kajaktej

Számomra nyomasztó a film vége. Nem mutatják, hogy a busz csomagtartójából pontosan hova lép ki a főhős, de hallani, ahogy süvít a szél, látjuk a vakító fehérséget, szóval feltehetően nincsenek épületek, az örök fagy birodalmába érkeztünk. Szerintem ezzel azt üzenik, hogy a fogyasztói társadalom kényelmes börtönén kívül nincs semmi.

Nekem is közben ez volt az érzésem, hogy ez annyira komplex téma, hogy egy percben nem lehet ennek a mélységeit átadni. Aztán mégis voltak kellemes meglepetések.

A munkahelyemen nőnap alkalmából nemrég szerveztek előadásokat a női kollégáknak, ismert, sikeres női vezetőkkel, vendégelőadókkal. Beszélt Christine Lagarde is egyenjogúság témában, a kolléganőm meghallgatta. Mondta, hogy főleg a kvóták szerepéről és a pink taxról volt szó (arról, hogy a nőkre célzott termékek drágábbak). Ehhez képest érdemes összevetni, hogy a fejlődő országokban hol tart az egyenjogúság helyzete... Kicsit mások a hangsúlyok azért. Ezzel persze nem relativizálni akarom az európai viszonyokat, csak Svájcban azért szerintem kifejezetten jó a nők helyzete még úgy is, hogy ez elég konzervatív ország, és a nők a szavazati jogot is csak 1971-ben kapták meg.

Ja, a komment csak ennek a konkrét filmnek szólt, amúgy jó kis válogatás volt. :)

Hát ha a készítők kicsit utánanéztek volna, hogy hogy működnek ezek az algoritmusok, akkor rájöttek volna, hogy a kisfilm-ötletük eléggé demagóg. :D

"15:24 az az időpont, amitől kezdve a nőknek már nem fizetnek ugyanannyit Svájcban, mint férfi kollégáiknak."

Svájcban élek, itt dolgozom, kolléganőm business analyst, neki ugyanannyi az órabére, mint nekem (mi a kollégákkal eléggé nyíltan meg szoktuk ezeket beszélni, mivel kb mindenki ugyanannyit keres a csapatban). Szóval mi ez a 15:24? Legalább valami forrást odabiggyeszthettek volna, hogy mi akar ez lenni.

A kivetítő képes a sötét tónusú filmek normális visszaadására? Eddig amikor valakinél projektoron filmeztünk, mindig fakónak éreztem a színeket.

Nagyon cuki :)

Egyébként ami még nincs a listán, de nagyon tetszett: Sick Note. Fekete humor, egy olyan megbízhatatlan srácról szól, akit az idióta orvosa véletlenül rákkal félrediagnosztizál, aztán ennek meg egy másik véletlennek köszönhetően kb. előléptetik a munkahelyén, ahelyett hogy kirúgnák.
Mikor a dokija bevallja neki, hogy benézte, a srác inkább lepaktál a dokival, hogy közösen eljátsszák a beteget. A doki hatalmas forma benne :D

Netflixes ez is.

Én most nézem az Arrested Developmentet, és egyszerűen zseniális. :D
Kár, hogy alig ismerik.

Úgy tudom, a Bojack Horseman alkotóit (ami szintén nagyszerű sorozat, bár szerintem sem sitcom) ez is inspirálta, meg ugye a Bojack hangját adó Will Arnett az egyik legviccesebb karakter ebben a sorozatban is.

Minden rész pörög, egyszerre 5 dolog történik, de mindig találkoznak a párhuzamosan futó szálak, amik nagyon abszurd jeleneteket eredményeznek. A foreshadowing, a későbbi cselekményelemek felvezetése, sejtetése több részen keresztül itt is megtalálható. Úgy, mint a Bojack, ebben is sok a nyelvi humor, emiatt a poénok nagy részét talán nem is tudják lefordítani (én angolul néztem). Az első három évad pedig valamilyen szinten politikai szatíraként is felfogható. ​De ami a legjobb, a narrátor. Nem sok narrátoros sorozatot láttam eddig, de nagyon feldobja a történetmesélést. Főleg, ahogy a narrátor "felesel" a szereplőkkel, vagy ahogy pár mondatban bemutatja az egyes szereplők múltját. Néha olyan, mint valami abszurd videokollázs. :D

Miközben nézem, azon gondolkodom, nálunk Magyarországon miért nincs ilyen? Nincs filmes tapasztalatom, de ilyen formabontó eszközökkel szerintem simán lehetne csinálni egy hasonlóan szórakoztató sorozatot hatalmas költségvetés nélkül :)

"Almás lepény, oké?" :D