SentryD

Rákerestem anno, hogy [insert random tök ismeretlen film címe] kritika, és voilá.

Egyrészt, mert a világ másik végén lakom, másrészt mert teljesen introvertált vagyok, és még itt is alig szólok hozzá bármihez, szóval senkinek fogalma sincs arról, kit takar a nevem. Hát még élőben. Pedig jó lenne:(

Érdekes, nekem ez volt a legnézhetőbb műve, mert ez talán nem csap át számomra iszonyatos melodramatikus giccsbe, de hát kinél hol vannak a határok. Azért újra ezt se nézném, szvsz Shinkai közelébe sem ér Miyazakinak semmilyen szinten, pedig az öregnek is jónéhány elrontott filmje van.

Ez a film összesen annyiból áll, hogy a szándékosan végig értetlen, érzéketlen bamba fej vágására instruált lánynak rendszeresen megmondják, hogy ne menjen sehova, erre ő természetesen abban a pillanatban elindul és elkezd random kolbászolni a városban 2,5 órán át. Eközben a kamera olyan szinten bele van tolva a tarkójába, hogy még látni se lehessen semmit, mert az nagyon művészi volt már a Saulban is. Azért volt néhány szép kép.

Én is örülök, hogy teljesen komolyan vetted.

Hiába, mocskos szemét pszichopata az összes férfi!!!!

Amúgy a zene valami elviselhetetlenül rossz volt.

Mondjuk Szirmai az utóbbi cirka egy évben már szinte teljesen inaktív, homályos magánéleti problémákkal palástolva, hogy rohadtul unja már ezt az egészet és inkább utazgat, mint hogy próbáljon a filmszakértő szerepében tetszelegni. Én nem utálom egyébként, de azért szerintem előfordult a videóiban masszív ön- és közfelszopás jócskán, magyarán azon túl, hogy jellemzően az egóját fényezte, csak nagyon ritka alkalmakkor mert szembemenni a mainstream közízlésnek, már ha egyáltalán történt ilyen. Mert nem tanítani, értéket közvetíteni, hanem népszerűvé válni szeretett volna, azt meg elérte, ezért fölösleges kimoccanni Hollywood határain túlra. Btw én egy olyan kritikust sem igazán tudok komolyan venni, aki mondjuk viccesnek szánt effektekkel tarkítva a saját arcával aláfestve tesz közzé egy videót, mert az óhatatlanul önfényezésbe csap át. A művészfilmekről, miegymasról valóban érdekesebb és élvezetesebb videót lehet gyártani, de egyrészt az szerintem jóval több munkat, műveltséget és filmek iránti szeretetet igényel, másrészt századennyi embert sem mozgatna meg.

Alig több, mint negyedórája nézem, de máris agyrákot kaptam ettől a nőtől.

Eddig is utáltam a gyerekeket, de ennyire még soha. A végkifejletben semmi szomorú nem volt, sőt. Az egyetlen baj, hogy nem sokkal korábban vették el a felelősségvállalásra képtelen, buta nőtől a kislányt. Dafoe itt is remek, de ő mindig az.

Kimaradt a listából Adam Sandler, én pl le szoktam tagadni, hogy gyerekként szerettem :'D

Amúgy a Kémkölyköket is imádtam anno. És Jar Jar volt a kedvenc SW karakterem. Azt hiszem ezt tényleg el kéne titkolni :'D

Egyébként manapság nemigazán van olyan, amit szégyellnék. Ahogy csabaga írja, a többség megszól, ha mondjuk régi filmet nézek, mert hát "miii? Kétezer előtt is készültek filmeeek???" De az ilyeneket nem nevezném kifejezetten filmszerető haveroknak.

Talán az Asylumot ikszelem be, megfelelő társaságban szerintem iszonyat élvezetes, és olykor nézek egy-egy remekművet magamban is, ha éppen elkap az emókorszak és keményen kínozni akarom magam.