LockkerDee

Tapasztalat: 898 film
Kompetencia: 15 film
Súly: 1273
Regisztráció: 2017. november 4. (5 év, 2 hónap)
Kedvencnek jelölték: 10 user

Kedvencek

Rendezők: Ari Aster, David Lynch, Panos Cosmatos, Robert Eggers, Sergio Leone, Yorgos Lanthimos
Műfajok: sci-fi

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1995
Lakhely: ?

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Babylon
 
5 2023-01-24 4,3
(52)
The Adventures of Baron Munchausen
Münchausen báró kalandjai
3 2023-01-24 3,3
(179)
Ghahreman
A hős
4 2023-01-20 4,0
(46)
Dúvad
 
5 2023-01-17 4,2
(103)
Crimes of the Future
A jövő bűnei
4 2023-01-16 3,1
(69)
Sátántangó
 
5 2023-01-15 4,3
(246)
Strangers on a Train
Idegenek a vonaton
4 2023-01-13 4,3
(378)
Men
Ők
4 2023-01-12 3,2
(95)
The Empty Man
Az Üres Ember
4 2023-01-11 3,0
(63)
The Autopsy of Jane Doe
A boncolás
3 2023-01-10 3,4
(259)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2023-01-24 18:17:42 Babylon (2022) LockkerDee (5) #21

A film bölcsőjét vadul ringatták.

Kamera, hang és tessék! „Leomlottak Babilon falai.” – mondja Jeremiás próféta. Az analógia pazar, Babilonnak pedig a maga idején el kellett esnie, hogy megtisztuljon, hogy felemelkedjen, ahogy Hollywoodnak is. A bibliai történelem egyik legnagyobb birodalma morálban hiányt szenvedett és pompája, bálványainak aranyszín-csillogása önnön magát is elvakította. Sorsa elkerülhetetlen volt. Hogy Hollywoodnak kijárt-e azóta a megváltás? Amennyire csodálattal teli dicsőítés a film iránt, annyira átokszórás és bálványdöntés Hollywood számára. A Chazelle filmjében bemutatott bábeli zűravar az az a vonzó őrület és édes mocsok, amibe alá akarok merülni és fetrengeni szeretnék benne, és hidd el Ti is.. de csak addig, ameddig a túlzottan világosra gyújtott fényem porrá nem éget, mert ez a fékevesztett, gátlástalan, vérpezsdítő és eszelős éra így ölelt keblére, ha ennek a Nagynak a részeként próbáltál érvényesülni. Itt vagy magad mögött hagyod Hollywoodot / Babilont, vagy ott halsz, minden bájával, toxikusságával, szenvedésével és csodáival együtt. Szerelem ez a javából, shakespeare-i végzetes Rómeó és Júlia szerelem. A korszellem jól beszippant, ahogy azt a temérdek kokainnal teszi mindenki, kissé úgy éreztem kort tévesztett a fogantatásom.
Amit ketté kell választani az a filmipar és a filmszínház vagy mozi, mint élmény. De a releváció talán már mindenki számára adott, ez egy elválaszthatatlan szimbiózis. Minden elhullajtott vér- és könnycsepp, erkölcsi fertőben fogant gaztett végtére is a film nemes oltárán feláldozva a változás, a fejlődés részét képezte. De a monetizáló nagytőkések világában a művészet és minden képviselője, művelője, alkotója is csak egy eszköz. A Lumiér-tesvérek lefektették a mozgókép alapjait, megszületett és iparággá cseperedett. Véres és fájdalmas szülés volt, de az újszülött ontja magából ennek az eddig ismeretlen, új, lélegzetelállító és észbontó élménynek a műveit. A film kizökkent, kitágítja a valóság határait, párhuzamos realitást teremt, ahol nincsenek béklyók, új távlatokat nyit gazdasági, szórakoztatóipari, hétköznapi és művészeti értelemben is, ez erősen igaz volt minden újabb és újabb technikai érelemben vett mérföldkőre is (némafilm, hangos film, színes film, számítógépes vizuális effektek, bluebox majd greenscreen, CGI stb.) A mozgókép mindent átitatott és nem lehet nélküle élni. Azon eszképista alternatívává vált, amit nem csak a film hajnalán – és a Manny és Nellie karakterei által is hangoztatott „egy kis időre más lehetsz, máshol, máskor” mantra – volt érvényes, hanem a modern időkben is. A film az a formátuma a 20. századnak, ami a reneszánsznak a festészet, a barokknak és a klasszicizmusnak a zene.
Hogy valóban beszélhetünk-e erkölcsi és tiszta művészeti értelemben való felemelkedésről Hollywood esetében azt az esszéírókra és a filmművészetet / filmipart kutatók tanulmányaira hagyom. A minden monetizáló kapitalista ördög, ha nem kacsint nem biztos, hogy megszületnek olyan filmtörténeti mérföldkövek, mint a Metropolis, a Jazz Singer (első talkie, van is reference), a Keresztapa vagy akár az Avatar, de a film ezt is megfelelően feszegeti: Van-e büdzsé, producer és a műfajhoz / formátumhoz hozzá sem szagoló befektető nélkül film? LEHET, de az már egy másik kritika.

2023-01-19 21:14:39 Dúvad (1961) LockkerDee (5) #14

Bessenyei a színészet magasiskoláját produkálta Ulveczki gazda szerepében. Az az elemi erő, amit megjelenésével, karakteres kiállásával, végtelen önbizalmával és kevélységével, töretlen önteltségével és nárcisztikus manírjaival sugárzott a maga ambivalenciájával tette számomra szimpatikus, mulatságos és vagány karakterré, valamint egyszerre ellentmondást nem tűrő, tiszteletreméltó, opportunista ösztönlénnyé, aki magánál jobban egyedül csak a lovát szereti, meg maximum Zsuzskát. Komplex az ő személyiségrajza, ami továbbra sem engedi számomra felmenteni a bűnei alól, és a botrányos, legendákat tápláló egomán extrovertált szelleme sem képes megmenteni attól a sorstól, amit az egész film cselekménye alatt megágyazott magának. Főként ő viszi el a hátán a filmet, de azért az ifjú Bodrogi Gyula szórakozott jampizó ifjúját is jó látni, meg van egy-kettő másik karakternek is egy-egy emlékezetes felcsillanása (a színészi játékok egytől egyig kiválóak!!!). A Kossuth-díjas Sarkadi forrásműve és Fábri szeme a ruralitás ezen vad hedonizmusának és szocializmusban folyamatosan átalakuló közegének autentikus ábrázolásához az a kihagyhatatlan fúzió, amelyet minden magyar filmszeretőnek csak ajánlani tudok! "Na gyere kislyány... vért inni!"

Nem mondanám kimondottan klasszikus természetfeletti filmnek, de ez főként a néző világszemléletétől, filozófiai, ideológiai nézeteinek természetétől is függ. Négyes. Jól működött a misztikum, amit az első 10 percben alapoz meg a film, építette bennem mind a kíváncsiságot, mind a feszültséget, talán az elsőharmada vége fele ül le kicsikét. Nem éreztem fölösleges jumpscare-ket, nem próbált meg szabályszerűen 15 percenként rémisztgetni csak dúzzasztotta a baljós atmoszféra amfóráját cseppenként és én bizony ittam és ittam. Rám hatott. Főleg, hogy fordulatos és - vagy én nekem van alacsony ingerküszöböm vagy igaz az állításom, hogy - nagyon hatásos és meglepő AZ A releváció, amely aztán szerintem üdiítően jó irányba tereli a filmet. Tetszett, hogy nem azzal a bűbájos mágiával vagy varázslattal preparált horrort néztem, hanem egy jobb értelemben vett weird fiction-t, amelynek megvannak a maga kátyújai. A skandináv bűnügyi krimik receptje jó ízt ad a cselekménynek és a narratíva folyamatos kitágításának, ahogy nyitjuk ki mi magunk is a szemünket. A mai horrorfilmeknél nőven többet tud, természetesen itt nem egy Midsomarra, egy Skimanaraink-re vagy egy Us-ra gondolok. Összeségében egy JÓ film!

Üres emberként hagyott lógva sajnos a konklúzió erősítve a film központi elemeként működő szekta ideológiájának alapját: Semmi sem igaz csak az, hogy nincs igazság, hiszen mindent az abszolút nemlét ereje köt össze. A kvantumfizika tételei ma már nem holmi szedett-vedett szellemi és filozófiai lódítások, ahogy azt gondolták. A részecskék kvantumösszefonódásban képesek bármekkora távolságban nulla másodperc alatt azonosan viselkedni. Ebből kiindulva - bár vajmi kevés esélyt látok rá, hogy más is ezen az analógia és interpretációs rendszeren keresztül értelmezi a filmet - nagyon is elképzelhtő egy-két alaptétele a filmnek, mint "valóság" és nem arra gondolok amikor random embereket tudatvírusként megfertőzve egy nem evilági entitás kíván új spirituális-edényként szolgáló gazdatestet találni magának évszázadról évszázadra, vagy hogy megfelelő kollektív koncentrációval, idővel és tudatossággal az "anyagot" formába is önthetjük, bár meglepően hasonlított a Pontifex Intézet ideológiája a buddhista vagy keleti tanokban fellelhető semmire való törekvésre, az totáis nemlétezés és tiszta üresség elérésére, a Nirvána mint végső létállapot megteremetésére... NÉMILEG! hanem arra, hogy az emberi tudatban rejlő potenciálok kiaknázatlansága valóban úgy vélem (és a kvantumfizika, vagy a kvantumbiológia, hamarosan pedig a születő kvantumneurológia is) még az egész emberi működés és a valóságra, környezetünkre gyakorolt hatásainak titkaira és összefüggéseire fog majd rámutatni.

2022-12-13 21:12:35 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] LockkerDee #26640

hello

--
Áthelyezve a(z) Skinamarink topikból.

2022-12-13 21:09:30 Skinamarink (2022) LockkerDee (5) #1

Kísérleti expresszionsta horror-meditáció, borzongva relaxálsz, kényelmetlen merülsz komfortba, bekategorizálhatatlan érzéseket kelt benned ez a film, a liminalitás okozta nyomasztás és ismeretlenség-érzet erősen rátelepszik az elmédre. Gyerek vagy, felébredsz az "éjjel" közepén, ami igazából este. Felkúszik a tévé bizonytalan de biztonságos nesze, a félhomályban a bútorok is baljósak, mintha mozognának. A ház tereinek mozdulatlan, alvó geometriája is kétes érzéséket kelt benned. Ezzel a nosztalgikus érzéssel kapcsolódik a receptoraidhoz. Egyszerűen folyamatosan, tényleg permanens módon feszültségben tart, elhiteti veled, hogy BÁRMELYIK minutumban történhet valami klisés jumpscare, amelyet majd eszközöl a film, de közben nem és ezért működik végig olyan jól az idegfenés. Sőt megnyugtat sokszor ambivalens módon meditatív és egyszerre nyugtalanító jeleneteivel. Ennek a műfajbeli hatóanyaga mélyen hat, nem a felszínen. A lélek, a hajdani első gyermekkori félelmek szekrényének csontvázai zúdulnak rád. Gyerek leszel újra az otthonodban, egyedül, felébredve az éjszaka közepén egy rossz álom után, ahol úgy érzed ha most megmozdulsz az ágyban akkor minden valósággá válik. Velem mindig ez volt.

2022-12-09 21:05:53 Rope (1948) / A kötél LockkerDee (5) #194

Hitchcock életmű-pótlás 3. állomása volt eme bizarr, perverz, de rendkívül érdekfeszítő galeri koraesti pártija, ahol a "díszvendég" torát ülték akarva akaratlanul. Jó adaptáció nem születhet jó alapmű nélkül, megnéztem volna színen is ezt az extrém kídsérletet, a morál és az erkölcs elvesztése, ha egyáltalán megvolt, és ez inkább a felbújtóra Brandonra jellemző. Egy tér, egy maroknyi színész pattanás előtti pillanatig feszített húrhangulat. A felső tízezer és a nagypolgári élet túlontúli kényelme, a tömegek életén túlmutató életmód és életszínvonal, az amiben unalomból, és a felsőbbrendűségből eredő gátlástalanságból és privilégiumnak hitt kiváltságból fakadóan gyilkoltak, mert miért ne? Ez olyan, amelyet csak mi, emberfeletti emberek tehetünk meg. Miért? Mert mind az intellgenciánk, az eredményeink, a társadalomban betöltött szerepünk azt igazolja: többek vagyunk. És ezt még egy egyetemen hallot filozófia ideológia szenvedélyes megismertetése is csak alátámasztotta, a korábban a társadalom és a felettes én által korlátolt aberrált és beteges gondolatok gyakorlatba való étültetését. A filozófia tanárnak ugyan szerepe van a gyilkosságban, szerintem kétségtelenül. Takarózik azzal, hogy a Brandon addig csűrte-csavarta az elméletét, a szemlélődését az emberfeletti ember témában, hogy végül validáltatta a gyilkosság megvalósítását, de veszélyes olyan elméletekről az objektivitáson túlnyújtozkodó szenvedélybe torkollva beszélni, amelyek gyakorlatban bekövetkező legkisebb csírája is végzetes lehet ember és embercsoportok egészségére, életére nézve.

Át lehet konvertálni az 5 skálás értékelési rendszert a 10-esbe, bár utólag visszaolvasva valóban nehezen interpretálható! A lényeg, hogy a 10-es skálán egy 7-es értékelés szubjektíven minimálisan jobbnak tűnik, mint az 5-ösön a 4-es. Matematikai pontosságokba ne menjünk bele. De ez lett volna szubsztanciális. Bár ha az 5-ös, 10-9, akkor a 4-es 8-7. Akkor IMDB-ín 8-at adtam volna.

előzmény: agymosott09 (#3)

Adnék én rá jobbat, mint négyes, de nem.. ez nem az IMDB, nincsenen 10-es skálás értékelési rendszer, pedig egy 7-est nyugodt szívvel adtam volna rá, hiszen több volt ez mint jó, de nem volt átütő katarzis. Nem is kell, nem szeretném állandóan az értékelési kényszer tarkóba lihegésétől frusztráltan nézni és fogyasztani a filmeket. Nehéz értékelni egy 5-ös skálán. Színészi játék-narratíva-technikai kivitelezés. Ez az általam felállított filmértékelési triumvirutás, amely mentén mérlegelni szoktam milyen is volt a film. A narratíva lenyűgözött, talán mert a központi téma is igen "kedves", mindenesetre gyakorta képezi reflektorfény tárgyát számomra: a magány, az egyedüllét, a kettő közötti homályos vagy késéles határ, mezsgye. Tudatos egyeüllétünk nem egy illúzióba csomagolt magány? Tilda Swinton karakterénél abszolút ez a szög bújt ki a zsákból. Karrierista fiatalsága alkonyán járó nő, akinek egyszer volt igazán lehetősége kötődni mélyebb, nő és férfi klasszikus kapcsolatban, de egy tragédia miatt az is meddő lett. A Dzsinn persepktíva, a narratológus nő által kutatott történetek, mesék, legendák és elbeszélések metaszintre emelt filmbeli narratívája és felülről vizsgálata kimondottan tetszett, hogy a nő ki egész életében történetekben és mesékben elemezendő szövegekkel élt együtt, egyszer csak saját maga is egy ilyen történet központi alakjává avanzsálódik és rádöbben, hogy amely esszenciális életbeli, tudománnyal megmagyarázhatatlan jelenség hiányát erősségnek hitte, az valójában rendszerezett és sikeres életének abszolút hiátust képező sója! Két lélek, a por és a tűz teremtényeinek szubjektíven nagyon hosszú ideje tartó magányának modernkori meséje, Miller pedig mozivászonból kötött könyvbe írja meg a több ezer éves történetet az Ali baba és a 40 rabló és Az Ezeregyéjszaka varázstintájába mártott tollal, úgy, hogy abban a tudomány és az azzal nem magyarázható fenomén násza elevenedik meg és lehel némi életet a XXI. század ember elporosodott, magányosan lüktető kicsi szívébe. A CGI egyrészt nem volt fojtogatóan túlreprezentálva, másrészt a történetmesélés szükséges elemeit stílusosan szolgálta ki, úgy gondolom helyén volt itt ez a modern filmkészítési eszköz alkalmazva. Mese Miller még igen olajozottan működő fogaskerekektől hemzsegő elméjéből. Érdemes megnézni!

Komplexitása egyszerűségében rejlik: reflexió az emberi fajt érintő princípiumokra: életbenmaradás és túlélés, így a józan ész valamilyen szintű fenntartása, ösztönök, az erkölcs és morál szikrájának életbentartása saját érdekeinkkel szemben, adaptálódás, a szabadsághoz való jog, a szabadság, mint létállapot kérdése, valamint ezek szimbiotikus hálója. Van egy elég meredek, de lehet nem éppen helytálló, potenciális értelmezi elképzelésem a film végét illetően, amely az én interpretációmtól függtlenül is újraírja az egész film narratíváját. De ezzel a gondolattal csak eljátszottunk a házi filmklubunk végén, azért több tekintetben sem feltétlenül alkalmazható, de ez a szép a filmművésuetben: A szubjektív értelmezés! A teóriám, hogy főszereplő Tanárunk valamelyest beleőrült sivatagi hermetikus elszigetelődésébe. Eltévedt bogárgyűjtési expedícióján, alkalmazkodnia kellet a földrajzi körülményekhez és egy egykori falu, ódon, porladozó és omladozó romjaiban talált menedéket, ahol álmodozásai és délibábjai révén próbálta megtartani a józan eszét. Vizet a film vége felé is látható párásítási módon generált, és így tartotta magát életben. A létra egy igen központi eszköze / eleme a filmnek, nem gondolnám, hogy a falusiak VÉLETLENÜL ott hagyták volna, hiszen mindig figyelmesen felhúzták, hogy a rabszolga férfiak ne tudjanak elszökni az asszonyok mellől. Miért pont a végén maradt volna ott. Ott "maradt", mert mindig ott is volt! Nincs nő, nincs falu, csak Ő és a Homok. Csak Ő és a Homok. Vagy szimplán az a sokkoló, hogy azt hiszi pár hónapja rekedt a gödörben, mert elveszett az időérzéke, és egyedül a 7 éves időintervallum az a drámai tetőfok, amellyel Teshigahara csúcsára akarta juttatni a történet drámaiságát. Elképsztőek az egymásra montázsolt snittek, a természeti közelik. Mindig is a legnagyobb "horrort" az ősi elemi erők jelentették. Szökő ár? A végtelen óceán? Tűzvész? Klisék. A Homok. Na a maga alá temető, sunyin leomló és összeeső homok. Meddig tart ki egy ember eltökéltsége? Meddig él bennünk a szabadság iránti vágy? Kiölhető? Mi az otthon? A szocializációtól és a szubjektív emlkéketől, reminiszcenciáktól függ. Amennyire lassú és filozófikus horderejű, annyira figyelmet fenntartó és izgalmas is ez a Criterion Collectionbe hűen helyet foglaló japán filmdráma / thriller / softhorror. Abszolút toplistás keleti film! "Azért ásod a homokot, hogy élj? Vagy azért élsz, hogy ásd a homokot?" Hidegrázós idézet a filmből, persze csak kontextusban!

2022-05-30 21:06:55 Gin gwai (2002) / A szem LockkerDee (3) #17

Sajnos nagyon meg kellett erőltetnem magamat, hogy egy teljesértékű hármas értékelést kapjon a film. A horror zsánerbeli besorolást abszolút valamifajta műanyag viasz-zombitesteken félresiklott, művérrel kikent vonatbalesetnek tudom be, mert hogy ez nem horror az hétszentésg. Az akar lenni a gyenge horror műfaj csíráiként értelmezhető elemekkel. Míg ami The Pulse-nál / Kairónál az ingerszegény, de a film szettingjének, atmoszférájának függvényében működni tudott, az itt taknyos, biciklizni tanuló kölyökként vágodik el. Valahol az alapötlet nem rossz, eredeti, bár nem ismerem kellőképpen a horror zsánert, hogy tudjam volt e hasonló ős "szellemekkel suttógó" koncepció, de a retina-átültetés következtében látomások gyötörte, vakságából eleinte vizualitást tapasztaló mimóza lány duplasokkja működni tudna a vérszegény romantikus szál teljes dezintegrációjának következtében. Nem szeretem leírni ezt a szót, de ez a része: gagyi. A hármas jár az ötletért, a közeépig kitartó hangulat / filmlégkör faktor és a lift-jelenet miatt.

Összes komment...