gybE

2022-04-16 14:34:01 Man (2012) gybE (2) #20

A fő probléma ezzel a kisfilmmel, hogy az embert csak úgy a semmiből, kapásból a mai (jellegzetesen amerikai) formájában bedobja a dolgok közepére. Tehát pont abba a szemléleti hibába esik, ami a megjelenített pusztító tevékenység egyik fő katalizátora: elfelejti, hogy az emberek is állatok, akik együtt változtak a környezetükkel az evolúció folyamán, és hogy az az éles kontraszt, ami a modern emberi világ és a természet között tapasztalható, egy aránylag friss fejlemény. Sokan még ma is viszolyognak az ember állati voltának gondolatától, valószínűleg mert ezzel a szemükben leértékelődne az ember. Bennem inkább az állattársaink felértékelődését idézi elő, az ember marad ott, ahol van, hiszen tagadhatatlan, hogy szellemileg látványosan a többi állat felé kerekedtünk. A film által képviselt demagóg önostorozás helyett, inkább Herzog értelmezése felé hajlok, miszerint a természet egy pokoli közeg, a kollektív öldöklés harmóniája, ahol minden élő organizmus folyamatos és közvetlen veszélynek van kitéve. Ez az a világ, amiből az őseink fejvesztve menekültek, amint tudatára ébredtek a kiszolgáltatottságuknak, szóval nem csoda, hogy aztán kicsit (nagyon) elszaladt velünk a ló. Persze manapság könnyű kimenni a természetbe, kényelmes túrafelszerelésben, gyönyörködni az élővilágban, és elmerengeni az emberi megalománián, meg miegymáson, tudván tudva, hogy este vár minket a jól fűtött, biztonságos otthonunk, vízzel, elektromossággal, étellel, itallal. De érdemes észben tartani, hogy se az ősembernek, se akár a pár évszázaddal ezelőtt élt embereknek, de még csak a ma élő népesség többségének sem adatott meg ez a luxus, így az sem, hogy különösebben reflektáljanak a tevékenységükre és annak következményeire. Mert ironikus módon, ezek az aggodalmas gondolatok a kiszolgáltságnak csak olyan fokán merülnek fel, aminél pont ezt a kényelmet biztosító folyamatok már visszafordíthatatlan pusztítást okoztak. Ettől persze még érdemes megtenni, ami tőlünk telik, de ennek az alapja sosem lehet az embergyűlölet (ami magában hordozza az öngyűlöletet), márpedig a film ilyen irányból közelít a témához, de legalább a figyelemfelhívó jellege miatt megér egy kettest.

Nem volt ez annyira éles váltás a korai Jancsó-filmekhez képest, mint amire a leírásokból számítottam. Úgy tűnik őt is megragadta az a "történelem vége" hangulat, mint sokakat akkoriban, hogy a huszadik század – a nagyszabású, gyakran tragikus eseményei után – a végére kifulladt. A korábbi filmjeiben a történelem színpadára helyezett szereplők szembesültek a viszonylagos jelentéktelenségükkel. De itt már nincsenek történelmi jelentőségű események, szóval ez a kisszerűség és súlytalanság kiterjed az egész közegre. Ezáltal a benne játszható szerepek is kiüresednek, az emberek váltogathatják a pozíciójukat, egymást cserélhetik, akár meg is halhatnak (és még fel is támadhatnak), különösebb változás nem történik, mert minden köznapivá és banálissá lett.
Némileg rövidebb játékidővel számomra jobban működött volna (ami szintén nem új, több régebbi filmjénél is ezt éreztem).

2022-03-15 17:05:49 Elk*rtuk (2021) / The Cost of Deception gybE (1) #146

Néhány érdekes tény, amit megtudhatunk a filmből:

- Gyurcsány idején minden belső tér Ikea kiállítóterem volt.
- A belvárosi kocsmák vendégei hangos eszmecsere helyett introspektálva hallgatták a tévét.
- Az Országház WC-jében van egy átjáró a Twin Peaks vörös szobájába.
- Az összes rendőr felesége félrekxr és retardált a gyerekük, egyetlen örömük az életben kutyasétáltató emberek fejének véresre verése.
- És végül, de nem utolsósorban, a sorok között olvasni tudó néző számára – a rendkívül frappáns cigaretta-analógián keresztül – világossá válhat, hogy a gyurcsányizmus tüdőrákot okoz.

2022-02-23 14:20:58 Cube (1997) / Kocka gybE (4) #52

Ha teljes magyarázatot nem is ad a film, azért vannak erős utalások.
A legfontosabb, hogy megtudjuk, hogy Worth tervezte a külső kérget. Ebből, és a többi megjegyzéséből, szerintem nyugodtan lehet extrapolálni, és feltételezni, hogy a kocka egy emberi építmény. Bizonyos emberek megtervezték a különböző részeit, mások legyártották ezeket, megint mások összeállították, még mások embereket raboltak el, és tettek bele. Miért? Mert elvállaltak egy munkát, és megfizették őket érte, aztán az önálló munkák összességének ez lett az eredménye. Ilyenformán a kocka az ember alkotta világ mikrokozmosza, és ebből a megközelítésből a film tökéletesen beillik a kilencvenes években dívó rendszerkritikus alkotások közé (még a kocka felépítése is mintha az egymás mellett sorakozó irodai fülkéket (cubicle) idézné, azokat a harmadik, függőleges dimenzió mentén is kiterjesztve). Tehát a modern emberi világban mindenki elvégzi a maga munkáját, betölti a szerepét, és átlátja a maga kis szeletét, de mindez egy olyan hatalmas, összetett és zavaros rendszer része, amit nincs olyan ember, aki teljességében átlátna. Ha vannak is vezető figurák, háttéremberek, összeesküvések, ezek egymással párhuzamosan működnek, egymástól függetlenül, vagy közvetett kapcsolatban, így nincs senki és semmi, ami a nagy egészet összefogná, a "nagy egész" absztrakt fogalmán túl. Isten halálával az isteni perspektíva lehetősége is elveszett. Ezért tántorodik meg Worth a kijárat előtt, mert tudja, hogy kint nem ér véget a küzdelem, csak nagyban folytatódik, még átláthatatlanabb módokon, talán kevésbé kiélezve, de pár szerencsétlen lépés, és a rendszer itt is bedarál. Na ez a horror.

Ezt én is így látom, az teljesen rendben van, hogy megjelenítik ezt a létező jelenséget. Az zavart, amit az első kommentben leírtam, annál jobban nem tudom megfogalmazni. De a "képmutató" szót is óvatosan használtam, mert nem gondolom, hogy bármi rossz szándéka lett volna az alkotóknak, mindig fennáll az ilyesfajta részrehajlás esélye, ha férfi ír nőről történetet (vagy fordítva, de az előbbi inkább jellemző, meg ugye kényesebb(nek beállított?) téma manapság). Meg aztán lehet, hogy ez az egész tudatos volt az alkotók részéről, de számomra ez így nem működött teljesen.

előzmény: ryood (#14)

A végéről én is írtam még az első kommentben, de számomra ez kevés volt. Egyébként jobban tetszett a film, mint az itteni írásaim sejtetik, először négyest akartam adni, de éreztem, hogy valami nem stimmel, és utólag végiggondolva alakult ki bennem az az álláspont, amit leírtam, és ami alapján nekem kissé visszás a film. A negatívumokat emeltem ki, mert az erősségeit már elegen leírták előttem itt is és máshol is.

előzmény: ryood (#12)

Az, hogy kinek mi a "lényeg", eléggé emberfüggő. Az általad idézett résznél csak megjegyeztem a két film párhuzamait és ellentéteit, mert érdekesnek találtam, de nem ezen volt a hangsúly, hanem azon, amit előtte írtam. Természetesen átjött, hogy a főszereplő határozatlan, későn érő típus, ugyanis ennyiben látszólag ki is merül a személyisége. De szerintem nem ez a lényeg, ez a felszín, amit a Julie körében élők (és a nézők) belőle látnak. Erre a fajta életvezetésére a film azt a fő magyarázatot adja (az uralkodó korszellemen túl), hogy az apja hamar lelépett a családból. De kicsit továbbmenve az is látható, hogy igazán mindig csak valamilyen férfi vonatkozásában jelenik meg a főszereplő, tehát nagyon sarkítottan fogalmazva: ez nem egy nő története, hanem férfiak története egy nőn keresztül előadva. Ezzel önmagában nem is lenne gond, ha nem az előbbinek állítaná be magát a film, és nem viszonyulna kritikusan az utóbbi által képviselt tendenciákhoz. Nekem úgy tűnik, ez főként azért alakult így, mert a rendező Aksel karakterében írta bele magát a történetbe, és a játékidő előrehaladtával egyre nagyobb szerepet engedett "magának", kiszorítva a főszereplőt a helyéről. De mindezt leírtam lejjebb kevésbé sarkítva.

előzmény: unrealnoise (#10)

Hiába, azért látszik, hogy férfi írta/rendezte a filmet. Julie minden fázisát az fejezi ki leginkább, hogy éppen milyen palival kavar, vagy jön össze, és látszólag az apjával való kapcsolatának van a legnagyobb hatása a nem egészen kifejlett személyiségére. Ezzel szemben az anyja egy teljesen eldobható szereplő, és ugyan történnek rá futólagos utalások, hogy amúgy vannak barátnői meg önálló élete, de a filmben ebből semmit nem látunk, ha éppen nem az aktuális párjával és az ő baráti körével tölti az idejét, akkor egyedül sétál, vagy a távolba mereng.
Aztán a rák diagnózissal kezdve már tényleg elgondolkoztam, hogy most ki is a főszereplő, meg azon, hogy ez az egész vajon mennyire volt szándékos megjelenítése az alkotók azon nézetének, hogy még manapság is mennyire a körülötte lévő férfiak határozzák meg egy átlag nő életét, vagy mennyire alakult így abból kifolyólag, hogy Aksel karaktere sok tekintetben a rendező self-insertje. Nekem úgy tűnik, inkább az utóbbi értelmezés állja meg a helyét, ami ugyan nem zárja ki az előbbit, de ad neki egy enyhén képmutató színezetet.
A tizenkét fejezetre osztás számomra Godard Éli az életét című filmjét idézte, nem tudom szándékolt volt-e az utalás, mindenesetre érdekes, hogy ugyan annak a filmnek a főszereplőnője konkrétan kurvának áll, még így is egy függetlenebb, határozottabb jellemként jelenik meg, mint az itteni "hősnő".
Mindemellett értelmezhető a film Godard alkotásának egy pozitív irányba mutató ellenpárjaként is, hiszen Julie az egyetemi évek futókalandjai után, egyre hosszabb távú kapcsolatokba bonyolódik, míg végül már önállóan is boldogul. Ugyanakkor a záró képsor nem sejtet ilyen felhőtlen befejezést, továbbra sem ő a főszereplő, csak egy háttérszereplő, aki pillanatképeket örökít meg másokról.

2021-10-09 21:37:58 Happy End (2017) gybE (4) #12

Ahogy lent már többen írták, szerintem is a kislány nézőpontját vette fel leginkább a rendező, ő az, akit a legszubjektívebb módon követ a kamera, míg a többi szereplőnek a Hanekétől jobban megszokott objektív megfigyelés jut. Cserébe viszont a kislány maga ugyanezt a hűvös távolságtartást tanúsítja a családtagjaival szemben, így vele bezárul a közömbösség köre.
Tetszett, hogy a filmben megjelenő képernyők nem mint "kép a képben" jelennek meg, hanem ideiglenesen a teljes képet kitöltve, finoman rámutatva, hogy a digitalizálódó világban mennyire elmosódnak a különböző médiumok közti határok, elveszítve önálló sajátosságaikat, miközben az ezeket a tartalmakat fogyasztó emberek egyre individuálisabbak, ki-ki elszigetelve a maga kis világában, hogy aztán vészhelyzet esetén hiába nyissanak a környezetük felé, mert hasonló zárkózottsággal találják szembe magukat, mint amiből próbálnak kilépni. Így az egyetlen megoldásnak az egészből való kilépés tűnik.
Persze az összetartás látszatát fent kell tartani, főleg egy ilyen jómódú, nagy múltú családnak, csak a kislány még nem nőtt bele ebbe a színjátékba, az öreg meg már kinőtt belőle.

2021-09-02 13:10:08 Jeu (2006) / Játék gybE (5) #1

Ez lett a kedvenc animációm Schwizgebeltől. Mint minden kisfilmjében itt is az élet (avagy fantázia) színes forgatagát eleveníti meg, ezúttal a címadó "játék" tágabb értelemben vett témaköre köré rendezve a körmenetet, már-már hihetetlenül összetett összképet alkotva. Itt megtekinthető (bő három perc mindössze, de talán a legzsúfoltabb három perc amit filmben láttam)

Érdekes volt olvasni, hogy a sok különböző értelmezés mellett abban mennyire egyetért mindenki, hogy Onoff meghal. Valóban kézenfekvőbb és könnyebben védhető álláspont, valahol furcsállom is, hogy nekem nem ez jött le, de a film utáni első benyomásom az volt, hogy életben marad, és utólag végiggondolva ennek az értelmezésnek is ad alapot a film. Eszerint Onoff megpróbálta megölni magát, de valamilyen felsőbb erő közbeavatkozott, Az élet csodaszép után szabadon. Mivel a helyzet szélsőségesebb, így a szembesítés is extrémebb formát ölt. Onoff odáig jut, hogy maga felé fordítja a fegyvert és el is süti azt, ahogy azt a nyitójelenetben látjuk, de itt jön a képszakadás (a beavatkozás), ami után zavartan rohanni kezd, belefutva a felsőbb erő emberi képviselőibe, akik nem a holtak, hanem az élők világát őrzik. Az őrsön aztán elhangzik pár dolog, ami tényleg a halálos kimenetelre utalhat, például, hogy az áldozat arca annyira szétroncsolódott, hogy nem lehet felismerni, de ezeket is lehet azzal magyarázni, hogy a felügyelő próbálja rávezetni, mit is kísérelt meg, és mi vezetett idáig. A rádöbbenés után a telefonhoz megy, és felhívja a barátnőjét, akinek hallja a hangját, de ő az övét nem, ez mutatja, hogy még megvan a kapcsolata az élőkkel, csupán vissza kell térnie közéjük, vagy másképp fogalmazva: a vétel egyirányú, és az élet felé hív. A hullazsákban nincs holttest, hiszen ott áll sértetlenül, a jegyzőkönyv papírjai üresek, mert mindenki tudta miről van szó rajta kívül. Itt jön egy másik kiemelt szimbólum, ami ezt az értelmezést támasztja alá: a boros szekrényben az elején látunk egy egércsapdát benne sajttal, a film közepén aztán egy egér és a csapda hangjaiból arra lehet következtetni, hogy az egér bennragadt: ez lenne a halál. Aztán itt a végén – sok minden más mellett – a csapdáról is kiderül, hogy csak látszat, a sajt eltűnt, de az egér sehol: ez a halál kapujából visszatérés (és ha úgy tetszik, a sajt az útravaló, amit Onoff a felügyelőtől és a többiektől kapott). Valószínű, hogy az Onoff után következő férfi szintén öngyilkosjelölt, aki egy hasonló szembesítés előtt áll. A filmvégi napsütötte kisvárosba pedig nem tudok mást belelátni, mint a világot magát, az emberek (azaz az élők) világát, ahova Onoff visszatérhet, hogy ott folytathassa, ahol megpróbálta abbahagyni.

2021-06-03 16:29:13 Sisyphus (1974) gybE (4) #7

Tényleg jó írás, de nekem máshogy jött le a film, szerintem heroizálás helyett inkább humanizálásról van szó. Az eredeti történetben van egy hegy, egy szikla és egy ember. Itt nincs hegy, de van sok szikla és egy ember. Ő maga építi fel a hegyét a sziklákból, minél nagyobb az építmény, annál nagyobb erőfeszítést igényel a következő szikla hozzárakása, de ezzel párhuzamosan edződik is a feladatra, így a kihívás és emberünk rátermettsége végig közel összhangban van. A kisfilmben már csak az utolsó szikla felrakását látjuk, ahogy a főhős felér a csúcsra azáltal, hogy megalkotja azt. Az eredeti mítosz végtelen ismétlődésével szemben itt egy véges folyamatot látunk, ami sokkal találóbb allegóriája az emberi létezésnek. Az, hogy Sziszüphosz boldog-e közben, részletkérdés, a filmből nem is derül ki.

2021-05-11 14:05:44 Sud pralad (2004) / Tropical Malady gybE (4) #2

A robbanás erős túlzás, de valóban egyedülálló film. A tempója gyakorlatilag végig ugyanolyan lassú, csak félúton a városi/vidéki trivialitások világából kimerészkedik a kiszámíthatatlan vadonba. Az egyetlen film amire emlékeztetett (arra mondjuk nagyon is) az a Beau Travail, a ráérős tempó, a homoerotikus vonal, és a háborún kívüli katonaélet bemutatása miatt. Az ilyen filmekre szokták mondani, hogy kell hozzá egy hangulat. De cserébe hagy is maga után egy sajátos hangulatot.

előzmény: Paul Ricard (#1)

Ez mondjuk elég szubjektív, az én álmaim például sokkal inkább emlékeztetnek az Andalúziai kutyára, mint erre a filmre, talán pont az öncélúsága miatt. Sokféleképpen lehet értelmezni az álmokat, vallásos, babonás, pszichoanalitikus stb. megközelítésekkel, de számomra úgy tűnik, hogy alapvetően az ébrenléti tudat (és tudattalan) tartalmainak a kvázi véletlenszerű összehordásáról és kifacsarásáról van szó, és ez az amit tökéletesen visszaad Bunuel és Dalí víziója. Ebben a műben túl nagy a belső rend ahhoz, hogy igazán álomszerűnek hasson, számomra legalábbis.

előzmény: Xuja (#6)

2021-02-25 10:35:33 *Corpus Callosum (2002) gybE (5) #5

Aha ez lehet ugyanaz a verzió lesz. Azért köszi.

előzmény: oscarmániás (#4)

2021-02-24 21:07:05 *Corpus Callosum (2002) gybE (5) #3

Snow maga azt mondta, hogy "it refers to something elsewhere." Úgy igazán semmiről sem derül ki semmi konkrét a filmben, viszont továbbgondolásra bőven ad lehetőséget, ahogy azt a lenti szövegfal szemlélteti. Talán erre utal a csillag, a film önmagán való túlmutatására, végül is Snow is ezt mondta csak humorosabban.

Amúgy ahogy nézem te már láttad a La région centrale-t, megkérdezhetem honnan sikerült megszerezni és milyen minőségben? Ez után a film után eléggé kedvet kaptam hozzá, de a legjobb amit találtam az egy 576x432 tvrip verzió, ami megteszi, ha nincs más, de szerintem kell hogy legyen jobb.

előzmény: oscarmániás (#2)

2021-02-24 18:39:02 *Corpus Callosum (2002) gybE (5) #1

Akik végig tudták nézni, és talán még élvezeti értéket is találtak Michael Snow "Wavelength" című alkotásában, azoknak erősen ajánlom a rendezőnek ezt a frissebb filmjét, ami ugyan kétszer olyan hosszú, de legalább kétszer olyan tempójú is, és jóval tartalmasabb, bár cselekményről itt sem nagyon lehet beszélni. Itt megtekinthető.

Némi értelmezés a részemről: A címadó corpus callosum a két féltekét összekötő része az agynak. A jól ismert pop-pszichológiai leegyszerűsítés szerint a bal agyfélteke a racionalitásért, a jobb pedig a kreativitásért felelős. Ez a kettősség a filmben legszembetűnőbben a hideg iroda és a giccses nappali egymás mellé állításában jelenik meg. A két helyszín közötti összeköttetést az átjáró karaktereken túl a film a filmben hozza létre: az iroda monitorjain a nappali hátterét díszítő digitalizált tárgyak láthatók, míg a nappaliban a tévéképernyőn jelenik meg az iroda hátterében látható felhős égbolt. Ez a filmbeli kapcsolat, de egy magasabb szintű, film általi kapcsolat is adva van, hiszen maga a *Corpus Callosum az, ami összekapcsolja ezt a két helyszínt. Az irányító/művészi dualitás allegóriája a képi világon túl a hangban is jelen van, felváltva hallunk rendezői utasításokat és modulált hangokat/zajokat. Megint csak a film audiovizuális médiuma az, ami összefogja a képi és hangi elemeket, hogy aztán a film rámutasson ennek az egységnek a téridőbeli kettősségére, a forgatás és az utómunkálatok formájában. A rendezői utasítások a helyszínen irányítják az embereket és rajtuk keresztül a tárgyakat, díszleteket, ezt követően a kapott felvétel digitálisan van módosítva és kiegészítve a képi effektekre rímelő, rajzfilmszerű hangmodulációval, hogy aztán mindezt egy meghatározatlan helyen és időben befogadja a néző, így a film végén eljutunk a végtelenbe, ami egyben a kezdet is: a filmvégi animáció, a lábával fekvő nyolcast formáló emberrel, a rendező első filmes alkotása.

De mindez a végletes introspekció és végeláthatatlan absztrakció azáltal válik befogadhatóvá, hogy a film egy percig nem veszi komolyan se önmagát, se bármi mást, de kiváltképp a nézőt.

2021-01-27 14:38:50 The Matrix (1999) / Mátrix gybE (4) #141

Ha már paródia, ajánlom figyelmedbe (meg mindenkinek aki nem ismeri) a Vektor című, egész estés, magyar szinkronparódiáját a Mátrix filmeknek, amit még a kétezres évek elején készített két ELTE-s. Nem mondom, hogy nem fogott rajta az idő, de őszintén jobban öregedett, mint az eredeti filmek és tele van emlékezetes szövegekkel (a transznemű szál pedig egészen profetikusnak bizonyult). Fent van Vimeo-n, de talán jobb minőségben az oldalukról is le lehet tölteni.

Mellesleg ezt a filmet nem lehetne felvenni az itteni adatbázisba? Igazán megérdemelné, bár lehet rossz helyen kérdem.

előzmény: kaamir (#140)

2021-01-20 11:44:23 Turist (2014) / Lavina gybE (4) #85

Ahogy a nyitójelenettel kapcsolatban már leírtam, szerintem nem a lavinánál, hanem már valahol a film kezdete előtt véget ért a boldogság, talán soha el sem kezdődött, bár ez utóbbi nem valószínű, a legtöbb párkapcsolat azért mégiscsak boldogsággal kezdődik, másképp nem jutna el párkapcsolati szintig.
Én szerintem nem érveltem a mellett, hogy az ember önző lény lenne, inkább az ilyesfajta emberkép ellen írtam a kapitalizmussal kapcsolatban.

előzmény: caulfield (#84)

2021-01-20 01:14:05 Turist (2014) / Lavina gybE (4) #83

Ez egy érdekes értelmezés amire nem gondoltam, de lentebb már kifejtettem a véleményem a végéről, ami szerintem semmiképpen sem happy end, még ha esetleg együtt is maradnak, sőt talán éppen akkor nem az. Egy párkapcsolat nem feltétlenül nettó pozitív szerveződés, a főszereplők házassága például egyértelműen negatívnak tűnik nekem, és ezt pont az támasztja alá amit itt páran a film hibájaként rónak fel, hogy ekkora ügyet kerítenek egy ilyen szituációból, és ahogyan ezt teszik. Ugyanakkor a helyzetük kényes mivoltából adódóan, névleg hogy két kisgyereküket nevelik közösen, a válásuk sem feltétlenül jelentene összpozitív fejleményt az ügyükben. Elég sivár helyzet, amit jól megragad a végén a menetelés, de önmagát csapja be, aki szerint nincsenek ilyen házasságok, ilyen házaspárok, ilyen családok.

előzmény: caulfield (#82)

2021-01-19 22:16:23 Tenet (2020) gybE (4) #151

Gyorsítás helyett tekergethetted volna oda-vissza, az úgy sokkal metább lett volna, és lehet megalapozottabb lenne a két pontod.

előzmény: ipartelep (#150)

2021-01-19 20:12:29 Turist (2014) / Lavina gybE (4) #80

A film egyértelműen a házaspár felé helyezi a nőt, ha már csak azzal is, hogy szembeállítja őt a család mérhetetlen feszengésével (merthogy ez sajnos a gyerekekre is átterjed), amit már a lavina előtt tanúsítottak. Rögtön a nyitójelenetben, ahogy a fotósnak külön mondania kell nekik, hogy dugják össze a fejüket és karolják át egymást, mert annyira nem magától értetődő. Ugyanakkor én úgy éreztem, hogy a nő mégiscsak próbálja az életmódját egyfajta ideálként eladni, már-már incselkedve, ahogy látja milyen hatást vált ki a szabadszerelemről való fejtegetése, hogy mennyire harmonikus ez az egész családja számára. Érdekes lenne meghallgatni, hogy a férje hogyan adja elő ezt a helyzetet, könnyen lehet, hogy nem olyan szimmetrikus a viszony, felteszem egy középkorú nőnek általánosságban egyszerűbb alkalmi partnert találni, mint egy középkorú férfinak, ingyen legalábbis biztos. De amúgy beszédes, hogy két hosszabb meg két rövidebb jelenettel mennyi kérdést felvet a figura, zseniálisan megírt és eljátszott karakter, ahogy az összes többi is.

előzmény: caulfield (#79)

2021-01-19 17:31:46 Turist (2014) / Lavina gybE (4) #78

Igen, a jelenlegi rendszer kialakulásának ok-okozati rendje megkérdőjelezhető, valószínűleg nem itt fogjuk megfejteni, legalább pár száz éve megy már róla a vita. Az biztos, hogy a kapitalizmus elég meggyőzően adta el magát, mint az emberi természeten alapuló felállás, de ehhez azért érdemes kellően szkeptikusan viszonyulni szerintem, még ha az ember nem is tervez proletárforradalmat. Alapvetően a két lehetséges ősi ösztönt állítottam szembe, hogy az ember önmagát menti vagy az utódait.
A szabados nő számomra nem az ideális életvitelt jelképezte, akár tehette volna, de a film szándékosan nem hagyta. Amikor a vacsorajelenetnél úgy hivatkozik az új fiújára, hogy "this one", aztán felháborodik mikor ő viszonozza ezt az udvariatlanságot, ott megmutatkozik a nárcizmusa, szó sincs feltétlen emberszeretetről, sokkal inkább arról, hogy van ő, egy középkorú nő, aki megteheti, hogy naponta más, nála fiatalabb férfiakkal fekszik le kötöttségek nélkül. Valahol ő a legönzőbb mind közül, ahogy ragaszkodik ehhez a pózhoz. A főszereplőnő felháborodásában is van igazság, nyilvánvalóan egy ilyen életmód fenntartása nem olyan egyszerű, mint ahogy előadja, de ez is a póz része.

előzmény: caulfield (#76)

2021-01-19 14:25:13 Turist (2014) / Lavina gybE (4) #74

De pont ez a film lényege, hogy a civilizált közegekben az egymás társaságában élő emberekben fel sem merülnek olyan, az ősi közösségekben (feltehetően) alapvetőnek számító kérdések, minthogy például az apa megvédelmezi-e a gyerekeit és az anyát egy veszélyhelyzetben, vagy inkább a saját bőrét menti. Naiv dolog lenne azt feltételezni, hogy csak azoknak a férfiaknak a vérvonala maradt fenn, akik megvédték utódaikat, és a filmbeli apa által tanúsított önző magatartás a modern társadalmi viszonyok elidegenítő hatásainak eredménye, és a film sem foglal állást ezen értelmezés mellett bár alapot bőven ad hozzá. A másik értelmezés ugye, hogy a menekülés teljesen életképes opció volt már az ősközegben is, egy utódait sorsukra hagyó, elmenekülő férfi számára ott van a lehetőség egy másik nővel újabb utódokat nemzeni, akikkel ha szerencséjük van nem kerülnek hasonló helyzetbe. Ez persze a legtöbb modern világnézet szemszögéből erkölcsileg elfogadhatatlan, ezért például a szakállas haver az ösztönökre hivatkozó mentegetésében ezt próbálja visszakanyarítani az első értelmezés felé, tehát hogy csak azért menekült el, hogy a veszély elültével visszajöjjön és megmentse őket. Az, hogy a menekülés pillanatában csakis az önmaga fenntartása járt az eszében, kimondhatatlan, így a férfi főszereplőnk ki sem mondja.
A végét én úgy értelmeztem, hogy a nőben a lavina sztorija után kialakult egyfajta paranoia a potenciális veszélyhelyzetekkel kapcsolatban, így még azelőtt megállítja a szerencsétlenkedő sofőrt, hogy valódi életveszély alakulna ki, nehogy újra csalódnia kelljen a férjében.

előzmény: csabaga (#73)

2020-12-03 15:34:28 Offret (1986) / Áldozathozatal gybE (5) #37

E záródarab megtekintése után gondolkodtam el Tarkovszkij életművén, és egészen érdekes rendszerezettséget fedeztem fel benne: Középen van a Tükör, a legintimebb, önéletrajzi jellegű filmje. A tükör két oldalán a Solaris és a Stalker, a rendező két sci-fije, talán „legműfajibb” alkotásai, de természetesen ezekben is a tudatalattin, az emlékeken, a vágyakon van a hangsúly. Aztán eggyel távolabb az Andrej Rubljov és a Nosztalgia, itt annyira nem nyilvánvaló a tükröződés, de míg az előbbiben Tarkovszkij egy középkori ikonográfus életútját jeleníti meg, addig az utóbbiban egy rokonlélek költő egy zeneszerző életét kutatja. Végül a középponttól legtávolabb az Iván gyermekkora és azzal szemben az Áldozathozatal, az első darab a második világháború végéről szól, míg az utolsó a harmadik világháború (látszólagos) kezdetéről – majd végéről (?).
Nem tudom, hogy ez milyen szinten volt tudatos a részéről, és mennyire az én belemagyarázásom, de úgy hiszem, hogy nem csak az utóbbi.

2020-09-06 15:50:33 The Mist (2007) / A köd gybE (3) #101

Ennek a végéről anno valahol akartam írni egy kis elemzést, de aztán hagytam, ami úgy tűnik nem volt egészséges, mert még mindig bennem van. Merthogy akármerre mentem az interneten mindenki arról írt, hogy mennyire zseniális a lezárás, vagy arról, hogy mennyire szar, de arról senki sem, hogy mekkora baromság. Tehát a főhősünknek van egy revolvere, benne négy tölténnyel, és körülötte négy ember. Mi a megoldás? Nem, nem az amit az emberünk választ, senkinek sem kell életben maradnia. Egyszerűen két ember egymás mellé teszi a fejét aztán át rajtuk egy golyó, a maradék háromnak már jut fejenként egy-egy. Ezt lehetne kifogásolni, hogy az első ember fejében megakadhat a golyó, de a film még csak kétséget sem hagy efelől, mert amikor Toby Jones karaktere fejbe lövi a szektás nőt, simán átmegy a fején, pedig az homlokba ment nem is halántékba. Na mindegy, erről ennyit.
Minden baromságával együtt amúgy elég szórakoztató film, hármasnál rosszabbat nem tudtam adni rá.