Seymour Glass

Baromi érdektelen, személyiséget nyomokban sem tartalmazó karakterek szaladgálnak előre, meg vissza. Ez teszi ki a játékidő 80%-át. Sziporkázó párbeszédekre,vagy emlékezetes színészi játékra sem nagyon kell számítani a film során. Az alapötlet egyébként érdekes, meg ötletesen próbálja azt Nolan kibontani, de a jó filmtől ez azért messze van.

Benne volt a lehetőség ebben a filmben, csak kihasználatlanul maradt. A sztori, a történetvezetés, és leginkább a hangulat, és a fényképezés nálam 5-ös. Viszont a karakterek bosszantóan klisések, a párbeszédek meg rendszeresen oravecz nórai mélységű bölcselkedésbe torkollnak. Kár érte.

A Fishing and hunting csatornára beférne, amúgy meg túl sok érdemi dolog nem történik a filmben. Minden, egyébként a történet szempontjából érdekes szál, karakter, esemény annyira elnagyolt, hogy mire eljutunk a fináléhoz, nincs kivel azonosulni, nincs kit utálni, egyaránt érdektelen minden és mindenki.

Az egész előzmény trilógia igazából Anakin személyiségén bukik el. Az alkotók megoldhatatlan feladat elé kerültek azzal, hogy egy mesefilmbe a többi egybites meseszereplő mellé, akik többnyire vagy jók, vagy rosszak, be tudjanak integrálni egy összetettebb figurát, egy olyat akinek emberi érzési vannak, tud dühös lenni, vagy nagyképű, vannak félelmei, vágyai stb., aki fokozatosan, és tudatosan kerülhetne a másik oldalra. Ehelyett a megoldás végül az lett, hogy létrehoztak egy súlyosan skizofrén figurát, akiben a jó és rossz tulajdonságok nem alkotnak egy emberi egészet, hanem egymástól függetlenül léteznek, Anakin meg minden komolyabb előjel nélkül váltogatja személyiségjegyeit, ami elég bizarr hatást kelt.
Ebben a részben, amit nem értettem, hogy Padmé személyiségét a terhességi hormonok ennyire megváltoztatták, vagy mi? Az előző részben egy határozott, olykor felelőtlen, de aktív politikus volt, aki még Anakint is befolyásolni tudta, itt meg a végét leszámítva az események passzív szemlélője, papucsfeleség, nem mintha hiányoztak volna a demagóg dumái, csak fura.

Azt hittem Londonban játszódik, állandó köd, már vártam, hogy Hasfelmetsző Jack előugrik egy házrésből. A sztori gyenge volt, a konfliktusok nem voltak rendesen felépítve, volt gy derült égből villámcsapás veszekedés, egy kis szexkezdemény, és a komorna már ki is nyírta Elzát, a párbeszédek jók voltak (bár egyáltalán nem tükrözték a kor hangulatát). Kulka, és Gryllus Dorka jól játszottak, Kovács Patrícia meg erősen kilógott játékával a mezőnyből, lefelé. Annyi magyar filmben játszott, egyszer valaki észrevehetné, hogy egyszerűen rossz. Amúgy ha egy film a végső történés bemutatásával kezd, mint ebben az esetben, akkor nagyon ügyesnek kell lenni utána, hogy fenntartsa a törénet feszültségét. Ez szerintem nem sikerült. A végkifejlethez vezető út izgalmát elrontották fölös jelenetekkel, pl.: Elza pénzért megveszi a miniszterelnök feleségének kézfogását, vagy látogatást tesz egykori "munkahelyén" , amik túl sokat nem raktak hozzá Elza személyiségéhez, mert az, hogy mi volt, azt egy félmondatban el lehetett mondani, azt meg, hogy mi lett belőle, addig is láttuk.
Amúgy a történet elvileg a boldog békeidők utolsó hónapjainak Budapestjén játszódik, Budapest fénykorában, ebből nem sok derül ki, egy kort nem elég ruhákkal, meg díszletekkel megidézni, semmi komolyabb reflektálás nincs a korra, amelyben játszódik. Zavaró, hogy még a kor igencsak híres-hírhedt miniszterelnökét Tisza Istvánt és feleségét se nevezik nevén ("a miniszterelnök felesége"), nemhogy bármi más közéleti eseményre, korban híres személyre tennének utalást. Pedig ez a kávéházi nyüzsgés Budapestje, elvileg. Bár leszögezem, hogy ez az én nyomorom, a film minőségét ez nem befolyásolja, nem követelmény, csak volt olyan vélemény mely szerint nagyszerűen visszaadja a kor hangulatát a film, efelől vannak kétségeim.

Oké, csak egyszerű életbölcsességekről minek ilyen grandiózus csilli-villi filmet forgatni, hacsak nem parasztvakítás céljából? A tartalom és a forma finoman szólva sincs ennél a filmnél összhangban. Ha veszek valakinek egy tábla csokit ajándékba, nem csomagolom be egy 2x2 méteres ajándékdobozba, és kötöm át aranyozott masnival, mert aki kinyitja, nagyon csalódott lesz. Az egyszerű igazságokhoz minek ekkora körítés?

glasseye-t nem tudom kicsoda, a troll fájt...

Ez fájt. :(

A háború lelki szenvedéseit nincs még egy film, ami ennyire közel tudja hozni a nézőhöz. A legnyomasztóbb filmművészeti alkotások egyike. Bár a németek feltűnése után kissé erőtlenebbé válik, amikor az ellenség még láthatatlan valahogy hatásosabb. Talán kicsit el is túlozza a nácik gonoszságát, a a mészárlás közben az autóban homárt eszegető náci nő képe már egy kicsit túllő a célon. Meg a partizán parancsnok képe is kissé idealizált. Persze ez nem feltétlenül rovom fel a rendezőnek, hiszen orosz, természetes és megengedhető némi elfogódottság.
A mű mindenképpen zseniális.

Ez kissé kínos volt. Ha jó kamaradrámát akar forgatni az ember, ahhoz mindenek előtt erősebb szövegkönyv, és jobb színészek kellettek volna.
Sokkal több időt kellett volna tölteni anyaggyűjtéssel, mert az elég nevetséges, hogy
egy történelem professzor, meg egy ember, aki élt az őskorban, annyit tud a korról, mint egy átlagos középiskolás, ráadásul a főhős a barlangrajzok kapcsán egy 1980-as években megdőlt elmélettel azonosul.
Ennyit a hitelességről, és sajnos ez a felszínesség az egész filmen végigvonul, pedig egy sci-fi-nél érdemes odafigyelni a tudományos háttérre.
A töredékét nem hozta ki a rendező a filmben rejlő lehetőségeknek, pedig a hit elvesztése, a hivő viszonya hitének tárgyához téma elég sokat ígért.