offerus

Tapasztalat: 940 film
Kompetencia: 9 film
Súly: 1165
Regisztráció: 2016. november 30. (4 év, 5 hónap)
Kedvencnek jelölték: 22 user

Bemutatkozás

"Mindegy mit mondunk magunkról az számít mit mond rólunk a KT"

Profil a rendelkezésre álló adatok alapján:

Saját bevallása szerint férfi, született 1964-ben, lakik Budapesten. 2016 decembere óta rendszeres látogatója az oldalnak. Kb. évi 150-200 filmet osztályoz. Egy bejegyzésben utalt rá, hogy a rendszeres filmnézést 2012 körül kezdte. Ezt a sebességet feltételezve jelenleg kb. 1200-1300 filmnél járhat. A taggá válása előtti filmeket jellemzően nem osztályozza. Érdeklődése sokrétű, bár úgy tűnik, hogy jobban szereti a szerzői filmeket, mint a közönségfilmeket (saját szóhasználatában bekapcsolódós, illetve kikapcsolódós filmek). Eddigi tagsága nagy részében hallgatott, csak osztályzataiból lehetett tudni, hogy létezik (a törzstagságot így is kiérdemelte). 2019 júliusa óta írogat is, értékeli egy-egy filmjét. Ezt mintha kísérletnek szánná. A kommentelés szabályait betartja, de a kereteit igyekszik tágítani. Sejthető, hogy az imdb-n szocializálódott, az oldalra való hivatkozások, a kommentek ott szokásos hosszúsága erre utalnak. Igyekszik a kommentjeit személyessé tenni, de hasznosnak gondolt külső információkat is szeret beilleszteni (ezeknek a forrására korrekten hivatkozik). A korszakokat tekintve horizontja a filmművészet bő évszázados története. Ízlésében még az európai filmek dominálnak, második helyen az amerikai kontinens filmjei, de egyre több keleti film kerül érdeklődése fókuszába. Osztályzatai valamivel engedékenyebbek a KT átlagánál. Inkább kedvet szeret csinálni másoknak a neki tetsző filmekhez, mint elvenni a kedvet a neki nem tetszőktől. Ha hozzászól az oldal működéséhez, azt igyekszik konstruktívan tenni. A filmek forrásait illetően a régi iskolát követi: lemezeket gyűjt (emiatt valószínűleg nem is nagyon engedheti meg, hogy neki nem tetsző filmek kerüljenek a gyűjteményébe, a beszerzés, szállítás, tárolás nem olcsó). Néha így is sikerül mellényúlnia. Offline filmes irodalmat is olvas. Anyanyelvén kívül ért még angolul. Nem szakmabeli, a lelkes amatőrök közé tartozik. Ez meglátszik időnként a filmes szakkifejezések bizonytalan használatában. Alapvetően ártalmatlan.

Jelentés lezárva 2019.10.12.

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1964
Lakhely: Budapest

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Your Day
 
4 2021-05-12 ?
(5)
Occident
Nyugat
4 2021-05-10 4,2
(14)
Der siebente Kontinent
A hetedik kontinens
3 2021-05-07 4,2
(134)
71 Fragmente einer Chronologie des Zufalls
71 töredék a véletlen kronológiájából
4 2021-05-05 3,8
(23)
Édesanyám
 
5 2021-05-02 4,1
(14)
Guess Who's Coming to Dinner
Találd ki, ki jön vacsorára!
4 2021-04-27 4,4
(136)
La nuit des rois
Az éjszaka meséi
4 2021-04-26 ?
(2)
Déryné, hol van?
 
5 2021-04-24 3,8
(33)
Gadajace glowy
Beszélő fejek
5 2021-04-23 4,4
(12)
The Gatekeepers
The Gatekeepers - A Sin Bet titkai
4 2021-04-22 ?
(6)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2021-05-12 14:32:43 Your Day (2017) offerus (4) #3

Az egyik kommentelő írta a YT-on, hogy a fürdős jelenet után várta a szerelmeskedést. Azután rájött, hogy lényegében az egész film erről szól. Ugyan a váratlan fordulat miatt lett felkapott (nekem azért hiányzott egy utalás a miértre), de ettől a bensőséges kapcsolat-ábrázolástól lett jó film.

Sziasztok,

A mai nap filmjét össze lehetne kapcsolni ezzel, meg ezzel?

Köszönöm!

2021-05-02 07:39:04 [In Memoriam...] offerus #2869

Ma 100 éve született Satyajit Ray indiai (bengáli) filmrendező, dokumentumfilmes, író, forgatókönyvíró, zeneszerző, illusztrátor, kiadó. Nálunk alig ismerik. Ez nem annyira a filmkedvelők, mint inkább a terjesztés mulasztása. Úgy tudom, moziban, tv-ben nem játszották, lemezen nem adták ki a filmjeit, csak alkalmi vetítések voltak. Tájékozatlanság, pénzhiány, nyelvtudás hiánya? - nem tudom. Filmjei olyanok, amelyek kiállták volna a korabeli cenzúra próbáját. Még egzotikusnak se nevezném a művek többségét. Nyilván az ottani környezetbe ágyazottak, de ahogy minden nagy művész, úgy Ray is az általános emberit mutatja meg a korhoz és helyhez kötött történeteiben. Ha egy szóval szeretném jellemezni: humanista volt. Ha hazai párhuzamot keresek, Fábri Zoltán jut eszembe. Nem csak kortársak voltak, de a habitusuk, elkötelezettségük, kitartásuk, többféle művészeti ág iránti kötődésük is hasonlóvá teszi őket. Satyajit Ray közel négy évtizedes filmes pályafutása alatt (1955-1991) többek között készített 30 játékfilmet, ezek imdb értékeléseinek összesített átlaga jelenleg 8.1. Nem tudok rendezőről, akinek ekkora termés mellett ezt sikerült volna túlszárnyalnia. Élete végéig alkotott, a vége felé már súlyos betegen. Martin Scorsese közreműködésével kapta meg az akadémiai életműdíjat néhány héttel a halála előtt (A díjat Audrey Hepburn adta át, köszöntő és a válasz itt).

A műveit részletesen nem idézem, annyit emelnék csak ki, hogy átfogóan foglalkozott korának jelenségeivel, legyen szó a szegénységről, gyermekkorról, felnövéstörténetről (Apu trilógia, Teen Kanya), a hitről és a hiszékenységről (Devi, Mahapurush), a nők helyzetéről (Mahanagar), a múltba leragadtságról (Zeneszalon, Sakkjátékosok), a nagyvárosról és a vidékről - a modernizálódó országról (Kalkutta trilógia), a háborúról és a nagy bengáli éhínségről (Ashani Sanket), a művészi individualitásról (Nayak), fiatalokról (Pratidwandi, Aranyer Din Ratri), a középosztályról (Kanchenjungha), a korrupcióról (Ganashatru) és természetesen a szerelemről (Charulata, Ghare Baire, Kapurush), de készített nagysikerű gyerekfilmeket és krimiket is.

Befejezésként álljon itt, amit Kurosawa mondott vele kapcsolatban: „Aki nem látta Ray filmjeit, az úgy él a világban, mint aki nem látja a Napot vagy a Holdat.”

Filmajánlóként pedig a legismertebb ’bolygó együttállást’ (Apu trilógia) hozom ide, amely immár magyar felirattal is megtekinthető: Az út éneke, A legyőzhetetlen, Apu világa

2021-04-27 14:06:46 Nomadland (2020) / A nomádok földje offerus (5) #19

Érdekes, hogy Chloé Zhao a díjátadó kapcsán Herzogot is megemlítette („ha el vagyok veszve, arra gondolok, hogy mit tenne Werner Herzog”). 44 évvel korábban Herzog készített örökbecsű drámát a kényszerű nomádokról, a meg nem valósuló amerikai álomról (Bruno vándorlásai).

Ehhez a filmhez javaslom magyar címnek: Az éjszaka meséi

Leírásnak pedig:
Philippe Lacôte elefántcsontparti hősei fekete afrikai férfiak – egyetlen kivétellel, akit Leos Carax mágikus színésze, Denis Lavant játszik. A helyszín komor, kegyetlen börtön, valahol a világ végén, az őserdő mélyén. Az első percekben érteni véljük, miről lesz szó – ám tévedünk. Rokonszenves fiatal rab érkezik a kemény fegyintézetbe, amelynek élén nagy hatalmú bűnöző és szolgaserege áll. A véres telihold éjszakáján új elbeszélő lép az előző helyébe, a Főnök a frissen érkezett ifjút szemeli ki – neki mesélnie kell, az életért, akárcsak az Ezeregyéjszaka, a Canterbury mesék vagy a Dekameron hőseinek. Az ismerősnek induló sztori aztán meglepő fordulatot vesz.

Köszönöm!

2021-04-25 18:35:26 [Általános fórum] offerus #9150

Elkezdődtek az idei Frankofón Filmnapok. Május 2-ig 8 játékfilm tekinthetó meg online, 790 Ft-os áron, magyar felirattal.

2021-04-25 08:07:14 Nomadland (2020) / A nomádok földje offerus (5) #17

Nincs háza, de nem hajléktalan

Meglepő volt ez a sok díj és jelölés (most éppen 227 és 135 az imdb szerint). Ebből a 6 Oscar jelölés sorsát hamarosan megtudjuk. Nem mintha nem érdemelné meg a díjesőt. Kicsit utánanézve a részleteknek Ágóval annyiban vitatkoznék („a világ idei díjtermésének felét már most elvitte”), hogy a díjak túlnyomórészt Amerikából jöttek, a jelentősebbek – a velencei Arany Oroszlánt kivéve – mindenképpen. Nagyon sok fesztiválon bemutatták eddig szerte a világban, de legtöbbször a jelölésig sem jutott. Ez egy ízig-vérig amerikai film, egy olyan természeti-kulturális közegbe ágyazva, amely máshol nem igazán van meg. A földrajzi tágasság mellett a vándorlásnak-táborozásnak nagy hagyománya van, amelyet nem csak ’főhivatásként’ lehet űzni - ebben az esetben valóban szubkultúra, vagy kényszerűség. Az amerikai ’camp culture’ fogalom, amelynek komoly infrastruktúrája van, a motorizációról és az olcsó üzemanyagról nem is beszélve, a ’letelepedettek’ is gyakran űzik. De itt jobban megvan a lehetőség arra, hogy ha valaki elveszti a munkáját és a házát, akkor ne a teljes lecsúszással kelljen rögtön szembenéznie, hanem választhasson egy köztes életmódot. (A minap láttam egy magyar filmet, ahol a falu elnéptelenedése alkoholizmushoz, öngyilkossághoz vezetett.)

Valószínűleg azért nem ilyen szép ez a világ Amerikában sem (olvashatók ilyen irányú berzenkedések), de szerintem nem is a dokumentarista ábrázolás volt a film célja. Hanem hogy apró, szép gesztusokon keresztül mutasson meg egy létező hagyományt és beszéljen a kapcsolatok szükségességéről, a szolidaritásról. Beletalált. Nem tudom, Francis McDormand milyen közegből jött, de olyan természetesen illett bele ebbe a világba, mintha mindig is itt élt volna. (Ezt ifj. Ó. Posszum lejjebb sokkal szebben kifejtette). De erre utal az is, amit több helyen olvastam (itt az érdekességek között szerepel), hogy a valódi nomádok egy része is közülük valóként fogadta el őt, nem tudták, hogy ’civilben’ színész. Egy kivételes színész, szó szerint hiteles mellékszereplőkkel, kevés történet, annál több hangulat. A megfelelő pillanatban nézd meg.

A bejárt út térképen itt látható, a helyszínhez, forgatáshoz kapcsolódó érdekességekkel kiegészítve (angolul). A film pedig egyelőre itt (magyar felirattal).

Sziasztok, ezeket is össze lehetne kapcsolni?

Ordet / Ige (1943) és
Ordet / Ige (1955)

Mindkettő Kaj Munk drámájának adaptációja.

Köszönöm!

Tiziano Terzani különös élete

Ez a film visszavitt Toszkánába, ahol háromszor jártam életemben és mindegyik nagyon szép út volt. Újra láttam Bruno Ganz-ot, akit szintén szeretek. (És egy rövid szerep erejéig Osvárt Andrea is feltűnt.) Főleg ezek voltak a pozitívumok. Sokféle életútra való rátekintés és a halál közeli megtapasztalása miatt kritikusabb vagyok a film többi részével. A film valós személy életét idézi fel, ahogy a filmben ábrázolt interjú is megjelent könyv formájában (magyarra is lefordították). Tiziano Terzani bejárta a világot, jókor volt jó helyeken. Az elsők között tudósíthatott távoli világokról, így az olvasói számára is az egzotikum érzetét tudta átadni. Azóta az újdonság ereje rég elmúlt. Az újságírás (és közvetve az újságíró személye is) számomra legtöbbször összekapcsolódik a felületességgel. Ez nem feltétlenül szakmai, vagy emberi hiba, inkább a tevékenység jellegéből következik. Az újságíró ott van a történések közelében, de nincs benne. Így felelőssége sincs (legfeljebb annyiban, hogy mit és hogyan mond róla). A tapasztalatot el tudom fogadni egy ilyen embertől, a bölcselkedést kevésbé. Márpedig ez utóbbiból itt bőven kapunk a nyakunkba. Az újságírásra jellemző módon igencsak felszínesen. Csak csóváltam a fejemet: zen, tibeti buddhizmus, meditáció, a New Age mágnesei szinte mind ott vannak. Bennem még az is felmerült, hogy az utolsó mű is inkább a saját imázsépítés céljából készült és nem a ’tudás’ átadása miatt. Szóval ez a vonulata a filmnek nem vett meg.

Ha már Kelet és a hegyen kell végső nyugalmat találni, akkor nekem sokkal inkább bejött a Narayama balladája (akár az 1958-as, akár az 1983-as változat). Ha pedig olyan filmet keresek, ami a témában az én történetemet dolgozza fel (ritka az ilyen alkotás bárki számára, meg kell becsülni), akkor az a The Father, amelyet a napokban sikerült megnéznem, nem egy könnyed alkotás.

Sziasztok, össze lehetne kapcsolni ezt a két filmet?

Narayama balladája (1958) és
Narayama balladája (1983)

Mindkettő Fukazawa Shichirô regényének adaptációja.

Köszönöm.

Összes komment...