JcWh

Tapasztalat: 308 film
Kompetencia: 2 film
Súly: 358
Regisztráció: 2018. április 29. (1 év, 11 hónap)
Kedvencnek jelölték: 7 user

Kedvencek

Színészek: Joan Crawford, William Holden
Műfajok: dráma
Országok: amerikai
Korszakok: Hollywood aranykora, kiemelten az 1950-es évek

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Marty
 
4 2020-04-04 4,0
(65)
The Innocents
Az ártatlanok
5 2020-04-04 4,3
(118)
An Affair to Remember
Félévente randevú
4 2020-04-04 3,7
(32)
Heaven Knows, Mr. Allison
Ég tudja, Mr. Allison
4 2020-04-04 ?
(9)
The King and I
Anna és a sziámi király
3 2020-04-04 3,5
(15)
From Here to Eternity
Most és mindörökké
4 2020-04-04 4,2
(131)
Black Narcissus
Fekete nárcisz
5 2020-04-04 4,1
(33)
Always
Örökké
3 2020-04-04 2,9
(87)
Two for the Road
Ketten az úton
5 2020-04-04 4,1
(69)
Wait Until Dark
Várj, míg sötét lesz
5 2020-04-04 4,2
(156)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2020-04-03 18:34:52 I'll Cry Tomorrow (1955) JcWh (5) #1

Az 1945-ös Férfiszenvedély női változata, amiben Lillian Roth, a '30-as évek Broadway sztárjának alkoholizmusba való süllyedését és életének darabjaira hullását követhetjük nyomon. Az érződik, hogy Daniel Mann azért nem ért fel Billy Wilder rendezői zsenialitásához, de Susan Hayward brutálisan erős alakítása Ray Milland szintén erős játékát is felülmúlta. Szavak nincsenek rá, hogy Hayward mekkorát alakított, nagyon megrázó élmény volt látni néhány jelenetben. Ha Hollywood 1956-ban éppen nem történelmet akart volna írni Anna Magnani, mint első olasz színésznő díjazásával (aki amúgy szintén nagyon jó volt), akkor Haywardnak szerintem simán be kellett volna húznia azt az Oscart. Nem mostanában láttam a filmet, de a mai napig pontosan emlékszem néhány jelenetre. Helyet érdemelne más ismert, alkoholizmus árnyoldalait bemutató, klasszikus alkotás mellett.

2020-03-29 18:15:10 Autumn Leaves (1956) / Őszi falevél JcWh (5) #3

Bocsi, kissé félreérthetően fogalmaztam. Természetesen tudom, hogy kapott Oscart és két jelölést is kapott még utána, csak azon túl is rengeteg olyan alakítása volt (pl. Baby Jane-ben lévő is), amire simán kellett volna kapnia minimum egy jelölést. Ez is egy ilyen alakítása volt.

előzmény: csabaga (#2)

2020-03-29 16:59:55 Autumn Leaves (1956) / Őszi falevél JcWh (5) #1

Egy remekbe szabott romantikus thriller egy csipetnyi noir hangulattal megspékelve, Robert Aldrich rendezésében, Joan Crawford és Cliff Robertson "powerhouse" alakításával, valamint Nat King Cole által énekelt andalító filmzenével. Nincs itt mit ragozni, egyszerűen zseniális film, amit főleg a színészek bombaerős játéka emel fel igazi magaslatokba. Joan Crawfordot nagyon durván mellőzhette az Akadémia, ha még ez az alakítása sem ért meg egy jelölést, de ugyanez Cliff Robertsonra is elmondható. Ez egy igazi ismeretlen gyöngyszem, amit egyébként a Mi történt Baby Jane-nel című remek thriller-horror "kistestvérének" tartanak, csak itt Bette Davis helyett Cliff Robertsont kapjuk Crawford mellé.
Készítettem magyar feliratot a filmhez, aki szereti az igazán nagy alakításokat egy klasszikus drámában, annak mindenképpen ajánlott.

2020-03-22 17:24:22 Dangerous Crossing (1953) JcWh (5) #1

Elég jóféle B-filmes noir volt ez, iszonyatosan jó alapsztorival, alapvetően jól alakító színészekkel, nagyon jó helyszínekkel és fényképezéssel. A luxus óceánjáró sokféle helyszínnek adott lehetőséget, a végtelennek tűnő folyosóival kicsit a Titanicra emlékeztetett. De a leginkább a ködbe burkolózó fedélzeten játszódó jelenetek tetszettek, ahol a "háttérzenét" a hajó egyenletes időközönként megszólaló, hátborzongató ködkürtje adta. A gyönyörű Jeanne Crain a főszerepben alapvetően jó volt, nála nyilván voltak sokkal erősebben alakító nők Hollywood aranykorában, de számomra mégis mindig olyan rokonszenves és szerethető. Nem hosszú film és épp ezért minden perce élvezhető.

2020-03-18 18:27:39 Dear Wife (1949) JcWh (5) #1

A "Dear" sorozat második része a nagy sikerű Dear Ruth után, amivel William Holden visszatért a filmvilágba a második világháború után, egyelőre mint vígjátékbeli sztár. Igazából a második rész elég klisés mai szemmel nézve (a Dear Ruth-beli lánykérés után itt az após-vej ellentétre helyeződik a hangsúly), de a legkisebb mellékszerepet betöltő színészig annyira zseniálisan játssza mindenki a szerepét, hogy végeredményben fenomenális szórakozást nyújt a film. Holden nevén kívül nem sok színész neve lehet ismert, de Edward Arnold, Billy De Wolfe és Mona Freeman mindenképp említést érdemelnek még.
Nekem ez a folytatás jobban is tetszett, mint az első rész, de akit érdekel a "Dear" sorozat mindenképp kezdje a sort az 1947-es Dear Ruth-al, mert anélkül a gag-ek fele nem érthető ebben a filmben. Valahol a bájos vígjáték és a screwball comedy között helyezkedik el a film, amely a színészek miatt mindig megéri a megtekintést.
Mindkét filmhez készítettem magyar feliratot.

2020-03-07 17:23:38 The Earthling (1980) / A völgylakó JcWh (5) #4

Még egy utolsó megjegyzés: a filmnek két verzióját is kiadták Blu Ray-en (International Cut és US Cut) és egyaránt elérhető már mindkettő a neten. A népszerűbb és általam is jobban kedvelt verzió (amihez a feliratot készítettem) a US Cut, de igazi csemege az International Cut is, amely a már forgatás alatt rákkal küzdő és nem sokkal később meghalt rendező kissé depresszív látásmódját viseli magán. Érdekes volt látni a két verziót együtt, némileg ki is egészítették egymást, de az újradolgozott, csodálatos zenei alappal megtoldott amerikai verzió mérföldekkel jobb, így mindenkinek csakis azt tudom ajánlani.

2020-03-04 19:03:09 Streets of Laredo (1949) JcWh (5) #1

Kellemes kis technicolor western a múlt század közepéről, ami több különlegességgel is rendelkezik a korabeli westernekhez képest. A történet fő súlypontja a törvény két oldalára került (hármas-)barátság fenntartásán van, de ezt még megspékelték egy szerelmi háromszöggel is.
A karakterek változásai nagyon ügyesen vannak vezetve, a történet "jó" és "rossz" karaktere(i) a film elején még "egy csapatban játszva" egyaránt szimpatikusak, majd lassan távolodva egymástól kialakul a tipikus jó-rossz ellentét. Emellett nem megszokott a film főhősének perifériára helyezése a történet elején, majd fokozatos megerősítése/felépítése a film végéig. Ráadásul hősünk (egy tipikus western hőshöz képest) teljesen emberszerű lénynek tekinthető, amelynek megformálására William Holdennél jobb színészt nem is találhattak volna, aki minden szerepét olyan emberközelien/realisztikusan és ezáltal pont kellő érzelemmennyiséggel játszotta el.
Műfajok (vígjáték-dráma) és történetszálak (barátság-szerelem-akció) tökéletes ötvözete a film, amely ragyogó technicolor színeivel, fülbemászó filmzenéjével és William Holden, valamint a többi színész ragyogó alakításával biztosan nem okoz csalódást a western rajongóknak.
A filmhez készítettem magyar feliratot, töltsétek és nézzétek bátran. :)

2020-02-28 19:07:15 Network (1976) / Hálózat JcWh (5) #29

Ha már ez a nap filmje kicsit fényezném még ezt a zseniális mesterművet. Már többedjére néztem meg, de mindig földhöz vágott és talán nem is első nézésre ütött nálam a legjobban, valahogy mindig újabb gondolatokat ébreszt bennem ez a történet. Lehet, hogy minél többet tapasztalok meg a világból, annál többet tud mondani ez a film. Az biztos, hogy kell egy bizonyos mennyiségű tudásanyag a megfelelő élményhez (globalizációról, multik és média működéséről, kőolajválságokról, stb.). Engem érzelmileg is meg szokott érinteni a történet, hála Beatrice Straight, de főleg William Holden szívfacsaró alakításának. Meghatározó filmélmény.

2020-02-18 15:27:45 Siamo donne (1953) / Nők vagyunk JcWh (5) #1

Öt külön kisfilm összefűzéséből álló alkotás, amelyben betekintés kaphatunk milyen is volt filmsztárnak, de elsősorban nőnek lenni az 50-es évek (olasz) filmiparában és azon kívül. Az öt részből a többség inkább drámai hangvétellel rendelkezik: Isa Miranda és Alida Valli része mellett egy felvezető, szereplőválogatásos rész hivatott bemutatni a női színészek és sztárok mindennapi nehézségeit. Ezek a drámai kisfilmek elég lightosra sikeredtek (főleg mai szemmel tekintve, tudatában pl. Judy Garland és egyéb színésznők sorsának), kicsit lehetett volna mélyíteni a dolgot, de egy 50-es évekbeli filmtől az is nagy szó, hogy ilyen témát megpróbál feltárni. Kissé meglepett, de pont Ingrid Bergman és Anna Magnani részei képviselték a vígjáték műfaját. Nem hittem volna, hogy Rossellini-Bergman párosa valaha is így megmosolyogtat/megnevettet. A drámai részek gyengesége miatt négyest akartam adni, de ahogy Ingrid Bergman hadakozott egy tyúkkal 20 percen keresztül az bearanyozta a napomat, így ment az ötös. :D

Úgy látszik Hollywoodot nagyon izgatta 1960-ban az unatkozó közép- és felsőosztálybeli házas férfiak és nők más házas emberekkel szövődő románca. Nem is olyan rég láttam a Strangers When We Meet-et Kirk Douglas és Kim Novak főszereplésével, ami drámaian próbálta ezt a jelenséget bemutatni. Én magam is meglepődtem, de ez a vígjáték-dráma ötvözet valahogy jobban tetszett a témához, talán azért mert pontosan tudtam hogy mi lesz a film kimenetele, így a váratlan poénok fenntartották végig a figyelmemet. Habár a Douglas-Novak páros egyértelműen jobban mutatott a vásznon, azonban a két legendás komikus Bob Hope és Lucille Ball közötti kémia sokkalta jobb volt, a drámai szálat és (természetesen) a vígjáték szálat is tökéletesen hozták. Nem is hittem volna, hogy az Oscar-gálák történetének leghíresebb műsorvezetője, az állandóan komédiázó Bob Hope ilyen prímán tudja hozni a romantikus főhős szerepét. A sztori végkimenetele kiszámítható (legalábbis annak aki már látott korabeli Hollywoodi filmeket), de a drámát lazító poénok és főleg Hope és Ball lenyűgözően jó játéka engem levett a lábamról.

Összes komment...