mimóza

Természetesen az én hiányosságom, de csak most olvastam, így most tudtam reagálni rá. Aláírom, vannak rendezőileg, színészileg, technikai kivitelezést tekintve nagyobb remekek Dél-Koreából, tartom azonban, hogy ennek a fura filmnek akkora lelke van, hogy engem magával vitt, elvarázsolt, s ott marad a szívemben. [Azért kicsit Neked is, a 4 csillagot látva gondolom. ;)]
Semmi-de semmi gond, ha más véleményetek van, készséggel vállalom, hogy nekem sosem nő be "a szívem lágya", ráadásul nem szégyellem. :)

Elnézve e film értékelőit, talán elvétve (vagy még úgy sem) található köztünk álmodozó tinilány. Igazad lehet viszont abban, hogy egyes jelenetek irreálisak, túlzóak ebben a történetben; ja, talán még bárgyúnak is mondhatnánk, de hadd védjem meg mégis az egyik kedvenc mozimat. :) A maga különleges módján olyan plasztikusan mutat be súlyos társadalmi jelenségeket, hogy sokkal később sem felejted el: depresszió, kiégés, elidegenedés, hikikomori. Milliók életét jellemzi nap mint nap, és - Igen -, aki ezektől szenved, sokszor "lemegy gyerekbe", újra kell tanulnia a legalapvetőbb dolgokat is, egy szóval: élni. Erre a folyamatra szerintem okos példa ez a film, és oly' módon mutatja fel a reményt, a "mégis érdemes" - t, hogy önkéntelenül is mosolygok, itt és most is. Szerethető, elvontságában is egyszerű és felemelő.
Mondom ezt úgy, hogy majdnem ezerötszázzal több film van a hátam mögött, mint amikor először hozzászóltam.

Ettől a pillanattól mindig tartottam, hát eljött. Ismét szegényebb lett Földünk egy legendával. Örökre híve maradok ennek a varázsos szemű Embernek, az biztos. Köszönöm neki a több, mint 130 filmjét. Nyilván nem fogom az összeset látni, de megnézem közülük a lehető legtöbbet. Előzés, Egy férfi és egy nő, Éjszakám Maudnál, Fiesta, Amour, Happy End, majd 88 évesen a hattyúdala Anouk Aimée oldalán.. mind-mind feledhetetlen csodák. Őt látva mindig egy kicsit jobban szeretem és értékelem a lélegzetet, a szerelmet, az életet. És EZ, bizony, nem kevés! Hála mindenért Neki! <3

Nem igazán szoktunk személyes dolgokat megosztani itt, hiszen ez egy filmes fórum, de hadd tegyek egy pici kivételt. Bocsánat előre is, de annyira idevág... Hihetetlenül creepy volt most számomra ez a játék, mert - teljesen véletlenül! - egy olyan helyen hallgattam meg a nevetéseket, ahol a legendák szerint egész Észak-Amerikában a legtöbb kísértet jár. :)))) Nem, nem az Overlook hotelben, de majdnem: egy forrás szerint ennek a hotelnek a 411-es szobájáról vette az ötletet Stephen King a Ragyogáshoz. :)))) Ide pár embernek a múltban tényleg csak bejelentkezni sikerült, ki már nem. Szorítsatok, hogy nekem sikerüljön!

Köszönjük szépen a játékmestereknek a számtalan órát, amit arra áldoztak, hogy újra egy tartalmas, értékes játékban lehessen részünk. Remek fejtörés, szórakozás, ismeretszerzés volt ez a néhány hét, és nem mellesleg, igencsak bővült a kivánságlistám (már megint). Hála, és persze gratuláció minden megfejtőnek! Szép nyarat!

10. Egy nyár Mónikával?

10. Húsz óra?
(Lehet, hogy már volt, bocsi, csak most estem be.)

Felelősségem teljes tudatában jelentem ki, hogy ez a film egy nem könnyen felejthető alkotás, és alapjában véve nagy gonddal megkomponált történet. Kiemelném a színészi alakítást, a rendezői, operatőri munkát, mint erősségeit. Az operatőr személyében Stephen Goldblattot tisztelhetjük, aki olyan filmeket fényképezett még (persze, csak szemezgetek), mint a Közelebb, A hullámok hercege, vagy a Mindörökké Batman - utóbbi kettőért Oscar jelölést is kapott. Egy szó mint száz, a fényképezés nagyon szép, precíz és hatásos. A rendező, Alan Pakula engem már akkor örökre megnyert, amikor elénk állította a Sophie választása című, megrázó történetet. És hát - aki még kapocs itt, nem más, mint Kevin Kline. Őt is az imént említett filmben láttam először, és meg is hódított. Mielőtt a filmes karrierjét elkezdte, elismert színpadi színész volt, ami látszik is minden filmbeli alakításán. Ha lehet mondani, ő filmsztárként is zseniális színművész maradt.
A másik három főszereplő - Kevin Spacey és a két hölgy - az én szememben nem ér fel hozzá, de elismerésem az alakításaikért, hihetőek voltak.

A történetről nem sokat mondanék, annál jobb, minél kevesebbet tudsz előre. Csak azért nem ötös részemről a teljes értékelés, mert nagyon sajnáltam, hogy átterelték bűnügyi történetbe. Végtelenül kíváncsi lettem volna a sztorira kapcsolati drámaként, vérontás és biztosítási csalások belefűzése nélkül. Szerettem volna látni a lelki történéseket, a kapcsolati dinamikát a felállított "színpadon", vagyis élethelyzetben. De ez nem egészen az a film, bár csak kis híja. :)

Összegezve: mindenképpen ajánlott filmcsemege.

7. Szabotázs (1936)?

7. Londoni randevú?