kajaktej

Sokkoló volt ezt olvasni, még úgy is, hogy pár éve már olvastam arról, hogy Szilágyi István fia verte az apját. De erre nincsenek szavak, rettenetes...

Isten nyugosztalja.

Mondjuk annyiból challenging így nézni :D, hogy előfordul, hogy meg kell állítanom, mert nem értek valamit. Épp most kezdtem el nézni a negyedik évadot, egyből volt egy ilyen szóvicc, hogy "campaign will begin in earnest", amire rá kellett gugliznom, hogy értsem mit jelent :D Persze Mr. Peanutbutter félreérti, és azt hiszi, hogy Earnest egy város... Earnest, California :D

Hát ötletem sincs, hogy az ilyeneket hogy lehetne lefordítani. Szerintem max úgy, hogy teljesen átírják, és kitalálnak helyette egy másik szójátékot, esetleg egy magyar helységnévvel.

Én most kezdtem el nézni, angol nyelven nézem angol felirattal (külföldi netflixben csak ez van), szóval a szinkron nem tudom milyen, de vannak benne szójátékok, ötletem sincs, hogy ezt hogy lehet visszaadni magyarul, gondolom sehogy. :(

Viszont valaki írta, hogy csak a második évadra találja meg a hangját a sorozat. Én nem tudom végül mire fut majd ki az egész, mert eddig még csak az első 3 évadot daráltam le, de a 3. évad szerintem már hangulatában is sokkal komolyabb, kevesebb a random idétlenkedés, és ebben az évadban volt olyan rész, ami tényleg megérintett (a 3. évad 4. része egy kis csoda). Az első (vagy talán az első két) évad alapján ezt nem gondoltam volna.

Kedves Ugor!

Ugyan én nem vagyok annyira aktív itt a KT-n, mint mások, de nagyon szeretem olvasni a hozzászólásaidat :) Bár nem ismerjük egymást, de csatlakoznék a többiekhez: Isten éltessen, boldog szülinapot, még jó sokat! :)

Szerintem azt mutatja meg, hogy a szépnek meg a jónak a nevében is el lehet követni galád dolgokat, ha a személyes sértettség találkozik valamiféle küldetéstudattal, és esetleg emellé még sikerül is bemagyaráznod magadnak, hogy amit teszel, az nem is rossz, mert a magasabbrendű jó érdekében teszed. Hitler is művésznek készült, ha jól tudom, benne is volt valamiféle személyes sértettség a világgal szemben. Akár ilyen párhuzamot is bele lehet látni, bár lehet, hogy ez már erőltetett.

Hát kinek mi az undorító, ez azért egyénfüggő is. :)

Vannak olyan jelenetek benne, amit sokan undorítónak találnak képileg, de ezeken én annyira nem akadtam fenn. Inkább a nyomasztó atmoszférája miatt, meg a kicsit mondjuk úgy, "beteges" sztorija miatt éreztem undorítónak, de persze lehet, hogy másokra teljesen más hatással lesz.

Nekem az Oldboy volt ilyen, szerintem nagyon "undorító" film, bár nyilván ez volt a cél, és a maga nemében zseniális, de még egyszer biztos nem nézném meg. :D Max ha nagyon meg akarnám nézetni valakivel, de ritkán szoktam ajánlgatni. :D

Mindenkinek más a fontos, nem? Ő is ezt írta :)

Igazából senkinek nem akartam elvenni a kedvét a filmtől, mert ha önmagában nézed, nem annyira rossz (nem nézhetetlen, én is végignéztem), de inkább bátorítanék mindenkit, hogy olvassa el a könyvet, mert teljesen más élményt ad.

Igen, valószínűleg ez lehetett a koncepció. És azt is megértem, hogy ez sok embernek tetszik, mert hát a pozitív dolgok tök jók, meg minden.

Lehet velem van a baj, mert szerintem hamis dolog úgy életigenlő filmet forgatni, ha a hadirokkant főszereplőd nem a karját veszíti el meg a fél arcát, hanem csak a szeme alatt bibis egy kicsit. Ezek az emberek nem éheznek, Elsa nem bujkál a sötétben, nem lesz depressziós, nincs öngyilkossági kísérlete, igazából az anyuka halálán kívül semmilyen következménye nincs semminek, a háború is csak afféle díszlet, mintha cserkészek játszanának. Az anyuka halála szerintem meg is töri a filmet, mert egyrészt minden felvezetés nélkül történik, másrészt nem hagynak rá időt sem, hogy feldolgozd (vagy megmutatni, hogy a főszereplő hogy dolgozza fel az anyja halálát). Vajon eszébe jutott a filmbeli Jojónak, hogy hogy temethetné el az anyját? De persze értem én, hogy miért nem látunk egy, a halott anyja után keservesen bőgő gyereket sem a filmben, mert nyilván tartani kellett magukat a dramedy kereteihez.

Szerintem ezért olcsó ez a forgatókönyv meg ez a rendezés, mert csak úgy tud pozitív végkicsengésű lenni, hogy minden fájdalmas és csúnya dolgot elrejt, és ha a kedves néző figyelme szépen el van terelve mindenről, ami igazán felkavarhatná, akkor gyorsan le is zárják a már-már kínossá váló történetet egy felszabadult tánccal.