The man who laughs

Tapasztalat: 396 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 396
Regisztráció: 2015. július 13. (8 év, 8 hónap)
Kedvencnek jelölték: 11 user

Bemutatkozás

Hiresen rossz ízlésű filmrajongó és sokszor túlságosan megengedő, amatőr filmkritikus a külső űrből.

Hosszabb írásaimmal az alábbi helyeken futhatsz össze:

http://kulton.hu/ http://trashneveles.blog.hu/

Kedvencek

Rendezők: Alfred Hitchcock, John Carpenter, John McTiernan, Sergio Corbucci, Sergio Leone, Terry Gilliam
Korszakok: Ebben sem vagyok válogatós, de a kedvenc talán a 70-es (és nyolcvanas) évek.

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Ad Astra
Ad Astra - Út a csillagokba
4 2019-11-02 3,1
(418)
Light from Light
Fényből fénybe
2 2019-11-02 ?
(3)
Dark Night of the Scarecrow
A madárijesztő
4 2019-11-02 3,8
(25)
Beats
Lüktetés
4 2019-11-02 3,5
(11)
The Lighthouse
A világítótorony
5 2019-11-02 3,8
(325)
Await Further Instructions
 
4 2019-01-06 2,9
(17)
Aquaman
 
3 2019-01-06 3,0
(376)
Suspiria
Sóhajok
4 2018-11-28 3,5
(236)
Siberia
Gyémánthajsza
2 2018-11-23 1,8
(47)
Halloween
 
4 2018-11-14 3,2
(221)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Robbert Eggers a zseniális A boszorkány utáni második nagyjátékfilmje A világítótorony egy frenetikusan őrült expresszionista horror-noir. Nem olyan lassan és idegőrlően feszült, mint amilyen A boszorkány volt, de éppen annyira hatásos. Egy irtózatosan kreatív, sodró lendületű és éj-fekete humorral átszőtt főhajtás az Universal klasszikus horrorfilmje előtt. Egy hátborzongató mestermű férfiasságról és a monotonitásból születő őrületről. Hiába a fekete-fehér, 4:3-as képi világ a film olyan letaglózóan erős vizualitással bír, hogy azt lehetőleg a nagyvásznon kell nézni. Willem Dafoe és Robert Pattinson pedig egyaránt olyan erős, átlényegült játékot nyújtanak, hogy már előre idegesít a lehetősége annak, hogy a film műfajából kifolyólag nem jutnak majd az Oscar közelébe. Ne így legyen! És, ha már ők bekerülnének a jelöltek közé, akkor magának filmnek is ott lenne a helye minimum a fényképezés, rendezés, hangkeverés, hangvágás, látványtervezés és legjobb film kategóriákban. Igen, ennyire jó A világítótorony!

A Jurassic Park a 90-es évek legemlékezetesebb és legmeghatározóbb blockbustere. Trükk történeti mérföld kő és szórakoztató kalandfilm, na meg egy franchise elindítója. Egy franchiseé, amely három folytatás alatt sem volt képes megindokolni, hogy szükség van egynél több Jurassic Park filmre. Ezen pedig a Bukott Birodalom sem változtat, ami épp annyira buta és klisés, mint amennyire megalomán. A forgatókönyv épp annyira következetes, mint egy Asylum produkció és pont olyan sablonos és egydimenziós karakterekkel dolgozik, mint egy Hallmark családi film. Ettől pedig hiába a minden eddiginél gonoszabb halálosztó-dínó, a monumentális látvány és a több robbanás, a második Jurassic World mozi teljesen súlytalanná válik. Mivel az előző rész egy fanservice hajhász kvázi remake volt, annak még el lehetett kicsit nézni, hogy gátlástalanul másolja az eredetit. A Bukott birodalom ugyan nem lép rá a gátlástalan fanservicekedés útjára, ám ez nem azt jelenti, hogy képes lenne új témákat, fordulatokat hozni a sorozatba. Ugyan azokat a jeleneteket látjuk immár ötödjére, és ez már nem a hommage, hanem a fájó ötlettelenség kategóriája.

Bevallom nekem a kedvenc Jurassic Park folytatásom mindig is a lesajnált 3. rész volt. Hogy miért? Nos a nosztalgia mellett egész egyszerűen amiatt, mert nem akarja magát többnek mutatni, mint ami: egy B kategóriás, guilty pleasure, itt-ott (jó értelembe vett) trashbe hajló szörnyfilm. Nos a Bukott birodalom a legjobb pillanataiba képes volt visszahozni ezt a hangulatot. A végső "gótikus dinóhorror" szegmense még kifejezetten szórakoztató is. Ám ahhoz, hogy B filmes, bűnös élvezet legyen túlságosan hosszú.

Ha fél órával rövidebb lenne, kivágnánk belőle a sok érdektelen és a sztoriszempontjából is fölösleges mellékalakot és nagyobb teret kapnának a rajzfilmes filmes elborult ötletek és túlzások, akkor lehetett volna egy igazi, nagy költségvetésű trash gyöngyszem is. Mondjuk most úgy érzem, hogy a vicces baromságai és a második félidő elborultsága miatt előbb nézném újra, mint a fantáziátlanabb Jurassic Worldöt (vagy éppen a halálosan szürke Solo-t, ez legalább szép színes), de valószínűleg úgy sem fogom.

Már csak azt nem értem, ha a technika adott, hogy bármilyen filmben legyenek dinoszauruszok, akkor miért csak ilyen vacak filmben szerepelnek?

(Ja, Michael Giacchino film zenéje nem rossz, mert ellenben az előzővel ez nem csak abból áll, hogy hányszor csendülhet fel a Williams téma. Giacchino-nak sikerült hű maradni a klasszikus zenéhez miközben sokkal komorabb, sötétebb hangvételre váltott.)

A Hunt for the Wilderpeople nekem a kedvenc tavalyi filmem volt, a Hétköznapi vámpírokat is imádtam, így kiváncsi voltam rá, hogy mihez kezd Waititi az MCU legszürkébb hősével (Azok közé tartozom, akik jól elvoltak az első részen, de nekem a 2. nagyon semmilyen lett, a széria leggázabb fő gonoszával.) Waititi pedig azt csinálta, amihez ért: elviccelte. (Még a Hangyába vagy a Galaxis Őrzői filmekben is sokkal több/komolyabban vehető a dráma, mint itt.) És ez tök jó, ugyanis nem feltétlen kell minden szuperhős filmet komolyan venni, a kalapáccsal, piros köpenyben repdesőt meg főleg nem. (Nyilván lehetne a skandináv Thor istenből komoly filmet forgatni, de az más lapra tartozik.) Persze nyilván egy ilyen sorozat keretében nem engedhette magát úgy szabadjára, mint máskor, de így is a végletekig feszítette azt, hogy mennyi humort bír el egy Marvel mozi. És, az, hogy a Ragnarök az év, ha nem is a legjobb, de az egyik legszórakoztatóbb (szuperhős)mozija lett csak rajta (na meg a Devo frontemberén, aki képes volt egy gyakran sythwave-be váltó zenét írni és Jeff Goldblumon, meg a többi magukat láthatóan jól érző színészen - mint Cate Blanchet, nekem nagyon eladta az alapvetően vékonyka karaktert) múlt, hiszen a forgatókönyv (leszámítva talán a gonosz legyőzésének módját) egy ezerszer látott klisé hegy. A Ragnarök épp azt mutatja meg, hogy mennyire fontos lehet egy markáns stílusú rendező, hisz ebből az anyagból egy olyan színtelen-szagtalan valami is kisülhetett volna, mint a Thor 2.

Gyönyörű, veszettül hangulatos, viszont túlhúzott és üres gótikus horror. Bár engem tökre magával ragadott ez az atmoszféra, de a sztoritn/tempón bőven lehetett volna áramvonalasítani. Ráadásul az sem teljesen tiszta, hogy akart-e ezzel a filmmel Verbinski mondani valamit a kapitalizmusról/rohanó életünkről, vagy annyira nem is. Felemás film nagyon, de a Wicker Man-t eszembe jutató hangulata miatt hajlamos vagyok felfelé kerekíteni.

Jaj, de nagyon pöpec film ez! nyilván elsősorban a holland nemzeti kincs Rutger Hauer miatt (Hollywood miért tékozolsz el ilyen figurákat?), de minden más is méltó hozzá: az atmoszféra, a remekül használt zene, illetve az egyszerű, de nagyon hatásosan filmre vitt sztori. Aminek kifejezetten jól áll, hogy Hauer karakteréből egy ilyen mitikus, elementáris erőt farag (mintha csak ő lenne a vadnyugat szelleme, akin a keletről érkező városi fiúnak felül kell kerekednie/magáévá tenni, hogy túléljen - a magyar cím szerintem ez esetben sokkal frappánsabb, kifejezőbb, mint az eredeti).

2017-11-08 12:10:40 Basket Case (1982) The man who laughs (4) #2

Roppant szórakoztató kis trash szöszenet ez, ami nem csak azért élvezetes "mert olyan rossz, hogy már jó", hanem mert az alacsony költségvetés ellenére is vannak érdemei. Egy teljesen korrekt bosszú sztori az alap, amit ha nagyon akarunk még allegorikusan is értelmezhetünk. A stop motion effektek ezen a zéró büdzsé szinte tök jók, a színészek pedig épp úgy rosszak, hogy az ne fárasztó, legyen, hanem hozzáadjon a film néhol megjelenő lázálom hangulatához. És érezhetően a filmesek is tisztában voltak vele, hogy ez egy olyan film, amiben egy kelt tészta pofájú, kosrában élő torz törpe szörny gyilkol és pont ennyire is veszik komolyan.

2017-11-08 11:54:16 The Mummy (1932) / Múmia The man who laughs (3) #10

Boris Karloff (emberi formában!) zseniálisan félelmetes. És, kábé ennyit tudok elmondani erről. Az ő összes felbukkanása aranyat ér, gyakorlatilag a hátán viszi a filmet. Minden mást nézve ugyanis a Múmia számomra egy másodvonalasabb darabja legklasszikusabb Universal szörnyfilmeknek. Főleg, mert kalandfilmnek nem elég mozgalmas, horrorként pedig csak akkor működik, amikor Karloff uralja a vásznat. A fókusz így sajnos egy elég erőltetett, kidolgozatlan romantikus szálra helyeződik. Bár Feund inkább operatőrként ismert, a film látványa szerintem elmarad a Drakulától (ez annál fokuszáltabb, de laposabb is.)

Nem csak, hogy totálisan egyszerű és kiszámítható a sztori, de ráadásul a középső negyven percet úgy kilehetne vágni, hogy közbe egyáltalán nem sérülne a film főcselekménye. Emellett a karakterek sem túl érdekesek. Dane DeHaan-nak pedig nem is igazán áll jól ez az űr-James Bond szerep. És, mindemellett sem tudok rá haragudni, hiszen annyira színes, kreatív (és ténylegesen) látványos, hogy végig baromi jól szórakoztam. (Mondjuk a végére kissé megéreztem a hosszát). Nem jó film, de szerettem.

Nincs meg benne a Shaun of the Dead vagy a Hot Fuzz zsenije (sőt még a Világvége is tartalmasabb), ám iszonytatóan szórakoztató és stílusos akciókomédia. Nem csak a humor, a (egy síkú, de működő és remekül eljátszott) karakterek és a zene, hanem az akciók miatt is. Az üldözések frenetikusak, hihetőek és mégis baromi kreatívak. A finálé székbeszögezően izgalmas. (De a nyitány is nagyszerű. Erőlködés nélkül veri kenterbe a legújabb, önparódiába torkoló Halálos iramban opuszt.) Ugyan tartalom terén nincsen benne újdonság egy óramű pontósággal van összerakva, ennek és az egyedi hangulatának köszönhetően pedig a sablonos történetelemek sem váltak zavaróvá. Az év (egyik) legszórakoztatóbb filmje.

Nem tudom, hogy miért számítottam valami komolyabbra, de fergeteges ez a film. Harlin karrierjének zenitje: már teljesen komolyan vehetetlen túlzásokba esik, de még bőven kapott rá pénzt, hogy szórakoztatóan, egész látványosan tudja kivitelezni azt. Hatalmas fun volt, bár bevallom éjszaka kezdtük el nézni, mikor már bennünk volt 4-5 sör, szóval sok mindenre már nem is emlékszem belőle, de így legalább az újranézésnél se lesz unalmas. :D

Összes komment...