The Cortez

Tapasztalat: 253 film
Kompetencia: 3 film
Súly: 328
Regisztráció: 2016. szeptember 14. (2 év, 6 hónap)
Kedvencnek jelölték: 3 user

Bemutatkozás

Hobbi: Kritika, megfejtősdi, formabontás
Politikai nézet: Antifeminizmus
Családi állapot: MGTOW
Szenvedélybetegség: Filmőrület
Közlésmód: Gonzo

Blog: http://redstyleschool.blog.hu/

Kedvencek

Rendezők: David Lynch, Martin Scorsese, Quentin Tarantino, Roman Polański, Stanley Kubrick, Woody Allen
Korszakok: Minden

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: ?
Lakhely: ?

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Green Book
Zöld könyv - Útmutató az élethez
3 2019-03-24 4,1
(264)
The Favourite
A kedvenc
2 2019-03-17 3,8
(177)
Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan
For Some Inexplicable Reason
5 2019-03-15 3,9
(550)
Journal 64
A 64-es betegnapló
4 2019-03-09 4,1
(91)
Happy Death Day
Boldog halálnapot!
3 2019-03-08 3,3
(256)
Mandy
Mandy – A bosszú kultusza
3 2019-03-03 3,2
(147)
Amore e rabbia
Szerelem és düh
2 2019-03-03 3,8
(21)
Darkened Room
 
4 2019-03-02 2,8
(46)
Il conformista
A megalkuvó
3 2019-03-02 4,2
(90)
La strategia del ragno
Pókstratégia
2 2019-03-02 3,7
(20)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Megtörtént eseményeken alapuló, teljesen középszerű road movie, ami kizárólag az antirasszista mivolta miatt kapott Oscar-díjat. Sok tekintetben hasonlít a Miss Daisy sofőrje című mozira, mint ahogy az Életrevalókra is, csak azokban fel voltak cserélve a bőrszínek: előbbiben a néger játszotta a sofőrt, utóbbiban pedig a feka alakította a lazább, prolibb karaktert, míg a fehér a műveltebbet.
Az eddig primitív vígjátékokról ismert, 2018-ban viszont arany szoborért áhítozó Peter Farrellynek nem volt túl nehéz dolga céljának teljesítésében, mivel eleve egy Oscar-gyanús, valós sztorit dolgozott fel, amihez ráadásul még az igazi Tony Lip egyik rokona is a segítségéül szolgált. Mindezek mellett rendezőként sem tette oda magát, ugyanis az emlékezetesebbnek szánt jelenetekben semmi erő nincsen. A filmet a 2 főszereplő viszi el a hátán, ők mentik meg az egészet az unalomba fulladástól.
Poénok, popkult-utalások, modoroskodó M. Ali + a produkciót végigzabáló V. Mortensen. Ezeken kívül semmi extra, egyedül talán a lezárás, illetve a stáblista alatti képek emelhetőek ki valamennyire.

2019-03-17 16:12:01 The Favourite (2018) / A kedvenc The Cortez (2) #16

Felismerhető benne Lanthimos stílusa: időnként visszaköszön az idétlenül humoros jelleg + a hasonlóan vicces zene az A homárból és a Szent szarvasból – de ezúttal egy sokkal mainstreamebb alkotásról van szó. A sztori a politikáról meg a hatalomról szól, ami akár rohadt jó is lehetne, ha nem halálosan unalmasan, valamint kegyetlenül fárasztó módozatban mesélték volna el a forgatókönyvírók. A film egyetlen érdeme a fényképezés, plusz az ahhoz tartozó több, halszemoptikával készült jelenet.

Ritkán látni ilyen olyan filmet, ami ennyire hitelesen, ilyen hangulatosan be tudná mutatni a magyar valóságot- embereket - és mentalitást, na meg persze Budapest belvárosának pezsgését.
A furcsa, gyakran fárasztó módon viselkedő főszereplő (Áron) leginkább a bölcsészek, valamint más büfészakosok álláskeresési nehézségeit eleveníti meg, de minden más fiatal pályakezdő könnyedén azonosulhat vele. Aki járt már az ő cipőjében, az simán át tudja érezni a helyzetét – vagyis a kilátástalanságot, a munkanélküliséget, illetve az ezekhez tartozó szorongást. Mindennek ellenére, közel sem egy lehangoló alkotásról van szó, hanem pont, hogy egy jobbnál jobb poénokkal operáló, helyenként kissé elszállt, dokumentarista dramedyről. Az alakítások, a karakterek (Áron szülei a legviccesebbek!), a dialógusok és a szituációk életszerűek, bár az utóbbiak közt akadnak abszurd, ráadásul még elvontabb, gondolatszerű jelenetek is. Az egyedülii zavaró dolgot a nem éppen színvonalas, kézikamerás fényképezés jelenti.
Reisz Gábor első komolyabb munkája tehát generációs problémákkal foglalkozik, miközben nem felejt el rohadtul szórakoztató maradni. Humorral, a realitásra való reflektálással + erős atmoszférával megspékelt, sokszor Woody Allent idéző mozi, amelynek a végén látható a világ eddigi legnagyszerűbb stáblistája.

2019-03-12 20:40:11 The Lobster (2015) / A homár The Cortez (4) #32

Ki volt benne pszichopata?

előzmény: Jereváni Rádió (#31)

Nem hát, ott sokkal durvább dolgok mennek.

előzmény: ryood (#17)

„A filmben is megjelenítetthez hasonlo szélsőséges eszmék meg kis hazánkban is igen népszerűek..”

De ezek labdába sem rúghatnak a skandináv országok szélsőségei mellett.

előzmény: ryood (#15)

Leginkább Morckék asszisztensének voltak ilyen megnyilvánulásai, de szerencsére nem sok. A spoleres rész tetszett, de mint kiderült, mégsem teljesen eredeti.

előzmény: tomside (#10)

Sötét tónus, nyomasztó hangulat, lassú, de nem unalmas történetvezetés, jól működő, főszereplők közötti kémia, kiváló színészi játék – vagyis a Q-ügyosztály 4. kalandja, még mindig tartja a korábban megszokott szintet.
A sztori izgalmas, néhol humoros, időnként kiszámítható (főleg a vége felé), helyenként hollywoodias, valamint ezúttal határozottan politikai jellegű. A világot felkavaró balhékra reflektáló cselekmény több része, fordulata feltűnően ismerős lehet, de nem feltétlenül a regényből, hanem az egyik legerősebb francia thrillerből, a Bíbor folyókból.
A bűnösben megúsztuk, viszont ez nem az a dán film, így sajnos nem mentes a burkoltan előadott hülyeségektől. Az alkotás nem is a Spotlight, ezért az a fajta stáblista előtti üzenet, ami hatásos volt ott, az inkább kínosan hat itt.

Tini slasher-vígjátékkal kevert, time loopos Idétlen időkig koppintás, aminek a legvégén nagy nehezen megemlítik az ihletet adó mű címét.
A folyós főszereplőnő pont olyan primitív és irritáló, mint a zsáner többi alkotásának fiatal mellékkarakterei általában. Az ilyen filmekben gyakran a gyilkosnak drukkolunk, hogy minél előbb, sikeresen levadássza az idegesítő, egybites töltelékfigurákat. Ebből a ”perverz élvezet”-ből indul ki a Boldog halálnapot! alapkoncepciója, ugyanis itt a hunyó nem csak egyszer, hanem egymás után sokszor, válogatott – egyben fájóan visszafogott – eszközökkel gyakja le a nagypofájú főhőst, akinek a sztori szerkezete ellenére is kiszámítható a jellemfejlődése.
A játékidő 2. fele jobban sikerült, mint az első: izgalmasabb, valamivel poénosabb, ráadásul még egy ütős csavar is befigyel benne.

Én is elvoltam vele. A komment azokat ekézte, akik a kritikusok véleményét kezdték el ismételgetni.

előzmény: Ragemarci (#30)

Összes komment...