mimóza

Igen, ez klasszikus példa. Köszönöm!

IGEN! Jó ötlet! Köszönöm!

Sziasztok! Némi segítséget szeretnék kérni. Az egyik lányom pszichológia szakra jár az egyetemen, és szociálpszichológiából beadandót kell írnia - egy olyan filmről elemzést, amiben kiválóan ábrázoltak pl. csoportközi viszonyok, ember viszonya csoporthoz, sztereotípiák a társas kapcsolatokban, stb. Bátran írjatok ötletet, akár üzenetben is. (Eddig javasoltuk neki a Teljesen idegenek, a Tizenkét dühös ember, a Nulladik óra, a Vadászat c. filmeket.) Előre is nagyon köszönöm!

Az én fejemben némileg Rohmer alkotásaihoz hasonlít ez a szerethetően hangulatos, beszélgetős francia film. Nem csak a szereplőkbe, vagy magába a szerelembe lehet itt beleszeretni annak minden cikkcakkjával, végeláthatatlan sikátorával és/vagy hullámzásával együtt, hanem a varázslatos francia nyelvbe, a tájakba, a mesekönyvbe illő utcácskákba, erkélyekbe, a hatalmas homokórába, az aprólékos gonddal berendezett kis szobákba, mezei virágokat tartó porcelánokba is... Az 1:33:22-nél feltűnő, erdei vízimalom-lakóházról nem is beszélve... Onnan kezdve nem kaptam lélegzetet. Azonnal és haladéktalanul és rögtön belaknám az illető helyet. :)

De még mennyire, hogy nem! Nem dokumentumfilm. Tűnődtem ezen közben... ám őszintén szólva már anno a suliban is rázott a hideg az olyan kérdéstől, hogy "Nos, mit akart a költő/író kifejezni?"....
Csak találgatni tudok. Talán az volt a rendező célja, hogy bemutassa, milyen sokfélék vagyunk mi, emberek; milyen sokfélék a sorsok, az utak, a kereszteződések, a találkozások? Az attitűdök, a személyiségjegyek, a viszonyulások? Vagy hitet akart tenni a házasság mellett...?
Személy szerint a fő történettel akkor is elégedett lettem volna, ha nem "ásó, kapa, nagyharang..." a vége, mert annyira tetszett a barátság - mint kapcsolati forma - ábrázolása: őszinte, tartalmas, igazi, talpraesett, természetes volt a dinamikája. Sőt, talán elégedettebb lettem volna, ha nem úgy végződik, ahogy. Pontosabban, ha sehogy sem végződött volna, hanem tartott volna tovább, ugyanolyan természetesen.
Végül azt éreztem, mintha a sok plusz történettel a nézők szájába akarták volna rágni a dolgok szempontjait, és nem kicsit találom bántónak, ha ostobának tartanak... Miért feltételezik rólunk, hogy nem rendelkezünk elég fantáziával ahhoz, hogy kiegészítsük, sokféle variációban továbbgondoljuk/-éljük, amit látunk? :)

A film erőssége a kapcsolati mintázatok okos, alapos ábrázolása. A szituációk életszerűek és természetesek, a karakterek reakciói és megoldási stratégiái egészségesek. A színészi játék hihetővé teszi változásokat, a belső folyamatok hullámzását. Mindezek alapján, és néhány tényleg ütős - mondhatnám, bájosan vagy épp szúrósan eltalált? - poén miatt kap ez a jócskán populáris jellegű darab egy négyest.

(... jut eszembe, a Casablanca bejátszások sem válnak éppen hátrányára.)

Mindeközben a tenger túlsó partján...

Ebből az alkotásból végre kibontakozik a történet, miért nem tért vissza az apa Michael Dudok de Wit 2000-ben készült rövidfilmjében. (Father and daughter, 2000) Hála Hayao Miyazakinak, hogy kitűnőre értékelte a korábbi művet, és meghívta Michaelt egy nagyobb lélegzetvételű munkára. Nagy ötletnek bizonyult! Kiderül, ami eddig rejtve volt.
És hát... olyan megnyugtató, hogy a tenger túlsó partján zajlik mindig egy másik történet, amibe - ha szerencsénk van -, bepillantást is nyerhetünk. Így talán nem ránt magába a bánat, még ha látszólag okunk is lenne rá...

A korábbi kisfilm már régóta kedvencem volt, s most ezzel együtt teljes egészet alkotnak, akár egy önmagába záró kör.

Overlook Hotel, ahol már örökre 1921. július 4-e van. Magának a Gonosznak a főhadiszállása ez az elátkozott panoptikum, ahol ezúttal mindent arra az egy lapra tettek fel, hogy Dannyt és az ő Ragyogását megszerezzék. Itt áll az idő, és a cél elérése érdekében az eszközök sem számítanak. "Lélek? Azt még fel sem találták. Vagy mégis?"

Ui.: Az overlook nem csak panorámát, kilátópontot jelent. Azt is jelenti: megbabonáz, megigéz.

Jó sokára jövök egy lehetséges válasszal, de én csak most értem ide. :) Remélem, még itt vagy. Egy írásban azt olvastam, hogy a rendezőt megkérdezték erről. Azt válaszolta, a 19-es, ahol szakadni kezd a jégeső, a limbo, vagyis a pokol tornáca, az átmeneti hely, ahol várakozni kell...

Kedves fórumtársak, még mindig nagyon új vagyok köztetek a pár hónapos "múltammal", és tíz év múlva is kiskorúnak fogok számítani hozzátok képest, akik voltatok annyira bölcsek, és a kezdet kezdetén, vagy akörül csatlakoztatok. Úgyhogy többnyire inkább csöndben maradok. :) De itt és most muszáj megfogalmaznom valamit, amit fontosnak érzek: a KT-n nem csak filmezni nagyszerű, hanem olvasni is. Elárulom, amikor épp időrésem van, nem csak filmeket nézek, de olvasok is itt... Sokat. Ennek az oldalnak rengeteg erőssége van (sőt, talán csak az van), de az egyik legnagyobb értéke épp a véleményformálás kultúrája. Higgyétek el, egy "külvilágból" idecsöppentnek nagy élmény beleásni magát az okosan érvelő, az alpári módszerektől óvakodó, a másikat tisztelő, de saját meglátását következetesen védő emberek eszmefuttatásaiba. Néhol olyan gyöngyszemeket találtam a "vélemények" fül alatt, hogy megszületett bennem a gondolat: egyszer toplistát fogok összeállítani a nézői értékelésekből. :) Persze filmek fognak benne szerepelni (mi más is szerepelhetne?), de a megjegyzések rovatban ott lesznek a komment-gyöngyszemeitek.
Azért ehhez a filmhez írtam, mert konkrétan ebből a vélemény-áradatból már több aranymondás is ott van a képzeletbeli listámon. ;)