The Cortez

Csak azt tudom melyik a legszarabb: A rabbi meg a lánya.
A Thelma egyébként kimaradt a listából.

Jellegtelen, erőtlen, halál unalmas alkotás. A sztorinak egy alacsony színvonalú családi dráma áll a középpontjában, ami később egy bűnügyi szállal egészül ki, ám semmivel sem lesz érdekesebb vagy izgalmasabb a végeredmény. Az alkotók azt gondolták nagy truvájnak, hogy majd a kis szar filmjükben együtt szerepeltetetik Susan Sarandont és a lányát, de ez eleve erőltetett ötlet volt, a közös jeleneteik kínosak, ráadásul az utóbbi csajnak végig fájdalmasan irritáló arckifejezésekben merül ki színészi repertoárja.

Egy Netflix-coming of age dráma, egyenesen Törökből. A film a nyaralós feelingben meg a summer jamben merül el a legjobban, de ezek mellett az igényes fényképezés segítségével, bitang hitelesen, illetve részletesen kezeli a főhős srác karakterét, reakcióit, gondolatait és motivációit. A divatos flashback-elgetés helyett, itt utalgatások szintjén kapunk betekintést a szereplők múltjába. Közepes, a Szulejmánnál & társainál fényévekkel jobban sikerült alkotás.

Idétlen, ripacskodó alkotás, holott egy zene- és médiaipari szatíráról van szó. A film a sztárgyárról, a marketingszakmáról, az ipari agymosásról, a manipulációról, az agyhalott rajongókról meg a showbiznisz hazugságairól mond egy kritikát, ráadásul még konteókba is belemegy, de mindezt ökörködve, elhülyéskedve, idegesítően komolytalanul teszi. A mozi szarásig van pakolva ismert arcokkal, akik kivétel nélkül mind égetik magukat. A főmondanivalót egyébként sokkal színvonalasabban átadta John Carpenter a 88-as Elpusztíthatatlanokban, illetve David Robert Mitchell a Kaliforniai rémálomban.

Igényes akart lenni, de sajnos nem lett az. Tényleg 2 szék között a padlóra esett.

Igénytelen, occsó rape & revenge movie. Rossz vizuális trükkök, fos vágások, nagyon szar színészi alakítások és pocsék zenei témák-instrumentalok jellemzik, de mindezek mellett ez az a fajta trash film, amely biztos, ami biztos, a fényképezéssel azért művészkedni akar. A sztori kis túlzással a szokásos. Annyiban tér el, hogy túltoltabb, erőltetetebb az alapozás, mint bármelyik másik hasonló moziban. A finálé simán felhúzhatta volna az összképet, helyette viszont ott is az egész alkotást átható színvonaltalanság dominál.

A film után én is utánaolvastam ennek. A szerepeltetése erőltetett, de legalább testhezálló szerepet kapott. A története eléggé Traci Lordséra hajaz, bár ez a csaj inkább egy celeb, egyelőre csak 2 filmmel.

Én nem ismertem, viszont egy felnőttfilmesre meg Octavia Spencerre is emlékeztetett :D Amúgy ja, elég röhej, hogy bárkiből színész lehet.

Enyhén erotikus, francia coming of age dráma. A főhős egy teljesen visszafogott csaj, a támadó menyét-képű unokatestvére viszont a totális ellentéte, mivel az egy nagybetűs kurva, ráadásul a lehúzós, gold digger fajtából (utóbbit Zahia Dehar alakítja, aki lényegében önmagát játssza). A film kettejük 2 idősebb palival való megismerkedését meséli el. Sztori nem igazán van, mert a mozi inkább a nyárias feelingben merül mélyre. A karakterek klisések, a dialógusok + a nagy életbölcsességek pedig rohadtul felszínesek. A rendezőnő az alkotást meztelenkedéssel, illetve szexjelenetekkel próbálja megmenteni az unalomba fulladástól. A legnagyobb pozitívumok az igényes fényképezés, a fasza beállítások, továbbá a cannes-i miliő.

Abból a 2-ből sem látunk valami sokat :)