gretaplaneta

Érdekes, hogy én semmilyen felmentést nem éreztem a végén. A regényt nem olvastam, de a film (a lezárással is) pont azt mutatta be, hogy az anyaság nem egy fekete-fehér dolog, hogy lehetsz minta-anya meg szar-anya, hanem mennyire komplex szerep és mennyi felelősség kerül elő közben saját magad meg a gyerekeid felé is.
Az eleje kicsit nehezebben indul, de aztán a második fele teljesen lekötötte a figyelmem. Szuper volt!

fú gyönyörű helyszíneken játszódott és végre valami nem akarta 3 órában elmesélni azt, amit másfélben is el lehet..
a közepe táján jól meg is tudott szorongatni érzelmileg, Firth és Tucci is hitelesek voltak egyesével, de nagyon hiányzott köztük a kémia. :( pedig vannak filmek, ahol ez jól sikerül amúgy heteró férfiaknak is.

Gyerekkorom egyik legkedvencebb filmje, most újra megnéztem és elképesztően élveztem.

Mert az elmúlt évtizedekben nem módszeres patriarchális agymosás zajlott a mozikban azzal, hogy mindig a férfiak az alfák? A nők meg lehettek mellettük szerelmesek, gondoskodók, baszhatók, butácskák, esetleg viccesek, ha kövérek. (Ja és nem mintha vége lenne ennek az időszaknak..)

Tök jól megfogtad, nekem kb egyedül emiatt volt szórakoztató a film, mert ennyire felcserélte az általában leosztott nemi szerepeket. Így már feltűnik, hogy milyen bosszantó a létezésük? Nahát! :D

Ok, Owen Wilson nagyon jól játssza a naiv romantikus amerikait, és nem kérdéses, hogy ez volt Woody Allen szándéka a karakterrel, de én akkor is falra másztam tőle. Kínos volt nézni és nagyon elrontotta az élményt, hogy hiába voltak benne hiteles, szimpatikus karakterek itt-ott végig Wilson tökfelszínes nézőpontján cibált végig a film.

Nagyon hiányolom a Mapplethorpe: Look at the pictures doksit (http://www.imdb.com/title/tt5275838/), ma volt a bemutatója.

Gyönyörűen leképezi a társadalom működését, én imádtam, hogy képes ilyen érzékletesen, gyerekeknek beszélni a rasszizmusról, a kisebbség-többség kapcsolatáról, az előítéletek működéséről.