Sziez

Hát lehetségesnek lehetséges, csak ezek számomra nem derültek ki a filmből. Mint ahogy egy sor motiváció sem derül ki.
És a remény a visszatérésre a falujukba nem attól függ, hogy megszedik-e magukat Milánóban, hanem attól, hogy eljön majd valamikor egy szép új világ. Többször elhangzik, hogy Milánóban sincs munka. A faluban viszont volt földjük. Nem lehet tudni, hogy azzal mi lett.

Közel 40 éve láttam először ezt a filmet. Nem kellett volna újra megnézni. Csak Nino Rota miatt 3-as. Egyébként rettenetesen túlzenélt film. De minden más is "túlvezérelt" ebben a filmben. Simone túl rossz, Rocco túl jó, sőt, nem is jó, egyszerűen csak szellemi fogyatékos. A másik három fivér tök felesleges, vérszegény figura. A mama egy idegbeteg. Girardot folyton kifinomult virágnyelven utalgat arra, hogy ő prosti. De köntörfalaz a film a menedzser homoszexualitásával kapcsolatban is. Az egész film számomra nem életszerű. A motivációk követhetetlenek, sok esetben nincsenek is. Ilyen emberek sincsenek, pedig ez egy neorealista film lenne állítólag.
Alain Delont gyenge színésznek tartottam. Az igazán nagy filmjeit más nagy sztárok tették sikeressé: Jean Gabin, Simone Signoret, Belmondo, stb. Ezt a filmet pedig Salvatori viszi a hátán, de Simone is nagyon szélsőséges karakter. Ha a Kain és Ábel motivumot akarta Visconti belevinni a két fivér jellemének ellentétével, akkor nem ilyen egysíkű, szélsőséges figurákat kellett volna írni. (Sokkal jobb művek is vannak a témában, pl: Édentől keletre) Nem Salvatorin múlt.
A film azt akarja ábrázolni, hogy Simonét Milánó tette ilyenné? De ezt a jellemátalakulást nem látjuk. Szerintem pont ilyen érzéketlen tapló lehetett odahaza is. A két tesó története ugyanúgy játszódhatott volna a déli falujukban is. Ott se lett volna reálisabb.
Azt sem értem, minek jöttek el a falujukból, ha egyszer a végső nagy céljuk az, hogy visszamenjenek. Mert "ott úgy dolgoznak az emberek, mint az állatok". Az Alfa Rómeónál x műszakban kevésbé kellett dolgozni? A szép új világ, (amikor majd érdemes lesz visszamenni a falujukba, a ki tudja hányadik generációnak), nyilván nem csak a falujukra vonatkozik. Majd a téeszesítéskor biztos. Mert akkor majd nem kell ott dolgozni? Akkor majd Simone jobb ember lesz? Győznek a jó Roccók? Az a kommunista agitprop a végén. Ó, Istenem! "Föl, föl ti rabjai a földnek!" vagy mi. És mindezt három órában! Hiba volt újra nézni.
Nekem ez a véleményem, bocsánat.

Tömény unalom három órában. Ha már az ember még úgysem képes végignézni egy filmet, hogy több előadásban vetíti (és a gépházban más dolga amúgy nem nagyon van), az már nagy baj. Szóval akkor kihagytam, hát most nosztalgiából, meg pótlólag is, megnéztem a tévében. Ágyból nézve, bele-beleszundítva végignézhető, de úgy se könnyen. Három órán át ugyanaz az eszköztár, Brat Pitt nagyon ártatlan, nagyon kisfiús, nagyon feszengő tötymörgése, Anthony Hopkins jóemberes hunyorgása, a csaj folyamatos, pillogó rácsodálkozása Brad Pitt szépségére, mindezt agyonzenélve, szinte lassított jelenetekkel, merterkélt, vontatott párbeszédekkel, giccs giccs hátán és a végén még tüzijáték is irgalom atyja ne hagyj el!
Ez a film bizonyítja, hogy gyenge forgatókönyvből, egysikú karakterekkel még nagy sztárok se tudnak sz.-ból várat építeni. Brad Pitt mindesetre tényleg szép, ezért 2 pont. De azért három órán át még őt is meg lehet unni.

Végigszenvedtem Brendan Fraserrel mind a két órát, vártam a végén a nagy katarzist, de csak a szereplőknek volt benne részük, nekem sajnos a legkevésbé sem. Channával értek egyet, se megoldás, se feloldás, se válasz, csak egy hatásvadász, szirupos picsogás a nézők megríkatására, meg az Oscar bebiztosítására.
Azzal is egyetértek, hogy a homoszexualitás teljesen felesleges sallang a filmben, tökmindegy, hogy ez az ember kiért vagy miért hagyta el a családját, ennek ellenére a vallási motívumot, ami jelentős hangsúlyt kap a történetben, következetesen a szereplő homoszexualitásához kötik. Pedig a Biblia ugyanannyira elítéli a házasságtörést is, mint a homoszexualitást, a történet konfliktusa pedig egy házasságtörésben leledzik, nem pedig a homoszexualitásban.
Charlie elutasítja a Bibliát, mert az nem fogadja el az ő szerelmét egy férfi iránt, de arról nem esik szó, hogy a Biblia a házastárs elhagyását se fogadja el. Charlie tragédiájának oka nem a homoszexualitása, hanem az önző természete. A saját boldogságát minden más fölébe helyezte, ezért cserbenhagyja azokat, akik szeretik és számítanak rá. És amikor elveszti azt a személyt, akitől a boldogságát remélte, akkor értelmét veszti az élete, és végtelen önsajnálatában halálra akarja zabálni magát. Még akkor sem a családja fontos neki, hanem önmaga, a saját problémája, saját fájdalma.
Még a lánya megjelenése sem készteti arra, hogy ne önmaga körül forogjon, hanem végre elkezdjen másokért élni, odaszánva önmagát a családjának. Azért nincs megnyugtató lezárása a történetnek, mert Charlie nem jut el erre a felismerésre. A bűnbánata nem vezeti el arra, hogy megváltozzon, és igyekezzen jóvá tenni, amit elrontott. Megnyugtatja, hogy a lánya megbocsát neki, és a film ezzel próbál katarzist elérni. De érezzük, hogy ez még nem megoldás, ez nem feloldása a drámának, a hatásvadász befejező jelenet sem az, hiszen Charlie még mindig inkább meghal, semhogy a családjának éljen. Továbbra is csak a jóvá nem tett sérelmek maradnak utána!
Önzése miatt átgázol a benne bízó embereken, tönkretesz mindenkit maga körül, aztán a Bibliát okolja a tragédiájáért.
A filmből talán le lehetne szűrni azt a mondanivalót, hogy mások boldogsága árán nem lehet boldognak lenni. Ez pl. egy fontos bibliai igazság, ami egyúttal választ ad Charlie problémáira. Ha ezt felismerte volna a főhős, és pálfordulásra késztette volna, akkor egy szép, művészi ábrázolással lehetett volna a történet végén katarzis. Mert katarzist a legtöbb esetben önfeláldozás ábrázolásával ér el egy történet, de legalábbis a főszereplő jobb emberré válásával, ami egy kicsit a nézőt is jobb emberré teszi. Ez a karakterfejlődés azonban hiányzik a filmből. Ennek hiányában számomra mindössze két banális tanulság maradt meg: nem szép dolog elhagyni a családunkat; és nem jó dolog elhízni.
Fraser kihozza a szerepből, amit csak lehet, a sztori viszont nagyon gyenge.

Jó, a "propagandafilmet" visszavonom, talán a hatásvadász érzelmi manipulációja miatt éreztem annak, de az összes többi kritika a részemről fennáll. Persze tiszteletben tartom azok véleményét, akiknek tetszett, én marhára untam. Elfogadom azt is, hogy háborúellenes, legyen már valami pozitívum is a kritikámban, de ennél lényegesen jobb háborúellenes filmek készültek, főleg ezzel a filmmel egyidőben.

Ritka vacak, vontatott, unalmas, sablonos, néhol vállveregetős, néhol meakulpázós, túlértékelt gyenge propagandafilm. Korábban az indiánok voltak a rosszfiúk, itt meg a vietnámiak. Démonizálni kell azokat, akiket leigázunk. De ennél még a Rambo is nézhetőbb. Hiába a nagy sztárok, ha a sztori és a forgatókönyv fabatkát se ér. Jól tették a szocik, hogy annak idején nem hozták be, nekem nem hiányzott később se.

Most sok év után megnéztem újra ezt a filmet, és még jobban tetszik. Eddig nem gondolkodtam el a film egyik érdekes felvetésén: ha az embert megszabadítják minden pszichés problémájától, depressziós gyötrelmétől, szorongásától egy permanens boldogság állapotába hozva őt, vajon megéri-e ez az állapot azt, hogy közben elveszti az empátia és az együttérzés képességét? Vállalkoznánk-e egy ilyen beavatkozásra ilyen áron?
Vajon kell-e a lelki szenvedés ahhoz, hogy az ember empatikus tudjon lenni?
Elgondolkodtató kérdések.

Nem indiai nő, hanem indián a Javáé törzsből, és Put Koit-nak, azaz a Nap lányának hívják. A filmben az apja eladja őt egy fehér katonának, egy tizedesnek.
Szerintem ez egy alulértékelt film, ami számomra nem csupán faji megkülönböztetésről, a Dél-Amerikai indiánok lenézettségéről szól, hanem sokkal többről. Nap lánya számomra szimbólum, aki a természet szépségét és értékeit testesíti meg, de amit kihasznál, semmibe vesz, majd eldob az ún. "civilizált" világ, a katona személyében .
Nagyon szép és megrázó film, megragadó képekkel és zenével, amit Gloria Pires játéka és Caetano Veloso dala tesz emlékezetessé.
https://www.youtube.com/watch?v=wVZ5yejK9GA

Ez a film szerintem a fenyegetettségről szól. Annak idején, amikor bemutatták, sokan a hidegháború atomháborús fenyegettségének szimbolikáját látták benne. Talán ezért nem is lényeges, mitől vadultak meg a madarak. A lényeg, hogy van a levegőben egy veszély, amire az emberek nem számítanak, amit tanácstalanul fogadnak, és ami ellen teljesen védtelenek. Látják, ahogy egyre fenyegetőbben közelít, gyűlik a fejük felett, de tehetetlenek vele szemben.
Hozzánk csak húsz évvel később, akkor is csak a Filmmúzeumba jutott el ez a film. De még akkor is érződött benne ez a párhuzam. A kommentekből úgy tűnik, ma már senki sem asszociál róla atomháborús fenyegettségre, pedig alighanem újra aktuális lett. Sajnos.

Izgultam rajta, amit nálam már kevés film ér el, ezért 5 csillagot adok.