Fatupi

Viszont a Disney számító gyávasága ugyanúgy megmutatkozik itt is, mint a Star Warsnál. Természetesen nem láttuk Wanda szemében kihunyni a fényt, hisz így akármikor visszarángathatják a sztoriba, ha a rajongók felháborodnak a halálán. És ez a multiverzumos formula k*rva jó lehetőségeket rejt arra is, hogy az esetleges halála után is kifacsarják az utolsó petákot is egy népszerű karakterből, lásd Loki. No meg, hogy leteszteljék John Krasinskit Mr Fantasztikusként, hogy zöld utat kap-e a rajongóktól. Ha nem, úgysincs tétje, hisz egy másik világban élő alteregóról van szó. Megspórolják a fókuszcsoportot, mocskosul zseniális, és határtalanok a lehetőségek. Kérdés, hogy az MCU mikor szakad magába.

Utólag remek ötlet volt mostanában megnézni az Evil Dead-szériát, mert fele ennyire nem értékeltem volna Raimi őrült humorát, és igen, az öncélú találó kifejezés. Emelkett a filmélményen is javított, hogy inkább Raimi-filmként néztem rá, mint az MCU sokadik epizódjaként, mert úgy kétségtelenül kevésbé működik.

Mindenesetre üdítő élmény volt egy kultikus rendező össze nem téveszthető kézjegyét rajta érezni egy menetrendszerinti Marvel-zúzdán. A második stáblista utáni jelenet pedig a legjobb volt valaha, konkrétan visítva röhögtem.

Azóta ehhez hozzá lehetne csapni egy Nolan-Zimmer párost is :P (TDK, Inception, Interstellar, Tenet)
De új a Coogler - Göransson is, ami szintén pazar (Creed, Black Panther) - mindkét esetben Michael B. Jordannek vannak jó zenei témái
Ami pedig itt is szerepelhetne már, az a Cameron - Horner, a Titanic és az Avatar is ritka szép, meg volt előtte egy Aliens is
Scott - Streitenfeld azóta kiegészült a Prometheusszal, ami abban is elüt a franchise többi részétől, hogy a zene sokkal hangsúlyosabb

Nekem meg pont, hogy még jobban felértékelődött az eredeti Mátrix ezzel az általam eddig nem ismert jelentésréteggel, szóval köszi a linket az ordenáré transzfób kijelentések ellenére is.

Ez a franchise is az utolsó részre esett szét legjobban, mint a Star Wars, ráadásul a trilógia színvonala is egy-egy szinttel gyengébb - a Világuralomhoz képest még az első Jurassic World is egy remekmű, de alapjáraton is egy biztos kézzel végigvitt iparosmunka. De igazság szerint még egy, a Jurassic Park 3-féle könnyed, síkegyszerű kalandfilmet is szívesebben néznék, mint egy ilyen őskáoszt, ahol minden jelenet egy a korábbi filmekből kiollózott jelenet fáradt, kiherélt változata, és amiben vörös szőnyeges felvonulást tartanak az új dinófajták. Ami egyrészt szuper, hisz én is örülök, ha korábban mozivásznon még nem látott kedvenceimet pipálgathatom ki, másrészt hamar önmaga paródiájába fordul át a film, mikor minden bokorból (zéró feszültségteremtéssel) az őskor egy újabb sztárja teszi futó tiszteletét, meg-megakasztva a cselekmény folyását.

Egyértelműen a volt magyar válogatott Vadócz Krisztián utazásait a világ körül. Pályafutása során megfordult már Spanyolországban, Hollandiában, Svájcban, Franciaországban, Dániában, Skóciában, Indiában, Ausztráliában, Hongkongban, jelenleg Uruguayban keresi a kenyerét. Egy észak-amerikai és afrikai kaland hiányzik még ahhoz, hogy minden kontinens pipa legyen mozgalmas karrierjében.

Negyedik részt megtekintve nekem végképp elszállt a lelkesedésem, és már leginkább frusztrál az egész. Mikor jött a hír, hogy 6 epizódos lesz a sorozat, örültem, mert gondoltam, hogy kapunk 6 feszes, sallangmentes, 45 perces részt, mellőzve a Mandalóri 3/4-ét kitévő bugyuta fillereket. 4 rész, 2 gyerekrablás, 2 gyerekmentés, erre a mérlegre még Din Djarin is elégedetten csettintene, körmömet lerágtam, hogy vajon ezúttal sikerülni fog-e a mentőexpedíció.
De látványosan nem tudnak ezzel a 6 résszel se kezdeni semmi érdemlegeset, ez a negyedik rész úgy felesleges, ahogy van, ráadásul olyan méretes f@szságokat enged meg magának (folyamatosan), hogy még Filoni sorozatain edződve is kivert a víz tőle.
Nincs pajzsa az inkvizítorok erődjének, MERT ÚGYSEM TÁMADJA MEG SENKI. ERRE A VÉGÉN MEGTÁMADJÁK. Érted, csak úgy behatol a légtérbe pár lázadó hajó, hogy ripityára lőhesse a Birodalom egyik legfontosabb létesítményét. Konkrétan tálcán kínálják a kalandoroknak, hogy rúgja seggbe az összes inkvizítort, aki olyan retardált, hogy egy ilyen helyen tengesse a mindennapjait. De ez még semmi a háborús veterán, egykori Jedi Tanács-tag Kenobi tábornok embercsempészési kísérletéhez képest, amivel elértük a mélypontot, ennél hülyébbre már nem tudják venni a nézőket. De még sorolni lehetne a fájdalmas ökörségeket.
Az érzelmi tetőpontnak szánt jelenetek össze vannak csapva és sz*rul vannak vágva, pedig ott volt a lehetőség McGregor előtt, hogy villantson valamit.
Több évadnyi Star Wars-kontentet néztem végig a bujkáló lázadókat kereső gonosz birodalmiakról, akik rendre megtalálják őket, de aztán kicsúsznak a kezeik közül, valamint gonosz birodalmiakról, akik gyerekeket rabolnak, de aztán kicsúsznak a kezeik közül a támaszpontra beszökő, folyosókon osonó főhősnek hála. Most ezt kapjuk csőstül, de egy Obi-wan sorozattól azért többet vártam, mondhatni ez volt az utolsó reményem.
Ránézve a premiernaptárra, fosásig fogjuk kapni a Disney SW-tartalmat, de ha ennyi effortot tesznek bele, mint az eddigi akármelyikbe, akkor ugyanolyan tét nélküli, unalmas, olcsónak kinéző, fillerekkel felpuffasztott, lagymatag gagyi jön.

Sőt, nemcsak, hogy arra a filmre utal, de még egy plusz ajándékkal is meglep a negyedik részben, hogy szemernyi kétség ne legyen

Számomra ez a két epizód nagyon üdítő volt a Filoni-Favreau páros fan service-tengerei és side quest-hegyei után, szóval hálát rebegek a Disney-nek, hogy a Star Wars messiásait ezúttal kihagyták a buliból
Végre kiderült, hogy egy SW-sorozatnak lehet kicsit bonyolultabb narratívája, mint egy huszadrangú videójátéknak vagy a Mélytengeri mentőcsapatnak (mindennap segítünk a bajban-típusú gyereksori, csak mandalóriak helyett vízalatti állatokkal, kishúgom nézte)

Ray Liotta 67 éves korában elhunyt