raptor2000

A nyilvánvalóan gyönyörű képivilága és precízen megkoreografált jelenetei mellett sokszor életszerűtlen, művi és ízléstelenül érzelgős volt.
A főszereplőt követő kamera egyszer csak irányt vált, és ráközelítve végigpásztázik egy oszladozó holttestten, mintha erőltetetten artikulálva az arcodba nyomná: "a háború tényleg borzalmas!" Finomabb eszközökkel, a háttérben látszódó szörnyűségekkel szerintem erősebb lett volna.
Az ápolásra váró sebesültek jajgatását meg egyszerűen lekeverték, pont, mielőtt a két katona párbeszéde elkezdődött. Az a háttérzaj ne zavarja már a nézőt! Mi van, ha nem teljesen tisztán érti, mit mondott az egyik?! Tényleg, mint egy videójátékban.

Így a fotelben hátradőlve, a még éppen fogyaszthatóra kidekázott drámán és a háború poklán kényelmesen szörnyülködhet az ember, hogy aztán a teremből kilépve ne mozgasson meg benne semmit.
Egy érvényes és méltó háborús filmnek gyomron kell rúgnia, nem sekélyes krokodilkönnyeket fakasztania.

miért "táncoltak" benne oly fura módokon?

„Nosztalgia. Ezért vagyunk itt.” – mondja Simon ‘Sickboy’ Rentonnak és Spudnak, amikor az első részben meghalt Tommy sírjához visznek virágot. Simon ezen mondata tökéletesen tükrözi a T2 elődjéhez fűződő viszonyát. A Trainspotting 2 ugyanis nem titkoltan a nosztalgiázásra épít, kevés újítással. Ez pedig azért nem baj, mert mindenféle ízléstelen pátosz nélkül teszi.
A történet egy mondatban: Renton 20 év után hazatér Amszterdamból Edinburgh-be, hogy meglátogassa családját és ismerőseit. A négy „barát” 2 évtized múltán jórészt semmilyen jellemfejlődésen nem ment keresztül. Begbie 25 éves börtönbüntetését tölti, Spud még mindig heroinozik, Simon egy leszakadt pub tulajdonosa és a pincében cannabis ültetvényeket nevel.
Ez a folytatás egyértelműen a ’96-os első rész rajongóinak készült. Irvine Welsh Pornó című regényének adaptációja számos elemében teremti meg a múltidézést: Renton szájából újra elhangzik a Choose life kezdetű társadalomkritikus monológ korszerűsített változata, felcsendül Iggy Pop és az Underworld egy-egy emblematikus száma, a Trainspottingból átemelt rövid képsorok mellett a főszereplők gyerekkori „archív” felvételeivel a film kissé szemtelenül, de hatásosan váltja ki a nézőben a nosztalgikus érzést. A T2 nemcsak rendkívül szórakoztató, de képileg is nagyon erős. Az operatőr ezúttal nem Brian Tufano hanem Anthony Dod Mantle, mégis a két film vizuális megvalósítása igencsak hasonló. A kreatív beállításokon és a feszes vágásokon túl visszatérnek a valóságtól elrugaszkodó szimbolikus álomképek. A játékidő 117 perce alatt gyakorlatilag nem lehet unatkozni. Ugyan a film közepe felé elhanyagolható időre leül a cselekmény, a forgatókönyv szinte mindvégig fenntartja az érdeklődést drámával vagy humorral. Előbbiből jóval kevesebbet kapunk, mint megszokhattuk, ezért a T2 messze nem is olyan húsbavágó, mint a korábbi rész. Habár a történetben jelen van a droghasználat, mégsem tekinthető drogfilmnek, inkább egy groteszk módon kellemes és pörgős vígjátéknak.
A Trainspotting 2 – nem egy szolgai másolat – azonban nosztalgia-centrikussága miatt egyoldalú alkotás lett, én mégis teljesen elégedetten távoztam a moziteremből. Olyan film készült el Danny Boyle kezei alatt, ami úgy idézi meg kultikus elődjét, ahogyan az megérdemli.

Minden kommentet elolvastam és csodálkozva látom hogy senki nem tért ki a logikátlanságokra és történetbeli hiányosságokra: A kegyetlen, elmebeteg fogvatartó -akinek minden apró szökési kísérletnek tűnő dolognál résen kéne lennie- simán elhiszi az anyának hogy meghalt Jack és egyből el is viszi a gyereket, meg sem bizonyosodik róla hogy valóban halott-e, csupán mert megígértette vele az anya hogy ne nézze meg a holttestet. Milyen lelkiismeretes és együttérző pszichopata ez.
2. Azt még értem, hogy a fogvatartó inkább otthagyja Jacket miután az elszökik a kocsiból és meglátja a kutyás férfit. Azt gondolta, hogy Jack úgy sem tud semmilyen nyomravezető információt a Szoba hollétéről, de miért nem ment vissza a Szobába megfenyegetni/vallatni az anyát? Ha visszament, ez miért nem került szóba a későbbiekben? Innentől a fogvatartó TELJESEN kilépett a filmből minden szempontból.
Jack erősen feminim karaktere meg rejtély számomra. Amíg le nem vágták a haját meg voltam győződve róla hogy lány, csak a rá utaló mondatok zavartak meg (pl. "Look at him"). Az magyarázná ezt, hogy mindig csak anyamodell volt előtte?
Mindezek ellenere a filmnek vannak vitathatatlan erősségei: Zene, atmoszféra (a szökés nagyon erőteljes és átélhető), a színészi játék. Brie Larson mellett a Jacket alakító kisgyerek is meglepően hitelesen játszik.

érdekes film

http://www.port.hu/az_erpatak_modell_the_erpatak_model/pls/w/films.film_page?i_film_id=168078
Köszönöm !

http://www.imdb.com/title/tt3208950/?ref_=fn_al_tt_1
Köszönöm!

Hihetetlen jó filmélmény. 6 ötletes, jól felépített és nagyon feszült kis történet némi humorral, egy percet sem unatkoztam rajta. Az év legjobbjai között van.

Egy látomásszerű film a fiatalságról, nihilizmusról szürreális képekkel. nem is tudom milyen műfajú lehet. Elég nyomasztó de érdemes megnézni.