pelu

De hát napjainkban is, átvitt értelemben nézve, átlagban márkahű zombikkal vannak megtöltve a plázák, nem? :)

Illetve volt néhány részlet benne, ami sehová sem futott ki, utólag nekem csak töltelékjeleneteknek tűnnek: a 7-es asztalnál a családfő morgolódásának, illetve mosogatófiú haskavásárlásának. Vagy vmi elkerülte a figyelmemet?

A problémám ezzel a filmmel, h nem tudom, mi értelme volt leforgatni. Ez nem film. Ha egy étterem konyhájára vagyok kíváncsi, akkor megnézek róla valami dokumentumfilmet vagy elmegyek nyílt napra valami flancos helyre. Viszont, aki nem él teljesen burokban, az tisztában van a konyhai állapotokkal, körülményekkel és a vendéglátózás emberre leselkedő veszélyeivel. A Séf személyes drámája csak érintőleges, a filmnek pedig úgymond sztorija nincs is. A szereplők idegenek maradnak, értük izgulni nem lehet. A vágás nélküliség azonban tényleg pozitívum, abszolút célja van és hozzátesz a filmhez, de hol van ez egy Birdmanhez képest például. Nekem ez így kevés volt.

Félelmetes, hogy mi történik Oroszországban. Az meg még félelmetesebb, hogy arra a mintára épül kis hazánk is... :/

Nézhető, de tipikus amerikai baromság. Viszont komolyan valamilyen bűnös élvezetet nyújt, ahogy kinevetheted a napjaink elfajzott szokásait. Igaz tipikus Netflix-módra túl sok az 1 m2-re eső homik száma, de valahol ez is hozzátartozik jelenkorunk degeneráltságához. Ahhoz pedig kifejezetten jó érzékkel nyúlt a film, hogy azok igyekeznek napjainkban a sarkukból kiforgatni a világot, akiknek már gyerekként komoly defektjei voltak, és nem voltak ahhoz elég talpraesettek, hogy ezt kezeljék vagy képtelenek voltak alkalmazkodni a körülöttük élő többséghez. Most felnőttként pedig ezek akarják erővel elérni azt, hogy a hozzájuk hasonló kisebbséghez alkalmazkodjon a világ. És ezt több rétegre is nyugodtan rá lehet húzni. Majd ha a mostani fiatal generáció felnől, majd azok is erőből akarják kiirtani a világból azoknak a traumáknak a forrását, amivel ők nem voltak képesek szembenézni korábban.

Újranézve már vesztett az erejéből, de még így is egy szívet melengető, kedves és hatásos film. Az igaz, h nagyon sablonos, a mellékszereplők nagyon B-kategóriások, de Clint és a film üzenete már elég ahhoz, h jó legyen.

Maga a Gran Torino pedig tényleg gyönyörű :)

A hangulat és a külcsín jó, viszont önmagában kevés, mivel a figurák papírvékonyak és súlytalanok. És az akció része is messze elmarad a Nolan filmek ötletességétől és grandiózusságától. És hiába dobták be Jokert a végére, nekem nem hozta meg a kedvem a folytatáshoz.

Iszonyat túlnyújtott volt az egész, és a film végén a komolytalanabbnál komolytalanabb jelenetek váltják egymást, az ember csak fogja a fejét.

Meglepően leromlott mire a végére ért. Tele súlytalan és idegesítő szereplőkkel, össze-vissza csapongó, innen-onnan nyúlt történettel. Aki tetszetős volt, az Pingvin, de magyarázza már el valaki, h minek Colin Farrel-t játszatni a szerepben, amikor felismerhetetlenre maszkírozzák?! Pattison semmilyen, Kravitz komolytalan, Serkis karikatúra pl. Caine-hez képest, Dano pedig... ááá, hagyjuk inkább. Semmi értelme nem volt leforgatni ezt a filmet. Nem tudott számottevően hozzáadni semmi értékelhetőt a Batman-legendához.

Nekem túlságosan rövid és kibontatlan volt, részletesebben belenéztem volna a tábor napjaiba, jobban megszerettem volna ismerni a szereplőket. Ettől függetlenül tetszett, az üzenet jó, csak az a szomorú, hogy ha vége a tábornak, mindenki szépen megy haza a saját környezetébe, nyomorába, ahonnan valószínűsíthetően több mindent vesz fel magára, mint a táborban. Ettől függetlenül mindenképpen dicséretes az egész, és példamutató az önkéntesek munkája. Úgy gondolom ez egy kölcsönös terápia minden résztvevő számára. Egyszer talán jó lenne nagyobb betekintést nyerni a tábor életébe.