Edwest12

Tapasztalat: 1766 film
Kompetencia: 18 film
Súly: 2216
Regisztráció: 2016. október 28. (3 év)
Kedvencnek jelölték: 4 user

Kedvencek

Rendezők: Brian De Palma, Clint Eastwood, David Lynch, Martin Scorsese
Színészek: Al Pacino, Ethan Hawke, Harry Dean Stanton, Jake Gyllenhaal, Robert De Niro, Sean Penn
Műfajok: dráma, háborús film, horror
Korszakok: '80-as évek, és persze a többi időszak is.

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1982
Lakhely: Pécs

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Scary Stories to Tell in the Dark
Lidérces mesék éjszakája
4 2019-11-11 2,6
(23)
Abominable
Jetikölyök
4 2019-11-10 3,2
(11)
The Rewrite
Hogyan írjunk szerelmet
4 2019-11-07 3,1
(85)
Men in Black: International
Men in Black - Sötét zsaruk a Föld körül
3 2019-11-03 2,6
(112)
Extremely Wicked, Shockingly Evil, and Vile
Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
4 2019-11-02 3,4
(130)
47 Meters Down: Uncaged
 
4 2019-11-02 ?
(7)
Animals Are Beautiful People
Sivatagi show
4 2019-10-29 4,4
(656)
King Kong
 
4 2019-10-25 3,2
(244)
Hell or High Water
A préri urai
5 2019-10-25 4,2
(440)
The Sisters Brothers
Testvérlövészek
4 2019-10-23 3,6
(124)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

A film poszterén lévő madárijesztő a valóságosnál jóval félelmetesebb, sötétebb, talán még azt is mondhatjuk, hogy gótikusabb horrorfilmet ígér. Ennek ellenére nem volt ez rossz. Biztos lesznek, akik meg akarnak kövezni a kijelentésemért, de szerintem aki szerette/szereti a Trick'r Treat című halloweeni antológiát, annak ez is be fog jönni. Oké, az azért jobb. A film legnagyobb hibája szerintem az, ami (majdnem) minden horror antológiának: egy-egy történetre nem jut elég idő. Vannak persze olyan szegmensek, amikben nincs is több annál a 10-15 percnél, amennyit kapnak. A madárijesztős szál viszont mindenképpen hiányt hagy maga után. Klasszul ki lett találva, elnézegettem volna kicsit hosszabb ideig. Simán elbírna egy egész estés horrort, csak írna valaki a s*gge alá valami jó kis forgatókönyvet. A kerettörténet egyszerre ötletes, és végtelenül sablonos. Engem lekötött erre a bő másfél órára, és a nagy elvárások ellenére sem lettem csalódott, ezért adom meg a négy csillagot. Lehet, hogy a három és fél találóbb lenne, de én úgy érzem, aránytalanul le lett húzva.

2019-11-02 10:05:22 47 Meters Down: Uncaged (2019) Edwest12 (4) #1

Nos, aki úgy ülne le a film elé, hogy természetfilmbe oltott horrort fog látni, az inkább bele se kezdjen. Vajon miért vakultak meg a fehér cápák attól, hogy egy barlangban csöveznek jó ideje? Vajon hogy tudtak ekkorára nőni, ha alig van élelem? Bizony, hosszan lehetne erről, és hasonló dolgokról értekezni. Mindenesetre most jól laktak. Mindezek ellenére szerintem egy igazán szórakoztató film, van benne feszültség - bár biztos sokan vannak, akik ezt tagadják. A cápán azért látszik a CGI, de ez engem alapvetően nem zavart. Bevallom, a filmeleji stáblistát látva kicsit izgultam, látva, hogy a színészek közt van egy Stallone (ő amúgy Sylvester lánya), Rhambo meg egy Bassinger. Féltem, hogy egy olyan másik műfajból igazoltak át a színészek, ahol divatosak az ilyen felvett nevek, a színészi kvalitások viszont kevésbé jelentenek elvárást. Persze lehetne sorolni, hogy mit honnan loptak, de annyira nem szokott az ilyesmi érdekelni. A tartalomleírás persze sántít kissé, hiszen nem öt, hanem négy turista van, de kicsire nem adunk. Nekem kifejezetten bejött az a jelenet, mikor a hajó felé igyekezve egyszer csak egy nagy vérfoltban találják magukat, hatalmas cápákkal körülvéve. Ugyanakkor azért fura, hogy míg az áldozatoknak egy pillanat alatt végük lett, addig a két maradék csajt addig csócsálgatják gyengéden, míg ki tudnak szabadulni... A négy csillag talán sok, de úgy vagyok vele, ha valami leköt, és még ha hülyeség is itt-ott, de legalább azt a hülyeséget vállalhatóan tárják elém (értsd: nincsenek suta párbeszédek színészkedni nem tudó egyének szájából), azt én tudom értékelni. Szerintem még újra is fogom majd nézni egyszer.

A rendezőknek a mai pénzvilágban nincs túl sok szavuk sajnos. Itt van pl. Terry Gilliam (akinek a filmjei amúgy hozzám nem állnak közel, de tisztelem a munkásságát) esete, aki valami húsz évig szívott a Don Quijote-val. Talán az olyan végpont közt elhelyezkedő arcok lehetnek kivételek, mint Spielberg vagy James Cameron.

Érdekes lenne tudni (lehet, hogy írták valahol), hogy honnan indult ki ez az egész. Nem gondolom, hogy Scorsese beslattyogott valahova azzal a szándékkal, hogy kinyilatkoztassa a lesújtó véleményét. Biztos vagyok benne, hogy még a Marvel legnagyobb rajongói szerint sem lehet egy lapon említeni ezeket a filmeket Scorsese és Coppola munkásságával. A nyilatkozatokat valószínűleg az az örök ellentét szülte, ami az ún. igényes filmművészet művelői és a populárisabb, könnyebben emészthető, és így népszerűbb filmművészet között feszül. Ők egy korábbi nemzedék képviselői, akik mércéje szerint a Marvel filmek valóban nem értékelhetőek azon kívánalmak szerint, amik szerint ők alkotnak. Viszont fogalmazhattak volna cizelláltabban, elfogadva, hogy a világ változik. Csak mert jelen esetben úgy viselkednek, mint azok a nyugdíjasok, akik leragadtak az abakusznál, és ezért a számítógép az ő szemükben haszontalan szar. (Írom ezt úgy, hogy nevezett úriemberek filmjeit nagyon szeretem, a Marvel filmeknek meg max. a felét, ha láttam.)

Jason Voorheest lehetetlen elpusztítani!

A fenti mondatot nem a leplezetlen rajongásom mondatja velem, hanem a tények: talán ő az a horrorikon, akinek történetét látszólag a legtöbbször próbálták végleg lezárni. Már a negyedik részt "Az utolsó fejezet" (The Final Chapter) címmel látták el a készítők, s a beharangozott szomorú búcsú látszólag be is következik. Az ötödik felvonás pedig csak tovább mélyítette gyászunkat.

A hatodik rész viszont igen határozottan rázza fel a rajongókat. Valószínűleg ez legmegosztóbb epizód mind közül; sokan egyenesen a legjobbnak tartják, mások utálják. Véleményem szerint a sorozat egyik legjobb darabja lett, mely a humort sem nélkülözi (e tekintetben egyedülálló darabja a franchaise-nak), ám mégsem lehet vígjátéknak vagy akár önmaga paródiájának nevezni, még ha talán volt is ilyen szándék a készítőkben. Hogy mégsem válik komolytalanná, abban nagy szerepe van a jól megkreált, kegyetlen gyilkosságoknak vagy az epikus harcban kicsúcsosodó végső harcnak. Jóval a film megtekintése előtt néztem meg annak előzetesét, aminek köszönhetően jókora elvárásokkal ültem le a film elé. Elvárásaimnak pedig képes volt megfelelni. Valahol egyszer olvatam a filmről egy kritikát, amiben azt írták, ez a hatodik rész olyan, mintha a sorozat ivott volna egy kólát, amitől üde és pezsgő lett. Én is valahogy így érzek vele kapcsolatban. Jason többé-kevésbé ugyanolyan, mint az eddigi és későbbi részekben, a cselekmény sem tér le a jól kitaposott ösvényről, a helyszín is ugyanaz... Mégis valahogy frissebb, pergőbb lett az egész. A készítők becsületére válik, hogy képesek voltak szakítani azzal a hagyománnyal, hogy levetessék Jason-nel az ikonikus maszkot. Talán ez az egyetlen olyan rész, amiben nem látszik az arca, csak egyszer, elmosódva az esőfüggönyön keresztül. Ezzel a húzással számomra a figura természetfeletti mivoltát emelik ki, arctalan gyilkológépként megjelenítve őt.

Negatívum is akad azért a filmben. Elsősorban az ötödik részből újrahasznosított temető jelenetet sorolnám ide: még ha a jelenet 100%-osan beleilleszkedett is a filmbe, sőt kifejezetten találóan lett megoldva, az ember valahogy keserű ízt érez miatta. Ugyanakkor ha optimisták akarunk lenni, úgy is felfoghatjuk a dolgot, hogy egy régi álom valósággá vált. :)

Tommy Jarvis immáron harmadik alkalommal főszereplő a filmben, így méltán tekinthetjük őt Jason legnagyobb ellenfelének - már ha létezhet ilyen. Ezzel pedig Tommy odakerül a legnagyobb visszatérők, Nancy Thompson (Rémálom az Elm utcában) és Kirsty Cotton (Hellraiser) mellé, habár őt mindhárom alkalommal más és más játszotta. A történetre nem igazán érdemes sok szót pazarolni: van gyerektábor, parázna fiatalok, egy vaskalapos seriff és annak a csinos lánya, aki a magányos hős küzdelmét kevésbé magányossá teszi.

Talán senki nem veszi zokon, ha azt mondom: a Péntek 13 sorozat minden része ugyanarról szól, változó szereplőgárdával. Hogy mégis mivel képes egy-egy fejezet a többi fölé emelkedni minőségben? Látványos halálnemekkel és megfelelő hangulat megteremtésével. Számomra ez a hatodik rész mindkét szempontból jelesre vizsgázott.

Egy évvel az első rész után megérkezett a The Purge második felvonása. Nem vártak sokat a készítők, elvégre addig kell ütni a vasat, amíg meleg, és ez így van jól. Akik fanyalogva, csalódottan fogadták az első rész végeredményét, joggal remélték, hogy talán ebben a felvonásban majd helyreütik a csorbát. Ez sajnos nemigazán sikerült. Bizonyos hibákat kijavítottak, viszont elkövettek újabb, gyakran nagyon bosszantó hibákat.

Ebben a felvonásban - elvileg - azt nézhetjük meg, hogyan éli túl a megtisztulás éjszakáját a társadalom szegényebbik fele. A valóság az, hogy már megint belemossák a történetbe a gazdagokat, ráadásul nagyon klisés módszerekkel, így a végeredmény minimum felemásra sikeredett. Pedig itt most megmutathatták volna mindazt, amit az első részből is hiányoltunk. Azok számára, akik nem látták még sem az első sem e jelenleg tárgyalt második részt, a megtisztulás éjszakájának lényege, hogy minden év utolsó napján 12 órán keresztül bármilyen bűnt büntetlenül el lehet követni, cserébe a többi 364 és fél napon szinte nem létezik bűnözés.

Mindjárt itt az első kritikai pont: bármilyen bűnt el lehet követni, ehhez képest csak gyilkosságokra koncentrálnak. Szó sincs nemi erőszakról, fosztogatásról, gyújtogatásról sem igazán. S még e gyilkosságok ábrázolása esetén is olyan érzése van a nézőnek, hogy volt egy kiváló ötlet, amit sehogy sem mernek kibontani, megvalósítani, inkább ezerszer lerágott csontokat cibálnak elő. Félnek a valódi társadalom kritikától, így valamiért mindig a "jók" állnak a középpontban. Valamiért mindig hőssé válik az is, aki épp a bűn útjára akar lépni. Ami pedig számomra a legzavaróbb volt, hogy olyan külső mechanizmusokat helyeztek az egész hátterébe, ami a film nagyszerű alapötletét ledegradálja a pénz kérdésére.

Mint horror-rajongó, nem vagyok a nagy nevek és sztárok megszállottja. A műfajban ez szerintem nemigazán kritérium, ami nem egyenlő azzal, hogy ne lenne fontos a jó színészi játék. Mégsem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy míg az első felvonásban volt legalább egy Ethan Hawk-unk és egy Lena Headley-nk, addig itt talán csak Frank Grillo alakít valamit, a többiek inkább az elmegy, vagy egyenesen az idegesítő kategóriát képviselik.

Adott néhány ember, akik véletlenek és persze némi hősiesség folytán összeverődnek, és együtt indulnak, hogy túléljék ezt az éjszakát: a válófélben lévő házaspár, akikről persze tudni lehet, hogy a baj majd újra összekovácsolja őket; a pincérnőként dolgozó anya és talpraesett lánya; végül a titokzatos, felfegyverzett idegen, aki elindul, hogy bosszút álljon, de némi vívódás után megmenti az előbbieket. Rontják az összképet az olyan életszerűtlen jelenetek, minta háztetőről lövöldöző, ordibáló nő, akit a valóságban az elsők között szednének le az arra járók.

Tény, hogy a film végén volt egy momentum, ami talán valóban hatásos volt, ami mögött tényleg valamiféle megtisztulást lehetett érezni, és ami el is gondolkodtatott. Ám ez a pár perc nem elég ahhoz, hogy pozitívan értékeljem a filmet, bár kétségtelenül javít a megítélésén.

2019-10-22 14:27:03 The Hallow (2015) / The Woods Edwest12 (4) #9

Korrekt szörnyes horror nyomasztó atmoszférával. Hogy mennyire eredeti az ötlet (nem az!), azzal nekem speciel nincs problémám. Nem lehet mindig valami tökújat alkotni. És valljuk be, ha láttunk egy élvezetes horrort, szívesen néznénk meg valami hasonlót. A szörnyek jók, és szerintem kellően félelmetesek; örülök, hogy nincs a néző szájába rágva, kik vagy mik ők tulajdonképpen, mi a valós motivációjuk, mi jelenti az igazi veszélyt. Szóval kellően homályos a fenyegetés mibenléte, és ezáltal sokkal félelmetesebb tud lenni.

2019-10-21 15:56:22 Toy Story 4 (2019) / Toy Story 4. Edwest12 (5) #10

Végig, ahogy néztem a filmet, az járt a fejemben, hogy ezt a mesét tuti nem a gyerekeknek készítették, hanem azoknak a felnőtteknek, akik együtt cseperedtek a sorozattal. Persze annyira hajlamosak vagyunk lebecsülni a gyerekek intelligenciáját! Oké, maradjunk abban, hogy ez a film nem csak a gyerekeknek készült, hanem legalább annyira a felnőtteknek is (ahogy már a 3. film is). Sokáig féltem, hogy ugyanaz lesz a sztori, mint az előző részben, de Gabby Gabby végül nem bizonyul gonosznak, csak egy olyan játékbabának, aki kétségbeesésében nem a jó utat választja. Woody cseppet sem statikus karakter, és ezért hatalmas pirospont az alkotóknak, mert hihetetlen karakterfejlődésen ment keresztül. Ugye emlékszünk még, hogyan próbálta kifúrni Buzz-t Andy kegyeiből? Tetszik, hogy a játékok végül nem azokat a tanulságokat vonják le az eseményekből, amit olyan nagyon a szájunkba próbálnak rágni, és többekben van bátorság, hogy végül ne azt az utat válasszák, amire addig mindent feltettek. Ilyen a nyúl és a csibe, Woody, de valahol Gabby Gabby is. Bo igazi kalandornőként áll már előttünk, de végeredményben az ő tetteit sem a sértettség, hanem a szabadságvágy motiválja. És tudjátok miért is olyan nagyszerű film ez? Mert itt ülök, és azon kapom magam, hogy tök komoly arccal rajzfilmhősök személyiségfejlődéséről pötyörészek... :D
A 3. rész után az ember el sem tudta képzelni, hogy lehetne ezt a sztorit úgy folytatni, hogy ne tűnjön rókabőrnek, de sikerült.

Mindig nagy várakozásokkal ülök le Nick Frost és Simon Pegg közös ökörködéseihez. Ezúttal inkább csak mellékszerepben jelennek meg, ami talán nem is baj. Az ő filmjeiket egyetlen percig sem szabad komolyan venni, és én nem is vettem, most mégis felemás érzések kavarodnak bennem. Egy kicsivel több komolyság, vagy inkább egy kicsivel kevesebb idétlenkedés nem ártott volna. A film emiatt széteső és kissé esetleges lett. Nem sikerült megtalálni az egészséges arányokat sem a komolyságot, sem pedig a történetvezetést illetően. Leginkább olyan érzésem volt a nézése közben, mintha egy paródiát néznék, csak épp nem ismerem a pellengérre állított filmet. Szóval nagy kár érte, de ez most csak közepesre sikeredett.
A szörnyek persze jók voltak, akadtak jó poénok, és persze jó arc ez a Margot Robbie, hogy bevállalta ezt a kis mellékszerepet.

2019-10-17 08:14:15 [Tévésorozatok] Edwest12 #3678

Pár nap alatt ledaráltam a Gomorrah 4. évadát. Ahhoz képest, hogy a 3. évad végén mire lehetett számítani, nem pörögtek annyira az események, inkább csak folydogáltak, hogy aztán a végére mégis olyan befejezést kapjunk, amire elégedetten bólinthatunk. Ez az évad sokkal drámaibb, inkább a mélyben fortyognak az indulatok. Bevallom, engem nem is kötött le minden percben. Nekem Christiana Dell'Anna (Patrizia) játéka kicsit egysíkú, érzelemmentes. Még úgy is ezt érzem, hogy persze, az olasz maffiában valószínűleg nem árt, ha az ember mindent pókerarccal tud fogadni. Csak sajnos olyan helyzetekben sem árul el semmilyen érzelmet, amikor az indokolt lenne. Mindenképpen kiemelném viszont a Don Gerlando-t játszó színészt, ahogy a Genny feleségét játszó színésznő is kifejezetten jól játszik.
Megkapjuk a régi szereplőket, illetve azok maradékát, illetve jó pár új karaktert is, és hogy ki marad életben a végére, az itt is kétséges.
Nem tudom magamban tartani, leírom hát spoilerben: ahogy az évad végződik, ahogy Genny helyet foglal a kis szűk búvóhelyén, az igazi ínyencség számomra. Egyszerre idézi meg a Polip sorozat "Bábos"-át, vagy magát Bernardo Provenzanot, aki a szicíliai maffia utolsó igazán nagy hatalmú feje volt. Minden elismerésem a készítőké, akik az első évad töketlen, mackónadrágos hülyegyerekéből igazi vezetőt teremtettek így a negyedik évad végére, s mindezt úgy, hogy szépen végigvezették a személyiségfejlődését, zavaró ugrások és logikátlanságok nélkül. Izgatottan várom a folytatást, ami igen véresnek ígérkezik.

Összes komment...