Hulla88

Fúha, az kemény.

https://kritikustomeg.org/egyeni_beallitasok/

Hát nekem itt van, ha Neked nincs, akkor valami fejes kell a dologhoz.

Profilod, egyéni beállítások (a demográfiai adataid alatt) és ott már látni fogod.

Akinek az első rész (Mystery Road) bejött, mindenképpen nézze meg ezt is, habár nem éri el elődje szintjét. Sivár,reménytelen, az első részből megmaradt balladisztikus neo-western hangvételű dráma, amely a karakterfejlődésre és identitáskeresésre fókuszál, az akciók és a közeg ehhez csak a keretet adják. Létezik hozzá magyar felirat is, szóval hajrá.

Nem tudom hol van erre infó, hogy a film Zhang Yimou nagyszüleinek mesélné el a történetét, szerintem a főoldali szöveg hibás, a film Mo Jen (tudtommal szintén fikciós) regényéből készült, ahol szintén egyes szám első személyben beszél a visszaemlékező a családjáról innen jöhet a félreértés.

Amúgy frankó film, a film első felében látható "udvarlás" pedig igencsak eredeti és humoros, utóbbi dráma ide, háború oda az egész filmben jelen van.

Az egyik legjobb amerikai drámaíró találkozása az egyik legnagyobb amerikai rendezővel, négy prominens színész tolmácsolásában.

Majd 3 óra hossza és egy helyszíne ellenére izgalmasan és gördülékenyen beszél az amerikai álom rémálomba fordulásáról, tehetség és lehetőségek aprópénzre váltásáról, addikcióról, művészetről egy családi dráma keretében, amely persze tágabb és általánosabb társadalmi kritikára is ad lehetőséget. A megvalósítás, a párbeszédek, a karakterek mélysége és a szimbólumok is a legjobbak közé emeli a művet.

Megváltás, feloldozás, tanács nincs, hisz, ahogy Edmund is mondja a darabban: "nekünk ködembereknek anyanyelvünk a dadogás". Még Lumettől is kiemelkedő alkotás vagy száz kiírható idézettel, aki szereti a rendező műveit annak kötelező darab.

Nem értem a pozitív kritikákat.
Béna karakterábrázolás: a terepen is aktív rendőrfőnök majdnem süket és más egészségügyi problémái is vannak, persze egy horrornak nem muszáj ragaszkodnia a valósághoz, de tartsunk már egy szintet, pont az adhat alapot egy horrornak, hogy valóságos helyzetekre jön a félelem faktor, a többi szereplő pedig egyszerűen unalmas és klisés, a színészvezetés és a színészek szarok, a történet belső logikáját ugyan nem lehet kikezdeni, de csak azért, mert nincs neki, valamiféle ezoterikus blődségre próbálják felhúzni a sztorit de annak elemei is ismerősek lehetnek innen-onnan. Lehetséges, hogy ezek miatt nem éreztem át a film hangulatát, ami talán valaki számára elviszi a hátán a filmet, a kritikák által emlegetett félelemérztetet pedig klisék és jumpscarek próbálják elhozni, számomra kevesebb, mint több sikerrel.

Akinek bejöttek a hasonszőrű nagyszabású 20-as,30-as években játszódó, árulással teli zsaru,gengszter,politikai összefonódásokkal terhelt dél-koreai filmek, azok nyugodtan tegyenek vele egy próbát.

Apróbb bakiktól eltekintve szép ívű film és az európai szemnek könnyebb követni az eseményeket, mint az ázsiaiakat, az ismerős témák és az ismerők arcok miatt is.

Nem tipikusan Melvillei (egy regényből készült) alkotás, itt nem fogadalomról, árulásról egymásért való kiállásról van szó, nincs krimi, sem a rendező egyből felismerhető stílusossága, e helyett a film első felében remekül megírt karakterek és párbeszédek által vezérelt ideológiai csatát látunk, hogy aztán a film második fele szétrebbentse az ideológia fátylát és maradjon a pőre lélek pokoljárása. Ha nem tudom, hogy ki rendezte simán Bressont mondtam volna, a Belmondo által megformált pap szinte mágikus karaktere pedig Pasolinit juttatta eszembe. Az operatőri munka zseniális, ezek a színészek ilyen forgatókönyv mellett pedig nem is tévedhetnek. Az egyik kedvencem lett a rendezőtől.

Rendkívül kemény kamaradráma, erős színészi jelenléttel, pergő párbeszédekkel, kellő és pikírt humorral, a mindenkori keményvonalas iszlám és a nők jogai közti tragikummal. Akit érdekel a téma annak kötelező, én mindenesetre lehidaltam tőle.

Kemény film. Nem mondanám giccsesnek az általad említett jeleneteket, az addigi kilátástalan, szürke, fénytelen közegből léptek ki a bukolikus idillbe, ám az egészet körbelengi a fojtogató valahol csak félig boldog zenei aláfestés és az, hogy tudod, hogy a "szabadság, szerelem" kettőse vérpadra van ítélve és bármikor elbukhat. Jobban éreztem a feszültséget, mint sok horrorfilmnél csak itt a névtelen gonosz nem egy szellem,hanem a mindent túlélő kicsinyes hatalom. A bukolikus idillt nem véletlen írtam, szerintem a szarvasos jelenet konkrétan ennek a Radnóti versnek a vizuális átültetése:

"hogy hegyi erdőkön
az őzbak megáll; fülel és elpattan a széllel,
mely farkascsorda szagát hozza sziszegve, -
fölszagol s nem menekül, mint menekülnek
az őzek; elgondolja, ha megjön az óra, kűzd
és elesik s csontjait széthordja a tájon a horda -
és lassan, szomorun bőg a kövér levegőben"

Bőven érezhető minden pillanatban, hogy a rendszer nem változott csak átalakult.