offerus

Tapasztalat: 979 film
Kompetencia: 6 film
Súly: 1129
Regisztráció: 2016. november 30. (4 év, 7 hónap)
Kedvencnek jelölték: 24 user

Bemutatkozás

"Mindegy mit mondunk magunkról az számít mit mond rólunk a KT"

Profil a rendelkezésre álló adatok alapján:

Saját bevallása szerint férfi, született 1964-ben, lakik Budapesten. 2016 decembere óta rendszeres látogatója az oldalnak. Kb. évi 150-200 filmet osztályoz. Egy bejegyzésben utalt rá, hogy a rendszeres filmnézést 2012 körül kezdte. Ezt a sebességet feltételezve jelenleg kb. 1200-1300 filmnél járhat. A taggá válása előtti filmeket jellemzően nem osztályozza. Érdeklődése sokrétű, bár úgy tűnik, hogy jobban szereti a szerzői filmeket, mint a közönségfilmeket (saját szóhasználatában bekapcsolódós, illetve kikapcsolódós filmek). Eddigi tagsága nagy részében hallgatott, csak osztályzataiból lehetett tudni, hogy létezik (a törzstagságot így is kiérdemelte). 2019 júliusa óta írogat is, értékeli egy-egy filmjét. Ezt mintha kísérletnek szánná. A kommentelés szabályait betartja, de a kereteit igyekszik tágítani. Sejthető, hogy az imdb-n szocializálódott, az oldalra való hivatkozások, a kommentek ott szokásos hosszúsága erre utalnak. Igyekszik a kommentjeit személyessé tenni, de hasznosnak gondolt külső információkat is szeret beilleszteni (ezeknek a forrására korrekten hivatkozik). A korszakokat tekintve horizontja a filmművészet bő évszázados története. Ízlésében még az európai filmek dominálnak, második helyen az amerikai kontinens filmjei, de egyre több keleti film kerül érdeklődése fókuszába. Osztályzatai valamivel engedékenyebbek a KT átlagánál. Inkább kedvet szeret csinálni másoknak a neki tetsző filmekhez, mint elvenni a kedvet a neki nem tetszőktől. Ha hozzászól az oldal működéséhez, azt igyekszik konstruktívan tenni. A filmek forrásait illetően a régi iskolát követi: lemezeket gyűjt (emiatt valószínűleg nem is nagyon engedheti meg, hogy neki nem tetsző filmek kerüljenek a gyűjteményébe, a beszerzés, szállítás, tárolás nem olcsó). Néha így is sikerül mellényúlnia. Offline filmes irodalmat is olvas. Anyanyelvén kívül ért még angolul. Nem szakmabeli, a lelkes amatőrök közé tartozik. Ez meglátszik időnként a filmes szakkifejezések bizonytalan használatában. Alapvetően ártalmatlan.

Jelentés lezárva 2019.10.12.

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1964
Lakhely: Budapest

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Last Black Man in San Francisco
 
4 2021-07-25 3,8
(13)
To Kill a Mockingbird
Ne bántsátok a feketerigót!
5 2021-07-24 4,3
(397)
Korotkije vsztrecsi
Rövid találkozások
5 2021-07-23 ?
(7)
Moszkva szlezam nye verit
Moszkva nem hisz a könnyeknek
5 2021-07-22 4,2
(44)
Stories We Tell
Apáim története
4 2021-07-21 4,0
(76)
My Life Without Me
Az élet nélkülem
5 2021-07-20 4,1
(356)
Yumurta
Jumurta
4 2021-07-18 3,7
(23)
Süt
A tejesember
4 2021-07-17 3,9
(13)
Bal
Méz
4 2021-07-16 3,7
(24)
Chacun son cinéma ou Ce petit coup au coeur quand la lumière s'éteint et que le film commence
Mindenkinek a maga mozija avagy ami felvillanyoz, amikor kialszanak a fények és elkezdődik a film
4 2021-07-13 3,4
(69)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Egyértelműen, ma is segítik. A munkámban a korlátozott szakmai angolt, utazások során a turista angolt használom, mindkettőt jellemzően nem anyanyelvi beszélgetőpartnerekkel. A filmekkel viszont kitágul a világ, bejön sokfajta stílus és nyelvi lelemény. Ha mód van rá, eredeti hanggal nézem a filmeket. Mindig kéznél van a telefon, hogy legalább az ismeretlen kulcsszavakat lefordítsam és betegyem a szógyűjteményembe.

Én is kétszer néztem meg egymás után :)

előzmény: Ugor (#21)

Életigenlés a halál árnyékában (Kire tartozik a halálom?)

Az előző két komment is jól mutatja, mennyire megosztó film ez. Megérteni vélem a különböző álláspontokat. Nem egy tipikus történet. És nem is elsősorban a főszereplő fiatalkori halála miatt, hanem ahogy a helyzetére reagál. Az a tudatosság, ahogy a helyzetével szembenéz, az ritka. Nem csak a saját sorsát veszi kezébe, de sorsrendezőjévé válik azoknak, akik erre helyzetük alapján, vagy eleve kevésbé képesek. A közeli halál tudatában Ann a film huszonötödik percében leírja, hogy mi az a tíz dolog, amelyet még meg akar tenni hátralévő életében (a részletek elolvashatók az idézetek fülön). A vállalások kb. fele olyan, amire neki van szüksége, egyfajta pótlás, bakancslista, nevezzük, ahogy akarjuk. A másik fele viszont másokról szól. Jó arány. És azt is mutatja, hogy van kiért tenni, ami nélkül talán az első feléhez sem lenne meg az erő. A film hátralévő kb. nyolcvan percében pedig módszeresen megvalósítja a leírtakat. A kritikák egy része azt rója fel Ann-nek, hogy joga van-e eltitkolni a halálát a világ (beleértve a közvetlen hozzátartozóit) elől? Nem fosztja-e meg önző módon a többieket a segítő rész-vételtől, a búcsútól a még hátralévő időben? De kérdezem, mit tudnának tenni a gyerekek, a tesze-tosza férj, a börtönben lévő apa, a megkeseredett anya, amikor már az orvostudomány sem tud semmit? Itt az egyedüli ép (és felnőtt) a halálraítélt.

Kedvenc kritikusom, Roger Ebert kegyetlen egocentrikusnak, szégyentelennek nevezi a hősnőt. Markáns véleményéhez következetes marad, a kritika megírása után kb. tíz évvel később gégerák miatt bekövetkező halála előtti időszakot nagy nyilvánosság övezte, film is készült róla. Az ő választása is érthető: hosszú és teljes életet élt, világszerte elismerték. A jelen film főhőse viszont ismeretlenként élt a hátsó udvarban (a film egyik erőssége ennek a mai proletár miliőnek a bemutatása), aki az utolsó időszakban hozott döntései miatt lett mégis Valaki.

Nehéz nem észrevenni, hogy ez a film a szeretet különféle megnyilvánulási formáiról szól. A gyerekek, a házastárs, a szülők, a barát iránti szeretetről, az önmaga iránti szeretetről (fontos!) - és igen, a szenvedélyes szerelemről is. Ez utóbbit megint sokan nem tudják megbocsátani egy láthatóan boldog családban élő nőnek. Pedig vegyük észre, hogy a listán nem az szerepel, hogy még egyszer beleszeressen valakibe, hanem hogy elérje, hogy valaki belé szeressen. A 23 éves nő, aki 17 évesen ment hozzá az első férfihez, szeretne még egyszer Nő lenni. Megértem.

Dramaturgiai szempontból is jobb, hogy Ann állapotáról az orvosán kívül nem tudott más, nehéz lett volna az érzelgőssé válást elkerülni. Az is jó választás volt, hogy a végstádiumot nem mutatta a film. Sarah Polley felsőkategóriás játékát többen szóvá tették, de kivétel nélkül mindegyik szereplő jól teljesített a kisebb szerepekben is.

Az üvegpoharak visszatérő zenéjét nem sikerült megfejtenem. De stílusában illett a filmhez, légies volt…

A film jelenleg megtekinthető itt (angol felirat)

Az én lemezemre 32 filmecske került (a Coen testvérek és David Lynch maradtak ki). A témafelvetés jó, a megvalósítás a nagy nevek ellenére vegyes. Azért néhány esetben kiderül, hogy három perc alatt is lehet hangulatot teremteni, egy ötletet, vagy akár egy történetet jól előadni. A 4-es (3,7-es) átlagom így jött ki:

Raymond Depardon - Cinéma d'Eté: 3
Takeshi Kitano - Subarashiki kyûjitsu: 4
Theodoros Angelopoulos - Trois Minutes: 4
Andrey Konchalovskiy - Dans le Noir: 3
Nanni Moretti - Diaro di uno Spettatore: 3
Hsiao-Hsien Hou - The Electric Princess Picture House: 3
Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne - Dans l'Obscurité: 5
Alejandro G. Iñárritu - Anna: 4
Yimou Zhang - En Regardant le Film: 5
Amos Gitai - Le Dibbouk de Haifa: 3
Jane Campion - The Lady Bug: 3
Atom Egoyan - Artaud Double Bill: 4
Aki Kaurismäki - La Fonderie: 3
Olivier Assayas - Recrudescence: 3
Youssef Chahine - 47 Ans Après: 3
Ming-liang Tsai - It's a Dream: 3
Lars von Trier - Occupations: 2
Raoul Ruiz - Le Don: 3
Claude Lelouch - Cinéma de Boulevard: 5
Gus Van Sant - First Kiss: 4
Roman Polanski - Cinéma Erotique: 4
Michael Cimino - No Translation Needed: 3
David Cronenberg - At the Suicide of the Last Jew in the World in the Last Cinema in the World: 2
Kar-Wai Wong - I Travelled 9000 km To Give It To You: 3
Bille August - The Last Dating Show: 5
Abbas Kiarostami - Where is my Romeo?: 5
Elia Suleiman - Irtebak: 5
Manoel de Oliveira - Rencontre Unique: 5
Walter Salles - A 8 944 km de Cannes: 4
Wim Wenders - War in Peace: 4
Kaige Chen - Zhanxiou Village: 5
Ken Loach - Happy Ending: 4

Sok a filmtörténeti utalás, egy részüket biztos észre sem vettem. Rövidfilmek kedvelőinek ajánlott, még ha az összes megtekintése itt csak egy tapasztalatot is ér...

És igen, jobb részletekben bekebelezni, mint egyszerre.

Jelenleg magyar felirattal itt.

2021-07-07 16:09:27 [Általános fórum] offerus #9268

Lehet, hogy régimódi vagyok, de autós üldözésben nekem még mindig ez az 1973-as szovjet-olasz koprodukció a műfaj netovábbja. Üldözési jelenet itt (33:25-45:10)

előzmény: Ágó (#9266)

2021-07-07 15:48:39 Hakuchi (1951) / A félkegyelmű offerus (5) #3

Időközben ugyan több magyar feliratos változat is felkerült a netre (videa, ok.ru), de úgy látom, hogy a feliratok mindegyik esetben zavaróan elcsúsznak a szöveghez képest. Aki a mai nap filmjét meg szeretné nézni, annak továbbra is az angol feliratos változatot javaslom.

előzmény: offerus (#2)

Hát akkor legyen egy névvel is: Ricsi, A torinói lóból.

előzmény: Ugor (#12)

A 80 huszár lovai. „Kevés történelmi film képes arra, hogy a lovak szenvedésén keresztül átadja egy nemzet szenvedését… Feledhetetlen képsorokban látjuk a lovak küzdelmét a Kárpátok rögös útjain. Szenvedésük szimbolikussá válik, a katonák lelkében zajló érzelmek viharait tükrözik. Leginkább a lovak szeme feledhetetlen. A ló ugyanis menekül, ha baj van, ilyen a természete, ám ebben az esetben nem teheti, küzdeniük kell, akárcsak a magyar huszároknak, még akkor is, ha kevés a remény és közeli a halál.”

A kommentfolyamot ezután olvasók kedvéért: most, hogy frissítve lett a tartalomleírás (köszönet critixxnek!), a #6 kommentben szóvátett hibák már nem aktuálisak.

2021-05-31 16:12:57 Ordet (1943) / Ige offerus (5) #3

„A dogma értelmetlen hit nélkül, de a hitnek nincs szüksége a dogmára” (Roger Ebert)

„A hit nem élhet ellenállás nélkül” (Kaj Munk)

Egymás után néztem meg a dráma feldolgozásának 1943-as svéd változatát, a kistestvért, ha az (el)ismertséget nézzük, (de a nagyobbikat, ha az életkort) és az 1955-ös dán változatot. A drámát utólag olvastam el. Mivel az 1943-as film a kevésbé ismert, ide írok. Mindkét film a főcímben említi meg a dráma szerzőjét, Kaj Munk-ot. A dán változat meglepő módon nem is tartalmaz ennél többet sem az elején, sem a végén. Érdekelni kezdett, hogy ki ez az ember, akinek az alkotásához mindkét rendező kor- és nagyjából szöveghű, de mindenképpen lényeghű módon ragaszkodott. Amit megtudtam: egyrészt evangélikus lelkész volt Dániában, aki a szolgálatát egy kis faluban végezte 1924-től az 1941-ben bekövetkezett haláláig. Másrészt drámaíró és költő, korának egyik legnépszerűbb dán színpadi szerzője. Harmadrészt újságíró, éles szemű hírnöke, majd bírálója az Európát újra háborúba sodró törekvéseknek, szókimondó kritikusa a Dániát is megszálló hitleri rezsimnek. Ez lett a veszte is, 1944 januárban a Gestapo elhurcolta, már csak a holttestét találták meg. Mártírként vált nemzeti hőssé. Több embernek való feladatot végzett el nem túl hosszú élete alatt. Különösen népszerű volt a fiatalok és a parasztság körében.

A filmekről nehéz megrendülés nélkül megszólalni. A hit kérdése áll a középpontban, ez a törékeny, rejtélyes jelenség, amelynek művészi ábrázolása a legnehezebb feladatok egyike. Nem sokan próbálkoztak vele, még kevesebbeknek sikerült. Egy generációval később pl. Tarkovszkijnak igen, de már egy modernebb formában. Itt az ábrázolás módja még hagyományos, a háttérben az intézményesült hit, a vallás jelenik meg, és ha szabad így mondani, ennek az emberi természetből adódó velejárói. A két főszereplő család a korabeli vallási megújulási mozgalmak két ellentétes irányát képviseli, miközben mindennapjaikban mintha elveszne a lényeg. Szimptomatikus, hogy a jómódú családfő egyik fia hitevesztett lett, a másik az ’ellentáborból’ választana párt - vagyis hát inkább az a szimptomatikus hogy ez micsoda ellenállást vált ki mindkét oldalon -, a harmadik megőrült… A nők inkább áldozatai, illetve passzív szereplői a férfiak dominálta világnak. Igazán csak a hiányuk tűnik fel, de az nagyon. És sokatmondó az is, hogy a valódi – a csodákra képes – hitet az őrült (?) hordozza, bár a legfontosabb pillanatban még neki is a gyermek segítségére van szüksége.

A két film megvalósításának minősége számomra szinte egyenrangú. A karakterek temperamentuma más, a lényeget nem zavaró hangsúlyeltolódások, kiemelések, elhagyások vannak az eredeti szöveghez, illetve egymáshoz képest. Mindkét esetben különleges hangulatú a fényképezés, jó a színészválasztás és a színészi játék, egy-egy kisebbfajta csoda jött létre a filmvásznon.

Gustaf Molander az írott műhöz méltó filmet hozott létre akkor, amikor az alkotó hazájában erre nem volt lehetőség.

Dreyer filmje méltó módon támasztotta fel Kaj Munk emlékét.

Összes komment...