josibaba

Tapasztalat: 207 film
Kompetencia: 6 film
Súly: 357
Regisztráció: 2015. augusztus 17. (8 év, 9 hónap)
Kedvencnek jelölték: 3 user

Demográfiai adatok

Nem: ?
Születési év: ?
Lakhely: ?

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Lost in Translation
Elveszett jelentés
4 2024-05-15 4,0
(904)
Valami madarak
Some Birds
4 2024-05-12 3,7
(63)
Kinamand
Kínai szerelem
5 2024-04-21 ?
(7)
The Descendants
Utódok
5 2024-04-21 3,6
(554)
Faraway
Messzeség
4 2024-04-15 3,4
(19)
Gospod postoi, imeto i' e Petrunija
Isten létezik, és Petrunijának hívják
5 2024-03-18 4,0
(22)
Charulata
Csaruláta
5 2024-03-17 4,5
(19)
Håp
Remény
5 2024-03-17 3,9
(35)
Perfect Days
Tökéletes napok
5 2024-03-07 4,3
(124)
I fidanzati
Jegyesek
5 2024-02-25 4,4
(21)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2024-05-12 20:59:02 Valami madarak (2023) / Some Birds josibaba (4) #9

Szeretem a bennem napokig tovább élő filmeket. Nem tudom, lehet-e az öregedésről és a magányról egyszerre okos, érzékeny, ironikus, elgondolkodtató, mégis szórakoztató filmet készíteni... Úgy érzem, Hevér Dánieléknek sikerült.
Az okosan felépített történetben szinte minden állásponttal azonosulni lehetett, mindenkit megérthettem, ismerősek voltak a történések és reakciók, az események szükség- és törvényszerű mederben folytak előre a mindent átszövő, más-más köntösben és élethelyzetben vicsorgó magány, kiszolgáltatottság, reménytelenség közepette...
Vagy talán mégsem? A két örök mentsvárunk: az oltalmazó, támogató emberi kapcsolatok és a megváltoztathatatlan dolgokhoz való hozzáállásunk megtalálása gyönyörűen megjelenik, és így – bár a bemutatott élethelyzetek megoldás-kulcsa nincs a kezünkben, talán nem is létezik ilyen – napok múlva is azzal a reménnyel a szívemben gondolhatok vissza a történetre és a főhősökre, hogy az életük mostantól valamiben talán megváltozott, élhetőbbé és emberibbé vált...

2024-04-22 10:31:04 Kinamand (2005) / Kínai szerelem josibaba (5) #3

Én a Netflixen láttam.

2024-04-21 14:02:12 Kinamand (2005) / Kínai szerelem josibaba (5) #1

Itt egy újabb gyöngyszem. Érdekes metszéspontja a keleti és a skandináv léleknek, őszintének és hitelesnek éreztem. Hogy mennyire vígjáték, ki-ki döntse el maga: érdemes megnézni ezt a filmet a ragyogó vágásokkal, csodálatos képekkel, szép történettel.

2024-04-21 13:55:49 Faraway (2023) / Messzeség josibaba (4) #3

Hű, ez nagyon beszippantott: szinte minden pillanatát sejtettem vagy éreztem előre, mégis öröm volt nézni. Rengeteget dobott rajta az Adria semmihez sem fogható hangulata, varázsa, szinte hallottam a kabócákat, és éreztem a hőségben izzadó píneák illatát... Számomra a táj elképesztő szépsége erősen átszőtte és felemelte az ismert történeteket, az emberi játszmákat, ébredésünket és magunkra találásunkat, az útkeresés és újrakezdés bukdácsolásait. Ha az utolsó, közös ebéd-jelenetnél véget ért volna a film, csillagos ötöst adtam volna rá, így lecsúsztott négyesre...

2024-04-21 13:46:00 The Descendants (2011) / Utódok josibaba (5) #41

Szép film vagy "csak" egy jó mozi... Hosszasan ingadoztam a négyes és ötös között, aztán ahogy múlt az idő, a film emléke szép lassan felhúzta jelesre. Szerettem az alakítások visszafogottságát, a szereplők fejlődését, az események kibontakozását, és mindazokat a mélyen emberi érzéseket, terheket, pillanatokat (akár súrolta olykor a giccs határát, akár nem: végül is az életünk is telis de teli van ilyen helyzetekkel), amik a sztorin túl felemeltek: a magányosan viselt szenvedés, a helytállás, a felelősség, a túlélésért vagy a másik bizalmáért folytatott küzdelem, a megbocsájtás, az elődök tisztelete, a jövőbe vetett bizalom, a búcsúzás, a felnőtté válás keserves állomásai, a család ereje......
És valóban, ahogy sokan írtátok, az egész filmet átszövő finom humor (pl. amikor a kamera szépen lecsúszik Clooney mezítelen lábára, amikor éppen bejelenti a sziget lakói és rokonsága számára sorsdöntő elhatározását...) sokat segített azon, hogy ne csússzon át egy giccses tanmesébe. Nekem tetszett a film.

2024-03-18 16:56:55 Charulata (1964) / Csaruláta josibaba (5) #3

Őszinte, tiszta, felemelő alkotás. Ajánlom mindenkinek, aki örömmel merítkezik meg a tiszta emberi kapcsolatok drámáját, krízisét és a feloldozást álomszép képekben, remek karakterekben megjelenítő csodában.
Igazi mestermű. Lenyűgözött, elvarázsolt.

Alig tudom elhinni, hogy nem találtam kommenteket, ajánlásokat ehhez a csodához. Lassú, csendes és mély: híven Olmi más műremekeihez (Facipő fája, Jegyesek).
Igazi kincs ez a film, már csak azért is, mert a vallási tárgyú filmek között igen ritka az ilyen őszinte, minden giccset vagy pátoszt nélkülöző ábrázolás. Nem ítélkezik, csupán leírja az életünket. Egyszerre mély és néha megmosolyogtató, szelíd és türelmes, megértő, katartikus... A lassú kockák pedig csendben átmossák a lelkemet, egyre mélyebbre szivárog az egyszerre fájdalmas és felemelő felismerés: szeretett teremtmény vagyok...

2023-10-28 13:46:16 Ropáci (1988) / Olajfalók josibaba (5) #7

Zseniális!

2023-10-27 21:42:46 Vratné lahve (2007) / Csereüvegek josibaba (5) #4

John Anderson, szívem, John - XXI. századi verziója. Őszinte, emberi. Irigylem Josef bátorságát és tartását, belső békéjét, amivel "beleáll" az elmúlás folyamatába. Egyetlen pillanatra sem adja fel, kézben tartja az életét, továbbra is tartalmas és teljes életre vágyik, értelmes feladatra, szeretetre és szerelemre, és közben egyetlen pillanatra sem válik nevetségessé, öniróniája és lelke tisztasága megőrzi a megszégyenüléstől esetlensége, vagy éppen hanyatlása pillanataiban. És az egyszerű történet szerint a példa ragadós, a recept működik... Bátorít, felemel, megerősít. És eközben olyan húsbavágó terepre visz bennünket, hogy szabad-e, érdemes-e együtt megöregedni a társunkkal, kitartani egy megfáradt, kiszámítható torzsalkodások szegélyezte és megszokásokba belefásult kapcsolatban, ahol álmaiban mindkét fél máshová vágyik. Aztán egyikük elővesz egy öngyújtót, és a hőlégballon újra a levegőbe emelkedik... Az élet megy tovább, mindig magasabbra....
20 évvel ezelőtt talán négyesre értékeltem volna, mert messze nem tökéletes a film, mégis, ma csont nélkül jár az ötös.

2023-10-22 18:39:34 L'Atalante (1934) / Atalanta josibaba (5) #5

Azt hiszem, jó pillanatban találkoztam ezzel a filmmel, elvarázsolt. Minden kockája gyönyörűen fotózva, legyen szó a Chagall menyasszonyaira emlékeztető nyitóképről, egy sivárnak tűnő uszály tetején harmonikázó legénységről, Jules apó hajókabinjának tárgyakkal és macskákkal túlzsúfolt milliőjéről, a víz alatti felvételről vagy a tengerparti jelenetről... . A szürke és egyhangú környezetben viruló szerelem édes és civódó hétköznapjainak bemutatása csupa líra, hétköznapi szakralitás... A sivár hajótest gyomrában zajló eleven, lüktető élet az Élet nagy dicsőítése, egyszerre idealisztikus és esendő emberi kapcsolatokkal, ahol jelen van a barátság, a hűség,az egymásért vállalt felelősség, összetartás, botlás és kiengesztelődés...
Mindez oly természetesen, oly hihetően ábrázolva, hogy elhiszem neki, ez a mi világunk valóságos és természetes rendje...

Összes komment...