BalaKovesi

Szerintem abszolút nincs köze Nolan filmjeihez, még csak sejtetés szintjén sem. Színésznek meg egyszerűen olyat választottak, akinek illik a fizimiskája a karakterhez. Pár hónapja jött fel Gunn készülő (és nem túl érdekesnek tűnő) Superman filmjének a castingjánál, hogy vajon miért választottak egy Wish-es Henry Cavill-t? A válasz egyszerű: mert hasonlít a karakterre. :) A szájfelvágás csak érzékeltetésképpen volt, különben nehéz lett volna rájönni, hogy éppen egy (lehetséges!) Joker-jelöltet látunk. És a lehetségesen van a hangsúly. Arthur Fleck nem Joker, ahogyan a filmvégi karakter sem biztos, hogy az. Felesleges húzásnak pedig végképp nem tartom, Phillips pusztításának az i-jére nagyon is felteszi a pontot: akit mi sajnáltunk, ő nem egy pszichopata gyilkos, hanem egy beteg ember. Joker pedig nem a hozzá hasonlókból fog kikerülni, hanem a káoszból, a pszichopátiából. Szerintem ez az elem mindenképpen hiányozna a végéről, fontos összetevő a narratívában.

Egyébként a napokban ötlött fel bennem, hogy sokkal pontosabb lett volna, ha a film címe egyszerűen csak ennyi: "Arthur". Jobban érzékeltette volna a két film viszonyát egymáshoz, és valószínűleg felkészítette volna a közönséget, hogy ez nem egy klasszikus folytatás, hanem az első rész párfilmje. Az már más kérdés, hogy a kezdeti hype-ot ez a cím egyáltalán nem segítette volna.

(Majd Rorschach kommentjére is érkezni fog reakció, csak ehhez össze kell szednem kicsit a gondolataimat.) :)

Én alkalmazkodom. Vagyis ehhez igazítom majd a többi programomat! :)

Egész nap olvasom a negatív/indulatos véleményeket a közösségi médiában, és kezdek róla meggyőződni, hogy ez nem csak egy nagyköltségvetésű torzszülött középsőujj-monstrum, nem csak egy érdekes film, hanem egy jó film is egyben. A koncepció roppant bátor, meta és formabontó egy Hollywood-i terméktől, valószínűleg soha többé nem fogunk még csak ehhez hasonlót sem kapni. Gyönyörűen dönt le tévesen felállított szobrokat, rombol le hamis mítoszokat, és jelenít meg lelki folyamatokat a fizikai térben a zenén keresztül (az első rész direktségét nélkülözve). Itt már nem düh van, csak őrület és dilemma. Azt sem mondanám, hogy rosszul folytatja az első részt, mert már az előd is karaktertanulmányként mutatott fel igazán erényeket, a társadalmi aspektusokban egyszerű volt, és ez is egy jellem körüljárásaként (és itt hangsúlyos ez a szó, ezért érezhetni azt, hogy toporog a film, és csak egy lábjegyzet) kiemelkedő, amiben egyébként Harley is csak katalizátorként számít központi figurának. Néhány dal semmit nem tett hozzá, így lehetett volna egy 20 perccel rövidebb, az alcím félrevezető, valamint hamis az az attitűd, amivel Phillips a filmhez viszonyul (középsőujjat mutat minden rajongónak, aki folytatásért könyörgött, csak éppen senki nem könyörgött folyatatásért a stúdión és Phoenix-en kívül), de egyébként ez egy nagyon is céltudatos és jól átgondolt film, ami ugyan nem mindig talál be, de az igyekezetét nagyon tudom értékelni. A Phillips-nek címzett üzeneteket/fenyegetéseket látva pedig úgy tűnik, hogy igaza van a filmnek. De persze ha valakinek nem a mítoszrombolás miatt nem tetszik, hanem egyszerűen gyengének érzi a szkriptet, kizökkentették a dalok, feleslegesnek tartja a filmet, azokat is meg tudom érteni, ez egy megosztó mozi, amit valószínűleg már a kezdetektől fogva is erre a sorsra szántak. Alapvetően nem tartom magamat kirívó ízlésűnek, nem szoktam tudatosan a többség véleménye ellen menni, és az is lehet, hogy egy második nézéssel osztályzatokat fog nálam zuhanni a film, viszont nekem ez most nagyon betalált. Egyre jobban kezd bennem utólagosan megjelenni egy csendes katarzis a filmre gondolva, és egy 2 filmből álló toxikus kapcsolat képe, amik mellett nincs helye egy harmadik félnek, és amik egyszerre pusztítják és rontják egymást, közben mégis organikusan és logikusan kötődnek egymáshoz. A Kétszemélyes téboly nem Joker és Harley, hanem Todd Phillips két Joker mozijának a kapcsolata.

Azt azért nagyon megnézném, hogy hogy nézhetett ki ennek a felpichelése a stúdió előtt. De valószínűleg Rorschach kollégának van igaza, az első rész kasszasikere után Phillips akkor is megkapta volna a világ összes pénzét a folytatásra, ha az egész arról szólt volna, hogy Joker az Arkham-ban pókerezik. Mondjuk az egy kevésbé eszement ötlet lett volna a mostaninál.

Nekem ez most pont egy erős, izgalmas hónapnak tűnik. A Joker és A szer izgat a leginkább, de az új Hajdu Szabolcs fimre és a Január 2-re is kíváncsi vagyok. A vad robotról rengeteg jót hallok, így az sem hagy hidegen, és előbb-utóbb valúszínűleg a Transformers és a Trump film is le fog csúszni, bár utóbbi három nagy valószínűséggel inkább csak otthon.

The Last of Us Season 2

Teljesen visszaadja a második játék hangulatát, és vissza is hozta az aközben megélt érzéseket. Már most szívszorító volt ezt nézni, ezzel a zenével. Remek kis teaser, nagyon felcsigázott, főleg, hogy szerintem a második játék sztorija még jobb, mint az elsőé. Az biztos, hogy megosztó évad lesz, csak mindenki győzze majd kivárni a történet végét anélkül, hogy dühösen kiszállna a néhol meredek történetvezetés miatt.

Ja, és az előzetes alatti kommentekbe szerintem inkább senki ne olvasson bele, aki nem ismeri a cselekményt.

Aranyos, kedves film érdekes technikai megvalósítással, amiben megvolt a rendezőtől nem idegen érzelmi faktor. De valójában egyetlen okból kifolyólag lesz ez a tegnapi Urániás vetítés emlékezetes nekem, mégpedig azért, mert élőben láthattam és hallhattam Wim Wenders-t (egy ponton ott állt tőlem 2-3 méterre), a jelenleg (egyik, ha nem a) kedvenc rendezőmet, akinek a gondolatiságát talán a legközelebb érzem a sajátoméhoz. Ma a Tokyo-Ga vetítésén is ott lesz, és elvileg beszélgetni is lehet majd vele, bár magát a filmet nem tudom mennyire fogom élvezni, mert Ozu egyelőre vakfolt nekem sajnos.

Enyedi felvezető beszéde katartikus volt, remélem, hogy lesz majd az eseményről hivatalos, jó minőségű, online megtekinthető változat is.

Még mindig nagyon fáj, csak mostmár teljesen más miatt. Szomorú leszek, ha legközelebb már nem nagyvásznon láthatom.

A Wenders filmekre jellemző érzelmi töltet teljesen hiányzik belőle (ami gondolom az alapanyagból adódik), de azta, szerintem az egyik legjobb thriller, amit láttam, és az egyik legjobb moziélményem eddig. Azoktól a színektől és kompozícióktól pedig még most is keresem az állam, ilyen értelemben is nagyon jó volt nézni. Most tűnt csak fel, hogy Dennis Hopper mennyire hasonlít Matt Dillon-ra (vagy inkább Dillon Hopper-re).

Átjött, az animáció gyönyörű, viszont ez most annyira nem fogott meg.

Mickey 17

Az előzetes tudásom alapján és a Parasite után nem ilyen hangvételre számítottam, de mindenképpen érdekes (főleg Pattinson akcentusa :D). Ismerős, de izgalmas koncepció, remek szereplőgárda, várós.