mimóza

Ez az egyik olyan film itt, a KT-n, ahol a hozzászólások mennyisége és minősége is olyan, hogy átböngészésük megéri az időráfordítást. :)

Rengeteg szépet és okosat írtatok az évek során, de talán némi új szempontot és színt hozhatok még ide, mert női szemmel nézni ezt az alkotást azért kicsit más tészta. :) (Ha jól figyeltem a hozzászólásokat, Jill volt az egyetlen hölgy, aki hozzászólt itt, ám ha tévedek, és volt rajta kívül még valaki, elnézést.)
Tehát, nőként nyilván jobban elvisz a szürreális, szimbolikus képcsodák ezernyi villanása, mint titeket, úgyhogy sokadik megtekintésre is azt mondhatom, egy pillanatra sem válik unalmassá ez a világ; s már az elején mindig ugyanaz történik: az első 40 másodperc magába húz, és ott is tart végig. :)
Szépséges mese ez, meg nem is egészen az, hiszen rengeteg momentum olyan erős déja-vu érzést okoz, hogy teljesen beleolvadok a tájba, a fénybe, a télbe, a nyárba.
Sok filmben nyílik virág, persze, de itt a virágoknak is saját életük van, akár liliom, akár rózsa, akár a havon szétszóródó árvácskák láthatók a jelenetekben. És mind mi vagyunk, meg a történéseink: a virágok, a parázs, a lobogó láng, a domboldalak pázsitja, a fakéreg mintái, a korcsolyakörök a jégen, a zajló jégtáblák közül kihúzott piros sál...

Nőként érdekes volt a sokféle női karaktert látni, itt-ott fellelni bennük önmagam. :) Nem, nem árulom el, melyikükben is! Érdekes utóélete kicsit bennem a filmnek, hogy segít helyretenni és nem komolyan venni önmagam. :)
Az egészben most azt találtam a legbölcsebb gondolatnak, amikor Szindbád így "imádkozik": "Istenem, adjál nyugodt álmot, csöndes éjszakát! Engedd meg, hogy sohase halljam, mit locsognak a nők a fülembe!"
Ha egészen őszinte vagyok, a férfiak józan eszét csak ez menti meg! NE tessék komolyan venni bennünket... Soha.
Ha Szindbád egyebet nem is mondott volna, már ezért az egy mondatért is érdemes volna őt meghallgatni. :)

Nem is folytatom. Ha eleget éltél és szépen, lángokkal és sétákkal gazdagon, akkor ez a film nem film többé, hanem a te meséd. :)

Még talán annyit, mert felvetődött a kérdés (úgy emlékszem, Zéel kérdezte), hogy hol forgatták a filmet, válaszolok rá gyorsan:

"A filmet [az akkori] Csehszlovákiában forgatták elsősorban azért, mert Selmecbánya, Szepesváralja, Lőcse, Bártfa és Szepesszombat vidéke jobban megőrizte a maga több évszázados hangulatát, mint Magyarország vagy a szomszédos országok bármely más területe és városa. Huszárik különösen Bártfát kedvelte, amely olyan csodálatos térélményt nyújtott az épületek és utcák rendszerével, mellyel szerinte a világon csak nagyon kevés város dicsekedhet. A stáb járt Podolinban, ahol Krúdy iskolás volt, illetve Poprádon és Tátrafüreden. A rendezőnek az volt a véleménye, hogy ezek a szlovákiai városok csendjükkel, utcáikkal, épületeik színeivel valósággal árasztották magukból a Krúdy-művek hangulatát. Különösen nagy hatással voltak rá a temetők, melyek nem annyira a túlvilágra emlékeztettek, mint inkább az ott élők összetartozására." (A Wikipédia írásából.)

Bergman mester e korai zsengéjét egy másik svéd film, az Egy nyáron át táncolt c. alkotás után közvetlenül néztem meg. A két filmet egyazon évben mutatták be, és témájukban nagyon hasonlók. Mindkettő megragadja az ifjúság szépségét, naiv vadságát, azt a halhatatlanságot, életerőt sugárzó derűt, ami aztán képes beragyogni az ember egész életét - persze, ha hagyja.

Megszokhattátok már tőlem, hogy elég sok mindenért tudok rajongani, de most tényleg vegyétek komolyan. :) Jelen filmünk Bergmanhoz képest is egy bensőséges, nagyon finom darab, vizuálisan pedig egészen páratlan ékkő. A mesebeli helyszín telitalálat, a szereplők pedig olyanok, mintha a viruló nyári kertből nőttek volna oda. :) Olyan apró részletekre is figyelt, mint a kakukk és a bagoly hangja, megszólalásuk pedig pontosan olyan lényeges, mint az emberek beszéde. A történetről nem értekezek, tessék megnézni!!!

Bergman egy igazi festő, de ezt is elmondtam párszor. A vízfelület csillanásai, a természetes fény tökéletes kihasználása, a világítótorony, az aprócska faház a sziklák felett, a lebbenő függönyök, a tükrök, a sakkjátszma, a különleges, karakteres arcok már mind-mind előrevetítik a későbbi hatalmas, egyetemes művek részleteit. Olyan, akár egy kristálygömb: megpillanthatjuk benne A hetedik pecsétet éppúgy, mint a Csendet vagy a Suttogások és sikolyokat. A balettelőadás pedig, mint keret, csak emeli az egész alkotás fényét és hangsúlyozza finom szövetét.

Talán azt gondoljátok páran e sorokat olvasva, ilyen giccsre aztán biztosan nem vagytok kíváncsiak.

Leszögezném, NEM az. Nagyon is realista kicsengése van, merthogy itt Bergmanról beszélünk. Aki mindössze 31 évesen rendezte ezt a helyes kis közjátékot.

Nyugodt szívvel és örömmel ajánlom bárkinek és mindenkinek itt, a KT-s családban. :)

Kiváló ez a film, minden percét élveztem. Már életkorából adódóan is klasszikus, épp' annyira, mint én magam, hiszen ugyanabban az évben születtünk. :D
Komolyra fordítva a szót: aláhúznám, amit már előttem is elmondtatok, a színészi játék és a gyönyörű fényképezés mindent visz ebben a filmben. Zsigeri, természetes, élettel teli alakításokat láthatunk, a magam részéről egy pillanatot sem akartam elmulasztani, annyira vitt magával a két főszereplő. A 10 éves kislány egyszerűen csodás, meg kell majd hallgatnom a szövegét eredeti nyelven is. Egyszerűen lenyűgöző volt nézni őt. :)

Továbbá - lehet, hülyén hangzik egy nő szájából, de - kiemelném még a régi verdákat, nagyon odavoltam értük! A végén a T-modell (Tin Lizzy) nagyon klassz volt!

Mindent összevetve, vigyázz vele, ez a film elsodor - fék nélkül!

Szóval, miután figyelmetlen módon, tévesen írtam ide egy-két idézetet, kénytelen vagyok épkézláb kommentet is összehozni e filmhez, hogy orvosoljam a hibámat. Bocsi! :)
Nagyszerű dialógusok, ragyogó jelenetek, ütős poénok, fanyar humor jellemzi e hamisítatlan Woody-s remekművet. Ez a gyerek sem unatkozva nőtt fel színes egyéniségekből álló családjában. :)
Még ha sokszor el is komorodunk, hamar felderül az arcunk, mert okosan követik egymást a nehezebb és könnyedebb témák a film során.
Habár a kisebbséghez tartozom, aki még nem látta, mégis ajánlom szeretettel A rádió aranykorát azoknak, akiknek filmes repertoárjából eddig kimaradt.

--
Áthelyezve a(z) Radio Days topikból.

apa: A háborúkat stadionokban kellene rendezni, ahol csak a tábornokok állnának ki, és lócitromokkal dobálnák egymást.

--
Áthelyezve a(z) Radio Days topikból.

Hahó Budapest, Debrecen, Szeged, Pécs!
12. Koreai Filmfesztivál e négy helyszínen, időpont: 2019. október 25-31.
Nagyszerű filmek láthatók majd négy szekcióban (Friss, Arcok, Fókusz, Extra), ha csak tehetitek csemegézzetek! :)
Mindent az eseményről itt: 12. Koreai Filmfesztivál

Habár nem a címében szerepel a szó, de NAGYON KÉK: One Breath Around the World

(Egyébként meg +1 a Betty Blue mellett.)

Ez a filmtörténeti ikon már három jelenet miatt is csípőből ötöst ért volna nálam - nézd, lásd, értsd és érezd: Sam tóparti monológja, Billy seprűje, a "reszkető kávéscsésze" esete -, de minél többet gondolkodom rajta, annál inkább összeáll bennem a kép, mennyire zseniálisan szőtte össze a rendező ezt az elégikus alkotást. Minden tiszteletem és köszönetem érte!

(Ui.: Rendhagyó értékelésemet olvasták. Nem is igen lehetne tőlem távolabb egy hely miliője, mint egy texasi városkáé. Ám a film olyannyira túlnőtt magán, olyan egyetemesre és mélyen Emberire sikerült, hogy simán elismerem a magaménak.)

Ehhez a filmhez csak a következő, rég' szívembe zárt gondolatot tudnám most hozzáfűzni, mert úgyis minden egyéb bennszakad: Több embert ismerek, akinek szárnya van - igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely kimondaná: "Szárnyakkal felszállni tilos!" (Ancsel Éva)

Bizony! És az volt. Minden pillanatában tökéletes. Nagyon nagy élmény. Hihetetlen úton vezet végig. Diákoknak adnám, mindegyiknek. Ballagási útravalóként.