The man who laughs

Tapasztalat: 282 film
Kompetencia: 10 film
Súly: 532
Regisztráció: 2015. július 13. (1 év, 9 hónap)
Kedvencnek jelölték: 7 user

Bemutatkozás

Hiresen rossz ízlésű filmrajongó és sokszor túlságosan megengedő, amatőr filmkritikus a külső űrből.

Hosszabb írásaimmal az alábbi helyeken futhatsz össze:

http://kulton.hu/ http://trashneveles.blog.hu/

Kedvencek

Rendezők: Alfred Hitchcock, John Carpenter, John McTiernan, Sergio Corbucci, Sergio Leone, Terry Gilliam
Korszakok: Ebben sem vagyok válogatós, de a kedvenc talán a 70-es (és nyolcvanas) évek.

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Moonlight
Holdfény
3 2017-04-08 3,6
(167)
The LEGO Batman Movie
LEGO Batman - A film
4 2017-04-08 3,7
(52)
Az állampolgár
 
4 2017-04-08 4,2
(31)
John Wick: Chapter 2
John Wick: 2. felvonás
4 2017-04-08 3,7
(72)
Split
Széttörve
4 2017-04-08 3,6
(243)
Escape from Alcatraz
Szökés Alcatrazból
3 2017-04-08 4,0
(224)
King Kong
 
4 2017-04-08 4,1
(169)
Logan
Logan - Farkas
5 2017-04-08 4,2
(198)
Kong: Skull Island
Kong: Koponya-sziget
4 2017-04-07 3,5
(106)
Reza a Lenda
A szent, a gonosz és a motoros
2 2017-04-07 ?
(3)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Papiron tök jól hangzik ez a Jodrowsky Mad Max, de sajna egyik aspektusában sem igazán jó. Ahhoz, hogy posztapokaliptikus atmoszférájú neowesternként működjön nem elég szikár, és túlságosan is érződik rajta az alacsony költségvetés. Persze én lennék az utolsó, aki a ráfordított pénzösszeg arányában ítélném meg egy film értékeit, de sajnos Homero Olivettő túlságosan kezdő rendező ahhoz, hogy elrejtése a pedig kifejezetten olcsónak ható, és roppant vérszegény akciókat tudott csak kihozni. És, bár vannak a filmben hangulatos részek, annyira sajnos nem egyedi, hogy ez feledtesse velünk a tényt, hogy egy kvázi amatőr filmet láttunk. Mind ezt sajnos a mögöttes tartalom sem menti meg, mert bár a lezárás - anti-vallásos - fricskája lehetne érdekes, de a szereplők idáig vezető spirituális útja nem elég kidolgozott. Ahelyett, hogy egy rendező egyéni víziója, mondanivalója köszönne vissza a vászonról, A szent, a gonosz és a motoros inkább kelti azt a hangulatot, hogy a készítőnek tetszett az El Topo és a Mad Max, így fogta és ötvözte őket, csak ahhoz már nem volt elég tehetséges, hogy előbbihez hasonló, meghökkentő és elgondolkodtató tartalommal ruházza fel az utóbbi örült, kiábrándult világát és veszettül látványos akcióit. A mix érdekes, de a kivételezés sajnos olyan szegényes, hogy a koncepció és a hangulat önmagában már nem tudják megmenteni.

"Miért kellene minden karaktert a bölcsődétől a kamaszkorán át a végkifejletig végig követni, miközben hatalmas jellemé fejlődik?!?"

Nem kell túlzásokba esni, én sem ezt kérem számon a filmen. Hanem, azt, hogy a karakterek döntései legyen logikusak, érthetőek a saját szemszögükből. Ismerjük, őket annyira, hogy értsük, mit miért tesznek.

Akár tetszik, akár nem a történetek (drámák) nagy része (belső)utazásról szól. Nem feltétlenül kell nagy jelemmé válniuk, de hasson rájuk a cselekmény, a film végére valamiben legyenek mások, mint az elején. Egyik állapotból jussanak el a másikba. Ehhez nem kell feltétlenül nagyon cizelált figuráknak lennie, nem kell őket a bölcsődétől ismernünk, viszont akkor tudunk igazán azonosulni velük, ha értjük őket és akkor lesz a történet katartikusabb, ha a karakterei nem statikusak, akkor lesz a történet több, mint a cselekménye. Melyik az erőteljesebb dráma a Rocky, ahol a hős szembenéz, legyőzi a korlátait és bizonyít magának, vagy a James Bond, ahol a hős megmenti a világot, de csak mert az a dolga és igazán meg sem izzad közben?

Az eredeti Star Warsban volt egy Hero's Journey váz, amire ráhúzták Luke fejlődését (illetve ugye ott Han is változott, önző opurtunistából, hős lett). Ennél többet ettől a filmtől sem vártam el.

Ebben a filmben voltak döntések, amiket nem értettem, mert szerintem nem fakadtak a karakterekből: Miért nem megy velük Guerra? Persze sok mindent látott, kiégett katona, de korábban nem adta jelét, hogy inkább feladná. Miért szeretett egymásba a két főszereplő? Miért teszi túl magát Jyn azon, hogy gyakorlatilag a lázadók ölik meg az apját? Donnie Yen-nek is lehetett volna hangsúlyosabb személyes szála, arról, hogyan keresi és talál rá az erőre (a társa miért ábrándult ki belőle, csak azért mert a Birodalom hatalomra került? A filmben kb csak azért segítenek a lázadóknak, mert ott vannak.)

Amúgy ez azon kevés idei filmek egyike, ahol érdekelne egy bővített/rendezői változat.

előzmény: Nordbright (#109)

2016-12-27 20:32:19 [In Memoriam...] The man who laughs #2070

Nyugodj békében hercegnő. :(

Sajnos, akár mennyire is vártam és szerettem volna, nagyon szeretni, számomra is igen felemás lett a film.

Személy szerint úgy vélem, hogy a Star Wars az elmúlt közel 40 év alatt elég nagy és sok színű univerzummá nőtte ki magát, amelybe rengeteg különböző hangulatú története beleférhet. Így azt, hogy Edwards egy komorabb, sötétebb filmet akart csinálni, alapvetően nem érzem elhibázott ötletnek, főleg mert ugye ez nem is része a szigorúan vett Saga-nak. Itt megint az lehetett a probléma, hogy Edwardsnak volt egy elképzelése, de a stúdió fejesek nem voltak elég tökösek, féltek, hogy túlságosan elrugaszkodnak, az majd nem fog kelleni a népnek: ezért kellett a fölösleges fan service. Mert Vader, C3Po és a többiek tényleg fölöslegesek sajnos. Persze Vader jelenete nagyon cool, de annak a jelenetnek nem szabadott volna cool-nak lennie, annak félelmetesnek kéne lennie és persze az is, de nem eléggé. Azért, mert amikor megtörténik, már kvázi vége a filmnek. Ő az egyetlen ismerős karakter, aki maradt, és mivel az akciónak tudjuk, hogy nincs tétje, már-már drukkolunk neki. Mennyivel hatásosabb lett volna ez a jelenet a végső csata forgatagában, ha a főhősökkel küzd meg Vader, azokkal akiknek szurkolunk, akiket féltünk (én végig reménykedtem, hogy összecsap majd Donnie Yen karakterével)?

De ez csak egy apróság, ahogy az is, hogy Organa vagy Mon Montha szerepe is lehetett volna hangsúlyosabbak, nem értem, ha már úgy is szerepelniük "kell", akkor legalább Organa lehetett volna az, aki meggyőzi a lázadókat. A régiek közül egyedül Tarkinnak van lényegi szerepe, de nem tudom, hogy ez a CGI biztos kellett-e. Talán elegánsabb lett volna, ha csak utalnak rá, mint a IV.-ben a császárra.

Az igazi probléma tényleg az, hogy a karakterek kidolgozatlanok. Egyiknek sincsen szépen megírt, konzekvens karakteríve. Van, aki csak azért vesz részt a fináléban, mert épp ott van. És a legnagyobb baj, hogy éppen Jyn a legérdektelenebb, pedig meg van benne a lehetőség, hogy érdekes legyen. De a fejlődése teljesen vázlatszerű.

Ami pedig igazán zavart, hogy Donnie Yen és Whitaker karaktere tényleg újdonságot hozhatott volna a SW világba, de éppen ők kapták a legkevesebb szerepet. Nem csak ívük nincsen, de utóbbi fájóan kidolgozatlan is. Mennyivel jobb lett volna, ha látjuk az ő és Jyn múltját, át tudtuk volna érezni az újratalálkozásukat és az elválásukat. Az se volt teljesen világos, hogy miért adja fel a harcot, amikor simán mehetett volna a többiekkel, hogy aztán keményebben csapjon vissza a birodalomnak.

Egyedül Ben Mendelsohn karakterét éreztem kerek-egésznek. A többiek sematikusak voltak, akiknek nem volt idejük kibontakozni. (Még talán Mikkelsen és Luna karakterei a kivételek, de előbbi alig kap időt. A Luna és Jones közötti szerelmi száll pedig teljesen légből kapott.)

Pedig a látvány, a világ, az akciók és az atmoszféra remek. (Igaz, akár mennyire is tisztelem Michael Giacchino-t, első hallásra nem annyira tetszett a zene, végig az az érzésem volt, hogy egyszerre próbált John Williamst játszani és eltávolodni tőle).

Így pedig, akár mennyire is ciki ezt bevallani: nekem a Force Awakens jobban tetszett, pedig az tényleg nem igazán rak érdemben hozzá a SW világhoz és a sztorija is hézagosabb (bár ezen a folytatások segíthetnek), de ott mind 3 főszereplő karakternek (Rey, Fin, Kylo) volt egyértelmű, szépen vezetett fejlődési íve. És, bár a nosztalgiára is sokkal jobban rájátszott (Solo halála is inkább amiatt működött), igazán megkedveltem az új karaktereit így a filmhez érzelmileg is jobban tudtam kötődni. A Zsivány egyes azonban nem szolgáét ilyen karakterekkel, leszámítva talán Donnie Yen-t (illletve K2S0-t) , de őt meg elpazarolják.

Viszont hiába felemás a véleményem erről, nem mondok le az antológia filmekről, hiszen itt tényleg bármilyen lehet a következő. Igaz, én már azt szeretném, ha mernének elvonatkoztatni az eredeti trilógiától és ténylegesen is új történeteket, új érdekes karaktereket kapnánk ebből a világból. Jöjjön a Knights of the Old Republic, a Legacy vagy bármi, csak ne a nosztalgia legyen a lényeg.

Emiatt kellett megőrülni? Az év egyik legunalmasabb filmje, pedig a karakterei jók lennének (Leslie Jones nagyon kellemes meglepetés, messze nem olyan idegesítő, mint az előzetesben. Érdekes módon épp McCarthy a legszürkébb figura) csak hiányzik a lendület. Bár vannak jó poénok (melyek általában Hemsworth-höz köthetőek), ha egyszerűen nincsen érdemi sztori, hogy kitöltse a játékidőt. (Ráadásul a poénok sem záporoznak úgy, mint a Kém-ben és a találati arányuk is sokkal kisebb). Az is fura, hogy bármennyire is próbál önálló film lenni, nagyon nem tudd elszakadni az elődtől, a finálé majdnem ugyan az, csak (sokkal) több látvánnyal. (Ami amúgy jól néz ki, ha olyan feel good lett volna az egész film, mint amikor McKinnon harcol a szellemekkel, akkor valószinüleg szerettem volna). A Cameok pedig kifejezetten ötlettelenek voltak, Bill Murray karakteréből simán ki lehetett volna többet hozni. (Ennél az is kreatívabb lett volna, ha az eredeti szereplők lettek volna a filmbéli kamu szellemírtók, akik próbálnak alá ásni a csajoknak, lehet, hogy a "rajongók" még jobban feldühödnek, de a film legalább érdekesebb lettek volna.) Nem bántóan rossz film, és nem is gyalázza meg az eredetit, csak egyszerűen számomra ez baromi érdektelen volt.

Épp most írtam meg a kritikámat, és alapvetően egyetértek. Viszont én untam annyira, hogy ne legyen meg a hármas. Szerintem amúgy összességében inkább kerek egész film, nem érződik az a görcsös univerzum építi, mint mondjuk a BvS-nél (pedig itt jobb örültem volna, ha inkább a világból láttok többet és Redmayne-ből kevesebbet), persze ha úgy nézzük, hogy nincsen jól megírva, és a két sztori vonal is csak tessék-lássék kapcsolódik, akkor tényleg nem kerek-egész.

előzmény: BonnyJohnny (#7)

Pedig szerettem volna én szeretni ezt és nem is nézhetetlenül rossz. Sőt akár a 3-ast is megérdemelhetné, hanem untam volna kifejezetten. Ugyanis ebben a filmben egyszerűen minden fantasztikusan érdektelen: a sztori, a karakterek, a látvány (ez utóbbi a Doctor Strange után nézve különösen semmilyen) és a varázslóvilágot sem bővíti ki annyira, hogy úgy igazán rátudjon csodálkozni az ember.

A jegyzőkönyv szerint egy argentin filmet nézet. Most nem jut eszembe a címe, pedig a rendező mondta is a sajtó vetítésen. De annak filmnek a jogait nem kapták meg a készítők, így leforgattak egy jelegében hasonló (de azért túlzóbb) jelenetet, mint ami anno elmondása szerint annyira felizgatta Kovács Jánost, hogy elkövesse az első gyilkosságot.

előzmény: necksprain (#4)

2016-09-21 15:53:42 [Honlapajánló] The man who laughs #233

Ja igen itt a link: Allianz blogverseny

(Ezt még az előzőbe akartam, de véletlenül szerkesztés helyett, új kommentet küldtem.

2016-09-21 15:52:08 [Honlapajánló] The man who laughs #232

Nem tudom, hogy ki ismeri, de van ez a filmes blogom, a trashneveles.blog.hu, és ha olvastátok (és netalántán tetszett is) akkor örömmel venném, hogy, ha szavaznátok rám az Allianz blogversenyén (http://www.allianzblogverseny.hu/ - a Művészet és kultúra kategóriában keresettek.) (Persze akkor is szavazhattok, ha most hallotok róla először :D)

Előre is köszönöm a szavazatot minden fórumtársnak.

Összes komment...