BalaKovesi

Tapasztalat: 941 film
Kompetencia: 40 film
Súly: 1941
Regisztráció: 2015. február 8. (7 év, 11 hónap)
Kedvencnek jelölték: 25 user

Bemutatkozás

zavaróan hosszú mondatok és túl sok zárójeles gondolat

Kedvencek

Rendezők: Alfred Hitchcock, Ari Aster, Christopher Nolan, David Fincher, Denis Villeneuve, Sergio Leone, Stanley Kubrick
Színészek: Aaron Paul, Brad Pitt, Gary Oldman, Jake Gyllenhaal, Johnny Depp, Kevin Spacey, Leonardo DiCaprio, Michael Fassbender, Robert Pattinson, Robin Williams, Ryan Gosling, Scarlett Johansson, Timothée Chalamet
Műfajok: dráma, krimi, sci-fi, szatíra, thriller, western
Korszakok: Mostanában a 2000-es évek előtt készült filmeket részesítem előnyben, de ha jó a film, akkor nekem mindegy mikor készült

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 2001
Lakhely: Veszprém

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Banshees of Inisherin
A sziget szellemei
4 2023-01-26 4,2
(156)
X
 
2 2023-01-25 3,4
(154)
Babylon
 
5 2023-01-23 4,3
(52)
Agents of Chaos
 
4 2023-01-20 ?
(1)
Get Me Roger Stone
 
4 2023-01-15 ?
(5)
Bridge to Terabithia
Híd Terabithia földjére
4 2023-01-13 3,7
(480)
Beoning
Gyújtogatók
5 2023-01-12 3,8
(135)
Contratiempo
Láthatatlan vendég
3 2023-01-09 4,2
(254)
The Place Beyond the Pines
Túl a fenyvesen
4 2023-01-09 3,6
(346)
The Lost City
Az elveszett város
3 2023-01-04 2,8
(197)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2023-01-24 20:42:12 [Megérdemelte-e az Oscart...] BalaKovesi #11743

Vegyes érzéseim vannak. Egyrészről Mescal jelölése hatalmas meglepetés, és nagyon örülök neki, kiérdemelte*, másrészt a Babylon és a Batman mellőzöttsége kicsit csalódáskeltő. Mármint persze utóbbit én sem indítottam volna a legjobb film kategóriájában, de azért egy filmzenei, és egy operatőri kategóriában szerintem elfért volna.

*Jobban belegondolva viszont azt is sajnálom, hogy Wells filmje nem kapott figyelmet más kategóriákban, hiszen bármennyire erőteljes a két főszereplő játéka, azért szerintem nem feltétlenül ők voltak a legerősebb pontjai a filmnek.

előzmény: ChrisAdam (#11740)

2023-01-24 03:57:41 Babylon (2022) BalaKovesi (5) #20

Nekem ezt jelenti a mozi: ...

Ahány ember, annyi válasz. Persze ezzel közel sem azt mondom, hogy a három pont helyére kerülő szavak összetétele, sorrendje emberenként változna, sőt. Igazából valahol lényegtelen is, akár betűről-betűre írhatnánk mind ugyanazt, a válasz akkor is más lenne, hiszen a szavak mögött más képek lennének, más emlékek, más érzelmek, mindezen szavak azokból a benyomásokból állnának össze, amit kaptunk, amit adtunk, amit gyűjtöttünk. És hát hányunkra néz vissza a vászon a mozi sötét, jellegzetes miliőbe burkolózó termében? Ránk, akik minden alkalommal elhozzuk magunkkal, amink van, amikből vagyunk, és akik a távozáskor el is visznek valamit onnan. Remélhetőleg többet. Valami értékeset. A legközelebbi viszontlátásnál pedig már hozzuk magunkkal azt is. Gyönyörű és felbecsülhetetlen kölcsönhatás ez, amely rengeteget adott már, vett el, vígasztalt, néha sebeket gyógyítva, néha pedig feltépve azokat. Egy régi barát a mozi, aki bár kevés máshoz fogható módon tud összekapcsolni egymás számára ismeretlen embereket, létrehozva ezzel egy közös reakciók szintjén működő, szavak nélkül köttetett, és (jobb esetben) a film végéig együtt pulzáló, törékeny, íratlan szövetséget, a képek végső soron mégis bennem peregnek. Ha rád nézek, magamat láthatom tükröződni a szemedben. A vászon is az én tükröm, én tükröződöm vissza benne, és te. És persze mi emberek is sokat adunk egymásnak, nem csak a mozi vethet ránk kölcsönös pillantást, de számomra a mozi az, ahol a leginkább el tudok veszni magamban, magunkban, a világban, egyúttal viszont itt is tudom talán a legjobban, a legegyszerűbben megtalálni ezeket. Bár nem tudnám megmondani, hogy hol, mikor, és miért köttetett bennem ez a frigy a filmmel, de tulajdonképpen a mai napig meglelem magamban ugyanazt a lelkesedést majdnem minden mozizás előtt, mint azon a nyári napon, amikor az egyik általános iskolás osztálytársammal beültünk a Transformers: A kihalás korára, amikor életemben először magamtól mentem el egy filmre, nem pedig vittek. Az identitásom jelentős alkotóelemei a moziban gyűjtött benyomások, emlékek, amiket (mint azt pár sorral fentebb is említettem már) minden egyes viszontlátásnál magammal hozok, és amiket igazából mindenhova máshova is magammal cipelek. A zene mellett tulajdonképpen a film a másik szenvedélyem (amivel gondolom sokan vagytok így), egy társaságba keveredve általában én vagyok az, akinek vissza kell fognia magát, hogy ne folyamatosan a filmekről beszéljen, mert már magamat idegesítem, Chazelle filmje (és különösen annak befejezése) pedig visszanézett rám, és megajándékozott ezzel a felismeréssel (már nem azzal, hogy idegesítő tudok lenni, ha a téma szóba kerül, hanem hogy mennyire sokat jelent nekem a film, illetve a mozi). Bár néha egy Cinema City-s reklámhoz hasonlított a film imént említett befejezése (emiatt az Avatar-bevágást okolom a leginkább, ami bár érthető lépés volt a készítők részéről, számomra akkor is megtörte, és néhol reklám-jellegűvé tette az egyébként gyönyörű záróképsorokat), végül mégis személyes maradt, megszólított, gondolatokat és érzelmeket adott, illetve ébresztett. Gyönyörű szerelmeslevél a moziról, ami ugye mindannyiunk számára nagyon személyes, és pont ebben rejlik a záróképsorok ereje. Hozzánk szól, rólunk.

És hogy ennek ellenére miért hezitáltam rövid ideig a négyes, illetve az ötös osztályzatok között? Tulajdonképpen a film első két és fél órájával sincsen baj, sőt! Engem nem kifejezetten zavart sem a film hossza, sem az obszcenitása, utóbbihoz aránylag hamar sikerült hozzászoknom, a film hangulata szinte harapható, a felvételek sistergése szemet gyönyörködtető (brutálisan szép színei vannak a Babylon-nak), a vágás a Whiplash-t idézi, a tömegjelenetek (meg úgy igazából az egész film) borzasztó profin és biztos kézzel vannak megrendezve, Hurwitz zenéje ismét zseniális, nálam a humor is nagyjából betalált (Maguire jelenetei, te jó ég... egyszerre borzasztóan vicces és ijesztő, lubickol a szerepben), a néhol feltűnően túlzó színészi játékot pedig a film szatíra-jellegének betudva meg tudom bocsátani. A gondom azzal van, hogy alapvetően nem szeretem a felemelkedés-bukás történeteket, leszámítva akkor, ha képes a történet valami pluszt adni, mint ahogyan azt Az ír tette néhány évvel ezelőtt. Ezt tulajdonképpen a Babylon is megteszi a befejezés képében, mert bár a történet is kifejezetten élvezhető a filmben, a záróképsorok képesek jelentős többletet adni az egyébként sem felszínes mozinak. Ez azonban egy olyan negatívumot is magában hordoz, hogy a befejezés túlságosan elválik az előtte levő majdnem három órától. Mert persze el vannak vetve korábban is a záróképsorok által adott gondolatok magvai (elég Jean Smart megindító monológjára gondolni, hogy az mennyit elmond nem csak a sztárok, de a mi mulandóságunkról is), valahogy mégsem sikerült Chazelle-nek teljesen összefésülnie a film imént említett két részét. A gondom tehát nem azzal van, hogy a befejezés erősebb, mint az előtte levő majdnem három óra, mert az is kifejezetten erős volt szerintem, egyszerűen csak nem kapcsolódnak eléggé.

Ennek ellenére megadom az ötös osztályzatot a Babylon-nak, mert bár az első közel három órában kicsit hiányoltam azt a mértékű érzelmi töltetet, amit például a First Man tud nekem adni a mai napig, tényleg szinte minden borzasztóan a helyén van benne, a befejezést pedig nehéz szavakkal leírni. Nem mondanám, hogy a kedvenc filmem lesz a rendezőtől, az élmény kopásával akár erős négyesre is levihetem az osztályzatom, mindenesetre ezen alkotásából is látszik, hogy korszakos rendezőzsenivel van dolgunk, szinte félelmetes belegondolni, hogy még mennyi minden lehet ebben a fiatal tehetségben (illetve Hurwitz-ben). Eleinte egyébként kicsit hiányoltam a Chazelle-mozik szokásos befejezését, vagyis amikor két szereplő szavak nélkül, de mégis rengeteget elmondva kommunikál egymással, majd megütött a felismerés, hogy tulajdonképpen a Babylon-ban is ez történik, csak itt Manny, a főszereplő önmagára néz, a vásznon keresztül önmagával kerül kölcsönhatásba. A vászon visszanéz rá, ő pedig meglátja benne önmagát. Micsoda szenzációs befejezés.

Bemutatják itthon, már premierdátum is van: március 9! Csalódott voltam, hogy ezt a filmet (érthető okokból kifolyólag) nem lehet Vapitire jelölni, de ez a hír azért kárpótol, plusz így kapásból mindhárom kategóriában van már jelöltem jövőre. :) Persze megeshet, hogy három ennél jobb filmet is fogok látni idén, de ezt azért elég nehezen tudom elképzelni.

2023-01-18 22:07:33 Armageddon Time (2022) BalaKovesi (?) #2

Ahogyan hallottam, elvileg Inarritu legújabb filmjét is a felsorolásba lehetne venni (bár a rendező nevéhez képest érthetetlenül kicsi volt a film körüli felhajtás, én is csak nemrég tudtam meg, hogy már hónapok óta nézhető Netflixen).

előzmény: Adam Taylor (#1)

2023-01-16 11:42:29 [Tévésorozatok] BalaKovesi #4192

The Last of Us S01E01

Kifejezetten erős és érzelmes nyitás, ami nagyon jól hozza a játékok hangulatát, közben pedig le se tagadhatná, hogy a Csernobil készítőjének is benne van a keze a dologban. Az imént említett sorozat elejéhez hasonlóan itt is nagyon hatásos a vihar előtti csend bemutatása, többször is a hideg futkosott a hátamon (főleg a rész elején látható TV-s beszélgetéstől), a setting nagyon rendben van, a zene is, örülök, hogy Santaolalla maradt a zeneszerző, Pedro Pascal pedig kifejezetten meggyőző Joel-ként (bár lassan úgy gyűjti a csendes, védelmező pótapa szerepeket, mint Thanos a végtelen köveket). Azért kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen pandémiás időszak után hogyan fog rezonálni velünk, nézőkkel a sorozat, ilyen szempontból elég jól időzítették a premierdátumot. Összességében tehát bizakodó vagyok, lesznek még itt érzelmes és sokkoló pillanatok, az első epizód alapján pedig joggal remélhető, hogy ezeket képes lesz a játék után a sorozat is átadni.

Az intro zseniális, nagyon jól néz ki, sikerül átadnia a hangulatot.

Megjelent a soundtrack, a kedvenc zeném az albumról. Fájdalmasan gyönyörű track, (egy része) az utóbbi évek egyik legerősebb (általam látott) filmjelenete alatt hallható.

2023-01-12 11:04:40 Beoning (2018) / Gyújtogatók BalaKovesi (5) #7

Aludtam rá egyet, de azóta sem hagy nyugodni a film. Tényleg ritkán látok ilyen sokrétű filmet, nem csak az érintett témák, hanem az értelmezhetőség tekintetében is, hiszen minél többet agyalok rajta, annál több (akár markánsan eltérő) alternatíva jut eszembe azzal kapcsolatban, hogy tulajdonképpen mi is történhetett valójában a kimondatlan szavak mögött. Bár a legvalószínűbb az, hogy Ben megölte Hae Mi-t ("she just disappeared into thin air"), nekem jobban tetszik az az értelmezés, miszerint a lány csak felszívódott, ezen kereten belül pedig szerintem sokkal nagyobbat üt a befejezés. Tulajdonképpen a film nézése közben is ez az értelmezés állt hozzám a legközelebb (bár reménykedtem, hogy nem egy telefonhívással fog zárulni a cselekmény), de tényleg sok értelmezést enged meg a nézőnek a Gyújtogatók, ami akár lehetne negatívum is, tűnhetne öncélúnak, mégsem az, sőt. Az biztos, hogy nem utoljára láttam, akár belátható időn belül is újranézném. Mesterkurzus, ahogyan ilyen kevés cselekménnyel, ennyi hallgatással és misztériummal képes kibontani karaktereket és képet adni az őket körülölelő és magába foglaló társadalomról.

2023-01-12 03:08:12 Beoning (2018) / Gyújtogatók BalaKovesi (5) #6

Elképesztően erős film, és borzasztóan feszítő, idegtépő, a ki nem mondott szavak, a balladai homály, a várt be nem következése egyszerűen olyan érzetet kelt a nézőben, mintha nem evilági lenne, amit néznénk. Pedig nagyon is valós, igen érzékeny témákat érint a Gyújtogatók, ugyanakkor ezen a téren sem válik szájbarágóssá, nagyon ízlésesen teszi ezt. Még most is rakom össze a kirakós darabjait, hiszen a filmnek nincs igazán gerince, inkább sodrása van. Egy lüktetés, egy kényelmetlen érzés, egy izzó parázs, ami bármikor felperzselhetné az erdőt. Nagyon érdekes élmény, ahogyan az eleinte látszólag jelentéktelen mozzanatok elkezdenek szöget ütni a fejedben a fentebb említett sodrás előrehaladtával, tényleg egy kirakóhoz tudnám hasonlítani, ahogy próbálsz nem elveszni a film lüktető bizonytalanságában. A társadalmi kérdéseket feszegető filmek egy jelentős részére a dühfilm kifejezést szoktam használni (nálam ilyen kategóriába esik a Taxisofőr, A Joker, és a Harcosok klubja is), ahol a társadalomkritika kicsit elnagyoltabb, inkább indulatvezérelt, a Gyújtogatók nézése közben viszont inkább olyan filmek jutottak eszembe, mint a Kaliforniai rémálom, a Vertigo és a Tágra zárt szemek, hasonló érzések keringtek bennem, mint utóbbiak megtekintése közben (de akár A kutya karmai közötthöz is hasonlíthatnám, bár ahhoz más tekintetben). Igazából még elég csapongóak a gondolataim, nagyon erős még bennem az élmény, mindenesetre nem hiába ilyen jók a kritikái a filmnek, szinte minden a helyén van benne (egyes snittek ahogy fényképezve vannak, te jó ég... a táncjelenet a teraszon instant klasszikus), nincs egy rossz arcrezdülés a színészek részéről, a zene tökéletesen kiegészíti a filmet*. Talán a legvégét tudnám felhozni negatívumként, hiszen bár egyáltalán nem mondanám rossznak, sőt, csak számomra a felgyülemlett feszültségnek nem tudott egy teljes mértékben katartikus lefutást adni. Talán azzal tudnám szemléltetni, mint amikor érzed, hogy tüsszenteni fogsz, végül mégsem sikerül, ami nem teljesen jó példa, hiszen itt sikerült a tüsszentés, csak nem akkora, mint azt előzetesen vártam. Mindenesetre ritka kincs ez a film, sokrétű, elég mély benyomást keltett bennem, sok film szeretne akkora tüsszentést kiváltani, mint ez. Az Aftersun már több mint két hete nem hagy nyugodni, de esélyes, hogy a Gyújtogatók átveszi tőle a stafétát rövidebb-hosszabb időre.

*Nem tudom, hogy filmélmény nélkül mennyire működik a soundtrack, mindenesetre ennek a track-nek tökéletesen sikerül megragadnia a film elemi erejű hangulatát.

2023-01-10 15:31:43 [Hamarosan a mozikban!] BalaKovesi #6598

Beau is Afraid

Újabb életjelet adott magáról Aster (elméletileg 4 órás) új filmje. Nem igazán tudom eldönteni, hogy tulajdonképpen mit is láttam, valamint a játékidő indokoltságától kicsit tartok, mindenesetre az év egyik legvártabb filmje, reméljük a rendező most sem okoz csalódást. Nemzetközi premier már áprilisban.

Felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon miért a lineáris történetmesélés mellett döntöttek Cianfrance-ék? Egy töredezett, időrendileg kevert, flashback-szerű narratívával talán sokkal jobban kijöhettek volna a cselekménybeli tudatos ismétlődések, és elrejthették volna a tényt, hogy mind a három történetegység elég elnagyolt. Meg hát hiába kedveljük nagyon Bradley Cooper-t, és hiába lehet érezni a film végéig Gosling karakterének a jelenlétét, egyszerűen akkoris kicsit leül a film a játékidő 1/3-a után, amit egy flashback-szerű szerkezettel el lehetett volna kerülni. Ennek ellenére így sem egy rossz film, Gosling karaktere ikonikus, nagyon erős jelenléte van, szépek a képek, mindhárom történetegység érdekes, csak szerintem nem lineáris történetvezetéssel jobban működhetett volna, valamint volt benne egy-két (nem feltétlen jó értelemben) megmosolyogtató rész. Ja, és ebben van talán az egyik legidegesítőbb karakter, akit valaha láttam, nálam kb a Halálsoron Percy-jével vetekszik, pedig vele ellentétben tulajdonképpen nem is csinál semmi különöset. Mindenesetre ha ez volt a készítők szándéka, akkor le a kalappal Emory Cohen előtt, jól játszotta a szerepét. Bár a Blue Valentine-t sajnos még nem láttam, már ebből a filmből is látszik, hogy Cianfrance tehetséges filmes, mégha a rendező legutóbbi munkájához, az egyébként brutálisan erős I Know This Much Is True-hoz bőven nem ér fel a film.(Utóbbit nézzétek, mert zseniális.)

Még valami, ami most utólag jutott eszembe: abszolút nem rossz színész Dane DeHaan, de egyszerűen zavart, hogy kicsit sem hasonlít Ryan Gosling-ra, így pedig a közöttük lévő vizuális párhuzamok (hátulról filmezett motorozás/biciklizés, meg hasonlók) érződhetnek úgy, mintha a külső hasonlóság hiányát próbálnák ellensúlyozni, és többnyire működnek is ezek a jelenetek, de talán kevésbé érződnének erőltetettnek, ha egy Gosling-ra jobban hasonlító fiatal színészt castingoltak volna (mondjuk azt aláírom, hogy utóbbi elég nagy falat lett volna, elvégre Gosling-nak elég karakteres arca van).

Összes komment...