The Cortez

Parodisztikus, néhol szürreális-túlvilági hangulatot árasztó agymenés, aminek témái igencsak a szex körül forognak. Anthony Perkins beszólásai, vallási fanatikus szövegei simán végigröhöghetőek, de időnként a többi szereplő poénjain is fel-fel lehet vihogni. A vizualitásban erős film az A Nap szépéhez hasonlóan, a női lélek sötét oldalát mutatja be.

Izgalmas, nagy részt egy pecóban játszódó aligátoros survivor horror, amiben egyszerre 3 veszélyforrás fenyegeti a főhősök nem túl érdekfeszítő életét. A film látványban, durvulásban, kiváló ötletekben bővelkedik, ráadásul az alkotók kreatívan kihasználták a főhelyszínben rejlő lehetőségeket. Gyenge pontjai a gyengébb CGI, a kiszámítható fordulatok, na meg a tipikus hollywoodi klisék. Összességében közepes osztályzatot érdemel Alexandre Aja 2. állatos bohóckodása.

Megtörtént eseményeken alapuló, sikkasztós bukássztori az HBO-tól. A főszereplő rohadtul modoros, buziskodik és van, hogy hisztizve vágja ki magát a kínos helyzetekből, de legalább van egy állandó kettőssége. Egyébként Jackman jól játssza el a figurát, míg a többiek alakítások terén, messze elmaradnak tőle. Összességében egy kiváló téma közepes feldolgozásának lehetünk a szemtanúi.

Miért, hányszor kellett volna?

2 szereplő, 3 baszás, 1 helyszín ebben az erotikus kamaradrámában, ami az agyzsibbasztó Egy éjszaka Rómában c. film eredetije. A parittyázásokat hosszú, mindenféléről szóló dialógusok szakítják meg, de időhúzás végett, az alkotók beleraktak egy szánalmas, szekunder szégyenérzetet keltő éneklős-táncolós jelenetet is. A mozi dokumentarista jellegű, összevissza zoomolós operatőri munka jellemzi, a faék egyszerűségű sztorija pedig tartalmaz néhány fordulatot.

Parodisztikus, túljátszott, enyhén filozofikus agymenés, amit a rendező válasznak szánt a szánalmas Micsoda nő!-re. A film a filmből való kibeszéléssel, mindenféle őrültséggel meg rengeteg, hosszú flashback-kel van telepakolva, a végére pedig kapunk egy teljesen kiszámítható befejezést.

Gengsztersztoriba ágyazott nosztalgikus coming of age, ami a 90-es évek hangulatában merül el. A filmnek hihetetlenül jó a flow-ja, lazán stílusos a feelingje és ritmusos a rendezése. Amikor kell akkor poénos, érzelmes, feszült vagy éppen drámai. A direktor narrációval, király beállításokkal, fotók alkalmazásával, helyenkénti erős vizualitással meg retro zenékkel varázsolja különlegessé alkotását. Az élményen a kiválóan megírt karakterek, valamint a színészi alakítások szintén sokat dobnak. Mindezek mellett a mozi még társadalomkritikával is operál, mivel viccesen, de mégis autentikusan mutatja be a kertvárosi pletykálkodást.

Francia krimivígjáték fekete humorral, őrült képsorokkal és az elején egy igen morbid jelenettel. A 3 főszereplő közül az egyik egy kiélt, kibaszott idegesítő exszépségkirálynő- és rúdtáncos kurva, a másik egy züllött, idétlen gyökér, a harmadik meg egy röhejes öregasszony. A legtöbb karakter hátteréről apránként derülnek ki részletek, ami ad egy pluszt a forgatókönyvnek. Az első kábé fél óra jól bemutatja a gyárak működését, néhány poénon hangosan fel lehet röhögni, a fényképezés pedig meglepően stílusosra sikeredett.

A Swiped című filmnél szar a leírás. Azt írja, hogy egy dokumentumfilmről van szó, pedig csak egy sima vígjáték.

Itt egy javaslat a tartalomhoz:

Két egyetemi szobatárs bizalmas alkalmazást fejleszt: a középpontban a gyors randizás áll. Hamarosan az egész kampuszt elárasztják a futó kalandok – és a bonyodalmak.

Feszültséggel ügyesen játszó thriller, amibe aztán raktak mindent az alkotók: őrült nőszemély, zaklatás, követés, klausztrofóbia stb. Huppert néni faszán játssza el az elmebeteg ellenséget, viszont Chloe Grace Moretz nagyjából ugyanolyan, mint az összes többi filmjében. Nem kevés klisé fordul elő a játékidő 1,5 órája alatt alatt, de legalább egy percre sem ül le a cselekmény, a morbidra sikerült finálé pedig kreatívabb forgatókönyvírói megoldásokat tartalmaz. Érdekesség, hogy több Magyarországra való utalás is elhangzik a moziban, ráadásul a szereplők időnként hazai szavakkal ökörködnek benne.