Hulla88

Tapasztalat: 2751 film
Kompetencia: 14 film
Súly: 3101
Regisztráció: 2016. augusztus 29. (5 év, 3 hónap)
Kedvencnek jelölték: 8 user

Bemutatkozás

https://www.last.fm/user/SebzettFold

Hajrá Vasas, hajrá Angyalföld!

Kedvencek

Műfajok: dráma, film noir, horror, western

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1989
Lakhely: Óbuda

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Brutti sporchi e cattivi
Csúfak és gonoszak
5 2021-12-08 4,3
(106)
A pártfogolt
 
4 2021-12-07 4,2
(18)
Roma
Fellini: Róma
5 2021-12-07 4,3
(163)
Noises Off!
Függöny fel!
2 2021-12-06 4,0
(119)
Old Henry
 
4 2021-12-03 3,6
(13)
Gycklarnas afton
Fűrészpor és ragyogás
4 2021-12-03 4,1
(53)
Szép napok
 
2 2021-12-02 3,3
(108)
Francesco, giullare di Dio
Szent Ferenc, Isten követe
5 2021-11-30 4,0
(27)
Zabriskie Point
 
4 2021-11-29 3,8
(211)
Külön falka
Wild Roots
5 2021-11-27 4,3
(45)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2021-11-28 02:47:57 Új Gilgames (1963) Hulla88 (5) #4

Szerintem ezt simán fel lehet oldani azzal, hogy az alapvető munkakedvét (életkedvét) a lány hozta vissza.

Mindig bajban vagyok a "rákos" filmekkel, mert ki szeretné ezeket, ettől is féltem, de ez nem csak a rendszer sallangjait (ami valljuk be nem evidens) hanem a téma sallangjait is igyekszik kerülni. Úgy életigenlő, hogy nem giccses (bármilyen közhelyesen is hangzik). Ahogy zéel írta is, színészóriások hada jelenik meg, mégis kiemelném a ma már elfeledett, legalábbis nem emlegetett Pécsi Sándort. Az ő karaktere nélkül, mondjuk úgy, kicsit profánan, hogy nem lenne aki a lámpát tartaná Darvasnak és Domján Editnek.

Ismeretlen gyöngyszem egy sajnos mindenki számára ismerős témáról.

előzmény: jesi (#3)

Azért itt a flashbackek nem hiánypótló részek, hanem konkrétan a történet lényege. Karaktermélyítés, remek párbeszédek, sőt maró társadalom és fogyasztókritika. Bár nem a hasonlókorú európai neorealista filmek szemszögéből, itt a középosztályról van szó, de például akár mai szemmel nézve a tanárok fizetése itt is kritikus pont.

Ahogy itt a valóban ügyesen hozott titkos "femme fatale" csak katalizátor, úgy vannak szépen elrejtve a karakterek is. Sokáig azt gondolnánk, hogy ez főleg Deborah és Brad vagy Rita és George filmje. Aztán mégsem annyira, ez igazából Lora Mae és Porter filmje. Ez főleg a közös mellékszereplőkből derül ki, akik megadják a szociális alaphangot.

A végét lehet érezni egy kicsit amerikai álomnak de a jól megírt karakterek miatt, éppen valósághű.

2021-11-27 22:49:07 Külön falka (2021) / Wild Roots Hulla88 (5) #8

Mondanám, hogy árnyaljunk de itt erről szó sincs. Nem brutális gyilkos. Szeretem a hozzászólásaidat. Itt viszont értetlenül ülök. A körítés miatt mondod ezt? Az, hogy egy marcona biztonsági őr, akinek fél anyanyelve a káromkodás és nem minden helyzetben reagál patent, polgári módon, még nem jelent brutális gyilkosságot. A „gyilkosság”, ahogy kiderül, egy véletlen műve, amiben neki nagy felelőssége van, le is üli miatta a kiszabott büntetését. Mint kiderül, magyarázkodni sem akar, csak a „volt” élettársa anyukájának mondja ki, hogy a nő félrerántotta a kormányt. Ez sem menti fel. A film sem mondja, hogy felmenti, ittas volt, drogozott is. Leülte.

Szerintem ez a film, az egyik legfontosabb szociológiai fogalom a „társadalmi minta” ismétlődéséről szól. Nem véletlen, hogy míg,a kislány anyai nagyszüleit ismerjük, az apait nem. A testvérét igen, ő valószínűleg kihozta az életéből a maximumot. Ez azért fontos, mert amit látunk az ő családjából, az is picit visszás. A gyereke tényleg elhízott és az egész helyzetből érezni, hogy ez nem egy sikertörténet, nem csak amiatt, hogy a testvérének ott kell lakniuk velük.

Az anya halála viszont bár jól körül írható még is egy balesetnek köszönhető, nem szándékos tevékenységnek. Nem egy brutális gyilkosnak van itt szíve, hanem egy olyan embernek, ami ki is van mondva: féltékeny, iszik és drogokat is használt.

Gyilkosból konkrétan nem tudom hány százalék van az országban, de az 1 millió alkoholista, ismeretlen számú szerhasználó országában azért ez nem ugyanaz.

Bőven használ a film olyan hangokat, amik bármilyen szociográfiának előnyére válnának. A nagymama által nevelt gyerek, a hiányzó apa és anyakép, a kiszolgáltatott nagypapa. A panelek, a bodegák, a periféria.


Az már persze ízlés kérdése de szerintem a kiscsaj is hatalmasat játszik, pedig én sokszor háborgok a gyerekszereplőkön. A jellemfejlődési kettőst is jól vezeti a film, sokszor az apa tanul a lányától, tán mert a világ is változott, tán mert ő kapott pozitív mintát az anyai nagyszülőtől. Igaziból ez egy periférián élő apa felnövéstörténete.

A kamerakezelés, a színészi játék, a már említett zenék nagyon profik.

Hiányom nekem is abból volt, hogy olykor túl tudatosan rángat érzelmileg ide-oda és az általam egyébként nem túl kedvelt felső középosztályt (ami amúgy csak hézagosan létezik: https://moly.hu/konyvek/eber-mark-aron-a-csepp ) elég felszínesen kezeli.

Elsőfilmesként nálam ez megér egy ötöst.

előzmény: sleepingdancer (#4)

2021-11-24 21:55:30 The Lunch Date (1989) Hulla88 (5) #9

Köszönöm az információt. Részemről a vándormotívum miatt ez így még szebb. Ebben a sztoriban nem az eredetiséget keresem.

előzmény: hhgygy (#7)

2021-11-24 21:51:16 The Lunch Date (1989) Hulla88 (5) #8

Vágom, hogy nem központi kérdésként vetetted fel a salátát, na de akkor is :-).

Hát, szerintem nem csak 89 és 21 között, hanem, kvázi folyamatos felfogási vita, változás van jelen. Lásd, itthon a "kultúrharc"-ot a nagyvilágban pedig tán be sem kell mutatni a folyamatokat, elég csak néha ránézni az Off topicra (főleg ha szerkesztő vagy :) Jó, az is "itthon" van de lecsapódása a folyamatoknak.

Szerintem az identitárius vitákat, jó ilyen mondhatni konzervatív kisfilmekkel kezdeni, csak, hogy ne legyen Off topic. Vagy szerinted nem változott, változik a hozzáállás?

előzmény: ChrisAdam (#6)

2021-11-24 21:13:30 The Lunch Date (1989) Hulla88 (5) #5

Tán, nem az is egy sztereotípia lebontás, hogy ő salátát eszik? Én a nagyböjt alatt ilyen kis salátákat eszem és sokszor értetlenkedve fogadják...

Amúgy az eredeti novella tényleg 88-as? Én egy 2003-ban kiadott kötetben olvastam.

A remake sem rossz, de annak kicsit túl hazai az íze, bár én sokat lógtam régen hajléktalanokkal és sok csudaszív esetet éltem át, amikor a kevésből adtak sokat, de ez kicsit más.

89-ben szerintem ez egy merész, szívmelengető történet, a mára már kicsit kötelezővé vált körök előttről. Pont annyira valóságidegen a fekete hapsi, mint az öreg néni, aki mintha egy korai David Lean filmből lépett volna ki. Épp ezért pikírt, épp ezért érint meg. Gondolom a lényegen azért nem veszünk össze, mindenesetre nézzetek ezt is sokan!

előzmény: ChrisAdam (#4)

2021-11-12 20:25:53 Simon Menyhért születése (1954) Hulla88 (5) #2

Tractorking szokás szerint alaposan, mind a történelmi, mind a kor művészeti lehetőségeit felvázolva értékelte a filmet. (Amúgy mi lehet vele? Az egyik legfontosabb hozzászóló a KT-n magyar filmek tekintetében).

54-es filmről beszélünk, a szocialista rezsim felé történt beágyazódástól szerintem el kell tekinteni, különben el sem készülhetett volna a film, én inkább attól féltem, hogy giccsbe fog fulladni a történet, mert gondolom mindenki számára világos, hogy itt nem lehet negatív végkimenetel.

Azonban, ez nem hollywoodi sikertörténet, itt nem azért, nem lehetett szomorú végkifejlet, hogy a néző ne érezze rosszul magát, itt a „néző” már alapból rosszul érezte magát egy kiszolgáltatott rendszerben.

Lehetne persze állítani, hogy pont ez a film írja alá, a „kommunista összefogást” ahogy az hellyel-közzel a filmben is elhangzik és menti meg egy újabb jövőbeli kommunista munkás jövőjét de, azért ezt több dolog is árnyalja.

Mindenek előtt Barsi Béla nagyon alaposan megírt, roppant humoros, átkozódó karaktere, aki lényegében minden fejfeljebbvalójával ellentétben menti meg a helyzetet. Másrészt ahogy Tracktoring kolléga is kiemeli, itt az ellenség nem az imperialista nyugat, hanem a megváltoztathatatlan természet. Arról nem is beszélve, hogy itt a „vállaltan kommunisták” lelkére azért beszélni kell, de az erdészek (nézzük meg a kor és Fekete István viszonyát..) zsigerből érzik, hogy mit kell tenni. Az orvos és a bába kora is filmbéli probléma, de ha belegondolunk ők mikor tanulták ki a szakmát? Nyilván az előző vagy még az azt megelőző rendszer maradékai és nem a hozzáállásukat tekinti problémának a film, hanem a korukból csinál konfliktust egy természeti helyzetben.

Egy szó, mint száz bőven kilép ez a film a sematizmus keretei közül, bár Barsi karaktere nélkül nálam csak egy jó film lenne ez, azzal együtt, hogy az egyértelmű végkimenet mellett is végig tördeltem a kezem, hogy na ez most csak sikerüljön.


Jó néha kilépni a történelemi keretek közül és egyszerűen éljenezni a mindenkori humanizmust és születést.

2021-11-05 14:54:50 [Kedvenc lemezek] Hulla88 #608

Lényegében mindennel egyetértek, amit írtál, talán rosszul is fogalmaztam alább. A maga módján Erik Satie is egy egyszerű muzsikát tett le az asztalra, amiben annyi mélység és annyi későbbi hatás van, hogy csak na. Amondó vagyok engedjük el a Hopkins témát, ha nem lett volna fárasztó napom és nem csúszik le egy kis borocska, minden bizonnyal nem állok bele a kérdésbe, amúgy is jobban szeretek valamihez kedvet adni, mint elvenni valamitől. Tőlem kicsit messzebb áll, de hát látott már ilyet a világ. Szóval bocsesz.

Még nem volt időm meghallgatni amiket írtál, de a Beach House-t nagyon csípem, a Chromatics megszűnéséről most hallok először, őket is bírom, szóval sajnálatos hír. Vannak azért közös pontjaink ahogy az látszik.

Meghallgatom ahogy lesz érkezésem a lemezeket amiker írtál és én is dobok egy 21-es listát.

előzmény: ryood (#606)

2021-11-05 14:48:21 [Kedvenc lemezek] Hulla88 #607

Bocs, nem volt időm válaszolni és még nem hallgattam meg az ajánlásokat sem, szóval..

Viszonylag kevés noise-t hallgatok és az sem úgy megy, hogy leülöm meló után délután és csak úgy beteszem, hanem van egy hangulat aminek ez pont megfelelő. Mivel a zsánert is az MMM-el ismertem meg én simán eltudok mélyülni benne, sőt adott esetben nem felzaklat, épp ellenkezőleg kikapcsol, megnyugtat. Azért sem ismerem túl jól a műfajt, mivel ha a hangulatom indokolja a már megismert lemezeket teszem be, szóval összehasonlítási alapom viszonylag csekély, hogy miért emelkedik ki a zsánerből.

A Bohren és az egész Darkjazz azért egy elég behatárolt szcéna, amit szintén a hangulat visz a hátán, kikacsingatásoknak, keretszaggatásoknak itt nincs túl sok helye, az már rögvest nem "klasszikus" Darkjazz lenne. A Patchouli Blue-t egy kezemen megtudom számolni hányszor hallgattam, hát nem a zsáner csúcsa. A többi album hellyel-közzel igen, bár erre is igaz, hogy nem bármelyik nap 24 órájában ildomos hallgatni.

A Kind of Blue volt egyrészt a jazz kapudrogom és ahogy írod nem kell megvédeni, mert remek album. ha megnézed a többi kedvencemet, nem mondom, hogy nincs kirívó eset, de zsáneren belül általában konvencionálisnak számítanak. Néha napján előkapok egy-egy free jazzt, de abban nem mindig találok annyi mintát, amit feltudna dolgozni az agyam.

előzmény: Xuja (#605)

2021-10-27 20:34:07 [Kedvenc lemezek] Hulla88 #604

A No Pussyfooting-t rég hallgattam már, emlékeim szerint az inkább a korai Drone példája (nem akarok most belehallgatni, mániám az albumok teljes hallgatása).

A konkrét kérdésedre nehéz válaszolni. Már csak amiatt is hozzászoktam a zajhoz, hogy kölyökfejjel a 80-as évekbeli punkon nőtem fel, aminek hangzása fél zaj. Mondhatnám, hogy érzem benne a dinamizmust, a zaj közötti hangokat, a formabontást. A válasz egyszerűbb: magyarázat nélkül szeretem a Noise-t. A Nurse with Wound egyes Noise cuccai, Haus Arafna, a Powerviolence korai zsengéi. Van aki a kísérleti filmekhez vonzódik (tőlem ez távoli), hozzám a zaj áll közel.

Na, akkor a Low lemezeket is előszedem.

Összes komment...