kiskompi

Tapasztalat: 549 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 549
Regisztráció: 2013. október 6. (5 év, 2 hónap)
Kedvencnek jelölték: 2 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Annihilation
Expedíció
5 2018-03-25 3,5
(355)
Star Wars: The Last Jedi
Star Wars: Az utolsó Jedik
3 2017-12-15 3,3
(573)
Song of the Sea
A tenger dala
5 2017-12-02 4,5
(249)
Commando
Kommandó
3 2017-07-17 3,5
(517)
Barton Fink
Hollywoodi lidércnyomás
4 2017-07-16 4,0
(367)
O Brother, Where Art Thou?
Ó, testvér, merre visz az utad?
5 2017-07-15 3,9
(577)
La piel que habito
A bőr, amelyben élek
4 2017-07-14 3,9
(516)
Oldeuboi
Oldboy
5 2017-07-10 4,4
(1065)
Minority Report
Különvélemény
4 2017-07-08 3,9
(1141)
Wanderers
 
4 2017-07-07 4,0
(41)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Szinte minden pillanatában a Forrest Gump ugrott be. Egy nagyon egyszerű ember, aki végigéli a történelem nagy pillanatait, találkozik annak nagy embereivel, és semmit nem vesz észre belőle. De szerintem másodszor is bevált a recept, csak nem akkora hatással. Aranyos, jó hangulatú, de láttam már hatásosabbat is.

2013-10-06 01:10:28 Gravity (2013) / Gravitáció kiskompi (4) #70

No, most egy jó hosszú spoiler következik, első hsz-emként.

Sandra Bullock háttértörténetének igenis nagyon fontos szerepe volt a film szempontjából. Az egész mű (szerintem legalábbis) egy óriási allegória, aminek csak része volt az, hogy az űrben történt a katasztrófa. Ez a film számomra egyértelműen Ryan újjászületéséről szól, amit egyértelműen támaszt alá több vizuális metafora. Gondoljunk bele: a lánya halála után gyakorlatilag kiszakad az életből, még rádiót is csak olyat hallgat, ahol nem beszélnek (= az űr csendje, aminek fontosságára szintén ő hívja fel a figyelmet).

A következő fontos jelenete a történetének az, amikor bejut az ISS légzsilipjébe, és leveszi a szkafandert. Ott a fantasztikus fényképezésnek köszönhetően határozottan, de nem szájbarágósan utalnak az embrióra (ahogy magzatpózba zsugorodik, és még az oxigéncsövek is úgy állnak, mint a köldökzsinór).

Átjut a kínaiakhoz, leesik a földre, túléli. Kinyitja a mentőkabin (anyaméh) ajtaját, majd a vízen keresztül meglátja a fényt.

És a legutolsó jelenet: az első lépések.

Számomra ez a dimenziója a filmnek sokkal fontosabb és értékelhetőbb volt, mint maga az űr-katasztrófa, ami


hangulatában, az űr nyomasztó végtelenségének megmutatásában, a kicsiség érzésének átadásában fel sem tudta venni a versenyt az űrfilmek etalonjával, az Űrodüsszeiával. Bele játszott ebbe egyrészt az, hogy nagyon ritkán mutatták őket picinységükben, ahogy sodródnak, inkább az arcok kamerázására mentek rá (megjegyzem, az egyes szám első személyű jeleneteket kifejezetten jól használták). Másrészt a csönd hiánya. Ez volt a filmben, amit először észrevettem. Szó volt a tökéletes csöndről, a világűr kihaltságáról, a nagybetűs Semmiről, de a zene (és a beszéd) egy percre sem volt képes megállni - ami egy idő után kifejezetten idegesített. Pl. abban a bizonyos jelenetben, amikor
Sandra Bullock a sikertelen indítási kísérlet után ütlegeli belülről a Szojuz mentőkabint,
a vágás után, amikor kívülről mutatták a történést, sokkal (Sokkal!) hatásosabb lett volna, ha nem hallunk semmit (elvégre az űrben - megfelelő közeg híján - nem is terjed a hang!).

Egyelőre ennyi, de még egyszer biztos megnézem, hogy az allegóriával kapcsolatban még több utalásra rájöhessek.

Összes komment...