Újpest Ostora

Tapasztalat: 660 film
Kompetencia: 4 film
Súly: 760
Regisztráció: 2014. december 14. (2 év, 3 hónap)
Kedvencnek jelölték: 13 user

Bemutatkozás

"...Köpet korom óta a lököttek között van a helyem
Néha hetekig csak csukott szemmel közlekedem
Végigszövegelem az utam, miközben közeledem
Önmagam felé..."

----

Kritikusi énem pedig itt ébred öntudatra: Retrun To Holy Mountain

Kedvencek

Rendezők: Alejandro Jodorowsky, David Lynch, Ethan Coen, Jim Jarmusch, Joel Coen, Luis Buñuel, Martin McDonagh, Nicolas Winding Refn
Színészek: John Cleese, Mads Mikkelsen, Steve Buscemi
Műfajok: dráma, krimi, szatíra
Országok: dán, japán, spanyol
Korszakok: porszagok

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1992
Lakhely: Tar...

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Ropáci
Olajfalók
4 2017-03-23 4,3
(81)
Validation
 
2 2017-03-23 4,2
(53)
Yi boh laai beng duk
Ebola Syndrome
4 2017-03-23 3,7
(29)
Picassos äventyr
Picasso kalandjai
4 2017-03-22 4,2
(296)
Lo strano vizio della Signora Wardh
Szerelmi vérszomj
4 2017-03-22 3,6
(30)
The Decline of Western Civilization
 
5 2017-03-18 ?
(4)
God Bless America
Isten áldja Amerikát!
2 2017-03-12 3,9
(176)
Rashômon
A vihar kapujában
5 2017-03-09 4,6
(375)
Night of the Living Dead
Az élőhalottak éjszakája
5 2017-03-09 4,2
(259)
Dope
Kábszer
3 2017-03-07 3,5
(97)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Az egész film vállaltan klisé-halmozás, de annak nagyon is stílusos. Szerintem önirónia is van benne bőven - de ha nincs, akkor is körbelengi egy olyan báj, ami miatt a megmosolyogtató részletek az én nézőpontomból erénynek, és nem sutaságnak számítanak. George karakterében pl. annyira túl van tolva az olaszmacsó-faktor, hogy az már csak vagány tud lenni. A bociszemű hősnőnk pedig őrlődik a kanok karjai közt, a végén meg persze, hogy egy - szerintem szintén nagyon simlis fejű :D - új hódoló menti meg! De említhetném a vészjóslóan sepregető gondnokot is a parkban, aki sikolyt hallván, persze, hogy tovább sepreget. :D Kicsit "B-filmélmény", de annak kiváló.

Leírták már páran lentebb, de ez a film tényleg köp egy jó nagyot, aztán alááll, és tetőtől talpig megmártózik a csulában. A TV-kapcsolgatós médiakritika még egészen éles, az irodai, orvosos, stb. társadalomkritika már jóval konvencionálisabb. És ahogy haladt előre a cselekmény, egyre világosabbá vált, hogy a rendező végig azokat az olcsó panelokat használja, amik ellen fel akar szólalni. A záró szónoklat után már csak abban reménykedtem, hogy jön valami kikacsintás a nézőnek, hogy "beszoptad, ha tetszett, mert ez a film pont olyan szar volt, mint a műsörök az elején". Bobcat Goldthwait valószínűleg hasonlít a főhősére, aki minden médiaszereplőről megmondja a tutit, mégsem jut eszébe jobb esti program, mint az okádék műsöraikat nézni. Ezért nem lát tovább az orránál sem Frank, sem a film - oké, gázak az itt pellengérre állított típusfigurák, de tényleg ők Amerika legnagyobb problémái? Így általános társadalomkritika helyett csak egy "bezzegrégen" színvonalú átlagos kispolgári hőbörgést kapunk. Egy felvizezett, kilúgozott, széthalivudoztatott Összeomlást.

Kösz, haver, király vagy! Láttam, hogy van felirat a PunkFilms-en, úgyhogy leszedtem én, egyszerűbb így. Már a szereplők névsorával megvett kilóra, úgyhogy nem sokáig fog nézetlenül pihenni a gépen. Külön öröm, hogy a Black Flagben még épp nem volt benne Henry Rollins. Nem mintha nem bírnám a vele készült lemezeket, de hallottam már eleget pofázni arról, hogy nincs értelme semminek, és mennyire lelőne egy junkie-t. :D

Ui.: Bizonyára komoly flessben voltam, mikor ostorként definiáltam magam a nick választásakor - "rettegnek majd, ha Újpest Ostora lesújt vitriolos kritikáival..." Ilyen ez, a nagyzolás mindig visszaüt! :D

előzmény: necksprain (#1)

2017-02-22 15:16:26 Barfly (1987) / Törzsvendég Újpest Ostora (3) #2

Szerintem Bukowskinál nincs coolabb író, ezért félelem és remény keverékével kezdtem bele a filmbe - végül a csalódás és a katarzis is elmaradt. Rourke elég jó (bár lényegében egy arckifejezéssel akar mindent megoldani, de végül is működik), Dunaway csodás, a sztoriról lerí, hogy ki a forgatókönyvíró. Van is benne szinte minden abból, ami annyira vonz a "Bukowski-univerzumban" - napokig hordott véres trikó, megmosolyogtató késelés, céltalan csőcselék és alkoholtenger. Mégis hiányzik az egészből az a tömény őrület és elragadó életundor, amit, gondolom, be akarna mutatni a film. A rendező vagy nem látott elég mocskot életében, vagy túl megalkuvó volt. A zárójelenet azért szívmelengető kiállás az örök önpusztítás mellett. A Barfly születéséről szóló Hollywood című Bukowski-regényt pedig ajánlom mindenkinek a film megtekintése előtt, után és nélkül egyaránt. Minden kontextusban ütős.

2017-02-14 01:16:35 Mindenki (2015) / Sing Újpest Ostora (3) #48

Újranézve már annyira bántóak néhol a barátokközt-párbeszédek, hogy elvesztettem jóindulatomat. Azért szurkolok, persze!

2017-02-14 00:01:49 Mindenki (2015) / Sing Újpest Ostora (3) #47

Itt fent van egyelőre. Egyébként meglepő volt számomra olvasni a tanárnőt védő hozzászólásokat. Alapból hibásnak tartom a "csakgyőzniszabad"-logika sulykolását kisgyerekek esetében (is), de olyan eszközökkel meg pláne, amelyeknél ennyire egyértelműen sérülnek az érintettek. Ha az itt láthatónál sokkal kisebb mértékben, akkor is. Ki a túróstáskát érdekel egy nyeremény-utazás ilyen áron? Erika néni totál kretén, de ezt a szánkba is rágja a rendező rendesen. Ahogy minden más is túl didaktikus a filmben, de az alapkoncepció, a fényképezés, na meg az anarchista végkicsengés (igen, én mindenbe ezt látom bele, de legalább vállalom :D) miatt jár egy jóindulatú négyes.

előzmény: Korben (#46)

2017-02-13 11:16:07 The Guard (2011) / A guardista Újpest Ostora (5) #21

Én nem tudom, hogy a McDonagh-tesók milyen koszton nőttek fel, de annyira zsigerből hozzák a szigetországi szarkazmus legszebb hagyományait, hogy az elképesztő! Bár a finálé szerintem nem nőtt fel a filmhez (túlzottan az arcunkba lett tolva, hogy a zord küldő érző szívet takar - értettük enélkül is), addigra annyi 10/10-es dumát kaptunk már, hogy nem tudok 5-ösnél rosszabbat adni. Az ilyen pofátlan fekete humor nálam mindig nyitott kapukat talál, ha minőségi a megvalósítás. Brendan Gleesonnak meg elhiszek bármit az írekről, annyira autentikus! Gerry Boyle-lal teljesen eggyé vált, akinél szerethetőbb rendőr-karaktert én még nem láttam. De ez a nyitójelenet bélyeg-felnyalással egybekötött "wat a beautiful fokin day"-énél kiderült már. :D

Hát ez szenzációs volt! Botrányosan kevés a szavazat, szóval pótolja mindenki, aki vevő egy ízig-vérig szovjet szatírára! Klimovtól eddig a Jöjj és lásd!-ot és ezt láttam, mit ne mondjak, széles skálán mozgott a pali. Na de hogy látnok is legyen? Konkrétan '64-ben vászonra vitte a Szovjetunió bukását. :D Mert az úttörőtábor a szovjet rendszer allegóriája, ez nem kétséges. Bravúros, hogy mennyire könnyed, szórakoztató film, mégis - minden elnagyoltsága ellenére - milyen pontos ábrázolása egy minden felett uralkodni akaró rendszer (aki itt egy személyben Dinyin elvtárs) mechanizmusának, szereplőinek és szükségszerű bukásának.

Itt van a rendszer számos típusfigurája, az ellenszegülő, a megalkuvó vagy a besúgó táborlakó, de amint elérhető közelségbe kerül, mindenkinek jobban ízlik a szabadság. Szép lassan lesz mindenki kisebb-nagyobb mértékben ellenszegülő, a felszabadulás tehát szerves folyamat, nem pedig külső hatás eredménye. Noha a megérkező befolyásos elvtárs „jóváhagyása” kell a sikerhez, de ő már csak sodródik az árral, nem irányít. (Ez talán azért kellett a végére, hogy átmenjen a cenzorok rostáján, de ügyesen kerülte ki az ebben rejlő csapdákat a rendező. És tényleg meglepő még így is, hogy ezt vetíthették. :D)

A gyermeki lelkesedést és egy tábor hangulatát olyan hűen és bájosan sikerült visszaadni, hogy mögöttes tartalom nélkül is jó lenne nézni. De a felszín alatt baromi erős hasonlatok bújnak meg: a gúnyrajzot készítő kissrác „mit tehettem volna”-mentegetőzésében pl. ott van a vasfüggönyön túli átlagember minden beletörődése. Amikor pedig Kosztya tartja a deszkákat, hogy a táborvezető trappolásától be ne szakadjanak, az megmutatja mi tart életben egy totális rendszert: a félelem a retorzióktól. De előbb-utóbb legyőzi ezt a szabadságvágy, ahogy itt is. Ami ha lappang is, pont olyan magával ragadó és magától értetődő, mint a gyerekek kifogyhatatlan energiája.

Baron nyers, de nagyon is kifejező mimikája, a hűvös jazz-betétek és a narrátor távolságtartó és kicsit cinikus baritonja igazán balladisztikus filmélményt eredményeznek. Ballada a tömör magányról. Frankie akkor sem találna társra, barátra vagy bármilyen kapcsolódásra az őt körülvevő közeggel, ha a feje tetejére állva nézné a piros hóesést. A narrációt nem lehet eleget dicsérni, szépirodalmi igényességű. Gyakran csak tőmondatok halmozása, de minden a helyén van, pont ilyen életunt, szorongó, valahol mégis halál laza gondolatfoszlányok illenek egy ilyen anti(szoc)hős fejébe. Néha elmélázik arról, hogy lehetne a társadalom megbecsült tagja is. Egy híd szerkezetét nézve: "lehettél volna mérnök", egy házat nézve: "lehettél volna építész". Úgy tűnik, ezt arra alapozza, hogy precíz, hidegfejű és kitartó. Ezek igazak, mégis önámítás erről ábrándoznia, mert ezek olyan együttműködést igénylő feladatok, amire ő képtelen. A magánya ezért csak látszólag választás eredménye, valójában az egyetlen út számára. De önmaga társaságát sem tudja élvezni. Az a "képessége", hogy áldozatait mindig meg tudja gyűlölni, szerintem az öngyűlöletéből fakad. Azt vetíti ki minden másra, így próbál túlélni. Mikor próbál kilépni ebből a gyűlölet-vezérelt rendszerből, az hamar a vesztét is okozza. Vagy lehet, hogy inkább a megváltást. Mert jellemfejlődésnek itt halvány szikrája sincs fellobbantva. De ez így kerek. A semmiből a semmibe tartunk, és valakinek itt a Földön is csak a nihil jut...

2017-02-02 14:54:30 Il ladrone (1979) / A lator Újpest Ostora (5) #7

A leírás alapján azt gondoltam, a film egy része a főhős és Jézus kapcsolatáról szól majd, de hiába vártam, ez a poénfaktor nem lett kiaknázva. Számomra szellemi síkon viszont mégis kicsit az ő párhuzamukról szólt a film. Ha nem is nyúl bele az Evangéliumba, mint ahogy mondjuk Scorsese tette, de új nézőpontból tekint rá. Ezzel mutatja meg, hogy a szent és a profán milyen jól megfér egymás mellett. A Földön, s mint kiderül, az Égben is. A kettő határán, a kereszten Kaleb is megérti, hogy Jézus "trükkjei" más alapokon nyugszanak, mint az övéi. A film végére több is lett ez, mint egyszerű vígjáték, ugyanis látszólag ellentétes figuráknak mutatja meg a hasonlóságát. Jézus és Kaleb is a szabadságot hirdeti, két szélsőséges módon. A hatalom pedig egyikük világképét sem tolerálja. Ez köti össze őket, illetve Deborah is, aki mindkettőjüket megérti. Sok az ötletes poén is, de nem az a gurgulázva nevettetős mozi. Az ötösre inkább a szeretetteljes atmoszférájával szolgált rá nálam. Kalebet és Deborah-t igazán a szívembe zártam - utóbbinak minden porcikáját... Előbbinek pedig pofonegyszerű, mégis zseniális az utolsó monológja, benne van a film esszenciája. Ilyen az, amikor egy olasz rendezőnek csuklóból megy az életöröm ábrázolása. Kompetensek a témában, annyi szent!

Összes komment...