pelu

Átvitt értelemben természetesen, de tényleg nem volt egy szerencsés megfogalmazás! :D
De tévedtem is, mert az anyja fölött egyértelmű ítéletet mondott. Úgyhogy inkább tekintsünk el attól a hozzászólásomtól.

Arthurt nem nevezném önjelölt ítélethozónak. Ő a gyilkosságokkal nem ítélkezett a filmben, hanem vagy önvédelemből ölt, vagy a sérült lelkét gyógyította, illetve Murray meggyilkolásával bejuttatta magát Arkhamba. Ha nevezhetjük azt tudatosnak. A kolléga az kilóg a sorból, de hát ő indította el ténylegesen a lejtőn, h fegyvert adott neki.

Nekem semmi problémám nem volt az Arthurral való azonosulással, könnyebb is volt, mintha egy bűnöző vagy maffiózó főszereplővel kellett volna, mert az ő tetteit nem egyéni haszonszerzés vagy aljasság motiválta! És igazából az összes gyilkosságnak megvolt a maga oka a filmben, nem lehet azt mondani, h csak úgy a semmiből jöttek volna.

Az izolálás a lehető legrosszabb dolog, amit tehetsz egy ilyen karakterrel. Viperához hasonlítani pedig teljesen hibás. Arthur is ha az életben nagyobb figyelmet, törődést kapott volna, akkor valószínűleg nem lett volna belőle a későbbiekben Joker.

Egyébként meg sokkal rosszabb karakterek is szerepeltek már filmvásznon, akikért ujjongott a közönség. És ugye, ami fontos, h azért ez "csak" film, miért ne próbálkozhatnál azonosulni a fő karakterrel? Úgy több esélyed van megérteni, és a filmet is könnyebben befogadhatod, nagyobb eséllyel élvezheted.

Számomra remek szórakozást nyújtott, legfőképpen a másodszori megnézésre! Fülig érő szájjal hagytam el a mozitermet! :)

Miért ne lehetne vele azonosulni? Nekem egyáltalán nem volt nehéz átérezni a problémáit, egyáltalán nem légből kapott dolgok voltak ezek. Mindenki az életben eljut arra a pontra, amikor úgy érez, ahogy nem szabadna, de a szerencsésebbje még tud nyelni egyet. Arthurnál viszont betelt minden, nemcsak a pohár. Nem annyira fantáziaszülte élethelyzet ám, amit látunk.
Csak sajnálni meg akkor sajnálod, ha teljesen külső szemüvegen nézed az eseményeket. Viszont, ha kicsit nagyobb empátiával rendelkezel, akkor már együtt is érzel vele, és így nagyobb az esély is rá, h könnyebben befogadod ezt a mesterművet!

Szerintem Arthurral kapcsolatban lehet, sőt kell is, mert élő társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet. Ha csak ennek a filmnek a hatására is kicsit jobban odafigyelsz az embertársaidra, a szomszédodra vagy mondjuk egy családtagodra, akkor már megérte a film. ;)

Amikor először láttam a filmet, tudat alatt is a korábbi szerepekhez próbáltam hasonlítani, illetve a már felépített képhez a fejemben, és ezért nem is tudtam igazán átérezni a filmet, a hangulatát, a negatívumokat domborítottam ki magamnak. De másodszorra teljes eksztázis volt! Hihetetlen volt számomra is, de hidegrázós élmény lett belőle. A jelenetek is jobban megfogtak, Arthur tragédiáját és jobban áttudtam érezni. Phoenix ezzel a szereppel tényleg Oscar esélyessé lépett elő. Amit még kiemelnék, az a filmzene! Nagyon jól illeszkedik a filmhez, és rendkívül hatásos, hangulatos.

Akinek elsőre nem igazán jött át, annak mindenképpen érdemes újra próbálkoznia vele. ;)

A fájdalmat, a vágyakozást, a szeretethiányt. Ezzel a Jokerrel (könnyebben) lehet azonosulni, míg a korábbiakkal ez nem így volt.

Újranéztem.
Tévedtem.
Átértékeltem.
Ez zseniális!

A metrós jelenet és a kollégák látogatása tényleg remek jelenetek, de nem hiszem, h különösen (lelkesedve) fogok rájuk emlékezni több év elteltével.
Arthur kellemetlen szerencsétlensége, szánalmas sorsa tényleg dicséretesen az arcunkba van nyomva. Nyilván azt is akarták elérni, h fészkelődjünk, és érezzük kellemetlenül magunkat. Ez sikerült is. Viszont nekem Joker karakterével párhuzamot vonva lesz ez negatívum. Teljesen lehúzza, lealacsonyítja így azt a zseniális őrültet, aki az eddigi képregények vagy filmek hatására a fejünkben élt. Sajnos én nem tudtam úgy leülni megnézni a filmet, h kizárjam az eddigi ismereteimet, és teljesen új karakterként tekintsek Arthur Fleckre. Nyilván ez az én hibám is, de hát mégiscsak Joker a film címe, akit meg nem így ismertünk eddig. Ha nem ez lenne a cím, és nem így neveznék a főszereplőt, akkor egyértelmű, h nem tudnám ezt felróni hibának.
A gothami problémákat pedig nem hozom fel hibának, csak szerintem elég felszínesen érinti. De ezt lehet, h csak én hiányolom. Elvégre Arthur szemszögéből, és helyzetéből adódóan végülis elég is volt csak ennyiről tudni.

Ülepednie kell még a filmnek, és biztosan újra fogom még nézni, de így elsőre nem vágott úgy pofán, ahogy vártam volna, és gyanítom, h már nem is fog.

Lehet én vagyok eddig az egyetlen, de nálam ez a film nem lett kiemelkedő (sőt), filmtörténeti meg pláne nem, amit baromira sajnálok, mert nagyon szerettem volna. A hangulata tényleg remek, az átjön, viszont több dologban is sántít nekem:
- először is a legfontosabb, maga Joker. Ahogy korábban megjegyezték, Joaquin fullba nyomta a kretént. És ezt nem kellett volna! Ettől a Jokertől nem lehet elvárni, hogy a jövőben ő legyen a Káosz hercege, az őrült zseni vagy zseniális őrült, aki Batman legnagyobb ellenfelévé válik majd. Ez nem Joker volt. Ez a figura egy szánni való szerencsétlen, akinek fogalma sincs, h mi zajlik körülötte. J. P. zseniális átéléssel játszotta a karaktert, amit írtak neki, de sok esetben túl is játszotta, és idegesítővé vált a szerep.
- szerintem egyszerűen nem lett jól megírva. Már most tudom, h hosszú évek után, nem lesz olyan jelenete vagy szövege a filmnek, amit majd lelkesedve és csodálva lehetne majd idézni. És ez azért egy borzasztóan nagy hiba egy ilyen karakternél.
- szerintem több esetben kínosabb már az egész karakter, mint amennyire szükséges lenne. A secunder szégyen kerülgeti az embert az egész film alatt... ami persze lehetett a koncepció, de nem nálam nem vált be.
- a gothami gazdagok és szegények közötti konfliktus elnagyolt és felszínes.

Sajnálom, mert nagyon vártam, Phoenix kedvenceim között van, de összességében számomra csalódás volt a film.

Todd Phillips tényleg sokat merített Scorsese-től, de úgy tűnik ehhez tényleg az öreg zseni kellett volna, h klasszikus legyen.