ryood

nem akarok kötekedni ezekkel a sorokkal, biztos így van. számomra ez akkor is egy rohadt fontos könyv/válogatás, mert gyakorlatilag ez hozta közel hozzáma filmimádatot, ez ismertetett meg velem számos nagy rendezőt, filmet, és vitt el sok továbbihoz. szóval ennek a könyvnek a hatására szerettem bele a FILMBE..és azért ez nem kis dolog...:)

tőle ne várj túl sokat.

nem gondoltam volna, hogy valaha megnézek egy Todd Phillips filmet, azt meg pláne, nem, hogy egy Todd Phillips képregény adaptációt. mégis megtörtént. örülök, hogy így lett, mert végre láthattam, sok-sok év után egy igazán jó amerikai mainstream filmet, egy remek karaktertanulmányt, drámát, ami egészen klasszikus stílusban lett kivitelezve, erős atmoszférája van, az emberrel marad, bekúszik a bőre alá. egy anti-szuperhős film, ahol a "főhősnek" nincsenek szuperképességei, egy mentálisan labilis, "megzuhant" roncsot látni, aki nem megmenteni rendeltetett a világot. hogy ebből hogy lesz az a ripacskodó pojáca, akit a Tim Burton féle adaptációban látni, az jó kérdés...

szét kell kúrni mindent, ami még valamennyire működik ebben az országban...

szerintem az is lett, mármint nagyon jó film, és nagyon helyes, hogy támogatta a flmalap :)

tavaly ősszel ment a szenzációs RLSM, aminek ez a film a párdarabja. örülök, hogy folytatódik ez a "vonal". azt nem értem mondjuk, hogy ha a FOMO-t támogatta a filmalap, akkor a RLSM miért nem kaphatott szupportot...
de örülök csak inkább, hogy elkészülnek ezek a filmek, mert egyre ijesztőbb, ami ezzel a Z generációval történik. hamar el fog telni az a 10-15 év, s máris belőlük lesz a jövőnk.
a film maga tehát roppant aktuális, égető problémával foglalkozik, nagyon pontos keresztmetszetet ábrázol az "insta generációról", közben felsejlik a háttérben napjaink Budapestje is, ami tőlem egyre idegenebb, és egyre élhetetlenebb metropolisz lett. szóval nekem elsősorban a filmnyelv, vágás, zenehasználat, a narratíva tetszik, és teszi rendkívül intenzív élménnyé a FOMO-t. az első húsz perc olyan utazásra vitt, amilyet régen éltem át moziban. aztán jött Gergő rémálom utazása: a keresés.
és örültem, örültem, hogy a végén felvállalta.
persze ezzel nem lehet nem megtörténtté tenni a megtörténtet. s hogy mi jön ez után? nem tudom, de menjetek minél többen megnézni ezt a filmet. kellenének iskolai vetítések is majd...

na ez a valódi TRAGIKOMÉDIA így nagy betűkkel...

elképesztően jó film. ha nem doku lenne, akár szatíra is lehetne...komolyan, minden egyes mondat briliáns, na jó...tragikomikus...és a mai napig jelen van ebből sok minden...ez már inkább tragédia, de legalább a miénk...
ha iskolai pedagódus lennék, egészen biztos, hogy megnézném a diákjaimmal ezeket a retró filmeket....

ha tudsz, menj el moziba...mondjuk Francois ozon-Isten kegyelméből.

szeretem, amikor egy bűnügyi film, thriller úgy képes feszült, izgalmas, érdekes maradni végig, hogy erőszakot, gyilkosságot nem is mutat. a rendszer esetében szinte pontosan ez van, és közben végig pumpál, lüktet az ember ereiben a történet (ez nagy részben Olivier Arson fantasztikus minimal-techno soundtrackjének köszönhető, ami végig ível az egész alkotáson) izgő-mozgó kézi kamerás felvételeivel, bombasztikus színészi jelenléteivel, alakításaival. mintha dokumentumfilmet néznénk, magát a posztmodern valóságunkat, amit alkottunk magunkat, ezt a rendszert, amiben élünk.
nem a film hibája, hogy sajnos a magyar feliratot sok helyen nem lehetett elolvasni a fehér háttér miatt (már régóta probléma ez moziban, olyan egyszerű lenne egy visszafogott szürkés hátteret a felirat mögé tenni vagy egyszerűen színes felirat lehetne...) ezért az amúgy alapból igen szerteágazó, rengeteget karaktert felvonultató történet nem volt teljesen átlátható számomra, de szerencsére a lényeg megvolt. aztán az utolsó harmadára a film egy egészen új szintre ér, itt kicsit le is lassul a cselekmény (persze egy pillanatra sem válik unalmassá) és érzed, hogy igen, közel a "megoldás" és már tényleg drukkolsz a főhősnek - aki persze maga is benne volt a "buliban" másfél évtizeden át - hogy boríthasson mindent, borulhasson le az asztalról minden, legyen nyilvános, láthassa meg a közönség is azt a szemét, mocsok rendszert, világot, amit összeeszkábáltunk demokrácia címen. hogyan is működik az, hogyan kapcsolódik, függ össze itt minden szereplő az összes többivel...persze itt újat már nem ehet mondani, de a "hogyan" az nagyon progresszív, és olyan módon szembesít engem, nézőt ezzel a velejéig romlott szisztémával a, hogy talán eddig még egy játékfilm se tette.
a film befejezése is roppant érdekes. amikor véget ért, először arra gondoltam, milyen jó lett volna még tovább nézni, igazán kíváncsi voltam a fejleményekre, aztán rájöttem a következő pillanatban, ennél jobb helyen nem is vághatta el a rendező az egészet, bravúros lezárás, ami sokkal jobban elgondolkodtatja így a nézőt, mintha szánkba rágott volna valami tanulságot (persze, így is van bőven verbális üzenet megfogalmazva). egyeseknek talán túl hirtelen ez a befejezés, szerintem meg tökéletes!
azon gondolkoztam még, vajon volt-e ebben a filmben spanyol állami pénz. mert, ha igen, akkor le a kalappal a spanyolok előtt, hogy egy ilyet bevállaltak...abban 100%-osan biztos vagyok, hogy a mai magyarországon, a mai magyar valóságról ilyen film nem készülhetne állami pénzből, de ha készülne is valamilyenből, kérdéses be merné-e vállalni valamelyik mozi, hogy műsorra teszi (olyanra úgy már van példa, hogy egy magyar hetilapot szlovákiában nyomtatnak, mert egy magyar nyomda sem vállalja). eszembe jutott a kiváló lengyel zárt rendszer című film (itt is megvan a rendszer a címben, hm...) amit vállalkozók támogattak. tényleg jöhetne már egy tökös magyar filmes, aki megcsinálni a mi "rendszerünket". (oké, a Kojot már ebbe az irányba mutat...). nagy szükség lenne rá!