JcWh

Tapasztalat: 889 film
Kompetencia: 4 film
Súly: 989
Regisztráció: 2018. április 29. (2 év, 7 hónap)
Kedvencnek jelölték: 9 user

Kedvencek

Színészek: Alan Bates, Joan Crawford, William Holden
Műfajok: dráma
Országok: amerikai, angol
Korszakok: Hollywood aranykora, kiemelten az 1950-es évek

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Summer of '42
Kamaszkorom legszebb nyara
2 2020-11-30 3,9
(94)
Hedda Gabler
 
4 2020-11-30 ?
(1)
Hunted
 
5 2020-11-29 ?
(2)
Les yeux sans visage
Szemek arc nélkül
4 2020-11-29 4,1
(83)
The Men
Férfiak
3 2020-11-28 ?
(6)
Cimarron
 
5 2020-11-28 ?
(7)
Fourteen Hours
 
5 2020-11-27 ?
(4)
Golden Harvest
 
4 2020-11-27 ?
(1)
Sorrowful Jones
Savanyú Jones
4 2020-11-27 ?
(1)
Tales of Manhattan
Egy frakk története
4 2020-11-26 ?
(1)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2020-11-16 19:21:23 Blind Spot (1947) JcWh (5) #1

Remek kis B-filmes noir gyöngyszem. Történik egy trükkös gyilkosság és a gyilkos kiléte ide-oda pattog a szereplők között a film végéig. Ezáltal a szereplők is több bevett noir karaktertípus között ingáznak a történet alakulásával, ami különösen a femme fatale és a "jó kislány" között ingázó női főszereplőnél volt érdekes. A 30-as évek egyik nagy sztárja és Oscar-jelöltje, Chester Morris a főszerepben szuper volt, egyszerre volt egy szerencsétlen, részeges alak és egyszerre sugárzott magából férfiasságot és erőt. Kár, hogy az 50-es évekre teljesen parkolópályára tették őt, pedig nagyon tehetséges és karizmatikus színész volt. Constance Dowling személyében pedig egy nagyon szexis, amolyan Veronica Lake-szerű női főszereplőt kapunk, akinél ez említett karakterbeli ingás nagyon jól működött. Egy jelenetben egy remek árnyékolási technikával is meg tudott lepni a film. A B-noirok között mindenképp említésre méltó darab.

2020-11-15 18:42:58 Shuttlecock (2020) JcWh (4) #1

Nem mindennap történik meg az emberrel, hogy az egyik kedvenc - közel 20 éve elhunyt - színészének új filmje jön ki. Ez a hányatott sorsú film 30 éve készült közel sem egyszerű körülmények között, két verzióját is bemutatták, majd mégis jegelték a projektet és most az eredeti színészgárdával felvett újabb jelenetekkel, új narratívába ágyazva a történetet befejezték a filmet.
A történet a szokásosnak tekinthető "a hősről kiderül, hogy mégsem teljesen az" alapsztorira épül, de mégsem tekinthető teljesen klisésnek, összetettebb végkicsengése volt a filmnek. Egy lassan csordogáló családi, nyomozós, TV-filmre hajazó dráma (amin azért érződött a film hányatott sorsa), de a színészek jól teljesítenek, a látványvilág kiemelkedő és a soundtrack is jól passzolt a filmhez. Alan Bates pedig ismét bizonyította, hogy a 20. századi brit filmipar egyik kiemelkedő alakja volt, mind a meggyötört kém, mind a sokkot kapott apuka szerepében erős alakítást nyújtott. Szép kis megemlékezés volt ez róla.

Eddig a nagyok közül (Bogart, Wayne, Grant, stb.) szinte senki sem tudott igazán meggyőző lenni számomra fiatalabb szerepeiben, de nem is zavart még ennyire, mint ebben a filmben Stewart. A kinézettől sok esetben el tudok vonatkoztatni, ha az alakítás a helyén van. Eddig egyedül William Holden alakítása győzött meg a Picnic-ben, ahol kb. 15 évvel fiatalabb karaktert játszott, ráadásul smink sem volt rajta.

Csak Lindbergh repüléssel kapcsolatos története van bemutatva a filmben, így egy kicsit néha súlytalan is lett a sztori, illetve a 2 óra 15 perces játékidő nagyon hosszú volt hozzá.

Hollywood aranykorában nem volt szokatlan, hogy fiatal karakterek szerepére jóval idősebb sztárokat castingoltak be, de szerintem James Stewart ezzel a szerepével lehet a(z egyik?) rekordtartó, mivel közel 50 évesen testesítette meg a 25 éves Charles Lindbergh-et, sőt a flashback jelenetekben a valószínűleg 18-25 éves Lindbergh-et. Hiába fogyott csontsoványra, szőkítették ki a haját és tettek az arcára egy tonna sminket, Stewart-nak nem igazán sikerült kb. 35 évesnél fiatalabbnak kinéznie. Ennél is nagyobb probléma, hogy Stewart az alakításával sem győzött meg arról, hogy egy ereje teljében lévő, energikus, elszánt fiatalember, aki át akarja repülni az Atlanti-óceánt. Sajnos számomra ez meg is pecsételte a filmélményt, néha nem tudtam másra koncentrálni csak a sminken is átütő ráncos arcú Stewartra és közben vagy egy tucat másik színész jutott eszembe, aki eljátszhatta volna a szerepet. Maga Lindbergh is csalódott volt a végeredménnyel és bukott is a film a mozikban. Mindenesetre maga a sztori, Billy Wilder rendezése, a gyönyörű operatőri munka és Stewart néhány filmvégi momentuma miatt így is egyszer mindenképp nézhető alkotásra sikeredett az egész.

2020-11-01 18:22:22 36 Hours (1965) / 36 óra JcWh (4) #1

Elég ötletes alapsztorija volt ennek a II. világháborús kémsztorinak, viszont a kivitelezés elég fantáziadúsra sikeredett, kevésbé hihető fordulatokkal. Túllépve ezen a problémán viszont egy izgalmas, néhol kellően drámai-kegyetlen, néhol egészen könnyed-vicces történetet láthatunk, a Seaton-Perlberg páros most sem okoz csalódást. Viszont mindenképp ki kell emelni, hogy az említett párosnak van egy ennél sokkal jobb, hasonló témában készült korábbi filmje, A hamis áruló William Holden főszereplésével, ami (igaz történeten alapulva) sokkal realisztikusabban mutatja be a II. világháború alatti kémtevékenységet és a németek összetett karakterizálása is sokkal jobban sikerült, nem is beszélve a látványos helyszínen forgatott jelenetekről. Mindenesetre a 36 óra sem volt rossz élmény, de a témában érdeklőknek inkább A hamis árulót javasolnám.

Csak egyet tudok érteni az előttem hozzászólókkal: ez egy méltatlanul elfeledett western, ami mégis inkább egy western környezetbe csomagolt pszichológiai dráma. Az elfeledett/alulértékelt szavak fogalmához lassan William Holden és Glenn Ford neve is hozzáírható, annyiszor botlik az ember a filmográfiájukban zseniális, de elfeledett filmekbe és/vagy ragyogó alakításukba.
A háború okozta elmeállapot felborulásának tematikájával remekül reflektál a film a II. világháborús veteránok problémájára. Konkrétan annyira, hogy maga Holden és Ford is elég keményen megszenvedte a világháborút és annak karrierjükre és magánéletükre való utóhatását. Holden saját elmondása szerint éppen a háború alatt vált alkoholistává, ami közvetetten 1981-es halálát is okozta. Ennek fényében tökéletesen castingolták a két sztárt a főszerepekre.
Ford kapta a látványosabb szerepet az elborult elméjű ezredes személyében, amit túlnyomórészt jól alakított, de néha át-átcsúszkált a túljátszás felé, míg Holden a kevesebb kihívást jelentő szerepében tökéletes volt. Éppen 1948-ban Holden egy noir-ban (The Dark Past) egy Fordéhoz hasonló pszichopata őrültet játszott (szerintem) hitelesebben és jóval szédületesebben, érdemes lecsekkolni.
A 41-es Texas után ezzel a filmmel sajnos lezárult a való életben is legjobb barátoknak számító Holden és Ford filmes együttműködése. A 80-as évek elején tervbe volt véve egy harmadik közös western, ami Holden hirtelen halála miatt hiúsult meg.

2020-10-10 17:27:16 The Fixer (1968) / Az ezermester JcWh (5) #5

Nagy meglepetésemre az egyik hazai könyvtárban megvolt a film eredeti angol-magyar nyelvű forgatókönyve, így össze is dobtam abból egy magyar feliratot a filmhez. Lehet tölteni, nézni, akit érdekel. :)

Újranézve a filmet felfedeztem még néhány ismerős helyszínt, pl.: Szentendre belvárosa, szentendrei skanzen, egy meredekebb utca valahol a II. vagy a III. kerületben (Gül Baba utcára tippelek) és olvastam, hogy néhány belső jelenetet a a Wenckheim-palotában (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főépületében) vettek fel.
Az ismerős helyszínek mellett egyértelműen Alan Bates Oscar-jelölt játéka miatt érdemes megnézni a filmet. Egy jelentősebb Bates filmmaratonom után biztosan mondhatom, hogy ő volt az egyik legnagyobb és egyben legalulértékeltebb klasszikus brit filmszínész. Miután a 60-as években sikert sikerre és Oscar, Golden Globe és BAFTA jelölést jelölésre halmozott, végül csupán 1983-ban kapott BAFTA-t egy TV-filmért, ami egész karrierjének egyetlen jelentős díja volt.

2020-09-25 17:39:57 Alibi (1929) / The Perfect Alibi JcWh (4) #1

A filmnek egyszerre vannak röhejesen ócska és zseniálisan pazar elemei. Utánaolvasva rá is leltem ennek az egyik okára: a film konkrétan a néma- és hangosfilmek határán készült, ugyanis eredetileg némafilmként forgatták le, majd a technika megérkezésével a stúdió elrendelte a film újraforgatását hanggal. A technika bizonytalan használatának tudható be, hogy néhol üvölt a film, néhol viszont alig lehet hallani valamit. Ugyanígy a színészek sem lehettek felkészülve, sokan nem tudták a hangjukat jól használni, bár szerencsére a férfi és női főszereplő pont nagyon jó volt.

Félretéve a technikát sok jó dolgot lehet találni. Például az érdekfeszítő történetet és a film pre-code jellege révén bátorságát és nyíltságát. A klasszikus felállással ellentétben a filmben a gengszterek mellett a rendőröket is ugyanolyan aljasnak és romlottnak mutatják be, a film végére a néző szinte el is felejti, hogy tulajdonképpen ez a "jó és a rossz" harca, inkább tűnik bandaháborúnak az egész. Néhány szörnyen gagyi és melodramatikus jelenet mellett pedig kapunk többek között egy autóból felvett furikázást is az éjszakai New York-ban, ami újfent a zseniális felé billentette az élményt.

A film három Oscar-jelölést is szerzett: a legjobb film mellett a látványtervezésért megérdemelten kapott, az art deco stílusú szobabelsők és a mulatóhelyek berendezése pazar volt. Illetve a rendkívül alulértékelt és feledésbe merült színész, Chester Morris élete egyetlen Oscar-jelölését kapta meg tulajdonképpen egy erős jelenetért. Nagyon ambivalens film, de többször meg tudott lepni. Csak ínyenceknek ajánlom.

2020-09-24 11:28:46 The Farmer's Daughter (1947) JcWh (4) #4

Sokszor hasonlítják ezt az 1950-es szituhoz, amikor Judy Holliday halászta el a díjat Swanson és Davis elől. Bár itt szerintem egyértelműbb volt a helyzet: Crawford nemrég kapott díjat a Mildred Piercért, Hayward pedig éppen befutóban volt, ez volt az első jelölése. Crawford bombasztikus alakítása mindenképp megér egy megtekintést. :)

előzmény: oscarmániás (#3)

2020-09-24 11:03:04 The Farmer's Daughter (1947) JcWh (4) #2

Bár már régebben láttam a filmet, de nekem is jó emlékeim vannak róla. Loretta Young elbűvölő játéka és zseniális akcentusa sokszor eszembe szokott jutni. Azért egy kis szerencse is kellett az Oscar megnyeréséhez, mivel két nehézsúlyú alakítás volt még a mezőnyben: Joan Crawford megszállott nője és Susan Hayward alkoholista bárénekesnője.

előzmény: oscarmániás (#1)

Összes komment...