JcWh

Tapasztalat: 1442 film
Kompetencia: 7 film
Súly: 1617
Regisztráció: 2018. április 29. (3 év)
Kedvencnek jelölték: 8 user

Kedvencek

Színészek: Alan Bates, Joan Crawford, William Holden
Műfajok: dráma
Országok: amerikai, angol
Korszakok: Hollywood aranykora, kiemelten az 1950-es évek

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Robin Hood Daffy
Dodó Kacsa mint Robin Hood
4 2021-05-16 3,7
(15)
Games
 
4 2021-05-15 ?
(3)
The Front Page
Szenzáció
3 2021-05-15 3,9
(116)
Luxo Jr.
 
3 2021-05-15 3,9
(233)
The Big Snit
A nagy hűhó
3 2021-05-15 3,3
(20)
Day of the Evil Gun
 
4 2021-05-14 ?
(3)
New York Lightboard Record
 
3 2021-05-14 2,9
(15)
Death of a Scoundrel
 
5 2021-05-14 ?
(1)
Satiemania
 
3 2021-05-14 3,8
(21)
Vater sein dagegen sehr
 
4 2021-05-13 ?
(1)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2021-05-15 18:30:43 Death of a Scoundrel (1956) JcWh (5) #1

Csodálom, hogy ez a film ennyire a feledés homályába merült, ugyanis ez amolyan Wall Street farkasa 50-es évekbeli kiadásban: a tőzsdét meghekkelő bevándorló, aki férfiakon, nőkön és a saját családján is átgázolva megszerzi, ami kell neki. Közben pedig pörögnek a dollárjelek, a részvények, a birtokok, a bulik és természetesen a gyönyörű nők... persze mindez a Hays-kódex keretein belül. A főszereplő törtető szemétládát pedig élete legjobb szerepében George Sanders alakítja olyan zseniálisan, hogy a néző még rokonszenvezni is tud ezzel a romlott alakkal. Sanders mellett pedig négy gyönyörű színésznő erősíti a castot, többek között Sanders ex-felesége, Gábor Zsa-Zsa, de igazán nagyot Yvonne De Carlo alakít szarkasztikus szerepében.
A film egyfajta noir-biopic-krimi keverék: a film keretes és egy nagy flashbacken alapuló szerkezete egy az egyben megegyezik az Alkony sugárútéval és a sztori részben egy 55-ben, rejtélyesen meghalt üzletember életén alapszik, de a forgatókönyv néhol kissé "hollywoodiasra" lett fogva. A főszereplő karaktere nagy teret adott Sandersnek tehetsége megcsillogtatására, mivel itt nem csak a tőle megszokott laza, cinikus "gazembert" játssza, hanem komoly drámai, illetve (fekete)komédiás jelenetei is akadtak.
A film egyébként nagyon jó betekintést nyújt abba, hogy a csúcsra becsületes ember soha nem juthat el és hogy pénzzel, hatalommal és jó kapcsolatrendszerrel (majdnem) minden irányítható a kapitalizmusban. Persze a hátulütőkkel is számolnia kell egy ilyen embernek.
Összességében nagyon szórakoztató filmélmény volt, Sanders őrületesen jó alakításával megspékelve.

2021-04-17 18:48:37 Reconnaissance Pilot (1943) JcWh (5) #1

Az USA haderejének első filmes szakasza által készített kiképző film, aminek legnagyobb filmtörténeti különlegessége, hogy két, később Oscar-díjat elnyerő színész is szerepel benne: William Holden (17-es fogolytábor, 1953) és Kim Hunter (A vágy villamosa, 1951).
Persze önmagában a rövidfilm hadtörténeti szempontból is igen jelentős alkotás, amiben a felderítő pilóta kiképzés stádiumait végigjárhatjuk, illetve a P-38-as felderítő géppel is megismerkedhetünk. A film keletkezési dátumát megnézve nem meglepő, hogy a film elég durván propaganda célokat is kiszolgált, de a történeti kontextus és az akkori amerikai háborús közhangulat ismeretében felesleges ezen fennakadni. Az akciójelenetek és Holden kitűnő színészi játéka velem bőven elfeledtette ezeket. Egyébként hasonló állami megrendelésre készült kiképző mozi készült James Stewarttal, Alan Ladd-dal és Clark Gable-lel is. Holdennek van egy ehhez hasonló film noir stílusú nagyjátékfilmje is 1941-ből: I Wanted Wings.
Őszintén szólva engem csak William Holden miatt érdekelt ez a rövidfilm, akit 25 évesen egy olyan momentumban kaphatunk el, amit mozifilmben nem láthatunk. És a hihetetlenül jóképű és fiatal Holden ezúttal sem hagy cserben, a rövidfilm minden pillanatában remekel fantasztikus arcjátékával és kellemesen csengő beszédhangját is kitűnően használja. Hogy Hollywood mit nem látott pár évvel később ebben a filmsztárnak született emberben, az rejtély. Egy Billy Wilder és egy nagy adag szerencse kellett az igazi befutáshoz.
A kiképzőfilm több platformon HD minőségben elérhető és mint minden William Holden filmhez, ehhez is készítettem magyar feliratot. :)

2021-04-11 13:37:02 23 Paces to Baker Street (1956) JcWh (4) #1

Ritkán jön szembe velem olyan film, amiről egyből meg tudom mondani, hogy melyik korábbi filmből inspirálódott és közben azt is, hogy mely későbbi filmek ve(he)ttek ötleteket ebből. A film egyértelműen Hitchcock Hátsó ablakának sztoriját alakította át, azáltal, hogy a látás helyett a hallásra helyezte a hangsúlyt a bűntény észrevételénél, így a főszereplő nem is mozgásában, hanem látásában lett korlátozva. Egy hangfelvétel újra és újra lejátszása egyértelműen Coppola 74-es Magánbeszélgetését, míg egy majdnem annyira zseniális jelenet Terence Young 67-es Várj, míg sötét lesz című klasszikusát juttatta eszembe.
A film egyik említett klasszikus szintjét sem éri el, de a sztori kellő mennyiségű suspense-t és fordulatot tartogatott, hogy végig lekössön. A színészi alakítások is "csak" jók voltak, viszont a fényképezés kimagaslóan jó volt: a sűrű ködbe burkolózó Londont szinte minden jelenetben látjuk a főszereplő ablakán keresztül vagy erkélyéről kitekintve, de sok utcai, illetve beltéri jelenet (pub, áruház) is volt a város különböző pontjairól. A szinte vágható köd és az eső is remekül hozzájárult a film hangulatához, illetve a káprázó technicolor színek is a film javára váltak.
Nem klasszikus szintű, de kissé méltatlanul mellőzött krimi-thriller az 50-es évekből.

2021-03-26 17:53:32 Teacher's Pet (1958) / A nagy riport JcWh (5) #1

Szórakoztató, stílusos és intelligens vígjáték három fantasztikus színésszel és egy zseniális rendezővel. Habár sok helyen sex comedy-ként emlegetik, Doris Day szűkre szabott szoknyáján kívül nem volt sok ebből benne. Sokkal inkább egy romantikus dramedy nagyon jó kis, elgondolkodtató és ritkán használt témával megalapozva, méghozzá az egyetemi elméleti oktatás és a gyakorlati tapasztalatszerzés, avagy a magasan képzett proffok és a 8 általánossal rendelkező emberek közti ellentétek boncolgatása. Habár nem George Seaton írta a forgatókönyvet, de a filmjeiben általában dominálnak a komplex karakterek, ez esetben is gyakorlatilag egy 5 perc játékidőt kapó karaktert is sikerült összetettnek ábrázolnia. Seaton és a forgatókönyvet író Kanin házaspár mindenféle klisé nélkül elegánsan rámutat arra, hogy egy alig iskolázott ember is lehet intelligens, míg egy 3-szoros doktor is tud baromi laza és partiarc lenni, és emellett pluszban az újságírás médiumok közötti szerepére is rálátást kaphatunk.
És hát a színészek kétségkívül maximálisan kitettek magukért: Clark Gable 57 évesen is, nyakig öltöny-nyakkendőben a nagybetűs férfi, és elhisszük, hogy Doris Day (aki meglepő mód egyszer sem fakad dalra) térdei összecsuklanak, miután megcsókolja. Nyilván Gable kissé túlkoros volt a szerepre, de engem nem igazán zavart, mert karaktere egyrészről középkorúra volt írva, másrészt nem próbált huszonévest játszani, harmadrészt az egyik, általam látott legjobb alakítását nyújtotta. Az Oscar-jelölést szerző Gig Young szolgáltatta a slapstick comedy-t az irtó laza prof szerepében, aki olyan átéléssel játszotta a másnapost, hogy nekem is szinte belefájdult a fejem. :D Tartalmas szórakozásra vágyóknak ajánlott klasszikus film.

2021-02-28 20:43:21 The Fixer (1968) / Az ezermester JcWh (5) #6

Teljesen véletlenül belefutottam egy korabeli magyar híradórészletbe, amiben említést tesznek a film budapesti forgatásáról. Az is kiderült, hogy 1968 januárjában Az ezermesterrel egy időben egy másik nyugati filmet is forgattak nálunk. Itt megnézhetitek.

2021-02-06 17:35:29 Der Hauptmann von Köpenick (1956) JcWh (4) #1

Fantasztikus igaz történet egy egyszerű cipészről a császári Németországból, aki lóvá tette a fegyelmezett német hadsereget, szimplán azzal, hogy egy használt századosi egyenruhát húzott magára. Az illető, Wilhelm Voigt akkora népszerűségre tett szert, hogy nemcsak császári kegyelemben részesült, de igazi nemzeti hírességgé is vált, történetét színdarabra is vitték és még szobrot is állítottak neki. Az őt filmben zseniálisan megtestesítő Heinz Rühmann meg ténylegesen a németek egyik legnagyobb formátumú színésze volt, aki drámában és vígjátékokban is maradandót tudott alkotni.
A film egyszerre mutat görbe tükröt a korabeli német bürokráciának (ami a mai napig is igen szövevényesnek számít) és a szigorú fegyelmen alapuló német hadseregnek, illetve rámutat arra a szomorú és máig aktuális igazságra, hogy valóban a ruha teszi az embert. Mindemellett betekintést nyerhetünk a boldog békeidők Németországába a gyönyörű helyszínek, kosztümök és hangulatos sörkertes jelenetek által. Nagyon jó kis tartalmas film egyszerre elegendő drámával és nevetéssel, ami egy jól megérdemelt Oscar-jelölést is összehozott Nyugat-Németországnak.

Páratlan filmművészeti alkotás, amit valahol úgy nevezett valaki találóan, hogy "vizuális költemény". D. H. Lawrence 1920-as botrányos regényének, Ken Russell általi adaptálása bomba jó ötlet volt, ami valóban egy filozófikus és érzéki filmet eredményezett.
A film tulajdonképpen párkapcsolatokról, szerelemről, férfiakról, nőkről, férfi-nő kapcsolatról, férfi-férfi kapcsolatról, elfojtásokról, társadalmi normák feszegetéséről, és végső soron önmagunk (szexualitásunk és identitásunk) megismeréséről szóló életbölcsességek láncolata és mindeközben elmerülhetünk a Ken Russell által teremtett csodálatos világban. Nem láttam még sok Ken Russell filmet, de ez a filmje valahol a Zenerajongók és az Ördögök között egyensúlyozik: az álomszerűségből és a botránykeltésből is pont elegendő mennyiséget rakott bele, valamint a szexjelenetek is tökéletesen hozzájárultak a karakterizáláshoz. A híres meztelen birkózó jelenet Alan Bates és Oliver Reed között szokta még ma is a legjobban zavarba hozni a nézőket, de szerintem remekül kifejezte a két férfi közötti rejtett, elfojtott vonzalmat.
A négy főszereplő pedig egyszerűen zseniális, és habár csupán Glenda Jackson alakítását jutalmazták Oscar-díjjal, de úgy vélem a férfi kollégák azért jobban alakítottak, csak nyilván a biszexuálist játszó Bates-nek és a látens homoszexuálist játszó Reed-nek még jelölésre sem volt esélye, azért Hollywood még nem volt annyira nyitott akkoriban. Alan Bates-re pedig szinte ráöntötték a szerepét, mind karakterének életfelfogását, mind szexuális irányultságát tekintve, illetve ő testesítette meg a regény írójának alteregóját.
Mindent megkaptam, amit általában elvárok egy filmtől: egy tartalmas, érzelmes, látványos, (kissé) botrányos és örök nyomot hagyó filmélményt.

2021-01-17 16:52:52 Blaze of Noon (1947) JcWh (5) #1

William Holden első filmje három éves II. világháborús szolgálata, illetve egy-két éves munkanélkülisége után. A kölyökképű színészből érett, férfias jelenséggé idősödő Holden "All-American" kinézete ellenére nagyon nehezen kapott munkát Hollywoodban, de a Blaze of Noon-hoz hasonló kisebb drámák, westernek és vígjátékok is kellettek ahhoz, hogy végül az 1950-es Alkony sugárúttal katapultálja magát a színészi kvalitásaihoz méltó A-listás sztárságba és presztízs produkciókhoz. Holden Alkony sugárút előtti pár évének filmjeit nagyon alábecsülik még a Holden-rajongók is, pedig tele van nagyon jó kis gyöngyszemekkel, ami a Blaze of Noonra is elmondható.
A légiposta úttörő éveiről nem hinném, hogy sok film született, pedig nagyon érdekes és látványosan kivitelezhető témakör és itt olyan, később nagy sztárokká váló színészeket láthatunk Holden mellett, mint (az épp előző filmjével Oscart elnyerő) Anne Baxter vagy Sterling Hayden. A repülős jelenetek nagyon látványosan lettek kivitelezve, a sztenderd romantikus szál Baxter és Holden közötti kiváló kémia miatt jól működik és a film lezárása is szerencsére elkerülte a tipikus amerikai giccset.
Budapest megemlítése mindjárt a film legelején, mint potenciális légiposta úti cél pedig kis mosolyt is csalt az arcomra. :)
A filmhez készítettem magyar feliratot, akit érdekel.

Nagyon hatásos és fordulatos krimi-thriller Svájcból igen érzékeny társadalmi problémára, a gyermekmolesztálásra alapozva. Tulajdonképpen minden szempontból fel tudja venni ez a film a versenyt a korabeli amerikai film noirokkal és thrillerekkel: a főhős, Heinz Rühmann és a villain, Gert Fröbe fantasztikusak voltak, a gyerekszereplők mind tökéletesen alakítottak, a svájci kisvárosokról, hegyekről és erdőkről nagyon szép fekete-fehér felvételek készültek, a filmzene is nagyon hatásos volt (néha horrorokra jellemző hirtelenséggel robbant ki), és a végkifejlet is hátborzongatóra sikeredett.
Különösen félelmetes volt nézni a svájci Alpok erdejeinek végtelenségét, a fák között átszűrődő napsütést, az egyedül játszó kislányt és a fák közül előbújó "szörnyeteget". Talán a karakterizálás tekintetében marad kicsit gyenge a film, mivel Rühmann karaktere túlontúl hősies és önfeláldozó mindenféle megalapozás nélkül, illetve a villainról is több infót kaphattunk volna. Ezen túllépve szerintem nagyon jó kis filmet dobott össze a magyar származású rendező Friedrich Dürrenmatt regényéből.

Fogalmam sincs már hanyadszorra láttam ezt a filmet, de mindig ugyanúgy élvezem a legelejétől a legvégéig. Nagyon érdekes és igaz kémtörténet egy svéd olajkereskedőről a II. világháborúban, aki feláldozva (részben kényszerből) jó hírét, baráti-családi kapcsolatait és kockáztatva saját életét, hónapokig információkat gyűjtött a német kőolaj-finomítókról, amivel hónapokkal tudták lerövidíteni a háború lezárását.
Gyakorlatilag minden szempontból tökéletes film, ami simán lever több klasszikusnak kikiáltott filmet a korszakból. William Holdennel meg egyszerűen nem lehet betelni, alakítása tűpontos és mégis teljesen természetes. Egyértelműen Top10-es film Holden filmográfiájából.

Összes komment...