JcWh

Tapasztalat: 77 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 77
Regisztráció: 2018. április 29. (1 év, 7 hónap)
Kedvencnek jelölték: 6 user

Kedvencek

Színészek: Joan Crawford, William Holden

Demográfiai adatok

Nem: ?
Születési év: ?
Lakhely: ?

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
What Ever Happened to Baby Jane?
Mi történt Baby Jane-nel?
5 2019-12-10 4,4
(238)
Sudden Fear
Hirtelen félelem
5 2019-12-10 4,3
(11)
The Incident
New York hajnali háromkor
5 2019-12-02 ?
(6)
Submarine Command
 
4 2019-11-28 ?
(1)
Boots Malone
 
5 2019-11-28 ?
(1)
Toward the Unknown
 
4 2019-11-24 ?
(1)
I Remember Mama
Én emlékszem a mamára
5 2019-11-23 ?
(3)
Tea and Sympathy
 
5 2019-11-22 ?
(2)
Streets of Laredo
 
5 2019-11-22 ?
(1)
Blaze of Noon
 
4 2019-11-22 ?
(1)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Olyan ez a film, mintha egy 50-es évekbeli film noirt összegyúrtak volna egy 70-es évekbeli drámával és így kijön ez az utánozhatatlan hangulatú 60-es évekbeli alkotás. A bűnös és romlott nagyváros tematikája (ami tipikus noiros téma) vegyül a városi társadalom sokszínűségével (ami a kemény cenzúra feloldása után a 70-es évekre emlékeztethet).
Van két huligán (az egyik a fiatal Martin Sheen), egy hajléktalan, egy meleg férfi, egy fekete házaspár, egy idős házaspár, egy középkorú pár, két katona, egy fiatal szerelmespár, egy középkorú férfi és egy kisgyermekes házaspár...a háttérben pedig folyamatosan a metró zúgását hallani. A nyomasztó érzés, hogy az ember össze van zárva veszélyes(nek tűnő) emberekkel szerintem senkinek sem ismeretlen és itt szinte átragad ez az érzés a nézőre is. A film nagyon hatásos és tartalmas, ma is releváns üzenettel rendelkezik, amit megkoronáz a színészek remek alakítása. Külön érdekesség, hogy a két fiatal huligán éppen az 50-es évek filmjeiből (főként mellékszerepekből) ismerős színészeket terrorizálnak (Thelma Ritter, Gary Merrill, Jan Sterling).
Régen nem éltem át ilyen emlékezetes filmélményt és a film lezárása egyszerűen zseniális!

2019-12-02 19:09:01 Tea and Sympathy (1956) JcWh (5) #1

Amikor nekiültem a filmnek, azt hittem, hogy egy kellemes kis technicolor drámát fogok látni egy fiatal fiú és egy középkorú nő szerelméről (amit a film leírása és plakátja is sugall). Ehelyett olyan meglepetésben volt részem, amit legmerészebb álmaimban sem vártam volna egy Hollywood aranykorában készült filmtől, amikor igen erős cenzúrázás volt érvényben.
A filmről ugyanis üvölt, hogy alapvetően a melegek kirekesztéséről és azok káros következményeiről szól. Utánaolvasva a dolgoknak valóban kiderült, hogy a feldolgozott színdarab erről szólt, csakhogy az erős cenzúrázás miatt elég radikálisan bele kellett nyúlni a történetbe a megfilmesítésnél. Így lett a főszereplő meleg karakterből egy olyan lányos viselkedésű, de heteroszexuális fiú, aki a nők társaságában jobban érzi magát, valamint nyilván emiatt kellett ezt a karaktert összehozni a Deborah Kerr által alakított középkorú nővel. A film nagyon elmésen (megfelelve a cenzoroknak) a homoszexualitás helyett a heteroszexualitást vette célpontba és a "férfiasság" kérdését kezdte el boncolgatni, illetve azt hogy milyen alapon közösítik ki azokat, akik nem felelnek meg a férfiasság kritériumainak. John Kerr és Deborah Kerr (nincs köztük rokonsági kapcsolat) remek választás volt a főszerepre, ahogy az alfa hímet megtestesítő Leif Erickson is. Igazán drámaian és hatásosan mutatták be, hogy hová vezethet az, ha valakit (bármi miatt) kiközösítenek és nyomást gyakorolnak rá, hogy tagadja meg önmagát.
Ez a film bátran ajánlható olyan embernek, aki anélkül akar "meleg filmet" nézni, hogy bármi szó esne a homoszexualitásról, viszont ehhez jól kell "olvasni" a sorok között. Az 50-es évek Hollywoodja ismét bebizonyította számomra, hogy a filmgyártás aranykora volt. Ennek a filmnek pedig témája és bátorsága révén a legnagyobbak között lenne a helye.

2019-11-26 18:53:31 Dear Ruth (1947) JcWh (5) #1

Ez az a film, aminek a két főszerepét játszó színész nevéből (William Holden és Joan Caulfield) alkotta meg J. D. Salinger a Zabhegyező hősének nevét Holden Caulfieldet - hiszik ezt sokan tévesen, hiszen a film bemutatása előtt pár évvel Salinger egyik publikált írásában már felbukkan ez a név. Mindenesetre elég furcsa egybeesés. :)

A filmről: Könnyed, szórakoztató és nagyon bájos kis vígjáték, ami simán lemossa a mai vígjátékok nagy részét a pályáról. Na nem mintha hatalmasakat lehetne nevetni egy több mint 70 éves vígjátékon, de fülig érő mosolygást és kuncogást kiváltó jelenetekből bőven akad benne és garantáltan nincs szekunder szégyenérzetet kiváltó szituáció sem. A film fő erejét a remek forgatókönyv mellett (ami egy színdarab filmes adaptációja) a legutolsó kis szerepben is remekelő színészgárda adja, élükön William Holdennel és Joan Caulfielddel, de gyakorlatilag tényleg mindenkit megemlíthetnék.

Bármilyen hihetetlen is, de az Alkony sugárút előtt az ezekhez hasonló vígjátékok képezték Bill Holden fő érvényesülési lehetőségeit. A stúdióvezetőknek csaknem 10 évükbe telt mire felfedezték Holden szépfiús külseje mögött lapuló hatalmas tehetséget. Holden nem igazán kedvelte karrierjének ezen szakaszát (1947-1950), de nekem mégis nagyon sok kedvenc filmem van ebből az érából.
Magyar feliratot készítettem a filmhez, nézzétek bátran.

Már hónapok teltek el mióta láttam ezt a filmet, de folyamatosan eszembe jut, aminek legfőbb oka Fredric March káprázatos alakítása az özvegy, de újra szeretni akaró, idősödő férfi szerepében. Manapság olyan színészeket rajonganak körbe, akik csontsoványra lefogynak, súlyosan elhíznak, testi-mentális sérüléses személyt vagy éppen egy világsztárt imitálnak. March ebben az egyszerű kis filmben, a nem túl komplikált szerepében, pusztán azzal, hogy annyira tökéletesen közvetítette az érzelmeket, teljesen ledöbbentett (jó értelemben) és nem várt élményben részesített.
Párja, Kim Novak is erősen próbálkozott és önmagához képest egész jó kis alakítást hozott össze...persze ő inkább a külsejével vonta magára a figyelmet. Egy 56 éves férfi és egy 24 éves nő szerelme, amit természetesen a külvilág megbotránkozva fogad. Szinte ugyanaz a felállás mint Delbert Mann Oscar-díjas, Marty című filmjében. Nincs semmi különösebb a történetben, mégis a végeredmény (színészi alakítások, fényképezés, zene) sokkal hatásosabbnak tud bizonyulni, mint a mai filmek többsége.

Sokkal inkább pszichológiai dráma ez, mint akcióval telített háborús film, de a fő erejét egyértelműen a karrierjük csúcsán álló William Holden és Grace Kelly párosítása adja. Az 50-es évek nagy férfi és női ideálja mögött a háttérben pedig olyan erős mellékszereplők vannak, mint Fredric March és Mickey Rooney.

A történet maga nem valami erős, bár korántsem klisés és a korabeli háborús filmekhez képest a befejezés is igen formabontóra sikeredett (hála Holdennek, aki csak akkor vállalta el a szerepét, ha az írók hűek maradnak a regénybeli befejezéshez). Míg Holden bivalyerős alakításával (amiért simán megérdemelt volna egy Oscar-jelölést), addig Grace Kelly sugárzó szépségével kápráztatja el a nézőket.

William Holden egyik személyes kedvence volt ezt a film saját filmográfiájából, de minden bizonnyal a forgatás is emlékezetes maradt számára, hiszen a Vidéki lány alatt megkezdődött románca Kellyvel tovább folytatódhatott, illetve gyerekkorának egyik színészideáljával, Fredric Marchal is együtt dolgozhatott. (Micsoda véletlen, hogy March szerepére eredetileg Holden másik színész példaképét, Spencer Tracy-t nézték ki.)

Háború ide, háború oda, számomra a film legemlékezetesebb része, amikor Holden és Kelly a gyerekekkel fürdőzni mennek és nem várt vendégek toppannak be. :)

2019-11-07 19:10:12 The Earthling (1980) / A völgylakó JcWh (5) #3

Ez a gyönyörű film igazán megérdemelte, hogy végre Blu-ray-en is kiadják, a Kino Lorber csodálatos munkát végzett! A szívszorító történet és a fantasztikus filmzene mellett most már a pazar ausztrál tájakban és annak részleteiben is gyönyörködhet a néző.
Egy kis megható háttérinfó a filmmel kapcsolatban: William Holden és Ricky Schroder annyira jól kijött a forgatás alatt, hogy később Schroder két fiát is Holdenről nevezte el (Luke William Schroder és Holden Richard Schroder).
Ahogy láttam a felújított film már több platformon elérhető, amihez kicsit frissítettem a magyar feliratot.

2019-10-17 17:31:48 Imitation of Life (1959) / Látszatélet JcWh (5) #2

Elgondolkodtató és ma is relevánsnak számító téma (rasszizmus, feminizmus), szívbemarkoló történet, egyedi rendezői stílus, tündöklő színész(női) alakítások, pazar technicolor látványvilág, gyönyörű kosztümök és hatásos filmzene. Ennyi kell egy tökéletes filmélményhez, minden percét imádtam!

Azon kevesek közé tartozom, akik igazán kedvelik Douglas Sirk rendezői stílusát és ismerik munkásságának több filmjét. Az érzelmileg túlfűtött színészi játék és a szappanopera jellegű rendezés manapság tényleg elég szokatlannak tűnhet, de az csak akkor működhet igazán jól, ha megfelelő színészekre van bízva a kivitelezés. A főszerepekben lévő négy színésznő kitűnően ráérzett arra, hogy hol a határa a túljátszásnak és kihozták a maximumot szerepeikből. Különösen kiemelkedőt alakított Juanita Moore és Susan Kohner, de a csodás Lana Turner is minden pillanatban magára vonzotta a tekintetemet. A korszak tinisztárjává cseperedő Sandra Dee szokásos ártatlan kislányos szerepében tündökölt, azért egy erős jelenete neki is akadt. Az eredeti, 1934-es film Claudette Colberttel szintén jó, de nem nyújt akkora élményt mint ez a film. Sirk kétségtelenül ezzel a filmjével ért fel pályafutásának csúcsára.

2019-10-07 19:46:53 Those Were the Days! (1940) JcWh (5) #1

A romkomok és a vígjátékok időbeli szavatosságukat illetően igen csúnyán meg tudnak öregedni, azonban ez a 80 éves, érezhetően kissé B-kategóriás romkom mintha egy percet sem öregedett volna. Persze a történet elég sablonos és már akkoriban is az lehetett, de a kiváló karakterek és az azokat megtestesítő fantasztikus színészek teszik igazán szórakoztatóvá ezt a filmet. Sőt ez a film szórakoztatóbb és egyben bájosabb, mint a mai romkom termés nagy része. Bonita Granville személyében egy Oscar-jelölt színész is szerepel a filmben, de az igazi húzóerőt William Holden jelentette.
Elképesztő, hogy Bill Holden harmadik filmjében mennyire simán elvitte a hátán a filmet, ráadásul a neve már a cím felett szerepelt! Egy sportfilm-dráma és egy film noir-krimi után egy romkomban is remekelt Holden (ráadásul három különböző stúdiónál készültek a filmek). Igazi "sztár alapanyag" volt 22 évesen...kár hogy 10 év kellett ahhoz, hogy a stúdióvezetők és a toprendezők is felismerjék ezt.
A filmhez készítettem magyar feliratot.

2019-09-30 18:30:05 Sabrina (1954) JcWh (5) #36

Ez a film szerintem csak addig a pontig überzseniális, amíg Audrey Hepburn és William Holden karakterei közötti románc kibontakozását láthatjuk. Ez kb. a film játékidejének feléig tart és a báli táncjelenetben csúcsosodik ki, ami szerintem az egész film legemlékezetesebb része.
Miután Bogart átveszi Holden helyét, az addig szikrázó levegő egyszeriben megfagy és csak nagyon lassan enged fel a film végére. Természetesen Hepburn bája azért ellensúlyozza Bogart savanyúságát. Szerintem nem Bogart életkorával volt a fő probléma, hanem a színészi alakításával, ami a romantikus részét illeti (a munkamániás üzletembert kitűnően hozza). Mintha Bogart egy film noiros karakterének lightosabb verzióját alakítaná, nem igazán érdekes és hiteles mint romantikus főhős.
Bogart mellett Holden szintén kissé túlkoros a szerepében, de jóval hihetőbben alakítja a fiatal playboyt. Holden sokkal jobban értett a romantikához (a színészetben mindenképp), még olyan szerepeiben is 100%-ig hiteles tudott maradni, ahol elég túlkoros volt (Piknik) vagy ahol ki nem állhatta női szereplőtársát (A szerelem nagyon ragyogó dolog). Itt ahol a forgatás alatt egymásba is szertett Holden és Hepburn, különösen jó volt a kémia kettejük között, mondhatni valóságos érzelmeket lehet látni. A Holden-Hepburn románcról egyébként egy remek könyvet is kiadtak (Edward Z. Epstein (2015): Audrey and Bill).
A film forgatásának kulisszatitkai is megérnek egy utánaolvasást. Valahol konkrétan Bogart-Holden "viszályról" olvastam, ami szerintem egy kicsit túlzás. Tény, hogy nem kedvelték egymást...Előző, kevésbé ismert közös filmjük (Invisible Stripes, 1939) forgatásán is volt egy kis balhé, mivel Bogart szemét igencsak szúrta, hogy a 21 éves Holden második filmjében magasabb fizetséget kapott nála. Holden egy későbbi interjú során csak ennyit mondott Bogartról: "I hated that bastard."
Bogart fagyossága és néhány apróbb hiba ellenére Billy Wilder filmje így is zseniális és sokkal jobban ajánlható, mint a szinte minden elemében félresikerült és felesleges remake. A szinkronos verziót kifejezetten nem ajánlom, az eredeti hangokhoz képest szinte fájdalmas volt hallgatni.

2019-09-12 15:35:50 Mildred Pierce (1945) JcWh (5) #13

Tegnap volt szerencsém moziban is látni ezt a zseniális noir klasszikust és felejthetetlen élményt nyújtott. Minden elemében tökéletes mozi, ami nőközpontúságával jóval meghaladta a maga korát. Nem is tudok most hirtelen más jelentősebb noirt mondani, ahol a férfiak ennyire háttérbe vannak szorítva. Arról nem is beszélve, hogy van egy (feltételezhetően) leszbikus karakter is a nők között. Egyszerre érzelmes és elgondolkodtató film az anyaságról, az anyai szeretetről és a nők szerepéről a társadalomban. A színészek játéka a legkiemelkedőbb, élükön Joan Crawforddal, aki elementárisat alakított (mint mindig), de nálam így is a Sudden Fear-ben nyújtott alakítása a favorit. Szerintem ez a "női-noir" simán lepipál egy csomó férfi központú noirt...nálam olyannyira, hogy a Sunset Boulevard után ez a második kedvenc ilyen filmem.

Összes komment...