mimóza

Szerencsém, hogy több Trier filmmel edzettem már korábban. :o))
Ez a mocsáron álló kórház annyira abszurd ötlet, hogy már fáj.
Még csak a felénél tartok, de elvitt rendesen.
Azt hiszem, a Down-kóros fiú és lány lesz a kedvencem az összes fura karakter közül.
Haláli a rálátásuk a Mindenre!
"Ha bánat van, sírnak a gyerekek. Ha gyász van, sírnak a felnőttek. De mi van, ha az épület sír?"
Egyébként is, számomra Trier filmjeinek egyik legfőbb erőssége mindig a szöveg, a párbeszéd, a gondolatiság. :)

A louduni per óta „a gonosz"némi fejlődésen ment keresztül. Felvilágosultabb évszázadunk totalitárius urai - és egyéb irányító, uralkodó erők - számára nincs lélek és nincs teremtő; csupán egy rakás alapanyag létezik, amit kényük-kedvük szerint formálhatnak. Ennek a "terméknek" (ami mi volnánk...) nincs jelentősége, semmiképp nem lehet egyénisége, és nincs joga ahhoz, hogy önmagát határozza meg.

Kiút? Haha...
Grandier mintha mondott volna valamit: „Nézze meg, mi lett belőlem! És tanulja, mi a szeretet!"

T-Ö-K-É-L-E-T-E-S!
Iskolapélda arra, hogy mi születik abból, amikor egy zseniális rendező egy okosan megírt, csavaros sztorira csap rá (álljon itt a regény szerzőpárosának neve: Pierre Boileau – Thomas Narcejac); összedolgozik egy éles eszű forgatókönyvíróval; csalhatatlan magabiztossággal választja ki a színészeket, akik között a való életben is megvan a szükséges feszültségforrás a kölcsönös neheztelés/düh/indulat miatt; alkalmaz egy eszméletlenül jól dolgozó operatőrt, és egyéb kiváló munkatársat, aztán kíméletlenül megdolgoztatja a stábot - kétszer annyi ideig, amennyi a szerződésben szerepelt. :)

Többet nem mondok, nem leszek magam is ördöngös, hogy tönkretegyem a barátaim részére az élményt azzal, hogy elmondom, mit láttam. Az ő érdekükben. Győződjenek meg csak maguk!
Aztán közöljék négyszemközt, hogyan is értelmezik ezt az egészet. Szívesen elmondom a saját verziómat. :o)))

Ui.: És megyek a könyvtárba beszerezni a könyvet. Azt mondják az ismerői, még ez a kiváló film is lebutítja az eredeti szereplők mély jellemábrázolását, és az indítékok/kivitelezés valóban ördögi voltát.

A fiam bezengte, hogy az ideihez hasonlóan jövő májusban is az Avengers lesz az anyák napi ajándéka számomra. Szeretettel. Annyira várom! :o))

Ennek a filmnek véleményem szerint úgy kell nekiülni, hogy a szó szoros értelmében SEMMIT ne tudj róla.
A tartalmi ismertetőt se olvasd el! Elég a három szó, a címe.
Nekem különleges élmény volt.

De ... legyen tiszta lap.
Úgyhogy tisztán hagyom itt a lapot. :)

Ez bizony kegyetlenül szorított...
Van ennek a filmnek íve, iszonyatosan fojtó hangulata, számos lélekölő, szívbeégő jelenete, a párbeszédek szinte egytől egyig fontosak, és visznek előre, míg már elfogy a levegő körülötted. A színészek pedig annyira érezték, mit-hogyan!
A rokon téma miatt eszembe jutott közben sokszor A rózsa neve.... Mennyire megérdemelné az a hatalmas regény, hogy egy ehhez hasonló, döbbenetes hatású film készüljon valaha belőle!

Láncreakció ez a javából...
Én azért vagyok itt, mert valaki nem hagyott békén. :)
Időről időre elmondta, hogy van egy Kritikus Tömeg nevű oldal, ahol ilyen jó és olyan jó... - Aha, oké, majd ránézek... - aztán persze, hogy nem. Majd jött a tavalyi 100 napos kihívás, ahol szikrát fogtam.
Már ott kaptam a kincseket: a Kis kockák házát, meg a Paviljon VI-ot, meg további csodákat - Egek! OTT ilyenek lapulnak...? - Ja.

Köszönöm nektek a sokféle gyöngyszemet; köszönöm, Chris, hogy évekig nyaggattál!

Az a minimum, hogy én sem hagyom békén a (még) kívülállókat!

Nem, Ő valóban nem "decemberi", és amit köré pakoltak az évszázadok során, az iszonyat. Csak épp a Lényeg tűnt szem elől...
Inkább megyek,és próbálok rájönni, kinek mit is adhatnék, hogy MA - ha csak egy hajszálnyival is -, könnyebb/derültebb legyen a szíve.

"Motivációs kisfilm" alkategória talán nincs itt nekünk, de én önkényesen oda illeszteném ezt a rövidfilmet.
S mint olyan, nem rossz ez. (SZERINTEM.)
Kismillió ilyesmi születik, de "mi itt a KT-n" ugye NEM nézzük ezeket. :o))
Ha mégis megesik, hát nem bocsátunk meg magunknak sokáig.

Én legalábbis nehezen szoktam túllépni, ha ilyesmivel pazaroltam az időmet, de ezt most konkrétan megbocsátottam magamnak, sőt.

Lehet, hogy idealista képeslap (AZ!), de - a cukormázat lehámozva - hadd legyek csak erre a tíz percre vevő rá.

Megsúgom azt is, hogy "véletlenül" ismerem a főszereplő kislányt, s azt is borítékolom, hogy hitelesen el tudta játszani, amit a filmecske kívánt tőle. <3
Ő lehet, hogy a való életben is visszamegy ötödjére oda, ahonnan elkergetik, és megkeresi, mivel segíthet, mivel okozhat örömöt a másiknak. Vagy, ha nem, hát segít másnak. (Az se baj, sőt, fontos és hasznos, ha a saját védelmi vonalait kiépíti.)

A példa ott van előtte, az édesapja ritka elkötelezett Segítő: speciális mentő.

Ez lesz az: The Polar Express.