JcWh

Tapasztalat: 634 film
Kompetencia: 4 film
Súly: 734
Regisztráció: 2018. április 29. (2 év, 3 hónap)
Kedvencnek jelölték: 8 user

Kedvencek

Színészek: Joan Crawford, William Holden
Műfajok: dráma
Országok: amerikai
Korszakok: Hollywood aranykora, kiemelten az 1950-es évek

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Trouble in Paradise
Becsületes megtaláló
4 2020-08-12 3,8
(20)
Morte a Venezia
Halál Velencében
5 2020-08-12 4,0
(72)
One Foot in Heaven
 
4 2020-08-11 ?
(2)
Butley
Butley
5 2020-08-11 ?
(3)
Life with Judy Garland: Me and My Shadows
Judy Garland: Én és az árnyékaim
4 2020-08-11 ?
(7)
Black Widow
 
3 2020-08-10 ?
(3)
Ménilmontant
 
4 2020-08-10 3,8
(19)
La petite marchande d'allumettes
A kis gyufaáruslány
5 2020-08-10 4,3
(23)
L'homme à la tête en caoutchouc
A gumifejű ember
5 2020-08-10 4,4
(114)
Un homme de têtes
Four Heads Are Better Than One
5 2020-08-10 4,4
(70)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2020-08-12 21:29:24 One Foot in Heaven (1941) JcWh (4) #1

Igazán kellemes kis film volt ez, amit 42-ben a legjobb filmnek járó Oscarra jelöltek. A bemutatás évét és a film témáját (egy lelkész és családjának története 1904-től a 20-as évekig) figyelembe véve, kicsit tartottam attól, hogy valami propagandaszerű vallásos filmet fogok látni, de szerencsére nem így lett. Meglepő módon egy egyszerű, majdhogynem realisztikus történetet tár elénk a film a lelkészségről, mint hivatásról, a lelkészt inkább, mint embert mutatja be és családtagjainak hozzá való viszonyulását. Vallásról, háborúról és az amerikai demokrácia felsőbbrendűségéről csak nagyon érintőlegesen van említés, nem foglal semmiben határozottan állást a film és ettől ma is teljesen élvezhetővé válik.
Fredric March nem véletlenül az egyik kedvenc színészem, ezúttal is ragyogó alakítást nyújtott és nagyon szimpatikussá tudta tenni karakterét. Martha Scottot sem láttam még ilyen jó formában és az ismertebb mellékszereplők sem okoztak csalódást. A film lezárása pedig iszonyat jól volt megkomponálva hangilag és képileg is, egyhamar biztos nem felejtem el.

2020-08-02 20:04:01 The Fixer (1968) / Az ezermester JcWh (5) #4

Egy felirat nem lenne rossz hozzá. :) Csak az a baj, hogy még angol feliratot sem találtam hozzá, ami kissé megnehezíti a dolgot.

előzmény: zéel (#3)

2020-08-02 16:58:32 The Fixer (1968) / Az ezermester JcWh (5) #1

Egészen megdöbbentő mennyire ismeretlen ez a film, pedig az egészet Budapesten forgatták le, ami nem kis szó figyelembe véve, hogy a 60-as évek Magyarországáról és egy brit szuperprodukcióról (ami Alan Bates letaglózóan erős játéka által Oscar-jelölést is kapott) van szó.
A Mafilm Stúdió mellett többek között a Hősök terén, az óbudai Fő téren és (valószínűleg) egy óbudai téglagyár területén vették fel a jeleneteket, továbbá néhány magyar színész neve is megtalálható a statiszták között. Nem is igazán találtam magyar forrásokat a neten a film forgatásáról, kivéve pár képet az mtva archívumában és egy fotót Alan Bates-ről és baráti társaságáról városnézés közben a Budai Várban, háttérben a Parlamenttel.

A film Bernard Malamud A mesterember című életrajzi-fikciós regényén alapszik, melyben egy ukrajnai zsidó mesterembert jogtalanul börtönöznek be a cári Oroszországban, akit egy vallomásért két éven keresztül fizikailag és lelkileg kegyetlenül megkínoznak. Az eset valóban megtörtént egy Menahem Mendel Beilis nevezetű emberrel 1913-ban. Nem tökéletesen megvalósított a film (főszereplő hangos gondolkodása és egy-két elég gyenge mellékszereplő miatt), viszont Alan Bates erőteljes játéka, a sokkoló kínzások, valamint a film üzenete nagy hatással volt rám és elgondolkodtatott. Főszereplőnk is nagyon érdekes, ugyanis nem igazán érzi magát zsidónak és nincsenek politikai nézetei sem, csak dolgozni szeretne, végül akaratlanul mégis a vallások és ideológiák célpontjába kerül. A film vége pedig mégiscsak kicsit árnyalja a cárizmus megítélését, ami azért egy hajszállal jobb lehetett a szocialista rendszernél. Bates nagyszerű játékát a mellékszereplők közül Dirk Bogarde, Hugh Griffith, Elizabeth Hartman és a nemrég elhunyt Ian Holm is megtámogatja.

Ahogy láttam a regény egészen ismert, viszont a film még nemzetközileg sem nevezhető felkapottnak, pedig Bates játéka és a budapesti helyszínek miatt nagyobb ismertséget érdemelne. Egy Budapesten forgatott angol szuperprodukció, amit hazánkban be sem mutattak és későbbi leszinkronizálásáról sem találtam információt.

2020-07-26 19:21:31 The Lion (1962) / Az oroszlán JcWh (5) #4

Igen, valóban, de (ha jól olvastam) ők jóval később a 70-80-as évek körül kezdték meg efféle tevékenységüket. Holden a Híd a Kwai folyón-ért kapott óriási fizetéséből már az 50-es évek végén elkezdte megvalósítani terveit. Ekkoriban még rossz szemmel is néztek rá Hollywoodban, amiért a filmekből befolyó pénzét az USA-n kívül fektette be.

előzmény: critixx (#3)

2020-07-26 18:27:38 The Lion (1962) / Az oroszlán JcWh (5) #2

Nemrég felkerült a netre egy 1972-es interjú William Holdennel, aki a trófeavadászat és a vadvilág védelmének kapcsolatáról beszélt.
Nem is tudom, hány olyan Hollywoodi legenda van, aki aktív évei alatt a színészetből befolyó bevételeinek egy nagy részét ilyen nemes célra fordította volna, mint egy állatrezervátum fenntartására, ahol ennek a filmnek a forgatása is zajlott és egy jó kis szafarizás keretében a nézők is betekintést nyerhetnek a kenyai állatvilág sokszínűségébe.
Az állatrezervátumot és oktatási központot (William Holden Wildlife Foundation) Holden utolsó élettársa, Stefanie Powers még ma is működteti a kenyai Kirinyagában, de még az egykor Holden által építtetett és működtetett pazar szafari szállodakomplexum is üzemel.
A filmet és az interjút is érdemes megnézni, Holden rajongása Afrika iránt nyilvánvaló, akinek lelki állapotán és alkoholproblémáján is sokat segített természetvédelmi tevékenysége.

2020-07-17 18:16:18 Georgy Girl (1966) JcWh (5) #1

De jó kis brit kultfilm volt ez, vígjáték létére olyan merész tartalommal és fordulatokkal tarkítva, ami még mai szemmel is meghökkentőnek számít. Többek között az abortusz, a nevelőszülőség, a házasság, a külső-belső emberi értékek és a nagy korkülönbség témakörét vegyítette elég bátran a film, anélkül, hogy bármelyikben is egyértelműen állást foglalt volna.
Lynn Redgrave (Vanessa Redgrave húga) iszonyat bájos volt a főszerepben, mint a csetlő-botló, pufi és önbizalom-hiányos Georgy. Vele szemben a gyönyörű, de elég rosszindulatú, amolyan 60-as évekbeli cicababa szerepében Charlotte Rampling és a külsőre szintén attraktív, de infantilis fiú szerepében Alan Bates is nagyon jók voltak. Redgrave mellett James Mason is Oscar-jelölést kapott alakításáért, aki a kissé perverz, középkorú angol úriember szerepében nagyon vicces és szerethető volt. Aki a 60-as évekbeli hollywoodi filmekből indul ki, az nagyon meg fog lepődni ezen a filmen. Gyakorlatilag minden pontjában megsértette volna a Hays-kódexet, nem is említve a film "botrányos" lezárását.
Egyáltalán nem klisékre épülő vígjáték, tartalmas mondanivalóval, háttérben a 60-as évek Londonja nagyon feelinges zenei alappal. A főcímdal pedig nálam instant kedvenccé vált az első refrén után. Bárcsak ma is születnének ilyen szórakoztató, de egyúttal tartalmas és elgondolkodtató filmek, amik kifejezetten a tini/fiatal felnőtt korosztálynak szólnak.

2020-07-09 19:25:53 Ransom! (1956) / Váltságdíj JcWh (5) #3

Látom a remake nem teljesen nyerte el a tetszésedet. Kár, hogy se szinkron, se magyar felirat nem érhető el ehhez a filmhez. :/
Valóban Kerr inkább érdemelt volna Oscart, mint Reed. Bár itt Reed elég jó volt, igaz Fordhoz nem ért fel.

előzmény: csabaga (#2)

2020-07-09 18:31:48 Ransom! (1956) / Váltságdíj JcWh (5) #1

Igazi klasszikus 50-es évekbeli dráma grandiózus alakításokkal és egy nem mindennapi szituációval, ami társadalmi üzenettel is kiegészíti a mondhatni rutin gyerekrablós-zsarolós sztorit. Habár a Mel Gibson féle remake az ismertebb (amit én nem láttam vagy már nem emlékszem rá), de biztos vagyok benne, hogy a Gibson-Russo páros meg sem közelíti Glenn Ford és Donna Reed ragyogó alakítását.
Glenn Ford - akinek színészi játéka és filmes szerepeinek sokszínűsége nagyon hasonlít William Holdenéhez - bombaerős alakítást tett le az asztalra, éppen annyi érzelmet és drámát adagolva amennyit a szerepe megkövetel. Talán Ford még Holdennél is alulértékeltebb színészlegenda, aki ráadásul saját idejében is eléggé mellőzött volt, hiába volt Top10-es bevételt termelő színész éveken át és szerepelt minőségi filmekben, az Akadémia egy Oscar-jelölésre sem méltatta a színészt. Donna Reed pedig nagyobb alakítást nyújtott ebben a filmben, mint az Oscar-díjas szerepében a Most és mindörökkében.
Nem tökéletes film (főleg a végét fogták nagyon rövidre), de az erős színészi alakítások mindenképp zseniálissá emelik a film élvezeti értékét. És a hihetetlenül fiatal Leslie Nielsen filmes debütálása is plusz érdekessége a filmnek.

2020-06-24 20:05:20 The Blue Knight (1973) JcWh (5) #2

Most, hogy több nemzetközi és hazai kritikus is újra célpontba vette a rendőrös sorozatokat és filmeket, hangsúlyozva azok hamis világát és a rendőrök idealizálását, így aktuális, hogy ismét szót emeljek a The Blue Knight mellett (amiről érdekes módon a kutya sem ír).
Ugyanis ez a TV-film (annak idején minisorozatként mutatták be) teljes mértékben realisztikus képet mutat be a főszereplő rendőrről, akinek komplex jelleme egyértelműen a szürke zónában mozog. Ugyanolyan emberi, halandó figurának van ábrázolva, mint a járőrszolgálatán lévő prostik, stricik, drogosok vagy egyéb kisstílű bűnözők, akikkel tulajdonképpen egy közösséget, vagy ahogy ő mondja, "családot" alkot. Egyrészről üldözi a bűnt és védelmezi a lakosokat, másrészt élvezi rendőr mivoltából eredő előnyöket, ráadásul törvényt is szeg munkája teljesítése érdekében (amin rajta is kapják és fordítva sül el végül a dolog.)
Mi sem bizonyítja a film realisztikusságát, hogy az alapot képező regényt egy rendőr írta saját tapasztalataiból. A főszereplő, kiöregedő zsarut pedig William Holden érzékletes játéka teszi még valóságosabbá. Egyébként minden elemében zseniális rendőrfilm ez, kezdve az autentikus 70-es évekbeli Los Angelesi helyszínekkel, folytatva a sort a sok ismert névvel egészen a jó kis zenei alappal bezárólag. Akinek felkeltették az érdeklődését a rendőrös filmek, annak kihagyhatatlan darab a The Blue Knight.

Minden elemében fantasztikus klasszikus dráma ez, Maggie Smith brutálisan erős, Oscar-díjas alakításával. Muriel Spark azonos című regénye (ami Skóciában a tananyag részét képezi és magyar nyelven is elérhető) a 30-as évek Edinburgh-jába repít vissza, ahol egy fasiszta ideológia által meghódított tanárnő és a maga köré szervezett "lánymilíciája" történetét olvashatjuk. Habár a forgatókönyvben több ponton jelentősen átdolgozták a regényt, mégis egyszerűbb és ütősebb lett a történet tálalása és üzenete. Nagyon érdekes és összetett a főszereplőnk, Miss Brodie, aki egyszerre karizmatikus és vonzó, ugyanakkor szélsőséges gondolatai és határozott törtetése ellenszenvessé is teszik.
Maggie Smith minden egyes mozdulatából és kiejtett szavából csakúgy árad a zsenialitás, egyszerűen lehengerlő amire képes Smith mind a mai napig...igazi legenda. De említést érdemel még a fiatal Pamela Franklin és az igazgatónőt játszó Celia Johnson is, akik Smith mögött (Smith-szel szemben) szintén nagyon erős alakítást tettek le az asztalra. A ragyogó alakításokon túl a fényképezés is a film egyik erőssége és a(z Oscar-jelölt) filmzene valami isteni! Nem tudom mióta van rajta a lejátszási listámon az egész soundtrack.
A film végső konklúziója és lezárása elgondolkodtató, a végefőcím alá bevágott felvétel és andalító dal pedig jó kis hátteret ad a gondolkodásra. Méltatlanul feledésbe merült alkotás ez.

Összes komment...