idomtalan

Szerintem is kiváló. Kár, hogy erre a filmre pazarolták :D

Izgalmas, gondolatgazdag mozi. Helyenként picit művészfilmesen komótos és talán nincs egy annyira erős, kiforrott és pontos rendezői stílus mögötte (meg minden bizonnyal költségvetés se), mint a Parasite mögött (jelölés miatt szerintem releváns az összehasonlítás), de a társadalmi érzékenysége bőségesen vetekszik vele, ráadásul nagyon érdekes a párhuzam is, hisz mindkettőben egy másik közegbe tett beépülési kísérletről, szerepbitorlásról van szó. Töltöttem némi időt Lengyelországban és tényleg látszik, hogy mennyire átszövi a társadalmat a katolicizmus, a hagyományok, a rituálékhoz való ragaszkodás, a film pedig nagyon érzékenyen tapint rá erre és forgatja ki ezt. Belengi a filmet egy példabeszédszerű hangulat, ami ízléstől függően negatívumként is felróható, de egy ilyen témájú filmhez szerintem bőven passzol.

Megnéztem, mert Natalie Portman felhímezte a rendezőnő nevét az Oscar-gálás ruhájára :)) Semmivel nem rosszabb mint bármelyik tetszőleges Oscar-jelölt biopic/igaz történeten alapuló film. Szívesebben láttam volna ezt az idei jelöltek között, mint pl. a Ford v Ferrarit.

Egy dolgot nagyon hiányoltam ebből a filmből, vagy nekem nem volt egyértelmű (és biztos hogy már volt szó korábban a kommentekben róla): semmit nem kezd a film azzal a nagyon fontos kérdéssel, hogy a mentális betegségek által mennyire legitimizálódnak a különböző elkövetett bűncselekmények. Ugye a film állítása az, hogy van a "társadalom", az kitermeli magából a Joker-szerű embereket, akik végül a társadalom ellen fordulnak, a film értelmezésében jogosan. Ennek a jogosságnak a tárgyalása nem nagyon történik meg a filmben, ami miatt tényleg elég egyoldalú az egész. Az viszont biztos, hogy a kapitalizmus valóban rengeteg neurotikus, depressziós, szorongó embert termel ki magából és szerintem a film miatt erősen felháborodó és höbörgő emberek pontosan ezt nem ismerik el, hogy az aktuálisan fennálló társadalmi rendszernek igenis elég nagy felelőssége van a "Jokerek" létrejöttében, de az elfordítja a fejét. Szerintem az alapvetően nem gáz, hogy Jokerrel megyünk végig a filmben, mert valahogy pont ezt a felelősséget akarja aláhúzni, felhívni rá a figyelmet, de nagyon hiányzik a probléma árnyalása.

Phoenix nyilván nagyon jó a filmben, a magyarázó flashback meg teljesen fölösleges.

Szép film, igényesen megcsinálva, van szíve és dobog, de senki nem gondolja, hogy ennek a történelmi kornak és Hitlernek az ilyesfajta ábrázolása kicsit problematikus, és lényegében bagatellizáló? Nem tudom én sem eldönteni, az biztos, hogy a háború esztétizálása, a háború esztétikai élménnyé való alakítása vet fel etikai problémákat. Ez a baj/bajom pl. az 1917-tel, meg igazából az amerikai háborús filmek javarészével: "szép" totált mutatni egy ilyen helyzetről nagyon komoly politikai döntés, de meglátásom szerint nem foglalkoznak ezzel a filmek. Nagyon kevés olyan filmet láttam, ami megugorja ezt a problémát: Saul fia egyértelműen, a Jöjj és Lásd, Az éjszaka gyémántjai, talán (de minden bizonnyal nem nézek elég háborús filmet). Problematikus az is, hogy nézőként szinte kérdések nélkül elfogadjuk a Hollywoodi dialektust. Az amerikai filmipar nagyon sokszor használta arra a film médiumát, hogy kérdéses és ellenmondásos történelmi lépéseket legitimizáljon (indiánirtás a westernekben, Birth of a Nation, Gone with the Wind) vagy enyhítse a saját bűntudatát (Avatar, ami szerintem az egyik valaha készült legkárosabb mainstream film) és valahogy ez a heroizáló, érzelmes, giccses, és minden pillanatában a nézőt a dolgok helyességéről meggyőzni akaró filmnyelvi beszédmót lett a háborús, történelmi filmek sarokköve.

A Jojo szerencsére nem épp ezen a vonalon mozog, nem egy konkrét háborús történetet mesél el, meg mintha tudná a határait (nagyon furmányos az pl. szerintem, ahogy utalnak a koncentrációs táborokra, épp csak egy félmondat erejéig, mintha a film azt mondaná, hogy tudjuk, hogy voltak azok is, de most nem foglalkozunk azokkal, ez nem egy arra alkalmas film), de talán az zavart a legjobban, hogy helyenként csak rossz értelemben vett vígjáték, nem pedig szatíra, megfelelő gondolati mélységgel. Hitlerről lehet szatírát készíteni, de nem szabad soha semmilyen körülmények között vígjátékot készíteni. A film javarészére szerencsére ez nem igaz, meg a fejünkben élő Hitler ötlete nagyon izgalmas.

Igazából nem is ezzel a filmmel van bajom, hanem a háború, a terror, a milliók halálát követelő és az egész világot megrázó történelmi események reprezentációs lehetőségeire kérdezek rá. Elég felelősséggel teszi a film, meg úgy amúgy, a tágabb értelemben vett filmművészet ezt? Persze, szép az üzenete, csak nem tudom, hogy ez a filmnyelv alkalmas-e elég mélyre menni a témában. Mindegy, az biztos, hogy érzelmes-giccses ábrázolásmód sokkal károsabb, mint ez.

lécci írd le a többi 19 dark fantasy film címét, szeretem a műfajt de alig találok filmeket :(

nemcsak a gyász, én inkább úgy értelmezem, hogy Dani méregteleníti az egész életét (kipucolja magából Christian-t, többek között) és átadja magát valami teljesen újnak, ahol nem egyedül kell viselje az ilyen-olyan érzelmi terheket (mert ugye erről szól ez a közösség). de persze az jogos, hogy inkább szimbolikusan értelmezendő az egész, nem föltétlenül reális-logikus motivációk láncolataként. és azt se felejtsük el, hogy szét vannak drogozva tetőtöl talpig :))

Szerintem nem a féltékenység a kulcs, hanem az az erős közösségi szellem, amit elvileg képviselni akar ez a szekta-mikrotársadalom. Több jelenetben is látjuk, amint osztoznak egymás örömén-fájdalmán: a film végén együtt ordítanak a fatemplomban égők fájdalmával, együtt ordítanak Danival, miután ő meglátta Christian-t "kopulálni" a másik lánnyal, és ebben a jelenetben is, a többi nő együtt nyög fel a lánnyal. A végén Dani mosolya szerintem innen értendő: ő is feloldódik ebben az élményben, átadja magát, a részévé válik, hisz egyrészt elvesztette a saját családját, másrészt meg minden bizonnyal soha nem is volt egy nyugodt és bizalommal teli családi élete. Christian meg ebben az esetben pont az ellentété képviseli annak, amit ez a közösség: az individualizmust, azt a személyt, aki nem akar osztozni más (Dani) fájdalmán. nekem valami ilyesmi :)

Milyen "cselekedetek" nem egyértelműek? (nem harcias védése a filmnek, de tényleg érdekel, szerintem teljesen világos és érthető, hogy ki mit miért csinál.) És mit jelenet az "ilyen" film? :D

Itt megtekinthető:

https://www.youtube.com/watch?v=n6PzRfg77PI