SentryD

A világ leghülyébb nőjének párbaja a világ leghülyébb gyilkosával és leghülyébb szomszéd is feltűnik Pedig az Oculus nem volt rossz.

Hangos szar zenére dugni, és két ilyen jelenet közti alibi sztoriba ágyazott random siránkozni meg nyavalyogni nem művészet. Legalábbis én nem látom annak.

Tudom, perverz dolog, de én ezt a filmet nagyon élvezem. A csúszdázós, vagy a dino-táncoltatós jelenet közben sírva nevettem.

Elöljáróban: jobb volt, mint amire számítottam.
De még így is... hát olyan volt, amilyen.
Előszöris a borzalmas karakterek, és most nem feltétlen a színészek alakítására gondolok. Az elvileg szuperokos Light a film egésze alatt totálisan buta, semmi érdemleges döntést nem hoz, nem esik le neki, hogy Mia nem megbízható, pedig ez nyilvánvaló bárkinek, egészen a történet végén lévő csavarig, ami ügyesnek elég ügyes, de nekem ezek után ilyen "előhúzok valami forfulatot a seggemből" jellegűnek tűnt.
És akkor Mia. A legirritálóbb lány, akit idén filmen láttam, pedig az 300+. Ez még nem is lenne gond, elvégre ilyen a karakter, de egy idő után már teljesen nyilvánvaló, hogy ő csak a Death Notera hajt, az is, hogy ő ölte meg az ügynököket, Light meg még a végén, az utolsó pillanatban is nyomatja a szerelmes szövegeket, amikor a csaj már az ő nevét is beírta... nem jut eszembe jobb szó, cringe.
Majd elérkeztünk L-hez, a legnagyobb baklövéshez. A fandom ugye azon akadt ki leginkább, hogy fekete színész játszotta, holott ez a legkisebb baj, sőt, egyáltalán nem is baj, mert amikor hozza az L-re jellemző karaktert, Lakeith Stenfield játéka úgyszólván remek. De könyörgöm, L ne kezdjen már sírva bőgni, miközben idegrohamot kap. Az elméletileg világ legjobb detektívjeként funkcionáló karakter a film második felében picsog a barátja elvesztéséért, majd végül keresztülszalad a városon egy fegyverrel üldözve Lightot? Végülis beleférne, de ez annyira távol áll az original L-től, mint én az egészséges szociális élettől.
Arról nem is beszélve, hogy akkor Watarinak miért nem tudtak kiötölni egy kódnevet? Meg lenne oldva.
Ráadásul tudtommal a teljes nevet kell a füzetbe írni, Light meg csak annyit körmölt le, hogy Watari...
nem értem.
Node. Mindezek ellenére számomra élvezhető volt a film, csak el kell tekinteni (nagyon nagyon messzire) az alapanyagtól (aminek egyébként szintén nem vagyok a rajongója, mielőtt valaki azt hinné, L haláláig egész jó, utána konkrétan nézhetetlen.) Willem Dafoe valami elképesztő, pusztán az orgánumával lejátszik mindenkit, még ha Ryuk szerintem kicsit gagyin is fest meganimálva. Kár, hogy kevés játékidő juttott neki, mint úgy kb mindennek, mert rohanni kell, mint a bolond, és még a legfontosabb dialógusokat is elhadarni pikkpakk. Ez a legfőbb szívfájdalmam, ez a sztori sokkal, sokkal jobban ütött volna lassabb, melankolikusabb hangvételben, megtartva az eredeti mű zsenik közt lezajló logikai párbajának témáját. Tulajdonképpen pozitív csalódás, mert valami nézhetetlenre számítottam, de még így is a legjobb emlék, ami eszembe jut, az Margaret Qualley szépsége. De azért felnevettem mikor meghalt. Tudom én, hogy ez nem feldolgozás, hanem a sztori újraértelmezése... de szvsz annak sem túl jó.

Az szvsz jobb befejezés lett volna, hogy nem lövik ki a bombát, aztán mikor meghal 80 ember, köztük 30 kisgyerek, mindenki aki tökölt és próbálta másra hárítani a felelősséget, szembesül a tettei következményeivel. Nem hiszem amúgy, hogy a drónpilótáknál ne lenne valami személyiségteszt, ami kiszűr azokat, akik csak krokodilkönnyek mellett, nyavalyogva tudják megtenni azt, amire vállalkoztak.

Valahogy sejtettem, miről fog szólni ez a téma leginkább, és kik fogják nagyon védeni a filmet :D Még csak a felénél tartok, de kellett egy kis szünet, így elkezdtem itt olvasgatni.
Naszóval: értem én, miről szól, meg minden, de attól még nagyon unalmas marad. Van egy két jó szöveg, a két főhősre sincs panaszom (Del Toro pláne jó volt), és azért az elején még a hangulatot is élveztem, tulajdonképpen megéri a gyenge hármast részemről. De a Where the Buffalo Roam sokkal jobb szvsz.

Nem igazán van köze hozzá a főhős nevén kívül, de a Ben Hur remake-nél szvsz nem volt olyan sokkal rosszabb.

A Shinkai Makoto animék egytől egyig giccses, erőltetett melodrámák. Persze mivel szándékosan a ríkatásra mennek rá, talán megfelelnek randifilmnek, de értékük szvsz nem sok van. Akkor már tényleg inkább valami Ghibli, viszont nem Miyazaki, én a '95-ös Whisper of the Heart (A könyvek hercege) című filmet ajánlanám. Az valami gyönyörű.

Épphogycsak kiértem a teremből, még meleg a fenekem után a moziszék. Hát el is ájutam, meg nem is. Az elejére alig emlékszem, bóbiskoltam, elbambultam, csak a mellettem ülő lázas Facebookozása ébresztett fel, mert a maximum fényerő a moziteremben ugye alapkellék mindenkinek. A lényeg, hogy őt sem kötötte le a felvezetés, ahogy a többieket sem, ketten ki is mentek, bár elég sietve, megeshet, hogy valami más van a dologban. Egészen az utolsó 30 percig, nekem, mint abszolút nem SW fannak csak unalmas és egyszerű hömpölygés jellemezte a filmet, ugyanolyan alulról középszerű élményt nyújtva, mint a hetedik rész egésze. Na de azzal ellentétben itt a végére beindultak a dolgok, és sikerült egy igazán katartikus befejezést kanyarítani a játékidő végére, azért megérte, az ötös. Addig meg gyenge 3, ez átlagban nálam egy négyest ér.

Remélem nem gond, hogy friss tagként hozzászólok a témához :) Tehát: személy szerint azért hanyagolom régebben látott filmek kommentelését, mert egyszerűen borzasztó a memóriám, és még ha meg is jelenik alkalmanként valami, amire válaszolnék, inkább hagyom, homályos emlékekre nem támaszkodok. Gyakorlatilag ezért is regisztráltam, rengeteg filmet felejtettem már el, jó, ha egy listában megvan, mi mennyire nyerte el a tetszésem az utóbbi időben. A frissen megnézett filmek után pedig általában átrágom magam a topicon, és ha találok az enyémhez közel álló véleményt, akkor fölöslegesnek érzem, hogy én is odabökjem a saját szavaimmal ugyanazt. Éppenséggel jelenleg pont Tarkovszkij és Tarr életművét próbálom abszolválni párhuzamosan, de a témáik telítettek nálam hozzáértőbb emberek véleményével, és ha nem tudok valamihez érdemben hozzátenni, akkor minek :) Szóval nem vagyok egy kommentvadász-típus. Ennek ellenére támogatnám ezt a kihívásos dolgot, mert beszélgetni, véleményt cserélni mindig jó, pláne, ha arra nem csak évek múltán jön valami reakció, illetve ezáltal lehet, hogy előrébb kerül a személyes listámon valami olyan, amit vétek lenne kihagyni, ami újfent egy pozitív dolog.