Újpest Ostora

Szerintem arról van szó, hogy az tud és mer igazán a mélyére látni a problémáinak, akinek nem hatják át minden pillanatát a napi gondok - így van ez nemzeteknél is. Illetve mégiscsak szerencsés nép, akinek ilyen problémákat kell újból meg újból feltárnia. Sajnos itthon kevés film beszél a legfájóbb és legaktuálisabb kérdésekről, de ha így lenne, abból szerintem lehangolóbb társadalomkép rajzolódna ki, mint a dán filmekből. :( (Mondom ezt úgy, hogy mindig undorodtam a fogyasztói társadalom kirakatvilágától.)

Egyébként egész ügyes film, humora is van, de nem túl eredeti. A "jólét és üresség" témáját sokan körbejárták már hozzám közelebb álló módokon, nekem ez nem mondott újat.

Fasza, hogy él még a DIY, mert ezt teljesen önerőből csinálták az alkotók. Egyes kimaradók miatt van hiányérzetem, egyes szereplők nagyon panktalan megmondásokba csúsztak bele, de átélhető áttekintést ad arról, aminek én csak a végére értem oda, szóval minden megbocsájtva. Riger Jani és Tizedes meg pont annyira lopják el a showt, amennyire fizikailag lehetséges, de meglepődik ezen bárki?!"Jöttek ezek a bandák, és elkezdtek a vegetarianizmusról énekelni... Angolul! ....HOGY? ....meg KINEK?" :DD És a legszebb, hogy ezzel a film központizenekaraira is reflektált a mi Jánosunk.

A tervek szerint amúgy a rendszerváltás utáni underground színtér más műfajait is feldolgozzák majd ezek a gádzsik. Hiánypótló lenne!

A jó kurva anyját ennek a filmnek! :D Nem elég, hogy megnézet velem egy másfél órás EDM-klipet szatíra címén, ami még tetszik is, de az istenverte Britney-szám dallama is a legváratlanabb időkben bukkan fel az agyamban, és nem akar távozni. Aztán jön a gondolatrendőrség, bevonja a punk-igazolványomat, én meg nézhetek.

Amúgy elismerem, kell egy spéci nézőpont, hogy meglásd a szatírát ebben, de azért amikor Alien olyanokat mond, hogy "nézzétek, vannak rövidgatyáim is minden kibaszott színben", akkor csak gyanús valami, nem? :D

Bár minden művész mindig látványosan tenne mindenféle nézői/hallgatói/olvasói elvárásra.

Filmköltészet. Filmköltészet! FILMKÖLTÉSZET!

Engem aztán nem frusztrál, csak arra próbáltam rámutatni, hogy bizonyos írásaidból úgy tűnt, fontosnak tartod a nyitottságot, és ezzel nincs éppen összhangban, hogy "megvan a véleményed" egy elég népes embertömegről pusztán amiatt, hogy mi és mennyire fontos nekik. A fanatizmus pedig pont arról szól, hogy a szarért is tudsz lelkesedni, mert a lényeg nem az aktuális játékosokon, eredményeken van, hanem a jelentésen, értékeken, amit hordoz ez az egész. A felesleges milliárdoktól pedig a legtöbb szurkolónak ugyanúgy felfordul a gyomra.

A szóba került "focihiszti" kapcsán pedig: a sportújságok meg egy-két szakmabeli faszfej évtizedek óta minden apró sikert százszorosan felnagyít, de a szurkolók nagyja ezt sosem kajálta be. Tavaly sem hitte senki, hogy itt az új aranykor. Pont azért akarta mindenki a lehető legjobban megélni a pillanatot, mert tudta, hogy valszeg nem lesz ilyen a közeljövőben megint.

Írd még le párszor, hogy ha szerinted valami "összességében lényegtelen dolog", másnak pedig az identitásának a része, az mennyire tré és kigúnyolandó, biztosan felvilágosultabbnak fogsz tűnni tőle. A futballszurkolói viselkedésformákon meg el lehet csodálkozni, lehet őket véleményezni, de állandóan magyar specialitásnak tekinteni általános dolgokat nem valami bölcs.

Természetesen szándékosan voltam szubjektív és leegyszerűsítő. Egyébként nem vágom a pontos kategóriákat, de a bűvészeket általában bírom, én kifejezetten a David Merlini-David Copperfield-Uri Geller-féle szabadulós-eiffeltoronyeltüntetős-übertermészetfeletti vonaltól irtóztam mindig is, őket neveztem illuzionistának, valszeg helytelenül. Béke!

Ugyanazt éreztem, mint az Interstellarnál: bántóan patetikus és bántóan jelentéktelen. Csak ez még tress-élvezetet sem nyújt, szimplán dögunalom. David Bowie Teslája amúgy megért volna egy kettest, de miután az utolsó szó jogán bemondta az "abrakadabrát" a tag, erről szó sem lehetett. :D Hozzáteszem, a film előtt ebbe nem gondoltam bele igazán, de kevés érdektelenebb sztorit tudok elképzelni két illuzionista baszakodásánál. Értem én, hogy ők A NAGY TITKOKAT keresik, de azokhoz miajóisten köze van ezeknek a "trükköknek"? Oké, David Copperfield és társai azóta tökélyre fejlesztették ezt az idiotizmust, de szerintem száz éve is hasonlóan nagy lúzernek kellett lenni ahhoz, hogy valaki ebben teljesedjen ki. :D És tudom, hogy sok minden másról is kíván szólni a film, de minden témáját felszínesnek éreztem. Mondjuk, két ennyire antipatikus főszereplővel nehéz is lett volna mélyebbre menni. Hát, talán egyszer még nézek Nolan-filmet. Legalább két óra alatt be lehet pótolni minden elmulasztott hollywood-dialógust, ahol minden mondat véresen KOMOLY és ÜTŐS.

Ez a semmihez sem hasonlító tragikomédia úgy kritizálja az érzelmileg totál kiégett (amerikai) társadalmat, hogy közben az emberi lényről mégis feltételez valami eredendően jót. Mert itt van egy ember, aki kimaradt a szocializációból, és ahogy én értelmezem, leginkább ebből fakad, hogy minden emberhez szeretettel viszonyul. Nincsen semmiféle előfeltevése a világról, ezért pont olyan érdeklődő és nyitott, mint egy gyerek.

A filmet körbelengő légüres atmoszféra meg talán azt mutatja meg, hogy ez a mentalitás mindig is befogadhatatlan lesz a legtöbbek számára ezen a bolygón. Bár, ugye, ennek a csodabogárnak nagy hatása van az emberekre, szóval vágyik mindenki erre az egyszerű jóságra, ami olyan természetes, mint az évszakok körforgása, de igazi kapcsolatot teremteni nem tudnak vele. Kivéve a csilliárdos Bent, aki talán a halál közelsége miatt tud hasonlóan gyermekien viszonyulni Chauncey-hoz, mint az hozzá. A már említett vízen járás pedig végképp szabad utat ad az elménknek, hogy mi mindent társítsunk Chance-hez/Chauncey Gardinerhez.

Nevettem is a filmen, de nem szokásosan. A humor olyan ebben a filmben, mint a főszereplő. Teljesen közegidegen. Mintha ha az angol humort ledobták volna Washingtonban, és mire földet ért, elfelejtette, hogy mi a dolga az angol humornak. Minden korban sokkal több ennyire képtelen filmre lenne szükség!