gyengeandras

Ez egy jó film. Kicsit a Mechanikus narancsra emlékeztet, de azért nem egy sima utánérzés, vagy másolat. Nagyon jó filmes poénok vannak benne és hatalmas dumák. A vége tetszik a legjobban. Nagy nyelvnyújtás a tisztes polgári társadalomra.

Oscar ide vagy oda, szerintem ez gyenge film! A társadalmi ellentétek, feszültségek filmrevitele jogos, de ez a film csak a felszint karcolja. Nincs mély elemzés, tömör ábrázolás, művészi megjelenítés. (Ellentétben számos korábbi nagy alkotással, amelyek szintén a szegény-gazdag ellentétet boncolgatták.) A filmes eszközök nehézkesek, faragatlanok, gyerekesek, éretlenek, vagy bármi más jelző, ami azt fejezi ki, hogy nincs művészi színvonal. Ha egy film igazi fokmérője, hogy megnéznéd-e mégegyszer, akkor ez a film (legalábbis nálam) megbukott!

Hùsvèt tiszteletère megint megnèztem Mel Gibson Passo-jàt. Hàt . . . most sem tetszik! Öncèlùnak talàlom. A borzalom bemutatàsa fontos lehet egy filmben, de ebben a "story"-ban pont nem ez a lènyeg! Engem nem taszìt a szenvedès ès a kegyetlensèg naturalista bemutatàsa, csak erős hiànyèrzetem maradt a film vègère. Vègülis Krisztus halàla az emberi civilizàciò egyik meghatàrozò fodulòpontja volt ès màig èrződik sùlyos hatàsa. Ez akkor is igaz, ha a keresztèny vallàs tanìtàsaival kapcsolatban a 7,5 milliàrd embernek igen sokfèle vèlemènye van.

Most nèztem meg màsodszor (először èvekkel ezelőtt untam!) ès ezùttal zseniàlisnak tartottam! Lelkesedtem èrte! Ùjbòl beleszerettem Fellinibe (midjàrt megnèztem a Ròma-t is)!
Azòta egyfolytàban azon gondolkodom, hogy csinàlhatott ilyen önèletrajzi filmet a pàlyàja derekàn, amiben mintha màr mindentől - művèszetètől, szerelmeitől, az egèsz èletètől - bùcsùzna.
Pàratlan film! Talàn mèg a Szinbàd lett valahogy hasonlò hangulatù.

Ma màr kicsit elavult filmtechnika, de szàmos filmművèszeti eszközt ( kameramozgàs, zene, beàllitàsok) zseniàlisan alkalmaz. A mondanivalòja pedig ugyanolyan jòl èrthető, mint a könyvben. Szerintem ez egy nagyon jò adaptàciò! ( majdnem 4-es!)

Mint film nem több gyenge közepesnél, vagy néha még az alatt.
Ami az értékét adja az a témaválasztás. Bár szerintem ezzel is elkésett vagy huszonöt évet. A vélemények azért szórnak ennyire, mert ma sincs "kibeszélve", milyen is volt a mi kollektív történelmünk a XX. században: Horthy és Kádár, a tettő között a háború magyar és német fasisztákkal, holokauszttal, és persze Rákosi, 56 meg az oroszok.
Nem baj hogy elkészült a film, mert hiánypótló. Igaz ugyan, hogy a sok sablonos, hamisan csengő párbeszéd és giccses jelenet (pl. az idegen ország helyett én inkább a madárfüttyös kis falumat választom, mégha azt a szentendrei skanzenben, vagy valmi ilyen helyen forgatták is!) nemigen tudja hitelesen közvetíteni az üzenetet a fiatalabb nézőknek.

Ez egy nagyszerű film arról, hogy "amikor már minden szívdobbanásnak ára van" hogy siklik félre az emberek élete. De miért lehet ez még ma is aktuális? 1977 (tanácsrendszer) több mint negyven éve volt. Csak annyi a fejlődés, hogy a széthullott családokból lakás nélkül maradottakat ma homlesseknek nevezzük. Nagy dilemma, hogy a rendszerben, vagy bennünk emberekben van-e a hiba!

Egy filmet aminek csak a sztoriját tudom felidézni de sajna a címére nem emlékszem.
Kicsit sci-fis a történet meg olyan "holivudijas" de alapvetően igen elgondolkoztató: egy rettenetesen száraz év után az afrikai fickó elindul a falujából gyalog és hamarosan éhezők milliói csatlakoznak hozzá, hogy eljussanak Európába és ott a gazdagok háza előtt haljanak éhen. Az ENSZ meg mindenki más tehetetlen és végül a spanyol tengerpartra átkelve megérkezik a tömeg, ahol a kivezényelt fegyveres határőrizet iszonyú vérengzést visz végbe. Nincs happy end !

Mint film (is) felejthetetlen élmény! Az üzenet? Talán az a legmarkánsabb, hogy a diktatúrák elleni forradalmak valahogy mindig diktatúrához vezetnek. Nem egy optimista világkép, de talán épp ezért alkalmas arra, hogy elgondolkodtasson, felrázzon, és esetleg cselekvésre ösztönözzön. És miért pont elmegyógyintézet? Hiszen ezek mi vagyunk! Tessék csak tükörbe nézni!

A főhős (kurátor!) úgy tekint a négyzetre, mint műalkotásra, mint a kavicskupacokra, amiket a takarító véletlenül elsodort: egyikben sem hisz ! A művek un. üzeneteit, mint betanult, társadalmilag elvárt erkölcsi szlogeneket mantrázza. Szolidaritás, egyenlőség, tisztelet, tisztesség, stb. A valóság dzsungel, a nyers erőszak világa. A polgár, aki nem egy Rambó vagy kung-fu bajnok, elmenekül az erőszak (vagy fenyegetése) elől, s ha már nem tud kitérni, minden felhalmozott frusztrációját irracionális kegyetlenségbe fordítja. Erről szól a „majom-ember” a fogadáson jelenet vége, amikor a tömegben elhangzik, hogy „öld meg”! Az esetek többségében (a hétköznapi konfliktusokban) azonban a polgár, ha a bűnnel vagy erőszakkal találkozik és az állam nem védi meg, vagy gyáván elfut, vagy gyámoltalanul áldozattá válik. Mindkét esetben az utána feltoluló bűntudat, düh, és undor felülírja a krisztusi elveken nyugvó társadalmi szabályokat, közmegegyezést. A megsértett polgár valóban azt kívánja, hogy az őt fenyegető vagy megtámadó lények szűnjenek meg, pusztuljanak: robbanjanak fel a négyzet közepén (ironikusan a társadalmi igazságosság terében). Ilyen összefüggésben egy pesti aluljáró is négyzetnek tekinthető!
A film mégis igyekszik optimista lenni. A társadalmi csoportoknak, vagy inkább az oda tartozó egyes embereknek bátran egymás szemébe kell nézni. El kell menni a másikhoz és szemtől szemben kiállni az igazunkért vagy éppen a bűnbocsánatért. Ezt tette a meggyanúsított kisfiú és végül maga a kurátor is.