JcWh

Tapasztalat: 42 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 42
Regisztráció: 2018. április 29. (1 év, 5 hónap)
Kedvencnek jelölték: 5 user

Kedvencek

Színészek: William Holden

Demográfiai adatok

Nem: ?
Születési év: ?
Lakhely: ?

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Imitation of Life
Látszatélet
5 2019-10-17 4,0
(25)
Those Were the Days!
 
5 2019-10-07
Sabrina
 
5 2019-09-30 4,1
(252)
Mildred Pierce
 
5 2019-09-12 4,4
(84)
The Proud and Profane
 
5 2019-09-10
The Fleet's In
 
4 2019-08-07
The Blue Knight
 
5 2019-06-26
S.O.B.
 
4 2019-06-05 ?
(7)
Stalag 17
A 17-es fogolytábor
5 2019-04-17 4,3
(137)
Miss Grant Takes Richmond
 
5 2019-03-30

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2019-10-17 17:31:48 Imitation of Life (1959) / Látszatélet JcWh (5) #2

Elgondolkodtató és ma is relevánsnak számító téma (rasszizmus, feminizmus), szívbemarkoló történet, egyedi rendezői stílus, tündöklő színész(női) alakítások, pazar technicolor látványvilág, gyönyörű kosztümök és hatásos filmzene. Ennyi kell egy tökéletes filmélményhez, minden percét imádtam!

Azon kevesek közé tartozom, akik igazán kedvelik Douglas Sirk rendezői stílusát és ismerik munkásságának több filmjét. Az érzelmileg túlfűtött színészi játék és a szappanopera jellegű rendezés manapság tényleg elég szokatlannak tűnhet, de az csak akkor működhet igazán jól, ha megfelelő színészekre van bízva a kivitelezés. A főszerepekben lévő négy színésznő kitűnően ráérzett arra, hogy hol a határa a túljátszásnak és kihozták a maximumot szerepeikből. Különösen kiemelkedőt alakított Juanita Moore és Susan Kohner, de a csodás Lana Turner is minden pillanatban magára vonzotta a tekintetemet. A korszak tinisztárjává cseperedő Sandra Dee szokásos ártatlan kislányos szerepében tündökölt, azért egy erős jelenete neki is akadt. Az eredeti, 1934-es film Claudette Colberttel szintén jó, de nem nyújt akkora élményt mint ez a film. Sirk kétségtelenül ezzel a filmjével ért fel pályafutásának csúcsára.

2019-10-07 19:46:53 Those Were the Days! (1940) JcWh (5) #1

A romkomok és a vígjátékok időbeli szavatosságukat illetően igen csúnyán meg tudnak öregedni, azonban ez a 80 éves, érezhetően kissé B-kategóriás romkom mintha egy percet sem öregedett volna. Persze a történet elég sablonos és már akkoriban is az lehetett, de a kiváló karakterek és az azokat megtestesítő fantasztikus színészek teszik igazán szórakoztatóvá ezt a filmet. Sőt ez a film szórakoztatóbb és egyben bájosabb, mint a mai romkom termés nagy része. Bonita Granville személyében egy Oscar-jelölt színész is szerepel a filmben, de az igazi húzóerőt William Holden jelentette.
Elképesztő, hogy Bill Holden harmadik filmjében mennyire simán elvitte a hátán a filmet, ráadásul a neve már a cím felett szerepelt! Egy sportfilm-dráma és egy film noir-krimi után egy romkomban is remekelt Holden (ráadásul három különböző stúdiónál készültek a filmek). Igazi "sztár alapanyag" volt 22 évesen...kár hogy 10 év kellett ahhoz, hogy a stúdióvezetők és a toprendezők is felismerjék ezt.
A filmhez készítettem magyar feliratot.

2019-09-30 18:30:05 Sabrina (1954) JcWh (5) #36

Ez a film szerintem csak addig a pontig überzseniális, amíg Audrey Hepburn és William Holden karakterei közötti románc kibontakozását láthatjuk. Ez kb. a film játékidejének feléig tart és a báli táncjelenetben csúcsosodik ki, ami szerintem az egész film legemlékezetesebb része.
Miután Bogart átveszi Holden helyét, az addig szikrázó levegő egyszeriben megfagy és csak nagyon lassan enged fel a film végére. Természetesen Hepburn bája azért ellensúlyozza Bogart savanyúságát. Szerintem nem Bogart életkorával volt a fő probléma, hanem a színészi alakításával, ami a romantikus részét illeti (a munkamániás üzletembert kitűnően hozza). Mintha Bogart egy film noiros karakterének lightosabb verzióját alakítaná, nem igazán érdekes és hiteles mint romantikus főhős.
Bogart mellett Holden szintén kissé túlkoros a szerepében, de jóval hihetőbben alakítja a fiatal playboyt. Holden sokkal jobban értett a romantikához (a színészetben mindenképp), még olyan szerepeiben is 100%-ig hiteles tudott maradni, ahol elég túlkoros volt (Piknik) vagy ahol ki nem állhatta női szereplőtársát (A szerelem nagyon ragyogó dolog). Itt ahol a forgatás alatt egymásba is szertett Holden és Hepburn, különösen jó volt a kémia kettejük között, mondhatni valóságos érzelmeket lehet látni. A Holden-Hepburn románcról egyébként egy remek könyvet is kiadtak (Edward Z. Epstein (2015): Audrey and Bill).
A film forgatásának kulisszatitkai is megérnek egy utánaolvasást. Valahol konkrétan Bogart-Holden "viszályról" olvastam, ami szerintem egy kicsit túlzás. Tény, hogy nem kedvelték egymást...Előző, kevésbé ismert közös filmjük (Invisible Stripes, 1939) forgatásán is volt egy kis balhé, mivel Bogart szemét igencsak szúrta, hogy a 21 éves Holden második filmjében magasabb fizetséget kapott nála. Holden egy későbbi interjú során csak ennyit mondott Bogartról: "I hated that bastard."
Bogart fagyossága és néhány apróbb hiba ellenére Billy Wilder filmje így is zseniális és sokkal jobban ajánlható, mint a szinte minden elemében félresikerült és felesleges remake. A szinkronos verziót kifejezetten nem ajánlom, az eredeti hangokhoz képest szinte fájdalmas volt hallgatni.

2019-09-12 15:35:50 Mildred Pierce (1945) JcWh (5) #13

Tegnap volt szerencsém moziban is látni ezt a zseniális noir klasszikust és felejthetetlen élményt nyújtott. Minden elemében tökéletes mozi, ami nőközpontúságával jóval meghaladta a maga korát. Nem is tudok most hirtelen más jelentősebb noirt mondani, ahol a férfiak ennyire háttérbe vannak szorítva. Arról nem is beszélve, hogy van egy (feltételezhetően) leszbikus karakter is a nők között. Egyszerre érzelmes és elgondolkodtató film az anyaságról, az anyai szeretetről és a nők szerepéről a társadalomban. A színészek játéka a legkiemelkedőbb, élükön Joan Crawforddal, aki elementárisat alakított (mint mindig), de nálam így is a Sudden Fear-ben nyújtott alakítása a favorit. Szerintem ez a "női-noir" simán lepipál egy csomó férfi központú noirt...nálam olyannyira, hogy a Sunset Boulevard után ez a második kedvenc ilyen filmem.

2019-09-10 19:48:56 The Proud and Profane (1956) JcWh (5) #1

Ezt nevezem én elrejtett gyémántnak! Két Oscar jelölés, kétszeres Oscar-díjas rendező (George Seaton), Oscar-díjas férfi főszereplő (William Holden), hatszoros Oscar-jelölt női fő- és mellékszereplő (Deborah Kerr és Thelma Ritter), a stábtagok között pedig olyan nagyobb nevek találhatóak, mint Victor Young (zene) és Edith Head (jelmez).

Ezzel szemben IMDb-n 500 szavazat alatt igencsak alulértékelve, Rottenen még adatlapja sincsen és itt KT-n is 0 szavazat. Ahogy olvastam sok helyen a Most és mindörökkével hasonlítják össze a filmet és emiatt húzzák le az értékelést. Én a körülbelüli földrajzi hely (Csendes-óceáni térség) és Kerr-en kívül nem sok hasonlóságot tapasztaltam a két film között...

Csúnyán alulértékelt film, csúnyán alulértékelt színészekkel. A Seaton-Perlberg páros, ahogy a Vidéki lánynál, úgy itt is remek filmet hozott össze, ezúttal egy regény adaptációjából. A Vidéki lányhoz hasonlóan Seaton itt is kitűnő karakterábrázolást prezentál és nagyon jól használja a színészeit. A film a legnagyobb fordulatokat pont a karakterek kibontakozásában ígéri a múltjuk fokozatos megismerésével. Sőt a történet egyes elemei az akkor fennálló Hays-kódex határait is erősen feszegették. Szerencsére a befejezés sem sikerült "hollywoodiasra".

A színészek ragyognak szerepeikben, főleg Holden és Kerr. És mivel főként romantikus-drámáról van szó nem lehet amellett elmenni mennyire jól működik a kémia a két színész között, egy-egy jelenetben szinte izzik a levegő közöttük. A tőle igencsak szokatlan szerepválasztással és az addig szokatlan bajuszviseléssel ellentétben Holden itt sem tudott hibázni. A Picnic izomagyú és infantilis Hal Carter-je és a Híd a Kwai folyón übercinikus Shears-e között Holden egy teljesen más szerepben csillogtathatta meg tudását.

William Holden esetében már máshol kifejtettem, hogy mennyire nem irányul rá kellő figyelem és elismerés, azonban ez Deborah Kerr-re talán többszörösen igaz. Ha több bevételt termelt volna a film ezért jelölik Kerrt Oscarra és nem a borzalmasan giccses King and I-ért. Az általam amúgy is nagyon kedvelt színésznő itt különösen kitett magáért.

Míg Deborah Kerr a női főszereplő kategóriában hat jelöléssel és zéró győzelemmel tartja rekordját, addig Thelma Ritter is ugyanilyen számokkal őrzi a maga rekordját a legtöbb jelölést szerzett, de díjat nem kapó női mellékszereplők listáján. Ritter pályafutása során igen fajsúlyos filmekben szerepelt és mindig hozta a magas színészi nívót, ahogy ez itt sem volt másként, a fő szál mellett egy kisebb de igazán drámai mellékszálat vitt el a hátán.

Ha nem is egy klasszikussal van dolgunk, a jelenleginél mindenképp nagyobb elismerést érdemel ez az alkotás. Magyar feliratot készítettem a filmhez, a felirat leírásánál a film elérhetőségét is megadtam.

2019-09-02 19:35:49 Picnic (1955) / Piknik JcWh (5) #4

Akkor legalább onnan ismerős lehet a film néhányaknak Magyarországon is. :)
Amerikában a zseniális táncjelenet miatt nagy népszerűsége van, amiatt tényleg érdemes egyszer megtekinteni a filmet.

előzmény: critixx (#3)

2019-09-02 14:47:18 Picnic (1955) / Piknik JcWh (5) #2

Habár mi már májusban megünnepeltük, de az USA-ban ma kerül sor a munka ünnepére, amihez kapcsolódva (tudtommal) nem sok amerikai filmet készítettek, pláne összehasonlítva más ünnepekkel. Ennek a filmnek a története viszont szinte teljes mértékben erre az ünnepnapra korlátozódik. A hazai rendezvényeken egyre divatosabbá váló piknik szó miatt is érdemes megnézni ezt a kellemes kis filmet, ami bemutatja, hogy Amerikában az emberek mivel töltik/töltötték a napjukat ilyenkor. 50-es évekbeli blockbuster, ami Magyarországon szinte teljesen ismeretlen. A nyár lezárásához tökéletesen illő feelinges filmélmény technicolor színekkel és andalító dallamokkal megspékelve.

2019-08-07 18:44:42 The Fleet's In (1942) JcWh (4) #1

Ennek a musicalnek megvolt a maga ideje és fontos szerepe az amerikai történelemben. Ami miatt viszont elkülönül a többi musicaltől az a néhol extravagáns énekes és táncos, valamint stand-up comedy produkciók, illetve az hogy ezeket főként nők kivitelezték. Egy-két fellépő hölgy olyan mozgáskultúrát és arcjátékot mutatott be, hogy kicsit ledöbbentem. Abban is újszerű a film, hogy mintha megcserélték volna a nemi szerepeket és a nők kajtattak (néha igen rámenősen) a férfiak után. A színészek beleillenek ebbe az őrületes forgatagba: a hiperaktív Betty Hutton, a komikus Eddie Bracken (a Reszkessetek betörők 2-ből ismert játékboltos), de még a film fő sztárjának számító gyönyörű hangú Dorothy Lamour is passzol a közegbe.

Egyedül szegény William Holdenen tűnődhetünk el, hogy az ő kvalitásaival mi a fenét keres ebben a filmben. Viszont Holden jelenléte szigorúan a romantikus szálra korlátozódik, amit tőle megszokott módon kitűnően hoz. Mindenesetre a film sikeres volt és Holden rengeteg rajongói levelet kapott.

Végül említésre méltóak a filmben fellépő korabeli énekes és táncos sztárok és a felcsendülő kellemes, feelinges 40-es évekbeli dalok is. Összességében egy élvezhető, néhol extravagáns musicalről van szó, mindenféle komolyabb tartalom és (szerencsére) háborús propaganda nélkül. A filmhez készítettem magyar feliratot.

2019-06-26 19:05:24 The Blue Knight (1973) JcWh (5) #1

Egy igazi ritkaság került a kezembe, amikor beszereztem az amerikai televíziózás egyik első minisorozatát. Joseph Wambaugh kiváló regényét Robert Butler nagyon jól adaptálta a képernyőre, amit megfejel William Holden lehengerlő alakítása. A minisorozat bemutatása óta eltelt közel 50 év egyáltalán nem látszik meg rajta sem technikailag, sem egyéb (pl. polkorrektség) tekintetben. Habár rendőrfilmről van szó, közel sem a szokásos egy rejtélyes ügy megoldása van a központban (habár van benne egy ilyen szál), hanem sokkal nagyobb hangsúly helyeződik egy kiégett és megöregedett rendőr lelki világára. Egy szociológiai, társadalomföldrajzi tanulmánynak is elmenne a történet, amelyben láthatjuk hogy egy adott földrajzi területet bejáró rendőr az évek során a helyi társadalom különféle képviselőit megismeri és hogy tulajdonképpen ő maga is a társadalom részévé válik, szinte családjának tekinti az ottani embereket.

William Holden olyan bámulatosan és hitelesen játssza a címszereplőt, hogy ha nem ismerném Holden-t, mint színészt, azt hinném hogy mindig is rendőr volt egész életében. Holden játékával még az Oscar-jelölést szerzett Hálózat-beli alakítását is felülmúlja és teljesen megérdemelten kapott Emmy-díjat.

Holden mellett Lee Remick is csodálatos a szexis egyetemi tanárnő szerepében, aki jóval kevesebb játékidőt kapott, de végig tündököl amikor a képernyőn van. Az erős mellékszereplők között megtalálhatjuk még az idén Oscar-jelölést kapott Sam Elliott-ot is, aki szinte felismerhetetlenül fiatal és védjegyévé váló bajusza nélkül látható. De szerepel még jó pár nagy név, akik később futottak be igazán: Joe Santos, Anne Archer, Eileen Brennan, Vic Tayback.

A Warner Archive tavaly gyönyörű minőségben felújította ezt az elkallódott gyöngyszemet, ami hivatalosan az utolsó tételem volt William Holden filmográfiájából (és micsoda gyönyörű zárás volt!).
A minisorozat elérhető DVD formátumban, amihez készítettem magyar feliratot.

2019-06-05 16:53:13 S.O.B. (1981) JcWh (4) #2

Kétségkívül a film stílusa elég megosztó (nem véletlenül jelölték több kategóriában legjobb és legrosszabb díjakra is), ugyanakkor ez a "hisztérikus humor" valamilyen szinten egyedi is. Talán Edwards csak a kedélyeket akarta borzolni ezzel a túltolt stílussal és a káosszal, aminek a közepén William Holden higgadt karaktere és közvetlenül mellette a tengerparton játszódó apró mellékszál a kutyával és gazdájával még kontrasztosabbnak tűnik. Én nem nevezném tisztán vígjátéknak, hiszen a felszín alatt egy erősnek nevezhető drámai szál is húzódik, ami Hollywood abnormalitásaira próbál rámutatni. Edwards saját élményből inspirálódott, ugyanis a Wild Rovers (1971) készítése közben elég komoly vitába keveredett az MGM-mel, amely önkényesen megvágta a filmjét a tudta nélkül. Néhány fajsúlyos, Hollywood aranykorából ismert sztár (Julie Andrews, William Holden, Shelley Winters) mellett a 80-as évek feelingje és a film üzenete miatt azért megér egy próbát a film.

Összes komment...