Elröppent vele a 2,5 óra. Sok széria bőven leül a 4. részre. De a John Wick nem tette olyan magasra a lécet, hogy meg kéne ugornia. Az koreográfia kivitelezése, a precíz kaszkadőrmunka viszont lenyűgöző, és hivatkozási alap lesz a jövőben is. Bővebb kritikám.
Zsebkendő-nyitogató, finomlelkű alkotás. Elvarázsolt mágikus-realista kifordított hamupipőke meséje, ami nagyon is fontos pszicho-szocio kérdéseket taglal. Nagyon szerettem, hogy egy meditatív film mer ennyire rövid lenni, és velőssége miatt pont annyit mond, amivel a megfelelő kérdéseket sarkall feltenni. Csodálatos párbeszédindító a szülőség témájáról.
A csendes lány kritikám:
https://hetediksor.hu/2023/03/15/a-csendes-lany-kritika/
Közepszer. Ennél többet itt felesleges mondani róla.
Ami még jött, azt itt a kritikámban leírtam:
https://hetediksor.hu/2023/03/09/the-woman-king-a-harcos-kritika/
Ha szereted a Másnaposokat, akkor ez a Te humorod. Számomra ez az amcsi zsigerförtelem-extravaganza végtelenül taszító, és unalmas. Ami azért szomorú, mert az első 20 perc alapján mondjuk egy Robert Rodriguez kezében ez lehetett volna Alkonyattól pirkadatigot megidéző királyság. Ehelyett majdnem elaludtam rajta, és nagyon szenvedtem igénytelenségén, és értelmetlen brutalitásán.
Kokainmedve kritikám:
https://hetediksor.hu/2023/02/24/kokainmedve-kritika/
Többen lehúzták már, hogy alig különbözik a Kereséstől, az alkotók előző filmjétől. Egyrészt ha azt nem láttad, akkor legalább akkorát üt, mert annyira egyedi még ez a képernyőkön játszódó techno-krimi műfaj. Bekambetov ennek az egyik nagy képviselője, nem véletlen producerként is bábáskodott a rendezőpáros mindkét filmje felett.
Másrészt számomra nyújtott elég újdonságot ahhoz, hogy ezt is tűkön ülve nézzem végig. Tőrbe ejtvét megszégyenítően fordulatos, nagyon izgi film.
Eltűnt kritikám:
https://hetediksor.hu/2023/02/23/eltunt-kritika/
Arronofsky nekem mindig is egy kiemelt helyet élvez a filmrajongásomban. De amit itt művel, az mesteri. Első vérbeli adaptációja, és egyből egy olyan műhöz nyúl, ami nem csak letaglóz, hanem elsőre úgy a mocsokba taszít, hogy amikor onnan kiemel, akkor annak katarzisa semmihez sem fogható. Számora a Forrás még hasonlóan gyönyörű film tőle. Míg az egyetemes, spirituális mondanivalót hordoz, addig A bálna nagyon realista módon csempészi bele az életünkbe a történetmesélés lélekformáló mágiáját.
A bálna kritikám:
https://hetediksor.hu/2023/02/09/a-balna-kritika/
Nagyon nagy dolog, hogy ez a film elkészült. Én is dadogok, alá tudom írni, hogy kiválóan bemutatja az élethelyzeteket, amibe lehet kerülni ilyen állapotban. Közben pedig figyelmet irányít a mai vidéki élet kő kemény kihívásaira. Dolgoztam Borsodban szocmunkásként. Városi ember nem tudja elképzelni azokat a körülményeket, azokat a napi problémákat, ami ott az élet természetes része. Párbeszéd nélkül egyre jobban nyílik a társadalmi olló, aminek egyik nemzetben se lett eddig jó vége.
A Larry kritikám:
https://hetediksor.hu/2023/02/06/larry-kritika/
https://hetediksor.hu/2023/02/16/tar-kritika/
--
Áthelyezve a(z) Tár topikból.
Szerintem ez egy nagyon fontos mű, amit évtizedek múlva is emlegetni fognak. A producerek bevallottan nem a bevétel miatt készítették, Todd Field teljesen szabad kezet kapott, hogy egy igazán maradandó alkotást készítsen, ami hiteles korlenyomata a magasművészeti világban jelen lévő morális kérdéseknek.
Bővebben a Tár kritikám:
https://hetediksor.hu/2023/02/16/tar-kritika/
Lebilincselő dokumentumfilm.
Minden perce és mondata óriási erővel bizonyítja, hogy micsoda hitre, eltökéltségre, kitartásra van szükség akkor, ha az ember valami igazán maradandót szeretne alkotni. Ez a dokumentum ékes bizonyítéka, hogy a filmrendezők modern mágusok, akik a természet (mind az emberi belső, mind a teremtett világ) minden erejével dacolva hozzák létre a misztikus alkotásaikat.
Rengeteg érdekes apró részlet kerül napvilágra a forgatásról Coppola feleségének jóvoltából, aki végig a férje mellett volt a nagy küzdelemben. A film alatt tényleg átérezzük, milyen lehetett az izzasztó dzsungelben forgatni, teljes kilátástalanságban, egyre kétségbeejtőbb helyzetekbe kerülve, mire a rendező eljut arra a szent következtetésre, hogy a világ legszarabb filmjét forgatja éppen. És csak így, ezen az utazáson keresztül érthetjük meg, hogy mi zajlik egy valódi egyéni alkotó fejében, mikor mesterművet tesz le az asztalra. Világok semmisülnek meg és teremtődnek újra a szemünk előtt.
A legfontosabb dokumentumfilm a filmkészítésről, minden werkfilmnél többet ér, az összes alkotó embernek kötelező lenne megnézni.
A 3. perctől fájdalom és szekunder szégyen, hogy ilyen készülhetett.
Bővebben itt fejtem ki, mit éltem meg:
https://hetediksor.hu/2023/03/16/65-kritika/