Újpest Ostora

Tudom, sablonos választás, de ez az MC5 legjobbja szerintem is. Képregényfilmért meg a csehszlóknál illik kopogtatni. Rég esett ilyen jól két mondat kultúrsznobéria.

Bármi is legyen a valódi ok, ez már a második undorító húzása Kálomistának a Kút ügye után. Én pl. nagyon bánom, hogy kihagytam, amíg még adták moziban, mert a trailer és a kritikák alapján elég ütősnek tűnik. Erre egy díjnyertes filmet elgáncsolnak. Bocs, hogy off, szívesen írnék én a filmről is...

Szép baleset ez a film... :)

Ez a hülyefilmek alfája és omegája. Aki valaha érezte már magát vagánynak és/vagy magányosnak attól, hogy gitár van a kezében, az érezni fogja ezt a filmet. De bárkinek ajánlanám, aki egy kicsit is... kívülálló. Ez a 3,1-es átlag szemfényvesztés, senki ne dőljön be. Nekem kb. 10 perc után egyértelmű volt, hogy ennek helye van a toplistámon. Ezt havonta újranézem, az is biztos. És tényleg utalgat az El Topo-ra is (sivatagban mászkálás gyerekkel és napernyővel). És posztapó meg minden, de én nagyon élnék ebben a szétrohadt amerikában, ahol még a halál is gitárhős. Aki azt akarja, hogy rock'n'roll hősünk behódoljon a nyomi hevimetáljának :D Rá is baszott a lúzer. A zárókép is 10/10-es, és minden idiotizmusával együtt üzenete is van az egésznek. Telibetalált ez a filmcsoda!

Deborah (Edwige Fenech) A latorból. Szorosan mögötte Mara (Sophia Loren) a Tegnap, ma, holnapból. Ez a műfaj (is) a digóké.

Ennél nehezebben megválaszolható miértek is vannak a filmben, de szerintem pont az a lényeg, hogy a magas rangú katonák sem profi gyilkológépeknek vannak ábrázolva, hanem egyszerű arcoknak, akik össze tudják szarni magukat, és olyankor elég random döntenek. Egyébként meg árulás volt számukra, hogy rájuk fogta a fegyvert, és gondolom, fenyegetve is érezték magukat ezután az "adrenalin-sokk" közepette. De mondom, abban a jelenetben nekem az esetlegesség a lényeg.

Amúgy rég láttam már olyan filmet, ami ennyire jól és lazán helyezi történelmi-politikai kontextusba magát. Pártatlan, de nem görcsösen, és az üzenetének is az egyszerűségében rejlik az ereje. Ha már vannak katonák, sokkal többet kellene féllábon ugrálósat játszaniuk!

Én kurvára bírom a Sigur Róst (ahogy a Mayhemet és az égő norvég fatemplomokat is), de nem tudom, mit szóljak hozzá, hogy ők írnak zenét egy black metál filmhez. Igaz, furcsább hírek is keringtek már erről a filmről, amit már most gyűlöl az ún. színtér. Én bízom benne, hogy vagy vállalható lesz, vagy annyira nevetséges, hogy az már kult.

A Smiths-szel amúgy nehéz mellélőni borús angol környezetben. (Nem láttam, de gondolom, nem napsugarasak az új részek sem. :D) Morissey énekhangja a brit nihil precíz popzenei leképezése szerintem. Én legutóbb a This is England '88 minisorozatban futottam bele ebbe. Atom főcím a Thatcher-éra pillanatképeivel, annak minden tragikomédiájával.

És mi akasztott ki ennyire a szarvasmarhák feldolgozásának bemutatásában? Tényleg érdekel, nem cinikusan kérdezem.

Szétadom, hogy ez följött napfilmjének, nem jött még szembe KT-n. Ha valaki kíváncsi rá, hogy lehet csurig tölteni egy koncerttermet rock'n'rollal a 21. században, amikor már elvileg leáldozott a Nagy Rockzenekaroknak, az hessz ide.

A Jack White-recept:
1. Vakarj le minden sallangot a műfajról, még egy kurva basszusgitárost se engedj fel a színpadra!
2. Rakd be a dobok mögé a húgodnak hazudott csajodat, és ne engedd, hogy túlcifrázza, sőt!
3. Ha a gyökereidet keresed, ne állj meg a fehérseggű Led Zeppelinnél, menj el Robert Johnsonig, Leadbelly-ig és náluk gyapotszedőbb blues-fekákig is!
4. Járasd csúcsra a fekete-fehér-piros színfétisedet, megteremtve a poklok egyik legstílusosabbikát.
5. Torzíts egy öblöset a gityódon, nézz fel zavartan a világra, és üvöltsd bele édesbús fájdalmadat!
6. Játssz Dolly Parton-feldolgozást így, ilyen felkonffal!
7. A hetedik te magad légy!