gybE

Tapasztalat: 831 film
Kompetencia: 7 film
Súly: 1006
Regisztráció: 2018. január 15. (5 év)
Kedvencnek jelölték: 3 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Banshees of Inisherin
A sziget szellemei
3 2023-01-31 4,3
(196)
The Rules of Attraction
A vonzás szabályai
4 2023-01-31 3,7
(289)
Csillogás
 
4 2023-01-19 3,5
(42)
Journal d'un curé de campagne
Egy falusi plébános naplója
4 2023-01-16 4,1
(98)
Il deserto dei tartari
Tatárpuszta
4 2023-01-06 3,7
(16)
Competencia oficial
Út a díjesőig
2 2022-12-28 3,7
(75)
56 Up
 
4 2022-12-19 ?
(2)
Dong
A lyuk
3 2022-12-14 3,8
(23)
Days of Heaven
Mennyei napok
4 2022-12-11 4,0
(193)
71 Fragmente einer Chronologie des Zufalls
71 töredék a véletlen kronológiájából
5 2022-11-22 3,8
(28)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

A kozmikus kapcsolati hálóból nincs menekvés, mind benne lebegünk. A huszadik században született csillagok sorra hunynak ki, helyükre jönnek létre szellemi fekete lyukakként az influenszerek. A hétköznapi téridő banális valóságát a végtelenségig torzítva magukhoz vonzzák a tehetetlen tömegeket, környezetükben látszólag lassabban telik az idő, a horizontjukat átlépve pedig minden esemény a beláthatatlan sötétségbe merülés előtt egy időtlen képet hagy a felületükön, amire érkezhetnek a lájkok meg a kommentek, de hiába mutatják kívülre a tökéletesen lekerekített felszínt, a maguk részéről a belső eseménytelenséget kell élniük, ami igazán nem is nevezhető életnek.
Tény, hogy kijózanítóbb lenne a film, ha kevésbé lenne bárgyú, de már így is kevésbé bárgyú, mint a valóság maga. Nekem a fő problémám – épp ellenkezőleg – inkább az lenne, hogy túl visszafogott a választott témához képest, de a rendező filmjei után már megszoktam a hiányérzetet, és ezen a ponton már biztos vagyok, hogy direkt csinálja, és nagyon jól. Mert mivel mondott többet az előző alkotásaival? A kapcsolatok kiüresedése, a művészetek kiüresedése, a jólét kiüresedése, nem érzek szakadást.

Pont az a legzseniálisabb húzása a filmnek, hogy a környezetváltozás nem hoz magával semminemű szemléletváltást, mert annyira be vannak rögzülve a szerepek, viselkedésminták. A túlélők a várt pánikhangulat vagy aktivizálódás helyett eleinte csak a parton fetrengenek, kimondatlanul várva valami mentőalakulat felbukkanását a horizonton, hiszen ők túl fontos lények ahhoz, hogy ott vesszenek. Korunk fejlett társadalmainak embere már elképzelni sem tudja a saját halálát, nemhogy megérezni a közeledtét, inkább hátat fordít neki, és elmélázik a mesés jövőn. Ezt a képzelgést ugyanaz a haladási kényszer táplálja, ami által hajtva az emberiség egésze (az első világ húzva magával, és egyszerre kihasználva a harmadikat) végül abban a kínos helyzetben találja magát, hogy a természet, amit meghaladni kívántunk, minden eddiginél jelentősebb tényezőként tér vissza az életünkbe. Úgy tűnik, hogy itt már kollektíven rohanunk egy (evolúciós) zsákutcába, de ahelyett, hogy valami más utat keresnénk, vagy legalább lassítanánk, inkább egyre nagyobb elánnal rohanunk előre, mintha azt remélnénk, hogy a végén nem egy sziklafalba csapódunk, hanem csodálatos módon liftajtó nyílik rajta, és a technológia által felé emelkedve minden eddigi nyomorúságunknak és ránk leselkedő veszélynek, egy magasabb szinten folytathatjuk azt az életformát, ami már-már úgy tűnt a vesztünkbe vitt minket. Szép álmok ezek, csak nehogy még előtte koppanjunk.

előzmény: caulfield (#28)

"összességében színpadi darabként sokkal inkább el tudnám képzelni ezt, mint működő filmként"
Ez nem meglepő, merthogy ez egy színdarab adaptációja. Viszont ez a filmváltozat olyan testközelségbe hozza a darabot, amit a színház nem enged meg, pedig a történet nagyon is megkövetel. Szóval nemcsak hogy van létjogosultsága ebben a formában, hanem konkrétan ebben működik leginkább (szerintem).

előzmény: Xuja (#56)

A vége zseniális, Östlund nagyon ért az erős lezáráshoz. Ezzel az egy jelenettel gyakorlatilag sikerül ellensúlyoznia, hogy ezt megelőzően a film legtöbb üzenete eléggé a néző szájába volt rágva (vagy inkább hányva).
De az implicitségével együtt azért ez is eléggé érteti magát, nekem legalábbis úgy jött le, hogy a csaj a "Maybe you could be my assistant" mondatával kimondta a saját halálos ítéletét (ez egyben a film legjobb poénja), aztán hátrafordulva még épp van ideje sikítani egyet vagy csak a srácnak van egy megérzése, a következő pillanatban pedig bezárul a "szomorúság háromszöge" ami hármójuk között bontakozott, és egyszerre fel is bomlik.

2022-04-16 14:34:01 Man (2012) gybE (2) #20

A fő probléma ezzel a kisfilmmel, hogy az embert csak úgy a semmiből, kapásból a mai (jellegzetesen amerikai) formájában bedobja a dolgok közepére. Tehát pont abba a szemléleti hibába esik, ami a megjelenített pusztító tevékenység egyik fő katalizátora: elfelejti, hogy az emberek is állatok, akik együtt változtak a környezetükkel az evolúció folyamán, és hogy az az éles kontraszt, ami a modern emberi világ és a természet között tapasztalható, egy aránylag friss fejlemény. Sokan még ma is viszolyognak az ember állati voltának gondolatától, valószínűleg mert ezzel a szemükben leértékelődne az ember. Bennem inkább az állattársaink felértékelődését idézi elő, az ember marad ott, ahol van, hiszen tagadhatatlan, hogy szellemileg látványosan a többi állat felé kerekedtünk. A film által képviselt demagóg önostorozás helyett, inkább Herzog értelmezése felé hajlok, miszerint a természet egy pokoli közeg, a kollektív öldöklés harmóniája, ahol minden élő organizmus folyamatos és közvetlen veszélynek van kitéve. Ez az a világ, amiből az őseink fejvesztve menekültek, amint tudatára ébredtek a kiszolgáltatottságuknak, szóval nem csoda, hogy aztán kicsit (nagyon) elszaladt velünk a ló. Persze manapság könnyű kimenni a természetbe, kényelmes túrafelszerelésben, gyönyörködni az élővilágban, és elmerengeni az emberi megalománián, meg miegymáson, tudván tudva, hogy este vár minket a jól fűtött, biztonságos otthonunk, vízzel, elektromossággal, étellel, itallal. De érdemes észben tartani, hogy se az ősembernek, se akár a pár évszázaddal ezelőtt élt embereknek, de még csak a ma élő népesség többségének sem adatott meg ez a luxus, így az sem, hogy különösebben reflektáljanak a tevékenységükre és annak következményeire. Mert ironikus módon, ezek az aggodalmas gondolatok a kiszolgáltságnak csak olyan fokán merülnek fel, aminél pont ezt a kényelmet biztosító folyamatok már visszafordíthatatlan pusztítást okoztak. Ettől persze még érdemes megtenni, ami tőlünk telik, de ennek az alapja sosem lehet az embergyűlölet (ami magában hordozza az öngyűlöletet), márpedig a film ilyen irányból közelít a témához, de legalább a figyelemfelhívó jellege miatt megér egy kettest.

Nem volt ez annyira éles váltás a korai Jancsó-filmekhez képest, mint amire a leírásokból számítottam. Úgy tűnik őt is megragadta az a "történelem vége" hangulat, mint sokakat akkoriban, hogy a huszadik század – a nagyszabású, gyakran tragikus eseményei után – a végére kifulladt. A korábbi filmjeiben a történelem színpadára helyezett szereplők szembesültek a viszonylagos jelentéktelenségükkel. De itt már nincsenek történelmi jelentőségű események, szóval ez a kisszerűség és súlytalanság kiterjed az egész közegre. Ezáltal a benne játszható szerepek is kiüresednek, az emberek váltogathatják a pozíciójukat, egymást cserélhetik, akár meg is halhatnak (és még fel is támadhatnak), különösebb változás nem történik, mert minden köznapivá és banálissá lett.
Némileg rövidebb játékidővel számomra jobban működött volna (ami szintén nem új, több régebbi filmjénél is ezt éreztem).

2022-03-15 17:05:49 Elk*rtuk (2021) / The Cost of Deception gybE (1) #146

Néhány érdekes tény, amit megtudhatunk a filmből:

- Gyurcsány idején minden belső tér Ikea kiállítóterem volt.
- A belvárosi kocsmák vendégei hangos eszmecsere helyett introspektálva hallgatták a tévét.
- Az Országház WC-jében van egy átjáró a Twin Peaks vörös szobájába.
- Az összes rendőr felesége félrekxr és retardált a gyerekük, egyetlen örömük az életben kutyasétáltató emberek fejének véresre verése.
- És végül, de nem utolsósorban, a sorok között olvasni tudó néző számára – a rendkívül frappáns cigaretta-analógián keresztül – világossá válhat, hogy a gyurcsányizmus tüdőrákot okoz.

2022-02-23 14:20:58 Cube (1997) / Kocka gybE (4) #52

Ha teljes magyarázatot nem is ad a film, azért vannak erős utalások.
A legfontosabb, hogy megtudjuk, hogy Worth tervezte a külső kérget. Ebből, és a többi megjegyzéséből, szerintem nyugodtan lehet extrapolálni, és feltételezni, hogy a kocka egy emberi építmény. Bizonyos emberek megtervezték a különböző részeit, mások legyártották ezeket, megint mások összeállították, még mások embereket raboltak el, és tettek bele. Miért? Mert elvállaltak egy munkát, és megfizették őket érte, aztán az önálló munkák összességének ez lett az eredménye. Ilyenformán a kocka az ember alkotta világ mikrokozmosza, és ebből a megközelítésből a film tökéletesen beillik a kilencvenes években dívó rendszerkritikus alkotások közé (még a kocka felépítése is mintha az egymás mellett sorakozó irodai fülkéket (cubicle) idézné, azokat a harmadik, függőleges dimenzió mentén is kiterjesztve). Tehát a modern emberi világban mindenki elvégzi a maga munkáját, betölti a szerepét, és átlátja a maga kis szeletét, de mindez egy olyan hatalmas, összetett és zavaros rendszer része, amit nincs olyan ember, aki teljességében átlátna. Ha vannak is vezető figurák, háttéremberek, összeesküvések, ezek egymással párhuzamosan működnek, egymástól függetlenül, vagy közvetett kapcsolatban, így nincs senki és semmi, ami a nagy egészet összefogná, a "nagy egész" absztrakt fogalmán túl. Isten halálával az isteni perspektíva lehetősége is elveszett. Ezért tántorodik meg Worth a kijárat előtt, mert tudja, hogy kint nem ér véget a küzdelem, csak nagyban folytatódik, még átláthatatlanabb módokon, talán kevésbé kiélezve, de pár szerencsétlen lépés, és a rendszer itt is bedarál. Na ez a horror.

Ezt én is így látom, az teljesen rendben van, hogy megjelenítik ezt a létező jelenséget. Az zavart, amit az első kommentben leírtam, annál jobban nem tudom megfogalmazni. De a "képmutató" szót is óvatosan használtam, mert nem gondolom, hogy bármi rossz szándéka lett volna az alkotóknak, mindig fennáll az ilyesfajta részrehajlás esélye, ha férfi ír nőről történetet (vagy fordítva, de az előbbi inkább jellemző, meg ugye kényesebb(nek beállított?) téma manapság). Meg aztán lehet, hogy ez az egész tudatos volt az alkotók részéről, de számomra ez így nem működött teljesen.

előzmény: ryood (#14)

A végéről én is írtam még az első kommentben, de számomra ez kevés volt. Egyébként jobban tetszett a film, mint az itteni írásaim sejtetik, először négyest akartam adni, de éreztem, hogy valami nem stimmel, és utólag végiggondolva alakult ki bennem az az álláspont, amit leírtam, és ami alapján nekem kissé visszás a film. A negatívumokat emeltem ki, mert az erősségeit már elegen leírták előttem itt is és máshol is.

előzmény: ryood (#12)

Összes komment...