gybE

Tapasztalat: 758 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 758
Regisztráció: 2018. január 15. (3 év, 8 hónap)
Kedvencnek jelölték: 2 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Égi bárány
 
3 2021-09-15 3,4
(51)
Happy End
 
4 2021-09-01 3,8
(65)
Glengarry Glen Ross
 
4 2021-08-15 3,9
(277)
Una pura formalità
Puszta formalitás
4 2021-08-14 4,3
(337)
Jeu
Játék
5 2021-07-24 ?
(9)
Retouches
 
4 2021-07-23 ?
(8)
Fugue
Fúga
4 2021-07-23 ?
(6)
La jeune fille et les nuages
The Young Girl and the Clouds
3 2021-07-23 3,4
(14)
La course à l'abîme
Út a mélységbe
4 2021-07-23 3,2
(15)
L'année du daim
The Year of the Deer
4 2021-07-23 ?
(6)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2021-09-02 13:10:08 Jeu (2006) / Játék gybE (5) #1

Ez lett a kedvenc animációm Schwizgebeltől. Mint minden kisfilmjében itt is az élet (avagy fantázia) színes forgatagát eleveníti meg, ezúttal a címadó "játék" tágabb értelemben vett témaköre köré rendezve a körmenetet, már-már hihetetlenül összetett összképet alkotva. Itt megtekinthető (bő három perc mindössze, de talán a legzsúfoltabb három perc amit filmben láttam)

Érdekes volt olvasni, hogy a sok különböző értelmezés mellett abban mennyire egyetért mindenki, hogy Onoff meghal. Valóban kézenfekvőbb és könnyebben védhető álláspont, valahol furcsállom is, hogy nekem nem ez jött le, de a film utáni első benyomásom az volt, hogy életben marad, és utólag végiggondolva ennek az értelmezésnek is ad alapot a film. Eszerint Onoff megpróbálta megölni magát, de valamilyen felsőbb erő közbeavatkozott, Az élet csodaszép után szabadon. Mivel a helyzet szélsőségesebb, így a szembesítés is extrémebb formát ölt. Onoff odáig jut, hogy maga felé fordítja a fegyvert és el is süti azt, ahogy azt a nyitójelenetben látjuk, de itt jön a képszakadás (a beavatkozás), ami után zavartan rohanni kezd, belefutva a felsőbb erő emberi képviselőibe, akik nem a holtak, hanem az élők világát őrzik. Az őrsön aztán elhangzik pár dolog, ami tényleg a halálos kimenetelre utalhat, például, hogy az áldozat arca annyira szétroncsolódott, hogy nem lehet felismerni, de ezeket is lehet azzal magyarázni, hogy a felügyelő próbálja rávezetni, mit is kísérelt meg, és mi vezetett idáig. A rádöbbenés után a telefonhoz megy, és felhívja a barátnőjét, akinek hallja a hangját, de ő az övét nem, ez mutatja, hogy még megvan a kapcsolata az élőkkel, csupán vissza kell térnie közéjük, vagy másképp fogalmazva: a vétel egyirányú, és az élet felé hív. A hullazsákban nincs holttest, hiszen ott áll sértetlenül, a jegyzőkönyv papírjai üresek, mert mindenki tudta miről van szó rajta kívül. Itt jön egy másik kiemelt szimbólum, ami ezt az értelmezést támasztja alá: a boros szekrényben az elején látunk egy egércsapdát benne sajttal, a film közepén aztán egy egér és a csapda hangjaiból arra lehet következtetni, hogy az egér bennragadt: ez lenne a halál. Aztán itt a végén – sok minden más mellett – a csapdáról is kiderül, hogy csak látszat, a sajt eltűnt, de az egér sehol: ez a halál kapujából visszatérés (és ha úgy tetszik, a sajt az útravaló, amit Onoff a felügyelőtől és a többiektől kapott). Valószínű, hogy az Onoff után következő férfi szintén öngyilkosjelölt, aki egy hasonló szembesítés előtt áll. A filmvégi napsütötte kisvárosba pedig nem tudok mást belelátni, mint a világot magát, az emberek (azaz az élők) világát, ahova Onoff visszatérhet, hogy ott folytathassa, ahol megpróbálta abbahagyni.

2021-06-03 16:29:13 Sisyphus (1974) gybE (4) #7

Tényleg jó írás, de nekem máshogy jött le a film, szerintem heroizálás helyett inkább humanizálásról van szó. Az eredeti történetben van egy hegy, egy szikla és egy ember. Itt nincs hegy, de van sok szikla és egy ember. Ő maga építi fel a hegyét a sziklákból, minél nagyobb az építmény, annál nagyobb erőfeszítést igényel a következő szikla hozzárakása, de ezzel párhuzamosan edződik is a feladatra, így a kihívás és emberünk rátermettsége végig közel összhangban van. A kisfilmben már csak az utolsó szikla felrakását látjuk, ahogy a főhős felér a csúcsra azáltal, hogy megalkotja azt. Az eredeti mítosz végtelen ismétlődésével szemben itt egy véges folyamatot látunk, ami sokkal találóbb allegóriája az emberi létezésnek. Az, hogy Sziszüphosz boldog-e közben, részletkérdés, a filmből nem is derül ki.

2021-05-11 14:05:44 Sud pralad (2004) / Tropical Malady gybE (4) #2

A robbanás erős túlzás, de valóban egyedülálló film. A tempója gyakorlatilag végig ugyanolyan lassú, csak félúton a városi/vidéki trivialitások világából kimerészkedik a kiszámíthatatlan vadonba. Az egyetlen film amire emlékeztetett (arra mondjuk nagyon is) az a Beau Travail, a ráérős tempó, a homoerotikus vonal, és a háborún kívüli katonaélet bemutatása miatt. Az ilyen filmekre szokták mondani, hogy kell hozzá egy hangulat. De cserébe hagy is maga után egy sajátos hangulatot.

előzmény: Paul Ricard (#1)

Ez mondjuk elég szubjektív, az én álmaim például sokkal inkább emlékeztetnek az Andalúziai kutyára, mint erre a filmre, talán pont az öncélúsága miatt. Sokféleképpen lehet értelmezni az álmokat, vallásos, babonás, pszichoanalitikus stb. megközelítésekkel, de számomra úgy tűnik, hogy alapvetően az ébrenléti tudat (és tudattalan) tartalmainak a kvázi véletlenszerű összehordásáról és kifacsarásáról van szó, és ez az amit tökéletesen visszaad Bunuel és Dalí víziója. Ebben a műben túl nagy a belső rend ahhoz, hogy igazán álomszerűnek hasson, számomra legalábbis.

előzmény: Xuja (#6)

2021-02-25 10:35:33 *Corpus Callosum (2002) gybE (5) #5

Aha ez lehet ugyanaz a verzió lesz. Azért köszi.

előzmény: oscarmániás (#4)

2021-02-24 21:07:05 *Corpus Callosum (2002) gybE (5) #3

Snow maga azt mondta, hogy "it refers to something elsewhere." Úgy igazán semmiről sem derül ki semmi konkrét a filmben, viszont továbbgondolásra bőven ad lehetőséget, ahogy azt a lenti szövegfal szemlélteti. Talán erre utal a csillag, a film önmagán való túlmutatására, végül is Snow is ezt mondta csak humorosabban.

Amúgy ahogy nézem te már láttad a La région centrale-t, megkérdezhetem honnan sikerült megszerezni és milyen minőségben? Ez után a film után eléggé kedvet kaptam hozzá, de a legjobb amit találtam az egy 576x432 tvrip verzió, ami megteszi, ha nincs más, de szerintem kell hogy legyen jobb.

előzmény: oscarmániás (#2)

2021-02-24 18:39:02 *Corpus Callosum (2002) gybE (5) #1

Akik végig tudták nézni, és talán még élvezeti értéket is találtak Michael Snow "Wavelength" című alkotásában, azoknak erősen ajánlom a rendezőnek ezt a frissebb filmjét, ami ugyan kétszer olyan hosszú, de legalább kétszer olyan tempójú is, és jóval tartalmasabb, bár cselekményről itt sem nagyon lehet beszélni. Itt megtekinthető.

Némi értelmezés a részemről: A címadó corpus callosum a két féltekét összekötő része az agynak. A jól ismert pop-pszichológiai leegyszerűsítés szerint a bal agyfélteke a racionalitásért, a jobb pedig a kreativitásért felelős. Ez a kettősség a filmben legszembetűnőbben a hideg iroda és a giccses nappali egymás mellé állításában jelenik meg. A két helyszín közötti összeköttetést az átjáró karaktereken túl a film a filmben hozza létre: az iroda monitorjain a nappali hátterét díszítő digitalizált tárgyak láthatók, míg a nappaliban a tévéképernyőn jelenik meg az iroda hátterében látható felhős égbolt. Ez a filmbeli kapcsolat, de egy magasabb szintű, film általi kapcsolat is adva van, hiszen maga a *Corpus Callosum az, ami összekapcsolja ezt a két helyszínt. Az irányító/művészi dualitás allegóriája a képi világon túl a hangban is jelen van, felváltva hallunk rendezői utasításokat és modulált hangokat/zajokat. Megint csak a film audiovizuális médiuma az, ami összefogja a képi és hangi elemeket, hogy aztán a film rámutasson ennek az egységnek a téridőbeli kettősségére, a forgatás és az utómunkálatok formájában. A rendezői utasítások a helyszínen irányítják az embereket és rajtuk keresztül a tárgyakat, díszleteket, ezt követően a kapott felvétel digitálisan van módosítva és kiegészítve a képi effektekre rímelő, rajzfilmszerű hangmodulációval, hogy aztán mindezt egy meghatározatlan helyen és időben befogadja a néző, így a film végén eljutunk a végtelenbe, ami egyben a kezdet is: a filmvégi animáció, a lábával fekvő nyolcast formáló emberrel, a rendező első filmes alkotása.

De mindez a végletes introspekció és végeláthatatlan absztrakció azáltal válik befogadhatóvá, hogy a film egy percig nem veszi komolyan se önmagát, se bármi mást, de kiváltképp a nézőt.

2021-01-27 14:38:50 The Matrix (1999) / Mátrix gybE (4) #141

Ha már paródia, ajánlom figyelmedbe (meg mindenkinek aki nem ismeri) a Vektor című, egész estés, magyar szinkronparódiáját a Mátrix filmeknek, amit még a kétezres évek elején készített két ELTE-s. Nem mondom, hogy nem fogott rajta az idő, de őszintén jobban öregedett, mint az eredeti filmek és tele van emlékezetes szövegekkel (a transznemű szál pedig egészen profetikusnak bizonyult). Fent van Vimeo-n, de talán jobb minőségben az oldalukról is le lehet tölteni.

Mellesleg ezt a filmet nem lehetne felvenni az itteni adatbázisba? Igazán megérdemelné, bár lehet rossz helyen kérdem.

előzmény: kaamir (#140)

2021-01-20 11:44:23 Turist (2014) / Lavina gybE (4) #85

Ahogy a nyitójelenettel kapcsolatban már leírtam, szerintem nem a lavinánál, hanem már valahol a film kezdete előtt véget ért a boldogság, talán soha el sem kezdődött, bár ez utóbbi nem valószínű, a legtöbb párkapcsolat azért mégiscsak boldogsággal kezdődik, másképp nem jutna el párkapcsolati szintig.
Én szerintem nem érveltem a mellett, hogy az ember önző lény lenne, inkább az ilyesfajta emberkép ellen írtam a kapitalizmussal kapcsolatban.

előzmény: caulfield (#84)

Összes komment...