Tetszett, nagyon jó volt az operatőr, a követőfelvételek, a képkivágatok, a szűk belső terek, igazán egyedi hangulatot teremtenek, a zene pedig igazi telitalálat, Campos jól összerakta az egészet. Nyugtalanító, feszült, erre a rendezőre érdemes figyelni.
73%
A megvalósítás egy ideig érdekes volt, aztán már az sem, a történet amúgy borzalmas.
29%
Ez a film tényleg nagyon közel a nézhetetlen kategóriához, iszonyúan szenvedtem míg vége nem lett.
22%
Hiába emlegetnek sokan forradalmat, hiába a nagyon magas imdb pontszám, ez a film semmi formabontót nem tartalmaz, és tulajdonképpen az első részhez sem tesz túl sokat hozzá. Az első primitív volt és nyers, ez egyszerre volt előnye és hátránya, de legalább nem árult zsákbamacskát, a folytatás ráaggat a bugyuta és fárasztó akciófilmre egy borzasztóan kiszámítható maffiafilmes göncöt. Persze, az akció szcénák sok ötletet tartalmaznak, és nagyon hatásosak, de egy idő után baromi fárasztók is, dramaturgiailag meg semmivel sem innovatívabbak egy régi Van Damme vagy Seagal filmnél. Dicséretes, hogy mertek nagyot álmodni, hogy érezték, hogy az első rész minimál története kevés, sajnos ezzel a fifikásnak gondolt, valójában faék egyszerűségű sztorival sem sikerült meghaladni. Arról már nem is beszélve, hogy mivel ez 150 perces, az egész még sokkal idegesítőbb, még látványosabban semmitmondó. Szóval véleményem szerint nincs itt semmi látnivaló, ez a film sza-har.
45%
Briliáns, megelőzte a híre, de így is nagy hatása van. Adaptáció, és szerencsére a regényből szinte semmit nem használ, leszámítva az alapszituációt. Minden idők legjobb filmjei között fogjuk szerintem emlegetni később, egyedül az utolsó 30 perc, ami talán kicsit csalódás, egyáltalán nem rossz, de ott tesz egy lépést a konvencionális elbeszélői nyelv felé, miközben addig egy igazán radikális mozit láthatunk. Ezt talán nem kellett volna, hiszen addig olyan lenyűgöző, szinte semmihez sem hasonlítható filmes tapasztalat, amit elég egyszer látni, hogy utána soha ne felejtsd el. Szerintem senki nem került még ennyire közel ahhoz, hogy kívülállóként ábrázoljon minket, embereket, ezért is sajnálom az utolsó fél órát, amikor mintha ezt feladná. Még sokszor meg fogom nézni.
93%
James Gray életműve továbbra is makulátlan, ez is egy nagyszerű film tőle, ráadásul ezúttal némileg meglepő módon kosztümös filmet rendezett. A fényképezés elképesztően szép, a hangulat egészen "korszerűtlen", a mozi hőskorára, a régi némafilmekre emlékeztet, ahogy Cottilard játéka is, ez a nő ezzel a filmmel bizonyította számomra, hogy az egyik legnagyobb élő színésznő. Az utolsó jelenet emlékezetes, különösen az utolsó beállítás, az egyik legnagyszerűbb, amit valaha láttam.
91%
Korrekt, de eléggé szürke, semmi igazán érdekeset vagy meglepőt nem tartalmaz. Kár, hogy nem Gray rendezte, nyilvánvaló, hogy ez egy Gray film akart lenni, de Canet messze nem olyan izgalmas a kamera mögött.
63%
Szerintem egyáltalán nem beteg film, nem tudom ezt a jelzőt miért kell filmekkel kapcsolatban folyamatosan használni (pláne pozitív csengéssel), állandóan belefutok, és legtöbbször teljesen értelmetlen. A szent hegy remek darab, a befejezés pedig tökéletes, végig ez motoszkált a fejemben, hogy hát a film, mint anyag, és ez leesett az öreg alkimistának is. Emelem kalapom!
87%
Én imádtam, talán még mindig ez Sofia Coppola legjobb filmje, van egy páratlan hangulata, ami teljesen rabul ejt, és ott van előttünk egy rejtély, egy különös ügy. Külön szenzációs megoldás az, hogy ki, kik beszélik el a történetet.
85%
Fogalmam sincs, hogy mit akarhatott ezzel Toback. Állítólag 12 nap alatt forgatták, főleg rögtönözték a jeleneteket, hát ez látszik. Az is, hogy beleszeretett Neve Campbell testébe, amiért nehéz volna elítélni, de egy egész filmet mégsem ér. Van egy kulcsjelenet, egy beszélgetés az öreg olasz milliárdos és Vera között, az kifejezetten jó, csak kevés 80 percre.
48%
Megkockáztatom, hogy minden idők legrosszabb Arany pálma nyertes filmje. Itt még politikai döntésről sem lehet szó. A fiú szobája még a középszar tévéfilmek színvonalát is lentről súrolja. Rettenetes a zenehasználat, iszonyú unalmas konvencionális stílus, a második fele pedig már egyre szemérmetlenebb giccs.
39%
Nem lenne rossz, el lehet rajta szórakozni, de a drámát nagyon kispórolták belőle, ami a film témájánál fogva is azt eredményezi, hogy végül egy teljesen hazug, kisuvickolt YA filmadaptációt kapunk.
52%
Hú, nem erre számítottam, jogosak az észrevételek, tényleg tipikus amcsi indie film, de szerintem jól megoldott, rám hatott. Ebben hatalmas szerepe volt Brie Larsonnak, akiről képtelen voltam levenni a szemem.
75%
Nagy marhaság, de sokkal nézhetőbb, mint a Taken széria.
48%
Tetszett, de több volt benne. Mindenesetre Strickland szeret kockáztatni, ezért is ő napjaink egyik izgalmas filmese, érdemes figyelni rá.
70%
Az utolsó jelenet tényleg üt, olyannyira, hogy szinte elhiteti az emberrel, hogy jó filmet látott, pedig nem, középszerű a Van pápánk!, ami sokkal többet ígér, mint amit végül megvalósít. Lentebb már fejtegették az okokat, egyetértek velük.
56%
Mundruczót régóta a legtúlértékeltebb magyar filmrendezőnek tartottam, szóval én nem voltam elájulva az eddig munkáitól sem, ezúttal annyi történt, hogy izzadságszagú művészfilm helyett forgatott egy döbbenetesen ostoba zsánerfilmet. Nemcsak mondanivalójában, dramaturgiájában is kifejezetten primitív. Még azt a "wtf" élményt sem hozza, amit ígért az interjúkban. Vannak értékei, a film nagy része ügyesen van megcsinálva, amikor csak a kutyákat látjuk magukban, azok a jelenetek erősek, a Lili szál nézhető, ha nem is kifejezetten jó.
Valamilyen különös, számomra is érthetetlen oknál fogva egy csapat nyugdíjassal láttam a filmet, ők végig dumálták, szurkolták, hörögték, kiabálták a filmet, majd a végén egy jót szipogtak. Ebben a filmben ennyi van. A legalantasabb ösztönök kiszolgálása, és hiába kürtöli tele a világot a rendező az egyébként igen egyszerű mondandójával, még abban sem vagyok biztos, hogy ez eljut a nézők agyáig.
Rejtély a Un Certain Regard szekció fődíja, ugyanis ez a szekció egyáltalán nem valami lesajnált, "futottak még" szekció, nem, ide a rizikósabb, kísérletibb, merészebb mozikat szokták beválogatni (az tény, hogy előfordul, hogy egy-egy nagy név kevésbé sikerült alkotását idetuszkolják be, de alapvetően nem ez jellemzi a válogatást). Elképzelésem sincs, hogy mit láthattak ebben az elfuserált zsánermixben.
54%
Hát ez egy meglehetősen erőtlen film lett. A színészek (pedig van pár tehetséges a filmben) elég halványak, a kulcsfigurát alakító Garrett Hedlund kifejezetten rossz, semmi kisugárzása nincs. A fényképezés korrekt, bár eredeti megoldás nem nagyon van. A rendezés gyenge, hiába látszik egy-egy jeleneten, hogy igyekezett Salles; a hangvágás, ahogy használja a zenét, az dicsérhető, és kb. ennyi. A narrációt mindenképp el kellett volna hagynia, sokat kellett volna vágnia, és törekedni egy valóban cselekménytelen film felé, ami nem magyaráz, nem szájbarág, nem a szokásos dramaturgiai eszközökkel és bevett megoldásokkal él, hanem megpróbál elkapni egy hangulatot.
(Csak zárójelben jegyzem meg, felmerült lentebb, hogy pénzről szólt ez az adaptáció: ez biztosan nem így volt, nem erről szólt ez az egész, nem is emiatt lett rossz.)
49%
Legendás koncertfilm, Jonathan Demme egyik korai munkája. Én sajnálom, hogy nem a Remain in Light anyagát szólaltatják meg, ez már a következő, kevésbé kitűnő lemezre épül. Ezen túl azt láthatjuk, hogy mennyire teátrálissá válik egy zenei koncert. Változó színpadkép, apróbb szkeccsek, vetített háttér, jelmezek, táncoló zenészek stb. Lehet találni néhány korábbi koncertfelvételt, pl. az 1980-as rómait, ami sokkal kevésbé látványos, színpadi látványelem szinte nincs is, viszont zeneileg összehasonlíthatatlanul izgalmasabb, vadabb, szertelenebb. Ezzel szemben itt már nincs improvizáció, minden profi és kiszámított, még a szólók is. Kétségtelen, hogy egy filmes számára, akinek a vizualitás az első, ez sokkal érdekesebb.
70%
Egy nagyon erős román film, ami sokkal kevesebb hírverést kapott, de ez nem jelent semmit, sőt, a szokásos formulából ezúttal kifejezetten meglepő fordulatok jönnek.
82%
Az hagyján, hogy állást foglal! Annyira didaktikus, manipulatív, hatásvadász, hogy az már túlmegy minden határon, és erkölcsileg is megkérdőjelezhető. Persze, van benne pár humoros vágás, és értékes felvétel, de ez kevés ahhoz, hogy jó filmnek lehessen mondani. Ráadásul el is van nyújtva, nincs benne 2 órára elég anyag.
51%
Egészen jó film, de nekem csalódás volt, többet vártam Singer visszatérésétől és a két színészgárda összeeresztésétől. Elég hosszú, mégis sok helyen túl hosszúnak, máshol épp ellenkezőleg: elnagyoltnak, gyorsnak éreztem, szóval vannak gondok az arányokkal. A karakterek sem igazán élnek, bár ennyi film után talán már nem érezték kényszernek, hogy valamivel élettel telibbek legyenek (meg a szokásos lemez: ennyi karakterre sosincs elég idő). A humor jót tett, és az is, hogy igyekeztek egy szövevényesebb történetet összeeszkábálni, sajnos ez aztán inkább csak egy ígéretes vázként értékelhető. A "grand finale" iszonyú erős, igaz, kb. 10 percet tesz ki az egészből és aztán tompítják is a szokásos didaktikus és nyálas moralizálással (ezek végig tarkítják a filmet), ki kéne már ezeket a nyavalygásokat gyomlálni, vagy legalább jobban megírni, ha ragaszkodnak hozzá.
Az nekem nem állt össze, hogy a következő epizódban hogyan is szeretnék visszahozni a first class színészeit, pedig világos, hogy kb. mindenki Lawrence, esetleg Jackman miatt vált jegyet, aki pedig képes igazi jelenlétre az Fassbender.
70%
Igen, ez lehet az üzenete, ettől még a tartalma erősen kérdéses, de maradjunk akkor az üzeneténél. Legalább két problémám van vele, egyfelől ez azért elég sovány, valljuk meg, ennél elcsépeltebb, közhelyesebb állítást nehéz volna megfogalmaznia egy filmrendezőnek (hálát adok az égnek, hogy jolly joker fogalom - az elidegenedés - nem került elő). Másfelől, nyilván az az érdekes, ahogy elbeszéli a mondanivalóját, és nekem pont itt bukik a film, mert az szerintem homályos, inkoherens, értelmetlen, minden, csak nem világos, bármit rá lehet húzni
előzmény: Tenebra (#9)
Közel zseniális film, vélhetően azért utálják annyian, mert nem vették észre, hogy az alkotók miben mesterkednek. Összetett és rafinált, a műviség apoteózisa. Elég, ha csak arra a jelenetre gondolunk, amikor Nomi besétál meztelenül a medencébe, közben Zach bekapcsolja a neonfényeket, a zölden világító pálmafákat, a szobordelfinek vizet köpnek, majd az aktus közben Nomi úgy vergődik, mint egy gép. Verhoeven mindig is szatirikus alkat volt, talán itt élhette ki magát leginkább, csak ezúttal nem tette ki az idézőjeleket. Minden csak látszat, a film mint médium is erről szól.
87%
Kiváló film, nemrég újra megnéztem, akkorát már nem ütött, mint elsőre (ez törvényszerű), de még mindig közel mesterműnek tartom. James Gray a maga halk, visszafogott módján az egyik kiemelkedő amerikai filmrendező. Ez a film is egészen szokatlan, különösen finom megoldásokkal operál, gyakorlatilag teljes mértékben nélkülözi a drámai csúcspontokat, ettől még súlyosabbá válik. A történet kellően összetett, különösen a befejezés tükrében. Erős színészi alakításokat láthatunk, Paltrow pl. ritkán ennyire jó, de a csúcs természetesen Phoenix, aki tulajdonképpen tökéletes, elképesztő feszültség van az alakításában. Hogy valami hibát is mondjak: a rendezés ugyan szuper, a forgatókönyvön azért még lehetett volna dolgozni, főleg Sandra karaktere, ami egy kicsit bicsaklik.
Egyébként az anya figurára hívnám fel mindenki figyelmét, én azt hiszem, hogy sokkal, de sokkal jelentősebb, mint amilyennek esetleg elsőre tűnhet. Amondó vagyok, hogy ő a legfontosabb női szereplő, a kulcsfigura.
James Gray valami (számomra rejtélyes) oknál fogva ritkán forgat, 20 éve debütált a Kis Odesszával, azóta összesen 5 filmet rendezett. A legutolsót még nem láttam, a többi mind figyelemreméltó, szerintem egy megkerülhetetlen életműről beszélhetünk.
87%
Jó lenne az, csak nem elég fókuszált, és kissé hiteltelen. A kémia sem nagyon működik a színészek között.
Az meg, hogy lenyúlta a Before Sunset befejezését külön lehangoló volt.
56%
Egész jó film, kár, hogy nem lehet fél pontokat adni (vagy lenne 1-től 10-ig, ez így a lehető legrosszabb). Nagyon szépen kihasználja az elliptikus narratívát, a film onnantól laposodik egy kicsit, amikor ezt részben feladja. A főszereplő nagyon jó, a rendezés is dicsérhető, feszült bosszúfilm, a zsánertől szokatlan, újszerű filozófiával.
73%
A koncertjelenetek hipnotikusak, Riley iszonyú jól hozza Curtis-t, a legendás táncát is hibátlanul, döbbenetes feszültség van a tekintetében, a mozgásában, szóval ez a része a filmnek hibátlan. Szép a fényképezés, és van egy erős hangulata. Eddig a pozitívumok. Sajnos a többi meglehetősen száraz életrajzi film, ami nagyon hűséges akar lenni a tényekhez. Azt hiszem Curtist nem lehet megmagyarázni, a filmet az özvegy könyve alapján forgatták, aki szintén nem tudott igazán közel férkőzni ehhez a férfihez. Gyümölcsözőbb lett volna egy művészibb, elvontabb filmet készíteni, az talán többet adott volna. Azt el kell ismerni, hogyha nem is hatolunk a mélyére, a kíváncsiságot mindenképp felkelti Ian Curtis és a Joy Divison iránt.
64%
Még a közepest sem éri el, Clooney jól indult rendezőként, mostanra viszont elveszítette a fonalat. Nem áll össze a sok epizód, egy nagy katyvasz az egész, ráadásul elmondhatatlanul didaktikus és hatásvadász. A jó színészek és az érdekes sztori is ment a kukába, teljesen súlytalan az egész. A végére pedig akkora giccset prezentál, hogy tényleg spontán röhögőgörcsöt kaptam.
43%
Az eredetiből sok mindent nem sikerült átmenteni. A kritikus vonalat Jackson tévéműsora hivatott szállítani, nem sok sikerrel, a többi unalomig ismert látványfilm. A családi drámázásra hangsúlyt ugyan fektettek, de semmi nyomott nem hagyott bennem.
47%
Franchise indítónak szánták, ehhez képest nem nagyon erőltették meg magukat, egy átlagos tévéfilm színvonalát is alulról súrolja. A párkapcsolati szál teljesen felesleges, aránylag jelentős időt kap, de semmi különöset nem tudunk meg. Az akciók legfeljebb korrektek, az egész film üresjáratokban bővelkedik, miközben két órás sincs. Valamifajta eredetfilm kívánna lenni, de Jack Ryan születése sematikus, elkent, az aktuális küldetés pedig még átlagosnak sem mondható. Branagh 20-25 éve egész jó Shakespeare adaptációkat készített (már akkortájt is akadt borzalmas kisiklása: Meghalsz újra), valami miatt Hollywood és ő is úgy gondolhatta, hogy megbízható iparos válik belőle, már a Thorral is bizonyította alkalmatlanságát, itt ráadásul még a rosszfiú szerepét is magára osztotta, egy pillanatra sincs semmi fenyegető az alakításában (azt persze észre lehet venni, mikor az szeretne lenni).
A film nem lett sikeres, úgyhogy vélhetően egy darabig nem láthatjuk újra Jack Ryant, ezt legfeljebb Chris Pine bánhatja, de neki még megmarad a Star Trek.
44%
Múlt héten láttam másodjára, ezúttal moziban, ez alkalom megerősített abban, hogy a Leviatán igazi remekmű. Ez valóban egy olyan film, amit korábban egyszerűen nem lehetett volna leforgatni. Digitális kamerákkal forgattak, olyanokkal, amik extrém sportok felvételére vannak kifejlesztve, szóval a legmostohább körülményeket is bírják, ezt pedig a végletekig kiaknázták a rendezők. Én nem szeretem a digitális kamera képét, de itt esztétikummá válik minden hibája. A Leviatán egy non-narratív, kísérleti dokumentumfilm, ami egy halászhajón játszódik. Nemcsak a narráció hiányzik, beszélő fejek sincsenek. Van helyette döbbenetes látvány, olyan, amit nagyon nehéz bármihez is hasonlítani, olyan, ami simán kenterbe veri Michael Bay bármelyik filmjét vagy az éppen aktuális szuperhősös mozikat. A különleges benne az, hogy egy teljesen realista, részletező látvány billen át absztraktba. Hosszan követhetjük a különféle munkafolyamatokat, de gyakran lehetetlen kivenni, hogy pontosan mit is látunk, a nézőpont is gyakran változik (általában mondjuk, hogy külső, de van, amikor szubjektívvé válik, példának okáért van egy csodálatos éjszakai jelenet, amikor egy halász a hajó végén nézi a vadul hullámzó tengert, percekig semmi egyebet nem látunk, annyira belefeledkezünk, hogy mikor újra rávált a halászra, akkor zökkenünk vissza). Van, hogy a kamera a víz alá kerül, és hosszú ideig csak a hullámokat látjuk, de az egész olyan, mint egy absztrakt expresszionista festmény, vagy hogy filmeshez hasonlítsam, leginkább Brakhage „képfestése” juthat eszünkbe. Hasonlóan emlékezetes látvány a madárraj, amik kísérteties fehér foltokká válnak. Van, hogy a döglött/döglődő, gúvadt szemű halakat látunk néhány centiről, valamivel később hosszan veszik a legénység egyik tagjának arcát, majd egyre inkább a szemét, ezt tényleg látni kell, ahogy a két látvány találkozik. Igazi unikum, azt hiszem a filmművészet még nem halt meg, hiába hajtogatják sokan.
94%
Hát, hiába a kultusz, ez a film nagyon megöregedett, a magam részéről a gyengébb De Palma filmek közé sorolom. A finálé (a báli jelenet) tartalmaz néhány nagyszerű pillanatot, és néhány kínosat, az ezt megelőző kb. 40-50 percet nehéz hova tenni, gondolom a feminista kritika tud vele mit kezdeni, de nekem hatástalan, helyenként túlmagyarázott és főképp vontatott. Biztos szörnyű a remake is, de helyzet az, hogy ez a film sem jó.
56%
Nem sok kellett volna ahhoz, hogy igazán emlékezetes, zsigeri élménnyé válhasson az új Godzilla, sajnos nem jött össze, a film a tisztes középszert hozza.
A legfontosabb hiba a forgatókönyvben van, ami kifejezetten gyenge. A karakterek nincsenek igazán kibontva, árnyalva, pedig a film igyekszik időt szánni rájuk. Így nem is igazán átélhető vagy izgalmas az emberi dráma, sokkal inkább sablonos. Remek színészek nem tudnak mit kezdeni a rossz jeleneteikkel. Ami a főszereplőt illeti (Taylor-Johnson) kifejezetten borzasztó alakítást nyújt, és ez rendkívüli módon gyengíti az egész filmet. (A magyar szinkron egyszerűen rettenetes.)
Ami viszont menti a filmet: Gareth Edwards rendezése! Nem minden aspektusában, hiszen színészvezetése átlag alatti, az emberek közötti interakciókhoz, a drámához nincs igazán érzéke. A szörnyfilmhez viszont van, a feszültséghez, érti a zsáner báját is. Tele van a film egészen artisztikus mozzanatokkal, és néhol mer merész lenni.
Pl. a szörnyek közötti összecsapások: az elsőt csak a híradóból látjuk megvágva, frappáns húzás. Ha az egész filmet nézzük, akkor is, e tekintetben egészen visszafogott, ami nagy erény, szerintem bátor húzás, nem is ez hibádzik, hanem a helyette lévő melodráma és katasztrófafilm, ami végtelenül kiszámítható jelenetekből építkezik.
Én remélem, hogy lesz második rész, és ott Edwards igazán elszabadulhat, mert az az érzésem, hogy a hatalmas költségvetés, közvetkezésképp a producerek rövid pórázra fogták.
61%
Erősen blöffszagú, de részleteiben jól megoldott.
61%
Jarmusch újra top formában! Egyetlen dolog merült fel bennem: hogy még ennél is jobb lehetett volna, ha kihagyja az Ava szálat. Nem azért, mintha rossz volna, de igazán radikális film akkor lett volna a Halhatatlan szeretők, hiszen akkor tényleg végig viszi a teljes "cselekménytelenítést", ami e film esetében a legkevésbé sem jelenteti azt, hogy tartalmatlan volna.
91%
Valóban zseniális film, kétszer láttam eddig, le a kalappal! Ilyen erős atmoszférájú filmet nagyon-nagyon régen készítettek, a vége pedig rendesen fejbe kólint. A Saramago regény ennél is sokkal jobb, de Villeneuve máshova futtatja ki ugyanazt a történetet.
91%
Nagyon túl lett bonyolítva, és nagyon hosszú, de Farhadi remek rendező, színészvezetése az egyik legjobb, a vége pedig egyenesen remek.
74%
Coppola abszolút mélyponton, elképesztően zavaros, amire ha van is magyarázat (sokak szerint van, és akár el is fogadhatom), akkor is borzasztó a rendezés, a látvány, teljesen ritmustalan, pillanatokra sem ijesztő, a színészi játék katasztrofális, a film szinte minden eleme csapnivaló.
14%
Már az első rész is necces volt, de ez végképp bizonyította, hogy Trier ki van égve. Ebből már a humor is hiányzik, helyette van unalom. Nagy meglepetésre Gainsbourg meglehetősen erőtlen. Helyenként annyira rossz, hogy az már gyanús, de bárhogy próbáltam, sehogyan sem válik értékelhetővé. Az első rész egyébként elment, ott még lehetett bizakodni.
43%
Még mindig úgy látom, hogy a román új hullám legjobb filmje a Lazarescu úr halála. Két és fél órás, de pillanatra sem unalmas.
93%
Zavarba ejtő, felemás, de inkább jó film, De Palma játékai szórakoztatóak, vannak benne kifejezetten feszült szekvenciák, ezek természetesen nagyon mennek neki (pl. amikor valaki követ valakit).
70%
Nem rossz ez, de hosszabb a kelleténél és a végére nagyon ellaposodik.
64%
Azért filmnek baromi unalmas, képtelenség azonosulni a látottakkal, így fárasztó nézni, érdemes lett volna kevesebb filmből meríteni, oktatási segédanyagnak viszont bizonyára remek. Ez, mint ötlet sokkal jobban hangzik, talán, ha rövidfilmnek csinálják, 30-40 percbe nagyobb élményt nyújt.
60%