mimóza

Nekem ma EZ a passió jár az eszemben - fordul, körben jár, újra meg újra meg újra..

... Rendkívül bosszant, hogy a magyar címet így eltolták! Pedig maga a szövegkönyv fordítása egészen szép...

Négyen is járják itt a kálváriájukat, keményre taposott ösvényeiken, meg-megállva a jól ismert stációiknál, kimondva-kimondatlanul könyörögve bocsánatért, elfogadásért, szabad szárnyalásért és a szeretetért.

Mint mi, mind.

Kicsit sem érzem ma ünneprontásnak ezt a passiót ajánlani nektek. Sőt... Inkább nagyon is helyénvalónak.

Félelmetesen letaglózó, gyötrő őrület. Néhányszor meg kellett állítanom a lejátszást, hogy erőt gyűjthessek a folytatáshoz. Többször potyogott a könnyem, mint a Szentjánosbogarak sírja és a Jöjj és lásd! c. filmek alatt - együttvéve.

Egyetlen család tragédiáját követhetjük itt nyomon, s összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy a két csecsen háborúban összesen több, mint 200 000 civil halt meg. (Persze, nem a hivatalos, állami közlések szerint. Azokban csak e szám töredéke szerepel.)
Egyike ez az újabb kori népirtásoknak, amelyről a világ vajmi kevéssé szerzett/vett tudomást.

A film két erősségét emelném ki: a szereplők alakítása több volt, mint hiteles és meggyőző; elérik, hogy ott rójuk az utat velük együtt, vagy épp lapuljunk lélegzetvisszafojtva egy-egy kőrakás/barikád mögött.
A fényképezés pazar, ijesztően precízek a beállítások, a látószög pedig segít, szinte odalökdösi a nézőt a jelenetek kellős közepébe. Nem hagy kívül. A fegyveres részeknél szinte fekete-fehérre vált, mintha azt érzékeltetné: az állati kegyetlenség minden színt kiszív az életből. S a színekkel együtt az életet.

Ui.: Köszönöm a figyelmeztetést! Így kicsit felvértezhettem magam. Nem tudom, mennyire sokkolt volna, ha készületlenül, mit sem sejtve ülök le elé.
Habár az is igaz, hogy ERRE semmi sem készíthet fel.

Visszajöttek képek és hangok.
Évek ködéből.
Van ez így.
Újráztam hát.
Ez a görög mese az én mesém.
Alig is ismeri itt valaki.
Féltve őrzöm.
Meg ne nézd!

A mester egyik legoptimistább, legmélységesebb és legbensőségesebb hangvételű filmje. Minden alkalommal lenyűgöz, ahányszor csak látom. Halk, szelíd, elgondolkodtató, befelé nézős. Szinte minden párbeszédét ki lehetne jegyzetelni. Victor Sjöström pedig nem játszik, vagy alakít, hanem átlényegül. (Oké, tudom, evidenciától csöpög a kijelentés, de azért mégis leírtam.)
Minden újranézésnél más és más rétegeket fedezek fel ebben a transzcendens tartalomban, most a következő gondolat vitt magával leginkább: azokra az álmokra igenis szükség van, amelyekben elmondom magamnak azt, amit ébren semmiképp nem akarnék meghallgatni. Kijózanító, de elengedhetetlen ahhoz, hogy végül kijelenthessem: "Köszönöm, a szívemmel minden rendben van." Ezt a katarzist nem hagynám ki OTT a küszöbön, ha lehet...

(Továbbá, makacsul visszatér a gondolat, s úgy látszik, már sosem hagy nyugodni, és jaj (!), igen, ez már megint túl személyes lesz, de: nem is tudom, miért nézek én bármi mást is Bergmanon és Tarkovszkijon kívül. --- 15 évesen még gőzöm sem volt, miért ejtenek rabul éppen ők ketten, de megtörtént. Habár a rejtély megoldása még mindig csak homályosan dereng, de azért - így, 3 évtized múltán - lassan körvonalazódik: mert annak lényegéről beszélnek, amivé lettem, s amilyenné még alakulok, ha adatik jövő.)

Nagyon helyes rövidfilm... Mindig is szerettem elmerülni a szimbólumrendszerek részleteiben, és az tud elkapni leginkább, amikor - bármelyik művészeti ágban - következetesen és okosan használnak egyetemesen érvényes jelképeket az alkotók. A mesékben is, igen. Főleg. Ennek a filmnek a készítői igazán beletaláltak. Lehet, bátor kijelentés, de talán kimondhatom: ezt a kis történetet bolygónk bármely táján megértenék az emberek, sőt, bármely életkorban, illetve a történelem akármelyik évszázadában. Ha nem az értelmükkel fognák fel, hát a lelkükkel éreznék meg, miről szól, mert valamennyire tudatosan, vagy teljesen tudat alatt is hat.

Nem akarok erőltetett párhuzamokat - nyilván ezernyi jobb példát lehetne még említeni, és az összehasonlítás több ponton sántít is -, de annyira adja magát: tegnap, amikor az ötödikes tankönyvből olvasgattuk a fiammal a Petőfi verseket, lenyűgözött, hogy A négyökrös szekér c. vershez fűzött megjegyzések részben mintha e filmhez íródtak volna. :) A világos éjszaka, a Hold és a csillagok, a pillanat, amit a fiú nem szalaszthat el, mert tünékeny; lépnie kell, hisz' ez az első szerelem lesz az, aminek élménye örökre bevésődik. Ki kell hát pányvázni a Holdat, és kiválasztani a csillagot. :)

Elhangzott alább, hogy "az a bibi, miszerint a gyerek még csak általános iskolás" - én ezzel kapcsolatban azt mondanám, a film alapmotívuma a nagypapa-apa-fiú, tehát a három egymást követő férfigeneráció kapcsolatának kihangsúlyozása; konkrétan az, hogy milyen tudást/mintázatot adnak át egymásnak, emiatt nekem - a téma ellenére sem - volt zavaró, hogy nem kamaszfiút szerepeltettek benne; továbbá, érdekes tény a való életben, hogy amíg a nagypapa, édesapa él, addig a fiú mindig "a kisfiuk" marad, akárhány éves is.
Számtalanszor hallottam, hogyan szólítja apósom "kicsi fiam"-nak a férjemet, és ilyenkor mindig megérint, milyen biztonságot, örömöt és - jó értelemben vett - büszkeséget hordoz magában ez a megszólítás. :)

***** Ja, a film CSILLAGos ötös! *****

Részemről semmi harag. :)
Készséggel elismerem a tudatlanságomat e téren, felfogtam, amit írtál, köszönöm a bepillantást. Hidd el, iszonyú kellemetlen is ott ülnöm a szuperhős filmek vetítésén, mert kb. olyan értelmesen nézek ki a fejemből, mint anno mondjuk a kémia órákon. De bármennyire próbálkoztam, a molekulákkal sem sikerült közeli ismeretséget kialakítanom. :o)
***
A fiam meg az idő múlásával úgyis a haverokkal jár majd a moziba, nem velem. S akkor kedvemre választhatom meg, milyen filmekre szánom az időmet, ami igazi kincs.
***
S még egy gondolat: a jó filmnek önmagában is kell működnie, hogy az előképzettség nélküli nézők is jóváhagyólag csettinthessenek.
Ez itt nem egy olyan volt.

Úgy gondolom, ez a kisfilm nyugodt álmokat okoz. :) Ha ma sokat mosolyogtál, nevettél, kuncogtál, vihogtál, hahotáztál, akkor megkoronázza a napodat. Ha szomorú, bánatos, csüggedt, esetleg nagyon kétségbeesett vagy, ez a pár perc kicsit helyretesz majd.
Szeretettel mindnyájatoknak, akik bármikor itt jártok.

S még eszembe jutott valami, lévén ma a magyar költészet napja.

Egy haiku, ami mintha a filmhez íródott volna. Vagy fordítva.

(Milyen érvényes
lett arcom: két tenyered
zárójelében.)

(F. Á.)

Betty blue 2.0

Aki mindkettőt ismeri, érti.

Amióta itt vagyok köztetek, és megszoktam, hogy a filmeket le lehet osztályozni, szinte semmire sem adtam kapát. Valami icipici értéket majdnem mindegyikben találtam eddig, ezért egy kezemen meg tudom számolni azokat az alkotásokat, amelyeknek a megszületésére egyáltalán nem találtam mentséget. Szóban forgó mozink az én rendszeremben most e ritka példányok közé került. Pedig de nagyon nem így akartam!
Amit itt láttunk, arra semmilyen mentség nincs. Ismétlem, semmilyen.

Miután háromszor kérdeztem meg a fiamat, hogy távozzunk-e a moziból, csakis becsületből maradtunk a végéig. És NEM, nem a vénasszony szól belőlem. A 12. évében lévő fiam és a 20 éves lányom egyaránt nézhetetlennek minősítette a filmet. Düh és csalódás látszott az arcukon, miközben hazafelé tartottunk.

A trailer alapján jópofa humorral körített tinifilmre számítana az ember, amiben átlagos tizenéves kap váratlan ajándékot a jóságos varázslótól, melynek segítségével ugye mindenféle hősies jócselekedetet követhet el, amennyiben "felnő" a feladathoz. Mit mondjak: ügyesen összevágták ezt a 2 perc 47 másodpercet. Nagyjából az összes valamirevaló pillanat benne van. Csak az a baj, hogy még akad 120 maradék perc is ebben a filmben. :(

Iszonyú, ízléstelen és bántó az a stíluskavalkád, amit itt "eredeti" hangot próbálván megütni, elénk tett a rendező. Beülnek a kiskamaszok, vagy még kisebb gyerekek - ők a szüleikkel együtt - erre a mozira, és nem is kell olyan sokat várni, hogy szoborból megelevenedett, undorító szörnyek meredjenek az arcukba nagytotálban, és nemmondomel mi mindent csináljanak az emberekkel, szintén közeli felvételeken. Ezt ugye mind szándékosan hagyták ki a jópofa előzetesből. Megfagyott körülöttünk a levegő, a kisebb gyerekek kővé dermedtek, volt, aki sírva fakadt. Mint már említette is itt valaki, jócskán kijárna a 16-os karika.

Vígjáték-elemek, családi dráma, akció, horror, sci-fi, fantasy, "fogadd el a másságot" tanmese, aha, mindent bele. :( Mindegyiknek totál gyenge, így együtt meg borzasztó. Egyetlen kérdés mardos azóta is: mégis, KI a célközönsége ennek a filmnek? :( :(
Egy bűncselekmény, komolyan. Nem a BTK szerint, de erkölcsi értelemben mindenképp.

Ui.: Ínyenc gondolat a végére: ... s ezt az egész ingatag építményt - többek között - a hét főbűn elleni harcra építették fel. Milyen széles rétegek mozognak ma ismerősen ebben a témakörben!

Nem tudom, melyik részével.
Az biztos, hogy szívből jött minden szó, ha ugyanis hajszál híján vége szakad az ember (lánya) életének, de mégsem, az azért elég maradandó élmény, s a tiszta lap is, amit ilyenkor őriz, és vigyáz, mit ír rá. :)
Cserébe kérlek, pillants rá a filmre!