mimóza

"Nincs előírt értelmezés, csak utalások. Életem legnagyobb traumáját osztom meg veletek e rövidfilm segítségével.
Hogy ne legyen túl durva, finom mozdulatokkal lágyítottam. Hogy ne legyen elbírhatatlanul nehéz, a víz mélyébe álmodtam meg." (Julie)

Julie Gautier vagy a férjét, Guillaume Néryt filmezi a Föld tengereiben, vagy épp maga ír önmagának víz alatti koreográfiát. Ez a kisfilm utóbbira példa.

Egy ajándék, kinek-kinek ott, ahol épp van: mélyen vagy épp magasban.

És ne felejtsd, lásd mint fenn: ami durva, lágyítsd; ami nehéz, álmodd víz alá!

Szeretettel.

https://youtu.be/bdBuDg7mrT8

És a felesége, Julie Gautier filmezte, aki mindig örömmel merül vele!... (Ezt nevezem teamnek! :o)
Mi, földiek pedig nem csak, hogy lélegzetvisszafojtva nézzük, de talán kicsit eszméletlenek is leszünk a végére. :o))
Csodás ez a világ (lelkünk tengere is!) és csak pici szeletét ismerjük...
De ha nem félünk mélyre merülni, az ott váró dimenzió is megmutatja magát.

Lásd és ámulj!

És feltétlenül látogass el ide is: AMA

Abszurd balkáni sztori, nagyon tetszett a keretezés, a temetés-esküvő kontrasztja, persze mindkettő furfangos ötletekkel körítve.

Mekkora meglepetés ez a film! Itt minden megtörténhet, de az ellenkezője is. Az 1956-ot követő hat esztendő története példázatban. Megdöbbentő. A konklúzió legfőképp.

Úgy ültem le elé, hogy fogalmam sem volt, mit várhatok. Jó szívvel ajánlotta fórumtársunk, hát adtam egy esélyt. Pörgős, feszült, csavarokkal teli drámát kaptam.

Ha egy sokszereplős akcióban szeretsz találgatni, ki lesz életben a végén, akkor ez a film csemege a számodra.

Ha csak egy asztalt és egy pohár vizet mutatnának a filmben, a Heti Betevő elindítójára - elvi alapon - akkor is ötöst adnék.

Stéget építs, erős, jó pallókból, s házat a víz fölé, ablakokkal a tenger végtelenje felé.

Istenem, micsoda tisztaság! Ugye nem.... nem tűnik el velük együtt a földről?! Mondd, hogy nem!!!

Képtelen voltam dönteni, hogy a nénit vagy a bácsit szeressem jobban, de aztán már nem is akartam. Sírva nevettem és nevetve sírtam, aztán már azt se. Csak egy ölelést ha adhatnék nekik! Nem tudom, élnek-e még... A választól meg félek. Nagyon.

"Ilyen jószágbolond vagyok én... Elvagyok velük... Az se jó, ha csak ülök bent, osztán csak gondolkodok meg rívok. Hát, azt nem! Inkább legyen kecském!" :o))))

Gyerekek, minimum háromszor pörgetitek majd le egyhuzamban ezt a doksit. Tuti. Mert ezt újra meg újra akarjátok látni.

(A zene meg?! Ilyet csak Lajkó Félix tud a citerájával. Meg egy másik csapat, ahol volt szerencsém kicsit közreműködni, de ez már OFF. )

Imádtam tehát mindenestől. Bevonul a különbejáratú antidepresszáns filmjeim sorába.

El van boronálva. :) <3

Ebben a rövidkében úgy a Mindent láttam felragyogni, amiért élni érdemes, amit meg szabad és meg kell őriznem magamban, magamból, másokból, mert igenis van, amihez ragaszkodni NEM rablánc. S hogy végül maradjak nyitott szívű, játékos, csodagyártó...