The man who laughs

  • 1
  • 2

Azon kevés James Bond film egyike, amit utoljára VHS-en láttam, szóval ideje volt újrázni. Általában a gyengébb darabok közé sorolják ezért is halogattam az újra nézését, de végül is nem volt ez olyan rossz. Persze messze van a legjobbaktól is. Roger Moore eleve a legkevésbé kedvenc Bond-om, különösen az ő filmjeit jellemző humor miatt, azonban az első filmjében még viszonylag jól sikerült eltalálni az arányokat. Pörgős, mozgalmas Bond kaland igaz a vodoo/blaxplotation téma elsőre furcsa, de mivel én szeretem ezeket engem nem zavartak. Yaphet Koto is korrekt főgonosz. A humor az esetek többségében még működött is (Bond beszólásai, viszont ami nagyon nem kellett volna azok a "humoros" mellék karakterek, mint Bond női társa és az az átkozott seriff, aki kb.: a 007-es filmek Jar Jar-ja (ráadásul a folytatásba is visszahozzák). Moore-t az évek során valamennyire azért megkedveltem, és igazából az a fajta Bond amit játszik az (fiatalon) remekül áll neki, csak ugye én inkább a komolyabb-komorabb Connery-Dalton-Craig vonalat preferálom. Amúgy tisztes középszer a film, egyszer bőven nézhető kellemes kaland film. Csak az a seriff ne lenne...

A Haláli Hullák Hajnala után nehéz újat mutatni a zombi-komédia műfajában. A legtöbb általában próbál be hozni valami nagyon különleges gimmicekt, amitől aztán egyedi lesz, de ezen kívül nem sok más kreatív dologra futja tőlük. Ilyen a Cooties is, a gimmick pedig, hogy ezúttal az iskola gyerekei lesznek zombik, akiket a tanároknak kell megfékezni. Viszont meglehetősen jó (fekete) humorral, és hangulatos rendezéssel viszik végre az alkotók ezt a koncepciót.(Féltem, hogy nem merik meglépni azt hogy látványosan megöljék a gyerek zombikat, de végül nem szaroztak)

Ami pedig sokat dob rajta az a szereplőgárda. Elijah Wood mellett rengeteg ismertebb sorozatos arc tűnik fel, akik szórakoztatóan hozzák a sablon karaktereiket. (Mert az alapötleten kívül nincs benne sok eredetiség)

Egyszeri kikapcsolodásra kellemes, összeségében viszont bőven feledhető alkotás.

Úgy látom a korábbi hozzászólások és az átlag pontszám alapján most kisebbségben leszek.

Számomra ugyanis az elmúlt évek legjobb horrorfilmje. Félelmetesen nyomasztó és feszült az egész, ráadásul nem csupán olcsó jump scarekkel operálva teszi ezt. Egyaránt remekül működik, ha észrevesszük benne a metaforát, hogy minek is a szimbóluma Mr. Babadook, meg akkor is ha csupán elemi erejű félelemre vágyunk. Jó mondjuk a kisfiú az - főleg az elején - tényleg idegesítő volt, de mást tényleg nem tudok felhozni a film ellen.

Szomorú, hogy az ilyen egyedi és erős cuccokat még véletlenül sem adják ki nálunk, csak a tipikus szellemháza/jump-scarees/found footage horrorokat.

Ez egy nagyon pöpec film volt, annak ellenére, hogy a három rövid történet egyikének sincsen különösebb mélysége, pusztán egy cél vezérli őket: hogy rettegjen a néző. És nyilvánvaló, hogy mai szemmel már messze nem olyan félelmetes film, de ez nem von le semmit az egyéb érdemeiből. Hiszen mindegyik történet remekül van eljátszva, fényképezve és rendezve.

Bevallom az első telefonhívásos proto-gialloként is felfogható sztori nekem inkább csak a korrekt szintett ütötte meg, na de ami azután következett! Teljes felelőségtudtaomban kimerem jelenteni, hogy a középső Wurdelak című rész a gótikus horror csúcsa, olyan elképesztően erős atmoszférája van, hogy az hihetetlen. A lezáró "Vízcsepp" bár szerintem már nem volt ilyen erős, az is egy igazán hatásos szellemtörténet.

A filmet lezáró poén is igen humoros volt. Egyfajta kiszólás a nézőknek - akik 63-ban valószínűleg a már majdnem letépték a karfát félelmükben -, hogy nyugi ez csak egy film.

2015-10-31 19:16:58 [Általános fórum] The man who laughs #5967

Ha (kis)város-80s'tinik-szörny vonal kell, akkor egyértelmüen The Monster Squad, igaz ez nyilván (főleg felnőtt fejjel) abszolút nem horror (meg a hősei sem tinik, hanem inkább gyerekek), inkább olyasmi kaland film, mint a Szellemírtók, vagy méginkább a Kincsvadászok és a Jumaji.

A Deliriát én is nagyon jószívvel tudom ajánlani.

előzmény: ChrisAdam (#5966)

Hát ez marha jó volt. Roppant szórakoztató cucc, csak azt sajnálom egy nagyon kicsit, hogy nem 10 évvel korábban láttam, akkor lett volna az igazi. Nem is értem, hogy ez miért nem jelent meg nálunk.

Mint a legtöbb klasszikus TROMA film, ez is olyan, hogy valaki vagy imádja vagy 5 perc után kikapcsolja. Nálam értelemszerüen az elöbbi esett játszik, imádtam minden gusztustalan és sértő pillanatát. Akiértékeli a TROMa humort ezen is betegre röhögi majd magát. Lehet, hogy inkább mégis megadom neki az 5-t.

Nekem jobban tetszett, mint a Faun Labirintusa. Ezzel ellentétben azt néhol enyhén hatásvadásznak éreztem (persze látványban sokkal impozánsabb, de a maga keretei közt az Ördöggerinc sem panaszkodhat etéren). Nagyszerűen megírt és eljátszott karakterek miatt messze túl nő az átlagos szellemházas filmek színvonalán. Hannibal lecter kollégával értek egyet: ez egy mestermű.

Furcsa, nem túl félelmetes, de határozottan szórakoztató és meglehetősen egyedi kannibál film. Donald Pleasance élete egyik legélvezetesebb alakítását nyújtja. Amikor pedig végre előtérbe kerül a horror, az igazán hatásos.

Valószínűleg a legrosszabb film, amit idén a mozikban láttam. Harmatgyenge utánérzése a Hegylakónak, a Men in Blacknek és más ennél jobb filmeknek. Azért nem nézhetetlen, mert néha jót röhögtem rajta, bár kétlem, hogy ez lett volna a készítők szándéka.

2015-10-18 12:24:32 Legend (2015) / Legenda The man who laughs (3) #6

Legenda (Legend r.:Brian Helgeland - 2015)


Korrekt és szórakoztató, de inkább átlagos, mint jó gengsztereposz. Kivéve Tom Hardy-t, aki már-már zseniális a Kray fivérek szerepében. Két teljesen eltérő habitusú embert sikerül ugyanolyan intenzitással megformálnia. Ezen felül még a hangulat is rendben van, viszont ezen túl semmi olyat nem tud felmutatni a film, amit ne láttunk már ennél jobb gengszter filmekben. A legnagyobb hibája - ami ennél a műfajnál nem ritka -, hogy ez a sztori egyszerűen túl sok egy két órás filmnek, így nagyon vázlatosnak érződik. Tom Hardy-nak hála nagyon jól megismerjük a fivéreket, de arról már alig tudunk meg valamit, hogy miért is lettek Legendák. Ugyanis a forgatókönyv író nem tudta eldönteni, hogy mire fokuszáljon a film: a testvérek magánéletére, a felemelkedésükre, vagy arra amikor már a csúcson voltak. Mindent próbál egyenlő mértékben bemutatni, de pont emiatt egyikből sem láttunk eleget. Még a fő szállnak szánt romantikus kapcsolat is elég felszínes, de a gengszter ügyletekről még ennyit sem tudunk meg. Rengeteg lényeges pontot (pl.: rivalizálás a másik bandával, Reggie börtönben töltött időszaka) egy-két jelenettel elintéznek.

Azért nem egy kifejezetten rossz film, és köszönhetően Hardy-nak ( a többi színész is jó, bár nagyrészt háttérbe vannak szorítva), a 60-as éveket jól megidéző atmoszférának sikerült végig elszórakoztatnia, viszont nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy egy jobb/fokuszált forgatókönyvvel és rutinosabb rendezővel ebből akár egy új klasszikus is lehetet volna.

6,5

2015-10-17 20:04:43 Everest (2015) The man who laughs (3) #23

Összeségében egyetértek az eddigi hozzászólásokkal. Ez egy vérprofin megcsinált katasztrófafilm ("szenvedéspornó"), de hiába írta az élet a történetet, ha a karakterek nem túl izgalmasak/érdekesek (bár ez talán annak is a hibája, hogy sokan vannak, és ezért a legtöbbükre - pl.: Gyllenhaal- alig marad idő). Mivel pedig - akkármennyire is szomorú, és tragikus - a saját maguk hibájából halltak meg (hiszen legtöbbjük jelentősen túlválalta magát, vagy rossz döntést hozott), így a film nem tud igazán katartikus lenni. Persze a halálok megrázóak (de csak annyira mint bármilyen ember halála), de a mozi után már nem is nagyon fogunk emlékezni a figurákra. Szerencsére a film nem is probálja hősként eladni őket (bár a vége enyhén hatásvadász), hiszen turistaként felmenni oda, ahol sokan voltak már nem egy hősi tett (Persze megmászni az Everestet minden tekintetben hatalmas teljesítmény, de nincs benne semmi magasztos - ahogyan a film karaktereinek 99%-a nem tudott rendes választ adni arra, hogy miért is csinálják. Bár gondolom, akik ezt csinálják, azok többségét egy megmagyarázhatatlan belső hajlam vesszi rá erre. A rendezés hibátlan, de a tragédián (és az áldozatok) kivül nem teljesen értem, hogy miért is vitték filmre ezt a történetet. VISZONT a látvány az egyszerüen lenyugöző, igazi nagybetüs moziélmény. Pontosan erre találták ki az IMAX 3D-t. A fényképezés egész egyszerüen szemkápráztató volt. Kétségtelen, hogy a hegy, és a képek sokkal tovább fognak az emlékimben élni, mint a karakterek. (A feszültségkeltés is - amely a film vége felé nagyon erős - is inkább a pazar technikai kivitelezés, mintsem az emlékezetes hősők miatt müködik. Ennek ellenére viszon a szinészgárdára sem lehet panass, mindenki remekel abban a kis időben, ami jutott neki. Sokkal inkább müködik dokumentumfilmként, mint sem drámaként, hiszen az eseményeket a lehető leghúebben és reálisabban mutatta be kerülve az ilyen filmek "kötelező" hatásvadász elemeit. A halálok is pont azért tudnak megrázóak lenni, mert abszolút hitelesek. Egy rossz lépés és meghalsz.

Szóval alapvetően olyan lett a film, mint vártam, de a látvány és a profi kivitelezés miatt abszolút megérte megnézni, azonban itthon nem valószinű, hogy újrázom majd.

Kifejezetten szórakoztató, pörgős és vicces kung fu film. Gordon Liu nagyszerű ebben a tőle szokatlanabb, komikusabb szerepben. A humor is főleg neki köszönhetően működik legtöbbször (ugyanis a címszereplőt alakító, Wong Yue hajlamos ripacskodóan túljátszani a szerepét, de még bőven elviselhető). A filmet az Chia-Liang Liu a rendezte, akihez a kiváló Részeges karatemester 2 is köthető, így nem meglepő, hogy a poénok is leginkább a Jackie Chan filmek fizikai humorát idézik, szóval azoknak is tudom ajánlani a filmet, akik inkább az ő kung-fu filmjeit szeretik, nem pedig a klasszikus/komolyabb Shaw Brothers produkciókat.

Az egyetlen dolog, ami zavart a filmben, az a vége volt. Gyakorlatilag úgy zárták le a filmet, mintha hirtelen elfogyott volna a nyersanyag. Alapvetően nincs bajom a cliffhangerrel, ott ahol az indokolt (pl.: Eredet), de itt nemcsak, hogy fölösleges, de a sztori legfőbb kérdései is nyitva maradnak. Gyakorlatilag egyik történet szál/karakter sem kap normális befejezést. És, bár ez durva és zavaró hiba volt, az előtte lévő 90 perc volt olyan szórakoztató, hogy felkerekítse négyesre a pontozásomat.

Kissé lassú, de baromi hangulatos felnőtt mese film remek szinészekkel, szemkápráztatóan szép fényképezéssel és roppant kellemes zenével. Néhol szürreráilis, néhol horrorisztikus, legtöbbször pedig kifejezetten tragikus. Az idei év egyik legegyedibb és legérdekesebb filmje.

4,5/5 Bővebb kritika: http://kulton.hu/blog/2015/09/22/tale-of-tales-kritika/

2015-09-02 18:24:36 [Könyvajánló] The man who laughs #294

Mary Shelley - Frankenstein

Lehet dobálni a köveket, de hiába az (anno) zseniálisnak számító alapötlet, illetve az abból kinövő társadalmi/morális témák (lehet-e büntetlenül istent játszani?, milyen káros lehet az emberi előítélet, nem bújhatunk el a teteinktől), ha maga a cselekmény mai szemmel számomra túlságosan is lassú, és melodramatikus volt. Hiszen a könyv legnagyobb hányadában a doktor és teremtménye felváltva kesereg azon, hogy melyiküknek rosszabb. Azért pont volt elég izgalmas, érdekesebb rész, ahhoz, hogy végigakarjam olvasni. De mai olvasóként sokkal jobban tisztelem a mű jelentőségét, mint magát az írást.

Filmben (legyen szó James Whale Universal klasszikusairól, vagy a Hammer sorozatról) sokkal jobban tetszett. (Amúgy emlékeim szerint a filmfeldolgozások, és a regény cselekménye között meglepően nagy az eltérés, szinte csak az alapötlet - Frankenstein létrehozza a teremtményét - egyezik meg)


Alfred Bester - Tigris! Tigris! (The Stars My Destination)

Ez viszont elképesztően jó volt. Eleve az egész világ - ahol a teleportácíó mindennapossá vált, és átformálta az egész társadalmat, gazdaságot + csillagközi háborút robbantot ki -, amit Bester felépít roppant érdekes és egyedi. Ebbe a világban játszódik Gully Foley bosszútörténete (egyfajta Monte Cristó grófja variáns), aki mindenidők egyik legmocskosabb és brutálisabb antihőse. Remek karakter, és nagyon jól van végígvíve a jellemfejlődése. (Viszont a többi karakter is hasonlóan érdekes, még azok is, akiknek egészen apró szerep jutott). A cselekmény nagyon pörgös, és a csúcspontokon is remek csavarok vannak. (+ ugye a világ, amiben játszódik már önmagában baromi érdekes). Remekül fonófik egybe Folly személyes bosszúja, a nagyobb eseményekkel. A vége pedig nem csak meglepő, de egészen filozofikus is. Első oldaltól, az utolsóig imádtam. Cyberpunk elemekkel dúsított sci-fi noir , ami azonnal a kedvencemmé vált.

Mellesleg - értő kezekben - baromi jó filmet is lehetne belőle.

Hitchcock, avagy egy mesterien szerkesztett suspense thriller, egy elmebeteg zaklatóval (Robert Walker), és egy önhibáján kívül gyanúba keveredő főhőssel (Farley Granger). Mindkét színész remek, a feszültség szépen növekszik a játékidő során. Nem ez a kedvenc filmem a mestertől, de nem is igazán tudom kritikával illetni. A finálé különösen izgalmas.

Még egy film, ami semmit sem öregedet. Bár Hollywood rengeteg változáson ment át az elmúlt 65 évben, a kiöregedett, és egykori hírnevét elengedni képtelen és, ahhoz már-már megszállottan ragaszkodó filmsztár (tragikus) története, akár napjainkban is játszódhatna. A két főszereplő - mind a karaktereiket, mind pedig az alakításaikat tekintve) egyaránt remek.

Bár az expozíció az én ízlésemnek kissé hosszú volt, de összességében érthető (bár lehetet volna egy mondatot vesztegetni arra is, hogy miért féltik a lányokat a szellemi fogyatékos gyerektől, pontosan mi történt a múltban). Összességében egy remek film a klasszikus férfi szerepekről, az „alfa hímmé” válásról, és arról, hogy mindenkinél betelik egyszer az a bizonyos pohár. (esetleg még a város-vidék vagy a férfi-nő ellentétről is). De ami a lényeg, az az utolsó félóra, ami mindenidők egyik legizgalmasabb és legjobb ostrom szekvenciája. Mindezt pedig tetézi Dustin Hoffman briliáns játéka, elképesztő, hogyan megy át civilizált, visszahúzódó kultúremberből, a területéért küzdő vadállattá.

Nincs ott a legjobb Spencer-Hill filmek közt, de a legrosszabbaktól (Szuperhekusok, Bunyó karácsonyig, Charlestone) is messze van. A páros közti összhang, mint legtöbbször most is remekül működik. A verekedések (és a többi poén is) kellően humorosak. Azonban kissé túlbonyolítottnak éreztem a sztorit, ami miatt néha igencsak vázlatosan, túl nagy ugrások vannak a történések között, így pedig (bár igaz, hogy hajnali 2kor kezdtem nézni) néha nem esett le azonnal minden. (pl.: az egyik jelenetben, még gazdagok, éppen megszerezték a kincset, egy vágással később meg valami börtönben sínylődnek)

2015-09-02 16:41:29 Network (1976) / Hálózat The man who laughs (5) #22

Ez meg egy mestermű, még úgy is, hogy személy szerint Lumet más filmjeit jobban kedvelem. Azonban ez mit sem változtat a tényen, hogy egy kiváló média szatíra, mely talán napjainkban még érvényesebb, mint 40 éve. Lumet filmje szép fokozatosan mutat rá a kereskedelmi TV-k kétszínűségére, és, hogy mi mindenre képesek pusztán, hogy javítsanak a nézetségükön. A mai napig az (egyik) legjobb film a témában (talán csak az Éjjeli Féreg közelíti meg, bevallom az nekem a tempója miatt egy kicsivel jobban tetszett). Mindezt tetézi remek karakter drámákkal, és nagyszerű színészekkel. Peter Finch alakítása különösen elképesztő.

Az idei év legkellemesebb mozis meglepetése. Remekbe szabott, zaklatós suspense thriller. Edgerton rendezőként nagyszerűen építi a feszültséget, és sikerül úgy használnia (és alakítania) a műfaj toposzait, hogy egy percre se érezzük unalmasnak, vagy klisésnek a filmet. Az izgalom végig a székbe szögezett. Színészileg is remek darab. Nemcsak Edgerton jó a zakkant zaklatóként, de Jason Bateman is meglepően jó, egy tőle igencsak szokatlan szerepben. (Apró Spoiler: Nekem nagyon tetszett, hogy a film végére szinte teljesen sikerült elmosnia a határt jó és rossz fiú között, a nyitva hagyott végkifejlett pedig így igazán ütősre sikeredett). Számomra ott van az év legjobbjai közt.

Hello,

A Ho, a Szélhámos (Lan tou He/Dirty Ho) című filmet szeretném kérni. (A magyar cím biztosan jó, mert adták így a TV-ben a múlthéten)

Rendezte: Lau Kar-leung Főszereplők: Gordon Liu és Wong Yue - 1976.

http://www.imdb.com/title/tt0079432/

Előre is köszönöm,

Üdvözlettel
The man who laughs

Megnéztem, mert éppen kezdődött a TV-ben, nekem meg volt még 2 óra szabadidőm a programom előtt, meg nem emlékeztem már rá, hogy ezt is láttam, vagy csak az előzményt.

Kiderült csak azt láttam eddig, és lehet, hogy úgy is kellett volna maradnia. Már az sem volt egy túlságosan forradalmi film, de azt még az "újdonság" ereje úgy-ahogy elvitte a hátán, és Atkinson sem volt annyira fáradt, mint ebben.

A folytatás azonban már sokkal inkább, erőltetett, kínos és önismétlő mintsem, hogy vicces lenne. Az egész film kb arra épül, hogy az előtérben történik valami komoly kém dolog, a háttérben meg Atkinson Mr. Bean-t játszik, de ez már csupán egy kiöregedett hakni. Egyetlen egy kreatívabb valóban vicces poént tudok felidézni, ami inkább a Kingsmenbe illet volna (amikor az ellenfél mindenféle parkour ugrással menekül, hősünk meg elegánsan, nyugodtan követi), de minden más erőltetett és fárasztó. Imádom Atkinsont a Mr. Bean-től, a Fekete Viperán át szinte mindenben (még az előbbi filmváltozatait is bírtam), de ezt már kár volt megcsinálnia. Olyan ez a film, mint amikor egy kiöregedett rock sztár valami falunapon haknizik, délután 4-kor. Hihetetlenül érződik a filmen a kreativitás teljes hiánya, hiszen nem csak az előzményt másolják, de a film lezárásának szánt végső nagy poén, egy olyan szkeccs, amit már a film közepén is ellőttek.

2015-08-15 12:35:38 Chappie (2015) The man who laughs (3) #38

Lehetet volna kiváló is, de azért bőven nem olyan rossz, mint a híre. A film egy valóságos műfaji katyvasz, viszont ez még többé-kevésbé működik. Ami nem igazán működik az a forgatókönyv, amiben azért nem nehéz lyukakat találni, illetve a Die Antword, mint főszereplő páros. Rettenetes színészek (azért nekem sikerült megszokni őket, de ettől még nem jók), és köszönhetően annak, hogy a többi karakter sincsen valami jól megírva, a rendes színészek sem brillíroznak. (Kivéve Hugh Jackman-t, aki láthatóan élvezi a fő geci szerepét). Ami, azonban remek az Chappie karaktere (mint a megvalósítás, mind pedig Sharlto Copley játéka), az akciók és a Blomkamp védjegyévé vált lepusztult-futurista világ. Azonban minden hibája ellenére sokkal érdekesebb (és ezért számomra jobb is), mint az új Terminátor vagy Jurassic Park filmek. Összességében egy korrekt akcíó-vígjáték-családi film-sci-fi hibrid, de lehetett volna sokkal több is. (Szerencsére azóta kaptunk egy Ex Machinát, ami betölti ezt az űrt)

Hát ez egy kiváló film. Érthetetlen számomra, hogy miért nem ismert annyira (itthon), mint Scorsese többi nagy filmje. Nem csupán egy remek (fekete)humorú szatíra a showbuisness világáról, amely nagyszerűen parodizálja ki a celebkultusz jelenségét is, de még Robert DeNiro is élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja benne.

Roppant szórakoztató és remekül összerakott spagetti western, bár azért Corbucci klasszikusaitól elmarad szerintem, igazán panaszom sem lehet rá. Bár nincsenek benne igazán ismert nevek, csak úgy mint a film egésze a színészi játék is teljesen jó. Bár a film nagyrészt bejáratott motívumok alapján működik, még is volt két dolog, amely meglepetésként ért. (Az öreg főszereplő sorsa, és a fiatal motivációja)

Sosem voltam nagy Mission: Impossible rajongó, de nem is volt bajom a szériával. Az első részt fiatalon láttam, akkor nem kötött le (most nem rég újra néztem és tetszett), a másodikat nem is tudom, hogy láttam-e, mert csak a hegymászásra emlékszem, a harmadik tetszett a moziban, de már semmire nem emlékszem, a negyedik viszont kifejezetten bejött. Csak úgy, mint a mostani. Nem tudom, hogy melyik volt a jobb, de a Titkos Nemzet egy roppant szórakoztató, végig pörgős, néhol vicces kém kaland. Ellenben a korábbi részekkel, ennek nincsen olyan markánsan eltérő hangulata az előzményhez képest, de azért valamivel komolyabb. Cruise-nak továbbra is mennek a mutatványok, Rebecca Fergusont pedig remélem, hogy még sokat látjuk majd (és nem csak a külseje miatt).

A megmosolyogtató címmel ellentétben ez bizony egy abszolút komolyan vehető, filozofikus sci-fi, zseniális speciális effektekkel és Grant Williams nagyszerű alakításával. Bővebben itt írok róla: [link]

A filozofikus része sajnos számomra nem igazán jött át. Az atmoszférát és a fényképezést, azonban tényleg nem nem érheti a panasz. Hiába volt gondom a forgatókönyvel, a hangulata annyira egyedi (különösen a hasonló jelegú filmekhez képest), hogy nem bántam meg a megtekintését. Itt bővebben is írtam róla: [link]

2015-08-06 23:48:59 [Filmzene] The man who laughs #459

Nekem is az egyik kedvenc OSt-m, sőt jelenleg a Footbal fight a csengőhangom :D

előzmény: tomside (#458)

2015-08-05 23:17:26 [Könyvajánló] The man who laughs #278

Ted Lewis - Öld meg Cartert! (Jack's Return Home/Get Carter)

Nagyszerű noir elemekkel dúsított bünügyi thriller. Pörgös, és fokozatosan egyre feszültebb. Lewis remekül adagolja az informácíókat, ahhoz, hogy a rejtély ne legyen kiszámítható és, hogy végig fent tudja tartani az olvasó figyelmét. Nyilván, amikor kijött sokkal durvábbnak számított (ma már egy kábel TV-s sorozatban durvább durvák vanna), de a komor, szikár és teljesen illúzió mentes atmoszféra így is remek. Ha nem tudnám, hogy készült belőle film (amit nagyon régen láttam is, akkor tetszett, de bőven itt az idő újrázni), akkor is azt mondanám, hogy a feszes tempója és a hangulata miatt ez bizony filmre kivánkozó alapanyag.

Kiváló, és abszolút profin megírt, megrendezett és eljátszott gengsztereposz. A legjobb Scorsese filmjei óta. Az atmoszféra (a Harlemi settingért nálam amúgy is pluszpont jár mert ez a téma viszonylag kevésbé gyakori a gengszterfilmeknél) és a filmzene szintén remek. A karakterek és a színészek úgy szintén, Denzel karrierje egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtja, de Crowe és a többi mellékszereplő is méltó partnere. Egyedüli gondom az volt, hogy néhol kissé vázlatosnak éreztem a filmet (pedig az extended verziót láttam). Pl.: Nem tiszta nekem az, hogy mitől lettek olyan nagy haverok, hogy Crowe elvállalta Denzel védelmét. Illetve a főszereplő bukása is kissé hirtelen jött. (Lehet, hogy sorozatban kellett volna elmesélni?). Ettől eltekintve azonban tényleg nem lehet belekötni.

(Egy abszolút vérprofi film, csak azért 4-es, mert a zseniális jelzőt túlzásnak érzem, hiszen ahogy azt lentebb is írták láttunk már több ehhez hasonló filmet)

2015-08-05 22:57:50 Ant-Man (2015) / A Hangya The man who laughs (4) #45

Nem kiemelkedő, de abszolút korrekt és kellemes film lett a legkisebb Bosszúálló eredettörténete. Igaz a történet egy klisé halmaz (viszont nincsen rosszul összerakva, és a színészek is t, a főgonosz pedig ugyanolyan gyenge, mint az összes eddigi önálló Marvel moziban, azonban a kreatív látvány és harcok, illetve a sok humor (talán ez a legviccesebb Marvel film a Galaxis után/mellett) remekül elvoltam rajta. Könnyed szórakoztató film, de még Marvel filmek közt sincs ott a legjobbak közt, ha Wright rendezi talán ki is emelkedett volna onnan, azonban ezt már sosem tudjuk meg, viszont Reed kárára mindenki egy sosem elkészült (éppen ezért tökéletesnek elképzelt) filmhez fogja majd hasonlítani a filmjét. Kíváncsi vagyok, hogy ha nem tudnánk, hogy Wright is elkészíthette volna, akkor most jobb lenne-e a film megítélése?

3,5/5 (Már csak Azért is négyesre értékelem, mert az ennél kategoriával gyengébb Jurassic World-re és Terminator 5-re 3-ast adtam, hogy utobbira miért azt már magam sem tudom)

2015-07-31 00:41:06 [Könyvajánló] The man who laughs #276

Michael Crichton - Jurassic Park


Sokkal komolyabb, és sötétebb, mint a film. Könnyed ifjúsági kaland helyett, ez bizony egy véresen komoly állásfoglalás a géntechnológia ellenőrizetlen/kereskedelmi célú felhasználásai ellen. A cselekmény is sokkal hosszabb, mint a filmbéli (és vannak elemek, melyek csak a folytatásokban kerülnek elő), azonban végig gördülékeny, és izgalmas (sőt néhol kifejezetten horrorisztikus). Érezhető, hogy Crichton komolyan utána járt a témáknak, rengeteg információ van a könyvben dinókról/káosz elméletről és bár egy részüket mára már meghaladta a tudomány, így is roppant élvezetes a könyv, mert sosem érződik száraznak. Spielberg bőven változtatott annyit a karaktereken (sorsaikon), a lezáráson és rövidített a cselekményen, hogy a film ismeretében sem válik unalmassá. Bár készült folytatás hozzá, a filmhez hasonlóan ez sem igényelte volna.

5/5

2015-07-31 00:39:21 [Tévésorozatok] The man who laughs #2541

Raising Hope s01-04

Greg Garcia, a Nevem Earl készítőjének második sitcom sorozata, ami elődjéhez hasonlóan ismét egy amerikai proli család életébe enged bepillantást. A sztori központjában a Chance család áll, melynek legfiatalabb tagja Jimmy véletlenül teherbe ejt egy sorozatgyilkost, akit aztán ki is végeznek. Így az éretlen fiú ott marad egyedül a babával, és senki másra nem számíthat csak a szüleire, akik még nála is éretlenebbek. (A kisbaba neve Hope) Mivel az Earl az egyik kedvenc komédia sorozatom volt nagy reményekkel ültem neki, de annyira valahogy nem rántott be, és az első évadot sem fejeztem be. Aztán pár hete úgy gondoltam, hogy folytatom, és most már végig is daráltam. Nem olyan kreatív, mint az Earl (sok megoldást újra is hasznosít, ezért néha kissé utánérzéses - bár én inkább örültem ennek), de összességében kifejezetten szórakoztató.

Sokkal bátrabb, és kiszámíthatatlanabb (durvább - szülőknek nem biztos, hogy tetszeni fog) poénokkal operál, mint az "aláröhögös" sitcomok. Ráadásul volt egy két kifejezetten kreatív szerkezetű rész (Hátsó Ablak és Grincs hommage), amit előbbi formátumban meg sem lehetett volna csinálni. A karakterek bár többnyire igen ostobák, mégis szerethetőek (Az Earl azonban színészileg erősebb volt), csupán az "örült" (déd)nagymama figurája vált a végére kissé fárasztóvá. Igaz a sorozat második felére a hangsúly elterelődött Hope felneveléséről, és inkább Jimmy Szüleire fokuszáltak, ez engem nem zavart, mert ők eleve viccesebb/érdekesebb karakterek. Kellemes, egyedi hangulatú sorozat.

7/10


Daredevil s01

A Better Call Saul mellett a másik idei sorozat, mely azonnal a kedvenceim közé került.

Ez bizony kurva jó volt. Nem csak a képregény alapú sorozatok, de a Marvel mozifilmek közül is kiemelkedik. Hangulatában leginkább a Batman Beginst idézi meg, de nem úgy, mint az Arrow, ami szintén azt másolva indult, aztán átment képregény szappanoperába. Ez végig komor, sötét és meglehetősen realisztikus (már amennyire egy ilyen sorozattól ez elvárható). Az összes színész kiváló, és a karaktereket is szépen van idő felépíteni, így mindenki megkapja a szükséges mélységet. A show-t azonban kétségkívül a Wilson Fisket játszó Vincent D'Onofrio lopja el, aki az egész Marvel Cinematic Univers legárnyaltabb és legjobban megírt főgonosza.

Persze maga Daredevil karaktere mai szemmel elég over the top, de ha képesek vagyunk magunkat túltenni a vakságán, és elfogadni, hogy a szuperérzékei ugyanolyan szupererők, mint más hősöknél a repülés vagy a telepátia, akkor egy nagyon jó akciókkal (a 2. rész vágatlan bunyója fenomenális) megspékelt és remekül megírt, komor, noir hangulatú önbíráskodós, gengszter sorozatot kapunk.

9/10

2015-07-30 23:34:44 The Grey (2011) / Fehér pokol The man who laughs (4) #109

A néhol szembetünően alacsonyköltségvetés, és pár közhelyes megoldás (cserébe a finálé abszolút nem az) ellenére, ez bizony egy igen profon összerakott thriller. Liam Neeson remek, a feszültség végig érezhető (persze valószinüleg nem 100%-asn reális a film, de van annyira izgalmas, hogy ez ne zavarjon). A fényképezés pedig helyenkét kifejezetten szép. Remek példa arra, hogy egy katasztrófa film nem csak akkor lehet jó, ha minél több ház összedöl benne.

Egyre jobban bírom ezt a Joe Carnahan-t, eddig - szinte- minden filmje tetszett, és az elvileg legjobbját meg még nem is láttam

Na, ez igen! Megvallom kicsit félve ültem be rá, mert attól tartottam, hogy a hype által generált túlzott elvárásaim miatt csalódni fogok benne, de nem így lett. Ez bizony rászolgált a hype-ra.
Nagyon örültem, hogy végre van egy olyan holokausztfilm, amely nem ragad le annyinál, hogy giccsbehajló hatásvadászattal mutassa be, hogy bizony a holokauszt borzalmas dolog volt.

A Saul fia egy végtelenül személyes történet, amelyhez a holocaust csak egy keret. A filmnek van cselekménye azon túl, hogy bemutassa a koncentrációs táborok embertelenségét, illetve a főhősnek is van célja azon túl, hogy életben maradjon. Persze látjuk a borzalmakat, de sosem hatásvadász módon. Nincsenek szomorú zenével alá festett nagy totálok (igaz a borzalmak folyamatosan történnek, de nem azon van a fókusz, csak érzékeljük őket) hanem azáltal, hogy végig (szó szerint) a főszereplőt követjük mi is sokkal inkább részesei leszünk a történetnek (a szokatlan 4:3-as képarány remek döntés volt az operatőr részéről, ugyanis olyan bezártság érzetet kelt, mint, ha mi is ott sodródnánk a tömegben).

A film cselekménye és filozófia háttere annyira univerzális, hogy ugyanúgy működne egy Japán haláltáborban, vagy az Orosz Gulag rendszerben (vagy bármilyen hasonlóan embertelen környezetben).
Továbbá az is nagyon tetszett, hogy a rabokat (legalább is a Sonderkommando tagjait), nem csupán passzív résztvevőként ábrázolta, akik várták a halálukat, hanem mutatták, ahogy próbálnak szervezkedni, lefizetik az őröket stb.

Az egyre fokozódó feszültség pedig a fináléra olyan mértéket ölt, hogy rég szorítottam ilyen erősen karfát moziban.

Azt pedig már szinte csak mellékesen jegyzem meg, hogy színészileg is milyen kiváló a film, és nem csak a méltán dicsért Röhrig-re gondolok, hanem mindenkire.

4,5/5 Akár mennyire is nyomasztó film, lesz ebből újra nézés.

(Valamennyire az is kellemes meglepetés volt, hogy a terem több mint fele tele volt. Úgy néz ki, az emberek még egy „elcsépelt témájú” magyar filmre is hajlandóak beülni, ha Cannes-ban díjat nyer)

2015-07-21 17:37:25 [Általános fórum] The man who laughs #5814

Mondjuk a régi szar filmeket én is elönyben részesítem, az újakkal szemben. Mert hiába az a neve a blogomnak, hogy Trashnevelés, tipikus újkori trashfilmről (asylum, sy-fy szinvonal) nem foglalkozok, mert persze lehet röhögni rajtuk, hogy mennyire szarok, de ebben ki is merül, minden "érdemük". Az alsókategoriás CGI és a nulla diszletek miatt semmi hangulatuk sincsen.

Míg pl.: egy Luigi Cozzi film (Herkules, a világúra vagy Starcrash) hiába hasonlóan szar van hangulata, vannak benne valamennyire kreatív ötletek, egyedi dolgok (+ ugye ott a nosztalgikus báj).

Én sem vagyok CGI gyülőlő, sőt nem is értem azokat, akik szerint a CGI az ördög seggéből esett ki, azért, hogy tönkretegye a filmeket. Vannak bizonyos történetek, melyek elmeséléshez szükseges, de mint minden filmes ezközt lehet jól, rosszúl használni. Azonban ha fölöslegesn túl tolják, az káros is lehet (pl.: Hobbit 3, ami úgy néz ki, mint egy videójáték ellenben a Gy.U filmekkel). Plusz a praktikus effektek már csak azért is nyügöznek le jobban, mert azok kivitelezése sokkal nagyobb kreatívítást igényel. Hiszen felmerül egy probléma, hogy megkéne alkotni egy nem létező dolgot (pl.: egy szörnyet vagy ürcsatát), hogy csináljuk meg? A CGI korában ez kézenfekvő dolog, de régen koránt sem volt az. Pl.: épp most fejeztem be a The Incredible Shrinking Man-t (remek film, majd írok róla hosszabban) melynek effektjei egyszerüen lenyügözöek, de pl.: Ray Harryhausen munkássága is az ámulatba ejt, mind a mai napig.

Persze értelemszerüen egy jó CGI ugyanúgy lehet elképesztő, és sokat adhat hozzá a mozivarázshoz.

előzmény: BonnyJohnny (#5810)

2015-07-21 13:39:10 [Általános fórum] The man who laughs #5809

Azért az se felejtsük el, hogy a "régi" filmek közül, azért csak elsősorban a jók-ra/kiemelkedőekre emlékezzünk, mert azok voltak képesek fent maradni, és hosszú évtizedek alatt sem koptak ki a közbeszédből, mert olyan jók. Imádom a 70-es évek amerikai filmjeit, Hollywood egyik, ha nem a legerősebb évtízedének tartom, de akkoribban is rengeteg középszar film készült, melyeket mára már elfelejtettünk, mert érdektelennek. Arról nem is beszélve, hogy sok klasszikus (Málta Solyóm, Scarface, Ben Hur) olyan értelemben koránt sem nevezhető eredetinek, hogy azok is remakek voltak. Majd 20-30 év múlva a 2000/2010-es évtízedeket is objektívabban fogjuk megitélni (és akkor majd jól visszasírjuk az Éjjeli Férget, a Vadászatot, meg a Mad Max 4-et, mert "régen minden jobb volt :D) Meg hát ugye a nosztalgia mindent megszépít, főleg ha egy adott filmet az ahhoz ideális életkorban lát az ember.

A mai szar filmekre meg még emlékezünk, mert most látjuk őket. A tőmegigény meg mindig is tömegigény volt, régen sem a legnehezebb müvélsz filmeket nézte a közönség (Gilliam vagy Kubrick filmjei sem voltak soha igazán sikeresek). Viszont az is elképzelhető, hogy a 70-es/80-as évek óta felhígultak a nézői igények, és manapság egy blockvustertől sokan nem várnak el olyan alapvető dolgokat, mint decens forgatókönyv, vagy érdekes karakterek.


(Természetesen korábban tévedtem, és a Hét szamurájra gondoltam, a Hét mesterlövész sem rossz, de én jobb szerettem az olasz westernt, szóval inkább ajánlom a Django-t - Amúgy az is érdekes régi film ismerkedő projekt lehetne, hogy olyan filmet néztek, amik Tarantino-t ihlették, igaz ezek nagyréssze -szórakoztató- B film, de lenne egy kapcsolat a jelennel és lehetne keresni, hogy miket vett át.

2015-07-21 13:22:08 Miami Connection (1987) The man who laughs (5) #6

Igen, az azért van, mert miután újra megtalálták a kopíát a Drafthouse mozik elkezdteék vetíteni, majd kiadták DVD-n/Br-en (na meg VHS-en!) és a legtöbb ember ekkor látta, mert 87-ben tényleg alig adta 1-2 mozi pár vetítéssel. Csináltak is vicces kampányt, a 2012-es Oscarra. [link]








Szégyen, hogy be sem jutott, pedig a legjobb eredeti dalt simán elvíhette volna :D.

előzmény: Ubul (#5)

2015-07-20 23:59:49 [Általános fórum] The man who laughs #5795

Bár már sokan írták a 12 Dühős embert, de annál kevés hatásosabb film van. Az öreg Hitch-el is ez a helyzet, ugyan pár éve láttam elössör, de nagyon bejött. Rég izgultam annyira filmen, újra is nézem nemsokára. De hasonlóan feszült thriller a Kötél, illetve a Dial M for murder, a North by Northwest pedig egy baromi szórakoztató (és olyannyira feszült) kaland-thriller, egyetlen hibája hogy a rengeteg koppíntás/parodia miatt kissé "ismerős" lehet a mai nézőnek.

De ajánlanám Kuroszava két alapfilmjét a Testört és a 7 mesterlövészt, mert pörgős, szórakoztató darabok (és ugye sokan abban a tévhítben vannak, hogy a régi/fekete-fehér/Kuroszava filmek azok csak hosszú, unalmas darabok lehetnek)

Egy Stalker az nyilván hosszú, és lassú, de ha beszípantja a hangulat, akkor az is hatalmas élmény.

Amúgy meg Volt egyszer egy vadnyugat meg úgy is nemsokára jön a mozikban (szept. 17), a 2001-hez képest ez egy adrenalin bomba, és nagyvásznon biztos elképesztően nézhet ki.

A Cool Hand Luke (Billincs és mosoly) is egy roppant szórakoztató film, egy nagyszerű Paul Newman-nel (bár szerintem ebben a témában a Száll a Kakukk fészkére az katartikusabb, de ettől még remek film).

De mondhatnám még a Nagy Balhét, a Nagy Szökést vagy a Sierra Madre kincsét amelyeket ma is ugyanolyan élvezet nézni, mint amilyen akoribban lehetett. Lehet, hogy elcsépeltek, de nem véletlenül ezeket tartják a nagybetüs klasszikusoknak.

2015-07-20 23:02:06 Miami Connection (1987) The man who laughs (5) #2

Szerintem nincs olyan ember, aki ha megnézi ezt az előzetest ne akarná rögtön megnézni a filmet is: [link]

2015-07-20 22:56:52 Miami Connection (1987) The man who laughs (5) #1




Elég ránézni a poszterre, hogy tudjuk ez a film egyszerüen örület, a legcsodálatosabb trash, amihez valaha szerencsém volt (pedig láttam már 9-es terv az ürbőlt, meg Toxic Avenger is). Ebben a filmben egyszerüen semmi sem müködik. Röhejes sztori, érdektelen mellékszállak, helykitöltő zenés montázsok, motoros ninják és egy olyan főszereplő "színész" aki alig tud angolul. Egyzserüen örület, hogy ez így elkészülhetett, és moziba merték küldeni. (Igaz csupán pár napig vetítették, majd jóideig el is volt veszve, míg pár éve egy amerikai mozilánc/kiadó alkalmazottja 50 dollárért megtalálta az ebayen az utolsó kopíát. Ha ismerném az illető nevét, minden bizonnyal imába foglalnám, ugyanis nélküle nem láttam volna)

Ráadásul pedig a filmet annyira erősen áthatja a 80-as évekbeli hangulat, hogy azt még a Miami Vice is megirigyelné. A méltán ismeretlen Dragon Sound formácíó filmzenéje egyszerüen fenomenálisan blőd.

A Miami Connection film a 80-as évekbeli alsókategoriás akcíó filmek non plus ultrája. Ha csupán egyetlen rosszfilmet nézzel meg életeben, akkor ez legyen az!. Mert ez tényleg olyan rossz, hogy már jó.

Erre csupán két osztályzatot lehet adni 1/5 vagy 5/5-t. Nem kérdés, hogy nálam bizony utóbbi, hiszen csak zseniálisan hozzá nem értő emberek hozhatták ezt össze.

(Ha valakít érdekel itt írtam róla hosszabban: [link])

3-at adtam rá, de ez valójában inkább 2,5 fél (és ez a fél pont is inkább az én vajszivüségem miatt van). Nézhető, van pár jó jelenete, de összeségében nem egy jó film. A sztori nem csak, hogy kussza, de kifejezeten lustán/trehány modón van megírva. És nekem már elegem van ebből a kényszeres univerzum építésből, hogy lassan már nem képesek olyan -blockbuster- filmet csinálni amely önmagában megállná a helyét, hanem rögtön -már a bemutató elött- trilogiákban gondolkodik mindenki. Jó nyilván ez kissé tulzás, de basszus, ha én elmegyek moziba elvárom, hogy a cselekmény leglényegesebb fordulatát (azaz, hogy mit keres Arnie Sarah gyerekkorában) magyarázzák meg. Sajnos a sztori következetlenségein a nem túl erős szinészgárda sem segít. Jason Clarke alkatilag nem egy igazán jó Connor (szinészileg azonban nem olyan rossz), de Courtney annyira karizmátlan, hogy abszolút nem értem mit keres a filmben és sajnos Emilia Clarke sem túl erős (föleg nem Hamiltonhoz hasonlítva), ráadásul semmi kémia nincs köztük.

És, akkor mi marad? Arnold, a rengeteg utalás, J.K Simmons vicces melékszerepe meg a kifejezetten gyors cselekmény, mely bár sokszor logikátlan, de legalább van olyan pörgös, hogy ne fulladjon teljes érdektelenségbe (bár az akcíók nem túl kreatívak és néhol a CGI sem az igazi). Ezek kicsit javítannak, de csak éppen annyira, hogy ne unjam, vagy ne szenvedjek rajta.

Az meg már milyen, hülyeség, hogy ne várjak el korrekt (legalább egy megírt) forgatókönyvet egy látvány/akcíó filmtől? Nem kell Tarkovsky-hoz, meg Hitchcock-hoz, elég a T2-höz (vagy akár csak a szintén időutazós looperhez, amiben vannak időutazásos-logikátlanságok, de amelett egy jó film) visszamenni, hogy lássuk, lehet a sci-fi akcíót is jól csinálni.

Amúgy valaki letudná írni, hogy mi van a stáblista utáni jelentben, mert sajnos lemaradtam róla. (Na, nem mintha számítana, mert ilyen bevételek melett nem lesz folytatás).

Nagyon régen láttam, szóval indokolt volt az újrázás. Remek neo-noir/sci-fi thriller, igaz a tempója egy kicsit lassú, de ezért bőven kárpótol a nagyszerű hangulat (a látvány világ a mai napig meghatározza a jövőképünket, és Vangelis zenéje is remek). Ford remek a kiégett zsaru szerepében, de akitől számomra ez a film emlékezetes (és örök kedvenc) marad az Rutger Hauer. Egyszerűen zseniális, mind a karaktere mind pedig a játéka. Meglehetősen alulértékelt színésznek tartom, és nagy kár, hogy ezután kevés igazán jó szerepet kapott. Remek témák, nagyszerű színészek, elképesztő látvány világ és egy roppant izgalmas finálé. (Anno nem tudom, hogy melyik változatot láttam először, most a Final Cut-t néztem, abból pedig kis gondolkodással kiderül az is, hogy akkor most mi is Deckard) 5/5

Az egyik legnagyobb filmes lemaradásomat is pótoltam. Részben azért is váratott magára ennyit a film, mert féltem, hogy hiába tartja mindenki alapnak nekem nem fog annyira tetszeni a túlzott elvárások miatt. Fölösleges volt ettől tartanom, Lumet filmje ugyanis egy kortalan mestermű. Köszönhetően a kiváló színészeknek, mai is pont olyan kiválóan működik mint anno. Bár egész végig csupán egyetlen szobában játszódik, egy percre sem érződik a film lassúnak, vagy ne adj isten unalmasnak. A remek színészek (nem lehet eléggé hangsúlyozni) mellett, ez a dinamikus vágások érdeme is. A film témája pedig ma is pont ugyanolyan érvényes, mint 1957-ben. (Belegondolva baromi félelmetes ez az esküdti rendszer, hogy ha rosszul válogatják meg az esküdteket, azok simán halálba küldenek akár egy ártatlant is.) 5/5

El nem tudom képzelni, hogy mit lehetett ezen remakelni, teljesen fölöslegesnek tartom, de azért, majd megnézem Friedkin verzióját is (bár az előzetes alapján annyi a különbség, hogy az színes, viszont valamiért hosszabb is).

2015-07-19 11:59:31 Flash Gordon (1980) The man who laughs (5) #16

Imádom! Mondhatnánk, hogy ez a Blade Runner tökéletes ellentéte, hiszen a Flash Gordon pont olyan rikítóan színes, mint amennyire sötét és komor Scott filmje. (Illetve az effektek/jelmezek már akkor is gyagyik voltak, nem csak a Blade Runnerhez, de még a SW-hoz vagy 2001-hez képest is). A film szinte mindenhonnan vérzik, ahonnan lehet. A sztori hihetetlenül blőd, a karakterek pedig olyan papírmasék illetve annyira bénák és kínosak a dialógusok, hogy azon még az egyébként tehetséges színészek sem tudnak segíteni. Egyedül Max Von Sydow az, aki szemmel láthatóan élvezi a szerepét. A Queen emblematikus zenéje azonban rengeteget dob az élvezeti faktoron, de még azzal együtt is, ez bizony egy színtiszta bűnös élvezet. El nem tudom képzelni, hogy a Get Carter rendezője olyan komoly színészekkel, mint Sydow, Dalton, Topol miként tudta összehozni ezt a blődséget (mondjuk megnézve, hogy a Batman sorozat írója dolgozott rajta már nem is olyan hihetetlen a dolog), de roppant hálás vagyok érte. Tipikusan olyan film, amire valaki vagy 1/5-et vagy 5/5-et ad. Nálam utóbbi.

És jön a folytatás!

Tökéletes blockbuster és folytatás egyben. Azon kevés kivételek egyike, ahol tényleg működik, a mindenből többet és nagyobbat elv. Persze, van benne pár logikátlanság (a Skynet, miért nem közvetlenül az első terminátor után küldi vissza a másodikat, a lázadók, honnan tudják, hogy a Skynet visszaküldött egy terminátort), de a film összességében remekül van összerakva. Annyira pörgős, szórakoztató, izgalmas (remek húzás, hogy az elején nem tudni, hogy melyik a jó és melyik a rossz terminátor) és olyan jók a karakterek, hogy ezeken tényleg csak az ilyen CinemaSin féle szőrszálhasogatók maradnak fent. Az akkori forradalmi látványvilág nagy része (leszámítva 1-2 vetített hátteret, de az is csak többedszeri nézésre tűnik fel), pedig mai szemmel is bőven megállja a helyét. A finálé meg annyira szívszorító, hogy még a legkeményebbek is elsírják magukat. Hasonlóan a Jurrasic Parkhoz ehhez sem volt indokolt semmiféle folytatás.

A rendezői változatot néztem, ami szintén remek, mert anélkül a mosoly nélkül, nem lenne ugyanaz a film.

Roppant precíz, és gyönyörüen fényképezett thriller. A True Detective-vel inkább külsőségeiben mutat hasonlóságot [2 nyomozó+mocsaras tájak (tényleg elképesztően szép film)]. A színészek is teljesen rendben vannak, bár nincsennek olyan erős párbeszédek köztük, mint a fent említett soroaztaban (és ahhoz hasonló filozofálásokra sem számítsunk, helyette a diktaturák és a "rendszerváltás" természetébe nyerünk bepillantást. A nyomozás kissé átlagos, de remekül vannak benne elhelyzve a kifejezetten izgalmas csúcspontok, és a finálé különösen torokszorító. Igazából, amit fel lehet hozni ellene, az az, hogy hiába egy szinte tökéletesen összerakott film, hiányzik belőle az a plusz, amitől több lesz, mint egy kiválló thriller. Több ilyet szeretnék a hazai mozikba, ha kérhetném.

  • 1
  • 2