facemetal

Tapasztalat: 300 film
Kompetencia: 8 film
Súly: 500
Regisztráció: 2013. október 4. (9 év)
Kedvencnek jelölték: 11 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Fly
A légy
4 2022-10-04 4,0
(631)
Altered States
Változó állapotok
4 2022-10-03 3,5
(97)
Gone in 60 Seconds
Tolvajtempó
2 2022-10-02 3,3
(838)
From Beyond
Tágra nyílt elme
3 2022-09-23 3,2
(71)
Creep 2
 
1 2022-09-22 3,4
(26)
Dark City
 
4 2022-09-22 3,9
(575)
Color Out of Space
 
4 2022-09-21 3,3
(84)
Licorice Pizza
 
3 2022-09-20 3,6
(159)
End of the Road
Az út vége
2 2022-09-20 2,2
(12)
Fyre
Fyre: A legnagyobb buli, amit meg sem rendeztek
3 2022-09-05 4,1
(52)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2022-09-06 12:06:42 Nope (2022) / Nem facemetal (3) #35

Mikor felálltam a moziban a film végén jött a felismerés, hogy mi is a bajom Jordan Peele rendezésével. Összességében mindig baromi jó témákat hoz és az USA legmélyebb problémáit teregeti ki a saját stílusában. Viszont számomra (és ezt mindhárom filmjénél éreztem) egy olyan térben mozog ő, ami egyszerűen kényelmetlen nekem. Ahhoz, hogy igazán mélyenszántó legyen és ütős szimbolikával ki tudjon fejteni komplex társadalmi problémákat vagy bármilyen igazán művészi vízió kibontakozzon, ahhoz a rendezése túl hollywoodi és az írás, a karakterek és a dialógusok is kicsit összecsapottak így inkább úgy érzem a szórakoztatás a cél. A másik oldalon viszont azt is érzem, hogy ahhoz, hogy egy szórakoztató hollywoodi limonádé legyen valami fontos üzenettel, ahhoz viszont túl sokat akar mondani és sokkal több akar lenni annál és disszonáns lesz az egész. Néha szinte direkt akarja levetkőzni ezeket a kliséket, néha meg direktben magára erőszakolni és úgy érzem beleragad egy furcsa limbóba. Személy szerint úgy érzem Peele még nem találta meg azt a "sweet spot"-ot ahol a bugyuta írás nem fojtja meg az üzenetet és a szájbarágás nem vesz el a szórakoztatásból vagy a kohézióból; vagy egyszerűen nem döntötte el melyik utat választja még. Ez a mostani film ékes példája nálam ennek, igazából nehéz volt eldönteni, hogy 2-t vagy 3-at adjak rá, végül Steven Yeun alakítása és a "lovagló fekete ember Amerikában" szimbólum feltornázta 3-asra, de összességében nem annyira tetszett sajnos, hiába minden szempontból telitalálat a premissza nálam.

2022-07-19 13:51:51 Post Mortem (2020) facemetal (1) #34

Katasztrófa ez a film. Követhetetlen a sztori, teljesen inkonzisztens ötletek egymásra pakolva. Már az az alaptézis, hogy a két főszereplő összetartozik, teljesen érthetetlen. Miért kéne egy felnőtt embernek egy kislányt követnie a falujába és utána együtt élniük. Nem tudok semmi jót kiemelni. Külön borzalom a díszlet, az épületekről lesüt, hogy ezek vagy a film kedvéért lettek építve vagy airbnb-vé alakított hétvégi házak. A színészet borzasztó, mondjuk a teljesen szétesett, rosszul megírt szövegekkel elég nehéz lehetett bármit kezdeni. Én vártam kicsit ezt a filmet, mert úgy éreztem baromi jó szetting egy horrornak, de úgy érzem minden ami jó lehetett volna az iszonyatosan el lett rontva. Barátok közt adobe after effects szellemekkel.

Úgy érzem ez annak a filmes korszaknak a vége amikor ez a téma már kezdett végkimerülésbe fulladni. Szerintem Joachim Trier nagyon jó rendező és ez is egy jó film, sok dolog tetszett benne. Szerelmes levél Oslónak ami nagyon szépen van tálalva, király volt ahogy a társadalomból kívülálló szellemként halad végig a főszereplő a Skandináv sterilitáson és jómodoron, kívül vagy éppen átlátva azt. Így próbál reflektálni arra a film elején elhangzó tézisre, hogy a társadalom hagyja meghalni azokat akik meg akarják ölni magukat. Van benne egy nagyon szép vívódás az öregedésről és a társadalmi elvárásokról is és, hogy mi történik a kívülállókkal és kiesőkkel. Ja és Renate Reinsve kameója és a Proust allegória is nagyon király.

Viszont ami nem tetszett ebben a filmben és valahol a Reprise-nál is azt éreztem, hogy ez iszonyatosan privilegizált jóléti pozíciókból próbálkozik valamiféle (alkalmanként emiatt már-már suta) öndefinícióval, amitől nekem egy spleenes súlytalanságba merül néha. A főszereplőnek sok lehetősége, segítsége és kapcsolata van, viszont a film nem reagál igazán arra, hogy ezeket miért dobja el, a barátja nem jön el a bulira és van aki nem akar egyedül találkozni vele, de nekem ez a rész kevés volt. A Reprise-nál ez a hozzáállás igazából hihető ez és nem annyira zavaró, de ebben a filmben nekem nagyon rosszul ül, kicsit mintha a heroin/narkó szál csak bele lenne ültetve mint egy teljesen felesleges eszköz, mint egy háttér probléma ami igazából bármi más is lehetne.

Jó volt ez összességében. Érdekes mélységei voltak a filmnek, Camus Sisyphosától és metafizikai alap gondolatoktól (amik közel állnak hozzám) a Rick & Morty-ig (amitől behányok) mindenféle gondolatvezetés, narratíva meg humor volt benne. Volt amit szerettem benne, volt amit kevésbé, tényleg elég tág palettával dolgozott a film. Viszont ami igazán tetszett és keveset olvasok róla, hogy a nap végén ez egy nagyon érzelmes allegória volt egy amerikai-kínai család megpróbáltatásairól (anya-lány kapcsolat, szerelem, melegkapcsolat, kínai tradíciók az első és második generációs bevándorlóknál, egzisztenciális krízis és bürokrácia az anyanyelv limitált ismeretével) és ezt nagyon érzékenyen kezelte a film. Ja és külön plusz pont nálam, hogy a lány-t Joy-nak hívták, gondolom a Joy Luck Club-ra utalva, ami Amy Tan megkerülhetetlen kínai-amerikai anya-lánya regénye.

Összes komment...