mimóza

Ez az (egyik) sorozat, amit még videokazettán néztünk - szó szerint rongyosra -egykor rég' a lányaimmal. :D
Szenzációs!

Egy reménytelen, javíthatatlan és menthetetlen idealistával állsz szemben! :D

Minden idegszálam és sejtem tiltakozik az ellen, hogy itt, a KT-n, ahol értő-érző-nyitott Emberek sokasága (több, mint tízezer filmrajongó!) fordult meg az elmúlt 16 évben, mindössze 130-an osztályoztak le egy ilyen egyedülálló alkotást.
Miközben BIZTOS vagyok benne, hogy képnyelvével, erős jeleneteivel, zseniális színészi alakításaival, örökzöld üzenetével a nézők nagyon nagy többségének NEM okozna csalódást ma sem, és gazdagabbak lennének egy maradandó élménnyel.

Hadd rajongjak meg lelkesedjek meg kérleljek még ma, aztán holnaptól úgyis máson pörög majd a KT népe...

Fel nem tudom fogni, miért is tart ennyire kevés szavazatnál ez a megdöbbentő, zseniális, örök érvénnyel bíró alkotás!

Lévén a mai nap filmje, figyeljetek fel rá, keressétek meg, szánjátok rá az időt, tegyétek listára, tervezzétek be, NÉZZÉTEK, KÉRLEK!

(És nem. Nem szégyellek könyörögni sem. :) Ez a Csoda megérdemli.)

Sikerült!! Kivonultam világból, körülményekből, nyárból, emberek közül, és átadtam magam ennek a csodának. Téren és időn kívül, ahol minden "holnapután" történik, és nagyon sokat kell teázni, mire elérkeznek a várva-várt pillanatok. Gyönyörű, tiszta, igazi!

Igen, TE is látogass el ide, mielőtt ma lemenne a nap!!!

Még egy szavazat, és jön az átlag!*****

Nom szokás, tudom, vágjátok ki az OFF-ba, mit bánom én, de kérem, könyörgök, Valaki segítsen majd ennek a filmnek a beszerzésében... A közölt linken csak aug. 12-ig elérhető, s nem vagyok otthon még egy hétig, ennélfogva nincs lehetőségem megnézni. Ha megtaláljátok DVD-n, moziműsorban, akárhol, akármikor, csak szóljatok! Nagyon akarom ezt a filmet!

Végre, végre, láthattam ezt a filmet, olyan régen várt rám! :) A Túlvilág és a Fiam családja után őrült kiváncsi voltam rá, mert azok engem egészen elvarázsoltak a gondolatiságukkal, a finom vonalvezetéssel, a remek forgatókönyvvel, a természetes alakításokkal. Nem kellett csalódnom. Kore-eda egy különleges zseni!

Szelíd-szomorú, különleges történetet láthattam most is egy alternatív családról, amelynek tagjai gyűjtenek - igen, ahogy már írtátok -, mindent és mindenkit, ami/aki senkinek sem kell... tárgyakat éppúgy, mint nagymamát, feleséget, gyerekeket... hogy aztán kincsként őrizzék, dédelgessék, ápolják, neveljék törődéssel, figyelemmel, tisztelettel, csetlő-botló emberként persze, hiszen ez a való élet.

Őszintén és szívből ajánlom ezt a felkavaró, de mégis érzékeny, csendes és halk filmet! Pillants bele ennek a néhány Embernek az életébe, akiknek csak az jutott, hogy hallják a tüzijátékot! Ígérem, rabul ejt a csodás fényképezés, leheletnyi zene és a gyerekszereplők természetes játéka! <3

A film több szempontból is igen erős: technikailag a precíz kamerakezelés, az áttűnések, a kiváló zene, a beszélt szöveg teljes mellőzése, a színek és fények használata együtt adják a teljes hatást.
A két főszereplő játéka (hallható) beszéd nélkül is átütő erejű.

A tartalmáról pedig a cím beszédesen árulkodik. Durva nagyon...

Ez az alkotás már egészen előremutat, és egységes minőséget, egyedi (szerintem összetéveszthetetlen) stílust képvisel ettől a "kissé" eszement, polgárpukkasztó rendezőtől.

Titokzatos kleptomániás tartja rettegésben Beaut, aki nem fog aludni, és nem is szabad neki.
Azt pedig már le sem írom, minek nevez bennünket, nézőket, a direktor rohanós cameójában.
A kisfilm rövid tanulsága: soha, mondom soha, ne menj vissza induláskor a lakásba egy *%@!* töltőért. :D

Ui.: E filmecske után fogalmazódott meg bennem, hogy Astert össze kellene kötni Trierrel. Mindkettőjükben közös vonás, hogy imádnak hülyét csinálni a nézőkből. Mi meg bekapjuk a horgot. A magam részéről úgy döntöttem egyszer s mindenkorra, hogy inkább szórakozok rajtuk.

Most verem a fejem a falba... Pedig milyen evidenciaként él a fejemben az elv! Mint minden rendező életművének felfedezését, Ari Asterét is bölcs dolog időrendben elkezdeni. Ha még nem láttad az Örökséget, erősen ajánlom, hogy fűzd elé ezt a rövidet. Több motívum itt rejtőzik, amikből a rendező a későbbi nagy filmjében építkezik. Ha pedig már láttad, nem késő pótolni a "kistestvért". Ebben a srácban már volt spiritusz nyolc évvel ezelőtt is.

Vigyázat, ugye tudod, hogy itt most nem holmi popcorn-mozit/szappanoperát fogsz látni? :) Persze, hogy TUDOD.

Újabb észbontó élményem Żuławskitól; ismét egy zsúfolt, szuggesztív, elképesztő képekkel, jelenetekkel és fordulatokkal tűzdelt műremek, ami azért picit szelídebb-szolidabb a Żizzent-zseni rendezőtől, mint az általam eddig látott alkotásai. Nem tudom én, hogy van ez, de immár leszögezhetem: beköltözött a lelkembe ez az Ember, hiszen fura módon az első filmje első pillanatától "vettem az adást".

Nem volt ezúttal sem másként: jött a jel / dehogy csak jött: záporozott, a végére elfogyott körülöttem a levegő is, akárha légüres térben lennék. Nincs mit ragoznom: az utóbbi időm egyik legnagyobb filmjét láttam, és vállalom, hogy mire elsötétült a képernyő, csak annyit suttogtam: IGEN.