ifj. Ó. Posszum

Lassú és mégis gyors. Kevés ennek a formának a 90 perc. Mert néha megül, és közben mégis az volt az érzésem, hogy Coppola meg akarja kímélni a nézőit a hosszú elidőzéstől és inkább robog a sztorival előre, csak néha meg-meg botlik. Jót tett volna, ha jobban mer lubickolni saját képi világában.
DE!
A képek, uramatyám, hát eldobtam az agyam, és egy filmnél ez nem éppen hátrány. A feszültségteremtés a monumentális képekben van. Majdnem ötpercenként jött egy beállítás, amitől megmarkoltam a karfát, hogy "aztakutya, ezt holnaptól a szobám falán." Ezek a nők romantikusan csábítanak, de a korstílusra vonatkozó értelemben.
Gyönyörűek a képi szimbólumok és Nicole Kidman, végre, újra színésznő.

Bájos, könnyed kis mese, jól megírt karakterekkel, de mégis, annyira súlytalan az egész, hogy elhaladt mellettem, hiába a kamerába visító gyerek, meg az elgyötört nép. Wonder Woman naivitásából fakadó humor pedig szintén cuki, de összességében inkább lassítja a film tempóját, mint színesítené, ritmizálná. Amerika Kapitánynak ez jobban ment, a bárgyú, de tiszta szívű átlag amerikai meséje, aki megvalósítja a nagy amerikai álmot. Ezzel szemben Diana, csak egy édes naiva, aki nem ért semmit a világból és próbál nővé cseperedni, de ez még valamiért nem volt elég, a szív hiányzik belőle, ami amcsikapcsi esetében megvolt. Nekem kifejezetten hiányzott a DC borúja, amit Batmannél és Supermannél olyannyira szerettem.

Héj! Kikérem magamnak! Szeretem a ganédomb francia művészfilmeket és ezt is nagyon kedveltem. Mert az ami, és nem is akar több lenni, sőt, talán még túl jó is az eredeti sorozathoz képest, amit szintén nagyon szerettem gyerekkoromban, Go Go Power Rangers!
Ez egy k.rvajó tinifilm!

Elijah Wood miatt hármas, zseniális, azzal egyetértek, de ő mindenben az. Viszont itt nekem még ő is kevés volt, hogy elvigye a hátán a filmet.

Persze, ízléspofon :) Csak tényleg kíváncsi vagyok, mert általában a Sundance-os filmeket zabálom két pofára, viszont ez most nagyon nem jött be. És izgat, hogy csak rossz passzban voltam-e és azért, vagy ez most tényleg nem az én filmem. Na majd jövőre kap még egy esélyt.

Legjobb amerikai film díja a Sundance filmfesztiválon... Ebben most tényleg nem találtam semmi olyat, amit eddig ne láttam volna Sundance versenyfilmekben, vagy ennyire lapos volt az idei mezőny? Valaki, élmény? Akinek tetszett és megfogta. Miért, de tényleg?

Nagyon meg lennék lepődve. Hajdú Szabolcstól nehéz is lett volna elképzelni egy zúzós western kalandot, míg Antal Nimródtól azért teljesen érthetően vár el az ember fogyasztóbarát pörgést.

Kész, ez van: öreg vagyok. Ez eszméletlenül bejött! Vágjátok hozzám Hacsek és Sajót!

Objektíven:
Guy Ritchie féle vizuális látvány, vágás, lassítás, vagyis filmnyelv, ami belefért egy blocbusterbe: zseniáliiiiis!
Jude Law, egy kis pápa beütéssel: zseniáliiiis!
Látvány: zseniáliiiis!
Astrid Bergès-Frisbey minden pillanata: ööö, na érted...
A zene: übergigafaszán zseniáliiiiiiiiiis!

Szubjektíven:
Utálom a kardos, mocsokban kardozós, páncélos, lényes, középkoros fantasyt. Meglátok egy sárkányt és bealszom. De próbálkozom, tényleg, csak nem megy na, még Guy Ritchienek sem.

Egyezzünk meg egy közepesben.

Fura film, gyönyörű képi világgal.
Rém egyszerű, noirba hajló, melodramitikus, bűnfilm, rideg karakterkezeléssel. Semmi fejlődés, összegyűjti a Raymond Chandler típusú bűnügyi regények és az azokból merítő noir filmek karaktersablonjait, pörgeti őket önmaguk körül - senki se tart sehova - hogy a végén egy hatalmas pofonnal megsemmisítse őket. Értem az 5.2-s IMDB átlagot, mert ez az űr nem jó érzés, de nekem pont a hiányérzet miatt tetszett igazán. Ülsz a stáblista alatt, hogy ez így nem jó, és kattogsz, hogy vajon miért is nem jó. Megmozgat és gondolkodásra késztet.
Ezért válik rétegfilmmé.