zéel

Enyedi Ildikó nagyon szép és nagyon keserű gondolatai az Inkubátor program bedarálása kapcsán:
Most, a szemünk előtt, mint egy petri csészében, megfigyelhetjük, hogyan lehet lépésenként tönkretenni, értelmetlenné torzítani egy tiszta és szabályai által biztosítottan érték alapú struktúrát, és, ami ennél sokkal szomorúbb, hogyan lehet bepiszkolni, egymás ellen fordítani és megalázni egy egész nemzedéket - arról az Inkubátor programnak nevezett valamiről beszélek, amit mai állapotában már senki nem értene, hogy miért is neveznek így. Már nem véd meg semmitől, már nem biztosít sem nyugalmat, sem biztonságot, lényegében felnagyítva, egy színpadra nyilvánosan kilökve hajszolja végig a “felnőtt” filmesek által ismert akadálypálya legnemtelenebb elemein a nyeretlen kétéveseket.
És, az Inkubátor program elpusztításának apró, a résztvevők számára is késve érzékelt szabály - módosításainak lépésein keresztül tudjuk igazán felmérni, hogy milyen sokirányú és okos figyelemmel és mély szakmai tudással rakta ezt össze annak idején Havas Ági. Az a Havas Ági, aki maga is egy megkérdőjelezhető, kevéssé transzparens rendszer aktív részese, működtetője volt ( ami a benne dolgozók emberi és szakmai minősége illetve az azt vezető Vajna saját ízlésén túllátó józansága miatt tudott sikeres lenni ), de aki mégis vágyott arra, hogy teremtsen egy talpalatnyi helyet, egy pici területet, ahol a nyúlós, kétséges megalkuvások, öncenzúra és sunnyogás mentes szabad alkotás lehetséges, ahol, olyan kevés pénzből, hogy az leírható legyen mint kockázati befektetés, egy nemzedék tisztán megmutathatja magát. Akkor is nagyon tiszteltem Havas Ágit az Inkubátor program keresztülviteléért - amit Vajna nettó hülyeségnek tartott - de most, a leépülésen keresztül felismerve mi mindenre gondolt a megalkotása során, méginkább tisztelem.
Nemcsak az az alapvető szabály volt fontos, hogy aki nyer, az minden további feltétel nélkül elkészítheti a filmjét. De az is, hogy az alkotók producer nélkül pályázhattak, fejleszthettek, és valódi izgalom volt a pitchen bemutatkozni és ott találni producert, a producereknek meg ott találni friss tehetségeket, akár a nem nyertesek között is. És az is, hogy a zsűriben nem ülhetett egyetlen olyan ember sem, aki azért kapja a fizetését, mert bármilyen pozícióban más emberek terveiről dönt. És így tovább…Havas Ági pontosan látta, milyen csapdákat kell elkerülni ahhoz, hogy sértetlen maradjon a szabadság, hogy ne sérüljön a hiteles hang - és beépítette a rendszerbe a biztosítékokat. Ezeket bontotta le lépésenként a programot megöröklő NFI. Az eredmény nemcsak az, hogy fontos első filmek nem készülnek el. De azok a szörnyű dilemmák is, amelyektől épp meg akarta védeni ezeket a fiatalokat az Inkubátor program. Amitől beszivárgott a gyanú, a másik megítélése, a nyertesek és vesztesek egymás elleni kijátszása, a kérdés, hogy ki mit ír alá, hogy valaki akkor vállal-e szolidaritást, amikor már vesztett, vagy előtte, amikor azok a csodálatos, tehetséges fiatal emberek, akik keményen dolgoztak és most nyertek, nem örülhetnek felszabadultan ennek, mert valami fura árnyék vetül rájuk, pedig nem követtek el semmit, de azért sem, mert még mindig elkaszálhatják a tervüket mindenféle indoklás nélkül. Olyan brutalitással lettek belerángatva a “felnőttek” piszkos játékába, amihez képest egy normál pályázat sétagalopp. Rettenetes ezt látni is, nemhogy végigélni. Kedves tavalyi és idei nyertesek és vesztesek, kapaszkodjatok össze, beszéljetek, találkozzatok....itt mindenki sérül, talán tudtok egymásnak támogatást adni.

...én is szeretem a KT-et!
Nem kérdés. Ha nem szeretném, nem lennék itt 17 éve és 6 hónapja!:)
Az itteni nem személyeskedő, nem anyázó hangnem egészen ritka kivétel a mai elszabadult internetes világban.
(Aki mégis ilyennel próbálkozna, azt Ugor tanár úr gyorsan helyre teszi. Köszönet érte!)

9 részben ITT!
vagy az első résztől ITT!

Lásd még EZT az interjút!

Nem nehéz. Az 1 ablakos, az egy központú rendszernél minden jobb. (A forgatókönyv fejlesztés nincs összefüggésben az 1 ablakkal, ez ugyanúgy megvalósítható lenne több ablak esetén is.)

Bálint András ezt mondta: "zárt világban éltünk, nem lehetett utazni, nem láttunk nyugati filmeket..."
nem azt mondta, hogy alig, nem azt, hogy csak késve mutatták be
de egyébként is vállalhatatlan a mondat, ugyanis Mo. volt az egyetlen a szovjet blokkban, ahonnan Nyugatra is lehetett utazni (három évenként egyénileg, utazási irodával akár évente)

Reisz Gábor első, szívességi alapon, hihetetlenül olcsón elkészített filmjével bebizonyította, hogy olyasmihez ért, amire elképesztően sokan rezonálnak az országban (a 7 milliós költségvetésű VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan árának több mint tízszeresét, 79 milliót hozta be a mozipénztáraknál), ezek után az előző vezetéstől még kapott is pénzt a következő filmjére (Rossz versek), de később hiába próbálkozott, minden filmtervét elkaszálták, így ezt, a mostanit (a friss díjnyertest) már be se adta a Filmintézethez.

Tetszik vagy sem, a nemzetközi filmfesztiválokon a legnagyobb, legtehetségesebb, a szakmáról legtöbbet tudó filmesek vannak jelen. Természetesen, mint a művészetben a világon sehol, itt sincs tökéletes igazságosság, természetesen vannak rossz döntések, igazságtalan mellőzések, hülye zsűritagok. De attól még általánosságban véve nem véletlen, nem összeesküvés és nem ármány, hogy a Magyarázat mindenre kint van Velencében, a 27 Cannes-ban, a kurzusfilmeknek pedig megmarad az állami mutyimustra.

... most van az NFI döntőbizottsága előtt az onnan eddig mindig hazáig rugdosott, nagyszerű filmes, Schwecthje Mihály új filmterve, aki volt olyan vicces fickó, hogy tréfából beadja a Magyarországot átható korrupcióról, a politika teljes romlottságáról szóló filmtervét, a Hajtűkanyar autósiskolát. Ennek bőkezű állami támogatásával lehetne bizonyítani, hogy mindenki téved, aki cenzúrát kiált az NFI-nél.

(Kovács Bálint: A magyar film újra szárnyal. A magyar film sose volt ilyen mélyen- hvg 360)

"A nemzetközi közösség elismerése a világot jelenti nekünk. Most még jobban, mint valaha. Amint talán tudják, a független filmesek és projektek valódi nehézségekbe ütköznek Magyarországon. Ezért ha megengedik, arra kérem önöket, kövessék a magyar tehetségeket, segítsenek nekik figyelmükkel" – mondta Reisz Gábor a köszönőbeszédében angolul. Magyarul is megszólalt, köszönetet mondott a stábnak, a magyar közönségnek pedig azt üzente: "Azt szeretném, ha elkezdenénk beszélgetni. Addig, amíg van kivel."

...ami eredetileg, ugye, Gárdos Péter filmje lett volna, de véletlenül Koltaihoz (a Lajos) került, mint anno a Sorstalanság, amelyik Szász Jánosé lett volna

"Neki nincsenek elvei, csak érdekei vannak" - idézet a filmből, 1971-ből.
Ismerős, ugye? Alaptípus. Minden rendszert, minden kormányt, minden főnököt kiszolgál - ha megéri neki.