos rész hivatott bemutatni a női színészek és sztárok mindennapi nehézségeit. Ezek a drámai kisfilmek elég lightosra sikeredtek (főleg mai szemmel tekintve, tudatában pl. Judy Garland és egyéb színésznők sorsának), kicsit lehetett volna mélyíteni a dolgot, de egy 50-es évekbeli filmtől az is nagy szó, hogy ilyen témát megpróbál feltárni. Kissé meglepett, de pont Ingrid Bergman és Anna Magnani részei képviselték a vígjáték műfaját. Nem hittem volna, hogy Rossellini-Bergman párosa valaha is így megmosolyogtat/megnevettet. A drámai részek gyengesége miatt négyest akartam adni, de ahogy Ingrid Bergman hadakozott egy tyúkkal 20 percen keresztül az bearanyozta a napomat, így ment az ötös. :D

Úgy látszik Hollywoodot nagyon izgatta 1960-ban az unatkozó közép- és felsőosztálybeli házas férfiak és nők más házas emberekkel szövődő románca. Nem is olyan rég láttam a Strangers When We Meet-et Kirk Douglas és Kim Novak főszereplésével, ami drámaian próbálta ezt a jelenséget bemutatni. Én magam is meglepődtem, de ez a vígjáték-dráma ötvözet valahogy jobban tetszett a témához, talán azért mert pontosan tudtam hogy mi lesz a film kimenetele, így a váratlan poénok fenntartották végig a figyelmemet. Habár a Douglas-Novak páros egyértelműen jobban mutatott a vásznon, azonban a két legendás komikus Bob Hope és Lucille Ball közötti kémia sokkalta jobb volt, a drámai szálat és (természetesen) a vígjáték szálat is tökéletesen hozták. Nem is hittem volna, hogy az Oscar-gálák történetének leghíresebb műsorvezetője, az állandóan komédiázó Bob Hope ilyen prímán tudja hozni a romantikus főhős szerepét. A sztori végkimenetele kiszámítható (legalábbis annak aki már látott korabeli Hollywoodi filmeket), de a drámát lazító poénok és főleg Hope és Ball lenyűgözően jó játéka engem levett a lábamról.

2020-01-25 17:36:09 Boots Malone (1952) JcWh (5) #1

Egyszerre érdekes és szívet melengető zsokédráma, ami csúnyán feledésbe merült, pedig William Holden pályafutásának egyik legkiválóbb alakítása látható benne. Egyszerűen zseniális amit ez az ember az arcmimikájával és a szemeivel tudott művelni!
De nem csak Holden arcáról készült közeli felvételek miatt éri megnézni a filmet, hanem a ragyogó gyerek színész, Johnny Stewart miatt is, akinek Hollywoodi karrierje röpke 5 évig tartott...kár érte. Közte és Holden között nagyszerű volt a kémia, egy-két drámaibb jelenetben egyszerűen csodát műveltek! Emellett pedig elég részletes képet kaphatunk a zsoké kiképzés menetéről. Ami még említésre méltó, az Elmer Bernstein hangulatos aláfestő filmzenéje, ami ha jól tudom az egyik első komponálása volt.
Érdemes néha ismeretlen filmeket is próbára tenni, mert ilyen gyöngyszemekre bukkanhat az ember! Nálam ez bizony egy Top10-es Holden film!
Készítettem feliratot a filmhez, nézzétek bátran.

2020-01-12 19:15:02 Stone Pillow (1985) JcWh (5) #1

Egy lány, aki beépül a New York-i hajléktalanok közé, hogy munkájához információkat gyűjtsön. Ez önmagában már tökéletes témaválasztás, de a kivitelezés is nagyszerűre sikeredett egy TV-filmhez képest. És a főszereplő hajléktalan nőt, az 50-es évek nagy nevettetője és sitcom királynője, Lucille Ball alakítja csodálatosan. Ball egyszerre tudja érzékeltetni karakterének drámaiságát, ugyanakkor csípős odaszólásaival és pár ismert gag-jével sokkal élvezhetőbbé teszi a filmet. Szinte dokumentumfilmszerűen megismerhetjük a hajléktalanok világát New York-ban és legfőbb skilljeiket az életben maradáshoz. A dokumentarista jelleget nagyban lazítja a két főszereplő nő közötti érzelmi interakciók, illetve a Ball által alakított nő "lerongyosodásának" története. A lezárás kissé erőltetett, de amerikai film révén ez nem is olyan meglepő. Igazi csemege ez a 80-as évek kedvelőinek, akik egy hajléktalan szemével is szeretnék látni New York sötét oldalát. Ball játéka miatt pedig még jobban megéri megnézni a filmet!

2019-12-31 14:10:51 Sudden Fear (1952) / Hirtelen félelem JcWh (5) #1

Hitchcock-típusú suspense thriller-dráma, amely simán felér a mester pár jobb munkáihoz, de ez mind elég nehezen menne, ha nem egy olyan színészóriás lenne a főszereplő, mint Joan Crawford. Aki Crawfordot még csak a leghíresebb filmjeiben látta (Baby Jane, Mildred Pierce, stb.) az még csak a felét látta a színésznő fantasztikus tehetségének. Szinte minden létező emberi érzelem megjelenik a film során Miss Crawford arcán és szavak nélkül is elkápráztatja a nézőket. Szerintem élete leggrandiózusabb alakítását nyújtotta itt (bár nehéz eldönteni, mert szinte minden filmjében fantasztikus).
Emlékszem pár éve pont szilveszterkor egy régi filmeket nem igazán kedvelő társasággal néztem meg a filmet és kivétel nélkül mindenki le volt nyűgözve attól, de még inkább Joan Crawford színészi teljesítményétől. Én minden egyes megtekintésnél újra és újra elképedek, hogy mikre volt képes ez a legendás színésznő. Kell a francnak CGI, amikor egy alakítás jobban tud szórakoztatni és az érzelmeinkre is nagyobb hatással tud lenni.
Pár éve készítettem magyar feliratot a filmhez, de láttam azóta született egy újabb fordítás is.

2019-12-23 20:03:49 Father Is a Bachelor (1950) JcWh (5) #1

William Holden egy újabb arca, amit garantálok, hogy senki sem láthatott sehol máshol! Ugyanis az alapvetően cinikus és keménynek mutatkozó Holden a filmben öt árva (rendkívül aranyos) kisgyerek nagybácsija lesz önként és persze a film végére megpuhítják a férfi szívét. Ráadásul Holden többször dalra is fakad, igaz nem a saját hangján, de piszok jól imitálja az éneklést!
Van egy különös bája annak, amikor egy erősen maszkulin kinézetű színész cuki kisgyerekek mellett mutatkozik és ráadásul ilyen jól ki is jön velük. Holdenről saját fiai is úgy nyilatkoztak, hogy gyerekkorukban apjuk volt a legnagyobb "gyerek" a családban és ez annyira érződik ebben a filmben. :)
Aki egy kis nyarat, jókedvet, dallamos zenéket és egy végtelenül kedves William Holdent szeretne az otthonába, annak az ünnepekre is ajánlom ezt a filmet.
Magyar feliratot készítettem a filmhez, nézzétek bátran.

2019-12-16 19:16:38 Caged (1950) JcWh (5) #1

Teljesen felfoghatatlan mennyire erős volt a Hollywoodi filmgyártás a 20. század közepén! A női főszereplő Oscar-jelöltek mindegyike makulátlan és emlékezetes alakítást rakott le az asztalra, talán ez volt minden idők legkeményebb ligája, úgy hogy még sok erős alakítás nem is kapott jelölést (pl. Joan Crawford az Átkozottak nem sírnak-ért vagy a Harriet Craig-ért.) Gloria Swanson, Bette Davis, Judy Holliday és Anne Baxter mellett a gyönyörű Eleanor Parker játéka is zseniális volt ebben a női börtöndrámában, amely mint film is simán megállja a helyét a Sunset Blvd., az All About Eve és a Born Yesterday mellett. Őszintén szólva, ha nekem kellett volna egymagam döntenem kinek adjam a szobrot, igencsak meg lettem volna lőve. Le a kalappal minden jelölt színésznő előtt, összehasonlíthatatlan mindegyik alakítása a manapság jelölt alakításokkal.
A film nagyon elmésen állít görbetükröt az amerikai igazságszolgáltatás és a börtönökben tapasztalható helyzet elé. A film nézése esetenként elég megrázó volt, hiába női film (férfi karakterek alig vannak) simán felveszi a versenyt a korabeli legkeményebb férfi krimikkel. A megrázó élményhez nagyban hozzájárult a termetes Hope Emerson félelmetes, Oscar-jelölt alakítása. Agnes Moorehead neve láttán egyből arra gondoltam, hogy ő valamilyen visszataszító szerepet fog játszani (mint általában), de nagy meglepetésemre ő alakította a film legszimpatikusabb alakját. A börtön többi lakóit alakító színésznők is egytől-egyig brillíroztak. Az ártatlan külsejű Parker karaktere a film végére teljesen kifordul önmagából és szinte egy másik embert láthatunk magunk előtt, ami Miss Parker ragyogó alakításának érdeme.
Ideje, hogy Eleanor Parkerre ne (csak) úgy gondoljunk, mint a Muzsika hangja gonosz bárónéjára, hanem mint Hollywood aranykorának egyik kiemelkedő tehetségű színésznőjére.
Megrendítő erejű film egy jó nagy adag, ma is aktuális üzenettel. Erősen ajánlott minden noir és krimi rajongónak.

Olyan ez a film, mintha egy 50-es évekbeli film noirt összegyúrtak volna egy 70-es évekbeli drámával és így kijön ez az utánozhatatlan hangulatú 60-as évekbeli alkotás. A bűnös és romlott nagyváros tematikája (ami tipikus noiros téma) vegyül a városi társadalom sokszínűségével (ami a kemény cenzúra feloldása után a 70-es évekre emlékeztethet).
Van két huligán (az egyik a fiatal Martin Sheen), egy hajléktalan, egy meleg férfi, egy fekete házaspár, egy idős házaspár, egy középkorú pár, két katona, egy fiatal szerelmespár, egy középkorú férfi és egy kisgyermekes házaspár...a háttérben pedig folyamatosan a metró zúgását hallani. A nyomasztó érzés, hogy az ember össze van zárva veszélyes(nek tűnő) emberekkel szerintem senkinek sem ismeretlen és itt szinte átragad ez az érzés a nézőre is. A film nagyon hatásos és tartalmas, ma is releváns üzenettel rendelkezik, amit megkoronáz a színészek remek alakítása. Külön érdekesség, hogy a két fiatal huligán éppen az 50-es évek filmjeiből (főként mellékszerepekből) ismerős színészeket terrorizálnak (Thelma Ritter, Gary Merrill, Jan Sterling).
Régen nem éltem át ilyen emlékezetes filmélményt és a film lezárása egyszerűen zseniális!

2019-12-02 19:09:01 Tea and Sympathy (1956) JcWh (5) #1

Amikor nekiültem a filmnek, azt hittem, hogy egy kellemes kis technicolor drámát fogok látni egy fiatal fiú és egy középkorú nő szerelméről (amit a film leírása és plakátja is sugall). Ehelyett olyan meglepetésben volt részem, amit legmerészebb álmaimban sem vártam volna egy Hollywood aranykorában készült filmtől, amikor igen erős cenzúrázás volt érvényben.
A filmről ugyanis üvölt, hogy alapvetően a melegek kirekesztéséről és azok káros következményeiről szól. Utánaolvasva a dolgoknak valóban kiderült, hogy a feldolgozott színdarab erről szólt, csakhogy az erős cenzúrázás miatt elég radikálisan bele kellett nyúlni a történetbe a megfilmesítésnél. Így lett a főszereplő meleg karakterből egy olyan lányos viselkedésű, de heteroszexuális fiú, aki a nők társaságában jobban érzi magát, valamint nyilván emiatt kellett ezt a karaktert összehozni a Deborah Kerr által alakított középkorú nővel. A film nagyon elmésen (megfelelve a cenzoroknak) a homoszexualitás helyett a heteroszexualitást vette célpontba és a "férfiasság" kérdését kezdte el boncolgatni, illetve azt hogy milyen alapon közösítik ki azokat, akik nem felelnek meg a férfiasság kritériumainak. John Kerr és Deborah Kerr (nincs köztük rokonsági kapcsolat) remek választás volt a főszerepre, ahogy az alfa hímet megtestesítő Leif Erickson is. Igazán drámaian és hatásosan mutatták be, hogy hová vezethet az, ha valakit (bármi miatt) kiközösítenek és nyomást gyakorolnak rá, hogy tagadja meg önmagát.
Ez a film bátran ajánlható olyan embernek, aki anélkül akar "meleg filmet" nézni, hogy bármi szó esne a homoszexualitásról, viszont ehhez jól kell "olvasni" a sorok között. Az 50-es évek Hollywoodja ismét bebizonyította számomra, hogy a filmgyártás aranykora volt. Ennek a filmnek pedig témája és bátorsága révén a legnagyobbak között lenne a helye.

2019-11-26 18:53:31 Dear Ruth (1947) JcWh (5) #1

Ez az a film, aminek a két főszerepét játszó színész nevéből (William Holden és Joan Caulfield) alkotta meg J. D. Salinger a Zabhegyező hősének nevét Holden Caulfieldet - hiszik ezt sokan tévesen, hiszen a film bemutatása előtt pár évvel Salinger egyik publikált írásában már felbukkan ez a név. Mindenesetre elég furcsa egybeesés. :)

A filmről: Könnyed, szórakoztató és nagyon bájos kis vígjáték, ami simán lemossa a mai vígjátékok nagy részét a pályáról. Na nem mintha hatalmasakat lehetne nevetni egy több mint 70 éves vígjátékon, de fülig érő mosolygást és kuncogást kiváltó jelenetekből bőven akad benne és garantáltan nincs szekunder szégyenérzetet kiváltó szituáció sem. A film fő erejét a remek forgatókönyv mellett (ami egy színdarab filmes adaptációja) a legutolsó kis szerepben is remekelő színészgárda adja, élükön William Holdennel és Joan Caulfielddel, de gyakorlatilag tényleg mindenkit megemlíthetnék.

Bármilyen hihetetlen is, de az Alkony sugárút előtt az ezekhez hasonló vígjátékok képezték Bill Holden fő érvényesülési lehetőségeit. A stúdióvezetőknek csaknem 10 évükbe telt mire felfedezték Holden szépfiús külseje mögött lapuló hatalmas tehetséget. Holden nem igazán kedvelte karrierjének ezen szakaszát (1947-1950), de nekem mégis nagyon sok kedvenc filmem van ebből az érából.
Magyar feliratot készítettem a filmhez, nézzétek bátran.

Már hónapok teltek el mióta láttam ezt a filmet, de folyamatosan eszembe jut, aminek legfőbb oka Fredric March káprázatos alakítása az özvegy, de újra szeretni akaró, idősödő férfi szerepében. Manapság olyan színészeket rajonganak körbe, akik csontsoványra lefogynak, súlyosan elhíznak, testi-mentális sérüléses személyt vagy éppen egy világsztárt imitálnak. March ebben az egyszerű kis filmben, a nem túl komplikált szerepében, pusztán azzal, hogy annyira tökéletesen közvetítette az érzelmeket, teljesen ledöbbentett (jó értelemben) és nem várt élményben részesített.
Párja, Kim Novak is erősen próbálkozott és önmagához képest egész jó kis alakítást hozott össze...persze ő inkább a külsejével vonta magára a figyelmet. Egy 56 éves férfi és egy 24 éves nő szerelme, amit természetesen a külvilág megbotránkozva fogad. Szinte ugyanaz a felállás mint Delbert Mann Oscar-díjas, Marty című filmjében. Nincs semmi különösebb a történetben, mégis a végeredmény (színészi alakítások, fényképezés, zene) sokkal hatásosabbnak tud bizonyulni, mint a mai filmek többsége.

Sokkal inkább pszichológiai dráma ez, mint akcióval telített háborús film, de a fő erejét egyértelműen a karrierjük csúcsán álló William Holden és Grace Kelly párosítása adja. Az 50-es évek nagy férfi és női ideálja mögött a háttérben pedig olyan erős mellékszereplők vannak, mint Fredric March és Mickey Rooney.

A történet maga nem valami erős, bár korántsem klisés és a korabeli háborús filmekhez képest a befejezés is igen formabontóra sikeredett (hála Holdennek, aki csak akkor vállalta el a szerepét, ha az írók hűek maradnak a regénybeli befejezéshez). Míg Holden bivalyerős alakításával (amiért simán megérdemelt volna egy Oscar-jelölést), addig Grace Kelly sugárzó szépségével kápráztatja el a nézőket.

William Holden egyik személyes kedvence volt ezt a film saját filmográfiájából, de minden bizonnyal a forgatás is emlékezetes maradt számára, hiszen a Vidéki lány alatt megkezdődött románca Kellyvel tovább folytatódhatott, illetve gyerekkorának egyik színészideáljával, Fredric Marchal is együtt dolgozhatott. (Micsoda véletlen, hogy March szerepére eredetileg Holden másik színész példaképét, Spencer Tracy-t nézték ki.)

Háború ide, háború oda, számomra a film legemlékezetesebb része, amikor Holden és Kelly a gyerekekkel fürdőzni mennek és nem várt vendégek toppannak be. :)

2019-11-07 19:10:12 The Earthling (1980) / A völgylakó JcWh (5) #3

Ez a gyönyörű film igazán megérdemelte, hogy végre Blu-ray-en is kiadják, a Kino Lorber csodálatos munkát végzett! A szívszorító történet és a fantasztikus filmzene mellett most már a pazar ausztrál tájakban és annak részleteiben is gyönyörködhet a néző.
Egy kis megható háttérinfó a filmmel kapcsolatban: William Holden és Ricky Schroder annyira jól kijött a forgatás alatt, hogy később Schroder két fiát is Holdenről nevezte el (Luke William Schroder és Holden Richard Schroder).
Ahogy láttam a felújított film már több platformon elérhető, amihez kicsit frissítettem a magyar feliratot.

2019-10-17 17:31:48 Imitation of Life (1959) / Látszatélet JcWh (5) #2

Elgondolkodtató és ma is relevánsnak számító téma (rasszizmus, feminizmus), szívbemarkoló történet, egyedi rendezői stílus, tündöklő színész(női) alakítások, pazar technicolor látványvilág, gyönyörű kosztümök és hatásos filmzene. Ennyi kell egy tökéletes filmélményhez, minden percét imádtam!

Azon kevesek közé tartozom, akik igazán kedvelik Douglas Sirk rendezői stílusát és ismerik munkásságának több filmjét. Az érzelmileg túlfűtött színészi játék és a szappanopera jellegű rendezés manapság tényleg elég szokatlannak tűnhet, de az csak akkor működhet igazán jól, ha megfelelő színészekre van bízva a kivitelezés. A főszerepekben lévő négy színésznő kitűnően ráérzett arra, hogy hol a határa a túljátszásnak és kihozták a maximumot szerepeikből. Különösen kiemelkedőt alakított Juanita Moore és Susan Kohner, de a csodás Lana Turner is minden pillanatban magára vonzotta a tekintetemet. A korszak tinisztárjává cseperedő Sandra Dee szokásos ártatlan kislányos szerepében tündökölt, azért egy erős jelenete neki is akadt. Az eredeti, 1934-es film Claudette Colberttel szintén jó, de nem nyújt akkora élményt mint ez a film. Sirk kétségtelenül ezzel a filmjével ért fel pályafutásának csúcsára.

2019-10-07 19:46:53 Those Were the Days! (1940) JcWh (5) #1

A romkomok és a vígjátékok időbeli szavatosságukat illetően igen csúnyán meg tudnak öregedni, azonban ez a 80 éves, érezhetően kissé B-kategóriás romkom mintha egy percet sem öregedett volna. Persze a történet elég sablonos és már akkoriban is az lehetett, de a kiváló karakterek és az azokat megtestesítő fantasztikus színészek teszik igazán szórakoztatóvá ezt a filmet. Sőt ez a film szórakoztatóbb és egyben bájosabb, mint a mai romkom termés nagy része. Bonita Granville személyében egy Oscar-jelölt színész is szerepel a filmben, de az igazi húzóerőt William Holden jelentette.
Elképesztő, hogy Bill Holden harmadik filmjében mennyire simán elvitte a hátán a filmet, ráadásul a neve már a cím felett szerepelt! Egy sportfilm-dráma és egy film noir-krimi után egy romkomban is remekelt Holden (ráadásul három különböző stúdiónál készültek a filmek). Igazi "sztár alapanyag" volt 22 évesen...kár hogy 10 év kellett ahhoz, hogy a stúdióvezetők és a toprendezők is felismerjék ezt.
A filmhez készítettem magyar feliratot.

2019-09-30 18:30:05 Sabrina (1954) JcWh (5) #36

Ez a film szerintem csak addig a pontig überzseniális, amíg Audrey Hepburn és William Holden karakterei közötti románc kibontakozását láthatjuk. Ez kb. a film játékidejének feléig tart és a báli táncjelenetben csúcsosodik ki, ami szerintem az egész film legemlékezetesebb része.
Miután Bogart átveszi Holden helyét, az addig szikrázó levegő egyszeriben megfagy és csak nagyon lassan enged fel a film végére. Természetesen Hepburn bája azért ellensúlyozza Bogart savanyúságát. Szerintem nem Bogart életkorával volt a fő probléma, hanem a színészi alakításával, ami a romantikus részét illeti (a munkamániás üzletembert kitűnően hozza). Mintha Bogart egy film noiros karakterének lightosabb verzióját alakítaná, nem igazán érdekes és hiteles mint romantikus főhős.
Bogart mellett Holden szintén kissé túlkoros a szerepében, de jóval hihetőbben alakítja a fiatal playboyt. Holden sokkal jobban értett a romantikához (a színészetben mindenképp), még olyan szerepeiben is 100%-ig hiteles tudott maradni, ahol elég túlkoros volt (Piknik) vagy ahol ki nem állhatta női szereplőtársát (A szerelem nagyon ragyogó dolog). Itt ahol a forgatás alatt egymásba is szertett Holden és Hepburn, különösen jó volt a kémia kettejük között, mondhatni valóságos érzelmeket lehet látni. A Holden-Hepburn románcról egyébként egy remek könyvet is kiadtak (Edward Z. Epstein (2015): Audrey and Bill).
A film forgatásának kulisszatitkai is megérnek egy utánaolvasást. Valahol konkrétan Bogart-Holden "viszályról" olvastam, ami szerintem egy kicsit túlzás. Tény, hogy nem kedvelték egymást...Előző, kevésbé ismert közös filmjük (Invisible Stripes, 1939) forgatásán is volt egy kis balhé, mivel Bogart szemét igencsak szúrta, hogy a 21 éves Holden második filmjében magasabb fizetséget kapott nála. Holden egy későbbi interjú során csak ennyit mondott Bogartról: "I hated that bastard."
Bogart fagyossága és néhány apróbb hiba ellenére Billy Wilder filmje így is zseniális és sokkal jobban ajánlható, mint a szinte minden elemében félresikerült és felesleges remake. A szinkronos verziót kifejezetten nem ajánlom, az eredeti hangokhoz képest szinte fájdalmas volt hallgatni.

2019-09-12 15:35:50 Mildred Pierce (1945) JcWh (5) #13

Tegnap volt szerencsém moziban is látni ezt a zseniális noir klasszikust és felejthetetlen élményt nyújtott. Minden elemében tökéletes mozi, ami nőközpontúságával jóval meghaladta a maga korát. Nem is tudok most hirtelen más jelentősebb noirt mondani, ahol a férfiak ennyire háttérbe vannak szorítva. Arról nem is beszélve, hogy van egy (feltételezhetően) leszbikus karakter is a nők között. Egyszerre érzelmes és elgondolkodtató film az anyaságról, az anyai szeretetről és a nők szerepéről a társadalomban. A színészek játéka a legkiemelkedőbb, élükön Joan Crawforddal, aki elementárisat alakított (mint mindig), de nálam így is a Sudden Fear-ben nyújtott alakítása a favorit. Szerintem ez a "női-noir" simán lepipál egy csomó férfi központú noirt...nálam olyannyira, hogy a Sunset Boulevard után ez a második kedvenc ilyen filmem.

2019-09-10 19:48:56 The Proud and Profane (1956) JcWh (5) #1

Ezt nevezem én elrejtett gyémántnak! Két Oscar jelölés, kétszeres Oscar-díjas rendező (George Seaton), Oscar-díjas férfi főszereplő (William Holden), hatszoros Oscar-jelölt női fő- és mellékszereplő (Deborah Kerr és Thelma Ritter), a stábtagok között pedig olyan nagyobb nevek találhatóak, mint Victor Young (zene) és Edith Head (jelmez).

Ezzel szemben IMDb-n 500 szavazat alatt igencsak alulértékelve, Rottenen még adatlapja sincsen és itt KT-n is 0 szavazat. Ahogy olvastam sok helyen a Most és mindörökkével hasonlítják össze a filmet és emiatt húzzák le az értékelést. Én a körülbelüli földrajzi hely (Csendes-óceáni térség) és Kerr-en kívül nem sok hasonlóságot tapasztaltam a két film között...

Csúnyán alulértékelt film, csúnyán alulértékelt színészekkel. A Seaton-Perlberg páros, ahogy a Vidéki lánynál, úgy itt is remek filmet hozott össze, ezúttal egy regény adaptációjából. A Vidéki lányhoz hasonlóan Seaton itt is kitűnő karakterábrázolást prezentál és nagyon jól használja a színészeit. A film a legnagyobb fordulatokat pont a karakterek kibontakozásában ígéri a múltjuk fokozatos megismerésével. Sőt a történet egyes elemei az akkor fennálló Hays-kódex határait is erősen feszegették. Szerencsére a befejezés sem sikerült "hollywoodiasra".

A színészek ragyognak szerepeikben, főleg Holden és Kerr. És mivel főként romantikus-drámáról van szó nem lehet amellett elmenni mennyire jól működik a kémia a két színész között, egy-egy jelenetben szinte izzik a levegő közöttük. A tőle igencsak szokatlan szerepválasztással és az addig szokatlan bajuszviseléssel ellentétben Holden itt sem tudott hibázni. A Picnic izomagyú és infantilis Hal Carter-je és a Híd a Kwai folyón übercinikus Shears-e között Holden egy teljesen más szerepben csillogtathatta meg tudását.

William Holden esetében már máshol kifejtettem, hogy mennyire nem irányul rá kellő figyelem és elismerés, azonban ez Deborah Kerr-re talán többszörösen igaz. Ha több bevételt termelt volna a film ezért jelölik Kerrt Oscarra és nem a borzalmasan giccses King and I-ért. Az általam amúgy is nagyon kedvelt színésznő itt különösen kitett magáért.

Míg Deborah Kerr a női főszereplő kategóriában hat jelöléssel és zéró győzelemmel tartja rekordját, addig Thelma Ritter is ugyanilyen számokkal őrzi a maga rekordját a legtöbb jelölést szerzett, de díjat nem kapó női mellékszereplők listáján. Ritter pályafutása során igen fajsúlyos filmekben szerepelt és mindig hozta a magas színészi nívót, ahogy ez itt sem volt másként, a fő szál mellett egy kisebb de igazán drámai mellékszálat vitt el a hátán.

Ha nem is egy klasszikussal van dolgunk, a jelenleginél mindenképp nagyobb elismerést érdemel ez az alkotás. Magyar feliratot készítettem a filmhez, a felirat leírásánál a film elérhetőségét is megadtam.

2019-09-02 19:35:49 Picnic (1955) / Piknik JcWh (5) #4

Akkor legalább onnan ismerős lehet a film néhányaknak Magyarországon is. :)
Amerikában a zseniális táncjelenet miatt nagy népszerűsége van, amiatt tényleg érdemes egyszer megtekinteni a filmet.

előzmény: critixx (#3)

2019-09-02 14:47:18 Picnic (1955) / Piknik JcWh (5) #2

Habár mi már májusban megünnepeltük, de az USA-ban ma kerül sor a munka ünnepére, amihez kapcsolódva (tudtommal) nem sok amerikai filmet készítettek, pláne összehasonlítva más ünnepekkel. Ennek a filmnek a története viszont szinte teljes mértékben erre az ünnepnapra korlátozódik. A hazai rendezvényeken egyre divatosabbá váló piknik szó miatt is érdemes megnézni ezt a kellemes kis filmet, ami bemutatja, hogy Amerikában az emberek mivel töltik/töltötték a napjukat ilyenkor. 50-es évekbeli blockbuster, ami Magyarországon szinte teljesen ismeretlen. A nyár lezárásához tökéletesen illő feelinges filmélmény technicolor színekkel és andalító dallamokkal megspékelve.

2019-08-07 18:44:42 The Fleet's In (1942) JcWh (5) #1

Ennek a musicalnek megvolt a maga ideje és fontos szerepe az amerikai történelemben. Ami miatt viszont elkülönül a többi musicaltől az a néhol extravagáns énekes és táncos, valamint stand-up comedy produkciók, illetve az hogy ezeket főként nők kivitelezték. Egy-két fellépő hölgy olyan mozgáskultúrát és arcjátékot mutatott be, hogy kicsit ledöbbentem. Abban is újszerű a film, hogy mintha megcserélték volna a nemi szerepeket és a nők kajtattak (néha igen rámenősen) a férfiak után. A színészek beleillenek ebbe az őrületes forgatagba: a hiperaktív Betty Hutton, a komikus Eddie Bracken (a Reszkessetek betörők 2-ből ismert játékboltos), de még a film fő sztárjának számító gyönyörű hangú Dorothy Lamour is passzol a közegbe.

Egyedül szegény William Holdenen tűnődhetünk el, hogy az ő kvalitásaival mi a fenét keres ebben a filmben. Viszont Holden jelenléte szigorúan a romantikus szálra korlátozódik, amit tőle megszokott módon kitűnően hoz. Mindenesetre a film sikeres volt és Holden rengeteg rajongói levelet kapott.

Végül említésre méltóak a filmben fellépő korabeli énekes és táncos sztárok és a felcsendülő kellemes, feelinges 40-es évekbeli dalok is. Összességében egy élvezhető, néhol extravagáns musicalről van szó, mindenféle komolyabb tartalom és (szerencsére) háborús propaganda nélkül. A filmhez készítettem magyar feliratot.

2019-06-26 19:05:24 The Blue Knight (1973) JcWh (5) #1

Egy igazi ritkaság került a kezembe, amikor beszereztem az amerikai televíziózás egyik első minisorozatát. Joseph Wambaugh kiváló regényét Robert Butler nagyon jól adaptálta a képernyőre, amit megfejel William Holden lehengerlő alakítása. A minisorozat bemutatása óta eltelt közel 50 év egyáltalán nem látszik meg rajta sem technikailag, sem egyéb (pl. polkorrektség) tekintetben. Habár rendőrfilmről van szó, közel sem a szokásos egy rejtélyes ügy megoldása van a központban (habár van benne egy ilyen szál), hanem sokkal nagyobb hangsúly helyeződik egy kiégett és megöregedett rendőr lelki világára. Egy szociológiai, társadalomföldrajzi tanulmánynak is elmenne a történet, amelyben láthatjuk hogy egy adott földrajzi területet bejáró rendőr az évek során a helyi társadalom különféle képviselőit megismeri és hogy tulajdonképpen ő maga is a társadalom részévé válik, szinte családjának tekinti az ottani embereket.

William Holden olyan bámulatosan és hitelesen játssza a címszereplőt, hogy ha nem ismerném Holden-t, mint színészt, azt hinném hogy mindig is rendőr volt egész életében. Holden játékával még az Oscar-jelölést szerzett Hálózat-beli alakítását is felülmúlja és teljesen megérdemelten kapott Emmy-díjat.

Holden mellett Lee Remick is csodálatos a szexis egyetemi tanárnő szerepében, aki jóval kevesebb játékidőt kapott, de végig tündököl amikor a képernyőn van. Az erős mellékszereplők között megtalálhatjuk még az idén Oscar-jelölést kapott Sam Elliott-ot is, aki szinte felismerhetetlenül fiatal és védjegyévé váló bajusza nélkül látható. De szerepel még jó pár nagy név, akik később futottak be igazán: Joe Santos, Anne Archer, Eileen Brennan, Vic Tayback.

A Warner Archive tavaly gyönyörű minőségben felújította ezt az elkallódott gyöngyszemet, ami hivatalosan az utolsó tételem volt William Holden filmográfiájából (és micsoda gyönyörű zárás volt!).
A minisorozat elérhető DVD formátumban, amihez készítettem magyar feliratot.

2019-06-05 16:53:13 S.O.B. (1981) JcWh (4) #2

Kétségkívül a film stílusa elég megosztó (nem véletlenül jelölték több kategóriában legjobb és legrosszabb díjakra is), ugyanakkor ez a "hisztérikus humor" valamilyen szinten egyedi is. Talán Edwards csak a kedélyeket akarta borzolni ezzel a túltolt stílussal és a káosszal, aminek a közepén William Holden higgadt karaktere és közvetlenül mellette a tengerparton játszódó apró mellékszál a kutyával és gazdájával még kontrasztosabbnak tűnik. Én nem nevezném tisztán vígjátéknak, hiszen a felszín alatt egy erősnek nevezhető drámai szál is húzódik, ami Hollywood abnormalitásaira próbál rámutatni. Edwards saját élményből inspirálódott, ugyanis a Wild Rovers (1971) készítése közben elég komoly vitába keveredett az MGM-mel, amely önkényesen megvágta a filmjét a tudta nélkül. Néhány fajsúlyos, Hollywood aranykorából ismert sztár (Julie Andrews, William Holden, Shelley Winters) mellett a 80-as évek feelingje és a film üzenete miatt azért megér egy próbát a film.

2019-05-25 19:43:14 Wild Rovers (1971) / Vad csavargók JcWh (5) #2

A Warner Archive nemrég kiadta ezt a western gyöngyszemet gyönyörű 1080p-ben, ajánlom mindenkinek a figyelmébe. Egy kis érdekesség a filmmel kapcsolatban, amit mostanában olvastam:
Blake Edwards felesége, Julie Andrews is járt a film forgatásán és a következőre emlékezett vissza:
"William Holden tulajdonképpen kinyújtotta a kezét és odaadta a filmet Ryan O'Neal-nek, de nem hinném hogy Ryan észrevette volna ezt."
Ha jól tudom a stúdió is O'Neal játékidejét akarta maximalizálni a vágásokkal (amit Edwards tudta nélkül csináltak meg). Mindezek ellenére a kritikusok mind Bill Holden alakítását méltatták, aki visszafogottan is ragyogó alakítást nyújtott. O'Neal pedig fiatal és jóképű volt, ami a szerepére szerintem bőven elég volt.

2019-04-17 19:34:47 Stalag 17 (1953) / A 17-es fogolytábor JcWh (5) #21

Az is mekkora balszerencse, hogy Audrey-val nem jöhettek össze a dolgok, ő volt élete egyetlen szerelme (és elvileg vice versa Audrey oldaláról). A Párizsi mesék forgatása ezért is volt pokoli élmény Holdennek. Majdnem be is fejezte utána a filmes karrierjét.

Szerintem testileg remekül nézett ki még '81-ben is, az arca valóban eléggé megöregedett az ital hatására, de a híres Holden-mosoly akkor is elkápráztatta a nőket. Utolsó párja, Stefanie Powers 25 évvel volt fiatalabb nála.

Hát sajnos a magyarországi DVD megjelenések száma édeskevés Holden majdnem 70 filmjéhez képest, ráadásul olyan alapvető klasszikusok maradtak le mint a Golden Boy, Our Town, Born Yesterday, The Moon Is Blue, Executive Suite, Picnic, The World of Suzie Wong...csakhogy a nagyobbakat említsem. Mostanság a Warner Archive és a Kino Lorber több filmjét is kiadta Blu-ray-en, ami nagyon örvendetes volt számomra. :)

előzmény: csabaga (#20)

2019-04-17 16:55:07 Stalag 17 (1953) / A 17-es fogolytábor JcWh (5) #19

Azt azért érdemes tudni, hogy Holden egy önmagába forduló alkoholista volt, csak ritkán fordult elő, hogy feltartotta volna egy film forgatását vagy konfrontálódott volna másokkal. Állítólag a II. világháborús szolgálata alatt szokott rá igazán az italra, amikor valahová Texas-ba, konkrétan a semmi közepére száműzték őt és más akkori amerikai celebet, elrejtve őket az emberek elől. Öccse pedig közben meghalt a harcokban. Kevesen tudják azt, hogy nagyon küzdött, hogy leszokjon az alkoholról, mindent meg is tett érte (klinikákra feküdt be, pszichológushoz járt), de belső szenvedését és magával való elégedetlenségét nem tudta máshogy elnyomni. Erős szervezete lehetett ha 63 évesen, a halála előtt sem volt semmilyen különösebb egészségügyi problémája.
Hollywood-ot és a színészkedést pedig nem igazán érezte magáénak, de maximalista lévén mindig kihozta magából a legjobbat. Alakításai annyira természetesnek és emberközelinek hatottak, hogy azok az Akadémia számára legtöbbször láthatatlanok maradtak. Szerencsére a Stalag 17-ben nyújtott alakítása elismerésre került.

2019-04-17 01:05:07 Stalag 17 (1953) / A 17-es fogolytábor JcWh (5) #17

Mivel ma van William Holden születésének 101. évfordulója ezért egy hosszabb bejegyzést írnék a filmről és Holden-ről, illetve néhány érdekességről is amiket mostanában olvastam. Előre is bocsi ha egy-két Offtopic becsúszik, de ahogy látom már elkelne egy kis frissítés ennek a filmnek a véleményszekciójára.

A filmről:
Talán nem kétséges, hogy ez a film egy egyedülálló alkotás. Ilyen (jó értelemben) furcsán nem sokszor éreztem magam egy film megtekintése közben, annyira zseniális a vígjáték és a drámai jelenetek vegyítése, hogy szóhoz sem lehet jutni. Ugyanakkor az egyensúly még sincs meg, a néző érzékelhetően többet kap a vígjátékból és kevesebbet a drámából. Szerintem több vígjáték elem már 1953-ban sem üthetett akkorát, már-már kicsit kínos néha Animal és Shapiro viccelődése, ugyanakkor vannak jobb pillanataik is. Az efféle viccelődés ilyen környezetben kétségkívül szokatlan és így újszerű is, ezért mindenképpen alapvető eleme a filmnek. Amiért kicsit haragszok a mindig zseniális Billy Wilder-re, hogy a filmet a hátán vivő és legsziporkázóbb alakítást nyújtó Holden-ről többször elvonja a figyelmet és sokáig nem is látjuk újra a vásznon. Ami számomra Animal és Shapiro helyzetét tovább rontja a filmben, hogy én például a Holden játszotta Sefton "lazáskodásán" többet tudtam nevetni/mosolyogni, mint például amikor mindig meggyújtja a gyufáját az egyik fogolytársán, vagy a tojás feltörős jelenet is zseniális. Ki kell emelnem, hogy Otto Preminger is pokolian jó volt. Tehát az arányok nem lettek jól eltalálva és ez a 21. században már jobban feltűnik a nézőnek, de ezzel együtt is örök klasszikus marad a film. Egyértelműen eredeti nyelven ajánlom a filmet, a szinkron sok mindent leront és elfed.
(A szereplőgárda utolsó életben maradt tagja, a Hoffy-t alakító Richard Erdman épp egy hónapja halt meg 93 éves korában. Nyugodjon békében.)

William Holden-ről és az Oscar-díjáról:
Nem tagadom, hogy Bill Holden a Sunset Blvd.-ben, a Network-ben és néhány másik filmjében is (pl. Executive Suite, Picnic, The Country Girl) jobban alakított, viszont abból a szempontból szerencsés hogy ezért kapta az Oscar-t, mert a Stalag 17-ben Holden az egyedüli sztár és senki nem lopja el előle a figyelmet (mint sok más esetben történt, pl. Gloria Swanson, Peter Finch vagy Alec Guinness). Holden 1950-ben nagy eséllyel indult a díjért és nagyot csalódott, 1953-ban a vesztesek nyugalmával ült be a ceremóniára és óriási meglepetés érte. Ő maga Burt Lancaster-nek adta volna a díjat, akinek le volt nyűgözve az alakításától. (Szerintem így is Holden volt a legjobb a kategóriában, ha nem is kimagaslóan.) Nem sokan számíthattak Holden győzelmére, érdemes megnézni milyen hátulra ültették és másodpercekig csak sétált a pódium felé. Hatalmas a differencia Audrey Hepburn díjátvételével (aki pont előtte vette át a díjat), aki csak egyet lépett és a színpadon volt. Szegény Holden időcsúszás miatt még beszédet sem tudott mondani, csak később a sajtó előtt.
Holden és a kritikusok szerint is csak a Sunset-nél ért veresége miatt kapta meg a díjat kárpótlásként. Az amúgy is önbizalom-hiányos Holden-ra továbbá az se volt jó hatással, hogy legnagyobb példaképe, az apja az Oscar-díj elnyerése után is elítélendőnek tartotta a színészi szakmát és nem gratulált fiának. Felesége, Brenda Marshall egykori színésznő pedig féltékeny volt Holden-re és minden alkalmat megragadott hogy letörje Holden önbizalmát. Állítólag Holden a 60-as években (alkohol hatása alatt) belevágta a szobrot a Nápolyi-öbölbe egy jachtos nyaralás alatt.
Már több mint egy éve készítek feliratokat Holden filmjeihez és elérhetővé teszem mindenki számára, valamint William Holden magyar nyelvű Wikipedia szócikkét is én írtam meg. Illetve ma Holden születésnapja alkalmából egy önéletrajzi dokumentumfilmjéhez (William Holden: The Golden Boy) is megosztottam magyar feliratot. Érdemes megnézni, több híres színész és rendező is beszél Holden-ről benne. Kicsit méltatlannak találtam, hogy más Hollywood aranykorabeli színészhez képest William Holden neve mennyire megfakult, főleg Magyarországon. Szerintem amit lerakott az asztalra több mint 40 éves filmes karrierje alatt, sokkal nagyobb ismertséget érdemelne.

Igen, és akkor már azt is meg kell említeni, hogy ő volt az első nő, aki televíziós stúdió elnöke volt (miután 1962-ben kivásárolta volt férjét, Desi Arnaz-t). És érdekes a párhuzam Holdennel (azontúl hogy kb. ugyanakkor lendült fel a karrierjük), mivel ő pedig filmgyártó vállalatot alapított Toluca Productions néven, de csak egy filmig (Toward The Unknown, 1956) bírta Holden és felszámolta a céget. Majd helyette egy kenyai vadrezervátumot hozott létre, ami még ma is működik. Mindketten nagy favoritjaim Hollywood aranykorából.

előzmény: critixx (#2)

Bárcsak ma is készülnének ilyen jó kis vígjátékok, amik mindenféle alpáriság és kínos pillanatok nélkül is tudtak szórakoztatóak és természetesek lenni. Ráadásul ez egy vállaltan B-filmnek készült alkotás volt, ami viszont olyan erős fő- és mellékszereplőkkel van felturbózva, hogy már csak miattuk is teljesen nézhető ez a film.
Lucille Ball minden idők egyik legnagyobb komikája volt, akinek volt egy sajátos komikus eszköztára, amelyet három évtizeden keresztül, három TV-sorozatban járatott a csúcsra (I Love Lucy, The Lucy Show, Here's Lucy). Itt filmes karrierje leívelésén volt már, de felfedezhetőek már a Ball-féle helyzetkomikum elemei.
William Holden filmbéli arcát szerintem nem sokan ismerik, pedig a Sunset Boulevard előtt főként vígjátékokban szerepeltették, mivel a stúdióelnökök a szépfiús külsején kívül nem láttak benne igazi karakteres tehetséget. Hát óriásit tévedtek, ugyanis egy ilyen súlytalan kis vígjátékban is olyan kiemelkedő alakítást volt képes produkálni, hogy azt önmagában is öröm nézni.
És hát a mellékszereplők is topkategóriás színészek, akik akkoriban igen népszerűnek számítottak. Érdemes felkeresni az I Love Lucy 4. évadjának "Hollywood at Last" című epizódját, ahol Lucille Ball William Holden-nel a sorozat legemlékezetesebb pillanatait hozták össze.
Ehhez a filmhez és a sorozat epizódhoz is készítettem feliratot, érdemes időbeli sorrendben megnézni őket, akit érdekel.

2019-02-09 16:58:31 The Turning Point (1952) JcWh (5) #1

Bill Holden Sunset Blvd. (1950) és Stalag 17 (1953) közötti kisebb "mélyrepülő" korszakában született filmje, ami egyben utolsó noir-ja is (ami igazából inkább krimi). A Sunset sikere után Holden-nek csalódnia kellett, mert az igazán jó felkérések még pár évig elkerülték, habár az 1953-as felívelésig is egészen jó szerepeket kapott az 1950 előtti időszakhoz képest.
Alapvetően a film nem mutat újat sem a krimi, sem a film noir műfaján belül, de egy korrekt, izgalmas és tartalmas alkotásban lehet részünk. Holden szokás szerint tökéletesen alakít és egymaga viszi hátán a filmet, ami mellé Edmond O'Brien és Alexis Smith asszisztál. A történet nagyon jól építkezik, Holden karaktere szépen összeköti a film egyes szálait és rámutat a történet fő mondanivalójára is. A film egy kisebb jelentével (amelyben Holden karaktere vélhetően ott éjszakázik legjobb barátja barátnőjénél) még az akkor létező production code-ot is feszegeti. Izgalmas történet, érdekes mondanivaló és a cinikus újságíró szerepében remekelő Holden. Aki benevez erre a filmre, az biztos nem fog unatkozni.
Készítettem feliratot a filmhez, tölthető a netről.

2019-01-28 16:27:25 Network (1976) / Hálózat JcWh (5) #28

Ez a film óriási pofonként súlyt le nézőjére a média és a világ működésére, valamint azok társadalmi következményeire való rávilágítás által, amelynek aktualitása az 1976-os bemutatás óta nemhogy változatlan maradt, de (sajnos) fokozódott is.
Véleményem szerint a film központjában a William Holden által játszott Max Schumacher állt, akinek személyes kapcsolatain keresztül (legjobb barát, szerető, feleség) láthattuk a média káros hatásainak kisugárzását az egyén életére is, illetve ő az egyedüli aki ebben az "őrült világban" képes józanul és emberien gondolkodni. Holden a film fő üzenetének "szócsöveként" is funkcionál. A szerelemi szál nemhogy indokolt, de talán az egyik olyan fontos aspektusa a történetnek, amely még közelebb viszi a film alapvető üzenetét az átlagnézőhöz több hétköznapibb helyzetbe ágyazva azt. Érdekesség, hogy Holden minden más Oscar-díjat elnyerő színésszel szerepel egy jelenetben, de ők egymással nem. Ez is erősíti Holden karakterének központi szerepét.
A párbeszédek és monológok zseniálisak, a film hemzseg a filmtörténeti jelentőségű idézetektől. Mindhárom kedvenc jelenetem William Holden-hez kötődik (főként a filmvégi monológja), aki mellett Beatrice Straight és Faye Dunaway is bravúrozik. Szerintem semelyik szinkron nem képes visszaadni a színészek zseniális alakítását, így aki teheti eredeti nyelven tekintse meg.
Kár hogy ilyen filmeket jobbára csak interneten lehet fellelni, iskolai tananyagnak kéne lennie.

Nem a kedvenc Holden, sem Hepburn filmem, de több szempontból is élvezetes darab, amihez mindenképpen szüksége van a nézőnek némi háttérinformációra a korról és a két főszereplőről. A két színész filmes karrierjére és magánéletére való utalásokon túl még említésre méltó a film, mint a Holden-Hepburn románc második felvonása.
Nemrég jelent meg a két színész románcát és önéletrajzát bemutató könyv (E. Epstein (2015): Audrey&Bill), amelyben ez a film a Sabrina (1954) mellett fontos szerepet töltött be mindkét színész életében. Közel tíz év elteltével a vásznon ugyanúgy vibrált a levegő Holden és Hepburn között és a film egyik kulcsjelenetében olyan mintha a szerelmükről és a saját életükről beszélnének, ami még szívbemarkolóbbá teszi a jelenetet. William Holden számára különösen nehéz volt a forgatás, aki ekkor alkoholproblémájának egy rosszabb periódusában volt és még Audrey-val is szembesülnie kellett. Nem sokon múlott, hogy Holden feladja színészi karrierjét a forgatás után, de egy másik színésznő (Capucine) átmenetileg kihúzta a gödörből.
A másik fontos dolog, hogy inkább eredeti hanggal érdemes megnézni a filmet, már csak a románc miatt is. Holden filmjeit amúgy sem szeretem szinkronnal nézni, hiszen Bill mesterien bánt a hangjával is és ez minimum egy fokkal emeli a film élvezeti értékét.
Mindamellett, hogy elég kusza a történet és sokszor elég bárgyúnak tűnhet (ha nem tudjuk/vesszük észre a mögöttes infókat), én nagyon jól szórakozok mindig a filmen és a két színészóriás és a vásznon is megjelenő szerelmük egyértelműen öt csillagossá teszik számomra a filmélményt. Viszont a filmet csak néhány főbb Holden és/vagy Hepburn film után érdemes megnézni, de mindenképp csak a Sabrina (1954) után.

Igazán megható karácsonyi film, nem véletlenül nevezik a '60-as évek egyik "legkönnyfakasztóbb" filmjének. Végre nem egy átlagos karácsonyi film, hanem egy kőkemény dráma és egy tündérmese határán egyensúlyozó alkotás. A több nemzetből verbuvált színészek (USA: William Holden, FRA: Bourvil, ITA: Virna Lisi) fantasztikusak és a filmzene is nagyon kellemes. William Holden a szintén 1969-es Vad banda Pike Bishop-ja után éles váltással ebben a filmben egy leukémiás kisfiú aggódó apukáját alakítja, ami színészi kvalitásainak sokrétűségét bizonyítja. A film egyébként francia-olasz kooperációban született, így eredetileg franciául jelent meg és utólag angolul is szinkronizálták. Magyar szinkronnal elérhető a film, de a francia verzióhoz magyar felirat is található.

2018-12-09 16:56:18 The Lion (1962) / Az oroszlán JcWh (5) #1

Kedves, fordulatos, családi kalandfilm egy híres oroszlán színésszel, Zambával a főszerepben, akinek külön IMDb profilja is van. A film megvalósítása nagy részben William Holden-nek köszönhető, aki sokat lobbizott egy Afrikában forgatott filmért, amit végül el is ért, ráadásul a saját kenyai birtokán vették fel a jeleneteket. Annál szomorúbb volt Holden, amikor megbukott a film az amerikai mozikban, habár (szerintem) ennek nincs sok köze magához a történethez, illetve a ragyogó színészi alakításokhoz. A nagy "Afrika imádó" Holden zseniális húzással ebben a filmben pont olyan karaktert játszik, aki idegenkedve viszonyul ehhez a környezethez és részben emiatt is olyan élvezhető ez a film. A többi színész közül egyértelműen a 12 éves Pamela Franklin emelhető ki, illetve a film igazi sztárja, Zamba, akik baromi jól egymásra tudtak hangolódni. Délutáni kikapcsolódáshoz tökéletes ez a film, ami nézőjét még egy izgalmas szafarizásra is elinvitálja.
Egyszer mindenképp érdemes megnézni, feliratot készítettem hozzá.

Én igazán jól szórakoztam ezen a filmen, annak ellenére, hogy több helyen igencsak le van pontozva, illetve még William Holden saját bevallása szerint is ez volt karrierjének legrosszabb filmje. Persze, ez nem egy Born Yesterday, de a maga műfaján belül (screwball comedy) egy szórakoztató darab. Holden mindig is drámai színésznek tartotta magát, ezért lehet hogy a vígjátékait nagyon kritikus szemmel nézte, fiatalon jól állt neki az efféle mókázás. Holden mellett ott van még egy pályája kezdetén álló és később ugyancsak Oscar-díjassá váló színésznő, Susan Hayward. A történet az "Out of the Frying Pan" című színdarabon alapul, amely kifejezés tömören azt jelenti, hogy a rossz helyzet megoldásaként egyre rosszabb és rosszabb helyzetbe jut az ember. A film is kb. erről szól, ahogy három-három kezdő színész és színésznő próbál meggyőzni egy színházi producert a leszerződtetésükre, illetve ott van az a ma már kevésbé problematikus helyzet, hogy a fiúk és a lányok egy lakást bérelnek. A szórakozást tovább növeli egy héliumhangú lány, akinek tényleg az a valódi hangja.
Készítettem feliratot a filmhez. A felirat leírásában a film elérhetőségét is megadtam.

2018-11-12 19:28:45 The Country Girl (1954) / A vidéki lány JcWh (5) #7

Hát igen, Holden-nek nem igazán volt szerencséje az Oscarral. Ahol nyernie kellett volna (Sunset Blvd. 1950, Network 1976) ott nem nyert és ahol kevésbé érdemelte meg (Stalag 17 1953) ott elvitte a díjat. És ezen kívül voltak még olyan erős alakításai, amik a jelölésig sem jutottak (Golden Boy 1939, Executive Suite 1954, Picnic 1956 stb.).
Természetesen Bing Crosby alakítása is jelölést érdemelt, és maga a film a három főszereplő kitűnő játéka nélkül nem működne.

előzmény: csabaga (#6)

2018-11-12 15:50:05 The Country Girl (1954) / A vidéki lány JcWh (5) #5

Így Grace Kelly születésnapjának és William Holden halálának évfordulóján gondoltam újranézem egyik közös filmjüket (a másik a Toko-ri hídjai ugyancsak 1954-ből van). Alakításaikat tekintve Grace Kelly-nél ez az első kedvencem, míg William Holden-nél Top 5 kedvenceim közé tartozik. Ez egy tipikusan olyan film, amit ezredjére újranézve is ugyanúgy élvezek. Ez elsősorban a bravúros színészi alakításoknak és a film hangulatteremtésének köszönhető, és kevésbé a történet izgalmainak vagy tartalmának. Grace Kelly ezért a szerepért kapott Oscar-díja az egyik legvitatottabb a díjátadók történetében, de szerintem megérdemelten kapta meg (habár Judy Garland is pazar alakítást nyújtott a Csillag születik-ben). Viszont kérdéses, hogy Bing Crosby jelölése mellett vajon Holden-t miért nem jelölték a díjra, hiszen élete egyik legjobb alakítását nyújtotta a filmben. Ajánlom mindenki figyelmébe ezt az alkotást, de csak eredeti nyelven felirattal.

2018-11-10 16:46:45 I Wanted Wings (1941) JcWh (5) #1

A film, amely híressé tette Veronica Lake-t és a 40-es évek egyik szexszimbólumává emelte. Habár Lake itt inkább csak mellékszereplő, a film két főszereplője William Holden és Ray Milland. Mivel a filmet a II. világháború alatt forgatták, ezért érthető a propaganda jelenléte, de cserébe a néző nagyon részletes képet kaphat egy pilóta kiképzéséről. Szerencsére nem ez viszi el a filmet, mivel egy (film noiros elemekkel színesített) drámai szálat is láthatunk, amelyben Bill Holdennek és Lake-nek van kulcsszerepe. A legerősebb alakítást egyértelműen Holden adja, akinek ez csupán a hatodik filmje volt, de már ezelőtt is több bravúros alakítás nyújtott (Golden Boy 1939, Invisible Stripes 1939, Our Town 1940). Nem egy világmegváltó film, de a színészek és a korkép miatt mindenképp érdemes megnézni.
Készítettem a filmhez feliratot, a netről letölthető.

Mai szemmel nézve is formabontó romantikus film, amelyet Clint Eastwood kitűnő rendezése mellett a színészek rendkívüli alakítása és a kellemes filmzene tesz zseniálissá. Nem kis fába vágta a fejszéjét Eastwood, amikor egy színészlegendával, William Holdennel és egy jobbára kezdő színésznővel, Kay Lenzzel kellett együtt dolgoznia, de az eredmény magáért beszél. Habár William Holden korához képest is eléggé megöregedett (ami főleg az arcán látszik, az alkatán kevésbé), azonban kisugárzása és színészi kvalitásai semmit sem változtak és egy szenzációs filmmel zárta a romantikus filmjeinek hosszú sorát. A filmbéli helyszínek és a csodálatos zene nagyon kellemes érzésekkel töltöttek el, ami miatt szinte bármikor újra meg tudnám nézni ezt a filmet. Aki teheti eredeti nyelven nézze meg ezt a különleges alkotást, a romantikus műfaj kedvelői biztosan nem fognak csalódni.

  • 1
  • 2