ifj. Ó. Posszum

Most már rájöttem mi a bajom Mundroczó filmjeivel. Visz magával, egészen odáig, amíg a karakterek a fújtatáson, "a tűnj innen", "bazdmeg", "rohadt életbe" és hasonló indulatszavakon kívül, egy mondatnál is többel küzdeni kezdenek párbeszédekben a dramaturgia továbblendítése érdekében, vagy egy szimbólum szájbarágása miatt. Fárasztó, felesleges, bugyután demagóg és sok esetben amatőrnek hat, a realizmus helyett. És sokszor túlmagyaráz, olyan réteg elérésért küzd, akiket bizony 50000 mankóval is rohadt nehéz elkapni. Mint például itt is, a már lentebb említett "majdnem zárókép", nekem az már sok, giccs-parittya, vagy a megváltó szál öt percenkénti emlegetése, értjük, képileg is rengeteg a szimbólum, értjük.
Viszont nálam, ott kezdődik egy igazán jó film, aminél csak legyintek egyet a visszatetsző dolgokon, mert a többi kép, a beállítások és az egész hangulat, annyira zsigeri, annyira visz előre, hogy bánja kánya.
A Jupiter holdja ilyen, vizuálisan mélyre nyúl. A lebegés jelenetek lúdbörzős Tarkovszkij idézetek, a színészi játék egyszerűen (végre, végre, Mundi megtanult színészt vezetni, csak jót tesz ez a Proton) fantasztikus, Cserhalmi letépi a fejed a vászonról már a zsíros hajfürtjével is, Merab Ninidze erre a szerepre teremtetett, Jéger Zsombor pedig egyszerűen gyönyörű, mint férfi és mint képi hatás is.
Szóval, ezt most nagyon betalált, és repkedek örömömben, hogy végre, újra láttam egy jó Mundroczó filmet!

Szerettem nagyon, hogy felvállalja a műfaját, és nem akar több lenni, mint ami. Hogy visszanyúlik a szórakoztató kalandfilm műfajához, hogy bátran ereszt össze flúgos és a zsánerre jellemző tipik karaktereket. És mer filmül megszólalni, még akkor is, ha ez manapság nem divat. Nagyon szerettem!

Amerikai kortárs, költői montázsfilmet látni? Már ez üdvös, és ráadásul letaglózó, gyönyörű darab! Nem trash, bár a határon táncol, de ez a fantasztikus Harmony Korineban, hogy érzi, mi az az elegy, amitől működik a mocsok feszítő, szorongató esztétikája. Jelenkori moralitás.

A horror műfajának ez az ága, mint egy falat kenyér, úgy kéne, de mostanában csak extrudált kukoricalapokat adnak. Jó, meg egészséges, fosol tőle rendesen, de azért az az ízes feszültségkeltés, megfontolt, kimért vizuális inger para... elegáns és maradandó.
Nem tökéletes a film, de nagyon jó, hogy még vannak rendezők akik vissza-vissza nyúlnak a klasszikus irányokhoz.

Hát nem ez lesz a kedvenc részem, az biztos. Olyan volt, akár egy Zepter bemutató: tessék, ez a termék, egy kis Sparrow, egy kis Barbosa, egy kis huhu szellem kalóz, na uzsgyi Disneyland! És attól félek nem is járok messze a valóságtól...

Viszont 3D-ben Salazarnak gyönyörű a haja és Javier Bardiem hamumohával benőtt arccal is jó CGIpasi.

Magyar szinkron: Király Attila egyre bénább. Azt pedig soha a büdös életbe nem fogom megérteni, hogy, ha egy szereplő, valamilyen idegen nyelv akcentusán szólal meg, akkor az a magyar szinkronrendezőnek csak egy lehet: orosz. Mi a francért beszél a spanyol kalóz orosz akcentussal? Vagy van valami megállapodás, még régről, újról?

Két év után újra nézve, hármasról egy retkes nagy ötös!! Éreztem én, hogy adni kell neki még egy esélyt, vannak esték, amikor savanyúecet. Zseniális, cseszettül zseniális, régi bond, kellesz, kellesz nagyon, az infantilizmusoddal együtt; Craigék meg nyomják realbe, depibe a vodkamartinit!

Nem tudom mi oka, de animációs filmeket böngészve, elsőre Így nevel a sárkányoldat-ot olvastam. Elgondolkozom az életemről.

Így, pár nap elteltével csak erős közepes; vicces, nagyon vicces, de a túlpörgés kioltja a kedvet. A Lego Movie-nak alá volt támasztva az elburjánzó őrülete, és nagyon jót tett a háromnegyedénél a váltás-leállás. Itt is ezt hiányolom, mert így tényleg csak egy ismétlődő megnyúlt brainstorming, vászonra öntve.

Ez eddig az év legkellemesebb meglepetése, nagyon pörög, irtó sok ötlettel és egy fantasztikus Alec Baldwinnal. Az intertext túlhalmozást végre sikerült belőni, alapot adni neki a főszereplő kisfiú fantázia világa.
Éppen ezért is működik az egész film, végig nyitva marad, hogy a sztori valóság, vagy végig Tim elképzelt álomvilágában vagyunk. Ami a Gólyák esetében nekem kissé kevés volt, azt itt tökéletes arányban lett becélozva. Madagascar Tom McGrathnak ez eddig a legjobb agymenése, és számomra az év eddigi legjobb animációja.

Ártalmatlan Vin Diesel vicc, önironikus, félgőzös zúzda. Jó volt az irány, bátrabban el kellett volna menni felé. Ebben az esetben a kevesebb kevés is maradt. Több butaság, több túlzás és egy nagyon kellemes nosztalgia mozi kerekedik volna ki belőle. Így csak sajnos félúton megrekedő, folytatásért visító szinopszis, kellően sablonos, egysíkú karakterekkel. Egy troll forgatókönyv, Ice Cube, Diesel páros, sok segg-mell, valami badass 80-as évekbeli akcióhuszár, nagyöreg főgonosz, és jöhet a negyedik rész!
Ja, és Nina Dobrev irtó cuki!!