mohapapa

Tapasztalat: 4 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 4
Regisztráció: 2015. december 15. (3 év, 11 hónap)
Kedvencnek jelölték: 1 user

Demográfiai adatok

Nem: ?
Születési év: ?
Lakhely: ?

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Postřižiny
Sörgyári capriccio
5 2016-01-03 4,4
(402)
Nyár a szigeten - Le a cipővel!
 
5 2016-01-03 4,0
(74)
37°2 le matin
Betty Blue
5 2015-12-15 4,1
(130)
Interstellar
Csillagok között
5 2015-12-15 4,1
(1148)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Hrabal, Menzel, hetvenes évek, visszapillantás a századelőre, vagy még régebbre, a századvégre. Élet, életöröm, nevetés, erotika, Maryska szépsége, a hosszú haja, Pepin bácsi zseniális üvöltve beszélése (Kern András tolmácsolásában), az anekdótái és elsősorban a gyárkémény teteje…
Bármikor nézem vagy olvasom, újra rádöbbenek, hogy az élet sava-borsát nem is annyira a gigászi összefüggések adják, hanem a mindennapi apróságokhoz való hozzáállásunk.
Nagyon szeretem! (S Hrabal sörözőjét nem találtuk meg Prágában… :-( )

2016-01-03 14:19:57 Interstellar (2014) / Csillagok között mohapapa (5) #421

A tavalyi év (2015) egyik legjobb filmje. S különben is, sci-fiben az egyik legjobb.
Megfelelő adagolású a pergős cselekmény, de nem iszaposodunk el benne (mint pl. a Mátrix harmadik, vagy a Csillagok háborúja első-második részében, ahol nagyjából más sincsen), és a gondolkodós, feldolgozós, a modern fizikával pompásan összecsengő lassulások.

Modern fizika. A Moly-on már írtam, egy volt jó ismerősöm harcosmód kiszeretett a kereszténységből, most éppen vérvillogó, Isten-tagadó agnosztikus. Ebben a szellemben aktívan vezet egy blogot. Fő üzenete, hogy a tudomány immár porig alázta mára a vallást, annak annyi, nevetséges, ostoba, és a többi… Miatta vettem a kezembe nagyon alapszintű könyveket a kvantumfizikáról. A reáltárgyakból soha nem voltam májer, soha nem tudtam elképzelni, egy-egy ilyen-olyan képlet, hogyan fedi le a valóságat, hogyan smárolnak a szénatomok, itákdálse… Nem mondom, hogy értettem a kvantumfizikai könyveket. Röhej is lenne. Az egyikben egy Grifin nevű fizikus írja, hogy még ők, akik a hatásával nagyjából tisztában vannak, sem értik, pusztán használják. Egy másik népszerű fizikus, Michio Kaku pedig több könyvében is fejtegeti, hogy mára elméleti szinten, voltaképpen és tulajdonképpen valóság az időutazás, bár addig, amíg fizikailag is valóságos lesz, még kell vagy ötven-száz évet aludni. De nagyjából azt írja le, amit ez a film elmond: a relativitás elmélet óta sejtjük, tudjuk, hogy az idő nem csupán egy kronológikusan statikus valami, hanem egy dimenzió. Ahogy azt a filmben látjuk: a főhős úgy hajolgat a különböző idősíkok között, ahogyan én, amikor lehajolok a leejtett golyóstollért, ami két lépéssel odébb gurult.

Amikor először láttam, nem nyűgözött le. Előtte láttam az Idő van-t, s ha tudom, hogy ez is Gothár, biztosan nem nézem meg, az akkora szenvedés volt. Ez meg kedvenc lett. Aztán amikor másodszorra néztem, megvett kilóra. Nem ’56 végett. Nem a nosztalgia, mert nem éltem még akkor. Nem is annyira a poénok, mert nem poénos film, ha van is benne röhögni való (kólás-jelenet). Nem tudom, mi a nyitja. Talán az a szkeptikus életszeretet, ami a Köves gyerekből, Pierre-ből és a kiscsajból árad. Csotrogány autó a Balaton-parton, magyar valóság, napszemüvegben néznek a Napba, s ezek szerint van Nap, vannak egymásnak. S holnap is süt a Nap, mondjuk az kérdés, ők is leszneke egymásnak. De nem erről szól a film. Nem csupán erről.
Élni kell. És dönteni is.

Tizenéves korom közepén láttam először. Aztán sokszor újra. (Vasárnapi, hatforintos matiné, Óbuda, hol a Felszabadulás, hol az Óbuda mozi, utána 1 forint/gombóc vanília fagyi; egyik sincsen már meg.) Sírva, zokogva röhögtünk mindannyiszor, drága Pipi barátommal, aki állandó partner volt az újranézésben.
Évekkel később teszteltem a filmet, két kamaszgyerekemmel újranézve. Nekem tetszett. A fiam vevőbb a morbiditásra, de a lányom sem utasította el. De nem volt rájuk akkora hatással, mint rám/ránk. Egyszerűen nem értem, hogy van olyan, akinek ez nem visz mindent… :-D

2016-01-03 14:12:15 A miniszter félrelép (1997) mohapapa (?) #21

Vessetek meg: nekem az egyik kedvenc magyar vígjátékom, bármikor talákozom vele, tudok rajta röhögni. Valami felszabadító az az önfeledt ökörködés, amit Kern, Koltay, Gáspás Sándor, Reviczky előad. Egy csomó marha jó beszólás („Rudi? Ő mára hulla!”, „Köszönöm, uram! Hosszú még az éjszaka!”, „Nem hisztéria! Astora!”, stb), gegek, arcok…
A vége valóban sok, már csak a szerpentin, konfetti, tüzijáték hiányzott volna. Különben tizes lenne.

„A követ minden követ követ, és nem kell a nagydobot úgy verni!” (Bádogos)
„Ga-ga-ga-Gazsi bácsi, há-há-há-háború lesz. A többit majd szó… szószó…szó… Ban!” (Paudits Béla egyik legnagyobb alakítása, és ez nem cinizmus, elismerés.)
„Enyém nevem Pólika Pál, enyim kulup.” (Pólika Pál)

Nyár a szigeten volt az eredeti Csukás István regénynek a címe, amiből ezt az örökérvényű filmet csinálták. A regényt (Delfin Könyvek-sorozat) vagy négyszer-ötször olvastam, Pipi barátommal felváltva. Szétröhögtük magunkat rajta.
A film méltó párja az irodalmi eredetinek, benne van minden, amitől elsőostályú ifjúsági filmmé válik.
Csak manapság nem hiszem, hogy az alapsztori megfogja a skacékat, akit valószínűleg felküldenék a karira kapott dronjukat az ellenség fölé a számokat leolvasni, aztán posztolnák a végeredményt a Facebook-ra, egy képszerkesztő progiban montázsolt albumként, s fogalmuk sem lenne, hogyan lehet ennyi napot eltölteni vidáman, nevetve, háborúzva a kütyüik nélkül. Uncsi.

2015-12-15 10:48:36 37°2 le matin (1986) / Betty Blue mohapapa (5) #6

Most írtam róla: teljesen és maradéktalanul igazad van a rendezői változattal!

előzmény: dabo (#1)

2015-12-15 10:46:58 37°2 le matin (1986) / Betty Blue mohapapa (5) #5

Soha nem mertem egészen mélyen belegondolni, miért ez az egyik kedvenc filmem.

Valószínűleg a mély empátia miatt az elvetélt íróval kapcsolatban, és még inkább és elsősorban a mély, szenvedélyes szerelem megélése Betty és Zorg között (mindig hittem benne, 2007 óta tapasztalom is)... A befejezés pl. falakat döntő és évekig gondolkodtató.

Aztán biztosan benne van a szexualitás ábrázolása is. A testiség szerves és meghatározó része az életünknek, s ahogy Woody Allen mondta: "Úgy jó, ha egy kicsit mocskos" (értsd: ami jó mindkettőnek, és nem megszokás). Szókimondó képi ábrázolás, súrolva a pornográfiát, de közben a hangsúly ízlésesen mindvégig a szerelmen marad: pazar. (Az a jelenet, amikor Betty levágja a haját, és fokozódó őrületében nagyon pocsékul kifesti magát a vacsorához, Zorg odamegy hozzá, az arcára keni a paradicsomos tésztát, átöleli Bettyt, és közben minden szexuális felhang nélkül megfogja a mellét: mindent elmond a kapcsolatuk magától értetődő intimitásáról.)

Benne van persze a film képi és verbális néha fetrengő humora is, meg benne van a zene is; a befejező zene évek óta szerelmetesfeleségtársam csengőhangja.

Aztán ott van a zseniális szereplőválasztás, egytől egyig, bár tény, hogy a két főszereplővel azóta nem mertem más filmet megnézni.

A mozifilm-változatot nem is tudom, hányszor láttam. Aztán dvd-n a rendező változatot sikerült megszereznem. A magam részéről a mozifilm mellett állok ki, bár a rendezőiből is belefért volna ez meg az, de a bankrablós-jelenet iszonyatosan kilógott belőle (ahogyan a könyvből is), jó, hogy kivágták.

Ha tudjátok nézzétek, fogyasszátok, megéri!

Maga a film nem lenne rossz. Nem dob nagyon nagyot, de azért pályán maradós. Az már az én bajom, hogy alapvetőn nem szeretem a hullavisszajövős-, zombicafrangos-dolgokat, meg az öncélú, trancsos, rémhorror-filmeket, könyveket (de akkor micsudáért foglalkozom vele egyáltalán, ugyebár?).

Amit már a könyvben sem voltam képes felfogni, és totálisan agyon is vágta ott is a történetet, az a motiválatlanság, illetve az érthetetlen motiváció: a a macsekkal az történt, ami, olyanná vált, amilyenné, ha várható volt a skacocska begorombulása, és olyan goromba lett, hogy nem tisztelt sem anyát, sem Istent, nos, ezek után még egy kör a temetőbe? . A film legalább befejezte, amit King a könyvben nyitva hagyott.

De egy fejcsóv!álás után itt legyintettem az egészre.

Összes komment...