Hulla88

Számomra az eddigi legjobb Audiard és az egyik legjobb menekültfilm. kapásból a kiindulóhelyzet, hogy nem "bevett" országból érkező menekülteket helyezel az európai közegbe, hanem sri lankaiakat, az egyik "befogadó" nem is tudja hova tenni az országot.
Másodrészt: az árnyalt közeg, a káosz elől de terhes múlttal és hazugságban menekülő család, amely nem egy européer fehér közegbe érkezik, hanem egy kvázi új polgárháborús területre: a nagyrészt (nagyon nagyrészt) bevándorlók lakta önkormányzati épületsorba, ahol szintén farkastörvények uralkodnak. (Hogy az alapból itt élő akár többgenerációs bevándorlók tehetnek-e helyzetükről szerencsére a film nem foglalkozik, így több idő marad Dheepanékra)
Harmadrészt: A film első fele bemutatja azt, amit kevés menekültfilm, miszerint, hogyan alkalmazkodik egymáshoz és a már említett környezethez egy idegen kultúrában egy család, akit a közös nyelven és származáson kívül más nem köt össze. Az apró jelenetek (amikor "apukához" átjön aludni a "lánya" és átveszi tőle a párnát) nagyon közel hozzák az összes szereplőt.
Negyedrészt: Az említett zsánerfilmbe csapás, számomra arról szól, hogy Dheepan , eddig nem nézett szembe a múltjával amikor a "feleség" mondja neki, hogy "ez a te véred" mikor sok vér keveredik ott, szintén szimbolikus értelmű, ahogy az is, hogy az a tapasztalat tartja életben és védi meg nőjét Európa közepén, amit egy kicsiny sziget véres polgárháborújában tanult.
Ötödrészt: A vége valami oltári mód elvan baszva, remegteti is rendesen az ötös lécét. Nem értem továbbá, hogy minek kellett behozni a sri lankai tábornokot (sehova sem vezető mellékszál), plusz az elefántos álomképeket, amiknek csak akkor lett volna értelme, ha az utolsó öt perc boldog világa helyett, csóri elefánttal történik valami, lezárva azt a szimbólumrendszert. Egyébként Audiard azt akarta a végével mondani, hogy az angoloknak jobban sikerül az integráció, mint a franciáknak?
A színészek egyébként remekek, a Dheepan szerepét játszó mókus pedig tényleg harcolt a polgárháborúban.

Thriller, szocio és kamaradráma. A bonyolult vallási és társadalmi helyzetet, a hatalmat és a rá adott választ, de még az apró egyéni drámákat is megragadó film, remek alakításokkal. Elképesztően erős 97 perc, rég adtam ekkora ötöst, azért meg plusz elismerés, hogy az egyiptomi filmművészet milyen gyorsan reflektál az aktualitásokra.

A film zárása ma már közhelyszámba megy, akármekkorát ütött ez negyven éve, nekem olcsó és túl evidens magyarázat volt, így rezeg a léc a film értékelésénél. De.

A színészi játék, a kiváló zene, és a történetben meglévő búvópatakok számomra olyanná teszik a filmet, mintha a Ragyogást Pasolini rendezte volna meg egy kis Psychoval vegyítve, ajánlott kategória.

A számodra csálé vég, nálam pont fordítva esett le.

Számomra azt jelképezi, hogy egy embert mennyire határoz meg a múltja (származás,neveltetés, gyerekkori traumák és az abból fakadó tettek, amik nyilván nem mentik fel de megmagyarázhatják egy személyiség torzulásait.) A fickónak a tabula rasával volt lehetősége elveszteni a múltját és új életében meghozni az első és végső döntését. Ha jól emlékszem a nő is elveszti a memóriáját, nem? (Majd egy éve láttam) Ezek szerint neki szeretnie kellene egy testvért, akihez a kinézetén kívül nem köti más? Ellenben az új élete közös sorssá fonódott a testvére gyilkosával a természetfeletti esemény miatt, ez határozza meg jobban a film belső logikája szerint.

Az egyébként nem rosszul felépített sci-fi, krimi nekem csak a körítés volt ehhez, hogy számba vegyem, mit érnék a múltam, tapasztalataim és a többi nélkül. Minden egyenetlensége ellenére nálam közel járt az ötöshöz.

Kiváló látlelet a 60-as évek NDK-jából, egy megdöbbentően jól megírt és jól eljátszott női karakterrel, ami a kelet-német hétköznapokat és a rendszer lehetőségeit egy kisember számára kellő humorral és mélységgel mutatja be.A szerető és a feleség találkozása valami elképesztően jól lett vászonra víve.
Az egész filmen átívelnek a női főszereplő belső monológjai és kommentárjai pedig csak emelik az amúgy is erős történet szintjét, bemutatva (az amúgy gyönyörű) nő jellemfejlődését és felnőtté válását. A szinkron szintén bitang erős, amiatt kár lenne kihagyni ezt a kis ismeretlent.

Emiatt már megéri megnézni a filmet (ami persze dobozba került elkészülte után) viszont ami igazán időtállóvá emeli az a főleg diktatúrákban és autoriter vagy arra hajazó rendszerekben megjelenő törtető mameluk megjelenítése a bíró (aki persze lehetne más értelmiségi is) szerepében, aki félelemmel vegyes számításában túltesz a hatalom által elvártakon. Az amúgy is gyenge középosztály, amely a változás szelét hozhatná így ragad önös érdekekből és megfelelési kényszerből a hatalom fő kiszolgálói részéve. Ismerős történet, na.

Egyik oldalról nézve remek hangulattal és zenével, okkult szimbólumokkal operáló magával ragadó horror, amibe még egy kis body horror is belefér, másik oldalról nézve pongyola forgatókönyv, rémes párbeszédek, rossz színészi játék. Kár az angol nyelvért is, olaszul jobban működött volna a film.

Nem túlzottan csipázom a poszt-apokaliptikus filmeket, de ez fasza volt. Párkapcsolati terápiás road movie, jól megírt és őrült karakterekkel, találó castinggal, kemény akciókkal és a pusztulásban is megnyilatkozó humanizmussal.

Köszönöm, bár igazán nem kellett volna, hirtelen azt hittem láthatatlan vagyok, ezért kérdeztem rá a dologra.

Mindenesetre én nem olvastam el a szabályzatot, ahol korrekten le van fektetve a dolog. A logika is van benne, ha egy eredeti cím nem latin betűs, úgy elég nehéz dolga van a játékosnak továbbá a magyar megjelenés kiszűri azt, hogy totál ismeretlen filmeket ne találjon ki senki. BonnyJohnnytól pedig ha nem magától találta ki a képet nem sajnálom a pontokat.

Bocsesz de én előbb írtam, mint BonnyJohnny a megoldást a 2.-ez vagy nem vágok valamilyen szabályt?