pelu

Borzasztó. Telibeszarja a játékot és hülyének nézi a nézőket. Ezért kár volt hozzányúlni a játékhoz. A kevéske várakozásomat is sikerült jócskán alulmúlni.

Igen, az a baj ezzel a filmmel, h csapong, és mintha Baz Luhrmann sem tudta volna eldönteni, h mit is vagy kit is akart bemutatni igazán.

Egyébként van benne olyan jelenet, amikor más számát ajánlják neki, h iszonyat sokat kaszálna, ha ő is elénekelné. (BB King mondja neki, amikor Little Richardot hallgatják.

Nincs könnyű dolgom a filmmel...

Engem valahogy a színészek nem vettek meg. Hanks rutinból, kb egy arccal játszotta végig a filmet (lehet az elmaszkírozás miatt sem lett volna képes többre), Butler pedig a koncertpillanatokon kívül szerintem semmi extrát nem tudott hozzátenni. Az pedig kifejezetten idegesített vele kapcsolatban, h nekem egyfolytában Travolta ugrott be, amikor mutatták. Az nem is zavart volna annyira, h nem hasonlít Elvisre, csak ne juttatta volna folyamatosan eszembe Travoltát! :D

A film amúgy nézette magát, a képi világa pazar, bár nekem sokszor nem jött be annyira ez a túltolt, modernre húzott, kevésbé autentikus ábrázolásmód, ami miatt számomra nem volt hiteles, sőt, néhol már-már megmosolyogtató, karikatúraszerű lett egy-egy jelenet. Viszont a mai fiatalság meg biztos jobban vevő erre, és ha így közelebb hozza kicsit hozzájuk a legendát, az már jó dolog. Viszont a szívet, a lelket én is hiányoltam. Komolyabb érzelmek nélkül néztem végig, ami azért elég szomorú, ha azt nézzük, h kiről is szól. (Vagy kéne szólnia. Többször volt olyan érzésem, hogy ez Parker ezredes filmje, nem is Elvisé.)

Zseniális, normális, őszinte vígjáték. Imádnivaló. A köcsögös poénon meg akkorát nevettem, zengett a szoba, már csak azért is megérdemelné a kitűnőt. Nagyon jól esnek az ilyenek a mai világban.
Az meg biztos, h napjainkban ebben a formában már nem lehetne elkészíteni, nem is készülnek ilyen filmek.

Na abban egyet tudok érteni Egri Viktorral, h a legalpáribb, legtürhőbb csapat nyerte a tornát. És az érdekes, ahogy a Messi-mánia miatt, ezt a világ szemellenzővel nézte végig, és mosolyogva tapsolt végig a legparasztabb megnyilvánulások ellenére is. Tényleg fura lény az ember. Másokat, más csapatokat már szétsavaztak volna hasonló viselkedésért.

De én meg éppen arra gondoltam, h mi történt 2 héttel előtte. Köszi!

Szöglettel kellett volna jönnie a horvátoknak, ehelyett lett a tizi. Jobbak voltak az argentinok, de így azért könnyebben alakult számukra. Nem baj, a döntőben szarabbul fog esni a majd a vereség. :)

Na, ő aztán tényleg veszélyes fazon volt. :D

Igaz. :)
Egyébként az is egy szubjektivitás, h ki szerint mi a megérdemelt. Ha csak az eredményeket veszem alapul, nyilván lett volna más, aki jobban rászolgált volna az elődöntőre. Ha a játékuk tudatosságát és minőségét is figyelem, már inkább ott a helyük. Ha pedig azt, h mit művelnek egy ilyen kis országként, a lehetőségeikhez mérten már az egymást követő 2.-ik világbajnokságukon, akkor szó nélkül nekik adnám a címet. Elképesztő, h 4 milliós országként milyen minőséget képviselnek a fociban, és csak azt próbálják játszani, amire reálisan is képesek és elvárható tőlük. Elismerem, h ez nem szemet gyönyörködtető, és nem nyűgöz le mindenkit, de, h nem is érdemtelenül vannak ott a 4 között, az is biztos. És reális esélyük van megfingatni az argentinokat is.