kajaktej

Igazából senkinek nem akartam elvenni a kedvét a filmtől, mert ha önmagában nézed, nem annyira rossz (nem nézhetetlen, én is végignéztem), de inkább bátorítanék mindenkit, hogy olvassa el a könyvet, mert teljesen más élményt ad.

Igen, valószínűleg ez lehetett a koncepció. És azt is megértem, hogy ez sok embernek tetszik, mert hát a pozitív dolgok tök jók, meg minden.

Lehet velem van a baj, mert szerintem hamis dolog úgy életigenlő filmet forgatni, ha a hadirokkant főszereplőd nem a karját veszíti el meg a fél arcát, hanem csak a szeme alatt bibis egy kicsit. Ezek az emberek nem éheznek, Elsa nem bujkál a sötétben, nem lesz depressziós, nincs öngyilkossági kísérlete, igazából az anyuka halálán kívül semmilyen következménye nincs semminek, a háború is csak afféle díszlet, mintha cserkészek játszanának. Az anyuka halála szerintem meg is töri a filmet, mert egyrészt minden felvezetés nélkül történik, másrészt nem hagynak rá időt sem, hogy feldolgozd (vagy megmutatni, hogy a főszereplő hogy dolgozza fel az anyja halálát). Vajon eszébe jutott a filmbeli Jojónak, hogy hogy temethetné el az anyját? De persze értem én, hogy miért nem látunk egy, a halott anyja után keservesen bőgő gyereket sem a filmben, mert nyilván tartani kellett magukat a dramedy kereteihez.

Szerintem ezért olcsó ez a forgatókönyv meg ez a rendezés, mert csak úgy tud pozitív végkicsengésű lenni, hogy minden fájdalmas és csúnya dolgot elrejt, és ha a kedves néző figyelme szépen el van terelve mindenről, ami igazán felkavarhatná, akkor gyorsan le is zárják a már-már kínossá váló történetet egy felszabadult tánccal.

Így is lehet nézni :)

Nem azért írtam, mert ne lehetne szeretni a filmet :) Örülök, ha neked tetszett!

A filmmel összehasonlítva a könyvnek számomra az volt az érdeme, hogy nagyon jól tudta a főszereplő szemén keresztül láttatni a dolgokat. E/1 személyben íródott, és a történet elején, amikor Johannes átitatódik a náci eszmékkel, azt teljesen át lehet érezni - kicsit bepillantást nyerhet az ember abba, hogy miért követte annak idején annyi ember Hitlert. Ebből a szempontból kicsit a Breaking Badhez tudom hasonlítani, ott is végigkövettük egy ember átalakulását lépésről lépésre, minden lépés "logikus" a maga módján, lélektanilag a helyén van, mégis tudod, hogy a főszereplő morálisan egyre mélyebbre süllyed, de közben valahol együttérzel vele. Ezért inkább én egy nagyon torz, beteges birtokláson alapuló szerelmi történetként olvastam, nem horrorként, de persze egyfajta lélektani horror is. Sokszor A lepkegyűjtőre emlékeztetett, meg mivel a regény a világháborús Bécsben játszódik, beugrott Natascha Kampusch és Priklopil története is.

Egyébként az jutott eszembe, hogy igazából Waititi "ellen-adaptációt" írt.
A film cselekménye sok szempontból az ellentéte az adaptált könyvnek.

A legérdekesebb ellentét a film címében van. A filmbeli Jojo egy nyuszit se bír megölni.
Ez a könyvben így nézett ki:

"Az egyik feladat abból állt, hogy egy ólnyi kacsának kellett puszta kézzel kitekerni a nyakát. Nem volt könnyű, mert amint elhúztuk a reteszt, bizakodva rontottak nekünk, és úgy hápogtak, mintha pontosan értenünk kellene, mit akarnak. Az egyik kacsát tucatnyi kiskacsa követte, és őket is meg kellett ölnünk. Ez valahogy olyan volt, mintha azt várnák tőlünk, hogy öljük meg a gyerekkorunkat. Ha egy fiú sírt a feladat elvégzése után, azt úgy kigúnyolták, hogy senki se kívánt volna a helyében lenni. Evett már, ugye, szárnyast, ahogy mindenki más, és ízlett neki a kacsasült, miután más megdolgozott azért, hogy a tányérjára kerüljön, nemde? Akkor hát ez a srác csak egy mihaszna álszent pityergő! Van még valaki hozzá hasonló? Jelentkezzen! Agyam zugában ököllel csépeltem a zongorát, amin sose tanultam meg játszani. Talán ez segített abban, hogy ne halljam az aprócska csontok roppanását.
Kippi ezután nekem szegezte a kérdést, hogy ha őt kellene megölnöm a Führerért, megtenném-e. Ránéztem meghitten ismerős arcára, és tudtam, nem lennék rá képes, és ő sem lenne képes megölni engem. De mindketten egyetértettünk abban, hogy ez nincs rendjén - gyengék vagyunk, és ezen változtatnunk kell. Egy vezető meg is mondta nekünk, hogy elméletileg tudnunk kell úgy nekicsapni egy csecsemő fejét a falnak, hogy ne érezzünk semmit. Az érzések az emberiség legveszedelmesebb ellenségei. Mindenekelőtt az érzéseket kellett kiirtanunk, ha jobb emberekké akartunk válni."

Ami pedig a fehér nyulat illeti:

"A mai napig Németország viseli a háborúért a bűntudatot; de az az igazság, hogy mi voltunk a fenevad hátsó lába, nem pedig a fehér nyúl a szájában. Egy másik népszerű vicc így szólt: Miért olyan erős Ausztria? Mert elhiteti a világgal, hogy Beethoven osztrák volt, Hitler pedig német."

Nem tudom, ez a film mit akar elhitetni. Nekem kicsit olyan érzésem volt, mintha azt akarná elhitetni, hogy a cuki, kedves kisfiunkból sosem lesz lélektelen gyilkológép, vagy a szüleit feljelenteni képes fanatikus. Mert a filmbeli kisfiú valójában ártatlan, neki még Hitler is csak egy játékos jóbarát. Ez akár még egy szép üzenet is lehetne, de sajnos nekem nagyon hamisan cseng...

Szerintem mindkét kategóriában a filmek versenyeznek, nem a produrecerek, meg az országok...

Ja így már értem a gondolatmenetet, köszi. :)

Abban igazad van, hogy ugyanazt a minőségi jellemzőt (egy adott film "legjobb"-volta, bármit is jelentsen ez) értékelnek mindkét kategóriában. Viszont a következtetéseddel már nem értek egyet, mármint, hogy emiatt kéne kizárni a legjobb film-kategóriában is indulókat, vagy esetleg egyesíteni a két kategóriát.

Az utóbbi amúgy jól hangzik, de nem oldja meg az alapproblémát, hogy a filmekre szavazó zsűri nagyrésze szerintem meg se nézi a feliratos filmek többségét, mert azok feliratosak. Ahogy egy "művészfilmet" vagy egy "unalmas" drámát se biztos, hogy végignézi mindenki, aki aztán majd leszavaz teszemazt egy amcsi háborús filmre. Mert hogy amaz "vontatott", vagy túl "elvont".

Ezen nem segítene az sem, ha csak egy "legjobb film" kategória lenne, és ott indulna mindenki. Sőt, szerintem csak rontana az egészen. Mert egyrészt akkor már közvetlenül mehetne a felháborodás, hogy na tessék, az amcsik már megint leszavazták a legjobb filmet, csak mert feliratos. És biztos vagyok abban is, hogy a Saul fia se nyert volna a Spotlight ellen, vagy a Mefisztó a Tűzszekerek ellen. Így legalább minden évben van egy legjobb nemzetközi film, aminek lehet örülni. A filmakadémiájuk meg diplomatikusan a legjobb filmnek való jelöléssel (vagyis annak hiányával) jelzi finoman, hogy nem tartják odavalónak ("jónak"?) az angolul nem beszélő filmeket. Persze én is jobban örülnék, ha egy kategória lenne, és ugyanúgy kezelnék a külföldi filmeket is, mint a sajátjaikat, de azért azt is meg tudom érteni, hogy miért nincs így. :)

Nemrég olvastam a könyvet, abban így volt (egy kis könyves spoiler következik, ha el szeretnéd olvasni a regényt, akkor ne olvasd el amit itt írok, de lehet, hogy érdekes az összehasonlítás azoknak, akik csak a filmet látták):

Ute 12 éves kora előtt halt meg cukorbetegségben (Johannes nővérét a könyvben nem Ingének, hanem Uténak hívták), mert elfelejtette inzulinozni magát, ami miatt a szüleit gyötörte a bűntudat. Ute hegedűn játszott és átjárt hozzá a barátnője, akivel együtt gyakoroltak. Miután Johannes felfedezi, hogy a házukban egy zsidó lány (egy ellenség) bújkál, majdnem leszúrja, de aztán később beszélgetnek (megtetszik neki a lány) és rájön, hogy a lány ismerte Utét, ő volt a nővére barátnője, aki emlékszik is a kis Johannesre abból az időből. Többek közt ezért sem tud Elsa az akkor már talán 17 vagy 18 éves Johannesre felnőtt férfiként tekinteni.

Ami az apa karakterét illeti, a filmben talán pár szót szólnak róla, hogy az olasz fronton harcolt, meg hogy áruló.

A könyvben elég sokat szerepelt. Johannes gyerekkorában rendszeresen konfrontálódott a gyerekkel ideológiai kérdésekben. Vitáztak pl. arról, hogy létezik-e Isten, akiben az iskolában, meg a Jungvolkban náci nevelésben részesülő Johannes természetesen nem hitt. Az anyjuk rendszeresen csitította az egyébként békeszerető apát, hogy ne nagyon mondjon ellent a gyereknek, mert bajuk lehet belőle nekik is, meg a gyereknek is, ha az iskolában rájönnek. Úgyhogy egy idő után már csak ráhagyták a dolgokat, és érzelmileg elhidegültek Johannestől. Idővel a srác a Jungvolkból átkerült a Hitlerjugendbe, akkor már a szülők is tudták, hogy a fiuk simán feljelentette volna őket, ha megtudja, hogy a zsidókat segítik. (Emiatt igazából örültek, ha a fiuk épp nem volt otthon, mert behívták valamilyen szolgálatra). Persze ennek ellenére szerették, főleg miután egy bombatámadásban a srácnak leszakadt a fél feje és elveszítette az egyik karját, szóval hadirokkantként már csak behívókat tudott kézbesíteni.

Az apjának volt egy gyára, ahol valószínűleg a zsidókat segítette, mert elég ritkán volt otthon (ez a könyvből nem derült ki egyértelműen). Egyszer csak nem látták többet, az anyja falazott, hogy sokat dolgozik, de később, miután Johannes anyja is eltűnt, kiderült, hogy munkatáborba vitték. Az anyját később felakasztották, az apját a háború után egy ideig várták vissza, de aztán kiderült, hogy meghalt a munkatáborban.

Ute hegedűjét Johannes akkor próbálta meg eladni, mikor már a házból is eladtak mindent, Johannest hadirokkantként sehová sem vették fel dolgozni, Elsa viszont még évekig ott raboskodott vele testileg-lelkileg megnyomorítva, mert a fiú nem mondta meg neki, hogy elvesztették a háborút.

Szerintem a családnál keresett fizetésükből már tudtak volna félretenni. Az egyik jelenetben a családapa mond valami olyasmit, hogy ha összerakják az ott megkeresett pénzt, az már szép summa (nyilván nekik az) Azért az anya egy "ügynökségen keresztül" dolgozott ott teljes munkaidőben, az apa láthatóan teljes munkaidős sofőrként lett alkalmazva, a lányukat mint egyetemet végzett (vagy egyetemen tanító) exkluzív terápiás guruként fizették, valószínűleg a srác angolóráiért kaphatott a legkevesebb pénzt.

Ez is egyébként elgondolkodtató, mert ugyebár a film elején nagyon nem erőltetik meg magukat a munkával. A wifit lopják, a sofőrök éttermébe is csak potyázni járnak, a dobozolást is ímmel-ámmal csinálják, valószínűleg belefásultan. (Bár asszem a gyerekek még lelkesen mutogatták a telefonjukon, hogy mi a hatékony módja a dobozhajtogatásnak)

Sajnos ez az életben is megvan, sokaknál azt látom (barátok illetve rokonok), hogy sokan annyira demotiválónak érzik az átlagos munkákért kapott alacsony fizetést, hogy nem is nagyon törik magukat, hogy azon az úton majd elérnek valamit. És akkor már inkább élnek egy kicsit kényelmesebben, "lustábban". Egy ismerősöm is kb havonta 150-200 ezer forintot összehoz ügyeskedéssel, full feketén persze. Előtte dolgozott minimálbéren, de akkor nem volt annyi ideje a "seftelésre". Most több ideje van, viszont nem kap fizut. Mondtam neki, hogy ha dolgozna mellette, talán több pénzt tudna keresni, de azt mondta, hogy azért nem éri meg, hogy havi 40-50ezerrel többet tudjon spórolni. Így is 40 évig kéne spórolnia egy saját lakásra...

Gondolom a filmbeli család is így volt vele. Szóval szerintem jól bemutatja a film, hogy az alacsony bérek elvehetik az emberek kedvét a munkától, viszont a vissza nem térő lehetőségek meg a kreativitásra meg dörzsöltségre motiválják az azzal élni akaró embereket. A film szerintem csak görbe tükröt tart az elé a rendszer elé, ami a "sima" munkát nem díjazza, ezzel a szegényeket dörzsölt csalásokra motiválja.

Ez nekem se tűnt fel :)

Annyit tennék hozzá, hogy pl. a munkaerő-közvetítésről meg a marketingről is szól egy kicsit a film. (Vagyis bele lehet látni)

Az anyjukat úgy ajánlják be a családnál, hogy egy exkluzív munkaerő-közvetítő céget imitálnak. Manapság szerintem rohadt sok az olyan cég, ami valahogy megpróbálja magát exkluzívnak / trendinek / startupnak meg hasonlónak beállítani, és ebből kifolyólag dolgozik magasabb árakon. Az anyjuk tehát ugyanúgy takaríthatna egy plázában éhbérért mint egy gazdag családnál, csak ha egy ügyes gerillamarketinggel (jó, ez a filmben már inkább csalás, de értitek a lényeget) el tudják hitetni a családdal, hogy ők valami "exkluzívat", kiemelkedőt kapnak a pénzükért, akkor máris többszörös órabéren dolgozik. A munkaerő-közvetítő cég meg azért is nagy ötlet, mert minden ilyen ügynökség eleve magasabb óradíjat számláz, szóval az anya a filmben elkövetetett csalásukkal kerülhet csak "versenyelőnybe" egy máshol takarító szakmabelivel szemben.

Az amúgy nekem is feltűnt, hogy


"A másik, hogy az árvíz után kinyalva, tökéletes külsővel és ruhában jelennek meg a partin. Hát ezt vajon hogy csinálták?"

De szerintem egyértelmű. Elmentek gyorsan egy üzletbe venni valami alkalomhoz illő ruhát. Én legalábbis ezt tenném, ha az állásom / megélhetésem függne tőle, gyorsan a félretett pénzemből vennék egy normális ruhát, hogy ne rúgjanak ki.