Szaki

Közepes, demagóg környezetvédő film. Bemutatja az emberi tevékenység negatív, a természetre ártalmas oldalát. Persze ebbe nem lehet belekötni, hiszen ismerjük a környezetünk siralmas állapotát, de nem hiszem, hogy az emberi tevékenységnek csak negatív oldala lenne.

Van a filmben néhány jó sztori meg izgalmasan komponált, gyönyörű kép, de releváns társadalomkritikát ne ebből az alkotásból próbálj meríteni. 2018-ban ezt már rég meghaladtuk gondolkodásban. Általános iskolások számára lehet jó ismeretterjesztő anyag.

Különösen csalódást okozott azzal, hogy nem tért ki az antropocén, mint új földtörténeti kor koncepciójára. Vártam némi földtörténeti fejtegetést, tudományelméleti megközelítésben, de b*sztak foglalkozni vele. Két pontos film nálam.

Minden jelenetében kiszámítható.

Az a legnagyobb bajom ezzel a filmmel, hogy nem ismer árnyalatokat. A rosszak mindig a legrosszabb arcukat mutatják, mindegy mi van, csak iszonyatos legyen.

Persze ebből is csináltak már jó filmet kis hazánkban (Taxidermia), de ez a Fehér Isten kifejezetten oktatni akar minket. Az én olvasatomban az elnyomás természetét igyekszik bemutatni a film, de annyira bután, annyira oktalanul durván, hogy végülis nem sok valóságosra lehet vonatkoztatni. Talán a rabszolgaság intézménye volt hasonló, valaha, de arról miért is kell a mai Magyarországon filmet készíteni? Mert az állatokat rabszolgaként tartjuk, igen, van ez az érvelés, ami szerintem viszont abszurd és kontraproduktív a környezetvédelemre.

Szerintem nem lehet azt mondani, hogy az ember gonosz, mert csak, deviszont irgalmatlanul, miközben a szent, szűz (!) ártatlanok csak a bőrüket mentik máról holnapra. Sokkal pontosabb lenne az a diagnózis, hogy a világunk tele van kényszerekkel, meg szerencsétlenséggel, meg igazságtalansággal, de lassacskán javul. Szóval nagyjából a Gyűrűk Urának van ilyen szinten egyszerű etikája, csak az meg közben, szerencsére!, nem akar minket kioktatni helyesről és helytelenről, hanem bemutatja valaki harcát az őszerinte helyes dologért, nagyon zsírul. Szóval én ezt a filmet egy ilyen fos önjelölt guruskodásnak tartom.

A színészek is amolyan magyarosan gagyik, talán a világítást lehetne méltatni egy-két jelenetben.

Egy pont.

Ezt a film annyira egy okádék, hogy a kedvéért kivételt tettem, és ahelyett hogy szépen visszaosztottam volna, töröltem a francba. Hit'n'run ide vagy oda, pusztuljon ez a mocsok!

tök egyetértek! szenvedés ez a film. mármint nézni is. plusz: elég sokat utaztam már hátizsákkal, és ez a film egy vicc, köze sincs a backpack-eléshez. (ilyen szempontból az Út a vadonba elég jó szerintem) ezt a filmet azoknak szánták, akik nagyon szerettek volna hátizsákkal utazgatni, de sose indultak el, ergó nem is tudhatják, milyen az, erre viszont lehet csorgani a nyálat, hogy hú, micsoda kaland. az egyetlen hiteles pillanat nekem az volt a filmben, amikor váratlanul felbukkan a dzsungelben a paraszt az ökörrel, és útba igazítja a kis csírákat. elég random, elő szokott fordulni hasonló.
szóval a forgatókönyv nulla, a fényképezés, az effektek és a hang giccs, nálam egy pont.

Jók a zenék, meg néhány poén ül, de ennyi a jó a filmben. Minden más értékelhetetlen. Ráadásul, alig van a filmben női szereplő, az a kevés is kiszolgáltatott helyzetbe kerül, ez így elég soviniszta. A végén a kamionos akciót meg nyilván a nemrég történt terrortámadások ihlették, szerintem ezt így hiba volt vászonra vinni, nagyon csúnya.

Szuper szocio!

Bugyuta vígjáték, néhány eredeti ötlettel. Egyszer nézős - miért is láttam vagy hatszor?

Teljesen egyetértek az előttem szólóval, amúgy meg,

a "válaszd az életet" monológ szerintem bántóan buta közhelyek sorozata. Elidegenedés, anyagiasság, blablabla. Biztos lehetne ennél árnyaltabban is kritizálni Angliát, vagy a nyugatot, vagy akármire is kell vonatkoztatni. Akkor kezd aktuálissá válni a monológ, amikor a nők helyzetéhez, meg a dizájner-drogok problémájához nyúl - apropó, utóbbi kapcsán jut eszembe: nem pont egy Trainspotting film lenne az, ami nagyon telibe tudna találni egy ilyen témát?

Annyit hozzátennék a leírtakhoz, hogy egyéb érdemei mellett a film a Franco rendszer után ébrezedő spanyol demokrácia viszonyait is igyekszik megmutatni. Ettől lehet igazán érdekes a film realista jellege, és a hangulat, amit kialakít.