Tóth Menyhért

Tapasztalat: 3075 film
Kompetencia: 27 film
Súly: 3750
Regisztráció: 2015. január 5. (8 év, 8 hónap)
Kedvencnek jelölték: 11 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Donnie Brasco
Fedőneve: Donnie Brasco
5 2023-09-26 4,1
(800)
Strays
Kivert kutyák
3 2023-09-26 3,5
(28)
Amistad
 
5 2023-09-24 3,4
(235)
Carson City
 
4 2023-09-23 ?
(9)
Hawaii
 
3 2023-09-23 ?
(1)
Day of the Outlaw
A száműzött napja
4 2023-09-17 4,0
(20)
Casino Royale
 
4 2023-09-17 2,8
(149)
A Matter of Life and Death
Diadalmas szerelem
5 2023-09-17 4,1
(42)
Wanted
 
4 2023-09-17 3,2
(691)
The Last King of Scotland
Az utolsó skót király
5 2023-09-17 4,0
(559)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Tetszenek a lenti értelmezések, először viszont nekem is hasonló gondolatok jutottak eszembe.
Annyi különbséggel, hogy én úgy értelmeztem, hogy Depardieu karaktere Onoffot, az írói alteregóját öli meg, ezzel pedig gyakorlatilag leszámol azzal a hazugsággal, melyre az életművét építette. Kiderül ugyanis, hogy a nevet az idős hajléktalantól kapta, az életrajzát kitalációkra alapozta, illetve az első és egyben legfontosabb művét voltaképpen kölcsönvette/ellopta a hajléktalantól, annak halála után. Még a külsőségeket tekintve is próbált azonosulni a hajléktalan figurájával - erre utal az ápolatlan szakáll, a hosszú, gondozatlan lobonc. A felügyelő szájából el is hangzik, hogy azért nem ismert rá először, mert szakállasan emlékezett rá a képekről. Miután viszont az író elfogadja, hogy ő már többé nem Onoff, hanem önmaga, a végső párbeszédből kiderül, hogy így is képes volt mesterművet alkotni (a felügyelő ugyanis beleolvasott a házkutatás alkalmával a legújabb kéziratába, és ezt gondolja róla), így visszatérhet írni, immár megkönnyebbülve és felszabadulva a súlyos titok alól.

előzmény: gybE (#44)

2022-10-06 01:28:29 Smile (2022) / Mosolyogj Tóth Menyhért (5) #2

Amiknek a jórésze felejthető és olcsó bóvli, ellenben ez a film - a gagyi riogatást ígérő előzetese ellenére - egy igazi meglepetés a kortárs horrorok felhozatalából. Tényleg használja a Kör és a Végső állomás dramaturgiáját, de közben erős benne a drámai ív is a felszín alatt. Az idei év legjobb horrorja nálam...

előzmény: bambula (#1)

Sőt, így, hogy aludtam egyet a filmre, úgy látom, hogy már csak azért sem bíztat az alkoholizmusra a film, mert a módszer, amivel kezdetben pozitív eredményt kezdenek elérni, csak placebo. Egyszerűen attól kezdik magukat a szereplők jobban érezni a bőrükben, hogy elkezdik megengedni maguknak, hogy önmaguk legyenek végre. És eleinte azt hiszik, ez csak alkohollal megy, de a végére belátják, hogy anélkül is. Az utolsó jelenetben az alkoholnak már szerintem kizárólag ünnepi szerepe van, ami teljesen belefér.

Amire találó a Churchilles és Hemingwayes példa is, mert aztán ha előbújt a valódi énünk, akkor eldönthetjük, hogy képesek vagyunk-e vele szembenézni, és "világháborút nyerünk" (mint Martin), vagy megfutamodunk és az öngyilkosságot választjuk (mint Tommy).
Szóval nem mondanám azt sem, hogy a dolgok varázsütésre rendeződtek. Martin feleségének végig az volt a problémája, hogy nem azzal az emberrel él már együtt, akibe annak idején beleszeretett, és mivel Martin végül tényleg elkezdte önmagát adni, így a problémái is megoldódtak.
Az már más kérdés, hogy erről honnan szerzett tudomást a feleség, de talán az a válasz erre, hogy az éttermi jelenet után átértékelte magában a dolgokat...

előzmény: Olórin (#31)

Szerintem nem azt sugallta a film, hogy ha nincs rendben az életed, akkor a megoldás a piálás. Az alkohol inkább csak egy eszközként volt ábrázolva, ami felszínre hozhatja azt, hogy kik is vagyunk valójában.

előzmény: Olórin (#31)

Nem lenne ez rossz film, ha nem lenne a közepétől annyira nagyon kiszámítható a végkifejlet...

Az nagyon tetszett ebben a részben, hogy a gyilkosnak eszébe jutott, hogy lelője Columbót :)

Egészen jó film, ám Ryan igencsak méltatlan büntetést kap a múltbéli hibájáért...

Olyan szempontból talán fontos lehet a jelenet, hogy bemutatja, hogy Columbo - szokása szerint - idomul a tettes személyiségéhez, mert az ő fejével akar gondolkodni. Janus ugye meg is fogalmazza magáról, hogy gyakorlati ember, aki keményen melózva "almát árul az utcasarkon", tehát végtelenül idegesítik a szabályok és az elméleti emberek. Az irodás jelenetben meg talán pont ez jelenik meg, hogy a tettesre való ráhangolódás miatt Columbót is bosszantani kezdték a bürokratikus szabályok.
A sztorin a hangpostát leszámítva tényleg nem lendít sokat, de szerintem érdekes karakterszínesítő jelenet.

Ebben a részben pedig légiszonyos Columbo, viszont a Columbo a panoptikumban címűben semmi baja nincs a londoni gépről való leszállás után. :)

előzmény: critixx (#3)

Összes komment...