Hulla88

Persze hattyúdal és nem mérhető a zseniális opuszokhoz de én pont ezért élveztem. Ismerni kell hozzá a rendező eddig filmjeit, a megjelenő motívumokat, persze tény, amik anno hasítottak, már csak elkésett becsúszásként aposztrofálhatók és több az akár öreges humor, kaland, ahogy a címszavakban is olvashatók.

Abban van valami, hogy a "zseniális" rendezők 50 éves koruk körül csúcsosítják ki egy bizonyos életszakaszukat, ami klasszikusnak tekinthető de utána más tematika felé fordulnak, mint Antonioni vagy Fellini.

Róma, Amarcord, Casanova, Zenekari próba? Ezeket hiba lett volna megrendezni? Ne lennének klasszikusok? Nagyon szeretem Tímár Péter Mielőtt befejezi röptét a denevér című filmjét, de azért ez egy kicsit olyan, mint amikor Várhidi "magneto" Péter magyarázta anno szakértőként, hogy miben hibázott a Milan a Manchester United ellen. Fellini topikról beszélünk és számomra ő (és a citált filmjei) az egyik etalon de megannyi rendező hozott klasszikust 50 felett. Majdnem biztos vagyok, hogy a Te 5-ös filmjeid között is találnék ilyet. Restellem, ezt nem futottam végig, amúgy csipázom a hozzászólásaidat.

A filmre és a focis hasonlatokra visszatérve, az öreges gól is gól. A magam részéről korrekt lezárásnak tekintem ezzel az életművet, mondjuk úgy, hogy ebben már több volt a korai Benigni, mint az érett Fellini.

Lehet kicsit spoileres, nem tudtam mit tegyek annak, de a film nem a csavarokról szól.

A cím is sokatmondó az, hogy Montana story, egyrészt mutatja a helyszínt, ezt a szélfútta hegyes vagy épp hegyekkel ölelt nehéz tájat, ahol az ember szíve is sziklásodik, a lelke is nehéz kövekkel teli, mert itt élni nehéz, még a 21.-ik században is (nem mintha Sean Baker déli vidékein könnyebb lenne az élet, de azért valószínűleg ez közelebb áll a Ház a sziklák alatti magyar lélekhez) másrészt, ez egy viszonylag egyszerű, majdhogynem hétköznapi (szerencsére csak majdhogynem) történet.

A film egyik nagy erénye, hogy szépen kerülgeti az extremitást, minek ide maffia amikor itt van a családi örökség, minek ide természeti katasztrófa, amikor mi magunk tesszük azzá a környezetet. Ehhez társul a film másik nagy erénye, a remek színészvezetéssel végig vitt dráma, amely amúgy mellékzöngeként olyan természetességgel használja a kisebbségi szereplőket, hogy aki „kvótázni” vagy „kötelezőfeketézni” szokott ebben az értelemben az vakarhatja a fejét.. vagy én vakarnám neki.
Kevés szereplőt mozgat a film és a lényeg egyértelműen a testvérpáron van de ez a végig gépen lévő apa drámája is. Camus írja, hogy Jézusnak muszáj volt a mai képben élő Jézussá válnia, hisz Heródes miatta mészároltatta le a gyerekeket, Radnóti nem egy versében, de különösen a naplójában sosem felejtette születését, ami anyja és testvére halálát hozta. Erin pedig így született édesanyja árnyékában. Ennél az örökségnél feszültebb kiindulópontot nehéz találni.
Az egészet pedig keretbe zárja a szimbólumok sokasága (a lótól, az autóig, a konfliktust jelentő bányakatlanig…)
Szóval nézzétek, lélekrázó, múltbontogató, de mindenekelőtt humanista film ez, remek dialógusokkal.

Ja és olvassátok Unrealnoise kolléga cikkét, jókat ír benne.

Jan Nowicki is elment. Számottevő pazar filmje viszont megmaradt. Mészáros Márta Napló trilógiájával igyekszem tisztelegni előtte.

David Siegel és David Siegel (III) ugyanaz a személy. Kérlek fésüljétek össze, köszönöm!

https://kritikustomeg.org/muvesz/64838/david-siegel-iii

https://kritikustomeg.org/muvesz/120748/david-siegel

Ez már nagyon off lesz, de Ő ugye "futballmagyar" Nagyszalontán született, a felmenői között vannak magyar származásúak is.

Játszhatnak, csak akkor elesnek a támogatástól a csapatok, az U-21-es korosztályra pedig nem érvényes a szabály.
Amúgy az előző hozzászólásomban tévedtem, Kerkez Milos mellett is 5 játékosunk született külhonban, megfeledkeztem Dárdai Palkóról.

Szerintem ez egy fontos, releváns vita és mindkét oldal fele írtok védhető érveket, de "afrikai nyomorból befogadják őket"-hez érdemes megnézni, hogy a jelenlegi francia válogatottban 3 játékosa született az ország határain kívül, a cserekapus Mandanda, az eddig pályára sem lépő Camavinga és Thuram aki Olaszországban született, mert ott játszott akkoriban a világbajnok fater. Nem mondom, más lenne a csapat összetétele (bármilyen hülyén hangzik, színezete..) ha nem lett volna gyarmatosítás, de ugye a történelem már megtörtént.
Ha megnézzük a magyar válogatott elmúlt két meccsét, akkor 4 olyan játékos van, aki határon túl született (egy ugye épp Franciaországban) és Kerkez Milost nem is számoltam ide, mert Verbászt, most nagyvonalúan magunkhoz csatoltam.

Megjelenik az európai szemmel nehezen értelmezhető iráni, afganisztáni, kurd vegyes kultúra de még ehhez képest is abszurd jelenetek sora cikázik a filmben, a mindenki számára természetesen különálló megoldást a rendező utólagos kommentárja adja, miszerint a film metafora.

Hontalanságot, menekültkérdést, félelemérzetet de alapból olyan kérdéseket, mint a számunkra is viszontagságos oktatás vagy egészségügy helyzetét így, egy másik kultúrába csatolva én még nem láttam. Masszív allegória, nem véletlen, hogy a kiváló rendezőnő (Mohsen Makhmalbaf lánya) következő filmje egy Garcia Lorca vers címét viseli. Az iráni filmek kedvelőinek kötelező darabok a filmjei, még az iráni filmek között is a legköltőibb alkotások.

Kevés drámai elemmel operál, de ezzel semmi gond sincs. Lean ért a drámai részekhez, de az eddig látott filmek alapján akkor lubickol, amikor a kaland és humoros elemek dominálnak. Laughton számomra ugyanilyen, képes (különösen a The big clockban) hozni a ráírt drámai, negatív szerepet, viszont ez a pufók, szájbiggyesztő fószer, valahogy az esetlenségre termett (a filmben szó szerint is ;-)).

Ettől függetlenül a kamerakezelés, a képek, a szimbólumok, a helyenként noir-os elemek (nem csak a fekete-fehér képi világ miatt) miatt többre hivatott a film, mint egy szimpla szórakoztató vígjáték. A lényege mégis ez. Hiába a kevésbé mély mellékszereplők, hiába teszik eléd De Banzie-t, mint 30 éves karaktert, amikor valóban 45 éves és jobb lett volna 38-40 évesre írni, minden apró negatívum és a már szinopszisból is egyértelmű végkifejlet ellenére marha jó nézni. De Banzie egy karakán femme fatale értelmezés, ami kicsit előidézi a mai girl powert is. Kipróbáltam angolul is, (tudom erről nagy viták szoktak menni..) de a Pannóniás magyar szinkron mindent visz.

Hellyel-közzel beszél még szociális kiszolgáltatottságról, egy felnőtt férfi felnövéstörténetéről, az "angliai álomról", az alkoholizmusról, a maradi szokásokról is, ez utóbbi miatt egy kicsit avíttnak tűnhet, mégis ez is olyan film, aminél persze pár jelenetnél felkaccantassz, de a lényege, hogy végig mosolygosz.

2. A 2010-es cenzus szerint 7-8% közt volt a fekete lakosság aránya, ezt már akkor is alulbecsültnek gondolták tovább a szegényebb réteg és a bőrszín között ott is erős az átfedés, a szaporulatuk jelentősebb a mesztic, fehér népességnél, ergo a számarányuk 12 év alatt még nőtt is lakosságarányosan.
Másrészt az ecaudori feketék közmondásosan jó sportolók, nem csak a fociban, más sportágakban is kitűnnek. Ennek oka a jó testi adottságok mellett, a már említett szociális helyzetük, a sport, mint olyan kitörési útvonal számukra, ahogy ez a nyugat-európai társadalmakban sincs másként.