Hulla88

Egy ilyen szövegközpontú műfajban, amely a legtöbb esetben politikus is, az angol nyelv elterjedtsége miatt nyilván az angol nyelven éneklő bandák lesznek a közérthetőbbek és mivel ezen országok világhatalmak, minden probléma, amire reflektálnak világprobléma is, így logikus, hogy nem egy periférikus ország együttesének, periférikus nyelvén adott periférikus reakciója lesz a legismertebb.

Ettől független aki odafigyel a stílusra, főleg, ha innen Kelet-közép Európából nézem a dolgokat, annak a lengyel Dezerter, a szlovák Zona A, a szerb Pekinska patka abszolúte kult státusz, hogy a CPg-t, ETA-t, stb. stb. stb. ne is említsem. (A Germs amúgy szerintem, bőven nem annyira ismert mint a másik két általad említett zenekar.)

Nem egészen értem a kérdést, az számítana jelentősnek amit Bostontól Tokióig "mindenki" ismer vagy amely lokálisan, zsáner szintjén, az underground szintjén nevet szerzett magának? Mert ha az előbbi a kritérium, az már nem is egészen punk, ha az utóbbi, akkor meg van szarásig.

"A Hasonlók menüpont sajnos már egy jó ideje nem frissül: többször is úgy túlterhelte a szervert, hogy muszáj volt leállítanom, amíg nem tudom átírni. Jelenleg egy szerverköltöztetés zajlik, utána fogok tudni újra fejlesztéssel foglalkozni, ezek közül az egyik terv az pont ennek a rendberakása."

Friss idézet Cucutól.

Tomside véleményével értek egyet leginkább. Sokféle érzelemről beszéltetek amúgy a kommunikáció hiányának okaként, de egy eddig kimaradt amit ki is mondanak a filmben. Amikor Johan bábozik, Ester megkérdezi tőle, hogy mit mondott Casper (az egyik báb), Johan pedig ezt válaszolja: "Nem tudom, furcsa nyelven beszél, azért mert fél."

A legönreflexívebb (így írják?) film amit valaha láttam.

Brexit.

Igen, valóban, alapból a keményebb thriller vonal burjánzása szerintem mind a spanyoloknál, mind a koreaiaknál rontja is a minőséget, ez a film viszont kicsit más tészta, nem is a minőség miatt. Itt jobban dominálnak az egyéni sorsok és a dráma, bár nem láttam az összes filmet amit írtál, az itteni ápoló korántsem a vérszomjas kategória, ez annál sokkalta szofisztikáltabb.

A szokásos évi spanyol gyomorrúgás, amely viszonylag egyszerű kerettörténete miatt nálam nem érhet klasszikussá, de a kivételes színészi játék, az ügyesen mozgatott karakterek és amiatt, hogy érzelmileg közel tudsz kerülni a szereplőkhöz eléggé megcibálja a lelked.
Szerintem Paco Plaza eddigi legjobbja, jó, hogy kicsit otthagyta a horror szcénát, jöhetnek zombik, szállhat meg démon, de az ember mégiscsak embernek farkasa.

Gyakorta érzem férfi rendezők keze alatt, hogy nem írnak rendes női karaktereket. Itt (és ez az eddig általam látott korai M. M. filmekre is jellemző) a normálisan megírt férfi karakterek hiányoznak és így mind a forgatókönyv, mind a színészvezetés, mind a szereplők egymáshoz való viszonya félrebillenti az, amúgy fontos témát és egyedi látószöget.

Monori Lili nagy kedvencem de itt sokszor olyan erőltetetten hangsúlyoz, mintha könyvből olvasná.

A film plakátja viszont öt pontos, simán lehetne egy horror vagy egy faja kis black metal borító is.

A Közöny és a Bűn és bűnhődés kettős parafrázisa.