ifj. Ó. Posszum

Teljesen egyetértek! Kevin Bacon egy nagyon karakteres fickó, akitől bármit, bármikor, Meryl Streep meg jó színésznő, de nem rohanok fejvesztve a moziba, ha kijön egy filmje. Sőt, ahogy öregszik, kezd nála bejelezni a ripacsjelző. Ebben a filmben meg teljesen halovány.

Úgy képzeld el, mint a langyos nyári esőt a kánikulában, nem fordulsz be tőle, csak jól esik a verandán egy pohár bor mellett hallgatni a cseppek kopogását. Hát nem ez az érzet a vígjátékok alapismérve, de ez a film nem is az.
Sejtettem ezt már, 3 előjel miatt:
- A trailerből a kuki-puni-biszi-baszi poénok mellett kiszüremkedett a melankólia.
- 5,4-es IMBD átlag. Ez egy vígjátéknál általában két dolgot szokott jelenteni: irtózatosan lapos, fáradt vagy altesti humora van a filmnek, vagy nem vígjáték.
- road movie: nagyon kevés amerikai utazós filmmel találkoztam, aminél térdcsapkodva, visítva estem le a székről ennél az alműfajnál, inkább a szomorkás hangulat, a puha giccs és a nagy igazságok kihangsúlyozása van túlsúlyban a kedves vagy éppenséggel a keserédes humor mellett.
Bejött a sejtésem.
Ártatlan amcsi felnövés történet, ami lassan csörgedez előre és jól esik nézni. Aki szereti az ilyesmit, tegyen egy próbát.
És egy megjegyzés a végére:Owen Wilson jól beleragadt az elbaszott, sérült gyereklelkű felnőtt karakterbe.

A vígjátékot nem éreztem benne, csak a furcsaságot. Vitt, vitt, de nem volt elég, hogy hátast dobjak, rakhattak volna még rá pár lapáttal, így túl finom volt. Az anya és a spiritiszta rendőrcsávó viszont fullkirály karakter.

Ötödszörre is újranézve. Jancsó Kapa-Pepe sorozata két-három évente előmászik, s azt kell mondanom, talán ez a rész a legkedvesebb a számomra.
Szenilis vénember zagyva játszadozása állami pénzből? Ezt is megértem, aki így látja.
Viszont, ha odafigyelünk a kulcs-szóra, amit Jancsó túl is hangsúlyoz, akkor ebben a perspektívában máris más értelmet nyerhet a film: "álommunka."
Nekem a negyedik rész nem más, mint a legviccesebben és a Bunuel után az egyik legszebben felépített álomszekvencia. Egy rossz álomé, a múlt és a jelen valósággá dermedt fikciójában.
Történelmi lidércnyomás. Az élet Magyarországon a 2000-es években is egy rossz álom volt. Ezt mondja Jancsó. És lubickol, mert ez a szarrá rágott metafora ("Jaj, de lapos") még mindig a film nyelvével tud gyönyörű és aktuális lenni.

Zavart, hogy Simon
nem bűnhődik meg eléggé tetteiért, mert elég kretén dolgokat csinál a barátaival. Igaz, hogy félelmében, a közösség és egy másik fél nyomására, de akkor is ott maradt bennem, hogy a szirup sztori elég elnéző a sztori a főszereplőnkkel, és eléggé félremegy így az üzenet. Megbocsátandó a vérgeciség és a játszmák az emberekkel, ha azt a rettegés és a szorongás hatására teszed.
Viszont ellenben pedig pont ez tetszett benne, hogy nem a melegségre koncentrál a történet, hanem átültethető univerzálisan a társas kapcsolatokra, és végre egy film, ami alapjáraton nem azt kommunikálja le, hogy a melegeknek rossz, hanem egy tizenéves kamasz srác átlag sztorija is lehetne.
Simont más dolgokért is lehetett volna zsarolni, nem csak melegségének leleplezés miatt és ugyanúgy működik a film.
Izgalmas és profi tinilimonádé.

A hozzászólásod volt a végleges ösztönző erő, hogy elcsípjem még a moziban, aminek nagyon örülök, mert moziélményt kíván a film.
Viszont, nekem nagyon kiszámítható volt és rövid. Már a macska eltűnésénél tudtam, hogy ő lesz a "vége poén".
Nagyon slendriánul lecsavarták a gonoszkodást, nem volt egyensúlyban a személyes történésekkel, így eléggé széttartott a film. Az a verzió sem működött számomra, hogy magánéleti problémákkal küzdő emberek a környezetükön bosszulják meg a sorsverést, ami ebben az esetben inkább önsorsrontás, de az a verzió sem, hogy csupán annyit akarna mondani, hogy emberek, élnek, a saját problémáikkal és mellette zsigerileg gonoszak. Ha pedig a fát nézem, mint allegóriát, amit jó erősen ki is hangsúlyoztak a filmben, akkor valami elvontabb jelentést keresnénk, szatírát, a hozzá illő szatirikus halállal a végén. Viszont ezek közül egyiket sem éreztem egységesen végig vitt iránynak. Inkább mind három jelent volt, s mintha a film nem tudta volna eldönteni, melyik irányban tartson, ezért belekapott mindhárom ösvénybe, de végig nem ment rajta.
Valóságosnak nem éreztem, abszurd szatírának pedig kevés volt. Viszont kárpótoltak a képek, az okos, izgi beállítások és a zene. Egy nagyon erős közepes, amit moziba volt nézni jó. Köszönet!

A telepi gyerekek jól nyomják a kocsiban, amikor már megszokják a kamerát, egyetlen őszinte pillanat a 10 percben. A film pedig visszarepülés azokba az időkbe, amikor a rendező még az anyját is eladta a számára hiteles környezetért és civil szereplőkért. Eladta most is, a dádá prevenciónak és a telep csábító rögvalóságot szülő környezetének. Csak ahhoz kell egy épkézláb filmötlet is, ha szöveget adsz amatőrök szájába és instruálod őket. Meg egy rendező, vagy segédrendező, aki foglalkozik is civil színészekkel. Unalmas spanyolviasz.

Időközben ráhúztam az egyest. Ez egy kibaszottul rasszista és káros film. Értem én, miről akar beszélni, de pont az ellenkezőjét éri el. Fujj, kaka, művészdoksiztak volna inkább a telepen, osztjónapot.

Ez a film nem enged, ha hajlandó vagy belezuhanni, akkor ránt magával és veled lesz napokig. A történetmesélést is el lehet felejteni, van valamiféle sztori, de nem lényeges, célja csak az, hogy egyben tartsa ezt a meditatív alábukást.
És igen, Ramsay kevés rendezők egyike napjainkban, aki még beszéli a filmnyelvet, és nem csak felhasználja azt. Zseni ez a nő. Na persze meg Joaquin Phoenix, de ő meg Joaquin Phoenix.

Én sem vagyok nagy Star Wars rajongó, és nekem is nagyon működött a film, talán pont azért, mert talán ennek van a legkevesebb köze az univerzumhoz, még akkor is, ha a forgatókönyv nagyon tudatosan leakarja tudni a kötelező köröket. Ez egy fasza heist/kaland film, tyütyütyü pisztolyokkal, repkedéssel és lényekkel.
Eddig ez kötött le egyedül igazán az SW filmek közül. Solo: Egy nyári űr sztori.
Kivártam a feliratos verziót a moziban, mert már a magyar nyelvű trailerből látszott, mennyire ergya a szinkron. Fura ez az Ehrenreich gyerek - a Hail Caesar!-ban imádtam - itt néha elég bamba, de mégis van valami kisugárzása, ami miatt hiszek neki, hogy ez majd egy okos, dörzsölt faszi lesz, csak még eléggé kölökgólya. Talán pont emiatt mentek falnak tőle a SW fanok.

Egy ideig csak pergett és egyszerhasználatos kotonként végezte a dolgát, popcornmozizott, részlegesen kielégített, és minden a Deadpool elvárások szerint történt, önbiztonsági járat, tudod mit kapsz a pénzedért. Aztán a felénél valami történt, és tényleg elkezdtem őszintén nevetni. Szép ívet futott, nagy baszatás lett belőle. Ryan Reynolds menő.