Hulla88

Nehéz film, kikezdi az embert és nem (csak) a témája miatt. A szaggatott, repetitív vonalvezetés majdhogynem unalmassá teszi ezt az egy órát is, hajlamos elkalandozni az ember. Kétszer kezdtem bele, és kétszer hagytam ott a filmet. Majdhogynem mérges lettem, hogy kikezd velem a film és harmadszor is nekiültem. A végére érve az lett az érzésem, hogy nem a film kezdett ki velem, hanem a történelem. Nem a film experimentális vonalvezetése zavart meg, hanem maga a zavar. A zaklatottság. Mert erről a korról, bár lehet a hagyományos elemekkel mesélni, készültek is erről remek filmek, de ott marad a kérdés, hogy „lehet-e költészet a holokauszt után”.

A film (legalábbis nekem) azt a választ adja, hogy nem lehet, hanem kötelező. A lírát nem lehet megölni, a líra, mint sztoikus sündisznó alakul kellemetlen valósággá. Mert ez a film egy vizuális vers, amely a visszatérő elemekben a kihegyezett refréneket írja le. Az elveszett sőt inkább az elvesztegetett pillanatokat, amely normális pillanatokban, egy szép de átlagos költemény lenne, itt, a tizenévesek fejével, egy elveszejtett jövőt jelent, mert közbeszólt a történelem.

A metaforák nem mindig voltak egyértelműek, de a menekülés közben, kamasz fejjel ebben a helyzetben mi lenne egyértelmű?

A Saul fia előfutára, amely kellemetlenül, nehezen, de sajnos nem tudsz mit tenni: veled marad.

A leírás fals, a felsőbb vezetés semmit nem tesz a helyzet megoldására, a film nem erről szól. Egy szegény, éhező család legidősebb sarja, aki sokkal inkább gyerek még, mint kamasz indul el Taskentbe vetőmagot szerezni, mert "búslakodik a bevetetlen föld" és sorra halnak éhen a faluban, többek között a háborút megjárt apja is.

Szociálisan nagyon érzékeny film, azt mondanám a Valahol Európában és a Tiltott játékok kis üzbég testvére. A muszájkommunista vonal alig jelenik meg, sőt több jelenet és az alaphelyzet is értelmezhető rendszerkritikának. (Éhínség, a hatalom tehetetlensége, pozitív vallásos szereplők.) Az eredeti történetet író Neverov maga is átélte a éhínséget, az egyik gyermeke éhen halt, ezután indultak el Taskentbe, ez inspirálta a film alapjául vett novellát.

Ismeretlen, szívhez szóló gyöngyszem remek színészekkel (főleg a gyerekek kiválóak), a párbeszédek és a karakterek sokszínűek, de alaposak igazi kis Volga menti kavalkád, üzbégekkel, kazahokkal, oroszokkal, keresztényekkel és muszlimokkal, mindenki a társadalom pereméről, naná, a középosztály sosem volt erős ezen a vidéken... A forgatókönyvért a későbbi híres filmrendező Koncsalovszkij a felelős.

Szinkronnal néztem, ami simán vállalható.

Érdekes próbálkozás arra, hogy bemutassa a jelen szemszögéből, hogy a történelem és annál is inkább a folyamatosan mozgó és egymás keresztező rasszok és kultúrák mennyire élnek a mindennapjainkban. Kanadai történelmi gyorstalpalónak kiváló, a színészekkel nincs gond, a fényképezés néhol enyhén tévéfilmes de összességében korrekt.

A történet néhol döcögős, a különböző történelmi síkok egybeszerkesztettsége esetenként túl erőltetett de az alapvető célkitűzés értékelendő, a kanadai őslakosokról amúgy sincs tele a padlás filmekkel. Kár, hogy kevésszer jelennek meg a filmben, ahogy minden epizód kicsit skiccszerű , egyszerűen a másfél órás keretnél a történet sokkal többet mutathatna, ritka eset, hogy hosszabb filmért kiállt a történet, sőt minden megjelenített történeti korból és alaphelyzetből megnéznék egy teljes filmet.

Ha csak Leonard Cohen jut eszedbe a kanadaiakról, akkor azért ajánlott kategória.

Az egyik legfurcsább revizionista western, elképesztő hangulattal és színészi teljesítményekkel. Kicsit úgy éreztem, hogy a katartikus vég csak azért kellett, hogy a film legalább valamennyire beleilljen a western toposzba, bár a finálé még így is atipikus lett.

A múlt század elején játszódó filmek ritkán mutatnak be kapitalizmuskritikát, pendítenek meg politikai felelősséget, itt azonban alulnézetből látjuk a gazdasági törekvéseket és az amerikai álom széthullását. Mindezt humorral, az előző hozzászólásokban már kiemelt fényképezéssel és Cohen zseniális szerzeményeivel. A filmben használt dalok egyébként Cohen első 1968-as albumáról valók és annyira passzolnak a filmbe, hogy elképzelhetően tartom, hogy nem a filmzenét írták a filmhez, hanem a filmet írták a dalokhoz.

A pontos társadalomkritikát és korrajzot segítik a jól megírt karakterek is, mindenekelőtt Oszter, Liska és Pataki karakterei és dialógusai alaposak. Minden szereplő viszonyrendszere hihető, jól kitalált, élettel teli, a pozitív karakterekbe is vegyülnek árnyak, ahogy a negatív, hátráltató karakterek motiváció is világosak, sőt ez emeli az egész filmet rendszerszintűvé. Meglátszik a forgatókönyvön Konrád György keze munkája.

Fiatal , léha, esetenként kicsapongó férfi a gazdag apjánál dolgozik Isztambulban, de az előbb említett tulajdonságai miatt ellentétbe kerül a szüleivel. A rendezés lagymatag, a színészek sem sziporkáznak, a forgatókönyv pedig nem kellően izgalmas.

A kamerakezelés és a minimalista stílus hozza a profi török kisrealista színvonalat és megvan a társadalomkritikus oldala is (patriarchális társadalom, korrupció, kurd kisebbség helyzete) de mindezekről elég ügyetlenül, skiccszerűen mesél, bár nem kizárt, hogy engem kapott el kritikus pillanatomban, igaz így sem volt ez rossz, de azt hiszem egy jobb rendező kezében csiszolódott volna gyémánttá, ezért bőven maradt hiányérzetem a végére.

Szép, lírai, a törököktől jól ismert hangulatú kisrealista dráma, gyönyörű tájon, Arvo Part zenéje pedig remekül keretbe fogja a drámaiságot. A ötöstől a balladai elmesélés és a relációkat nem kellően bemutató dialógusok választják el nálam, de a török filmek kedvelőinek erősen ajánlott kategória.

Hiába a fontos téma és, hogy kevés film készült a konfliktusról ez elég gyenge eresztés.

Közhelyes panelek, nevetségesen megírt és borzasztó színészi játékot hozó antagonista, a zenét Serj Tankian szerezte, de pont ott feszült, ahol nem kéne annak lennie és pont ott giccses, ahol feszültnek kéne lennie. Ez jellemzi az egész filmet is. A táj amúgy csodaszép,a film sem túl hosszú de ha már kaukázusi háborús dráma, a Mandarinok nyomába sem ér, kár érte, ez a konfliktus is megérdemelne egy jó filmet.

Ezt így konrkétan nem tudtam de azért gondolom Lewa fejéhez nem tartottak fegyvert, hogy kiderüljön. A felvetés attól pedig még fent áll, hogy ezzel példát mutatott-e és mások ezért adakoztak-e.

Hogy őszinte legyek ha bármelyik random celebről kérdezed ezt meg, nem állok bele a vitába, ami a Te szavaiddal élve "Előre láttam hogy ez lesz" témakör , viszont Röhrig múltja miatt ez egészen más.

Nem akartam személyeskedni, de azért nem mindegy, hogy egy átlag celeb mit csinál vagy egy sok éve szociálisan adakozó ember mit tesz.

Ha már Bayern. Lewandowski egy milliót adományozott. Jobb lett volna ha nem mondja vagy ezzel más focistákat kvázi predesztinált arra, hogy ők is adományozzanak, noha a nyilvánosság nélkül ezt nem tették volna meg így viszont megtették?