Hulla88

Tapasztalat: 2460 film
Kompetencia: 13 film
Súly: 2785
Regisztráció: 2016. augusztus 29. (4 év, 4 hónap)
Kedvencnek jelölték: 6 user

Bemutatkozás

https://www.last.fm/user/SebzettFold

Hajrá Vasas, hajrá Angyalföld!

Kedvencek

Műfajok: dráma, film noir, horror, western

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1989
Lakhely: Óbuda

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Empty Man
 
4 2021-01-24 ?
(3)
The Serpent's Egg
Kígyótojás
5 2021-01-23 3,9
(95)
Le journal d'une femme de chambre
Egy szobalány naplója
5 2021-01-23 4,1
(104)
Warnung vor einer heiligen Nutte
Óvakodj a szent kurvától
2 2021-01-22 3,5
(14)
De nåede færgen
 
4 2021-01-20 3,6
(10)
El río y la muerte
A folyó és a halál
4 2021-01-19 4,5
(13)
Le feu follet
Lidércfény
5 2021-01-16 4,2
(35)
Hunter Hunter
 
3 2021-01-13 3,7
(11)
Shot Caller
A góré
3 2021-01-12 3,8
(217)
Blood Vessel
 
4 2021-01-10 ?
(3)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Igen, valóban, alapból a keményebb thriller vonal burjánzása szerintem mind a spanyoloknál, mind a koreaiaknál rontja is a minőséget, ez a film viszont kicsit más tészta, nem is a minőség miatt. Itt jobban dominálnak az egyéni sorsok és a dráma, bár nem láttam az összes filmet amit írtál, az itteni ápoló korántsem a vérszomjas kategória, ez annál sokkalta szofisztikáltabb.

A szokásos évi spanyol gyomorrúgás, amely viszonylag egyszerű kerettörténete miatt nálam nem érhet klasszikussá, de a kivételes színészi játék, az ügyesen mozgatott karakterek és amiatt, hogy érzelmileg közel tudsz kerülni a szereplőkhöz eléggé megcibálja a lelked.
Szerintem Paco Plaza eddigi legjobbja, jó, hogy kicsit otthagyta a horror szcénát, jöhetnek zombik, szállhat meg démon, de az ember mégiscsak embernek farkasa.

2020-11-28 18:48:28 Kilenc hónap (1976) Hulla88 (3) #5

Gyakorta érzem férfi rendezők keze alatt, hogy nem írnak rendes női karaktereket. Itt (és ez az eddig általam látott korai M. M. filmekre is jellemző) a normálisan megírt férfi karakterek hiányoznak és így mind a forgatókönyv, mind a színészvezetés, mind a szereplők egymáshoz való viszonya félrebillenti az, amúgy fontos témát és egyedi látószöget.

Monori Lili nagy kedvencem de itt sokszor olyan erőltetetten hangsúlyoz, mintha könyvből olvasná.

A film plakátja viszont öt pontos, simán lehetne egy horror vagy egy faja kis black metal borító is.

A Közöny és a Bűn és bűnhődés kettős parafrázisa.

Történelmi skicc, politikailag összeszedettebb tanmese, felsővezetőknek pedig fontos iránymutató. Biztos vagyok benne, hogy ismerik ;-)

Mindent elmond Paul Newman nagyságáról, hogy ezzel lehet vitatkozni :-)

Egyetértek az előttem szólók apróbb kritikáival. Csak kicsit lett volna rövidebb az a nyár, kicsit több por fogta volna át az egészet, a társadalmi mobilitás (amerikai álom) kicsit lett volna cizelláltabb. Welles, Newman és Woodward főleg a film első háromnegyedében nyújtott játéka miatt viszont nem tudok rá négyesnél rosszabbat adni. Az eddig számomra lényegében ismeretlen Anthony Franciosa karaktere kicsit hiányos volt, viszont ez nem az ő hibája, remekül játszott, ha nagyobb teret engednek neki és okosabban van megírva a szerepe és az ebből fakadó ellentétek, akkor közelebb lenne az ötös. Faulkner meg hát, szóval ő Faulkner. Nem a kedvenc íróm, de ott lenn a "messzi délen" megkerülhetetlen.

előzmény: sajoferenc (#14)

Orosz lelki kataszter, egyben szatirikus és művészi válasz a Terminátorra és John Waynere. Megkapó zene a gyönyörű hófödte tájakon. Mert milyen is az orosz világ? Zimankós, kemény, majdhogynem élhetetlen, itt csak az igazán tökös legények maradnak talpon. Milyen az orosz legény? Bírja a hideget, dacol a sérülésekkel, ha kell elveszi amit jussának érez, naná, hogy verekszik és persze: iszik. Zavaros, etiles löttyöket, a lényeg, hogy alkohol legyen. Ahogy egy orosz barátom szokta mondani mikor kérdezzük, hogy mit kér: „leszarom csak üssön”.

Elmaradhatatlan kellék az szent őrült, a tatár és a baskír (a posztszovjet kavalkádból tetszőlegesen behelyettesíthető két másik néppel) az abszurditás, a fizikai munka, főleg a vas és acél. A család szent, a nők csak díszek de ha meglessük őket zuhanyozás közben csak stílusosan tegyük: lángvágóval nyissunk kémlelőlyukat! A vonatrablás is jó móka, persze a családdal együtt a legélvezetesebb és ezt is lángvágóval illik művelni a lóról lepattanva. Igaz nem sikerült az eredeti terv és (nem jelentékeny spoiler) nem volt a vonaton varrógép, amit ellophattak volna. Ugyanis a tengerentúli igények itt semmit sem érnek. Az aranyat feldughatod magadnak, a készpénzzel kitörölheted, fegyvert pedig önts magadnak acélból.

A legtöbb orosz és ukrán akit ismerek, ugyanilyen kérlelhetetlen, bugris, zimankós, de ha közel engednek magukhoz látod, hogy egyszerre kitartó, eszes és melegszívű. Akár csak ez a film. Én imádtam.

Az érdekelne csak, hogy Tóth kívülről látta így az egészet vagy orosz forgatókönyv alapján dolgozott és „csak” összerakta-e a filmet.

Az igaz történetből készült filmben a rendszer jellege csak megmutatja magát, analízist nem ad a korról. Az elrablást, a kínzásokat és ennek pszichológiai vonatkozásait viszont „rendben” sorra veszi, a színészi játék nagyon átütő, szinte érzed a félelmet és kilátástalan feszültséget a bőrödön.

A szintén e helyszínen és korban játszódó A hivatalos változat és a Szemekbe zárt titok komplexebb film, a másik ország másik rendszeréről szóló Kihallgatás velőt rázóbb, amire vállalkozott a film (egy koholt vádak alapján fogva tartott kisember kálváriája) azt viszont korrekten megjeleníti, ajánlott kategória.

Nehéz film, kikezdi az embert és nem (csak) a témája miatt. A szaggatott, repetitív vonalvezetés majdhogynem unalmassá teszi ezt az egy órát is, hajlamos elkalandozni az ember. Kétszer kezdtem bele, és kétszer hagytam ott a filmet. Majdhogynem mérges lettem, hogy kikezd velem a film és harmadszor is nekiültem. A végére érve az lett az érzésem, hogy nem a film kezdett ki velem, hanem a történelem. Nem a film experimentális vonalvezetése zavart meg, hanem maga a zavar. A zaklatottság. Mert erről a korról, bár lehet a hagyományos elemekkel mesélni, készültek is erről remek filmek, de ott marad a kérdés, hogy „lehet-e költészet a holokauszt után”.

A film (legalábbis nekem) azt a választ adja, hogy nem lehet, hanem kötelező. A lírát nem lehet megölni, a líra, mint sztoikus sündisznó alakul kellemetlen valósággá. Mert ez a film egy vizuális vers, amely a visszatérő elemekben a kihegyezett refréneket írja le. Az elveszett sőt inkább az elvesztegetett pillanatokat, amely normális pillanatokban, egy szép de átlagos költemény lenne, itt, a tizenévesek fejével, egy elveszejtett jövőt jelent, mert közbeszólt a történelem.

A metaforák nem mindig voltak egyértelműek, de a menekülés közben, kamasz fejjel ebben a helyzetben mi lenne egyértelmű?

A Saul fia előfutára, amely kellemetlenül, nehezen, de sajnos nem tudsz mit tenni: veled marad.

Összes komment...