koponyányi monyók

Tapasztalat: 147 film
Kompetencia: 1 film
Súly: 172
Regisztráció: 2014. február 21. (5 év, 4 hónap)
Kedvencnek jelölték: 2 user

Bemutatkozás

Inkább sorozat-, mint filmőrült, ugyanakkor bármikor kapható vagyok olyan történetekre, amelyek elsősorban tanítani, és nem szórakoztatni akarnak.
Nincs sem kedvenc rendezőm, sem kedvenc színészem, a történet, a plot az, amely minden esetben filmnézésre sarkall.

Kedvencek

Műfajok: dráma
Országok: magyar
Korszakok: mindegy, lényeg a történet

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: 1989
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Kontroll
 
5 2019-07-17 4,1
(1487)
Still Alice
Megmaradt Alice-nek
4 2019-03-20 3,8
(145)
Call Me by Your Name
Szólíts a neveden
4 2019-03-13 3,9
(277)
Disobedience
A rabbi meg a lánya
3 2019-03-13 3,3
(40)
Félvilág
Demimonde
4 2019-03-13 3,5
(296)
1945
 
4 2019-03-10 3,9
(229)
Three Billboards Outside Ebbing, Missouri
Három óriásplakát Ebbing határában
5 2019-03-10 4,4
(807)
Das Leben der Anderen
A mások élete
5 2019-03-08 4,5
(908)
Over the Limit
 
5 2019-01-26 ?
(2)
Egy szavazat
 
3 2019-01-13 3,9
(61)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

A Hollywood Hirugynokseg rengeteget vesztett a korabbi fenyebol, de olykor-olykor meg megvillan a sarm, amiert egykor megkedveltem, igy tovabbra is kovetem.
A WatchMojo-videokat rendszeresen megnezem, de csak "katasztrofaturistakent", hihetetlen, mennyire feluletesek, es tulajdonkeppen ugyanabbol a 30-40 filmbol valogatjak ossze a listakat ujra es ujra, csak mas kontextusbol.
A Videomania ma mar szora sem erdemes.
A tobbirol meg nem hallottam vagy nem nezem rendszeresen, igy a szavazatom Szirmai Gergoe lett (bar abban biztos vagyok, hogy nem ez a legjobb filmes csatorna a YouTube-on, csak hat ismereteim igen szukosek e teren :)).

Soha nem éltem még át ilyet moziteremben: még a stáblistát követően is percekig nem mozdult a közönség. Csak remélni merem, hogy mindenkiben azok az érzések munkáltak, amik bennem is a film megtekintése után.
Egy kedves ismerősöm egyszer azt mondta, hogy szívesen ajánl nekünk filmet, de ne mondjuk el neki, ha esetleg nem tetszett volna, mert képtelen lenne feldolgozni. Tegnapig nem igazán értettem, hogy ez mit jelenthet, mert bár nekem is megvannak a kedvenceim, ilyen erősen egyikhez sem kötődöm. De tegnap este óta tudom, mire célzott ezzel a kijelentésével: a film szürrealizmusán keresztül ismerszik meg igazán, milyen mély érzésekre képes az ember. Letaglózó élmény volt végigkövetni két embert abban, hogyan adják át magukat az érzelmeiknek, sallangmentesen, ahogy az életben is történik. Giccs nélküli szerelmi történet, ritkán látni ennyire szépen megjelenítve. Én sem tudnám elviselni, ha valakitől azt hallanám vissza, számára ez a film nem adott semmit, vagy "hát egész jó, de olyan lassú volt" (mert igen, elég lassú, bár a 2 óra nekem 5 percnek tűnt...)
És egy pár szó erejéig meg kell emlékeznem a szarvasokról is. Csodálatos látványt nyújtottak, különösen a havas tájban. Fenségesek és nemesek voltak, nem lehetett róluk levenni a szemünket.
Aki csak teheti, nézze meg, nem mindennapi tapasztalás Enyedi Ildikó filmje.

Ez a film rendkívül borzasztó és nyomasztó élmény volt, egyes jeleneteket szinte fájdalmas volt nézni. Bár a történet nem különösebben eredeti (a brit nyomorról szóló filmek legtöbbje hasonló figurákkal van tele), a szereplőknek köszönhetően mégis újszerűnek és átélhetőnek hatott.
Olivia Colmannel először a Broadchurch című sorozatban találkoztam, és már akkor teljesen elvarázsolt, de itt egyszerűen frenetikus volt, Peter Mullan nem különben.
Nem hiszem, hogy valaha még egyszer megnézném, de nagy hiba lett volna kihagyni.

Oké, akkor megnyugodtam.
Hosszú évek óta követem a jelöléseket, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogyan rakják össze az idegen nyelvű shortlistet (az idei is igen érdekes lett...)

előzmény: limupei (#8573)

Meghatározó számomra ez a film, itt kezdődött a nagy szerelmem Daniel Brühl iránt :)

Viccet félretéve, szerintem a film jól ragadta meg, hogyan gondolkodnak a fiatalok a világról. Saját emlákeimből is táplálkozva, mi is csak azokat az érveket tudtuk felsorakoztatni, amiket korábban már hallottunk, amelyekkel úgy tudtunk egyetérteni, hogy naivitásunk felülírt minden józan ellenérvet. Ezért sem tűnnek üres frázisoknak a szereplők által elpuffogtatott gondolatok, hiszen - szigorúan szerintem - nem azért mondják, hogy a nézőkbe sulykolják a film üzenetét, hanem azért, mert tényleg abban hisznek, amikről órákig képesek vitatkozni.

A film második fele is tele van az élethez kapcsolódó, az életről szóló súlyos gondolatokkal, a felnőttek és a fiatalok világa közötti éles ellentétek felnagyítása különösen tetszik ebben a részben.

Ha mindenképp szeretnék kritikát megfogalmazni a filmmel kapcsolatban, én is a végét mondanám, és egyet kell értenem Dió még 2011-ben megfogalmazott ötletével, az valóban hatásosabb és még elgondolkodtatóbb lett volna.

Annak ellenére, hogy nem szeretem az ilyen jellegű filmeket (realista vagyok, szeretem, ha a filmekben olyan történetekkel találkozom, amelyek a valóságban is megtörténhetnek, illetve szeretem, ha a filmekbe szorul némi logika is), egészen jól szórakoztam. Nem láttam a korábbi részeket (most is csak a páromat kísértem el, aki óriási rajongó), de igen látványosnak találtam. A film végi búcsút pedig nagyon szépen és ízlésesen kivitelezték, számomra is megindító volt, aki nem is követte a sorozatot.

Tegnap este harmadszor tekintettem meg a filmet egy filmklub keretében, egyszerűen nekem megunhatatlan. A humora nagyon betalált nálam, annak ellenére, hogy Liza mint nő egy nő számára igen nehezen válik szerethető karakterré. Zoltán zászlós for prez! :)

Stephen Hawking nemcsak a tudományos élet, hanem "popkultúra" egyik legkiválóbb, ha nem a leg-, figurája, hihetetlen humorral és cinizmussal felvértezve, aki valóban legyőzött egy súlyos betegséget, és a mai napig alkot. Ez a film azonban nem a tudósról, hanem sokkal inkább az emberről és annak a családjáról szólt, amelynek személy szerint én nagyon örültem, mert arról mindig kevesebbet hallani, és ilyen nagyságok esetében bizony az emberek kíváncsiak. Nem tudom, mennyire reális képet fest a film (illetve az alapul szolgáló könyv) Jane és Stephen kapcsolatáról, de mint szerelmes nőt, nagyon megérintett a történetük. Eddie Redmayne varázslatos, szinte maga Hawking volt, minden rezdülésében visszaköszönt az eredeti figura. DE Redmayne-hez képest Felicity Jones még rá tudott tenni egy lapáttal, olyan alakítást nyújtva, amelynek a szememben nem volt párja 2015-ben. Fantasztikusak voltak.
Ugyanakkor mint film A mindenség elmélete messze nem kimagasló alkotás, a fényképezés és a rendezés is hagy kívánnivalót maga után, és bizony a forgatókönyvet sem sikerült elég feszesre húzni. Összességében jól szórakoztam egy kiváló ember megható történetén, nagyszerű színészek tolmácsolásában.

Jól alakul ez az este, a GBH már 4 díjat nyert, feljövőben a Birdman, és 2-vel több díjat nyert a Whisplash annál, amennyivel előre számoltam. Ha Keaton behúzná a főszereplőt (Fiennes távollétében), akkor igazán elégedett lennék. Csak ne lenne a show ennyire hosszú és unalmas! :(

Összes komment...