Dangar

Stílusos, humoros, igazán egyedi film, eltalált, vicces karakterekkel (Pasi önmagában megérne egy cikket), de elsőre valamiért mégsem tudott igazán lenyűgözni. Az elején nagyon tetszett, sőt, utánna is (a rozsomákos bunyót konkrétan megkönnyeztem), de az utolsó fél órát (vagyis magát, a "túrát") ötlettelennek, összecsapottnak éreztem. Kb. onnantól a kezdeti, vagány, kreatív humora is átment abszurdba, s ez nálam sokat rontott az összképen.
Így kezdetnek kap egy izmos hármast, de talán majd félévkor mehet még feljebb is. :)

Eddig se tartottam sokra az Oscar-t, de ha azt a minősíthetetlen, nagyarcú ripacskirálynőt a szobor közvetlen közelségébe engedik (pláne, ha a fizikai kontaktus is megvalósul...), a maradék értékét is elveszíti nálam.
Persze mit várok egy olyan bolygón, ahol egy Halle Berry szintű filmipari vicc/katasztrófa is megkaphatta...

Én jennifer lopez filmjeivel szoktam így járni...

korrekció:

*a halott Stan Eddie testében

Bocsi.

Ami tetszett:
- Továbbra is csodás képek, egyszerre harmonikus és hátborzongató (ne kérdezzétek, hogyan sikerült ezt nálam összehozni!) helyszínek, hatásos fények, igényes operatőri munka.
- Ügyes színészi játék (főleg a gyerekektől!), remek casting. A felnőttek többnyire tényleg hasonlítanak gyerekkori "énjükre" - sok "időugrós" filmben hajlamosak félvállról venni ezt.
- Nem tudom, a könyv mennyire érinti ezt, de jó, hogy végre kaptunk valamit a "Pennywise-eredettörténetből", még ha kissé sci-fi jellegű is lett. Az eredeti film - emlékeim szerint - nem nagyon foglalkozott a témával.

Ami nem tetszett:
- Leszögezném, nem vagyok homofób, de a bevezető smacikat eléggé erőltetettnek, szándékos "sokkolásnak" éreztem. A két srác simán sétálhatott volna kéz a kézben is, akkor is leesett volna, hogy melegek, semmi nem indokolta a premier plán csókolózást egy vidámpark közepén, de talán csak én vagyok túlzottan gyanakvó, hogy ebbe is összeesküvést látok. Egyébként sajnáltam őket, a Richie-"csavar" pedig még tetszett is!
- Tudom, ez nem ugyanaz a film, és talán csak a kor teszi, de a Curry-féle klasszikus nyomasztó, depresszív hangulatát számomra nem sikerült áthoznia. Ebben nyilván szerepet játszott a tény, hogy Penny nem kapott valami sok játékidőt, és főleg, hogy...
- ...eltúlozták a komikumot!!! Mármint ahhoz mérten, hogy ennek egy véres, brutális, kőkemény pszicho-horrornak kellene lennie, nem valamiféle hibridnek, ami az ijesztegetés és a nevettetés mezsgyéjén szlalomozik össze-vissza. Egy-egy könnyedebb jelenetben még elment az a pár beszólás, de pl. a 3 ajtós ökörködés egy lagymatag Scooby Doo epizódban is cikis lett volna...
- Hasonló a helyzet a CGI monszterekkel. Ezeknél a "mindjárt téglát sz*rok"-tól egészen a "szétröhögöm magam"-ig terjedt a skála. Egyébként sokszor feleslegesnek is éreztem a digitális beavatkozást. Közhely, de a kevesebb néha több.
- Mike és Bill beállós/hallucinálós sámánkodása meglehetősen offplace-jellegűre sikeredett.
- Ha már Bill: az, hogy a fickó századszorra, felnőttként is beveszi, hogy a 27 éve halott kisöccse - még mindig gyermeki hangon - szólongatja a csatornából,azért már durva...
- A gonosz elpusztítása már az eredeti filmben sem igazán nyerte el a tetszésemet, de ami itt történt, az határozottan kiakasztott! Tehát, a földöntúli, emberfeletti hatalmú, gyilkos démont úgy győzik le, hogy konkrétan halálra dumálják, összetörvén szegénykém önbecsülését...NE MÁÁÁÁÁR!!! Már csak a jó útra térős, összeborulós happy end hiányzott, ahogy Pennywise-t ünnepélyesen bevéve a loser klubba (merthogy veszített - értitek...) csobbannak egyet a bányatóban. Értem én, mit akart közölni a rendező az összefogásról, a hit (nem AZ a hit) erejéről, de ez akkor is Disney szintű volt (és a Disney-vel nincs baj, csak ők általában nem az évtized legbrutálisabb horrorjaként reklámozzák a termékeiket). Esküszöm, annyira nem hittem el a dolgot, hogy végig a karfába kapaszkodva készítettem magam egy csavarra, ahogy Penny hirtelen röhög egy nagyot ("Tényleg azt hittétek, hogy ilyen könnyű lesz???"), aztán újraéledve - mondjuk a halott Stan testében, vagy akármi - nekiáll egy igazi, epic bossfight-nak, aminek a végén az indiánok üstjében végzi (amíg 27 év múlva ki nem engedi valaki egy 3-4. részre...vagy inkább ne?)...de sajnos semmi ilyen nem történt...

Összességében elég jó film lett mindkét fejezet, megérte az újraalkotást. Személy szerint nem sajnálom a rááldozott pénzt és időt, de azért lett volna még mit kovácsolgatni a pengéjén.

Mint első kommentelő, abszolút építő jelleggel javasolnám, hogy vegyük fel a műfajbesorolások közé a "vígjáték"-ot. De tényleg, határozottan érződik, hogy a rendező egy vicces, komikus filmet akart összehozni a játékterembe járó srácoknak. A DD bizony egy könnyed hangulatú kis "kilencvenes" tinimozi, zéró komolysággal, B-filmes túlzásokkal - vagyis tagadhatatlanul gagyi, de minden megvan benne, ami egy korabeli kölyköt jól elszórakoztatott.
Bajban is vagyok vele, mert a hármashoz túlzottan is komolytalan (hovatovább gyermeteg) az egész megvalósítás, viszont rossz filmnek még mai szemmel is csak erős lelkiismeret-furdalás terhe mellett mondanám. Ha 25 évvel ezelőtt látom először (amikor még nagyban toltam a Double Dragon játékokat), mára biztosan a szívemhez nőtt volna.
A szereplőválasztás elég jó, a két srác jó csapatot alkot (bár hasonlíthatnának jobban is egymásra, ha már elvileg ikertesók), viccesek, láthatóan élvezték a forgatást. A korbácsos szőke igazi irodista álca mögé bújt femme fatale, Robert "T1000" Patrick a radikális sérójával pedig valami halálosan zorall főmufti (bármelyik James Bond film megirigyelhetné!). Egyébként meg: a romba dőlt, félig víz alatt lévő Los Angeles-ben túristahajók járkálnak, a Lee tesók kiszuperált autóját egy BEÉPÍTETT, vegyestüzelésű KAZÁN hajtja, míg a helyi TV-ben maga Andy Dick az időjárás-jelentő!

I love the 90s!!! :D

Az II.

Ciki, ha egy sincs? :)

Magyar változatról (szinkronról) tudtok esetleg?

Gyanítom francia, de sajnos pontosan nem tudom. Én magyar szinkronnal néztem. :)