LockkerDee

Tapasztalat: 965 film
Kompetencia: 15 film
Súly: 1340
Regisztráció: 2017. november 4. (6 év, 4 hónap)
Kedvencnek jelölték: 11 user

Kedvencek

Rendezők: Alejandro Jodorowsky, Ari Aster, Charlie Kaufman, David Lynch, Luis Buñuel, Panos Cosmatos, Robert Eggers, Sergio Leone, Yorgos Lanthimos
Műfajok: sci-fi
Országok: dél-koreai, japán, svéd

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1995
Lakhely: ?

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Most vagy soha!
Now or Never!
2 2024-03-17 2,3
(33)
Enter the Void
Hirtelen az üresség
4 2024-03-17 3,6
(182)
Les quatre cents coups
Négyszáz csapás
5 2024-02-25 4,4
(422)
Don't Worry Darling
Nincs baj, drágám
3 2024-02-25 2,9
(160)
Turist
Lavina
4 2024-02-25 3,9
(392)
The Zone of Interest
Érdekvédelmi terület
4 2024-02-21 4,0
(120)
Szoljarisz
Solaris
5 2024-02-21 4,3
(495)
The Defiant Ones
A megbilincseltek
4 2024-02-11 4,4
(176)
Marriage Story
Házassági történet
4 2024-02-10 4,1
(459)
Columbus
 
4 2024-02-06 3,6
(45)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Hívogató az a rohadt nagy szabadság, de mi az ára? Kétségbeesett kapálózás az önigazolásra, hogy valóban erre vágytunk vagy a valódi fellélegzés mámora? Az utolsó snitt ezt a kettősséget gyönyörűen, az ambivalencia oly külön, leírhatatlan érzésével ábrázolja. Futunk a semmibe, futunk kereteken kívül, a felelősség és az elvárások figyelő tekintetén túl, de van ebben egyszerre valami rémisztő és felszabadító, ahogy az tökéletesen kiütközik mikor a FIN felirat előtt találkozik Antoine és a kamera tekintete Truffaut alteregója, Antoine sietteti a felnőtté válást.. vagy inkább életének körülményei kényszerítik rá? Mindkettő? Tetteinket, és ezáltal magunkat meddig mosdatjuk a társadalom, a szocializációs közegeink, a környezetünk negatív hatásainak hamis vízében? Döntse el a néző.

Szörnyek vagyunk mind. A realizmus pajzsával felvértezett sérült gyermekek, úgynevezett “szörnyek”. Pont egy éve olvastam Mary Shelley Frankeinstenjét, meglepődnék ha Lanthimos nem merített volna abból a viktoriánus irodalmi kútból. Maga a teremtő is csak teremtmény (Baxter az apjáé), végső soron Istené. De félre az evidencia szemetszúró jelzőfényeivel. A maszkulinitás összeroppan Emma Stone “Bella” nevű karakterének prometheusi (tudásszerzés értelmezésben) női emancipációja és kivirágzásának nyomása alatt ebben az Elveszett gyermekek városára emlékeztető Frankeinstein mese parafrázisban. Na kezdődik a túlcizellált okoskodás. Már megint egy érthetetlen kritika. Lanthimos a nőkhöz való viszonya hatásosabb mint Mark Ruffalo karakterének klitorisznyelvtánca. Érzékien, felvilágosodva ábrázolja a kinyílást, szürreálisan, ahogy a felvilágosodott filmművészet kedvelő mondaná. Míg A Kedvencbe (ami kapcsán véletlen vagy tudatosan el is hangzik egy kikacsintás) a nők társadalmi szerep-evolucióját tálalja, addig itt a függetlenedés és a férfiak domináns világának szorításából való szabadulásának halottkéme a boncasztalnál. “Együttérzéssel metssz!” - hangzik el a filmben. Lanthimos úgy metszett. Végtére is a nők végtelen bársonyos törődésének és gyengédségének, intellektusának (ha van) áldozatai vagyunk. A hősszerelmesek, akik zeuszi magabiztossággal, duzzadó héráklészi mellel kiáltjuk ki férfiasságunk és így mindenkor validitásunk "nagyságát". Az örök szerető, a megingathatatlan, női szíveket gyűjtő férfi is csak egy kis jelentéktelen hangyává törpül a viszonzatlan szerelem és a megrögzött sóvárgás béklyóiban, ahogy azt Mark Ruffalonak dekadenciáján keresztül is tökéletesen példázva lett. Amilyen vizuális elemekkel, kora-modern fikciós tudományos-fantasztikum technológiai megoldásokkal kontextualizálta ezt az allegóriát, az teszi igazán egyedivé ezt a filmet! Persze nem szükséges ilyen elvont körítés ahhoz, hogy egy alkotás egyedivé váljon, de ebben megbújik számomra egy kis szubjektív elfogultság is az ilyen filmek iránt!

2024-01-25 10:05:58 Családi tűzfészek (1979) LockkerDee (5) #42

2024-ben úgy érzem nem is a 70-es évek évek hazai lakhatási problémáinak látleletét, hanem a MÁT látjuk. Tarr Bélánk óramű pontossággal és a lehető legautentikusabb módon tárja fel a boncasztalon az ingatlan egzisztenciális szimbólumát: múltha-e boldogság, jövő, a család intézménye szimplán ettől? A kérdés magában hordozza a választ: IGEN. Az áldokumentarista alkotásban a színészek "amatőr" jellege ellenére mintha tényleg a "gulyáskommunizmus" egy bérházának kispolgári lakásában ülnénk az ott lakó családdal. Mi is kortyolnánk a fehérbort, magyar kártyáznánk velük, fröcsög ránk az Apa menyéhez intézett szurkálódásának nyálpermete. Mi is velük együtt szűkölködünk. Mindenki alkoholista (ebben ma világszintű statisztika alapján ma sem lassítottunk), mindenki megcsömörlött és mindenki a "aki hülye az haljon meg" kádári mantra szellemében éli a mindennapjait. A film végén a leszerelt katona férj és a feleségének interjúztatása felszámolja a film és a hétköznapi élt közti határt, itt tényleg megroppant életeket, megtört lelkeket és testeket látunk, ahogy a cigarettafüst mögé bújva ragasztgatják össze maradék szilánkjaikat, ahogy az Apa és a lánya próbálja összeragasztani az iskolában ketté törött Népköztársaság hatalmát szimbolizáló címerét: bármennyire foltozzuk, tönkrement. Ez egy rohadt rendszer. 22 évesen letenni a magyar és en bloc a filmművészet asztalára egy ilyen alkotást megsüvegelendő.

2023-04-11 23:52:48 The Keep (1983) / Az erőd LockkerDee (3) #1

A The Keep 80-as évekbeli, méltán széles körben vitatott értékű, természetfeletti náci fantasy-"horror" évtizeddetermináló filmművészti-mérdföldkő (bár szegény zsánert nem aláznám meg ennek a filmnek a műfajba való besorolásába, talán egy zsúrmatinén "ijedelmet keltő"). Kuriózum, KULT: Ilyen vagy olyan értelemben, ezt már mindenki maga döntse el. A Criterion Collection-ös cinephile restuaráló csapat 80s horror csomagjában találtam. Rémlik mintha geek körökben is említették volna. Rég balanszíroztam ennyire filmnézési élmény közben a vérgáz és a szórakoztató mezsgyéjén. Mintha a Mann fogott volna egyébként koherensen és átgondoltabb rendezéssel, scripttel jól funkcionáló kreatív elemeket (természetfeletti entitás, folklór, rurális fantasy-horror kontextus, mítosz-valóság kapocs, kikacsintás a náci felsővezetés és Hitler misztikum, mágia és mítosz imadátára) és egy üstbe véletlenszerűen beledobálva megpróbálr volna kotyvasztani egy új Carpenter-sikert. Vannak szerintem ikonikus momentumai (Where are you come from? I am from YOU!) A bűnök kollektív allegóriája, ez tetszett, az elemekkel egyenként tényleg nincs baj, rosszul lett összerakva néhol az az Ikea búto. A karakterek sokszor bugyuták és faék egyszerűen, mintha csak beállítana random a szomszéd. Mintha csak alamizsnát kaptak volna a film finanszírozásához (bukás is volt, 6 millió dollár volt a büdzsé, 4,2-őt hozott a boxoffice-okban). A Harmadik Birodalmon belüli megosztó katonai attitűd, belső konfliktusok adnak a filmnek egy plusz dinamikát és mélységet. 40 év (kereken) távlatában vannak olyan momentumai, amely alapján egy gyenge hármast mégiscsak kiérdemelt nálam.

2023-04-08 22:50:50 X (2022) LockkerDee (4) #20

Az X olyan éhesen próbált megemlékezni és tisztelegni a 80-as évek slasher horrorjai előtt, hogy bigottságában a logikai kátyúkat sem kerülte ki, bár nem akar több lenni mint, ami. Nem róható fel Ti West hibájának. Rurális, texasi lowbudget slasher, engem ez kielégít ("Fuck me Howard"). Wayne az olcsó Matthew McConaughey. Kiemelten jól funkcionált Kid Cudi az afroamerikai, nagyfarkú sztereotípia tökéletes mintapéldányaként megjelenő pornószínészként, morálisan talán az egyedüli tiszta karakter, semmi opportunizmus, meglepően segítőkész. Érdekes lett volna csajommal nézni, mert diskuráltam volna vele erről a monogámia / poligámia témáról. Mármint nem azért mert propagálom (csók kedvesem), hanem mert abszolút ledegradálódott nekem Jenna Ortega karaktere, a mindenki által templomi egérként "csúfolt" Lorraine olyan tabunak számító, tiltott vágyak felbugyogására és a csordaszellem pushing hovatartozási kényszerére random kitalálja, hogy szerepelni akar pornófilmben - ami amúgy egy avantgárd pionír alkotásként jelenik meg a pasija, RJ kreatív és alkotni akaró lelki szemei számára - értelmetlen. Az emberek nem így működnek, hogy miután RJ eltűnik megijed és azt mondja: Én szeretem, nem akarok vele szakítani, nem akarom bántani. Kisangyalom, hát nem elmondta, hogy nem akarja, hogy szerepelj benne mert rosszul esne neki, nem evidens? Személyes bosszú ez a részéről, amiért hanyagul odavetette neki a film elején RJ: Mióta vagy ilyen prűd? Ahogy az öregség és a szex kapcsolatát használja vel karakterisztikus, eltorzított undorrá alakítva és hasznája fel "horror" elemként a slasher klasszikus receptjén felül, találó, ötletes. De izgulni egyszer sem izgultam a karakterek miatt, kiszámítható volt eléggé, még a vége is számomra. Egyedül még az utolsó nagyobb releváció tudott meglepni, a film egyik központi és visszatérő trope-ja. Aki látta, tudja miről beszélek. "I will not accept a life i do not deserve!" & "He may be a forgiving God, but every man has got his limits." Grátisz plusz pont: A következő jelentbe való transition megoldás úgy, hogy oda-vissza váltogatja az azt megelőz és a következő jelenet első és utolsó képkockáját, jó kis mikrofeszültségkeltés!

2023-01-24 18:17:42 Babylon (2022) LockkerDee (5) #21

A film bölcsőjét vadul ringatták.

Kamera, hang és tessék! „Leomlottak Babilon falai.” – mondja Jeremiás próféta. Az analógia pazar, Babilonnak pedig a maga idején el kellett esnie, hogy megtisztuljon, hogy felemelkedjen, ahogy Hollywoodnak is. A bibliai történelem egyik legnagyobb birodalma morálban hiányt szenvedett és pompája, bálványainak aranyszín-csillogása önnön magát is elvakította. Sorsa elkerülhetetlen volt. Hogy Hollywoodnak kijárt-e azóta a megváltás? Amennyire csodálattal teli dicsőítés a film iránt, annyira átokszórás és bálványdöntés Hollywood számára. A Chazelle filmjében bemutatott bábeli zűravar az az a vonzó őrület és édes mocsok, amibe alá akarok merülni és fetrengeni szeretnék benne, és hidd el Ti is.. de csak addig, ameddig a túlzottan világosra gyújtott fényem porrá nem éget, mert ez a fékevesztett, gátlástalan, vérpezsdítő és eszelős éra így ölelt keblére, ha ennek a Nagynak a részeként próbáltál érvényesülni. Itt vagy magad mögött hagyod Hollywoodot / Babilont, vagy ott halsz, minden bájával, toxikusságával, szenvedésével és csodáival együtt. Szerelem ez a javából, shakespeare-i végzetes Rómeó és Júlia szerelem. A korszellem jól beszippant, ahogy azt a temérdek kokainnal teszi mindenki, kissé úgy éreztem kort tévesztett a fogantatásom.
Amit ketté kell választani az a filmipar és a filmszínház vagy mozi, mint élmény. De a releváció talán már mindenki számára adott, ez egy elválaszthatatlan szimbiózis. Minden elhullajtott vér- és könnycsepp, erkölcsi fertőben fogant gaztett végtére is a film nemes oltárán feláldozva a változás, a fejlődés részét képezte. De a monetizáló nagytőkések világában a művészet és minden képviselője, művelője, alkotója is csak egy eszköz. A Lumiér-tesvérek lefektették a mozgókép alapjait, megszületett és iparággá cseperedett. Véres és fájdalmas szülés volt, de az újszülött ontja magából ennek az eddig ismeretlen, új, lélegzetelállító és észbontó élménynek a műveit. A film kizökkent, kitágítja a valóság határait, párhuzamos realitást teremt, ahol nincsenek béklyók, új távlatokat nyit gazdasági, szórakoztatóipari, hétköznapi és művészeti értelemben is, ez erősen igaz volt minden újabb és újabb technikai érelemben vett mérföldkőre is (némafilm, hangos film, színes film, számítógépes vizuális effektek, bluebox majd greenscreen, CGI stb.) A mozgókép mindent átitatott és nem lehet nélküle élni. Azon eszképista alternatívává vált, amit nem csak a film hajnalán – és a Manny és Nellie karakterei által is hangoztatott „egy kis időre más lehetsz, máshol, máskor” mantra – volt érvényes, hanem a modern időkben is. A film az a formátuma a 20. századnak, ami a reneszánsznak a festészet, a barokknak és a klasszicizmusnak a zene.
Hogy valóban beszélhetünk-e erkölcsi és tiszta művészeti értelemben való felemelkedésről Hollywood esetében azt az esszéírókra és a filmművészetet / filmipart kutatók tanulmányaira hagyom. A minden monetizáló kapitalista ördög, ha nem kacsint nem biztos, hogy megszületnek olyan filmtörténeti mérföldkövek, mint a Metropolis, a Jazz Singer (első talkie, van is reference), a Keresztapa vagy akár az Avatar, de a film ezt is megfelelően feszegeti: Van-e büdzsé, producer és a műfajhoz / formátumhoz hozzá sem szagoló befektető nélkül film? LEHET, de az már egy másik kritika.

2023-01-19 21:14:39 Dúvad (1961) LockkerDee (5) #14

Bessenyei a színészet magasiskoláját produkálta Ulveczki gazda szerepében. Az az elemi erő, amit megjelenésével, karakteres kiállásával, végtelen önbizalmával és kevélységével, töretlen önteltségével és nárcisztikus manírjaival sugárzott a maga ambivalenciájával tette számomra szimpatikus, mulatságos és vagány karakterré, valamint egyszerre ellentmondást nem tűrő, tiszteletreméltó, opportunista ösztönlénnyé, aki magánál jobban egyedül csak a lovát szereti, meg maximum Zsuzskát. Komplex az ő személyiségrajza, ami továbbra sem engedi számomra felmenteni a bűnei alól, és a botrányos, legendákat tápláló egomán extrovertált szelleme sem képes megmenteni attól a sorstól, amit az egész film cselekménye alatt megágyazott magának. Főként ő viszi el a hátán a filmet, de azért az ifjú Bodrogi Gyula szórakozott jampizó ifjúját is jó látni, meg van egy-kettő másik karakternek is egy-egy emlékezetes felcsillanása (a színészi játékok egytől egyig kiválóak!!!). A Kossuth-díjas Sarkadi forrásműve és Fábri szeme a ruralitás ezen vad hedonizmusának és szocializmusban folyamatosan átalakuló közegének autentikus ábrázolásához az a kihagyhatatlan fúzió, amelyet minden magyar filmszeretőnek csak ajánlani tudok! "Na gyere kislyány... vért inni!"

Nem mondanám kimondottan klasszikus természetfeletti filmnek, de ez főként a néző világszemléletétől, filozófiai, ideológiai nézeteinek természetétől is függ. Négyes. Jól működött a misztikum, amit az első 10 percben alapoz meg a film, építette bennem mind a kíváncsiságot, mind a feszültséget, talán az elsőharmada vége fele ül le kicsikét. Nem éreztem fölösleges jumpscare-ket, nem próbált meg szabályszerűen 15 percenként rémisztgetni csak dúzzasztotta a baljós atmoszféra amfóráját cseppenként és én bizony ittam és ittam. Rám hatott. Főleg, hogy fordulatos és - vagy én nekem van alacsony ingerküszöböm vagy igaz az állításom, hogy - nagyon hatásos és meglepő AZ A releváció, amely aztán szerintem üdiítően jó irányba tereli a filmet. Tetszett, hogy nem azzal a bűbájos mágiával vagy varázslattal preparált horrort néztem, hanem egy jobb értelemben vett weird fiction-t, amelynek megvannak a maga kátyújai. A skandináv bűnügyi krimik receptje jó ízt ad a cselekménynek és a narratíva folyamatos kitágításának, ahogy nyitjuk ki mi magunk is a szemünket. A mai horrorfilmeknél nőven többet tud, természetesen itt nem egy Midsomarra, egy Skimanaraink-re vagy egy Us-ra gondolok. Összeségében egy JÓ film!

Üres emberként hagyott lógva sajnos a konklúzió erősítve a film központi elemeként működő szekta ideológiájának alapját: Semmi sem igaz csak az, hogy nincs igazság, hiszen mindent az abszolút nemlét ereje köt össze. A kvantumfizika tételei ma már nem holmi szedett-vedett szellemi és filozófiai lódítások, ahogy azt gondolták. A részecskék kvantumösszefonódásban képesek bármekkora távolságban nulla másodperc alatt azonosan viselkedni. Ebből kiindulva - bár vajmi kevés esélyt látok rá, hogy más is ezen az analógia és interpretációs rendszeren keresztül értelmezi a filmet - nagyon is elképzelhtő egy-két alaptétele a filmnek, mint "valóság" és nem arra gondolok amikor random embereket tudatvírusként megfertőzve egy nem evilági entitás kíván új spirituális-edényként szolgáló gazdatestet találni magának évszázadról évszázadra, vagy hogy megfelelő kollektív koncentrációval, idővel és tudatossággal az "anyagot" formába is önthetjük, bár meglepően hasonlított a Pontifex Intézet ideológiája a buddhista vagy keleti tanokban fellelhető semmire való törekvésre, az totáis nemlétezés és tiszta üresség elérésére, a Nirvána mint végső létállapot megteremetésére... NÉMILEG! hanem arra, hogy az emberi tudatban rejlő potenciálok kiaknázatlansága valóban úgy vélem (és a kvantumfizika, vagy a kvantumbiológia, hamarosan pedig a születő kvantumneurológia is) még az egész emberi működés és a valóságra, környezetünkre gyakorolt hatásainak titkaira és összefüggéseire fog majd rámutatni.

2022-12-13 21:12:35 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] LockkerDee #26789

hello

--
Áthelyezve a(z) Skinamarink topikból.

2022-12-13 21:09:30 Skinamarink (2022) LockkerDee (5) #1

Kísérleti expresszionsta horror-meditáció, borzongva relaxálsz, kényelmetlen merülsz komfortba, bekategorizálhatatlan érzéseket kelt benned ez a film, a liminalitás okozta nyomasztás és ismeretlenség-érzet erősen rátelepszik az elmédre. Gyerek vagy, felébredsz az "éjjel" közepén, ami igazából este. Felkúszik a tévé bizonytalan de biztonságos nesze, a félhomályban a bútorok is baljósak, mintha mozognának. A ház tereinek mozdulatlan, alvó geometriája is kétes érzéséket kelt benned. Ezzel a nosztalgikus érzéssel kapcsolódik a receptoraidhoz. Egyszerűen folyamatosan, tényleg permanens módon feszültségben tart, elhiteti veled, hogy BÁRMELYIK minutumban történhet valami klisés jumpscare, amelyet majd eszközöl a film, de közben nem és ezért működik végig olyan jól az idegfenés. Sőt megnyugtat sokszor ambivalens módon meditatív és egyszerre nyugtalanító jeleneteivel. Ennek a műfajbeli hatóanyaga mélyen hat, nem a felszínen. A lélek, a hajdani első gyermekkori félelmek szekrényének csontvázai zúdulnak rád. Gyerek leszel újra az otthonodban, egyedül, felébredve az éjszaka közepén egy rossz álom után, ahol úgy érzed ha most megmozdulsz az ágyban akkor minden valósággá válik. Velem mindig ez volt.

Összes komment...