mimóza

Továbbfűzve az is zseniális a filmben, hogy...
önmagunkról viszont elég egyértelműen eldönthetjük a végére, mennyire vagyunk bűnösek másvalaki gyors meg(el)ítélésében. Az aztán lehet igazán ijesztő, avagy elgondolkodtató. Hja, bocsi, most nézem, ezt már elmondták pár árnyalatban előttem évekkel ezelőtt is fórumtársaink, de mindegy is: most, 2019 végén, ugyanígy van ez. :) Nézem a filmet, s a film néz engem.

Nem, nem, továbbra sem tévézek, csak véletlenül pillantottam meg az infót, hogy a Film+ műsorra tűzte Desmond Doss történetét, A fegyvertelen katonát. December 9-én, hétfőn este, 21:00 órai kezdettel nézhetitek meg, ha még nem láttátok, vagy szívesen újráznátok.

--- Persze a reklámok nem a legjobb helyen lesznek benne. :( ---
--- És remélem, nem vágják meg.---

Köszönöm a figyelmeztetést, akkor átkerül szépen a helyére. :)

--
Áthelyezve a(z) Hacksaw Ridge topikból.

Nem, nem, továbbra sem tévézek, csak véletlenül pillantottam meg az infót, hogy a Film+ műsorra tűzte Desmond Doss történetét, A fegyvertelen katonát. December 9-én, hétfőn este, 21:00 órai kezdettel nézhetitek meg, ha még nem láttátok, vagy szívesen újráznátok.

--
Áthelyezve a(z) Hacksaw Ridge topikból.

Egy biztos.
EZT a filmet a KT nélkül soha, de soha, de soha nem néztem volna meg.
A korábbi időszámításom idejében ugyanis horrort csak akkor néztem, amikor piros hó esett, vámpírosat pedig még akkor sem. Ennyit az előtörténetemről.

Stílusosan pont éjfélkor vágtam bele. Hajnali kettő lett, mire leperegtek az utolsó kockák.
Ez annyira nem evilági alkotás, hogy nem is tudom, kellenek-e ide szavak. Imádom azokat a rendezőket, akik nem félnek használni a csöndet, mint hatásos és bátor kifejezési eszközt.
Ez a fiatal lány közéjük tartozik, úgyhogy már csak ezért is jár neki a pacsi.
Műve megközelítésében elégikus, megjelenítésében álomszerű, üzenetében rejtett ám kódolható, mintha csador fedné.
Szinte minden filmkockát be lehetne keretezni és falra tenni, olyan hatásos és ötletes beállításokat láthatunk. Az egész kisváros olyan, mintha szellemek laknák, alig tűnnek fel itt-ott a lakók, viszont az árok tele van holttestekkel... Mindent átjár a sír szaga. Két eltévedt lélek van csak itt, akik nem idevalók, és ebben a haldokló térben tényleg csoda az a gyönyörű, ami köztük megszületik. Egyszerűen levegőt sem kaptam annál a két jelenetnél, ahol néma csend van, egyikük sem szól egy szót sem, egymáshoz sem érnek, csak a szemük beszél; a képernyő/filmvászon pedig közben majdnem felrobban.. Na, EZT bármelyik rendező megirigyelhetné, ilyet nagyon-nagyon kevesen tudnak. Tudjátok, hol láttam hasonlót? Egy nagyon szép, finom filmben, a Pacsirták cérnaszálon c. Jiří Menzel alkotásban. Imádom, ahogy nem történik semmi, s mégis a Mindent látjuk.

Az pedig milyen már, hogy többször feltűnnek az olajkutak - s ez összekapcsolódik a fejünkben a vérszívással... Ezen megint csak elakadt a lélegzetem.

Masukának pedig Vapitit!
Hogy elmúlt a film éve? Mindegy. Pótlólag. :)

2 perc 50 másodpercnél eldöntöttem, hogy ez a film ötös lesz. Egy 2 óra 22 perces filmnél ez oltári nagy ostobaságnak tűnik, de végül beigazolódott, hogy nem csalt a megérzésem. Az én mércém szerint itt minden együtt volt egy briliáns filmhez: a fényképezés, a zene, a vágás, a forgatókönyv, a rendezés, a színészek kiválasztása és játéka, nem utolsó sorban pedig a dialógusok. Nem tudom, valakinél eltört-e a mécses valamelyik jelenetnél; töredelmesen bevallom, hogy amikor a markoló beszakította a ház falát, ott pityeregni kezdtem. A Hollywood-termékeken nevelődött egyén pisloghat és várakozhat és csalódhat... itt bizony nem villan be a happy endhez vezető fordulat. De mivel mi nem közéjük tartozunk, sóhajtunk egy nagyot, és motyogunk valami ilyesmit magunk elé: ... így megy ez.

Legyünk komolyak, kérem szépen!
A szakácsruhás Lie Kaas. :)
Tanulságos és élvezetes számomra az előtanulmány, hogy miből lett a cserebogár - értsd: Carl Mørck karakterének alakítása a Q ügyosztály történeteiben 13-18 évvel később.
Sorra kerül ennek okán több korai filmje is, amiket még nem volt szerencsém látni.
Máshogy zseniális ő, mint a kollégája. ;)

... a piszkos abrosz és a túlfőtt, félig hámozott krumpli ellenére mégis négy csillagot kaptak tőlem. Egyet Stefan, egyet Peter, egyet Arne és egyet Torkild.

****

Éspedig, mert ebben az üdítően okos filmben minden összetevő ott van. :)
Jensen ügyesen lavíroz, és mesterien adagolja a dráma, az akció, a vígjáték, a romantika elemeit, némelyikből csak egy csipetet kapunk, másból egy egész üsttel, de kimondottan nagyszerű, amit végül feltálal.
Fogalmam sincs, miért maradt ki nálam eddig a Lie Kaas-Thomsen-Mikkelsen-Pilmark négyesnek ez az alakítása, de érdemes volt pótolni, mert a Pislákoló fényekben bizony egész fényesen sziporkáznak. :)

(Még egy aprócska megjegyzés: kedves fórumtagok, habár tudom, vesződséges, de érdemes képeket tölteni a kedvenc filmjeitekhez. Bizonyítékom van rá. Hogy ezt a filmet sorra vettem, abban nagy szerepe volt az egyik képnek, amit ide feltöltött valamikor egy szorgos kéz. Köszi! :o) )

Bergmani témafelvetés és előrajzolás, Haneke betonkemény, rideg-számító kegyetlenségével fűszerezve.
Egyelőre ennyi telik tőlem.
Még ökölben van a kezem.

Mindössze két fél mondat még, [de úgysem felejteném el később sem]:
...*@&*, hogy kivétel nélkül, mindig szegény gyerekek szívják meg nárcisztikus anyjuk/apjuk végtelenül önző, képmutató életvitelét!!! :( :(
... az egyetlen jelenet, amire igent tudtam mondani, s aminek láttán nagy sóhajjal azt mondtam: "végre!", amikor Gustav szembeköpte a "mamit".

Oly sok szép dolog van a világban. Néha úgy érzem, hogy egyszerre látom mindet... esőként rám hullik az egész, és nem érzek mást, csak hálát - hülye kis életem minden egyes percéért.