ryood

"Először a Skandináv Filmfesztiválon mutatják be Magyarországon A 64-es betegnapló-t, a Q-ügyosztály negyedik történetét. A film, mely néhány hete debütált hazájában, minden idők legsikeresebb dán mozibemutatója. Ez a thriller most hónapokkal a magyar premier előtt tekinthető meg."

Lars von Trierrel és Q-ügyosztállyal borzongat a skandináv filmfesztivál

bennem sosem domináltak a hazafias érzelmek, ami persze nem jelenti, hogy ne tartanám fontosnak az olyan történelmi eseményeket, mint pl. 56, de valahogy a politikai pártok, az aljadék magyar pártérdekek mindig is úgy használták/használják fel ezeket saját céljaik érdekében, hogy az bennem erős undort keltett, kelt a mai nap is. szóval valahogy hidegen hagynak a nagy hazafias, patrióta alkotások (talán azért is, mert nem megfelelő művészek állnak mögöttük, hanem olyanok, akik az aktuális rezsimet szolgálják ki, és csinálnak valami pátoszos giccsparádét). ezt a filmet viszont nagyon jó volt nézni, és átélni, hogy milyen hatással tudott lenni német fiatalokra az, ami akkor kis hazánkban történt. szóval egy kicsit közelebb került szívemhez az egész.

nehéz helyzetben érzem magam..mert látom, érzem, hogy ez a film rohadt erős, viszont sajnos nekem vhogy nem állt össze az egész. az a helyzet, hogy csak nagyon felületesen ismerem az ukrajnai helyzetet, és ez a film nem, hogy nem tisztázta le a dolgokat, hanem csak összezavarodtam...és nem tudtam "kirakni a puzzlet"...
szóval szívem szerint hármast adnék rá, de ez a nyersség, ez az erő és hitelesség, ami uralja a filmet -a szokatlan humoráról nem is beszélve- felhozza négyesre.
amúgy loznistatól a ködben zseniális alkotás, ajánlom mindenkinek!

tökre rendben van ez a film.
a tasnádi bencét pedig örülnék, ha ezen túl minél gyakrabban foglalkoztatnák filmekben is, mert nagyon tehetséges srác!

lenyomtam a terápia mindhárom évadját. hamar ment. egyszerűen nézni kellett nap, mint nap.
semmihez sem hasonlító filmélmény volt, mely beégett szívembe, tudatomba végérvényesen.
ez tulajdonképpen egy olyan feltáró tevékenység propagandája, ami minden ember számára fontos és hasznos lehet(ne) élete egy bizonyos pontján. ja, szóval propaganda alatt itt valami nagyon intelligens, érzékeny és szofisztikált bemutatását értem egy olyan folyamatnak, ami abban segítheti az embert -nemre, korra, szexuális hovatartozásra, vallásra stb való tekintet nélkül- hogy jobban megértse saját működését, felszínre hozza a mélybe letolt, elfojtott eseményeit életének, érzéseit, vágyait. hogy mindezzel szembenézhessen, feldolgozhassa azt, ami észrevétlenül gátolja, akadályozza életét vagy az abban való boldogulását bármilyen területen.
mácsai pált egyből imádtam, már a legelején. ahogy beszél, már azzal megnyert, levett lábamról. mintha egy valódi pszichológus lenne. hanglejtése, visszafogottsága, objektivitása, de közben kellőképp empatikus is tud lenni és szenvedélyes is. sőt, bizonyos pácienseknél túlságosan is. láthatjuk az emberi oldalát, magánéletét is, hogy micsoda törékeny, esendő ember ő maga is, és hát amiken ő megy keresztül, az is van annyira kemény, mint bármely páciense problémája. ami ugye a sorozat pikantériáját adja, hogy mindhárom évadban látható az ő terápiája, szupervíziója is párhuzamsan a páciensei kezelésével. mácsai hibátlanul, káprázatos beleéléssel formálja meg dargai andrást. mindkét terapeutája -csákányi eszter és balsai móni- tökéletes választás. de ez gyakorlatilag minden színészre/páciensre igaz. nagyon színes karakterek, nagyon árnyalt árbázolásban, nagyon sokféle problémával, nagyon a mai magyar valóságra reflektálva. öröm volt néni ezt a sok katarzist.
és hát igen, nem akárkik rendezék a három évadot. nagyon különböző stílusú rendezők (enyedi ildikó, gigor attila, nagypál orsi, schwetje mihály), mégis végig egységes volt minden epizód. és hát még az általam enyhén szólva nem kedvelt péterfi bori is lenyűgöző alakítást tudott nyújtani. el tudtam vonatkoztatni attól, ki is ő valójában...
szóval mindamellett, hogy egy remek tanulmány, és egészen kísérleti műfajú tv-sorozat a terápia, rettentő szórkoztató. persze bele kell adnia a nézőnek is valamit...nem is keveset...valódi intellektuális kihívás ez! hiszen itt nincs "látvány"...és akció, csak emberi, valódi történetek hihetetlenül hitelesen és precízen elénk tárva.
minden filmkedvelőnek meleg szívvel ajánlom, ha valami igazán szokatlan élményre vágyik! garantáltan nem fogja elfeledni..
nálam egyértelműen a legjobb valaha készült magyar tv-sorozat. köszönet érte a hbo-nak.

akkor jöjjön egy kis poszt posztmodern kortársi szöveg
pszichés státusz

ez aztán a debütálás!
pedig mennyire egyszerű dolgok történnek benne, mégis annyira igazi minden momentuma.
annyira azonosulható, annyira személyes, annyira magyar..bőr alá bekúszó..az meg csak külön öröm volt, hogy láthattam végre "egyetlen szerelmemet", láng annamáriát mozivásznon. még ha csak egy epizód erejéig is. imádom azt a nőt na..
egyébként sok pillanat volt, amit pontosan ugyanígy láttam nővéreméknél, akinek háromgyerekes családja van. és hát tudom, hogy nem ez szilágyi zsófia üzenete, számomra mégis egy remekbe szabott "anti-családvállalás film" az egy nap. nem én leszek, aki gyarapítani fogja az egyre fogyatkozó magyarságot..én legalább tudom, hogy nem ez a dolgom. az ilyen filmek mindig megerősítenek ebben.
kiemelném a sound designt, az operatőri munkát, és az összesz színészt, teljesítményükért. és ez úton gratulálok szilágyi zsófiának! további sok sikert!

az nélkülem is száraz.

kurvák nem is lesznek?

ez a szerep pedig pont, hogy a legnagyobb kvalitásokat igényli. gyakorlatilag ezen múlik majdnem minden.
szerencsére jakob cedergren -és azok is, akiknek csak hangját halljuk- valami olyat hoznak, ami nagyon rtika, és kevesen tudják..dániában van filmszínészkínálat mondjuk..
persze, ha neked nem ment át, hát nem ment át. nincs azzal se gond.