azay

Tapasztalat: 33 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 33
Regisztráció: 2013. szeptember 27. (6 év, 9 hónap)
Kedvencnek jelölték: 3 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Before Sunrise
Mielőtt felkel a nap
5 2015-08-03 4,3
(725)
Before Sunset
Mielőtt lemegy a nap
5 2015-08-03 4,3
(617)
The Salt of the Earth
A Föld sója
5 2015-04-08 4,5
(150)
Liza, a rókatündér
Liza the Fox-Fairy
3 2015-04-08 3,9
(728)
Exit Through the Gift Shop
Kijárat az ajándékbolton át
4 2015-03-18 4,3
(187)
Birdman or (The Unexpected Virtue of Ignorance)
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
2 2015-02-26 4,0
(890)
Dillinger è morto
Dillinger halott
5 2014-05-17 4,0
(67)
Frozen
Jégvarázs
1 2014-05-06 3,6
(547)
Sideways
Kerülőutak
4 2014-03-31 3,9
(385)
Harold and Maude
Harold és Maude
4 2014-03-31 4,1
(120)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Barátaim, kik ebben a huszonéves korban vagytok, gondoljatok arra, hogy ez idő tájt ti is (és én is) ezt a dumát nyomtátok. Két ember (1 férfi és 1 nő) találkozik, és csillogtatja, amilye van. De végül is arról van szó (mint mindig), különösen, ha ennyire fiatal az ember, hogy kívánja a másikat És ezt tökéletesen bemutatja film. A csaj, mint egy Madonna, a fiú, mint egy fiatal isten, így kell ennek történnie. Bécs, mint valami kulissza, hála a wiener Fremdenverkehrsamtnak...

2015-08-03 22:27:14 Before Sunset (2004) / Mielőtt lemegy a nap azay (5) #122

Nos, a második rész még jobb, mint az első, mert tovább ért, mint a jó bor. A néző, ha felnőtt a feladathoz, érzi már, hogy nem tini-vágyakról van szó. Harminc fölött az ember, már többet akar, többre figyel, és többre jutott a fiatalkori álmodozásnál. Nagy élvezet nézni a két tovább öregedett (érett) szereplőt. Hogy a csaj már kissé megaszott (már bocsánat), a fiún pedig látszik, hogy egy s mást kipróbált a kábítószerekkel. Azt is látom, mert már elmúltam harminc, hogy a csaj valóban hisztérikus, a srác pedig ezt csak addig tolerálja, amíg szerelemes a lányba. A lány még mindig gömbölyű, a fiú pedig szereti. Nosza rajta! A harmadik részre (ha lesz) már nem vagyok kíváncsi, mert azt már - saját bőrömön - megtapasztaltam. Én a negyedikre gyúrok. Ha van (lesz) ilyen egyáltalán.

Barátaim, kik ebben a huszonéves korban vagytok, gondoljatok arra, hogy ez idő tájt ti is (és én is) ezt a dumát nyomtátok. Két ember (1 férfi és 1 nő) találkozik, és csillogtatja, amilye van. De végül is arról van szó (mint mindig), különösen, ha ennyire fiatal az ember, hogy kívánja a másikat És ezt tökéletesen bemutatja film. A csaj, mint egy Madonna, a fiú, mint egy fiatal isten, így kell ennek történnie. Bécs, mint valami kulissza, hála a winer Fremdenverkehrsamtnak...


Kiváló film. Összegzésképpen azt mondhatnánk, hogy kicsit túl „van sózva” a föld. A megoldás mesekönyvbe illő: ültessünk sok-sok fát. De mi legyen az emberekkel? Egyébként még az jutott eszembe a kérésről, mely szerint nem szabadott idegen tárgyat (kést) ott hagyni az átszúrt ajkú indiánoknál: mi lett volna a kontinensből, ha a Jóisten megtiltotta volna az európaiaknak a fölfedező utazást. S ha már megérkeztek, mi lett volna akkor, ha valaki (az egyszerűség kedvéért nevezzük őt megint Mindenhatónak) megtiltotta volna a fölfedezőknek, hogy megismertessék az indiánokkal a lovat, a puskát, a nemi betegségeket és a pálinkát.

2015-04-08 22:16:46 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] azay #21302

Kiváló film. Összegzésképpen azt mondhatnánk, hogy kicsit túl „van sózva” a föld. A megoldás mesekönyvbe illő: ültessünk sok-sok fát. De mi legyen az emberekkel? Egyébként még az jutott eszembe a kérésről, mely szerint nem szabadott idegen tárgyat (kést) ott hagyni az átszúrt ajkú indiánoknál: mi lett volna a kontinensből, ha a Jóisten megtiltotta volna az európaiaknak a fölfedező utazást. S ha már megérkeztek, mi lett volna akkor, ha valaki (az egyszerűség kedvéért nevezzük őt megint Mindenhatónak) megtiltotta volna a fölfedezőknek, hogy megismertessék az indiánokkal a lovat, a puskát, a nemi betegségeket és a pálinkát.

--
Áthelyezve a(z) The Salt of the Earth topikból.

2015-04-08 22:16:25 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] azay #21301

Kiváló film. Összegzésképpen azt mondhatnánk, hogy kicsit túl „van sózva” a föld. A megoldás mesekönyvbe illő: ültessünk sok-sok fát. De mi legyen az emberekkel? Egyébként még az jutott eszembe a kérésről, mely szerint nem szabadott idegen tárgyat (kést) ott hagyni az átszúrt ajkú indiánoknál: mi lett volna a kontinensből, ha a Jóisten megtiltotta volna az európaiaknak a fölfedező utazást. S ha már megérkeztek, mi lett volna akkor, ha valaki (az egyszerűség kedvéért nevezzük őt megint Mindenhatónak) megtiltotta volna a fölfedezőknek, hogy megismertessék az indiánokkal a lovat, a puskát, a nemi betegségeket és a pálinkát.

--
Áthelyezve a(z) The Salt of the Earth topikból.

Azért adtam hármast rá, mert a rendkívül jó ötletet néhol csapnivalóan rosszul dolgozta ki a rendező. Mert nem mindegy, hogy az abszurditásnak pengés humorral vagy bugyuta viccekkel adunk hangot. A rendőrségen, vagy a gyorséttermeken való gúnyolódás az ember könyökén jön ki. Az első pár „szerelmes” karaktere ügyetlen, nem túl eredeti rendezői munka. Persze lehet, hogy a film újszülötteknek készült, akiknek - ugye -minden vicc új… A film eleje és vége kiváló, a közepe kínosan gyenge

Végül is B. szájából elhangzott a vélemény: lehet, hogy a művészet vicc. Igaz, később föltette a kérdést, van-e vicc egyáltalán. Ezek után persze magától értetődik a kérdés, hogy létezik-e művészet (s ha igen, mi az…). E kérdésre már több ezer válasz született. Azt hiszem, az a helyes, ha az ember erről nem vitatkozik (én biztosan nem fogok), hanem ki-ki eldönti magában, mit tart műalkotásnak, s mit nem. Amióta a művészet az „utcára” vonult, még többen hallatják ezen a téren a hangjukat. A filmből nagyszerűen kiderült, milyen egyszerű is alkotni. Érdekes módon az ős „utca-művészek” mindegyike megvetően nyilatkozott T. sikereiről, aki pedig ugyanazt csinálta, mint ők. Sőt, fölhasználta a modern művészet legnevesebb alkotóinak összes vívmányát, s némileg átalakítva hatalmas sikert aratott velük. Miért kell ezért megvetni őt!? Alkotásai kapcsán persze újra fölvetődött a kérdés, mi is a művészet, s ki az igazi művész. Csak az, aki először hagyta üresen a vásznat, vagy festett – mondjuk - mindent kékre? Vagy ő sem az? És a második? A második már nem művész? Mondjuk az, aki a paradicsomleves-konzerv helyett, gulyásleves-konzervet fest? S ha az „epigon” nagyobb sikert arat, nem lehet-e őt nagyobb művésznek, vagy legalább is ugyanolyan nagynak tartani? Ha B. zöldre fest egy téglát, vagy zsírt állít ki a kalapjába, s hatalmas sikert arat, akkor V. miért ne mázolhatna pirosra egy másik téglát, s miért ne alkosson vajjal töltött cipőt!? Mindenki művész! Ez a helyes alapállás. B is ezt vallotta egészen T. föltűnéséig, mert miként a filmben nyilatkozta, időközben megváltozott ez a véleménye. Mert bizonyára azt hitte, ez a cím, csak neki van fönntartva. Végül is alkotni rettentően könnyű (mondjuk fehéren hagyjuk a vásznat), az igazi, a nagy művészet abban mutatkozik meg, ha sikerül eladni egy-egy ilyen alkotást. E tevékenységet viszont már gyakorta nem is művészek végzik. (Ilyen esetekben tulajdonképpen két ember dolgozik vállvetve, az egyik az alkotó-, a másik pedig eladóművész. S lassan már az is mindegy lesz, hogy B., T., vagy éppen V. a művész neve. A lényeg, hogy az alkotás sok pénzt érjen.)

Izzadtságszagú matatás az öltözői szemétkosarakban....

Jó néhány évtized óta hallhatók a kérdések, hogy e film minimalista-e vagy elidegenedett, ilyesmik. 1969 óta jó sok idő elmúlt. Ferreri, szerintem, sokkal távolabb látott, mint bárki gondolta volna. A máról szól e film. Arról az életformáról, mely azóta elhatalmasodott e földön. Mi a cél? Jó munka, lakás, autó, biztos nyugdíj, evés-ivás, szórakozás, az ún. boldogság, stb. Itt meg látunk egy embert, mindene megvan, közben pöttyösre festeget egy pisztolyt, majd pedig előre megfontolt szándékkal lelövi feleségét. Gondolhatná-e bárki is, hogy a rendező a gyilkosságot ajánlja a megoldás kulcsaként!? Hogyan lehet megszabadulni a hamis álmoktól? Ez itt a valódi kérdés? Hát ím, itt van ez a gyönyörű hamis válasz!. Álom az álomra! Lásd, ha meséket szövögetsz, akkor legyen a történet vége is mesés: szállj be az autódba (minél drágább, annál jobb), aztán utazz a tengerhez, ott majd vár rád egy vitorlás-hajó, mely - a régi tengerészszokásoknak megfelelően – épp egyik matrózától búcsúzik. Nincs nálad SEMMI, talán csak egy nyakék, de mégis: épp rád vártak, mert tudsz és szeretsz főzni, (a legfontosabb, hogy ez mousse au chocolat legyen), s a hajó az álmok helyszínére - Tahitiba - úszik… Nézd csak az utolsó képkockák fényeit, s hallgasd az éteri hangokat! Olyan ez, mint a mesében, s te közben a hátad mögött hagyhatod a sok mocskot…

Összes komment...