zéel

akárhogy is, Feleki Lászlót merem ajánlani

--
Áthelyezve a(z) Pulp Fiction topikból.

egyik régi kedvenc humoristám, Feleki László írta, hogy
bármin össze lehet veszni, csak akarni kell :)

--
Áthelyezve a(z) Pulp Fiction topikból.

Örvendek, hogy ilyen érdeklődést váltott ki az egyszerű kérdésem. Amire, ahogy offerus is írja, nem is olyan egyszerű válaszolni.
Nyilván sok tényezőt lehetne megemlíteni. Én most megpróbálok a sok tényező közül közül néhányat kiemelni: számomra a legfontosabbakat, nagyjából sorrendeben.

Az első és legfontosabb tényező számomra a film témája. Nem műfaja, hanem témája. Röviden: előnyben részesítem az elgondolkodtató, mondanivalós filmeket. Ezek lehetnek a magánélet problémái, de a társadalom problémái is.
Tehát az első szempont a tartalom, a második - természetesen - a "hogyan". Azaz hogyan, milyen formában, milyen minőségben dolgozzák fel az alkotók az általam fontosnak tartott témát.
A hogyannál az első, amire figyelek az a rendező személye. (Ha fiatal, ismeretlen még a rendező, az sem zavar. A filmjét, ha fontosnak, érdekesnek ígérkezik, megnézem.)
Kiemelt tényező nálam az operatőr személye is. És, természetesen, vannak kedvenc színészeim is.

Dettre Gábor filmrendezővel (Felhő a Gangesz felett stb.) állok levelezésben. Tőle kérdeztem a fenti témában. A válasza úgy gondolom, közkincs. Engedélyével közlöm.

- Írtad valahol, ugye, hogy sok nagy rendezőnek is csak egy (-két) igazán jelentős alkotása van. Viszont én, ha megkedvelem egy rendezőnek valamelyik filmjét, akkor igyekszem a többi filmjét is megnézni. Röviden: rendező-centrikus a válogatásom. Tudsz ajánlani más módszert?

- Dettre Gábor: Hát más válogatási módszert nem igen tudnék javasolni, én is azt teszem, amit Te. Megnézem a rendező többi munkáját is.... az más kérdés, hogy a tapasztalatom az, amit Te is idéztél tőlem fentebb. Egyébként Buñuel írta, és ez még szigorúbb szűkítés-tágítás, hogy a legnagyszerűbb filmekben is csak 5 perc igazán nagyszerű anyag van, míg a legrosszabb munkák is bírnak általában 5 olyan perccel, amiért érdemes megnézni őket. Valami ebben is valami..... A másik, amit sokszor csinálok, ha különleges alakításokat látok különleges színészektől, quasi véletlenül: akkor más filmeket is keresek tőlük, bízva abban, hogy hülyeséget nem vállalnak el, illetve, hogy az ő minőségük nem igen kelhet tehetségtelen rendezőknek. Így jutottam el például Laura Dern-ön keresztül jó néhány remek filmhez. Ő annyira különleges tehetség, hogy remekül működött amit fentebb írtam. Vagy a zseniális izraeli Shira Haas! A Shtisel című sorozat egyik szereplője volt, az ottan játéka egyszerűen a legnagyobb színészi alakítások között van, amit valaha láttam. Akkor volt 15-16 éves. Azóta keresem egyéb munkáit is... így jutottam el az Unorthodox/A másik út c. sorozathoz, ami szintén remek. Shira Haas egyébként a színészet elképzelhető legmagasabb csúcsa. Nála nincs jobb. Természetesen vannak még vele egyszinten mozgó géniuszok, de nála magasabbra jutni nem lehet. Vagyis ott van, ahol már nem érdemes versenyeztetni.... amit persze máshol sem érdemes... bár mindannyian bele-belecsúszunk a hibába....

P.S.: Hogy el ne felejtsem, gyakran választok filmet tanult KT kollégáim véleménye alapján. (zéel)

Sok a beteg. Járvány lesz. (Bálint András)

"Otar Joszeliani nem komoly ember. Sőt, nyugodtan állíthatom, hogy komolytalan. Manapság a filmrendezőt másképp szokás elképzelni. Ez a grúz csak él bele a világba, és időnként, nem túl gyakran, megrendez egy-egy filmet. Hosszú évek telnek el, amíg újból filmkészítéshez fog, és – amennyire én tudom – a két film közötti szünetet bizony nem feltétlenül forgatókönyvek megírásával, dramaturgiákon való szorgos házalással tölti. Inkább csak él." (Gazdag Gyula)

Filmcsemege! Csak ínyenceknek! :)

Én a Pesti Színházban láttam egy zseniális Dühöngő ifjúságot. Kaszás Attilával és Eszenyi Enikővel a főszerepekben. Rendezte: Rudolf Péter!
A 3. sorban ültünk, középen, testközelben a színpadhoz. Az előadás után nem csak a nézők, de a színészek is nehezen tértek magukhoz. Máig az egyik legnagyobb színházi élményem.
Most ezt az előadást megtaláltam a neten. Egyelőre nem akarom (nem merem?!) megnézni.
I. felvonás
II. felvonás

nekem a megfogalmazással nincs semmi problémám
annál inkább a csekély számmal

kritikai attitűd? ez meg mi? ez valami letűnt korok trükkje?

Ennek a filmnek már a címe is megnézésre csábít. Ma még ez is elérhető ITT.