Tapasztalat: 1165 film
Kompetencia: 44 film
Súly: 2265
Regisztráció: 2015. február 8. (9 év, 1 hónap)
Kedvencnek jelölték: 31 user
Bemutatkozás
zavaróan hosszú mondatok és túl sok zárójeles gondolat
Kedvencek
Rendezők: Alfonso Cuarón, Andrei Tarkovsky, Charlotte Wells, Damien Chazelle, Darren Aronofsky, Denis Villeneuve, Greta Gerwig, Sergio Leone, Stanley Kubrick, Wim Wenders
Színészek: Aaron Paul, Austin Butler, Brad Pitt, Dustin Hoffman, Gary Oldman, Jack Nicholson, Joaquin Phoenix, Johnny Depp, Kevin Spacey, Leonardo DiCaprio, Oscar Isaac, Paul Mescal, Robert Pattinson, Robin Williams, Ryan Gosling, Saoirse Ronan, Scarlett Johansson, Steven Yeun, Timothée Chalamet
Műfajok: dráma, szatíra, thriller
Korszakok: Mostanában a 2000-es évek előtt készült filmeket részesítem előnyben, de ha jó a film, akkor nekem mindegy mikor készült
Demográfiai adatok
Nem:
férfi
Születési év:
2001
Lakhely:
Veszprém
Legutóbbi szavazatok
Film | Szavazat | Mikor | Átlag |
---|---|---|---|
Perfect Days Tökéletes napok |
4 | 2024-03-14 | 4,3 (75) |
Dune: Part Two Dűne: Második rész |
5 | 2024-03-03 | 4,3 (177) |
Festen Születésnap |
4 | 2024-02-27 | 4,4 (582) |
Navalny Navalnij |
4 | 2024-02-26 | 4,0 (62) |
Der Himmel über Berlin Berlin felett az ég |
4 | 2024-02-18 | 4,3 (501) |
Werckmeister harmóniák Werckmeister Harmonies |
5 | 2024-02-14 | 4,3 (319) |
I Could Never Be Your Woman Anyád lehetnék |
3 | 2024-02-08 | 2,8 (218) |
Cry-Baby |
2 | 2024-02-07 | 3,3 (287) |
Dazed and Confused Tökéletlen idők |
4 | 2024-02-07 | 3,9 (339) |
Clueless Spinédzserek |
4 | 2024-02-06 | 3,0 (351) |
Legutóbbi kommentek
Másodszorra még jobb volt, pedig a létező legkisebb teremben néztük. Vannak filmek, amik sokat veszítenek az otthoni újranézéssel (pl Dunkirk), szerintem ez úgy is hatásos lesz. Főleg eredeti nyelven, Austin Báró-imitáló hangja félelmetesen jó, csak ehhez a hanghoz már inkább ne kelljen ördögűzőt hívnia szegénynek. Szerintem ez a film már a néhai Giger-nek is tetszene (a Giedi Prime és a bolygófelszínt kullancsszerűen ellepő aratók legalábbis eléggé a mester elrugaszkodott terveinek az enyhébb változatai), már csak Jodorowsky véleményére lennék kíváncsi. A Chani karakterével kapcsolatos változtatásokat továbbra is nagyon hasznosnak tartom.
Mizi: Nem láttam a 84-es filmet, meg csak 1-2 színész neve rémlik belőle, de nehezen tudnék elképzelni annál erősebb szereplőgárdát, mint amit a mostani két film vonultat fel. :)
Semmi esélyt nem látok rá, hogy ne papírforma legyen az idei gála. Elképzelhető, hogy bele fogok nézni, de valószínűleg inkább az alvást választom majd.
Szerintem felesleges lenne leírnom a nyilvánvaló pozitívumait, egy audiovizuális mestermű a Dűne második része, de azért akadtak vele problémáim.
Az első filmet közel tökéletesnek tartom, egy érzékszervekre ható kultursokknak, ami mindenre pont elegendő időt hagy, és ami rendkívül ügyesen képes bevezetni ebbe a szokatlan, új világba. A második rész elején még hasonló érzések jöttek elő bennem, mint az elsőt nézve, Paul első álma megfoghatatlanul nem evilági, az utána lévő szekvencia egyszerre feszült és látnoki, a film végéhez közeledve viszont egyre inkább kezdtek ezek a benyomások elapadni, és nagyon erősen elkezdte az epikusság dominálni és nyomni a jeleneteket. Ez valahol érthető, az első volt a vetés, most az aratás ideje jött el, nekem mégis hiányzott belőle a hipnotikusság, az elődjéhez képest kevésbé sikerült elkapnia Arrakis apró rezdüléseit. Pedig abszolút nem akcióorientált film, lehetett volna a végén akár egy Helm-szurdoki csata is, de Villeneuve szerencsére pont megfelelő időt szánt erre (nagyjából 5-10 percet). Inkább ott keresném a problémát, hogy rendkívül sűrű a cselekmény, és hiába semmihez sem fogható élmény nézni, mindenre csak egy lélegzetvétel jut, amitől (és a történet félbevágottságából adódóan) olyan, mintha nem lenne rendes dramaturgiája a filmnek. Csak pakolja egymás után a jeleneteket, amik mind érdekfeszítőek, és izgalmasak, de hatalmas méreteket ölt a film, nem egyszer súlyos cipelni, amit a rendező próbál ugyan ellenpontozni Paul személyes drámájával, ennek ellenére előfordult párszor, hogy a karakter elveszett az eseményekben. Még így is egészen elképesztő amúgy, hogy a monumentalitás ellenére mennyi intimitás van a filmben, és hogy a nagy, kataklizmikus eseményeket mennyire a karakterekből vezeti le, de utóbbiaknál is akadt azért egy-két problémám. Lady Jessica karaktere például mintha teljesen más ember lenne, mint az első részben, Paul pálfordulása pedig meg van magyarázva, de nem maradéktalanul. Utóbbi és Chani szerelmi szálának a középpontba helyezésétől kicsit tartottam egyébként, a filmet látva viszont keveselltem, mert ami volt, az nagyon működött, átélhető volt. Az erőviszonyok is kicsit meglepően ütköztek ki a cselekményben, itt már hiányzott az a tragikus érzés, ami az előző felvonásban még megvolt, a fremenek itt rendre erősebbnek érződtek a Harkonneneknél.
A fentiek alapján nem lenne nehéz azt gondolni, hogy nem tetszett a film, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez még mindezek ellenére is egy veszettül erőteljes film, amiben valamennyi negatívumot oldott volna, ha kicsit hosszabb, szellősebb a játékidő, és hagyja levegőhöz jutni a cselekményét, a karaktereit, és a nézőt is. Nem sűrűn nézek újra filmeket, a 2021-es Dűne az egyik kivétel, valószínűleg ez is az lesz, már a stáblistánál azt éreztem, hogy rögtön nézném is előről. Legalább két mozis újrázást tervezek még, egy IMAX-et, és egy feliratosat, előbbit azért, mert elsőre is leszakította az arcomat, és vétek lenne ezt a filmet nem a lehető legjobb hanggal, a lehető legnagyobb vásznon átélni, utóbbit pedig Butler alakítása miatt. Ég és föld, amit az Elvis-ben, és itt művel, szinte felismerhetetlen már a mozdulataiban is, a filmrészletek alapján pedig sikerült minden erőlködés nélkül úgy elváltoztatnia a hangját, hogy az a Báró orgánumára emlékeztessen. Egyébként nem is nagyon emlékszem olyanra, hogy egy karaktertől szabályosan rettegtem, attól tartva, hogy megindul felém a vászonról, itt Feyd-Rautha gladiátoros jeleneteinél pontosan ezt éreztem. És ha már gladitáros szekvencia: amit a Giedi Prime-on látunk a filmben, ahhoz hasonlót még sosem tapasztaltam. Mármint láttam már filmet, ahol infravörös lencséket használtak, de nem így, nem ennyire túlvilágian. Az a 15 perc megtestesített minden idegent, annyira félelmetes, annyira távoli volt, maga volt a sci-fi. Soha nem gondoltam volna, hogy Kubrick, Tarkovszkij, és Scott után látok még újat a műfajban, Villeneuve most mutatott valamit, amivel kitolta a határokat. És szerintem felesleges őt Scott-hoz hasonlítani, utóbbi egy nagyon tehetséges iparos jó ötletekkel, akinek sok klasszikust köszönhetünk, és akinek nagyjából minden második filmje jó. Villeneuve viszont olyan szerzői húrokat is pendítő rendező, akitől még nem láttam rossz filmet, a Dűnének pedig mindkét része egy kézműves blockbuster, ennél szerzőibb Hollywood-i látványtilmet nem tudnék elképzelni. Az elején még azt írtam, hogy feleslegesnek tartom a Dűne pozitívumait felhozni, most mégis ezt teszem, mert úgy érzem nem lehet ezekről elégszer szót ejteni. Tényleg hatalmas elismerés jár mindenkinek, aki a Dűnén dolgozott. Büszkék lehetünk a stáblistán szereplő rengeteg magyarra, Fraser egy zseni, Zimmer-en újra érezni a lelkesedést, Villeneuve a mozi jelene, a filmben szereplő fiatal színészekben pedig ott van Hollywood bíztató jövője. Utóbbiakból Butler mellett Zendaya-t emelném ki, már az Eufóriában is látszódott, hogy mennyire tehetséges színész, itt pedig a film egyik legjobb alakítását, és nagyjából egyetlen teljesen kedvelhető karakterét köszönhetjük neki. Egyébként a Csalamádé ellen felhozott kritikákat sem teljesen értem, mert bár Paul néha elveszik a cselekményben, a színész stabilan cipeli a hátán a filmet, képes egyidejűleg megjeleníteni a gyengeséget és az erőt, az utolsó fél órában nyújtott alakítását pedig valószínűleg sokszor fogjuk még felemlegetni.
Az első részt jobbnak tartom, több időt hagy magának, láthatóbb íve van, nélküle a második nem áll meg a saját lábán, aztán idővel eldől majd, hogy melyik filmet szeretem jobban. Az mindenesetre biztos, hogy ritkán látni ekkora monstrumot nagyvásznon, ami ugyanakkor mégis képes intim lenni (az Oppenheimer például sokkal megalománabb a Dűne 2-nél, pedig nem teljesen hasonlóak a méretei a két filmnek). Előzetesen féltem, hogy ennyire az epikussággal reklámozzák a filmet, és bár végül ebből adódott a legtöbb problémám, mégis talán a lehető legjobb, Arábiai Lawrence-szerű értelemben nevezhető a film annak. Bizonyos szempontból kicsit megkésett adaptáció, mert mostanra sokan merítettek az alapanyagból, így ismerősek lehetnek egyes részletek, ugyanakkor sikerült Villeneuve-nek valami kevés eddigihez foghatót alkotnia, és a történetnek aktualitása is van a mai napig a hatalomvágy által felkent királyokról, a politika és a vallás összefonódásának veszélyeiről, ebből adódóan utóbbi útvesztéséről, valamint az ember törvényszerű, mélységesen tragikus vereségéről a hatalom természetével szemben. Már az első filmnél is ezt gondoltam, most pedig méginkább látszik, hogy egy új Gyűrűk ura van születőben a szemünk láttára. Peter Jackson trilógiájának az idején még beszélni sem tudtam, így örülök, hogy végre én is átélhetek egy hasonló élményt. A problémáim miatt először négyest adtam a filmre, mostmár inkább az ötös felé hajlok, egyszerűen hidegrázós az egész. Kép és hang találkozásából valóságvesztés születhet, a Dűne: Második rész a mozi győzelme. Akit nem érdekel a film, és az első etapot sem szerette, annak is mindenképpen ajánlom, mert egytrészt tényleg páratlan moziélmény, szinte már félelmetesen hatásosan szakít ki a valóságból, másrészt 2023 pénzügyi bukásain és sikerein látszik, hogy most rés nyílt a pajzson, a nézők minőségre, valami másra vágynak, és minden egyes Dűnére eladott jegy egy üzenet lehet a stúdiók számára, hogy változást, kreativitást, és belefektetett energiát szeretnénk látni.
Bajos Csajok és Vaskarom, bár nálam most inkább a Dűne újrázása fog pénzügyi prioritást élvezni.
Közben kijött az egész album is. (Egyelőre nem rakták fel egyben, csak Track-enként a WaterTower csatornáján, majd kicserélem a linket, ha fel lesz töltve egyben).
előzmény: BalaKovesi (#687)
Arany: Aftersun, Babylon, Kaibutsu
Női: Lily Gladstone (Killers of the Flower Moon), Sandra Hüller (Anatomy of a Fall), Frankie Corio (Aftersun)
Férfi: Paul Mescal (Aftersun), Brendan Fraser (The Whale), Cillian Murphy (Oppenheimer)
Eléggé meglepődtem, eddig még sose volt olyan, hogy majdnem minden jelöltet láttam. Női részről még van mit pótolnom, de a film kategóriában a Csendes lány kivételével minden megvolt a második forduló előtt, a Férfi kategóriában pedig semmit nem kell pótolnom. A jelöléseim közül is csak Frankie Corio, és a Szörnyeteg nem jutott be (utóbbi pedig inkább taktikai szavazás volt, mert az Oppenheimer amúgyis egyértelmű befutó volt). Sandra Hüller-nek egyébként jót tett, hogy az Egy zuhanás anatómiáját már tavaly bemutatták, így egymás után kétszer is lehet esélye a Vapitin. Meg érdekes, hogy az ír színészek is mennyire reflektorfénybe kerültek az utóbbi években. Részemről: Hajrá Aftersun, nagyon szurkolok, de igazából egyik filmmel sem lenne komolyabb problémám, ha nyerne.
Sam Mendes 2027-ben nem egy, (négy!) The Beatles filmmel fog jelentkezni, mindegyikkel a banda egy-egy tagjára fókuszálva. Mondjuk érdekes, hogy nem a minisorozat formátum mellett döntöttek, de az is igaz, hogy egy filmbe azért több minden belefér, mint egy sorozatepizódba. Meg azon is csodálkozom, hogy nem készült róluk még egy felkapott film sem.
És meg is kaptuk az első track-eket a Dűne folytatásából:
A Time of Quiet Between the Storms
Harvester Attack
Ismerős dallamok igazából, valamilyen variációjuk megtalálható az első filmhez kiadott 3 album valamelyikén, de végülis hangsúlyozták a készítők, hogy ez nem egy hagyományos értelemben vett folytatás, hanem a történet második fele, így sok újra gondolom nem lehet számítani zenei téren. Legfeljebb az új karakterek esetén lenne várható valami friss, de már az első filmben is lényegében csak Jason Momoa karakterének volt hozzá köthető zenei témája. Ha tippelnem kéne, talán a Császár kap majd valami saját track-et. Mindenesetre a fentebbi két szám elég hatásos, és színvonalas, akárcsak az első album.
Hivatalos cím és előzetes
Kíváncsi vagyok, hogy a forgalmazó végre bevállalja-e a régóta hiányolt nevet, vagy marad a Farkas megnevezés.
Én is tervezek jönni! :)