Hulla88

Tomside véleményével értek egyet leginkább. Sokféle érzelemről beszéltetek amúgy a kommunikáció hiányának okaként, de egy eddig kimaradt amit ki is mondanak a filmben. Amikor Johan bábozik, Ester megkérdezi tőle, hogy mit mondott Casper (az egyik báb), Johan pedig ezt válaszolja: "Nem tudom, furcsa nyelven beszél, azért mert fél."

A legönreflexívebb (így írják?) film amit valaha láttam.

Brexit.

Igen, valóban, alapból a keményebb thriller vonal burjánzása szerintem mind a spanyoloknál, mind a koreaiaknál rontja is a minőséget, ez a film viszont kicsit más tészta, nem is a minőség miatt. Itt jobban dominálnak az egyéni sorsok és a dráma, bár nem láttam az összes filmet amit írtál, az itteni ápoló korántsem a vérszomjas kategória, ez annál sokkalta szofisztikáltabb.

A szokásos évi spanyol gyomorrúgás, amely viszonylag egyszerű kerettörténete miatt nálam nem érhet klasszikussá, de a kivételes színészi játék, az ügyesen mozgatott karakterek és amiatt, hogy érzelmileg közel tudsz kerülni a szereplőkhöz eléggé megcibálja a lelked.
Szerintem Paco Plaza eddigi legjobbja, jó, hogy kicsit otthagyta a horror szcénát, jöhetnek zombik, szállhat meg démon, de az ember mégiscsak embernek farkasa.

Gyakorta érzem férfi rendezők keze alatt, hogy nem írnak rendes női karaktereket. Itt (és ez az eddig általam látott korai M. M. filmekre is jellemző) a normálisan megírt férfi karakterek hiányoznak és így mind a forgatókönyv, mind a színészvezetés, mind a szereplők egymáshoz való viszonya félrebillenti az, amúgy fontos témát és egyedi látószöget.

Monori Lili nagy kedvencem de itt sokszor olyan erőltetetten hangsúlyoz, mintha könyvből olvasná.

A film plakátja viszont öt pontos, simán lehetne egy horror vagy egy faja kis black metal borító is.

A Közöny és a Bűn és bűnhődés kettős parafrázisa.

Történelmi skicc, politikailag összeszedettebb tanmese, felsővezetőknek pedig fontos iránymutató. Biztos vagyok benne, hogy ismerik ;-)

Mindent elmond Paul Newman nagyságáról, hogy ezzel lehet vitatkozni :-)

Egyetértek az előttem szólók apróbb kritikáival. Csak kicsit lett volna rövidebb az a nyár, kicsit több por fogta volna át az egészet, a társadalmi mobilitás (amerikai álom) kicsit lett volna cizelláltabb. Welles, Newman és Woodward főleg a film első háromnegyedében nyújtott játéka miatt viszont nem tudok rá négyesnél rosszabbat adni. Az eddig számomra lényegében ismeretlen Anthony Franciosa karaktere kicsit hiányos volt, viszont ez nem az ő hibája, remekül játszott, ha nagyobb teret engednek neki és okosabban van megírva a szerepe és az ebből fakadó ellentétek, akkor közelebb lenne az ötös. Faulkner meg hát, szóval ő Faulkner. Nem a kedvenc íróm, de ott lenn a "messzi délen" megkerülhetetlen.

"Tulajdonképpen mindent".