zéel

Kutatásom célja felmérni a magyar emberek film fogyasztási szokásainak változását (kortól függetlenül) a Covid-19 tükrében.

Charlotte Rampling a nyitó-és záró képen.
A zene sem rossz! :))

Nem lep meg, hogy tetszett, de a "kádárnosztalgiát" vitatom. A film ugyan már a filmgyári, bemutató vetítésen hatalmas sikert aratott, de aztán mégsem engedték forgalmazni. De amikor a balatonőszödi pártüdülő elvtársai/fejesei közt is tetszést aratott a film, már engedélyezték a film forgalmazását.
De lehet, hogy félreértettelek, mert másként szól a film a mából nézve. és másképp szólt a 70-es, 80-as években.

elérhetőségek

1. HD minőségben, eredeti nyelven, angol felirattal ITT

2. kevésbé jó minőségben, de magyar felirattal ITT

Egy ismeretlen szovjet gyöngyszem. Mintha Kurt Vonnegut írta volna.
Minden idők legjobb "punk" sci-fije. Ami már nem is annyira sc-fi.
Abszurdisztán a szemünk előtt alakul.
(Amikor anno szinte minden szovjet filmet azonnal bemutattak, ezt valamiért nem.)

Kamaszkorom óta imádtam a filmjeit, mindet, a Talpuk alatt fütyül a széltől a Roncsfilmig, a Kopaszkutyától a Rosszemberekig, a Könnyű testi sértéstől a Falfúróig, a Könnyű vértől a Gengszterfilmig. Aztán elolvasta a Sömmi. című regényemet és felhívott, hogy írjuk meg közösen az eastern-trilógiája 3. részét. Savanyó Jóskáról. A kiégett betyárról, aki túléli a korát és unatkozik, depressziós, egy pesti kávéházban mutogatják, mint egy majmot, végül öngyilkos lesz. Sokat ültünk különböző kocsmákban, főleg a Transitban, jónéhány sört megittunk (főleg én), és rengeteget mesélt. Hihetetlenül okos és férfias jelenség volt, sose lett bácsi. Aztán kész lett a forgatókönyv, és persze elutasították. De azért mi barátok maradtunk. Rendre felhívott, hogy másnap a Transit teraszán. Méltósággal viselte, hogy élő klasszikus lett belőle. A legsokoldalúbb magyar filmrendező volt: tudta a kortárs hótreált, a történelmit, a k-európai abszurdot, a rockfilmet, mindent. Egyszerre volt népi és urbánus, a népzenét éppúgy vágta, mint a nyóckert. Egy szép, szelíd zseni. Megnyugtató félmosollyal. Nem sörözünk már többé a Transit teraszán. Ég veled, Gyuri, nagyon jó volt veled, remélem, még találkozunk. Addig talán kérd ki a söröm. (Cserna-Szabó András)

Szomjas Györgyre emlékezünk (via Upor László, Független Szabad Egyetem)

Szomjas György szeptemberben vette át a díszdiplomáját. A vírushelyzet miatt már nagyon elővigyázatosak voltunk, nem szerveztünk nagy, közös ünnepséget, minden díszdiplomással külön találkoztam, ott, ahol ő szerette volna. Vele az akkori SZFE akkori könyvtárában. Egy vetítésre sietett, talán ha félórát tudtunk beszélni. Hiába láttam majd' minden filmjét - tehát pontosan tudhattam -, mégsem voltam képes elhinni erről a ruganyos léptű, friss, derűs férfiról, hogy nyolcvanéves.
A mai hírben is újra és újra el kellett olvasnom: "...élete nyolcvanegyedik évében..."
Nyugodjon békében.

Megrendülten tudatjuk...
Szomjas György
Balázs Béla-díjas, Kiváló művész, Kossuth-díjas filmrendező
2021. április 7-én, 80 éves korában
otthonában, szerettei körében elhunyt.
Végső nyugalomra helyezése szűk családi körben történik. Hozzátartozói kérik, hogy tartsák tiszteletben ezt a fájdalmas időszakot.
Nagy sikerű filmjeivel műfajt teremtett Magyarországon (Talpuk alatt fütyül a szél, Falfúró, Roncsfilm).
Megszállott híve volt a táncházmozgalom és az autentikus népi zene megörökítésének.
(Magyar Filmművészek Szövetsége)

Az optimista változatot Elia Kazan, a darab első rendezőjének kérésére írta a szerző. Kazan még az első, gépírásos változatot olvasta, és a harmadik felvonással kapcsolatban kifogásai voltak. Williams mindenképpen Kazant akarta rendezőnek, ezért írta meg,a harmadik felvonás második változatát, "ahogy New York-ban játszották" megjegyzéssel. (Európa Kiadó 1964; Tennessee Williams Drámák című kötetében a szerző jegyzetei és mindkét változat szerepel.)

Tennessee Williams kétféle befejezést írt a drámából.