zéel

A háborúban, ugye, az egyik oldalon állnak a mi csapataink, a másik oldalon az ellenség.
Na, most ebben a megrendítő észt filmben mindkét oldalon észtek állnak. És a főoldali ismertetővel ellentétben, nem sok választásuk volt a tekintetben, hogy a németek (Waffen-SS) vagy a szovjetek oldalán (Vörös Hadsereg) harcoljanak.
A történelem drámai módon szólt bele az észtek életébe.
A film, természetesen, utólag sem akar okos lenni. Nem ítélkezik, csak ábrázol. Azt viszont nagyon hatásosan és tisztességesen.
A film dramaturgiailag is tisztességes. A film első fele a németek oldalán harcoló észteket mutatja be, a második fele a szovjet hadseregben harcolókat.
Azt hiszem ez a tisztességesség röpíthette az egykori Szovjetunió egykori tagállamát az EU legjobban teljesítő országai közé is.

ITT lehet megnézni, eredeti nyelven, magyar felirattal.

Ötös, persze! De ugye ez az ötös, ez a csillagos ötös inkább szól a Pápának, mint a filmnek.
Egy hiteles ember, igen! (No, de a mi keresztényi kurzusunk keresztényei még a Pápánál is pápábbak.)

Ez a film csak a felszínt kapirgálja, de az is elég utálatos.

Akkor Bartók Béla első felesége, Ziegler Márta nem csak szerelmes volt Bartókba, hanem szerette is férjét. Teljes önzetlenséggel „adta át” bálványozott férjét, 13 év házasság után a második feleségnek, Pásztory Dittának.
Lásd a Bartók c. dokumentumfilmet, Bartók Péter visszaemlékezéseit, ill. a marosvásárhelyi Népújság írását!

Aktuális. Konkrétan és átvitt értelemben is. Köszönöm!
Aki Mádi Szabó Gábor szépen zengő hangja után (vagy előtt) szeretné elolvasni a novellát is, itt megteheti.

P.S.: Ez egy másik fordítás. Találtam benne egy elírást, de a figyelmes olvasónak nem lehet értelemzavaró. Azért, ha már szóba hoztam, ennél a résznél van:
"Ekkor már kezdett érdekelni, vajon hány éves lehet ez az ember. Láthatólag több volt ötvennél. Ötvenöt, mondta ő. A neve Elzéard Bouffier. Valamikor az alföldön gazdálkodott, ahol..."

A dokumentumfilm nem a világhírű zenetudós Bartókot, hanem az egyszerű, hétköznapi embert mutatja be. Méghozzá az egyik leghitelesebb forrás, Bartók Béla fia, Péter segítségével.
A felvételek idején 92 éves (és 17 éves kora óta Amerikában élő) Bartók Péter ma is teljesen friss szellemileg. Szépen és sok szeretettel beszél családjáról, szüleiről. Mindenekelőtt a kevéssé ismert, nehéz amerikai évekről.
Aki New Yorkban, Manhattanben jár, nem mulassza felkeresni a nyolcadik sugárúthoz közel, az 57. utca 307-ben lévő épületet, ahol Bartók utolsó éveit töltötte.
Én (addig is!:) a budapesti Bartók Emlékházat látogatom meg, ahol a zeneszerző és családja élt.

Megnéztem, köszönöm!
Az ilyen régi fekete-fehér filmeket eleve szeretem. Számomra a legmeglepőbb éppen az volt, hogy egyáltalán nem tűnik réginek a film. Mind a film atmoszférája, képi világa, de még a színészek játéka is szinte kifogástalan. Nem beszélve a sztoriról.

frissítés
A tanú cenzúrázatlan, eredeti verziója június 1-től visszatér a mozikba.

Valami végzetes és borzasztó felé halad Európa…Ha valaki marad, holott elmehetne, ezzel hallgatólag beleegyezik mindabba, ami itt történik. Viszont azt is lehetne mondani, bármilyen kátyúba is kerül az ország szekere, mindenkinek otthon kell maradnia, és segíteni a dolgokon, tőle telhetőleg. Szóval, egyelőre teljesen tanácstalanul vagyok... (Bartók Béla, 1938)

ITT lehet megnézni.

a Csigalépcső szerintem műfajilag közelebb áll a Manderlay-ház asszonyához
ezen azért egy kicsit meglepődtem
de aztán rájöttem, hogy nem ugyanazt a Csigalépcsőt láttuk
(egyébként merem ajánlani)