ifj. Ó. Posszum

Sztem mindennek van keresnivalója mindenben, horror elemeknek egy szerzői filmben és szerzői gondolatiságnak egy horrorfilmben is. Ezzel sztem nincs gond. Azzal sem, hogy Guadagninot megfogta a Suspiria és csinált belőle egy saját értelmezést. Sőt, ez baromi jó. Én csak azt nem szeretem, amikor az üzenet bele van tolva az arcunkba, hogy "hé, eddig nagyon fontos dolgot akartam mondani, félek nem érted, úgyhogy most figyelj, mert most nagyon elmondom." Az epilógusban ez történik. Aki addig megértette, annak ez nagyon tanítóbácsis összegzés, akinek meg nem esett le, annak azután sem fog, és csak áll, mint Travolta, hogy ez most mi a búbánat volt. Lehetett volna ezt elegánsabban is.

Persze :)
És most tekintsük el attól, hogy ez egy remake, és a rendező ahelyett, hogy a mai korban helyezné a sztorit, az 1977-es Berlint választja. És azon belül is a Baader-Meinhof csoport körüli eseményekre összpontosít, úgy, hogy jóformán kétpercenként ömlenek az infók valamelyik médiumból a terrorakciókról, történésekről. Hagyjuk, biztos fesztivál kompatibilissé akarta tenni a filmet. Tekintsünk el attól is, hogy az egyik szereplő egy idős pszichológus, és a filmben végig mennek a pszichoanalízises utalgatások. Freud, Lacan, stb. Egyszer kapunk is egy indokolatlan közelít egy a Pszichoanalízis című könyvről, Lacant meg a doki le is fitymálja az egyik jelenetben. Plusz az anya-kérdés végigfut a filmen, ugye az Anyák, amin a pszichoanalitikusok sokat szeretnek rugózni.... De ez is csak bölcsész-maszti, belemagyarázás. Azt se vegyük ide, hogy az öreg dokit szintén Tilda Swinton játssza, így egyszerre a filmben futó jó és gonosz megtestesítője is, ráadásul így nem is marad fontos férfi karakter a filmben egyáltalán. Ez is csak marketing húzás, meg agyonrágott meetoo. DE :)
Amikor a legvégénkiderül, hogy a doki felesége egy koncentrációs táborban halt meg, a majd Susie ül a doki ágyán, kitörli az öreg emlékeit, jól kihangsúlyozva, egy közelibe néz bele a kamerába, és azt mondja a dokinak és kvázi nekünk, hogy "a bűntudat és a szenvedés a mi dolgunk, neked ezzel már nem kell foglalkoznod"... Akkor ott már tényleg azt érzem, hogy szívlapát. Ugyanis ez a holokauszt irodalom és a holokauszt kutatás egyik lerágott fő kérdése.Nem tudok elmenni mellette, mikor ennyire erősen bele van téve egy horrorfilm feldolgozásába. Nekem ez már több, mint erős áthallás, és ez is ütötte ki a biztosítékot. És azt is hagyjuk, hogy az előbb felsorolt spoileres dolgok közt még összefüggés is van szerintem :D

Rohadtul zavarba ejtett, mert gyűlölöm, ha egy rendező a pofámba döngöli, hogy mi a történetének a mögöttes tartalma. Guadagnino nem, hogy döngöli, hanem szívlapáttal veri szét rajtad a mondanivalót. De, olyan kurva erős ez a film, a szereplőgárda, a beállítások, a képek, a kamerahasználat, hogy most először nem tud zavarni. Tilda Swinton meg egy istennő.
Csak szegény Chloë Grace Moretz lógott ki a sorból, mint egy stúdiósnövendék hashajtókúra közben. Hogy lehet valaki ennyire modoros?
Egyszerre ötös és egyszerre egyes, viszont úgy beszakította a fejem, hogy röppent az ötös.

Lepődök, és lepődök a hozzászólásokon. Harmadszori nézésre azt kell mondjam, bejutott az örök kedvenc kategóriába. Wright itt őrült meg legjobban, de valami zseniális őrület. Cera, pedig irtó jól hozza "a mit kezdjek magammal, fura, alter, nyuszi, érzelmes srác vagyok, de azért aki, nem vágja a popkultúrát, az tanyasi bunkó" figurát.

Képtelenség rá haragudni. Csupaszív gagyiság.

Én nem látom azt a fergeteges humort és a sírva röhögést, amit oly sokan emlegetnek. Nagyon fárasztó a színészek túljátszatása... amit értek, hogy miért van, de nekem ugyanúgy megette az idő, mint azokat filmeket, amiket kiparodizál. Aranyos, de szembe nem jutna idézgetni belőle.

Sima, közepes, egyszernézős szórakozás.
DE! A bujtatott rasszista felhanggal nem tudok mit kezdeni, úgy kezeli az afroamerikai karakterét, mintha a 20-as években lennénk. Hiába, hogy a végéngyőzedelmeskedik a jó, mégis, úgy állítja be főszereplőnket, mint egy sete-suta, folyton rinyáló, kis szerencsétlen niggerecske, akinek a talpra esettsége miatt mégis összejön a fele királyság. A négerségből adódó sztereotípián kéne kuncogni, és ez így nagyon nem okés.

Kicsit sok benne a New Kids-es utalgatás, nem bízott a szerző páros egy teljesen önálló filmben. Pedig baromira működik. Kevesebb most poén - de azok sírva röhögősek - és így még jobban kitűnik, hogy egy nagyon is aktuális társadalmi problémán és az ember nyomorán röhögünk.
Rögtön eszembe jutott az Üvegtigris, amit faarccal ülök végig, mert inkább elszomorít az, amiről mesélni akar. De itt... a srácok teljesen gátlástalanul, semmi sem szent alapon, mindent berántanak, amit csak bírnak. Lerúgják a lécet, tízszer egymás után. Tahó, húsbavágó, gonosz és baromira kretén. Nem kérdez, nem akar állást foglalni, csak bemutat egy súlyos problémát türhő paraszt módjára.
Ha tartod a száraz novembert, ne akkor nézd. Én már a főcím után szisszenteni akartam egy sört.

Kár, hogy ez az epizód jut el a mozikba. Ne ezt lásd először, ugyanis kell hozzá türelem. Meg, hogy már eleve rácsavarodj a szériára, hogy ezt ne hagyd ott az elején.

Tényleg a legjobb rész, és a legjobb folytatás slasher szériáknál. Nagyon badass, nagyon menő, irtózatosan hülye, szerencsétlen, de mégis magukat komolyan vevő karakterekkel, akik emiatt válnak viccessé.
Mint harmadik rész, ez nálam simán megért egy ötöst.