offerus

Tapasztalat: 300 film
Kompetencia: 1 film
Súly: 325
Regisztráció: 2016. november 30. (1 év, 7 hónap)
Kedvencnek jelölték: 0 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1964
Lakhely: Budapest

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Tokyo-Ga
 
4 2018-07-15 3,5
(15)
Les dames du Bois de Boulogne
A Bois de Boulogne hölgyei
4 2018-07-14 4,1
(18)
Shatranj Ke Khilari
The Chess Players
5 2018-07-13 ?
(3)
Agantuk
A látogató
5 2018-07-11 ?
(3)
Lancelot du Lac
Lancelot, a Tó lovagja
4 2018-07-10 4,3
(19)
Teorema
Teoréma
5 2018-06-26 3,9
(91)
Á bout de souffle
Kifulladásig
4 2018-06-24 4,2
(394)
Pride
Büszkeség és bányászélet
4 2018-06-19 3,9
(167)
Oldeuboi
Oldboy
5 2018-06-12 4,4
(1053)
Az én XX. századom
 
5 2018-06-08 3,8
(121)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2018-05-26 20:36:57 Shirin (2008) offerus (5) #1

Abbas Kiarostami filmjeire Vincze Teréz írása hívta fel a figyelmemet (Az elrejtve megmutatás művészete – Filmvilág 2016/9) és csinált egyúttal kedvet is hozzájuk. Az írás egyfajta nekrológként is felfogható, Kiarostami, az iráni új hullám vezéralakja 2016 júliusában hunyt el Párizsban. Filmjeiben gyakran alkalmazta az „elrejtve megmutatás” technikáját, a szereplők, események egy része szándékosan nem látható az elkészült filmen. Ahogy ő maga nyilatkozta: „Olyan típusú filmeket szeretnék csinálni, amelyek úgy mutatnak meg valamit, hogy nem mutatnak meg”. Számított a nézők aktív részvételére filmjei befejezésében, értelmezésében. A Shirin c. filmje ebből a szempontból a koncepció totális megvalósítása. Mi, a nézők egy ma is népszerű 12. századi romantikus dráma (az ötezer éves perzsa kultúrában a darab nem számít túl réginek) jeleneteit halljuk, a történéseket magunknak el elképzelni, mint amikor mesét hallgatunk. Amit látunk, az a mozi közönségének arcain elidőző kamera közeli képei. Többségében nők – iráni színésznők – arcai, ahogy nagy átéléssel nézik a filmet. Néhány férfi is felbukkan, mint pl. a talán legismertebb Kiarostami film, a Cseresznye íze főszereplője. Az európai nézőnek az alkotás könnyen tűnhet egy távoli, egzotikus világból érkező híradásnak. Amikor a kamera a nézők között egyszer csak Juliette Binoche arcára vált, az alkotás hirtelen univerzálissá válik.

Az már csak a werkfilmből derül ki (a Brit filmintézet által kiadott dvd egyik extrája), hogy a filmen nem egy mozifilm nézőit látjuk, hanem a rendező lakásában, egy kisebb helységben összehívott színészek a rendező instrukciói alapján különböző érzelmeket játszanak el, vagy csak spontán reagálnak, pl. összerezzennek egy szándékosan ledobott fémtárgy zajára. Nem tudnak róla, hogy a felvett jelenetekből mi készül. A kör itt bezárul. Mi, a film nézői nem látjuk a történetet, ami a film szereplői, a nézőként megmutatott színészek számára sem létezik. Mi azonban hallva a hangokat és látva az arcokat el tudjuk képzelni és át tudjuk élni a történetet. Kell ennél több?

2018-03-04 19:09:45 Nora inu (1949) / Veszett kutya offerus (5) #6

Kurosawa így ír a forgatással kapcsolatos emlékeiről az önéletrajzi könyvében:
„Bármilyen mércével mérve a film készítése kiemelkedően jól haladt és a tervezett határidő előtt fejeztük be. A forgatás kiváló üteme és a stábban a közös munka kapcsán kialakult jó hangulat érezhető a kész filmben. ... Mindaz az öröm, amit a film készítése során megtapasztaltunk, ma már távoli álomnak látszik. A filmek, amelyeket a közönség igazán élvez, azok, amelyek a készítés során is örömet okoztak. Ugyanakkor a munkával kapcsolatban érzett öröm nem érhető el anélkül, hogy tudnád, hogy minden erődet, a tudásod legjavát beleadtad, hogy a mű megszülethessen. A film, amelyik ebben a szellemben készült, megmutatja, hogy mi rejlik a résztvevők szívében.”

Sziasztok! Kérdésem, hogy lehet-e a fórum szövegében keresni (anélkül, hogy az összes oldalt átlapoznám)?

Összes komment...