The Cortez

Tapasztalat: 176 film
Kompetencia: 9 film
Súly: 401
Regisztráció: 2016. szeptember 14. (1 év, 10 hónap)
Kedvencnek jelölték: 3 user

Bemutatkozás

Hobbi: Kritika, megfejtősdi, formabontás
Politikai nézet: Antifeminizmus
Családi állapot: MGTOW
Szenvedélybetegség: Filmőrület
Közlésmód: Gonzo

Blog: http://redstyleschool.blog.hu/

Kedvencek

Rendezők: David Lynch, Martin Scorsese, Quentin Tarantino, Roman Polański, Stanley Kubrick, Woody Allen
Korszakok: Minden

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: ?
Lakhely: ?

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Ghostland
Ghostland - A rettegés háza
4 2018-07-14 2,7
(33)
Tomb Raider
 
3 2018-06-24 3,0
(188)
Le petit soldat
A kis katona
3 2018-06-22 3,9
(52)
Game Night
Éjszakai játék
2 2018-06-21 3,5
(237)
A Quiet Place
Hang nélkül
2 2018-06-20 3,5
(235)
Avengers: Infinity War
Bosszúállók: Végtelen háború
4 2018-06-17 4,1
(245)
Inhumans
 
2 2018-06-03 2,5
(10)
Spider-Man: Homecoming
Pókember: Hazatérés
3 2018-06-03 3,6
(400)
Guardians of the Galaxy Vol. 2
A galaxis őrzői vol. 2.
4 2018-05-30 3,7
(476)
The Lobster
A homár
4 2018-05-20 3,8
(417)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Pascal Laugier megint megmutatta hogyan kell horrort rendezni. Persze legújabb műve közel nem olyan brutális, mint amilyen anno a Mártírok volt, de azért itt is meg van a francia extrémre jellemző durvulás.
A Ghostland egy újabb home invasion-cucc, ám a közepén érkező, gigászi méretű csavarnak köszönhetően (ami egy kis odafigyeléssel, már az elején kitalálható), egészen egyedinek mondható. A film legerősebb pontja a hangulata, a rendezése és a főszereplőnő alakítása.
Akadnak benne igen beteg jelenetek (bár az igazán kemény képeket kivágták vagy szándékosan le sem forgatták), meg sajnos jump scare-ek is. Az egész alkotás, már a legelejétől kezdődően 1 hatalmas nagy tisztelgés H. P. Lovecraft előtt.

2018-06-24 18:57:11 Tomb Raider (2018) The Cortez (3) #29

Közepes alkotás, de még így is 1000-szer jobb, mint a gyenge, könnyen felejthető elődei. A Tomb Raider-reboot egy vérbeli akciókalandfilm, nyakon öntve jó sok dzsungelharccal és túlélő show-al. Az alkotás megidézi az Indiana Jones-mozikat, de még magát a videojátékot is. A misztikus szál háttérbe szorul: az elején néhány mondatban elmondják a sztori mitológiai hátterét, aztán legközelebb már csak a végén kapunk 1 kis minimális természetfelettit.
A negatívumok közé tartozik a rengeteg klisé, az összes kiszámítható fordulat, a helyenként gyenge CGI, valamint egy, a látvány kedvéért szándékosan lebutított jelenet. A viccesnek meg vagánynak szánt beszólások-odamondások is inkább sótlanra sikerültek. A végső csavar már az elején sejthető, ám végül jól lett megoldva a kivitelezése.
A film legnagyobb pozitívuma a főszereplője, Alicia Vikander. Hiteles, emberi, szimpatikus, nem ripacskodó Lara Croftot alakít, akivel könnyen lehet azonosulni, és aki végre nem műnő. Az alkotók az angol színészeket szintén eltalálták, a fináléban, de főleg a stáblista előtti extra jelenetben pedig stílusosan felvezetik a folytatást.

Még ezt a teljesen középszerű, könnyen felejthető háborús drámát is átjárja Godard franciásan elegáns stílusa, amelyhez szorosan hozzátartozik a fél percenkénti rágyújtás is. A rendező ebben a filmjében kezdi el komolyabban a túltolt, filozofikus okfejtések erőltetését: a főszereplő kap 1 véget érni nem akaró, kamerába nézős, vágatlan és végtelenül fárasztó monológot.

Az alapötlet nem lenne rossz (még akkor sem, ha kevés eredetiséget tartalmaz), a beleszőtt krimiszál pedig akár még fel is dobhatná az cselekményt, de valahogy az egész nem működik. A poénok gyengék, a filmes utalások meg rohadtul erőltetetten hatnak: egyrészt azért, mert ez már a sokadik ilyen jellegű alkotás, másrészt azért, mert jó részüket a túlértékelt Rachel McAdams, és a teljesen karizmátlan Jason Bateman adja elő, de valami iszonyat szarul. Színészi alakítások terén egyébként sem remekel az alkotás, ám a 2 főszereplő egyenesen Arany Málna-díjat érdemelne a legrosszabb páros kategóriában.

2018-06-20 17:54:02 A Quiet Place (2018) / Hang nélkül The Cortez (2) #46

Ez egy iszonyatosan vontatott, művészkedő horrordráma, Michael Bay-jel a háttérben. Újabb kiváló koncepció, ismételten szar megvalósítással. A zseniális alapötlet részben onnan ered, hogy a forgatókönyvírók meg akarták úszni a párbeszédírást.
Az alkotásnak valóban jobban állt volna a rövidfilmformátum, vagyis ha véget ér az érdekes (ám rohadt lassú) nyitójelenettel, mivel azután csak unalomtenger, rengeteg üresjárat, még több logikátlanság és még több Emily Blunt vár ránk. A rendező kifejezetten rosszul játszik a feszültséggel, félelemkeltést pedig egyáltalán nem tud felmutatni. Az ellenségeket jelentő, titokzatos CGI-lények, távoli kameranézetben irtó bénán festenek, viszont szuperközeliben már jóval kidolgozottabbnak tűnnek.
A lezárás 1 sokkal akciódúsabb, egyben rém felesleges folytatást sejtet, ami minden bizonnyal előbb-utóbb meg fog valósulni.

Mint ahogy az első részt, úgy a 3.-at is többféleképpen el lehetett volna cseszni, de az alkotók sikeresen összehozták a karakterek és a korábbi történetszálak nagy részét, a végeredmény pedig 1 pörgős, szórakoztató, meghökkentő, valamint rohadtul drámai alkotás lett, aminek ismét iszonyat jól áll a 16-os karika.
A rendezőpáros meg az író haverjaik már a Civil Warban bebizonyították, hogy ügyesen tudnak több szereplőt mozgatni egyszerre. Itt sem buktak bele az egyébként sokkal meredekebb vállalkozásba, bár 1-2 tag azért igen csak elsikkad, de hát ez a nagy számok törvénye (mondjuk Pókembernek + Amerika Kapitánynak tényleg nem ártott volna több képernyőidő). Jók lettek a régóta várt találkozások, és remekül működik a karakterek közötti interakció.
A Civil Warhoz hasonlóan, a helyszínek neveit stílusosan a képernyőre írják – számítottam rá, ráadásul a Galaxis őrzői belépője pontosan úgy történik, mint ahogy azt elképzeltem: űrhajóval repesztve, Space/Űr a screenre szerkesztve, miközben dübörög valami retro track. A mozi tele van vágva poénokkal, de egy percre sem válik komolytalanná vagy idétlenné, mivel inkább a dráma az, ami dominál benne. A humor az eleve viccesebb szereplőkhöz kötődik, akiknek szarul is állt volna, ha végigkomolykodják a 2 és fél órás játékidőt.
Az akciók látványosak, mint mindig, igaz a wakandai csata ütősebb is lehetett volna. Thanos 1 jól megírt, több dimenziós főellenség (még akkor is, ha közben egy CGI gumiember), akinek fenyegető a jelenléte, és kreatívan használja a kesztyűjében lévő köveket. Egyetlen hibája, hogy kissé sántítanak a motivációi. A sztori sok meglepő fordulatot tartalmaz: egyik ilyen a Lélek kavics holléte (erre aztán senki nem számított!), illetve az ahhoz köthető "régi ismerős", akinek a feltűnése nekem nem volt annyira váratlan, mivel már évekkel ezelőtt is olvastam teóriákat róla.
A Russo-fivérek itt fullba nyomják a korábbi Marvel-filmjeikből ismert keményebb akciót, drámát és feszültséget, meg az azokban csak helyenként érzékelhető nyomasztást. Az alkotás még a vicces beszólások ellenére sem tud tipikus, könnyed Marvel-cucc lenni, mivel szinte az egészet baljós, sötét hangulat jellemzi. A 2 legmegrázóbb rész a zseniális, már-már színpadias nyitójelenet – ami igencsak durva folytatása a Thor: Ragnarok hősies befejezésének –, valamint a letargikus finálé. A lezárás meghökkentő, szomorú és merész, még akkor is, ha a jövőre érkező 4. részben, valószínűleg felülírják az egészet.
Elfért volna a történetben több nagy találkozás is, amiket remélhetőleg a nem szerepeltetett karakterekkel együtt, megkapunk a következő felvonásban. Az egyetlen egy stáblistás jelenet, amely mellesleg a stúdió egyik legjobbja, szintén vészjósra, egyben gondolkodásra késztetőre sikeredett.

Negatívumok: Peter Dinklage. Neki aztán semmi keresnivalója nem volt itt az X-men után.

2018-06-07 19:59:35 [Tévésorozatok] The Cortez #3281

Runaways

Ezúttal helyesen döntött a Marvel: végre 1 olyan képregényből csinált sorozatot, amihez illik is a formátum. A pszichedelikus intróval megspékelt széria jól indul, ügyesen bemutatja a főszereplőit, de mint rengeteg másik, úgy ez is unalomba fullad az évad előrehaladtával.
A Runaways a Spider-Man: Homecoming hagyományait viszi tovább, legalábbis abból a szempontból, hogy egy píszískedő tinicucc készült belőle. A színészgárda szó szerint színesre sikeredett: van itt okos néger srác, fehér alfa csávó, ázsiai gothos csaj, fehér leszbikus lány + 2 latin nővér, akik közül az egyik lila hajkoronával felvértezve, erőltetett SJW- és feminista propagandát folytat. Bár szerencsére az utóbbi karakter politikai irányultsága cikinek van beállítva, így egy idő után abba is hagyja a hülyeségek szajkózását.
Az alapsztori érdekes és egyedi: néhány újgazdag tinédzser rájön, hogy a szüleik valami nagyon rosszban sántikálnak, ezért nyomozni kezdenek utánuk. Ezt a történetet akár állati izgalmasan is képernyőre lehetett volna vinni, de ehelyett az alkotók inkább többször dögunalomba fullasztották a cselekményt. A színészi alakítások kifejezetten bárgyúra sikeredtek: a fiatalok még úgy-ahogy elboldogulnak a szerepükkel, de a felnőttek valami hihetetlenül unottan játszanak. A főellenséget megformáló Julian McMahon sem valami túl karizmatikus villain, de legalább a Marvel Studios ismét emlékeztetett minket arra, hogy mennyire kedveli az eddigi Fantastic Four feldolgozások szereplőit. Akcióból nem láthatunk sokat, viszont az effektek színesek és igényesek lettek.
Összességében egy erősen középszerű alkotás készült belőle. Az Inhumansnél jobb, de a The Defendersnél fényévekkel gyengébb.

5/10

2018-06-06 19:29:18 [Tévésorozatok] The Cortez #3280

The Punisher

Véres, brutális, darkos, drámai és rohadtul igényes. Ez a Marvel eddigi legföldhözragadtabb agymenése, mivel ebben aztán tényleg semmiféle természetfeletti dolog nincsen, sőt még csak utalgatásokat sem lehet hallani a "szuperhősösebb" produkciókra. Erőszakban köröket ver a korábbi, jóval gyengébb Megtorló próbálkozásokra (főleg a thomas jane-esre), stúdión belül pedig még az idáig megjelent két Daredevil évadra is.
Jon Bernthal a tökéletes Punisher (ez mondjuk már 2016-ban kiderült), egyben ő a Marvel egyik legeltaláltabb, leghitelesebb castingja. Egyszerre van meg benne minden, ami a karakterhez kell, illetve ami a régebbi verziókból hiányzott, vagy csak részben volt jelen: megfelelő testalkat, kondíció, kisugárzás, hang, attitűd stb. Eljátszotta már a szerepet Dolph Lundgeren, egy 80-as években készült B-kategóriás akciófilmben, valamint Ray Stevenson is nyújtott 1 teljesen semmilyen alakítást 2008-ban, de a valódi büntetés Thomas Jane szerencsétlenkedése volt egy kegyetlenül minősíthetetlen moziban, szóval épp ideje volt már 1 minőségi színésznek és alkotásnak. Bernthal mellett a többi előadó is remekel, mivel meglepően erős stábot sikerült összehozniuk az alkotóknak.
A sztori lassan építkezik, ráadásul ez a sorozat is az évad közepe tájékán indul be igazán, de szerencsére kellően érdekes, izgalmas, csavaros, részletes és átgondolt bosszúhadjáratot tudtak a főszereplő köré írni. A szériában hatalmas súlya van a drámának, néhol akad 1-2 poén is, de ezek nem teszik komolyan vehetetlenné az történetet. A cselekményben politikai + egyéb érettebb témákra is fontos hangsúlyt fektetnek: van itt fegyvertartás kérdés, háborús bűnösség, háborút követő, társadalomba való visszailleszkedés stb.
A nagy egészet tekintve, a The Punisher 1 komor, sötét, nyers, valamint nagyon igényes bosszúfilm...... lehetne, ha a Marvel moziba küldte volna.

Negatívumok: gyenge CGI (bár ezek száma minimális) és hogy nem film készült belőle.

10/10

2018-06-03 18:27:42 Inhumans (2017) The Cortez (2) #7

Ez a leggyengébb Marvel produkció, a Carter ügynök 2. évada után. Eleve arról volt szó, hogy mozifilmet csinálnak belőle 2019 környékén. Ehelyett ostoba módon, ebből is inkább sorozatot gyártottak, ami ráadásul hihetetlenül szarra sikeredett, a filmnézők szemét pedig kiszúrták az IMAX kamerákkal forgatott évadnyitó (1-2. rész), moziban való mutogatásával.
A rendezés rossz, a történet unalmas, az akciók dinamikátlanok. A Black Boltot, vagyis a néma királyt alakító színész (Anson Mount) teljesen karizmátlan, mint ahogy a főellenséget játszó (Iwan Rheon) is az. Medúzát, az uralkodó feleségét, annak húgát, Crystalt, illetve a király néger unokatesóját (aki a képregényekben rohadtul nem volt fekete...) eltalálták, jól is hozzák a színészek a szerepeiket, viszont a Karnak nevű ázsiai csávó (aki szintén Black Bolt kuzinja) minden idők eddigi legszarabb MCU-s karaktere, az őt előadó Ken Leung pedig a stúdió legelcseszettebb castingja.
A sztori 1 újabb királydrámát és családi viszályt tár elénk. A történet égészét tekintve, a széria leginkább a Thor 1. meg 3. epizódjára hasonlít (a lezárás egy az egyben a Ragnarokra hajaz).

Pozitívumok: a jobb színészek-karakterek, Lockjaw, a teleportáló óriáskutya, a Mordis nevezetű, viccesebb ellenség, Hawaii (ez a helyszín 1 mozifilmben még jobban működött volna), a lezárás + a 8 epizódos formátum.

Hiába szerezte vissza a Marvel a jogokat, a stúdió csak egy erősen középszerű alkotást tudott lerakni az asztalra. Már a Civil War óta tudjuk, hogy a castingot megint csak eltalálták, és hogy az alkotók jól közelítik meg a karaktert. Nehéz megmondani, hogy Tom Holland vagy Andrew Garfield-e a jobb Pókember (Tobey Maguire labdába sem rúghat mellettük), de mégis az lett volna a legjobb, ha egy újabb reboot legyártása helyett, inkább a korábbi szériát viszik tovább, és nem a Civil Warba dobják be elsőként a címszereplőt – persze ennek az lett volna az egyik feltétele, hogy nem cseszik el a The Amazing Spider-Man 2-t, meg nem pakolják tele baromságokkal.
A szuperhős szubzsáner mellé bejön a tinivígjáték, ami hatalmas nagy öngól lett volna, ha nem történik meg, mivel a karakternek + a világának ez a műfajmix áll igazán királyul (az előző franchise 1. része, többek között ezért is működött annyira jól). A téma értelemszerűen a tinédzserlét. Ez utóbbit a készítők annyira komolyan vették, hogy a mozi szándékosan John Hughes klasszikus filmjeit idézi meg.
A coming of age sztori üresjáratokat tartalmaz, valamint érződik benne egy kis Vasember koppintás, de legalább a tipikus marveles effektek színesen villognak, az akciók dinamikusak, látványosak, és érdekes módon, a Féktelenülhöz hasonlóan, mindegyik 1 közlekedési járműhöz kötődik. A főellenség története jól meg lett írva, motivációi érthetőek, könnyű vele azonosulni, ráadásul 1 elég váratlan fordulat fűződik hozzá, ami bár igaz, hogy PC, de meglepő, működik, és szerencsére nem olyan félrecsúszott, mint a Mandarin-csavar. Keaton is jól hozza a figurát, bár igencsak furcsa itt látni. Egyrészt mert anno ő volt Batman, másrészt mert pár éve az Oscar-díjas, szuperhősfilmeknek – köztük Pókembernek – meg Downey Jr.-nak is beszóló Birdmanben játszotta a főszereplőt. Itt gyakorlatilag ugyanezt csinálja: madárembert alakít és kurvára haragszik Tony Starkra.
A mozi legnagyobb hibája az erőltetett PC-propaganda, illetve a kényszeres utalgatásmánia. Az eddigi Marvel-alkotásoknak pont az volt az egyik erősségük, hogy lájtosan, de stílusosan célozgattak más filmekre-karakterekre, itt viszont fél percenként a Bosszúállókat emlegetik. Tony Starkot is túltolják, kevesebb játékidő jobban állt volna neki. A mary janes baromsággal remélhetőleg semmit nem kezdenek a jövőben, viszont a MILF May néni még mindig telitalálat.
A zenei főtémák valóban jellegtelenek, de sajnos még a betétdalok is fájóan gyengék. Ezen a fiatalos, gimis Marvel-cuccon, mindenképpen a hozzáillő, teen movie-kból ismert pop-rock műfaj dobott volna igazán sokat. Ha a soundtrack nem is, de az első stáblistás jelenet menőre sikeredett!

Összes komment...