Sziez

Véleményem szerint Dean teljesen más kategória, mint Newman vagy McQueen. Nem hiszem hogy a karrierjük valaha is keresztezte volna egymást. Ahogy Brandóval sem kellett versengeniük soha.

Abban egyetértek, hogy egy 24 éves színész még sokat fejlődhet, és ez Deannek sajnos nem adatott meg. Engem személy szerint egyik filmjében sem győzött meg a tehetségéről, szerintem ő inkább volt egy kreált ikon, mint igazi színész. Számomra sem hiteles, sem eredeti nem volt, Brando gyenge utánzatának éreztem tiniben. De mint említettem, ez az én egyéni véleményem.

A másik pedig, hogy aki nagy színészi tehetség, az szerintem már 24 évesen is kitűnik ezzel. Említeném pl. a szintén fiatalon elhunyt Barry Robbinst, aki szerintem lélegezetelállítót alakított az Álld meg az állatokat és a gyermekeket-ben mindössze 26 évesen. De hogy ne menjünk ennyire vissza, Leonardo di Caprio a Gilbert Grape-ben csupán 19 éves volt, az Egy kosaras naplójában pedig 21, és simán lejátszotta Johnny Deppet, a másikban pedig Robert de Nirónak is erősen kapaszkodni kellett mellette. Hát James Dean számomra nem volt ilyen meggyőző, Isten nyugosztalja.

Nézetem szerint James Dean nagyon gyenge színész volt, nekem mindhárom filmjében az volt a benyomásom, hogy nem tud mit kezdeni a szerepével. Igazából színészóriás partnerei húzták őt, ők játszottak remekül alá, hogy legalább önmagát tudja adni, de még az sem ment neki túl hitelesen. Sajnálom, hogy fiatalon meghalt, de nem tartom valószínűnek, hogy később nagy színész vált volna belőle. Nagyon görcsös, mesterkélt és sematikus volt a játéka. Ez egyébként elmondható Brando jónéhány alakításáról is.

Én is úgy gondolom, hogy sok színész szeretné, ha úgy elkallódna a tehetsége, mint Marlon Brandoé, aki privát véleményem szerint éppúgy túlértékelt volt, mint James Dean. A két színész között legfeljebb ennyi az összefüggés, de a kérdés két része között még ennyi összefüggés sincs. :-)

Nekem nagyon tetszett.
Mondjuk, már eléggé az elején lehetett sejteni, hogy ez valami szimbolikus történet az állatokkal, mert több életszerűtlen dolog is volt benne. Mint pl. az is, hogy a tigris a csónaknak ugyanabból a vászon alatti sarkából ugrott elő, mint a hiéna. Elég nehéz volt elképzelni, hogy egy tigris és egy hiéna együtt egy szűk helyen szorongjon órákon keresztül. Vagy ahogy a zebra és a majom teteme nyom nélkül (vér stb.) eltűnt a csónakból, és szimbólumokra utaltak a különleges látomások, a bálna, a savas sziget, stb. Így nekem a film vége logikus, és teljesen jó lezárás volt, bár a riporter magyarázatával kissé valóban szájbarágós lett, hisz anélkül is nyilvánvaló volt, melyik állat mit szimbolizált. De hát a gyengébbek kedvéért elnéztem ezt a filmnek. Hajazott Folco Qulici Óceán című filmjére, azzal összehasonlítva jól lehet látni, mi a különbség egy valóságos és egy szimbolikus hányódás között az óceánon
Szerintem elgondolkodtató film volt, érdekes és lebilincselő. A sok amerikai szemét közt üde színfolt!

Imádtam a dialógusait! Annyira életszerűek és természetesek!

Ugyanaz a probléma ezzel a filmmel is, mint sok más 80-as évekbeli magyar filmmel. Jó az alapötlet, jók a színészek, jó a rendezés, de képtelenek a történet ötletét rendesen kidolgozni. Kb. a felénél már leül a sztori, innentől nem tudnak az alkotók mit kezdeni vele. A cselekmény megreked az alapötletnél, újra és újra a szájunkba rágja ugyanazt, amit az első 10 percben már megtudtunk a szereplőkről és a kapcsolatukról. A sztori nem lép tovább, nincs csúcspont, nincs íve az egésznek. Annak ellenére, hogy ellaposodik, mégis nézhető marad, a szereplők játékának, és talán a korhangulat ábrázolásának köszönhetően.
Az alkotók (dacára a nagy neveknek) nem csak kibontakoztatni nem tudták az ötletet, de lezárni sem. A végén az addig reális történet teljesen életszerűtlen fordulatot vesz. Ennél még az is hitelesebb lett volna, ha a női főszereplő egy hollywoodi fordulattal megtalálja valaki másban az igazit, és elhagyja a gerinctelen férfit, aki kihasználta őt, terhes feleségét pedig elárulta. Mert ugyan miben menti fel a férfit az, hogy a felesége tudott a viszonyáról? Attól még ugyanaz a gerinctelen alak marad. Életszerűtlen az odaadó, megértő feleség kérése (ugyan ki akarna egy ilyen nő mellett másikat), életszerűtlen a szerető további ragaszkodása a férfihez (a kijózanító felismerés után). Az egész befejezés borzasztóan amatőr és hatásvadász annak ellenére, hogy még csak nem is valósághű.

Nekem az Ördögűző (az első), még akkor is ha ezért sokan kinevetnek.
De akkoriban mi nemigen néztünk horrort, úgyhogy újdonság volt. Másrészt nem videón láttam, hanem moziban, elől, a 3-ik sor közepéről (még elfutni se lehetett :D ).
Harmadrészt fiatal, azaz még fogékony voltam :-) Utána napokig összerezzentem minden éles vagy furcsa zajra. Később már egyik horror vagy ijesztegetős film sem volt rám olyan frászhatással, mint ez.

Kedves Betti, túl vagyok az ötödik ikszen, és amit a házasságról írtam, azt magam körül láttam. Bizony vagy pokol, vagy mennyország. Egy párkapcsolat sose stagnál, az az idő múlásával vagy egyre jobb lesz, vagy egyre rosszabb. Persze, pokollá nem csak a nő teheti, hanem a férfi is, de mennyországgá mindig közös akarattal tesszük.
Nekem egy 35 éves mennyország házasságom van, nem tudom, nálad mennyi a hosszú táv, de én még egyáltalán nem unom! Szerintem ez a legjobb dolog az életben! Persze szerelem kell hozzá, ami ebben a filmben sajnos a nő részéről nem volt meg.

Nagyon jó, nagyon tanulságos film.
Egy házasság vagy pokol, vagy mennyország. Egy nő még egy szerelemből kötött házasságot is képes pokollá tenni, hát még azt, amit pusztán érdekből kötött. Sajnáltam a férfit, nem érdemelte ezt. De hát aki házasságot választ, sorsot választ. Ő pedig csúnyán át lett verve.