mimóza

Tapasztalat: 1925 film
Kompetencia: 24 film
Súly: 2525
Regisztráció: 2017. november 16. (6 év, 6 hónap)
Kedvencnek jelölték: 76 user

Bemutatkozás

Régebben előfordult, hogy néztem filmeket csupán lazítás, kikapcsolódás, szórakozás végett.
Ma már nincs időm erre. Vagyis van, de túl drága. Úgyhogy nem kockáztatok, hogy fecséreljem. Az kell már csak, ami legbelül érint. Szétszed, összerak. Üt, gyógyít. Hasít, elsimít. Taszít, átölel. Földbe döngöl, égbe emel. Megfagyaszt, vagy épp érezteti a rózsa illatát. Késztet, hogy dönts, futsz vagy maradsz, eldobod a reményt vagy mindenáron őrzöd. Ami elintézi, hogy fejlődj, alkoss, épülj, de ne stagnálj. Érezz. Sokfélét. Mélyet. Elveszejtőt, megváltót. Hogy élj.
Túlzottak ezek az elvárások?
Nem számít.
Már csak ilyenek kellenek.

Kedvencek

Rendezők: Abbas Kiarostami, Akira Kurosawa, Anders Thomas Jensen, Andrei Tarkovsky, Andrzej Zulawski, Fábri Zoltán, Ingmar Bergman, Jiří Menzel, Kitano Takeshi, Lucian Pintilie, Miyazaki Hayao
Színészek: Anouk Aimée, Anthony Hopkins, Audrey Hepburn, Cillian Murphy, Daniel Day-Lewis, Giorgio Cantarini, Grégoire Colin, Gregory Peck, Kevin Kline, Latinovits Zoltán, Mads Mikkelsen, Masuka, Max von Sydow, Nikolaj Lie Kaas, Pásztor-Várady Mór, Ponijao, Robert De Niro
Műfajok: dráma
Országok: csehszlovák, dán, dél-koreai, finn, iráni, japán, orosz, svéd, szovjet

Demográfiai adatok

Nem: nő
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Anja
 
4 2024-05-16 ?
(8)
Red Eye
Éjszakai járat
4 2024-05-15 3,2
(249)
The Edge of Love
A szerelem határai
4 2024-05-15 3,1
(117)
Broken
Ébredés
4 2024-05-09 4,2
(129)
The Wind That Shakes the Barley
Felkavar a szél
4 2024-05-09 3,5
(127)
Uzak
Messze
4 2024-05-08 4,0
(41)
L'incroyable histoire du facteur Cheval
Eszményi palota
5 2024-05-08 ?
(8)
On the Edge
A lázadás mámora
5 2024-05-08 3,9
(30)
Kuru Otlar Üstüne
Elszáradt füvekről
5 2024-05-03 4,1
(14)
Babardeala cu bucluc sau porno balamuc
Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban
3 2024-05-03 3,8
(80)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2024-05-19 21:08:58 [JÁTÉK] mimóza #55176

2. Kontroll nélkül (2019)?

2024-05-16 22:11:58 Anja (2019) mimóza (4) #1

Ez a film roppant nehéz kérdéseket feszeget. Brutális helyzetek, ha belegondolsz. És bele fogsz gondolni, ha megnézed. Igaz történet alapján. (... Hány igaz történet alapján...?!)

2024-05-15 21:23:30 [JÁTÉK] mimóza #55133

9. Dombokon túl (2012)?

2024-05-13 11:37:40 [JÁTÉK] mimóza #55079

6. Leviatán (2014)?

2024-05-10 10:36:20 Broken (2012) / Ébredés mimóza (4) #11

"Ne bántsátok a feketerigót!" - 50 évvel később. Egy másik földrészen, de ugyanazon a Föld nevű bolygón. Sziklaszilárd biztonságot adó, szeretetteljes ügyvéd apa, aki egyedül neveli két gyermekét, a 11 éves Skunkot és a 14 éves Jedet. Mindent az ő szemükön/szívükön keresztül látunk. A gyerekek szeretik a szabadságot, ártatlanul viszonyulnak környezetükhöz (a kislány leginkább), természetes kíváncsisággal felfedeznek, új barátot kapnak, titkos helyeik vannak, ahol mesevilágot építenek, bíznak a szomszédokban, ám aztán elszabadulnak körülöttük az indulatok, a viszályok, tiszta gondolkodásuk számára érthetetlen, megmagyarázhatatlan, ijesztő, fenyegető dolgok történnek, míg aztán el nem éri minden a tetőpontját, és ki nem fut az összes szál... ahová ... ahová a sors/balsors/végzet/véletlenek/emberi döntések/természetes következmények kifuttatják (a kívánt kifejezés aláhúzandó).

Mindnyájunkban összedől egyszer az eszményi világ képe. JÓ NAGY robajjal. De aztán a törmelékek, szilánkok közt előbb-utóbb föl kell tápászkodni, magunkra lelni, értelmet adni a dolgoknak, védőrétegeket növeszteni, és valahogyan élni itt. Ha sikerül.

Azt írtam az elején, Ne bántsátok a feketerigót- 50 év múlva.
Hozzátenném a pontosság kedvéért: az elbeszélésmód olyan, mintha az Eszeveszett mesékkel lenne nyakon öntve a forgatókönyv.
Ha mindkét filmet ismered, tökéletesen magad elé tudod képzelni a Broken-t anélkül is, hogy megnéznéd.
De azért ülj le elé!

2024-05-09 17:44:01 Uzak (2002) / Messze mimóza (4) #5

"A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?"

Az Uzak c. film közben Tóth Árpádnak ezek a sorai cikáztak a fejemben. Közben meg persze dideregtem, olyan fagyos áramlat jött a jelenetekből. A semmit, a nihilt, egyik részről a teketóriát, másik részről a kiégést, ilyen mesterien megjeleníteni azért nem sokan tudják.

Ám lehet, hogy másként kellett volna Ceylan filmjeihez közelítenem: időrendben megnézni őket. Talán így fogok tenni.

"Fújja az árpát a szél..."
Az árpára való utalás a címben és a dalban abból a tényből ered, hogy a lázadók gyakran hordtak zabot vagy árpát a zsebükben, mint élelmiszert, amikor meneteltek. Ebből alakult ki a felkelés utáni gyakorlat, hogy az emberek árpával vetették be a jelöletlen tömegsírokat, amelyekbe korábban a legyilkolt lázadók kerültek. Sok ír nacionalista számára ezek a sírok, amelyeken árpa nőtt, az írek brit uralommal szembeni ellenállásának folyton megújuló jellegét jelképezték. A nacionalista szerzők szerint a minden tavasszal növekvő árpa a folyamatos ír ellenállást szimbolizálta, különösen a lázadásról írt költeményekben.
Miután a címadó dal teljes szövegét is megismertem, és ha "hazai" ésszel gondolkodok, kicsit olyan ez a címadás, mintha egy magyar filmnek ez lenne a címe: "Rászállott a hattyú vármegye házára..." - magyar balladáink egy részében is szerepel az a téma, milyen mély gyászt él át egy katona, aki a harctéren, lövészárokban, fogságba kerülve, elveszíti kedvesét, a boldog házasság, család, gyermekek születésének (=béke) minden reményét.
Jelen filmünkben ezek az ír fiúk nem kényszersorozás által kerültek a harcok színterére, hanem önként döntöttek, a szabadság nemes ideájával fejükben. Hogy aztán melyikük lelkében hogyan, mivé alakult ez a kezdeti, mindent elsoprő lelkesedés, milyen irányból milyen nyomás nehezedett rájuk, erről szól a film - legalábbis főként, számomra. Néhányuk küzdelmébe bele tudtam élni magam, s még ha nem is helyeseltem, nagyjából megértettem a döntéseiket.

A forgatókönyv-beli hibákat és a néhol sekélyes jellemábrázolásokat leszámítva értékes filmnek tartom.

Ugor... az általad felvetett gondolatokkal - a spoilerben - pedig abszolút egyetértek! Szörnyű az egész úgy, ahogy van.

---------- A peremen ------------

Kedves KT, itt egy alig ismert film, ami olyan mélységben érint meg, ahol kevés alkotás. Témája miatt nem leányregény. Valaki számára trigger is lehet néhány jelenet. Stabil lélekkel érdemes nekikezdeni. De a jutalom nagy, ha végig bírja a néző. Nehéz bármit is hozzátenni, vagy távolságtartó elemzést írni ennek a néhány fiatalnak a történetéről.
Cillian Murphynek pedig már ekkor, 23 évvel ezelőtt, járt volna egy Oscar jelölés ezért az átlényegüléséért.

Radu Jude maratonom következő állomása egy igazán komoly odafigyelést és türelmet igénylő filmalkotás, amely Max Blecher író azonos című regénye, illetve élete alapján. A némafilmekre jellemző szöveges inzertek meg-megszakítják a cselekményt, ugyanakkor biztosítják a történet ívét, és plusz tartalommal töltik meg. A szövegek szintén a regényből származnak. A szépséges panorámát biztosító, végtelen tenger és a szanatórium rideg, labirintus-szerű tere éles kontrasztot ad, viszont hűen tükrözi a létezés végtelen-szépségét, ugyanakkor lelkünk összes félelmének zegzugait. Az élethelyzet, amelybe ezek a betegek évekig, évtizedekig kényszerülnek, kénytelen-kelletlen mozdulatlanságra, hosszútűrésre ítélve, elméjükbe zárva, időt ad sok-sok tűnődésre, érzelmek viharaira-elcsitulására, a lét nagy kérdéseinek megvitatására. Megoldás? Nincs. Életünk van.
A szanatórium mindenképp megidézi Thomas Mann Varázshegyét.
Lucian Teodor Rus pedig eljátszotta élete szerepét, még ha a film 99%-ában vízszintesben látjuk is. A filmográfiáját figyelve nem is volt más főszerepe. De talán erre született, hogy egyszer Emanuel legyen.

Többen írjátok ezt a kifejezést: "kis családi dráma"... nos, nem szállnék ezzel vitába, ellenkezni sem akarok, de csendben megjegyezném, hogy az én nézőpontom szerint amit itt látunk, nem kis családi dráma, hanem kemény összecsapás. Bár nem folyik vér, nem csattan pofon, nem sérül senki fizikailag, nincs brutális befejezés, csak csöndben úszunk ki a filmből, ahogy lemegy a Nap... de mégis... amit a két díszpéldány szülő művel mindvégig, az kimeríti a bántalmazás fogalmát. Amilyen kemény dolgokat vágnak a lányuk fejéhez, szégyentelenül sorolva, micsoda áldozatokat hoztak őérte, - "kenyérmorzsán éltem", mondja egyik jelenetben az apa -, azzal olyan mérhetetlen kegyetlenséggel manipulálják a lányukat, és olyan mély sebeket okoznak Delia lelkében, ami sosem fog gyógyulni. Annyira drukkoltam, bár hagyná hazamenni őket! De nem. Győz a félelem, a "mi tartunk el, tőlünk függsz" hazugság... de hiszem, hogy Delia ez alatt az 1 nap alatt annyit ért lélekben, amennyit egyébként két év alatt sem, és jó döntéseket fog hozni később, saját érdekében.
Gondolkodtató film, kamaszokat nevelő szülőknek erősen ajánlott, bemutatván, hogy milyenek ne legyünk. Soha.

Összes komment...