zéel

Kösz a háttér infókat. Akkor most nekem le kellene rontani az osztályzatom.
De nem teszem, mert eszembe jut Makk Károly. Egyszer azt mondta, hogy miután elkészült a filmjével, mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja.

Egy újabb ismeretlen gyöngyszem. Köszönöm bakocsa! És persze, köszönöm Almási Tamás! Hogy már 1977-ben, még főiskolásként is, ilyen fontos filmet filmet készített, talán így, utólag nem is olyan meglepő. Hiszen későbbi filmjeit is a hiteles, pontos, bátor elbeszélő mód jellemzi.
Csak egy példa erre ebből a korai filmből (melynek nem csak rendezője, de forgatókönyv írója is Almási). Amikor megkérdezik a női főszereplőt (a csodálatos Pap Verát), hogy miért akar belépni a pártba (az akkori egyetlenbe, ugye), ezt válaszolja: "Azért, hogy lakást kapjak".

A tisztességes művészi attitűd aligha volt iskolai tananyag, de azért, ha valakinek olyan tanárai vannak/voltak, mint Almásinak (Fábri Zoltán, Gábor Pál, Illés György stb.), az nyilván nem hátrány.
Ha már az előbb megemlítettem az ifjú Pap Verát, akkor egy nagyszerű idős színészt is ki kell emelni. Ő Sarlai Imre. (Akit pl. a népes Kajtár család legidősebb tagjaként ismerhettünk meg a Veri az ördög a feleségét c. filmből.)

A Veri az ördög a feleségét , a Dögkeselyű és A nagy generáció nagy kedvenceim. A Vadon, bár igen jó film, de az előzőekhez képest nem fogott meg annyira. Talán moziban lenne az igazi, hiszen ennek a filmnek egyik legnagyobb értéke a képi világa, a helyszínek szépsége, az atmoszférája. Említsük is meg rögtön az operatőr nevét is: Szabó Gábor.
Mindenesetre nagy köszönet Jereváni Rádiónak. Régi vágyam volt ez a film.
(Ajánlom olvasásra a frissen feltett érdekességeket, a rendező szavait.)

TOP......filmek by David Lynch

Feszültséggel teli másfél óra egy rendőrrel - négyszemközt. Egyedül.
Duplán egyedül, mert az egy szem rendőrrel szemben egyetlen néző ült. (Szerénységem.)

Aki lemaradt a Verzió dokumentumfilm fesztivál (teltházas) mozi vetítéséről, ITT megnézheti.

Rosszul tettem, hogy az előbbi hsz.-om ott fejeztem be, ahol. Ugyanis más a történelmi tapasztalat, más az életfilozófia.
Srbijanka Turajlić ugyanis ezt is mondta:
"...nem is olyan szörnyű, ha az életed végén ráébredsz, hogy az álmaid nem váltak valóra. Az viszont borzalmas, ha arra ébredsz rá, hogy álmaid sem voltak."

Igen, azért is írtam, hogy nem árt tájékozódni egy kicsit a donyeci/donbászi háború eseményeiben, mert mi nehezen fogunk kiigazodni a történetben: hogy ki harcol ki ellen? És miért? (Ezt persze lehet, hogy az ukránok sem értik már.)
Nem könnyíti a "puzzle kirakását" az sem, hogy ez a film tkp. egy szkeccsfilm, mintha több kisfilmből adna ki egy egészet.
Bevallom, igazán csak a film után "okosodtam meg", utána olvasva az eseményeknek. De a film már a moziban olyan erővel hatott rám, hogy nem sajnálom tőle az ötöst.

Két zseniális film egy napon. Ritka ünnep ez nekem is.
Ez az egyik, a másik a Donyeci történetek.

Ezt a filmet minden gondolkodó embernek látnia kellene: történelem-lecke a szomszédból, Szerbiából. (A másik film ukrán. Itt csapkod a szomszédainkban a ménkű!)
A dokumentumfilm főhőse Srbijanka Turajlić, a belgrádi műszaki egyetem nagy tekintélyű professzor-asszonya, a film rendezőjének, Mila Turajlicnak édesanyja.
Amikor a lánya arról kérdezi, mikor volt életében a mélypont, azt válaszolja: „Sokszor. Azt hittük, ennél rosszabb már nem jöhet. És mindig jött.”

Az ember fáj a földnek; oly sok/Harc - s békeév után/A testvérgyülölési átok/Virágzik homlokán; S midőn azt hinnők, hogy tanúl, Nagyobb bűnt forral álnokúl. Az emberfaj sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! nincsen remény! (Vörösmarty Mihály: Az emberek)
A rendező előző filmje, a Krotkaja egy hét után eltűnt a hazai mozikból. Úgyhogy jó lesz vigyázni! Meg egy kicsit tájékozódni a K-ukrajnai háborúról. Hogy a harcoló felek kivel, ki ellen? Hogy egyáltalán kik a harcoló felek? Az utca embere, a tömegember meg...
...és ez a donbászi háború nem fikció. Ez valóság. És ez az őrület a mai napig is tart.