The Cortez

Több szálon futó, az időben tarantinósan összevissza játszódó, skandináv feelingű krimi-thriller-dráma. A fordulatos cselekmény fejezetekre van bontva, melyekben aprólékos bemutatásra kerülnek a főbb karakterek. A filmben a nyomasztó hangulat fokozatosan épül fel, akadnak benne keményen beteg ötletek, valamint egy igen röhejes leszbikus románcot is felvonultat. Az utolsó epizód a legütősebb, egyben a legdrámaibb. A végén az összes érdekes, jól megírt sztorivonal zseniálisan egybeér, minden egyes részlet a helyére keveredik. Az alkotás lényegében pár bajkeverő emberről szól, akik kártékony ténykedésikkel hatalmas szart kavarnak maguk körül.

Párkapcsolati komédia, amiben egy fiatal pár bulizással próbálja feldobni unalmas, befásult viszonyát, melynek következtében mindenféle őrült karakterrel találkoznak, és ugyanilyen helyzetekbe keverednek. Néhány váratlan poénon, valamint az elején az öreg Beverly D' Angelón igencsak fel lehet röhögni. A sztori nem mentes a kliséktől, de akadnak benne meglepőbb húzások. A film jól bemutatja, hogy milyen rengeteg hazugság, elhallgatás létezik a kapcsolatokban.

Vontatott, álmosító szenvedés, tömény zsidóskodással megspékelve.
A moziból a totális enerváltság áramlik, leszámítva a játékidő közepét, ahol a 2 Rachel (akik közül az egyiket Esztinek (!) hívnak) végre kettesben marad, a közös múltról néhány információmorzsát dob az ásítozással küzdő nézőnek, majd leszbizik egy orbitálisat. Egyértelműen ez utóbbinál él leginkább a film. Miután az alkotók letudják az erősebb részeket, illetve sikeresen feldobják a hangulatot, visszahozzák a már jól ismert áporodottságot, aztán unalmasabbnál unalmasabb vallási szertartásjelenetekkel, valamint túltolt, lehangoló, keservesen szar énekelgetésekkel forgatják meg bennünk többször is azt a bizonyos kést.
A sztori, a mondanivaló, továbbá a főszereplők drámája egyébként nem lenne rossz, ha nem volna ennyire ócska + kínos a körítés, tehát 2 szóval: kár érte.

Ethan Hawke párizsi kalandjainak története faszán van felépítve, a lassú sztorivezetés ellenére is nézeti magát és egyszer sem fullad unalomba.
A színész egy balszerencsés, kissé hányattatott sorsú, a lányától eltiltott fatert játszik, akinek átérezhető a drámája, így könnyű vele azonosulni. A cselekmény legizgalmasabb része, amikor az addig teljesen realista megközelítésű mozi, váratlanul egy rejtélyes, bivalyerős hangulatú noir-thrillerbe csap át. Több történést a néző képzeletére bíz a rendező, emellett ügyesen zsonglőrködik a színekkel: bizonyos nők színt visznek a főhős életébe, ezért a közös jeleneteikben jelentősen kivirul az egyébként fakó látványvilág. Hawke lazán elviszi a hátán a mozit, Kristin Scott Thomas karakterének igen sok magyar vonatkozása van, a sutyerák néger szomszéd jeleneteit pedig simán végig lehet röhögni.

Az alapsztori meg a felvetett témák érdekesek, ám a 3 főszereplő keményen röhejes, idegesítő és gusztustalanul igénytelen, ráadásul a játékidő előrehaladtával egyre fárasztóbb, egyre primitívebb történéseknek leszünk a szemtanúi. Az egyetemi környezetben játszódó sztori a befejezés felé közeledve, a korábbinál valamivel drámaibbá válik. Nagy ritkán fel lehet röhögni 1-1 poénon, s szexjelenetek is akadnak, de csak a rosszabb fajtából.

Gondolom úgy értette, miért lépnek le az emberek. A múltkor egyébként én is kerestem ezt a profiltörlés opciót.

--
Áthelyezve a(z) Promising Young Woman topikból.

Nem, de nem is erre gondoltam. Innen indult:

„Sok nő meg el mer menni egyedül, illetve sok férfi nem mer elmenni egyedül. De amúgy miért is kéne a nőknek egyedül menniük?"

„A lényeg, hogy nem teheti meg, ha akarná sem.”

„Mint írtam, sokan megteszik. Mi az, hogy nem tehetné meg?”

És te?

Ez az A Biblia című sorozat spin offja lényegében. A film semmi mást nem csinál, csak az Újszövetséget mondja fel ezredjére, miközben az égvilágon semmi pluszt nem tud hozzáadni. Pedig az elején úgy tűnhet, hogy ezt a feldolgozást a vizualitás fogja elvinni a hátán – mivel kezdésnek bevágtak pár látványosabb vagy inkább csak elsőre annak tűnő snittet –, de valójában persze semmi ilyesmiről nincs szó. Az alkotás egyetlen erőssége a jól eltalált főszereplő megjelenése + kisugárzása.

Egy nem túl emlékezetes alkotás 2001-ből. A film 2 műfaj között ugrál: az eleje egy erőtlen romkom, néhány rövid, lightos BDSM-jelenettel megspékelve, aztán hirtelen átcsap krimibe, végül megint visszaugrik romantikus komédiába. A legnagyobb negatívum, hogy a játékidő nagy része kegyetlenül unalmas, és ezen sem az 1-2 fordulat, sem pedig a később összeszokott párosként megérkező Vincent Cassel & Mathieu Kassovitz (akik itt valamiért oroszokat alakítanak) nem tudtak segíteni. Akárhogy is nézzük, a mű a külföldről való feleségimportálás veszélyeit mutatja be.