BalaKovesi

Tapasztalat: 1190 film
Kompetencia: 45 film
Súly: 2315
Regisztráció: 2015. február 8. (9 év, 3 hónap)
Kedvencnek jelölték: 36 user

Bemutatkozás

zavaróan hosszú mondatok és túl sok zárójeles gondolat

Kedvencek

Rendezők: Alfonso Cuarón, Andrei Tarkovsky, Charlotte Wells, Damien Chazelle, Darren Aronofsky, Denis Villeneuve, Greta Gerwig, Sergio Leone, Stanley Kubrick, Wim Wenders
Színészek: Aaron Paul, Austin Butler, Brad Pitt, Dustin Hoffman, Gary Oldman, Jack Nicholson, Joaquin Phoenix, Johnny Depp, Kevin Spacey, Leonardo DiCaprio, Oscar Isaac, Paul Mescal, Robert Pattinson, Robin Williams, Ryan Gosling, Saoirse Ronan, Scarlett Johansson, Steven Yeun, Timothée Chalamet
Műfajok: dráma, szatíra, thriller
Korszakok: Mostanában a 2000-es évek előtt készült filmeket részesítem előnyben, de ha jó a film, akkor nekem mindegy mikor készült

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 2001
Lakhely: Veszprém

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Fleabag
 
3 2024-05-22 4,4
(88)
Black Swan
Fekete hattyú
4 2024-05-19 4,2
(1421)
The Idea of You
A rólad alkotott kép
2 2024-05-17 2,8
(22)
Anyone But You
Imádlak utálni
2 2024-05-15 3,0
(88)
A kérvény
 
3 2024-05-01 3,3
(15)
Fényes szelek
 
4 2024-05-01 3,7
(125)
Amarcord
 
4 2024-04-30 4,3
(374)
Proscsanyije
Búcsúzás
4 2024-04-29 ?
(7)
Challengers
 
4 2024-04-26 3,6
(45)
Fa yeung nin wa
Szerelemre hangolva
4 2024-04-26 4,2
(333)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2024-05-18 00:32:52 [Hamarosan a mozikban!] BalaKovesi #6712

Velem inkább pont az jött szembe, hogy mennyire megosztó a film. És valóban, a véleményeket olvasva mintha két külön filmről írnának: egy The Room-szerű nevetséges értelmetlenségről, illetve egy olyanról, amit még nem láttunk, és ami ki fogja jelölni a leendő filmművészet számára az ösvényt. Metacritic-en is eddig 20%-tól 83%-ig terjednek a kritikák, szóval elég nagy a szórás itt is. Utoljára a Babylon-nál emlékszem ekkora megosztottságra, de ez még talán azon is túltesz. Marketing szempontjából igazából nem feltétlenül baj ez a polarizáltság, az IMAX pedig most jelentette be a film globális szintű bemutatását annak ellenére, hogy sok országban még most sincs forgalmazója a filmnek, szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből. Maga az előzetes egyébként engem sem győzött meg, elég sokszor érződtek műnek a látottak.

előzmény: Ágó (#6711)

2024-05-06 09:07:49 Challengers (2024) BalaKovesi (4) #9

Szerintem meg nem érdemes és elég színvonaltalan is személyeskedni. A spoileres részben nem foglak tudni meggyőzni, a végét viszont szerintem teljesen félreértelmezted, semmi arra utaló nem volt, hogy összejönnének. Azt pedig, hogy én miért tartom kifejezetten jó filmnek már leírtam, egyszerűen egy dinamikus és izgalmas film egyedi képi megoldásokkal, remek szerkezettel és alakításokkal, ennyi és semmi több, de ez így pont elég volt.

előzmény: Westmor (#27341)

2024-05-01 22:51:55 [Tévésorozatok] BalaKovesi #4395

Valaki nézi a The Sympathyzer-t? Nem igazán nézek sorozatokat, de ez Park Chan-Wook rendezési stílusa (és Robert Downey Jr.) miatt érdekel valamennyire, és a hetente jövő részek miatt bele mernék kezdeni, viszont a szinopszis nem igazán hozott lázba, és ha jól látom csak az első néhány résznek ő a rendezője, így nem teljesen az ő sorozata. Ennek ellenére érdemes vele tenni egy próbát? Van eddig olyan jó a történet, hogy az a rendező nélkül is érdekes legyen?

2024-04-30 13:30:50 Proscsanyije (1983) / Búcsúzás BalaKovesi (4) #1

"Apám, azt mondtad, hogy sokáig kell élnem. És én megtettem. De miért? Csupán az élet meglétének a kedvéért?"

Az emberi lét valahogy a csonkaságában is teljes, kitölti az edényt, a kapacitása korlátos. Az éjszakák megölik a nappalokat, a jelen pusztítja a múltat. Következményekkel jár az új, a föld négyzetméterei végesek, a radírnak valamit el kell tüntetnie, az ásónak ásnia kell. A modernizáció talán nem tud organikusan, belülről jönni, valamitől meg kell szabadulni, valamit hátra kell hagyni.

A Búcsúzás egy modernkori bárkatörténet, vagy inkább anti-bárkatörténet egy kis sziget lakóiról, akiknél erőszakosan bekopogtat a jövő: a szülőföldjüket egy gát építése miatt el fogják árasztani, így rákínyszerítve őket, hogy elhagyják a földet, ahol az őseik nyugszanak. Vajon a porhoz tartozunk a jövésünk és a menésünk között is? Tartozunk a pornak? A létünk mennyiben kötelesség a nem lét felé? Mennyit ereszthetünk a múltból, az emlékekből ahhoz, hogy méltónak találjuk magunkat a jövőre? Mélyen egzisztencialista film szép témákkal, aminek azonban van egy negatívuma, aki egyben a film legnagyobb pozitívuma is, ez pedig Elem Klimov. A rendező hasonló eszközökkel dolgozott itt, mint később a Jöjj és lásd esetében, azonban ami ott nagyon működik, és felerősíti az üzenetet, az itt már kicsit kontraproduktív. A Búcsúzás lemondó, meditatív témájához egyszerűen nem illenek a szereplők hosszú kamerába meredései, teljesen kizökkentenek, és komikussá is teszik helyenként a filmet. Alapból is kicsit túl direkt a film, és még emellé jönnek ezek a hosszú, pislogásmentes szemezések, pedig anélkül is lehetne érteni az üzenetet, hogy a szereplők a kamerába nézve, tágra nyílt szemekkel mondanák el, hogy éppen mit éreznek, vagy hogy mit kellene gondolnunk. Kicsit olyan, mint a nevetőgép a sitcomoknál, csak azzal ellentétben ezt nem tudtam megszokni. Az viszont biztos, hogy nem tudnék Klimov-nál apokaliptikusabb rendezőt mondani, nagyon érzékletesen tudja a szubjektív poklot és a mikroszíntű, háztáji világégést ábrázolni. Érdekes, hogy ez a filmje szinte elfelejtődött, pedig a negatívumai ellenére ott van benne az a vízió, ami a Jöjj és lásd mögött is megvan. Többször mutat rokonságot az Áldozathozatallal, lehet, hogy ezért nem jutott neki akkora hely a filmtörténelemben, mint utóbbinak, bár Tarkovszkij ezt már ugye nyugaton készítette el, a Búcsúzást pedig a témájából kiindulva nem hinném, hogy túlságosan szerette és reklámozta a szovjet vezetés.

2024-04-27 09:51:03 Challengers (2024) BalaKovesi (4) #1

Erről eddig is teljesen meg voltam győződve, de Guadagnino TUD rendezni. Wow. Legyen szó csonttörések rituáléjáról, Olaszországi tájakról, vagy egy teniszmeccsről, ő bármelyikbe rengeteg kreativitást, szenzualitást és dinamikát tud belevinni. Utóbbi szempontjából talán ez a legerősebb filmje, a Dűnét leszámítva nem is tudom mikor láttam utoljára ilyen izgalmas filmet, pedig nincs sok közöm a sportokhoz. Igazából szerintem most először sikerült izgulnom egy mérkőzésen, ennek a tudatában pedig még nagyobb teljesítménynek tartom, amire a film képes. Mesterien változtatja a karakterek helyzeteit a pályán, és azon kívül is, amit már annak a 2-3 pólónak (I see ya) a szereplők közötti körbevándorlása is remekül szemléltet. Egyébként azt is bírom a rendezőben, hogy nem minden snitt tökéletes nála. Valamikor fókuszon kívül van az, aminek fókuszban kellene lennie, valamikor ferde a beállítás, valamikor szinte semmit nem látni a teniszlabda pov miatt, itt minden egyes jelenetnek vizuális történetmesélési szerepe van (a kedvencem a parkolós-viharos szekvencia volt, ahol lejjebb van víve a képsűrűség, amitől minden pillanat olyan, mintha egy kimerevített önkívület lenne). És még csak nem is a pályán van a leginkább formában a film, a magánéleti részek is teljesen olyanok, mintha a szereplők egy teniszmeccset játszanának, illetve a meccsekben is teljesen megjelennek a játékon kívüli dinamikák. Utóbbiak közvetítésében hatalmas dícséret illeti a három főszereplőt, mindannyian nagy jelenléttel uralják a vásznat. Anno pár nap eltéréssel láttam az Aftersun-t és a Normal People-t, és tudatosan emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy mindkettőben Paul Mescal játszik. Itt most ugyanez volt O'Connor-ral, múlthéten néztem tőle A kimérát, és nem csak az itteni karaktere teljesen más, mint az imént említett filmben, hanem mintha teljesen máshogy is játszaná el a két szerepet. De egyébként mindhárom színész egyenrangúan jó, ahogyan karaktereik is ugyanúgy egyszerre szimpatikusak és antipatikusak, hogy még véletlenül se lehessen egyik mellett sem lehorgonyozni, és így még jobban mozgásban legyen a film.

Talán ez Guadagnino eddigi legkommerszebb (és legvicceseb) rendezése, amit nem feltétlenül negatívumként írok, mert a Challengers egy stabilan jó film, amire mindenképpen érdemes odafigyelni (és moziban nézni). A végén kisebb túlzásokba esik, de egyébként ezen kívül nem igazán tudnék mibe belekötni. Azért remélem fog még a rendező olyan jellegű filmekkel is jönni, mint a Suspiria.

2024-04-25 21:49:22 [In Memoriam...] BalaKovesi #3293

Sajnos idáig csak a Dögkeselyűt láttam tőle, azt viszont András és Cserhalmi társaságában az Urániában, egy születésnapi vetítés keretein belül (innen is köszi az élményt Chris és shrek). Szép emlék, remek és hatásos film, Cserhalmi monológja máig itt cseng a fülemben. Nyugodjék békében!

előzmény: Jereváni Rádió (#3291)

"Csak a sebzettek, vagy a kicsinyeiket védők támadnak"

Murakami ide, Ványa bácsi oda, engem ez a film jobban beszippantott, mint a Drive My Car. Sokszor használt olyan beállításokat, tartott ki addig jeleneteket, amiket alapvetően lehet, hogy megkérdőjeleztem volna, de egyszerűen olyan magabiztosságot áraszt Hamaguchi rendezése, hogy elhiszem neki, hogy ezek a döntések működnek (és tényleg működnek is). Meditatív, bőr alá kúszó nyomasztás, megmutatja, hogy hol a helyünk. Az utolsó 20 perc magasan kiemelkedik, nagyszerűen használja a filmnyelvet. Hamaguchi érdekes hang a kortárs rendezők között.

2024-04-22 13:51:51 Sans soleil (1983) / Nap nélkül BalaKovesi (3) #2

Bár régóta szerettem volna megnézni, én ezen most nagyon kívül maradtam, pedig a La Jetée erősen belém van ivódva. Chris Marker nyelvezetét továbbra is szépnek tartom, csak itt ez most sok volt. Lehet az dobott le, hogy kicsit kifogott rajtam a nyelvhasználata, ami miatt sokszor kellett megállnom fordítani, meg az is elképzelhető, hogy még a News from Home és az As I Was Moving Ahead... előtt kellett volna megnéznem, mert azoknak a szótlansága és hétköznapisága után túl megmunkáltnak éreztem az itteni narrációt, és elfelejtődött a banalitás, amit elvileg Marker keresett volna. Valahogy a kép és a hang nekem kioltották egymást, valamelyikből mindig kevesebbet vártam volna, a másikból pedig többet (mikor melyikből), vagy csak szimplán ez egy olyan világ, ahova nem tudtam követni a készítőt. Azért voltak benne szuggesztív részek, sokszor érezhetően megkörnyékezte a transzcendenst, meg valószínűleg az én szegénységi bizonyítványom, hogy kívül maradtam, mindenesetre ezek az álmok most leperegtek rólam. Aztán az idő eldönti majd, hogy mennyire volt vízhatlan az esőkabátom.

2024-04-15 11:09:01 Szindbád (1971) BalaKovesi (3) #121

A szerkezete, a zseniális montázstechnikája, és a szinesztézia vizuális használata előtt emelem a kalapomat, rendkívül szenzuális film, de Szindbád antipatikussága miatt nagyon sokszor kívül maradtam, és az elhangzó mondatokra is alig tudtam figyelni. Latinovics egyébként remek a szerepben, eddig fel se tűnt, hogy mennyire hasonlított Brando-ra.

A helyenként amatőr színészi játék lerontja, de egyébként szép korlelet, és emlék a fiatalság mindenkori zabolázatlanságáról, és elkerülhetetlen elillanásáról. Több jelenete is álleejtősen van bevilágítva, rendkívül sokat ad hozzá az egyébként is erős atmoszférához. Nem egy szekvenciánál tényleg megáll az idő, sajnálom, hogy nem tizenévesen láttam. Znamenák István szerepe a Magyarázat mindenrében talán kicsit még hozzá is tesz ehhez a filmhez.

Összes komment...