Sziez

Szuper ez a film, imádtam. Mindig szívesen nézem újra. Valóban egyszerre szórakoztató, ugyanakkor mélyen megrázó és elgondolkodtató! Minden karakter tökéletes!

Ja, köszi szépen, azt a filmet láttam, amit linkeltél! Rossz helyre tévedtem :-)

Megnéztem az eredetit is. Nekem a magyar változat jobban tetszett. Karakteresebbek voltak a szereplők, sokkal jobban elkülönültek, kiemelkedtek a társaságból. Sokkal emlékezetesebb alakításokat láttam, a színészek sokkal jobban brillíroztak, mint az olaszban. Abban a figurák nekem vérszegényebbek voltak, fáradtabbak, és laposabb volt az egész. Néhol kifejezetten untam a locsogásukat, míg a magyarban végig éreztem a feszültséget, és fenntartotta az érdeklődésemet. Tehát továbbra is az a véleményem, hogy ez egy jó magyar film, jó rendezés, jó alakítások.

Hát nekem a magyar változat sokkal jobban tetszett. Ebben az olaszban nem voltak a szereplők annyira karakteresek. A végét meg egyszerűen nem értettem.
Most mi volt ott, hogy nem is történt meg ez az egész, vagy mi?

Vééégre egy jó magyar film!
Én nem láttam az eredetit, nekem ez így, ahogy van, tetszett.

Nekem tetszett ez a film, tetszett a zene is, ennek a rockoperának akkor, a maga idejében megvolt a sajátos politikai felhangja, ami abban a közegben jó nagyot szólt. Kissé kontraproduktív volt, mert az embernek az volt az érzete, Istvánt akarná pozitív figurának bemutatni, de naná, hogy mindenki Koppánynak drukkolt. :-) Az "idegeneket hív magyarok ellen segítségül" stb. azért másképp hangzott ám 83-ban az orosz laktanyák társaságában, mint manapság.

És szerettük azért is, mert létjogosultságra emelte az akkor még a hatalom által kissé lesajnált rockműfajt, különösen Nagy Ferót, akinek a betétdalában a "Nem kell" című Ricse sláger köszönt vissza, ami amúgy nem jelenhetett meg lemezen. Az ember tudta, hogy ja, hát ez a "Nem kell!" Szóval Bródyék felhasználták az akkor nagyon népszerű előadók zenei karakterét és üzenetét is, amivel sokszor kizárólag csak a koncerteken találkozhattak a rajongók, most pedig ott látták a filmen, és ez nagyon ütött.

Azt mondjuk nem értettem, hogy a filmen miért nem lehetett Varga Miki az István, mitől volt jobb arc a teljesen jellegtelen Pelsőczy, vagy miért nem lehetett Sebestyén Márta a Réka. De bármikor szívesen megnézem újra, már csak azért is, mert személyes emlékeket is idéz abból az időből, amikor a Király domb le volt zárva az előadások miatt (minden nap ott sétáltam), a szemközti szobrászműhely portása pedig panaszkodott, hogy a kutyája világgá akar szaladni az esti előadások fülsiketítő zajától :-)

Az Alföldy verziót meg felejtsük el gyorsan.

Szerintem az Artisjus-nak ehhez nincs köze. Amennyire én tudom, az Artisjus egy jogvédő iroda, ahol be lehet jegyeztetni műveket, találmányokat, logókat, meg mindenfélét, hogy jogvédett legyen, de felhasználás esetén a jogtulajdonossal kell tárgyalni, nem a jogvédő irodával.
Egy filmnek rendszerint a forgalmazó a jogtulajdonosa, tőle kell kölcsönözni vetítésre, gondolom, tőle kell engedélyt is kérni a felhasználásra. Ha pl. egy tévéműsor egy másik médiaanyagot játszik be, a bejátszott anyag forgalmazóját szokták odaírni, hogy annak az engedélyével.
Nem hinném, hogy ez változott volna, de meg lehet kérdezni az Artisjusnál, ha netán már elavultak az értesüléseim.

Szerintem a film forgalmazóját vagy a jogtulajdonosát kell megkeresni.
Régen is a forgalmazótól kellett kölcsönözni a filmet vetítésre, nem hinném, hogy ez változott.

Egy film, pláne ha társadalomkritikát is megfogalmaz, mint pl. ez is, nem véletlenül készül éppen abban a korban, amikor készül. Nyilván teljesen mást mond a kora nézőinek, mint azoknak, akik 30-40 évvel később látják. Így van ez ezzel a filmmel is.
A 70-es években ez a film számunkra arról beszélt, hogy az amerikai melós élete sem fenékig tejfel. Kicsit lerántotta a leplet a kolbászkerítéses nyugati eszményképről.
Az egyik kedvencem belőle az a jellegzetes rész, amikor Zeke (Richard Pryor) ingerülten kifakad, hogy amennyi havi részletet fizet a tévéért, azért éjjel-nappal nézni fogja! :-)
És hát a rablás a szakszervezeti irodában, az se semmi, különösen az az álarc, amivel ha jól emlékszem Smokey álcázza magát, aminek hosszú rugón lóg le a szeme. :-D

Luigi Comencini miatt rákerestem erre a filmjére is, hát ezt se sokan látták ezek szerint, vagy csak nincs vélemény róla.
Pedig Giuliano Gemma és Stefania Sandrelli kettőse igazán emlékezetes belőle, már csak azért is mert Gemmát korábban csak Robin Hoodként, westernhősként, vagy akcióhősként láttuk. Mint egyszerű, szerelmes munkásfiú is tökéletesen meggyőző volt, sőt, talán jobban otthon volt ebben a karakterben, mint az előzőekben, bár ő mindenben hiteles volt. Ebben azonban meg tudta mutatni tehetségét az igazi, mély lélekábrázolásban is, amiben Sandrelli remek partnere volt.
A film maga eléggé nyomasztó hangulatú, hűen tükrözi az olasz külvárosi gyárnegyedek ködös, szürke, kilátástalan világát, amely valósággal rátelepszik a szereplőkre. A filmet kísérő melankólikus dallam ma is fülembe cseng.
Olaszul, angol nyelvű feliratos változatban itt elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=KmNJ2U6xadI