Edwest12

Tapasztalat: 1633 film
Kompetencia: 23 film
Súly: 2208
Regisztráció: 2016. október 28. (2 év)
Kedvencnek jelölték: 5 user

Kedvencek

Rendezők: Brian De Palma, Clint Eastwood, David Lynch, Martin Scorsese
Színészek: Al Pacino, Ethan Hawke, Harry Dean Stanton, Jake Gyllenhaal, Robert De Niro, Sean Penn
Műfajok: dráma, háborús film, horror
Korszakok: '80-as évek, és persze a többi időszak is.

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1982
Lakhely: Pécs

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Brimming with Love
Kávéházi kerítő
4 2018-11-15 ?
(4)
Primal Rage: The Legend of Oh-Mah
 
2 2018-11-10 ?
(5)
Shootfighter: Fight to the Death
Mindhalálig harcosok
3 2018-11-05 ?
(3)
Sella d'argento
Ezüstnyereg
3 2018-11-02 3,4
(17)
The Meg
Meg - Az őscápa
3 2018-10-31 2,6
(109)
The First Purge
A megtisztulás éjszakája: A sziget
2 2018-10-28 2,4
(27)
In Search of the Castaways
Grant kapitány gyermekei
2 2018-10-28 ?
(5)
Samurai Ayothaya
 
4 2018-10-24 ?
(1)
Dracula
Drakula
3 2018-10-22 3,3
(35)
The Slumber Party Massacre
 
3 2018-10-21 2,5
(21)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Abban tökéletesen egyetértek, hogy kiszámítható. Körülbelül az első öt percben lehet tudni mindegyik szereplő sorsát, ki kivel fog majd szerelembe esni. Valószínűleg engem egyszerűen jó pillanatban kapott el, mert ennek ellenére élveztem a filmet. Néha ilyet is kell nézni. A szereplők is szimpatikusak, nincs benne egy irritáló karakter vagy színész, aki lerontaná az összképet.

Nem azt mondom, hogy acélosan indult, de egy úgy, ahogy tűrhető szörnyfilmnek ígérkezett még az elején. Onnan pedig lejtmenet, néha egészen meredeken. Visszatekintve senkinek nem ajánlom a megtekintését, mert nem tudnék pozitívumot mondani. De tényleg nem értem: a jeti témaköre horrorfilmek szempontjából egy meglehetősen kiaknázatlan terület. Biztos lehetne vele kezdeni valamit, úgy értem, olyasmit, aminek tűrhető a végeredménye. Mert a maszkos íjász jeti vagy a nem tudom honnan, és miért a történetbe emelt boszorkány (akinek létezésén amúgy senki nem lepődik meg) sajnos nem a minősíthető kategória. Érthetetlen, hogy a vadászok honnan tudták ránézésre, hogy a főszereplő épp szabadult, hogy mit követett el, hogy a vadászok miért akkora parasztok, és még hosszan folytathatnám. Olyan sok jó film van betervezve, ami aztán valamiért nem tud megvalósulni. Ilyen sz@rokra miért adnak pénzt. Bezzeg pl. a rajongók által tizenéve várt Jeppers Creepers 3-ra nem volt pénz. Olyan is lett a végeredmény.

Öröm volt rátalálni erre a filmre ami már csak azért is kuriózum, mert Bolo Yeung kivételesen pozitív szerepben tűnik fel benne. Akinek tetszett a Vérsport vagy az A kalandor Van Damme-mal, az ezzel is tehet egy próbát. A történet elég kidolgozatlan, ami különösen a lezárás tekintetében igazán fájdalmas, de feltehetően nem kívántak az alkotók pszichologizálni: a főbb konfliktus elrendeződött, innen már őket a többi nem érdekelte. A harcművészeti jelenetekre még egy kicsit rágyúrhattak volna, mivel igen gyakran látszik, hogy melléütnek vagy rúgnak. Ez azért meglepő, mert a szereplőknek volt is több-kevesebb köze a harcművészetekhez. Szóval ezt egy kicsit meggyőzőbben is elő lehetett volna adni. A színészi játékot nem igazán szeretném értékelni, és attól tartok, nem is nagyon lehet. De az ilyen filmeket nem is azért szeretjük. :)

2018-11-02 11:49:54 Sella d'argento (1978) / Ezüstnyereg Edwest12 (3) #1

Mikor megláttam, hogy Lucio Fulci rendezte a filmet, ennél durvább vérfürdőre számítottam, de azért nem spórolták ki a lőtt sebeket meg a vért. Jó kis western volt, ugyanakkor a sztorin még lehetett volna dolgozni. Néha úgy éreztem, az egyes jelenetek közti átkötést csak gyorsan le akarták tudni, és így kissé hézagos marad a sztori. Semmit nem kezdtek azzal a fonák helyzettel sem, hogy - ha jól értem - a kisgyerek és a nővére annak az embernek a gyerekei, akit a főhős még gyerekként lepuffant. Talán ezzel magyarázható, hogy a végén nem talál egymásra a két főhős. Ettől a filmtől nem mély mondanivalót meg moralizálást, meg efféle komoly dolgokat kell várni, hanem egy csomó jó kis lövöldözést. Ha 15-20 évvel korábban látom, talán egyik nagy kedvencemmé is válhatott volna.

2018-11-01 10:34:11 The Meg (2018) / Meg - Az őscápa Edwest12 (3) #11

Sok kellemes percet tudnak nekem okozni azok, akik alaposan leveszik a keresztvizet egy-egy filmről, ami a témája alapján mindenképp érdekel. :) Nem volt kérdés, hogy MEGnézem a MEG-et. (Bocs, ez sz@r volt! :D) És minthogy kb. egy családi mozidélutánt vártam a kritikák alapján, pozitívan hatott, hogy azért akadt, aki meghalt.
Amellett mondjuk nem tudok elmenni, hogy a film némely ponton erősen hajazott a nálunk Gyilkos cápák 3., illetve Megalodon - A gyilkos cápa címen forgalmazott gagyiparádéra. Igaz, azért lényegesen jobban oldották meg ezeket a "hatalmas" és "meglepő" fordulatokat.
Amit nagyon hiányoltam, az a vér. Lehet persze jó horrort forgatni vér, sőt még haláleset nélkül is, csak nem olyat, amiben egy hatalmas cápa terrorizál egy maroknyi elhivatott kutatót meg az őket támogató suttyó milliárdost. Amúgy azt érti valaki, hogy milyen anyagi haszon származhat új fajok felfedezéséből? Mármint lehet olyan mázlijuk, hogy találnak egy medúzafajt aki platinát köhög vagy ilyesmi, de erre azért kicsi az esély...

Nem fogok hazudni: nem néztem végig. Nagyon nem, mert egyszerűen nem bírtam. Én gyermekkoromban az orosz készítésű minisorozaton szocializálódtam, az nagyon szerethető volt, pár éve újranéztem, és még mindig tetszik. Ennek kulcsa a történeti hűségben (is) keresendő, mert lehet szeretni vagy nem szeretni Vernét, de egy méltán sikeres író.
Ez a film egyszerűen idegesítő a kipirult arcú, örökké víg, pufók amerikai karaktereivel, akik mintha egy 70-80 évvel ezelőtti csokipapírról másztak volna le, hogy egy családi filmben boldogítsák a nézőket. Megvan a helye az olyan jeleneteknek, mint az igazolványok helyett zsebből előhúzott, lopott sonkás szendvics, de ebben a kontextusban, ebben a filmben ez nagyon-nagyon idegesített. Szóval a huszonötödik perc környékén lemorzsolódtam, és ha nem is tudom megígérni, hogy egy nap nem veszek erőt magamon, hogy befejezzem, amit elkezdtem, de jelenleg úgy érzem, hogy az élet rövid ahhoz, hogy rossz filmeket nézzünk...

2018-10-21 11:17:28 The Slumber Party Massacre (1982) Edwest12 (3) #5

Csak egy kicsivel kellett volna több energiát fektetni a sztoriba, és akkor talán ma a jobb darabok közt tartanánk számon. Bár ez jóformán az összes ekkoriban futószalagon készült slasherről elmondható. :) És igen, ez egy '82-es darab, tehát akkor valószínűleg még ennyi is elég volt, hogy beüljenek rá a fiatalok.
Nekem amúgy a mikrobuszos gyilkosság kifejezetten tetszett, fel is merült bennem a gyanú, hogy a Sikoly 2 hasonló jelenetét innen merítették. A szereplőknek annyira nem volt semmi egyénisége, hogy semmi súlya nem volt egy-egy halálnak.

Igazán pozitív csalódás volt a film! Kicsit átírták az alapsztorit, felvarrták a ráncokat itt-ott, de egy kifejezetten szórakoztató filmet sikerült letenni az asztalra. Látszik, hogy a készítők nem a pénzt látták benne, hanem a lehetőséget, hogy helyreüssék a csorbát, és egy olyan fejezettel gazdagítsák a sorozatot, ami méltó az első két részhez. Ahogy az a film végi köszönetnyilvánításokból is kiderül, a készítők rajongók. A film nem akarja magát erőltetetten komolyan venni, ugyanakkor ízig-vérig horrorfilm jó sok vérrel és belsőséggel. Azoknak persze semmiképp nem ajánlom, akik szeretik lesajnálni a '80-as, '90-es évek horrorfilmjeit. Rajongóknak viszont javasolt a megtekintése.

Az első Star Wars film, amit eszembe sem jutott moziban megnézni, de szó szerint: egyszerűen fel sem merült bennem, hogy elmenjek rá... Valahol adta magát, hogy majd Han Solo fiatalkoráról lesz az egyik spin off, de bevallom, engem ez az ötlet sosem vonzott - egyéni szocprobléma. :)
A baljós árnyakra ugyanennyi pontot adtam, de azt jobban élveztem. Ez a film valahogy sehogy nem volt képes számomra érdekesnek lenni. Korrekt volt, asszem olyan is megesett, hogy elmosolyodtam rajta, de ha nem Star Wars, jó eséllyel félúton kikapcsolom. Nem tetszett a szereposztás sem: szerintem felesleges volt becastingolni egy Woody Harrelsont, Emilia Clarke-ról nem is beszélve. A Solot játszó színész szerintem megoldotta a feladatot legjobb tudása szerint csak sajnos ami Harrison Fordnál egyfajta beleszarós lazaság volt, az nála szájhősködés és tenyérbemászó pimasz stílus. Persze értem én, hogy mindenki szeretné megvalósítani magát egy megszerzett szerepben, de én nem bántam volna, ha bármily rangon aluli is egy neves elődöt másolni, ezúttal indokolt lett volna hűnek maradni a kultikus karakterhez. Darth Maul meg... A rajzfilmsorozatokat én nem néztem, nem láttam, és ezzel nem hiszem hogy egyedül vagyok még a rajongók közt sem. Nekem Maul jelenléte csak lógott a levegőben.

Nekem alapvetően nem volt gondom a filmmel. Azt adta, amit egy tipikus tinihorror, és azt is vártam tőle. Biztos sokat számított, hogy rosszabbra számítottam a hsz-ok alapján. A misztikus szál történetbe illesztésének módja nekem nagyon nem jött be. Látszik, hogy az írók nem sokat tököltek eredetiséggel: gyorsan megmagyarázzuk valami démonnal a dolog hátterét, aztán csókolom... A szereplők nagyon unszimpatikusak voltak, szóval könnyet nem ejtettem senkiért.

Összes komment...