koponyányi monyók

A Hollywood Hirugynokseg rengeteget vesztett a korabbi fenyebol, de olykor-olykor meg megvillan a sarm, amiert egykor megkedveltem, igy tovabbra is kovetem.
A WatchMojo-videokat rendszeresen megnezem, de csak "katasztrofaturistakent", hihetetlen, mennyire feluletesek, es tulajdonkeppen ugyanabbol a 30-40 filmbol valogatjak ossze a listakat ujra es ujra, csak mas kontextusbol.
A Videomania ma mar szora sem erdemes.
A tobbirol meg nem hallottam vagy nem nezem rendszeresen, igy a szavazatom Szirmai Gergoe lett (bar abban biztos vagyok, hogy nem ez a legjobb filmes csatorna a YouTube-on, csak hat ismereteim igen szukosek e teren :)).

Soha nem éltem még át ilyet moziteremben: még a stáblistát követően is percekig nem mozdult a közönség. Csak remélni merem, hogy mindenkiben azok az érzések munkáltak, amik bennem is a film megtekintése után.
Egy kedves ismerősöm egyszer azt mondta, hogy szívesen ajánl nekünk filmet, de ne mondjuk el neki, ha esetleg nem tetszett volna, mert képtelen lenne feldolgozni. Tegnapig nem igazán értettem, hogy ez mit jelenthet, mert bár nekem is megvannak a kedvenceim, ilyen erősen egyikhez sem kötődöm. De tegnap este óta tudom, mire célzott ezzel a kijelentésével: a film szürrealizmusán keresztül ismerszik meg igazán, milyen mély érzésekre képes az ember. Letaglózó élmény volt végigkövetni két embert abban, hogyan adják át magukat az érzelmeiknek, sallangmentesen, ahogy az életben is történik. Giccs nélküli szerelmi történet, ritkán látni ennyire szépen megjelenítve. Én sem tudnám elviselni, ha valakitől azt hallanám vissza, számára ez a film nem adott semmit, vagy "hát egész jó, de olyan lassú volt" (mert igen, elég lassú, bár a 2 óra nekem 5 percnek tűnt...)
És egy pár szó erejéig meg kell emlékeznem a szarvasokról is. Csodálatos látványt nyújtottak, különösen a havas tájban. Fenségesek és nemesek voltak, nem lehetett róluk levenni a szemünket.
Aki csak teheti, nézze meg, nem mindennapi tapasztalás Enyedi Ildikó filmje.

Ez a film rendkívül borzasztó és nyomasztó élmény volt, egyes jeleneteket szinte fájdalmas volt nézni. Bár a történet nem különösebben eredeti (a brit nyomorról szóló filmek legtöbbje hasonló figurákkal van tele), a szereplőknek köszönhetően mégis újszerűnek és átélhetőnek hatott.
Olivia Colmannel először a Broadchurch című sorozatban találkoztam, és már akkor teljesen elvarázsolt, de itt egyszerűen frenetikus volt, Peter Mullan nem különben.
Nem hiszem, hogy valaha még egyszer megnézném, de nagy hiba lett volna kihagyni.

Oké, akkor megnyugodtam.
Hosszú évek óta követem a jelöléseket, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogyan rakják össze az idegen nyelvű shortlistet (az idei is igen érdekes lett...)

előzmény: limupei (#8573)

Meghatározó számomra ez a film, itt kezdődött a nagy szerelmem Daniel Brühl iránt :)

Viccet félretéve, szerintem a film jól ragadta meg, hogyan gondolkodnak a fiatalok a világról. Saját emlákeimből is táplálkozva, mi is csak azokat az érveket tudtuk felsorakoztatni, amiket korábban már hallottunk, amelyekkel úgy tudtunk egyetérteni, hogy naivitásunk felülírt minden józan ellenérvet. Ezért sem tűnnek üres frázisoknak a szereplők által elpuffogtatott gondolatok, hiszen - szigorúan szerintem - nem azért mondják, hogy a nézőkbe sulykolják a film üzenetét, hanem azért, mert tényleg abban hisznek, amikről órákig képesek vitatkozni.

A film második fele is tele van az élethez kapcsolódó, az életről szóló súlyos gondolatokkal, a felnőttek és a fiatalok világa közötti éles ellentétek felnagyítása különösen tetszik ebben a részben.

Ha mindenképp szeretnék kritikát megfogalmazni a filmmel kapcsolatban, én is a végét mondanám, és egyet kell értenem Dió még 2011-ben megfogalmazott ötletével, az valóban hatásosabb és még elgondolkodtatóbb lett volna.

Annak ellenére, hogy nem szeretem az ilyen jellegű filmeket (realista vagyok, szeretem, ha a filmekben olyan történetekkel találkozom, amelyek a valóságban is megtörténhetnek, illetve szeretem, ha a filmekbe szorul némi logika is), egészen jól szórakoztam. Nem láttam a korábbi részeket (most is csak a páromat kísértem el, aki óriási rajongó), de igen látványosnak találtam. A film végi búcsút pedig nagyon szépen és ízlésesen kivitelezték, számomra is megindító volt, aki nem is követte a sorozatot.

Tegnap este harmadszor tekintettem meg a filmet egy filmklub keretében, egyszerűen nekem megunhatatlan. A humora nagyon betalált nálam, annak ellenére, hogy Liza mint nő egy nő számára igen nehezen válik szerethető karakterré. Zoltán zászlós for prez! :)

Stephen Hawking nemcsak a tudományos élet, hanem "popkultúra" egyik legkiválóbb, ha nem a leg-, figurája, hihetetlen humorral és cinizmussal felvértezve, aki valóban legyőzött egy súlyos betegséget, és a mai napig alkot. Ez a film azonban nem a tudósról, hanem sokkal inkább az emberről és annak a családjáról szólt, amelynek személy szerint én nagyon örültem, mert arról mindig kevesebbet hallani, és ilyen nagyságok esetében bizony az emberek kíváncsiak. Nem tudom, mennyire reális képet fest a film (illetve az alapul szolgáló könyv) Jane és Stephen kapcsolatáról, de mint szerelmes nőt, nagyon megérintett a történetük. Eddie Redmayne varázslatos, szinte maga Hawking volt, minden rezdülésében visszaköszönt az eredeti figura. DE Redmayne-hez képest Felicity Jones még rá tudott tenni egy lapáttal, olyan alakítást nyújtva, amelynek a szememben nem volt párja 2015-ben. Fantasztikusak voltak.
Ugyanakkor mint film A mindenség elmélete messze nem kimagasló alkotás, a fényképezés és a rendezés is hagy kívánnivalót maga után, és bizony a forgatókönyvet sem sikerült elég feszesre húzni. Összességében jól szórakoztam egy kiváló ember megható történetén, nagyszerű színészek tolmácsolásában.

Jól alakul ez az este, a GBH már 4 díjat nyert, feljövőben a Birdman, és 2-vel több díjat nyert a Whisplash annál, amennyivel előre számoltam. Ha Keaton behúzná a főszereplőt (Fiennes távollétében), akkor igazán elégedett lennék. Csak ne lenne a show ennyire hosszú és unalmas! :(

Eszméletlen filmélmény, nálunk nagyon betalált.
Nem is tudom, hol kezdjem az elemzést. Belátom, nem minden elemében tökéletes (a CGI, bizony, sok helyen igen felesleges látványelem volt csak, igazi funkció nélkül), de a film erényei bőven kárpótoltak. Sokszor mondom, hogy a magyar filmnek, főleg a közönséfilmnek, két nagy hibája van: a színészek színpadiassága és a filmzene semmilyensége. E film esetében azonban éppen ezek ellenkezőjéről kell megemlékezni. Balsai Mónit már a Társas játékban is nagyon szerettem, ő volt a kedvenc karakterem (főleg az első évadban), de amit ebben a filmben nyújt, az káprázatos. Szende kislányként és csábító nőként is végtelenül hiteles, minden kimondott szava igaznak hat. És milyen jó partnereket kapott maga mellé! Bede-Fazekas Szabolcs faarccal előadott agymenése és "tragédiái" az egyik legkiválóbb humorforrás volt a filmben, nagyon szerettük őt, a párommal őt neveztük ki a legjobban eltalált karakternek (finn country, ó, anyám! :))
Na és a filmzene! Ilyen szépen kidolgozott, tűpontos, minden hangjában megtervezett filmzene nagyon hiányzott már a magyar palettáról. Azt kell mondanom, hogy a japán beatzene szerelmese lettem! :)
Biztos vagyok benne, hogy a héten visszamegyek a moziba, hogy újra láthassam a filmet. Könnyen tudok rajongani, belátom, de úgy gondolom, a Liza, a rókatündér minden rajongást megér, mert csodálatos film született a "személyében", és szívből gratulálok az alkotóknak.

A Palackposta nekem is a kedvencem az összes közül! :)
Általában nem szeretem, ha a regénybeli karakterektől nagyon eltérnek a megfilmesítés során, pláne, ha ennek az áldozata a kedvenc szereplőm, de Assad figurája annyira megkapó a filmben is, hogy a karakterét jellemző apróbb (?) eltéréseket rögtön megbocsájtottam a rendezőnek.
Erős hangulatú mozi, kiváló színészekkel, ami még a könyvtől sem maradel, így lesz maradéktalanul élvezhető azok számára is, akik a regényeket egyébként nem ismerik/olvasták.

előzmény: ryood (#11)

Nem szoktam ilyen vitákba belefolyni, de az egyik lentebbi kommentre egyszerűen reagálnom kell. Nőként kikérem magamnak, hogy a nekem (?) szóló irodalom ilyen mértékben alacsony minőségű legyen. Régen a női irodalmat Jane Austinnak hívták, a világirodalom műremekei szólnak nőkről, nőknek, és a mai világban is hasznosítható tanulságokkal szolgálnak. Ezzel szemben a Fifty Shades? A karakterek üresek, a dialógusok röhejesek, a karakterfejlődés, ha egyáltalán van ilyen a könyvben, nevetséges, a nyelvezete botrányos. Kénytelen voltam angolul is beleolvasni, mert azt hittem, hogy csak a fordító végzett rossz munkát, de rá kellett jönnöm, hogy a félrefordítások tömkelege ellenére egész jó a végtermék.
Ilyen előzményekkel nem lep meg a sok negatív kritika a filmmel kapcsolatban, az lett volna a csoda, ha valami minőségit hoznak ki ebből az alapanyagból.

2015-02-07 20:29:21 Whiplash (2014) koponyányi monyók (5) #23

Az utolsó 20 perc, meg merem kockáztatni, a filmtörténelem egyik legerősebb jelenete, csak nyeltem a könnyeim, annyira boldog voltam. Azt hiszem, itt kezdődik a filmművészet.

Ui: J.K. Simmons és Miles Teller fenomenálisak, szavakba nem lehet önteni, mennyire imádtam őket. Nekem ők nem is J.K és Miles volt, hanem Fletcher és Andrew.

Pozitív és nagy csalódások egyáltalán értek. Biztos jelöltnek véltem Jake Gyllenhallt és a Turistot, de nagyon meglepett Marion Cotillard jelölése. Az egyik szemem sír, a másik nevet.

Nem tudom, időben érkezik-e a válaszom. Nekem egyértelmű, hogy
a tűzben elhunyt férfi Joseph legjobb barátja, akinek elszerette a feleségét. Erre több dolog is utal: a film elején az, ahogy Joseph szalad a tűz felé, hogy kimentse a barátját. A könyv, aminek el is mondja a történetét (mármint, hogy hogyan került hozzá), és a kórházból való távozása után vissza is viszi a nőnek, aki akkor már egyedül volt a gyerekkel (szintén erős utalás).

előzmény: St4nt0N (#14)

Köszönöm a válaszokat, már csak azért is, mert a saját gondolataim köszönnek vissza bennük :) A lengyel filmben biztos vagyok, hogy ott lesz, nagy szívfájdalmam, hogy még nem volt alkalmam megnézni. Oscar ide vagy oda, Cotillard szerintem nem dobhat annyit egy film megítélésn Amerikában, hogy Oscart adjanak érte olyan zseniknek, akiknem korántsem ez a legjobb filmjük (bár azt hiszem, ez Oscart sosem zavarta).
Umberto, szerintem nyerhet az orosz film, ha azért adnák neki, mert kritizálni merte a putyini rendszert...azonban, ha azt látnák benne, hogy ezzel úgy tűnhet, piedesztálra emelik egy olyan ország filmművészetét, amelyiket most nagyon kell utálni, akkor esélye sincs. Az orosz film esetében sokat fog nyomni a latba ez az értékelés is, szerintem.

Ehhez a listához mit szóltok?

http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20141108-oscar-2015-feher-isten-ket-nap-egy-ejszaka-lavina-leviatan-teli-alom.html

Az ajánlásodra meghallgattam ezt a Lorde-dalt, és valóban nagyon szuper. Nekem jelenleg ez a kedvencem Keira dala mellett :) Köszönöm, hogy ajánlottad, mert magamtól biztosan nem akadtam volna rá, hiszen a filmsorozatot sem követem.

előzmény: limupei (#7653)

Kicsit visszaolvasva a korábbi tippeléseket (és belenézve a külföldi és hazai kritikákba), szerintem a The Imitation Game mint film nemigen tarolhat, de Benedict Cumberbatch-et megszórhatják egy Oscar-díjjal. Óriási a hype körülötte (szerintem nem is érdemtelenül), meg merem kockáztatni, Amerikában talán még jobban szeretik, mint Európában, pedig itt sem kevés lány ácsingózik utána. A Golden Globe mostanában arról híres, hogy a közbeszédnek leginkább megfelelően döntsön, ezért gondolom, hogy ott Benedictnek mindenképp van esélye, sőt, erre pénzt is mernék tenni. A BAFTA-n szintén jó esélyekkel indul, már csak azért is, mert általában jellemző, hogy a hazai "versenyzőket" favorizálják az amerikaiakkal szemben. Az Oscar és a szervezeti, kritikusi díjak már neccesebbek, de az Oscaron szintén befuthat, hiszen a karaktere egyszerre zseni és hányatott sorsú, tökéletesen Oscar-alapanyag.

Rendezésben én Linklater mellett teszem le a voksom, a többire tippem sincs :(

2014-11-08 04:54:57 Újratervezés (2013) koponyányi monyók (5) #11

Megindító, fantasztikus film a szeretetről, amely akkor is köztünk él, ha a mindennapokban zsörtölődünk, türelmetlenkedünk. Bár még fiatalok vagyunk, az én párommal mi is hasonlóképpen működünk, és csak remélni tudom, hogy minden bosszúság ellenére, amit neki szoktam okozni, ugyanígy fogok neki hiányozni egyszer. Sírtunk rajta mindketten, amikor néztük, és nem szégyelltük egy másodpercig sem.

Elképesztő film egy olyan tárgyalásról, amelynek sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia a társadalmon belül. Nem felejtem el, ki milyen fejeket vágott, amikor elmondtam nekik, hogy megnéztem ezt a filmet. Rögtön az első kérdés volt, kivétel nélkül, hogy mennyire volt elfogult a rendező, mennyire billent a mérleg nyelve a romák felé, 80% vagy 100%-ban? És én csak arról tudtam mesélni, hogy láttam egy pálcákkal kidekorált gyermekarcot, földön fekvő testeket, hallottam munkájukat trehányul végző, elméletileg mindannyiunk életének megmentéséért fáradozó embereket, láttam megbánást nem tanúsító elkövetőket, és láttam egy bírót, akit igazán nem is tudok megítélni. Fogalmam sincs, hogy így kell-e viselkednie egy bírónak a tárgyaláson, olykor megggyőző volt, máskor visszataszító. Egy valamit nem láttam: bőrszíneket. Csak arra tudtam fókuszálni, hogy mit tennék én, ha egyik oldalhoz tartoznék. Hogy viselkednék, ha tőlem egy méterre ülnének azok, akik örökre megváltoztatták az életem? Mit tennék, ha a szerelmem ülne a vádlottak padján? Mit tennék, ha tanúskodnom kellene a barátom ellen, mellett egy olyan kérdésben, amellyel én is egyetértek? Kínzó kérdések voltak. Bár több hónap eltelt, mióta láttam a filmet, azóta is sokszor eszembe jut, és szomorú, hogy nem készül több ilyen film rólunk.

Na azért a mondandóm sem illik ennyire kiforgatni. Nyilván azért azzal tisztában voltam, hogy kanyarodni tudnak, de ennyire bonyolult(nak tűnő) manőverek végzésére valóban nem tartottam képesnek ezeket a gépeket. Szerintem életszerű lett volna a jelenet, ha nem ennyire nagy képességbeli különbséggel rendelkező tankok vívták volna.

--
Áthelyezve a(z) Fury topikból.

Rendben, aláírom, a haditechnikához semennyire sem értek, de engem lenyűgözött, hogy mennyi manőverre képesek ezek a monstrumok. Korábban azt hittem, hogy ezek csak egyenes vonalban képesek haladni, és néha odapuffantak az ellenségnek :P Talán az életszerű nem a legjobb szó volt, amivel jellemeztem (annak ellenére, hogy sem a Shermanről, sem a Tigrisről nem tudok sokat), de engem lenyűgöztek ezek a jelenetek. :)

--
Áthelyezve a(z) Fury topikból.

előzmény: slawter (#20959)

2014-10-25 00:16:30 Fury (2014) / Harag koponyányi monyók (4) #9

Előítéletekkel ültem be a vetítésre, mert az ilyen filmeket élből kerülöm, főleg ha amerikaiak, mert olyan pátosszal képesek átitatni, amelyet nem tud elviselni a gyomrom. E tekintetben mindenképp pozitív csalódás volt, egy-két jelenettől eltekintve abszolút realistának hatott a film, és nem volt bennem furcsa, kellemetlen érzés a nagy jelenetektől sem, azok is rendkívül valóságosnak hatottak.

A színészi játék kimagasló, bár nekem Brad Pitt tűnt a legkevésbé hihetőnek, nem tudom, hogy eleve a figurája nem tetszett, vagy ahogy megközelítette ezt a karaktert, mindenesetre nagyon idegenül hatott. Shia Labeouf óriási pozitív csalódás, nagyon jól hozta a szerepét, azonban az abszolút kedvencem Logan Lerman lett, remélem, másban is láthatom majd, üde színfolt volt.

A tankcsaták pedig hihetetlen részletes és életszerűek voltak, soha hasonlót még nem láttam vásznon.

Előítéletekkel ültem be a vetítésre, mert az ilyen filmeket élből kerülöm, főleg ha amerikaiak, mert olyan pátosszal képesek átitatni, amelyet nem tud elviselni a gyomrom. E tekintetben mindenképp pozitív csalódás volt, egy-két jelenettől eltekintve abszolút realistának hatott a film, és nem volt bennem furcsa, kellemetlen érzés a nagy jelenetektől sem, azok is rendkívül valóságosnak hatottak.

A színészi játék kimagasló, bár nekem Brad Pitt tűnt a legkevésbé hihetőnek, nem tudom, hogy eleve a figurája nem tetszett, vagy ahogy megközelítette ezt a karaktert, mindenesetre nagyon idegenül hatott. Shia Labeouf óriási pozitív csalódás, nagyon jól hozta a szerepét, azonban az abszolút kedvencem Logan Lerman lett, remélem, másban is láthatom majd, üde színfolt volt.

A tankcsaták pedig hihetetlen részletes és életszerűek voltak, soha hasonlót még nem láttam vásznon.

--
Áthelyezve a(z) Fury topikból.

El kell mondanom, hogy nem azért adtam viszonylag alacsony pontszámot a filmre, mert a könyv jobb, Fincher is jobb volt valaha, és a végtermék emiatt lett csalódást keltő, hanem egyszerűen engem nem talált meg, holott óriási krimirajongó vagyok.
A könyv szerintem végtelenül unalmas, a nagy fordulatig gyakorlatilag nem történik semmi, és ez a filmben is átjött. A második rész mind a könyvben, mind a filmben jobban magával ragadja az olvasót és a nézőt, sőt, itt a film kifejezetten 4-es élményt nyújt. Ügy gondolom, ebből a könyvből egyszerűen nem lehetett jobb filmet készíteni.
Rosamund Pike az egyik legtehetségesebb angol színésznő, és már nagyon régóta szurkolok neki, hogy igazán nagy sajtóvisszhangot kiváltó darabban nyújtson felejthetetlent, ami úgy gondolom, most sikerült is neki. Annyira félelmetes volt; mintha horrort néztem volna, amikor az arcára tekintettem. Megkövetem Ben Afflecket is, ebben a filmben hozta, amit ebben a szerepben hoznia kellett, és végig hiteles volt. Nekem külön kedvencemmé vált a Nick testvérét játszó színésznő és a rendőrnő is.
Összességében alapvetően nem rossz film, de nálam messze nem az év filmes élménye.

2014-09-18 13:54:37 Utóélet (2014) koponyányi monyók (5) #18

Zseniálisnak értékelem a filmet, mert a látható, érzékelhető hibái ellenére is borzasztóan jól szórakoztam rajta, és azon leszek, hogy minél több ismerősöm megtekintse. Minden rá áldozott forintom százszorosan megtérült. Külön kiemelném a betlehemes jelenetet és a Csákányi Eszter-Gyabronka József kettőst, frenetikus mindkét szál; illetve kiemelném Kristóf Marci és Petrik Andrea játékát, annyira életszerű és modorosságmentes volt az alakításuk, amely már régen nem jellemzi a magyar filmek többségét.
Ugyanakkor a sztori egyes elemeinek összetartozása, egymásból való következése nem minden esetben volt érthető, ez lehet forgatókönyvi hiba is, bár én elsősorban a vágást teszem felelőssé. Összességében úgy érzem, szegényebb lennék, ha nem láttam volna.

Fantasztikus film, amely csak azért nem kapott 5-öst tőlem, mert egy Forma-'-ről (is) szóló filmben legyen Forma-1 is, ne csak úgy jelképesen! :) Daniel Brühl...igen erősen vissza kell fognom magam, hogy ne dicsérjem az egekig. Már a német filmjeiben is imádtam (különösen az Edukatorsban és a Goodbye, Leninben), és végig attól féltem, hogy Hollywood csak gagyi filmek gagyi szerepeit fogja ráosztani - mint azt tette számos remek európai színésszel. De ez a Lauda-alakítás egyszerűen zseniális, félelmetes, mennyire összemosható az Igazi fiatal Laudával. Az az akcentus és beszédstílus...azt hittem, utánozhatatlan, és mégsem! :) Az, hogy helyette Jonah Hill lett végül jelölt, nem kicsit felháborító.

2014-02-26 01:19:44 A berni követ (2014) koponyányi monyók (4) #9

Nagyon kellemes élmény volt ez a másfél óra, egy-egy jelenetnél, bizony, el is felejtkeztem arról, hogy magyar filmet nézek. Kiváló munka volt, mind az alkotók, mind a színészek részéről. A sz9veg csak néhány dialógusban bicsaklott meg, összességében úgy beszéltek a szereplők, ahogy a normális emberek szoktak...na és a színészek, egytől egyik ügyesek és természetesek voltak, de én külön kiemelném Kulkát és Lovas Rozit, ők ketten szerintem kimagaslottak a filmből. Nálam erős 4-es, de ha másodjára megnézem, és elgondolkodom még rajta egy kicsit, 5-ös is lehet :)

2014-02-24 11:24:20 Her (2013) / A nő koponyányi monyók (5) #67

A film csodálatos látlelete az emberek közötti kapcsolatoknak, lett légyen az barátság vagy szerelem. A film számos mondata a párom és én közöttem is elhangzott már (főleg a vitatkozós jelenetekre igaz ez), és ahogy ültem a moziban, nagyon szíven ütött, amikor a saját mondataimat hallottam vissza Scarlet vagy Amy Adams, vagy akár Rooney Mara szájából. A nők jellemrajzai szerintem nagyon érdekesek és izgalmasak, a férfiak számára legfontosabb vagy leginkább elgondolkodtató karaktereket jelenítenek meg: Samantha, aki mindenben képes alkalmazkodni, AA a barát, akire mindig lehet számítani és az egykori feleség, a letűnt szép idők szimbóluma, egy olyan árnykép, amelyet nehéz elengedni, hiszen általa is formálódtunk, alakultunk, és változtunk.

A befejezésben nekem nem volt egyértelmű, hogy a két magányossá vált karakter egymásra talált volna, nekem sokkal inkább úgy tűnt, hogy a barátságban keresnek menedéket.

Joaquin Phoenix az egyik legnagyobb színészzseni napjainkban, tehetsége megkérdőjelezhetetlen, és ebben a filmben is brilliáns. Összességében nem is tudok 5-nél rosszabb osztályzatot adni a filmre, engem nagyon megtalált.