mimóza

Tapasztalat: 267 film
Kompetencia: 4 film
Súly: 367
Regisztráció: 2017. november 16. (3 hónap, 1 hét)
Kedvencnek jelölték: 9 user

Kedvencek

Rendezők: Anders Thomas Jensen, Andrej Tarkovszkij, Fábri Zoltán, Ingmar Bergman, Jiří Menzel, Lucian Pintilie
Színészek: Kevin Kline, Mads Mikkelsen, Robert De Niro, Robin Williams

Demográfiai adatok

Nem: nő
Születési év: ?
Lakhely: ?

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Nyeljubov
Szeretet nélkül
5 2018-02-22 4,4
(46)
Szürkület
 
5 2018-02-22 4,0
(58)
Persuasion
Tartózkodó érzelem
2 2018-02-21 3,6
(55)
La double vie de Véronique
Veronika kettős élete
5 2018-02-19 3,9
(167)
Hoří, má panenko
Tűz van, babám!
5 2018-02-18 4,3
(361)
The Red Tent
A vörös sátor
4 2018-02-15 ?
(3)
Duminica la ora 6
Vasárnap hat órakor
5 2018-02-15 ?
(7)
Phantom Thread
Fantomszál
5 2018-02-13 4,2
(68)
Indul a bakterház
 
4 2018-02-12 4,3
(1186)
Trust
 
4 2018-02-09 3,9
(122)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2018-02-22 13:18:00 Nyeljubov (2017) / Szeretet nélkül mimóza (5) #25

Vannak filmek, amik olyannyira összezúznak, hogy vissza kell gondolkodnom magam a normál szintre. Ilyenkor szó szerint semmi másra nem vagyok képes, mint ruhakupacokat vasalni. A filmek súlyossága pedig azon mérhető, hány kupacot vasalok ki. Ez a film háromkupacos.
Nem csak öszezúzódtam, de meg is fagytam tőle. Ezt a gyönyörű, kékszemű kisfiút azonnal a szívembe zártam. S amikor peregtek a jelenetek, hogy gyakorlatilag teljesen láthatatlan a körülötte élők számára, hát legszívesebben besétáltam volna hozzá a képernyőn keresztül, a szülőkre pedig valami varázsport szórtam volna, hogy felnyíljon a szemük és a szívük. "Szerinted eljön a világvége?" - kérdezte az apától a munkatársa. "Biztosan" - válaszolta a férfi. Már eljött. De még mennyire! Kell ennél plasztikusabb apokalipszis, amikor férj és feleség a 12 éves fiuk eltűnésekor is azon morfondírozik, hogy egykor miért nem az abortusz mellett döntöttek; akkor talán boldogabban alakul az életük?!

No, megyek vasalni.
És piskótát is sütök. A kisfiamnak. Mire hazaérkezik.

2018-02-22 10:02:38 Szürkület (1990) mimóza (5) #16

Hűű! ... Csak ennyi telt tőlem, amikor végül beúszott a stáblista.
Tarkovszkij-krimit még úgysem láttam... úgyhogy máris megérte. Bocsánat a Mestertől, hogy a nevét említem a krimi szó társaságában.
Valóban, igen, sok az áthallás. A kéményfüstöt eregető házikó a fekete kutyával, a nyírfaerdő, a hegyek, a kisautó, a lassan mozduló felvételek, akárha a Nosztalgia, a Tükör és az Iván gyermekkora bizonyos jelenetei lennének egyéni vágásban és elrendezésben. Az egész film hangulata vészjóslóan bizarr, a homályban, esőben, szélfúvásban settengő rettenet szinte kézzelfogható. Érzed a homlokodra kúszó hideget, ami aztán nem mozdul onnan. A hangokat, a reccsenéseket, a borzongató zenét és a mágikus dallamokat a gombóc is hallja a torkodban.
A szereplők is nagyon odatették magukat, olyan érzetem volt végig, mintha természetesnek vették volna, hogy valami különös, szigetszerű világban vannak, saját gondolataik, elméleteik, őrületeik börtönében. Ami miatt majdnem lehúztam négyesre, az teljesen szubjektív: a kislányokat sajnáltam nagyon, akik ezt végigjátszották: remélem, szép életük lett végül, s nem maradt traumaként bennük semmi a forgatás után. (A gyermekotthonok lakóinak egyébként sem virágos út az élete. :( )
Ezt tényleg már a hiperérzékenységem mondatja velem.
Köszönöm a filmet, nem egy feledhető élmény ez. Nézzétek meg!

Briliáns módon szerkesztett film, tudatosan szórja elénk apró, színes, puzzle-darabkáit, amelyekből az idő haladtával összeáll fejünkben itt-ott a nagy egész egy-egy részlete. Fontos itt az újra meg újra felcsendülő dallam, a festmény a karcsú templommal, a sok-sok apró tárgy, mozdulat, a fények, a szűrt színek, a két egybemosódó világ megannyi kis darabkája. Érdemes csak azért is végignézni újra, hogy felfedezzük a két kis világ azonos elemeit: pl. észrevettétek a kalapos asszonyt a lengyel lány meghallgatásán, aki később a francia pályaudvaros, majd kávéházas jelenetnél is ott ül? Vagy az idős, hajlott hátú nénit, akit mindkét lány az ablakból lát? Mindig vannak, akik összkapcsolnak bennünket azokkal az emberekkel és eseményekkel, akikre/amikre szükségünk van ahhoz, hogy ne tévesszünk célt az utunkon, "ne legyünk egyedül". A nagy Bábkészítő pedig átlátja a nagy egészet, s tudatában van annak, hogy "előadás közben" könnyen megsérülünk, elhasználódunk, tehát időben és megfelelően gondoskodik arról, hogy amit elkezdünk, soha ne maradjon befejezetlen; s mi magunk se maradjunk "félbe".

Ami engem illet, köszönöm, jól vagyok, és nagyon is otthonosan éreztem magam itt, a sok dallam, jel és összecsengések kirakós meséjében.

(Feltétlenül eredeti nyelven - lengyelül, majd franciául - nézzétek! Úgy igazán kifejező.)

Sajnos nagyon is értjük ezt a filmet... Itthon vagyunk. Annyira üt, hogy ötöst kell adnom rá. Hogy pedig főként civilek, a település lakói játszották a szerepeket, az külön bónusz. Csuda arcok! Sírva nevetős kalamajka ez, amiben végül két szereplőért csak megszakad a szívünk: a gáláns öregúrért (egykori parancsnokért), akiben annyi tartás van, amennyi az egész városka népében sincs együttvéve, hisz' akkor is rezzenéstelen marad az arca, amikor az ajándéktáskát kinyitja, s látja, hogy üres; valamint a bácsiért, aki a semmi közepén bújik be az ágyába leégett háza füstölgő romjai mellett, miközben lágyan hull a hó. Valahonnan itt maradt relikviái ők az olyan embertípusnak, amit már nagyítóval kellett akkor is keresni. Ma...?

Amikor egy ilyen IGAZIT látok, jön az ellenállhatatlan késztetés, hogy visszamenőleg is lepontozzak szinte minden egyéb, általam ötösre értékelt filmet. (Kivéve a kevés IGAZIT persze.) Lehet, meg is teszem, még átlátható az a 260 alkotás, amit értékeltem.
Továbbá: ma lettem itt törzstag (KÖSZÖNÖM!!!), és nagyon-nagyon örülök, hogy egy ilyen csodával ünnepelhetem meg ezt a napot. (Jönnek az idézetek tőlem... az már biztos. Kukkants be máris itt a megfelelő fül alá...)

Vasárnap 6 órakor ...
Vészesen csodás és félelmetesen gyönyörű mozgókép ez. Az a fajta, ami után a földön maradsz fekve, mert mindent adott és mindent elvett egyszerre. De mégis: kínosan felemelő katarzis ez, mert érzed, hogy egy részed megtisztult - majd kiderül, hogy melyik.
Végig nem tudtam kiverni a fejemből Bulgakov Mester és Margaritájának híres mondatát: Annuska már kiöntötte az olajat.
Párhuzamosan e filmre vetítve: a csörlők és sodronyok már indulni készek.
Anca, kedves, ha az őrangyalod helyében lettem volna, én biztosan addig nógatlak, amíg meg nem fogadod, hogy veszteg maradsz, és szépen eltanítgatsz te is élethosszig akár a kisszobában, hiszen édesapád tehetségét biztosan örökölted. Fuvolát, olvasást, írást, mindegy, mit.
De nem, annak az őrzőnek nem lehetett könnyű dolga veled... naiv, lázadó, de erős lelkeddel TÁRSRA találván az egész konok, kegyetlen, rideg világ ellen vetted fel a harcot. Jól tetted, nagyon JÓL. Végig ott voltam veled. És szívem mélyéig büszke voltam rád!

A 6-os számú kórterem után és okán biztosan jövök a nézők sorába. Köszi a feltöltést a bázisba!

2018-02-13 15:51:58 Trust (2010) mimóza (4) #15

Igen, ezt az idézetet én is öt vörös vonallal aláhúzva kiírtam volna, de zöldfülűként még nincs meg az a kiváltságom, hogy az idézetek fül alá írjak. No, majd, ha törzstag leszek...! Sajnálom, hogy azt a részt egy kicsit nem bontották ki jobban... a nyomozó igazán összefoglalhatta volna egy mondatnál hosszabban, hogy mi számít kiskorúakkal való visszaélésnek. A felnőtt részéről bizony, hogy erőszak már a szavak szintjén elkövetett csábítás is, az érzelmi zsarolás is, nem csak az, ha fizikai erejénél fogva legyőzi. És 100 %-ig az övé a felelősség. Ez vitathatatlan, egyáltlalán NEM lehet vita tárgya.
Nem hiába Trust, azaz Bizalom a film címe. Mert mire vágyik egy kiskamasz/kamasz? Arra, hogy valaki önmagáért tartsa szerethetőnek és értékesnek, sőt, különlegesnek; bízzon benne, dicsérje, ismerje el, valamit építsenek együtt. A film erős jelenete, amikor már személyesen találkozik a csábító a lánnyal, és titkos köszönésre tanítja. Ez is hozzátartozik a jól felépített módszerhez: titkos világot kitalálni, és abban élni, ami csak kettőjüké. Persze, hogy egy tizenéves lánynak még nincs arra antennája, hogy ezeket a "módszereket" beazonosítsa, és kiszagolja a veszélyt. Hogy is lenne? Bízik még - gyerekkorából maradt bizalomdarabkákkal -, hogy a szeretet látszatával kiejtett szavak is szeretetet jelentenek. Az is erős a film vége felé, amikor összeomlik a kártyavár, és csak fájó szívvel gondolhatjuk át, hogyan fog megküzdeni éveken át újra azért, hogy egyáltalán még valakiben bízzon...

előzmény: BonnyJohnny (#14)

2018-02-13 15:07:31 Phantom Thread (2017) / Fantomszál mimóza (5) #13

Lassú léptű, kimért és csöndben bontakozó történetet láttam itt, aminek minden öltése tudatos: fényképezése, díszletei, a zseniális zene, a szereplők játéka. Imádtam az angliai vidéket, az erdőt, a macskaköves utcákat... Itt termett hősünk számára a lány, akire régóta várt, de végre megtalálta. Már gyerekkoromban is tűnődtem rajta, mi történik Hamupipőkével, miután a hercegé lesz, és elviszi a palotájába... Nos, ez a film meséli el. Felnőtt fejjel már tudom, hogy "a boldogan élnek, míg meg nem halnak", bizony nem ilyen egyszerű. Adott a konfliktus a rangbeli, származásbeli, neveltetésbeli, életkorbeli különbségek miatt, és mert a társnő, múzsa, modell és szerelmes nő változást hoz. Képes úgy kenni egy szelet kenyeret, hogy az idegesítő hangot adjon ki! A finom történetben szinte végig nyitva marad, hogy Alma a kényszeres-rögeszmés, "gyógyíthatatlan" agglegény szelíd megmentője lesz, "Isten ujja"; vagy épp ellenkezőleg: pusztító végzete. A sok közelkép a lelkünk közepébe hozza őket, a kitartott, csöndes felvételeken arcuk és szemük rezzenéseiből olvashatunk, miközben köztük, és köztünk - a nézők és filmbeli szereplők - között is csökken, majd eltűnik a távolság.
Nálam számos nyitott ajtóra talált ez a történet, már az első 20 percben beosont vagy hét kapun, és végig, nagyjából negyed óránként újabb és újabb utakat talált hozzám: megsúghatom, behálózott a rejtett szállal. Egy finom képkockán látható az ezüstös felirat, amit a menyasszonyi ruha szélébe belevarrtak: "Nincs átok rajta", vagyis "áldott"... Ilyen apró logót szeretnék rejtett szállal varrni minden kapcsolatomba...
Mert az igaziak megérik a bíbelődést, hogy megóvjam őket portól, szellemektől, időtől.

2018-02-11 10:16:35 Trust (2010) mimóza (4) #13

Mondhatnám, teljesen "véletlenül" kezdtem el nézni ezt a filmet, mert egy másik Trust c. mozit szerettem volna látni (A semmi ágán), de neeem, véletlenek nincsenek, úgyhogy írom is az ajánlót.
Erről a drámáról nagyon nehéz higgadtan és távolságtartóan írni. (Az osztályzás is olyan prózai "feladatnak" tűnik itt...) Hogy kötelező? Ettől a szótól óvakodnék, és ki is kerülném, ám írnám azt, hogy erősen ajánlott, és szigorúan tanácsos a megtekintése mindenkinek, aki gyereket nevel (a téma szempontjából szinte mindegy, hogy fiút vagy lányt).
A Trust egy elég alapos, mozgóképen megjelenített tanulmány arról, hogy milyen személyiségjegyei / módszerei / attitűdjei vannak a gyerekek, vagy épp a serdülőkor határán lévő tizenévesek iránt vonzódó személynek (Elég finoman fogalmaztam? :( Figyelem!!! Szó szerint bicskanyitogató, ahogy ezt a színész alakítja!); milyen folyamatok zajlanak abban a fiatalban, akit így fűznek meg; milyen magasságokba és mélységekbe tud kerülni rövid- és hosszú távon is; ha megtörtént a baj, milyen örvények következnek az apában, anyában, testvérekben; hogyan reagál a környezet (igen! iszonyú korlátolt módon leginkább a gyereket hibáztatják és szégyenítik meg); milyen megoldási módszerekhez menekülnek az áldozatok s a hozzátartozók; mi az, ami valóban hasznos, és mi az, ami zsákutca.
A film zseniálisan felépített, nagyon mértéktartó és reális ábrázolás, az én meglátásom szerint sehol sem elrugaszkodott; amit klisének érez itt-ott a néző, az sajnos inkább a valóságos mintázat. Igaz, hogy lehúz, igaz, hogy megráz, akkor is, ha - szerencsénkre - nem éltünk át hasonlókat, de érett, tudatos felnőtteknek mindezek végiggondolása kikerülhetetlenül szükséges.
Szakértő pszichológusok bizonyára tudnának még megjegyzéseket fűzni ahhoz, hogy mit lehetett volna még inkább kibontani a történetben, de így is kerek egész. Én magam csak laikus vagyok ugyan, de nagyon régóta érdekel a pszichológia, és önképzés céljából sokat olvastam és tanultam arról, hogy miként is működünk, mi, emberek; s persze nagyon sok fájdalmas sorsot végig is hallgattam. Csupán ezek alapján írtam, amit írtam, ne vegye senki okoskodásnak.
Egy szó, mint száz, nézzétek meg ezt az intelligensen megalkotott filmet, és ajánljátok másoknak is! (Szólhat belőlem az idealista? Hátha ezzel is valakit megmentünk...)

2018-02-06 15:26:09 The Yearling (1946) / Az őzgida mimóza (5) #2

"Semmi különös"... egy kisfiú felnő. Megérik az életre, a felelősségre, és már nem úgy szól és tesz, mint egy gyerek. Sokszor, sokan megírták, filmre vitték, eljátszották már ezt. De így? Ilyen szívvel, bölcsességgel, beleéléssel, mint ahogy Gregory Peck, Jane Wyman és Claude Jarman teszik? Azt hiszem, nem, én legalábbis még nem láttam ennél jobbat és szebbet a témában. Habár az 1880-90-es évek Amerikájában játszódik, örökérvényű a minta, s a folyamat, ami gyerekben, szülőben végbemegy ilyenkor, és a pillanat, amikor "nem növendék" többé, felbecsülhetetlen. Szeretem ezt a filmet, minden jelenetét, a bibliai áthallásokat, a természetközeli életet, az erdőket-mezőket, a rosszcsont gidát, az emberek tiszta tekintetét, a lovasfogatot, a ruháikat... Mindig is tudtam, hogy nem az igazi évszázadban születtem.

Összes komment...