gybE

Tapasztalat: 802 film
Kompetencia: 3 film
Súly: 877
Regisztráció: 2018. január 15. (4 év, 5 hónap)
Kedvencnek jelölték: 2 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
28 Up
 
4 2022-06-05 ?
(4)
Touch of Evil
A gonosz érintése
3 2022-05-15 4,3
(277)
Az utolsó vacsora
 
3 2022-04-28 3,6
(11)
21
 
4 2022-04-19 ?
(2)
Man
 
2 2022-04-16 4,2
(92)
7 Plus Seven
 
4 2022-04-15 ?
(3)
Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
 
3 2022-04-15 3,6
(362)
Így jöttem
 
4 2022-04-06 3,9
(73)
Doraibu mai kâ
Vezess helyettem
4 2022-03-26 3,9
(66)
Elk*rtuk
The Cost of Deception
1 2022-03-15 2,2
(123)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2022-04-16 14:34:01 Man (2012) gybE (2) #20

A fő probléma ezzel a kisfilmmel, hogy az embert csak úgy a semmiből, kapásból a mai (jellegzetesen amerikai) formájában bedobja a dolgok közepére. Tehát pont abba a szemléleti hibába esik, ami a megjelenített pusztító tevékenység egyik fő katalizátora: elfelejti, hogy az emberek is állatok, akik együtt változtak a környezetükkel az evolúció folyamán, és hogy az az éles kontraszt, ami a modern emberi világ és a természet között tapasztalható, egy aránylag friss fejlemény. Sokan még ma is viszolyognak az ember állati voltának gondolatától, valószínűleg mert ezzel a szemükben leértékelődne az ember. Bennem inkább az állattársaink felértékelődését idézi elő, az ember marad ott, ahol van, hiszen tagadhatatlan, hogy szellemileg látványosan a többi állat felé kerekedtünk. A film által képviselt demagóg önostorozás helyett, inkább Herzog értelmezése felé hajlok, miszerint a természet egy pokoli közeg, a kollektív öldöklés harmóniája, ahol minden élő organizmus folyamatos és közvetlen veszélynek van kitéve. Ez az a világ, amiből az őseink fejvesztve menekültek, amint tudatára ébredtek a kiszolgáltatottságuknak, szóval nem csoda, hogy aztán kicsit (nagyon) elszaladt velünk a ló. Persze manapság könnyű kimenni a természetbe, kényelmes túrafelszerelésben, gyönyörködni az élővilágban, és elmerengeni az emberi megalománián, meg miegymáson, tudván tudva, hogy este vár minket a jól fűtött, biztonságos otthonunk, vízzel, elektromossággal, étellel, itallal. De érdemes észben tartani, hogy se az ősembernek, se akár a pár évszázaddal ezelőtt élt embereknek, de még csak a ma élő népesség többségének sem adatott meg ez a luxus, így az sem, hogy különösebben reflektáljanak a tevékenységükre és annak következményeire. Mert ironikus módon, ezek az aggodalmas gondolatok a kiszolgáltságnak csak olyan fokán merülnek fel, aminél pont ezt a kényelmet biztosító folyamatok már visszafordíthatatlan pusztítást okoztak. Ettől persze még érdemes megtenni, ami tőlünk telik, de ennek az alapja sosem lehet az embergyűlölet (ami magában hordozza az öngyűlöletet), márpedig a film ilyen irányból közelít a témához, de legalább a figyelemfelhívó jellege miatt megér egy kettest.

Nem volt ez annyira éles váltás a korai Jancsó-filmekhez képest, mint amire a leírásokból számítottam. Úgy tűnik őt is megragadta az a "történelem vége" hangulat, mint sokakat akkoriban, hogy a huszadik század – a nagyszabású, gyakran tragikus eseményei után – a végére kifulladt. A korábbi filmjeiben a történelem színpadára helyezett szereplők szembesültek a viszonylagos jelentéktelenségükkel. De itt már nincsenek történelmi jelentőségű események, szóval ez a kisszerűség és súlytalanság kiterjed az egész közegre. Ezáltal a benne játszható szerepek is kiüresednek, az emberek váltogathatják a pozíciójukat, egymást cserélhetik, akár meg is halhatnak (és még fel is támadhatnak), különösebb változás nem történik, mert minden köznapivá és banálissá lett.
Némileg rövidebb játékidővel számomra jobban működött volna (ami szintén nem új, több régebbi filmjénél is ezt éreztem).

2022-03-15 17:05:49 Elk*rtuk (2021) / The Cost of Deception gybE (1) #146

Néhány érdekes tény, amit megtudhatunk a filmből:

- Gyurcsány idején minden belső tér Ikea kiállítóterem volt.
- A belvárosi kocsmák vendégei hangos eszmecsere helyett introspektálva hallgatták a tévét.
- Az Országház WC-jében van egy átjáró a Twin Peaks vörös szobájába.
- Az összes rendőr felesége félrekxr és retardált a gyerekük, egyetlen örömük az életben kutyasétáltató emberek fejének véresre verése.
- És végül, de nem utolsósorban, a sorok között olvasni tudó néző számára – a rendkívül frappáns cigaretta-analógián keresztül – világossá válhat, hogy a gyurcsányizmus tüdőrákot okoz.

2022-02-23 14:20:58 Cube (1997) / Kocka gybE (4) #52

Ha teljes magyarázatot nem is ad a film, azért vannak erős utalások.
A legfontosabb, hogy megtudjuk, hogy Worth tervezte a külső kérget. Ebből, és a többi megjegyzéséből, szerintem nyugodtan lehet extrapolálni, és feltételezni, hogy a kocka egy emberi építmény. Bizonyos emberek megtervezték a különböző részeit, mások legyártották ezeket, megint mások összeállították, még mások embereket raboltak el, és tettek bele. Miért? Mert elvállaltak egy munkát, és megfizették őket érte, aztán az önálló munkák összességének ez lett az eredménye. Ilyenformán a kocka az ember alkotta világ mikrokozmosza, és ebből a megközelítésből a film tökéletesen beillik a kilencvenes években dívó rendszerkritikus alkotások közé (még a kocka felépítése is mintha az egymás mellett sorakozó irodai fülkéket (cubicle) idézné, azokat a harmadik, függőleges dimenzió mentén is kiterjesztve). Tehát a modern emberi világban mindenki elvégzi a maga munkáját, betölti a szerepét, és átlátja a maga kis szeletét, de mindez egy olyan hatalmas, összetett és zavaros rendszer része, amit nincs olyan ember, aki teljességében átlátna. Ha vannak is vezető figurák, háttéremberek, összeesküvések, ezek egymással párhuzamosan működnek, egymástól függetlenül, vagy közvetett kapcsolatban, így nincs senki és semmi, ami a nagy egészet összefogná, a "nagy egész" absztrakt fogalmán túl. Isten halálával az isteni perspektíva lehetősége is elveszett. Ezért tántorodik meg Worth a kijárat előtt, mert tudja, hogy kint nem ér véget a küzdelem, csak nagyban folytatódik, még átláthatatlanabb módokon, talán kevésbé kiélezve, de pár szerencsétlen lépés, és a rendszer itt is bedarál. Na ez a horror.

Ezt én is így látom, az teljesen rendben van, hogy megjelenítik ezt a létező jelenséget. Az zavart, amit az első kommentben leírtam, annál jobban nem tudom megfogalmazni. De a "képmutató" szót is óvatosan használtam, mert nem gondolom, hogy bármi rossz szándéka lett volna az alkotóknak, mindig fennáll az ilyesfajta részrehajlás esélye, ha férfi ír nőről történetet (vagy fordítva, de az előbbi inkább jellemző, meg ugye kényesebb(nek beállított?) téma manapság). Meg aztán lehet, hogy ez az egész tudatos volt az alkotók részéről, de számomra ez így nem működött teljesen.

előzmény: ryood (#14)

A végéről én is írtam még az első kommentben, de számomra ez kevés volt. Egyébként jobban tetszett a film, mint az itteni írásaim sejtetik, először négyest akartam adni, de éreztem, hogy valami nem stimmel, és utólag végiggondolva alakult ki bennem az az álláspont, amit leírtam, és ami alapján nekem kissé visszás a film. A negatívumokat emeltem ki, mert az erősségeit már elegen leírták előttem itt is és máshol is.

előzmény: ryood (#12)

Az, hogy kinek mi a "lényeg", eléggé emberfüggő. Az általad idézett résznél csak megjegyeztem a két film párhuzamait és ellentéteit, mert érdekesnek találtam, de nem ezen volt a hangsúly, hanem azon, amit előtte írtam. Természetesen átjött, hogy a főszereplő határozatlan, későn érő típus, ugyanis ennyiben látszólag ki is merül a személyisége. De szerintem nem ez a lényeg, ez a felszín, amit a Julie körében élők (és a nézők) belőle látnak. Erre a fajta életvezetésére a film azt a fő magyarázatot adja (az uralkodó korszellemen túl), hogy az apja hamar lelépett a családból. De kicsit továbbmenve az is látható, hogy igazán mindig csak valamilyen férfi vonatkozásában jelenik meg a főszereplő, tehát nagyon sarkítottan fogalmazva: ez nem egy nő története, hanem férfiak története egy nőn keresztül előadva. Ezzel önmagában nem is lenne gond, ha nem az előbbinek állítaná be magát a film, és nem viszonyulna kritikusan az utóbbi által képviselt tendenciákhoz. Nekem úgy tűnik, ez főként azért alakult így, mert a rendező Aksel karakterében írta bele magát a történetbe, és a játékidő előrehaladtával egyre nagyobb szerepet engedett "magának", kiszorítva a főszereplőt a helyéről. De mindezt leírtam lejjebb kevésbé sarkítva.

előzmény: unrealnoise (#10)

Hiába, azért látszik, hogy férfi írta/rendezte a filmet. Julie minden fázisát az fejezi ki leginkább, hogy éppen milyen palival kavar, vagy jön össze, és látszólag az apjával való kapcsolatának van a legnagyobb hatása a nem egészen kifejlett személyiségére. Ezzel szemben az anyja egy teljesen eldobható szereplő, és ugyan történnek rá futólagos utalások, hogy amúgy vannak barátnői meg önálló élete, de a filmben ebből semmit nem látunk, ha éppen nem az aktuális párjával és az ő baráti körével tölti az idejét, akkor egyedül sétál, vagy a távolba mereng.
Aztán a rák diagnózissal kezdve már tényleg elgondolkoztam, hogy most ki is a főszereplő, meg azon, hogy ez az egész vajon mennyire volt szándékos megjelenítése az alkotók azon nézetének, hogy még manapság is mennyire a körülötte lévő férfiak határozzák meg egy átlag nő életét, vagy mennyire alakult így abból kifolyólag, hogy Aksel karaktere sok tekintetben a rendező self-insertje. Nekem úgy tűnik, inkább az utóbbi értelmezés állja meg a helyét, ami ugyan nem zárja ki az előbbit, de ad neki egy enyhén képmutató színezetet.
A tizenkét fejezetre osztás számomra Godard Éli az életét című filmjét idézte, nem tudom szándékolt volt-e az utalás, mindenesetre érdekes, hogy ugyan annak a filmnek a főszereplőnője konkrétan kurvának áll, még így is egy függetlenebb, határozottabb jellemként jelenik meg, mint az itteni "hősnő".
Mindemellett értelmezhető a film Godard alkotásának egy pozitív irányba mutató ellenpárjaként is, hiszen Julie az egyetemi évek futókalandjai után, egyre hosszabb távú kapcsolatokba bonyolódik, míg végül már önállóan is boldogul. Ugyanakkor a záró képsor nem sejtet ilyen felhőtlen befejezést, továbbra sem ő a főszereplő, csak egy háttérszereplő, aki pillanatképeket örökít meg másokról.

2021-10-09 21:37:58 Happy End (2017) gybE (4) #12

Ahogy lent már többen írták, szerintem is a kislány nézőpontját vette fel leginkább a rendező, ő az, akit a legszubjektívebb módon követ a kamera, míg a többi szereplőnek a Hanekétől jobban megszokott objektív megfigyelés jut. Cserébe viszont a kislány maga ugyanezt a hűvös távolságtartást tanúsítja a családtagjaival szemben, így vele bezárul a közömbösség köre.
Tetszett, hogy a filmben megjelenő képernyők nem mint "kép a képben" jelennek meg, hanem ideiglenesen a teljes képet kitöltve, finoman rámutatva, hogy a digitalizálódó világban mennyire elmosódnak a különböző médiumok közti határok, elveszítve önálló sajátosságaikat, miközben az ezeket a tartalmakat fogyasztó emberek egyre individuálisabbak, ki-ki elszigetelve a maga kis világában, hogy aztán vészhelyzet esetén hiába nyissanak a környezetük felé, mert hasonló zárkózottsággal találják szembe magukat, mint amiből próbálnak kilépni. Így az egyetlen megoldásnak az egészből való kilépés tűnik.
Persze az összetartás látszatát fent kell tartani, főleg egy ilyen jómódú, nagy múltú családnak, csak a kislány még nem nőtt bele ebbe a színjátékba, az öreg meg már kinőtt belőle.

2021-09-02 13:10:08 Jeu (2006) / Játék gybE (5) #1

Ez lett a kedvenc animációm Schwizgebeltől. Mint minden kisfilmjében itt is az élet (avagy fantázia) színes forgatagát eleveníti meg, ezúttal a címadó "játék" tágabb értelemben vett témaköre köré rendezve a körmenetet, már-már hihetetlenül összetett összképet alkotva. Itt megtekinthető (bő három perc mindössze, de talán a legzsúfoltabb három perc amit filmben láttam)

Összes komment...