- 1
- 2
Igazán jól esett volna utána egy pohár pezsgővel koccintani, mert üdítő, kellemes, szórakoztató filmet láttunk.
Pedig meglehetősen félve, kicsit citrom ízű hangulatban ültem be a moziba, igen, magyar film, kicsit savanyú, de reméljük fogyasztható. Nos, ennél, sokkal kedvesebb, viccesebb vígjátékot láttam, s mert hazai romkom, nagyobb dícséretet azt hiszem nem is adhatnék.
Arról nem is beszélve úgy tudom, a rendező első nagy játékfilmje, itt-ott még kissé esetlen vágásokkal, de remek, kuncogtató részletekkel, beszólásokkal és végre élő párbeszédekkel. Különösen a tűzoltó szereplők egytől egyig abszolút a szívemhez nőttek, de mindenki szerintem megfelelően élvezhette a forgatást is gyerekektől a felnőtt forgatagig, mert érezhetően belefeledkeztek a mókajátékba. Ahogyan mi is.
A filmzene pedig nagyszerűen passzol, alig várom, hogy meghallgathassam újra.
Soha rosszabbat így karácsony táján :-)...
Tökéletes egyetértek. Xavier Dolan példáját hozva is.
Minden részletesen elénk tárva, a kislány impulzivitása, hyperaktivitása, szomorúsága, a szociális hálóban dolgozók nagyszerűsége, együttérzése, a segítő együttműködés stb.stb., és mégis a lelki és testi bokszolás csak kiragadott dokumentarista részlet marad, annak persze kiváló. Eleinte mindenkit sajnálok a történetben, aztán lankad a figyelmem a körbejáró viselkedés - játszma sorozat láttán. A hiányérzetem erősödik, honnan jön ez a gyermeki fékezhetetlenség, kiszámíthatatlan reakciók sora, amellyel nemcsak anyját, de képzett szakembereket kontrollál kis hősünk, és mint lánygyermek már igazi pszichopataként manipulál. Nem fél, nem tanul, nem szeret. Használ érzelmeket, felismeri a sajnálatot, már képes sanda tekintettel figyelni a reakciókat. És azt kapja csak, ami ellen küzd, a közeliség a menekülő távolodáshoz vezet / borderline anya a háttérben?/. .... Legalább jelzés szintjén vártam némi utalást. Így marad számomra a kiváló színészi munka, az együttérző tekintetek nem hatnak tovább...
előzmény: somogyireka (#8)
Olvastam a néhány hozzászólást, miközben csak ámulok -töprengek letaglózva.
Ha a Viharsziget oly sokakhoz elért, megindított és felkavart vajon itt hová tűnt az értékelő közönség?
Persze a film 1/2-ig én is meglepetve figyeltem a kliséhalmazt, szappanopera-szerű történetet, volt itt Öreghalász és a tengertől kezdve szerelem az örökkévalóságig, western kocsmáig,nagy ivászatig, erkölcsi és Isteni meghívásig minden.
De könyörgöm:
egy tizenéves fiúcska álomvilága elevenedett meg a maga romantikus, máskor horrorisztikus mesevilágával, vedelő "Toldy Miklósokkal", country kurvákkal és királylányi hősökkel a maga darabosságában, istenfélelmében, rettentő szorongásában... mégis szerethetően. A hős apja és szerencsétlen anyja ÉRTE összefognak újra, egymáséi lesznek stb, végre, hogy NEKI segítsenek ebből a förtelmes való életből megmenekülni, és biztonságban élni, felnőni. És ime sikerül, szülei áldásával , ráadásul hősi halált halt apja segítségével kiszabadul a pokolból. Gyilkolása un. áldást nyer a hosszú kín után, amelyet ő és anyja éveken át tűrt, egyik a sötét szobában fantasyba menekülve, másik a verőfényben ostorral kényszerítve.
Számomra a Kafarnaum és a Bolti tolvajok szinte fej-fej mellett, ki is javítottam, mert napok távlatában is a Kafarnum jelenetei hullámoznak bennem... Élősködök messze a "csak" 3.
Kérném szépen feltenni...
Szégyen
(Schande, 1999)
https://www.imdb.com/title/tt0194337/?ref_=nv_sr_srsg_4
https://port.hu/adatlap/film/tv/szegyen--schande/movie-59994
köszönöm 
Arany: Manbiki kazoku / Bolti tolvajok
Női ezüst: Trine Dyrholm /Dronningen/ Szívek királynője
Férfi Ezüst: Joaquin Phoenix /Joker/
Kedves, üdítő és kellemes a sok amerikai gagyi közt... Ja, és a fiatal szereplő gárda is levett a lábamról. Semmi több, köszönöm Woody ...
Jó szórakozást ;-)
ARANY:
Manbiki kazoku / Bolti tolvajok
Sometimes Always Never / A szavak ereje
Werk ohne Autor / Mű szerző nélkül
NŐI:
Juliette Binoche [Celle que vous croyez / Szerelemre kattintva]
Trine Dyrholm [Dronningen / Szívek királynője]
Emma Stone [The Favourite / A kedvenc]
FÉRFI:
Christian Bale [Vice / Alelnök]
Sebastian Koch [Werk ohne Autor / Mű szerző nélkül]
Joaquin Phoenix [Joker]
Gondolkoztam úgy a film közepe tájától, miközben Natalie Portman ripacskodását néztem, vajon a jószándékú rendező talán szatirikus hangvétellel kívánja lerántani meglehetősen olcsó megoldásokkal a leplet a XXI. századról… És valóban , amikor a finále /XXI/ felirat is megérkezett, már magabiztossággal igyekeztem az új szűrön keresztül figyelni és átértékelni a látottakat. Nem lett jobb.
Ritmus nélküli, aránytalan snittek, odadobott „mélyen szántó gondolat” galacsinok, pl. " tragédia felemészti a lelket" nem vittek se távolabb sem pedig közelebb a celebitas megítéléséhez vagy megfejtéséhez, minden-minden közhely maradt.
Maradt a középszer és csalódottságom.
Hasonlóan értékelem, értékelem a társadalomkritikát, a szatírikus elemeket, a szereplőket és az ötletet... Rendben.
előzmény: Ugor (#28)
Az örökérvényű emberi mocsokság középkori diszletek között..... Ez irtó fancy volt....
Emma Stone viszont szuper.
Első percétől éreztem, hogy az én 2019. évi megváltó csodám lesz...
Minden abszurditás a helyén, finoman ötvözve a csendes humorral…. Minél színesebbek a képek és kapcsolódik hozzá kontrasztként a belső elfojtott érzelmi világ, annál élesebben tárul elénk a lelki folyamat,
és az elhúzódó gyászreakció érthetővé válik. Mert az apát a bűntudat és vezeklés évek óta űzi, elmenekül a betűk világába vagy az utcán kóborol, szinte semmivé fogyva kutat, a veszteségek pótlására így vesztegeti az időt... Naponta belefáradva, de ismét másnap újra kezdve hajszolja fáradhatatlanul azt, ami egy karnyújtásnyira hever előtte. Az elengedést és feloldozást, amelyre a szereplők mindegyikének évek óta szüksége lenne.
Meghökkentő mesefolyamatnak leszünk részese, ahogyan az apa rátalál a lelki békéjére, megtalálja a reális világban régen elveszített hús-vér fiát és a családot... Ez a fia esetlenül a másik, a „tékozló” helyett is bizonyít. Folyamatosan egész életével. Normális – bár kicsit sem átlagos! -családot alapít, fiú unokával ajándékozza meg özvegy és gyászoló apját, de mindhiába, elfogadás hiányában szinte alaktalanul járja az elismerés híján a köröket. Mégsem adja fel, az ő szeretete végsőkig, itt a megnyugvásig kitart.
A rendező ehhez az úthoz hív meg bennünket nézőket meghökkentő, időnként groteszk vagy abszurd eszközökkel, képi és beállítás világgal, tökéletes rendezéssel, szereplőgárdával. Számomra olyan felépített mozgókép művészettel, amelyet sem regényben, sem eposzban nem tudnék ennyire átélni.
Nagyon szerethető film, - művészet…
Vártam a csodát, hiszen ha az ajándék megérkezik moziban a filmvászonra, sokszor hetekig elkísér.
Most azonban a film szerelmeseként megcsalva és becsapva érzem magam, nem különbözik ez persze a való élettől. Csak az, amit láttunk…
Mintha a szélcsapkodta viharos tenger felszínen ringatóztam volna egy csónakban, amelybe időnként be-becsobbant egy-egy taréj, konstatálom, letörlöm, felitatom. Száraz vagyok. Néha kitekintek a biztonságos helyzetemből a mélység felé, a semmit látom, és már tovább is haladtunk, a tenger alattam épp elsimult.
Gondoltam, alábbiak spoilerhez tartoznak de minek ...
Istenemre, közben ezekre gondoltam: Most a rendező arra instruál, hogy a Scarlett sírjon, Scarlatt és Driver kiabáljon, néztem a szemhéját, a sminkesnek köszönhetően tényleg duzzadt. Télleg jól játszik… A fiuk is arctalanul szomorú, egy ágyban alszik a mamával, felesel a papával. Megjegyzem, ez mind-mind a rendező kisstílű hibája, hiszen Scarlett pl a Her-ben csak a hangjával megejtett, mert képes rá. Még Adam Driver játéka jobban elkapott, de ebből is sokat töpörödött az Oscarra hajazó bugyuta énekes magánszáma.
Magam részéről a sokat akart markolni, de nem talált stílust hozzá, talán a legtalálóbb megfogalmazás. Dráma? Tragikomédia? Dráma vígjátéki és parodisztikus elemekkel, vagy valóban ekkora semmi? Számomra sajnos ez utóbbi, és még csak nem is vérprofi…
De jó lett volna ebből pl. egy igazi tragikomédia…
Kérnénk szépen, Golden Globe jelölt francia film: Nyomorultak
https://www.imdb.com/title/tt10199590/?ref_=nv_sr_srsg_3
köszönöm...
Minimális kémiát sem éreztem a főszereplők között, még eljátszani is nehéz szülés volt. Mindenesetre a felvetés izgalmas, hihetetlen, " mi lenne ha...", egy-két jó poénnal...
Kifejezetten a "lánglelkű" tinédzsereknek ajánlom, számukra szép, befogadható, tanító....
Elképesztően bátor ...
A partvonalon állva figyeltem a tótágast. A férfi kiszolgáltatottság ritkán jelenik meg ily módon filmekben, számomra eredeti, szinte dokumentarista. Nekünk európaiknak a női kurválkodás már középszer, visszájáról nézve elborzaszt.
Le a kalappal a szereplők előtt...A rendező pedig kivételes, mértéktartó, abszolút levett a lábamról.
Ajánlom a filmet.
Arany
Rossz versek / Bad Poems
Foxtrot / Foxtrott
Phantom Thread / Fantomszál
Női
Lily James [Mamma Mia! Here We Go Again / Mamma Mia! Sose hagyjuk abba]
Diane Kruger [Aus dem Nichts / Sötétben]
Halldóra Geirharðsdóttir [Kona fer í stríð / Izlandi amazon]
Férfi
David Hayman [Finding Your Feet / Táncterápia]
Jakob Cedergren [Den skyldige / A bűnös]
Daniel Day-Lewis [Phantom Thread / Fantomszál]
Én is elfogult vagyok, pláne a Nader és Simin... és Az ügyfél után.
Talán ha ismeretlen szereplőkkel játsszák, elkapott volna jobban a dráma íze. Szinte drukkoltam magamnak is, mikor sajdul a szívem, ami végigkísért a Nader és Simin története alatt, minden pillanatában jelen voltam, részese az eseményeknek, drukkoltam a résztvevők lelkének megnyugvásáért...
Penélope Cruz / nagyon kedvelem/ számomra végig modoroskodta anyaszerepét, szenvedett sírt sminkben és nélkül, kiváló édesanya, aki mellett közben a kisebb fia cuki szemüvegben pillanatokra tűnik fel 1 mondatos szerepkörben, csendben foglalatoskodva ő is őrzi anyukája szenvedéshez való jogát.
Csak kapargattuk végig a felszínt kezdetben harsány nevetősen, vidámkodva, aztán könnyeink kellett csorogjon.
Aki pillanatokra megörvendeztetett a színművészettel az Eszeveszett mesékből megkedvelt Ricardo Darín.
előzmény: hhgygy (#2)
Szeretném kérni:
Under the Piano /A zongora alatt/
https://www.imdb.com/title/tt0114785/?ref_=nv_sr_1
Köszönöm 
Nem kívánom az ellenségemnek, senkinek ezt a tehetetlen dühöt, haragot, lelki tusát, amely elkerülhetetlenül szembesít bennünket nézőket is, mi történne, ha... Hogyan tudnánk vagy egyáltalán feldolgozható -e ilyen veszteség ?
Diane Kruger tehetséggel, mély átéléssel valósítja meg Fatih Akin mondandóját. Dokumentarista feszességgel vezeti a kiváló rendező / pl Fallal szemben!!!/ a boldog, átlagos családi élet pillanatképei után a tragédia útvesztőjében. Nincs egy perc felesleges időzés, hollywoodi érzelmes jajgatás a történtek után, - az anya fájdalma éppen ezért mélyen megindító -, én mindvégig kiszáradt torokkal, dobogó szívvel követtem.
Félelemben pedig nem élhetünk .... Akármennyire tagadjuk a gonoszság, terrorizmus, elvakult gyűlölet szinte a mindennapokat mérgezi már. A hatóság, bíróság is bábú tehetetlenségével mozgatható egy elpuhult demokratikus világban. Mindenütt.
Ajánlom a filmet.
Szépen írsz róla....
Engem is rabul ejtett a hangulat, a cseresznyefavirágzásba szőtt élet elmúlása, a finom illatok, a csendes, letisztult mosoly övezte munka szeretete és főként a tisztelet a hivatás iránt... Szinte körbe öleltek a gondolataim is, vágytam mind tovább nézni, élvezni ezt a maga csendjében felkiáltó jelként nekünk címezett mesét a hitelességről, tisztaságról, az élet megbecsüléséről...
előzmény: zéel (#6)
Patrick Melrose 7/10
Önéletrajz ihletésű történeteket mindig izgalmasabbnak érzem, az élet írta események sokkal megdöbbentőbbek, mint az az írói fantázia. A regényről sajnos nem tudok nyilatkozni, a miniszéria közepesen sikerült, szaggatott, időnként zavaros, amely nem magyarázható a főhős lelkiállapotával, egyszerűen rendezési és vágási probléma. Ez mind azonban nem is érdekes, mert a főszereplő gyógyítja a rendezői sebeket kiválóságával.
A téma kapcsán is nézésre, megbeszélésre érdemes, hiteles betekintést nyújt a drog/szenvedélybetegség problémával megküzdő harcaiba, eszeveszett hullámvasút tünetben, érzésben, képekben... Különösen az 1. rész sikerült jól, behúz az élményvilág, hiteles és tragikus.
Benedict Cumberbatch? Számomra a kis sir Anthony Hopkins, hamarosan a világ legjobb színészei között...
A Tízparancsolat bűneire felfűzött kissé didaktikusra sikerült tanmese. Ha humor oldalát jobban kidomborítja a rendező - és tudja, lásd Teljesen idegenek- jobban működött volna....
Kérném szépen:
Kefalónia
(Cefalonia, 2005)
http://www.imdb.com/title/tt0467447/?ref_=nv_sr_1
1943. szeptember 8. A kis görög szigeten, Kefalónián a németekkel együtt állomásozó olasz ezred katonái kitörő örömmel fogadják, hogy Olaszország fegyverszünetet kér. Úgy érzik, számukra véget ért a háború. Saverio, aki több kitüntetés birtokosaként is csak őrmester, szinte az egyedüli, aki kétkedve fogadja a hírt. Sőt, talán sajnálja is, mert el kellene hagynia a gyönyörű Fériát, aki lányával együtt a helyi kávézót vezeti. A dolgok azonban hamar rosszra fodulnak. A németek ultimátumot adnak: az olaszok vagy harcolnak, vagy megadják magukat. De az Aqui hadosztály szembefordul velük. (Port.hu)
Köszi szépen.
Rendkívül átérezhető a kor hangulata. Isteni szereplők!!!!! Gyönyörű tájak, fantasztikus rendezés és emotionalis részletek stb. stb. stb.
Mégis kettest ér, mert a sok borzalom elárasztás ellenkező hatású, öncélúvá vált, és a film lassanként elveszítette művészi értékét.
Sajnálom.
Egyelőre, a női jelöléssel kínlódom, egyedül Borbély Alexandrában vagyok biztos :-)
Arany:
The Square / A négyzet
1945
Silence/Némaság
Női ezüst:
Borbély Alexandra [Testről és lélekről / On Body and Soul]
Elisabeth Moss [The Square / A négyzet]
Férfi ezüst:
Liam Neeson [Silence / Némaság]
Casey Affleck [Manchester by the Sea / A régi város]
Rudolf Péter [1945]
Vajon hányan érezzük át, hiszen ez egy merőben átlagtól eltérő, meghökkentő gyászfeldolgozás…
Az üresség szinte szinte elviselhetetlenül érzéketlenként ábrázolja a főszereplőt. Pedig mindannyian tudjuk a segítő szakmában, és ezt is tanácsoljuk a gyász viselőinek, hagyni kell, hogy a folyamat akár a maga abszurditásában is az egyén természetét nem megerőszakolva haladjon az útján…
Erre kitűnő példa ez az akár a nézőből is szélsőséges érzelmeket, megítélést kiváltó alkotás, és remekül átélt szerep vállalás Jake Gyllenhaal természetes megformálásában.
Ajánlom a filmet...
Kitűnő gondolatok az ártatlan szerelemről, amikor az előítélet, az elvárások, a külsőségek még nem befolyásolnak...
A szereplők amatőrök és a párbeszédek halottak, emiatt marad csak a jó ötlet.
Vártam én is a bemutatót, s a csalódást egyszerűen ki kellett fejeznem. Így sikerült.
Ettől függetlenül elfogadom, hogy ez a gondolati, rendezői világ sok filmszeretőnek éppenséggel csemege...
előzmény: Ugor (#22)
Jaj, ismét OTTHON / mint a The Revenant-nál/:
-Hello! Ma mi a szent szart láttál? Tegnap is moziban csücsültél…
- Ezt eltaláltad, Egy Szent Szarvast, bocs Csodaszarvast láttam. Csak pislogtam az abszurd metaforán meg a sok szimbolikán...
- Ezt meg hogy érted?
- Tudod, az Agamemnon sztorit hozzák ide, csak épp másként végződik…
- ???
- Olyan akar lenni. Közben majdnem hánytam… Húscafatok kiharapva a Nagybetűs művészet jegyében. Na, akkor.
- Hiszen szereted a művészfilmeket, szerintem te fáradt voltál. Meg most is. Egyébként sem értem, miért beszélsz géphangon. Fáj a torkod?
- Bocsi, nehéz a váltás, a filmben ez is egy fantasztikus eszköz, gépiesen éli át mindenki a szörnyű történéseket. A rendező a pofánkba vágja. Csak így, nagyszerűen… Mert géniusz. Nagy Sz-szel. Elmondom, miért.
A főszereplő szívsebész. Ki, ha egy szívspecialista nem, mindent kell tudnia az érzelmekről, szeretetről, családról. Nehezen, de megbirkózol a szimbolikával. Idővel rájössz, véletlenül lett szívsebész, valóságban ő az érzéketlen sátán 1.
Felesége mindenben támogatja férjét, mégis azonban a rendező szerint IGAZI nő és anya, orvosi szakmájában megbecsült személy. Vaginája bármikor érzéketlenül nyitva fekszik a boldogtalan házaságyban önzetlenül, szimbolizálva a Máriát és Nőt.
A gyerekek közöttük ténferegnek elhagyatva géphangon, operatőri bravúr közeliben fáradt közönnyel könyörögnek szeretetért, figyelemért, megértésért, lemondásért. Hiába. S jön a megváltást akár meg is hozható kisfiú barát, sátán 2. Áldozatot követel meghalt apukájáért, nem tántorít, mert az ő érzései apja halálával egyidőben lettek az enyészeté. Fogat fogért, Káin és Ábel, Agamemnon és az ő lánya.
S a kiscsalád gyermekei folyamatosan sorvadnak a nem odafigyeléses szülői látszat szeretetben és ókori vagy bibliai mondakörben. Az apa mély válságban, meg kell mentenie látszat családját, látszat szeretettel kivégezni valakit a sátán gyönyörére. S a puska forog és forog. Most jönne a mindent feloldozó biblia és/vagy görög monda. A rendező azonban mint tudjuk géniusz, és abszurd megoldást kínál, csak hogy mindenki értse, és meg is hökkenjen, mert ez a valami… a XXI. sz. maradandó művészeti, gondolati és filmes hozama.
Borzalma.
Nem hagy nyugodni… Csak keringenek a gondolataim…
XXI. századi „civilizált- hightech- paradicsomi” világunk megérik lassanként a pusztulásra.
Rendes forgatókönyvvel, rendes rendezéssel, rendes szereplőkkel vezet bennünket az alkotó felszínesen könnyed stílussal egyenesen az önakasztás felé. Groteszk tükörben nézhetjük végig saját érzelmi megfeneklésünk egyes darabjait, szinte etűdszerűen, mégis lassanként egésszé áll össze a kép. Manipulál a rendező bennünket nevetésre ingerelve percenként, ahogy manapság világunkban a media is megteszi, és mi hisszük a délibábot...
Hogy mit láthatunk? Nincsenek már valódi kapcsolatok, valódi nők és igazi férfiak, figyelmes, gondoskodó szülők, önfeledten cseperedő gyerekek. Megsemmisül a kultúra átélhető gyönyöre, itt nevetve / és mi is persze/ döntik le a múzeumi térbe lépő ihletét, a csodás bronz lovas szobrot szarkupaccá rombolják, hogy helyét átvehesse a sznobériát, felszínességet ordító semmi, a hype-olásra létrehozott minimalista, XXI. századi elkorcsosult ízlésünket pofánkba csapó selejt, a négyzet. Akár egy takarító is újra alkothatja a művészieskedő kiállításhalmazt, és az eltompult érzékelés felkorbácsolása egy kiállítás megnyitására reklámüzenetként már csak egy felrobbantott kisgyerek lehet.
Ebben a keretben bukdácsolnak hőseink szorongatva mobilt és Fb üzeneteket, tartás nélküli puhány férfiak elgyengülve az erős nők alatt élveznek el szexelés közben, 60 éves, fülbevalós deres halántékú apucik csecsemőt ringatva irodai toleranciában játsszák a főnököt, fiatal nyikhajok trendi ízlésficama előtt meghajolva és bókolva. És mindenki látszat elégedettséggel tér nyugovóra illusztris egyen otthonába, legfeljebb a szingli nő a házimajmával vigasztalódik. Ez is olyan trendi…
Röhögök, de közben kapar a torkom, szorít a szívem és a gyomrom, a MI XXI. századunk összeroppantja a gerincem…
Ajánlom a filmet.
Végre egy jó krimi ismét...Csavar itt, csavar ott, ahogy illik :-)
Kedves, szívmelengető film.
A kislány ragyogó színészi adottságokkal megérzi és adja nekünk is tovább a tehetséggel negatív és pozitív értelemben is "megáldott" gyermekek útkeresését. A normális hétköznapi élet és a sajátos látásmód közötti egyensúly kialakítása, a különc megnyilvánulások elfogadtatása a környezettel sokszor szinte lehetetlen. Gondolok itt a magyar iskolarendszerre is. Tolerancia, tisztelet és bölcsesség szükséges a környezet részéről. Nem gondolom, hogy a filmbeli problémák elrendezése a való életben ilyen zökkenő mentes, de ettől a helyzet bemutatása, a megoldások keresése még szerencsére nem hajlik giccsbe, finoman egyensúlyoz a rendező mindvégig.
És a kislány!!!! Ő igazán nagyszerű!!! Chris Evansnek is hittem...
Gyönyörű szép képekkel, méltóságteljes hömpölygéssel teljesen átlagos krimi.
Rajta a rendező kéznyoma, amely A szobalány c. film mesélésben már tökély.
Vasárnap február 26. Este 21.05. Duna Televízió
MEGTEKINTHETŐ!!!!
Körülbelül annyi mélységre futotta, mintha szinkronúszást néznénk sekély vízben.
Nem a szereplőkön múlott, nagyon szépen néztek, különösen a 3 főszereplő. Megpróbálták belevarázsolni a személyiséget, de rendezés, történetvezetés híján, kissé fuldokoltak. Ők is.Én pedig az ásításoktól...
Xavier Dolan
A srác 28 éves, 2009-ben rendezte és játszotta 1. filmjét, pontosan 21 évesen /Megöltem anyámat/.
a 2014-s Mommy-t láttam, igen erős a hangulata és történetvezetés is nagyon rendben...
Milyen semmitmondó cím - gondoltam a moziterembe lépés előtt...
Vidáman kacsintgattunk egymásra az elején, sziporkázó párbeszédek, kitűnő szereplők, remek ez a szórakozás, olaszosan, elegánsan tálalva.... Persze az alapgondolat is kitűnő, csak el ne rontsák! Ezek kavarogtak a fejemben, mígnem az első okostelefon akció beszippantott. Miközben kuncogtunk, nevettünk és megdöbbentünk, egyre kényelmetlenebbül feszengtünk mi is a moziülésben. Percenként változott a hangulat, a történet fordult, kínos helyzetek és újra fogalmazás, a másik megnyugtatása végett újabb hazugságok épültek a rég elhallgatottak dombjára.... Közben szinte sajnáltam mindenkit, végül is bármelyikünk ilyen helyzetekben landolhat, és vajon mennyit bír el egy sokéves kapcsolat vagy barátság szövevénye.
A végén a csavar a korona...
Micsoda kifejező cím- gondoltam hazafelé ballagva...
Ajánlom a filmet.
Arany:
1. A szobalány (magasan)
2.Toni Erdmann
3. Érettségi
Úristen! Mi volt ez?
Ismét úgy jártam, mint annak idején a Nyomorultakkal. Hetek óta a várakozás, hiszen nagyon kedvelem a musical-zenés darab műfajt. Ráadásul a Whiplash alkotójától.
Sajnos olyan harmatosan gyengére sikerült, minden egyes szempontom szerint, hogy én is könnyeztem a végére, akár sokan… Csak épp ők az elragadtatástól.
Halovány forgatókönyv, szakadozott a rendezés, kisdedóvóba való szájba rágós narratíva. Csetlő-botló főszereplők / Jaj, nekem ti Ginger és Fred!/ szinte bájosan bajosan táncikálva. Hangocskák finom, keserédes dallamocskákkal.
Édes hályog, nyálas,sematikus üzenet.Szörnyű.
Érettségi... több szinten értelmezhető, habár a konkrét esemény köré szövődik a történet.
Szép komótosan lépkedjünk egyre beljebb az ártatlanság támadásától indulva. Gondolataink is meghívást kapnak, van idő, nem szükséges sietnünk. Közben a filmen pereg a korrupció a maga útján, sakkbábuként mozdul és sakkbábukat mozgat a kezdő fiatalság is. Szinte könnyed eleganciával, néhol humorosan adják egymásnak a szereplők a probléma megoldási kulcsokat, itt szinte mindenki kezet mos és kezet fog. A szálak kuszálódnak, gabalyodnak, oldódnak.
És mégis nehéz fellélegezni, mert vágásról-vágásra a boldog, elégedett arcok helyett mindenhol a boldogtalanság, megkeseredés vagy épp beletörődés ordít. Szomorú lettem én is, olyan ez az egész, mint egy 21. századi keleti szociográfia.
Nem túl hízelgő, mennyire könnyen tudunk azonosulni a romániai történettel...
A színdarabot nem láttam, de itt is percről-percre bájos, finom momentum tanúi lehetünk. Igazán megéri az időt.
Simon Helberg játéka egyenesen lenyűgöző, legjobb komikus ezen a palettán.
Kíváncsi lettem a francia megoldásra is. Marguerite - A tökéletlen hang (2015)
Érdemes megnézni, így készült :
https://youtu.be/B2wz3cqy9_E
előzmény: Laurel (#59)
Szerintem is kitűnő elfoglaltság fiatalnak és még fiatalABBNAK egyaránt, hozzáértő komolytalanság biztosan szükséges:-)...
előzmény: Ugor (#586)
Facebook-n találtam
https://www.facebook.com/szerintunk/
A Szerintünk - a filmes blog új munkatársát keresi! Film-élmény kritikai blogunk a frissen mozikba kerülő filmekkel, és a régi nagy klasszikusokkal foglalkozik. Kit keresünk a csapatunkba?
Olyan BLOGGERT, vagy írni szerető és tudó fiatalt, aki:
- imádja a filmeket
- szívesen járna premier előtti vetítésekre, díszbemutatókra, filmes rendezvényekre és fesztiválokra
- szívesen látná a legújabb mozifilmeket (gyakran több héttel) a bemutató előtt
- szabadidejében szívesen írna cikkeket, élménybeszámolókat ezekről a filmekről
- szabad időbeosztással rendelkezik (délelőtti órákban is ráér időközönként), és el tudja képzelni, hogy akár heti 2x-3x mozizzon grátisz
Fontos: Mivel blogunk nonprofit (mi is lelkesedésből és szenvedélyből írunk, és dolgozunk vele immár 3 éve), így a fizetést „mozizásban” mérjük, értsd: ingyen mozizhatsz velünk amennyit csak tudsz.
Ha érdekel a lehetőség, kérlek küldd el jelentkezésed a szerintunkblog@gmail.com email címre, és csatolj a levélhez egy általad írt filmkritikát. (Bármely filmről, és bármilyen véleményt írhatsz. Terjedelemre bőven elég kb. 1 A4-es oldal.) Várunk!
Alapvetően igazad van.
Tanulmányok és saját munkám során szerzett tapasztalatok alátámasztják, hogy a nemi szerepek összekavarodása különösen a gyermek első éveiben un. alapzavart hozhatnak létre self megerősödés és nemi identitás területén egyaránt. Én pusztán arra utaltam, hogy hollywoodi, habosított verziót látunk, amely az írói-rendezői szabad képzelet-fantázia áramlásnak megfelel. Dráma és Tarkovszkij, Kurosawa, Bergman, Trier mélységek mellőzve, természetesen.
Marad a SZÓRAKOZTATÁS, ez nem baj egyáltalán, csak legyünk vele tisztában...
előzmény: from hell (#21)
Remek kikapcsolódás ez a film, eredeti alapötlettel, kedvesen évődő főszereplőkkel. Mintha rájuk írták volna a szerepet, izzott ottan a levegő, bizony.
Egyébként pedig a kislányuk eléggé kiegyensúlyozottnak tünt. Az első két évben az anyai melegséget, harmonikus családi atmoszférát valószínűleg megkapta. Egyébként is a film mélységhiánya nem itt dőlt el:-), a kislány Hollywoodhoz méltóan cuki volt, semmi hiszti, semmi büntetés anyuka felé.
Vonalvezetés egyenes, mint mint a leberetvált fatörzs / ja, ez is 3 dimenziós, bocs/. De ettől még kellemes belefeledkezés...
Végigolvasva a kommenteket, a rövidfilm töménysége, nagyszerűsége még jobban domborodik. Annak idején /2013/ számomra egyértelműen a házasság, hosszú kapcsolat életszerű bemutatása volt, ahogyan egymás idegeit tépjük a 20-40 év együttélés szeretet, unalom, gyülölködés,ragaszkodás hullámvasútján.
És mennyi mindent különbözően láthatunk, mimindent aktivál ez az etűd mutatják a megszólalók, a kritikusok. Sajátélményen átszűrve, akár gyerekkori sérülések tapasztalata kapcsán máshogyan, máshonnan indulva és érkezve.
Ezért is zseniális.
Hidd el elfogadjuk egymás véleményét, így a tiéd is, csak kérünk, nem szűkítsd tovább a szókincsed. Engem eléggé zavar...
Nemigen szoktam beleszólni vitába, de az értelmetlenül használt kötőszavak sajnos bomlasztják tyúkagyamat, s kárálni kezdek...
előzmény: zetor (#128)
A nagy szépséget én sem szerettem, a Youth gyönyörű, érzelmes, intelligens...
Nem tudom, ez számít-e, szépérzékű Zetor.
előzmény: zetor (#122)
Végre egy korszerű Shakespeare adaptáció. Nem a túlburjánzó reneszánsz részleteken, hanem a lélekforduláson van a hangsúly. Erőssége a sötétség színeivel,puritán díszleteivel bemutatott - és ezért számomra még nagyobbat üt - évszázadokon, ezredeken ívelő gonoszság, ármány, boldogtalanság, keserűség átélhetősége.
Igazi XXI. századi remekmű.
Itthon:
-Na, milyen volt?
-Szuper…. Hossszzzzú.
-Ok, de mi a témája?
-Ez…,ez… egy téli western.
-Nem értem.
-Ja, szóval, tudod, Caprio téli tájban véres lóban véres téli álmát alussza... ilyesmi…
-Értem. De Caprio? Ő tényleg csúcson fut?
- Fut? Dehogy. Kuszik - mászik, hóban alszik, megfagy, csontja,izmai repednek, vére folyik, tépelődik, ja , nem érted. 1000, hóban széttépődött, elégett, hóvá-porrá, szénné zúzott élete van és … ebből … SPOILER… marad a végére. Rájöttem, hogy a halat szereti , főleg nyersen.
-Nagyot alakít, ugye?
-Hááát, azt nem tudom, de az Oscarért csúszik- mászik rímánkodva az biztos…
-Na, és a többi szereplő, jó a történet?
-Nehezebben követtem, mert tudod, a látvány mindent visz. Egyébként valami rikitivi törzs a rossz, s közben Pocahontast vagy kicsodát , lehet , inkább Pokávát vagy Povakát megment a hős Caprio. Skalpok persze hullanak… Búvárkodást is tanulhatunk közben, ahogy a hullákat mossa a véres víz.
Ja, minden a bőrön múlik. Ez fontos. Van itt medvebőr, emberbőr… Kutyabőr az nincs...
-Biztos, hogy érdemes megnézni?
-Naná!!!! Várom a VISSZATÉRŐ 2-t!
Arany
Youth / Ifjúság
Whiplash
Saul fia / Son of Saul
Férfi
Benedict Cumberbatch [The Imitation Game / Kódjátszma]
Ole Giæver [Mot naturen / Magam ura]
Michael Caine [Youth / Ifjúság]
Női
Danuta Szaflarska [Anyám és más futóbolondok a családból]
Laure Duthilleul [Marie Heurtin / Marie története]
Marion Cotillard [Macbeth]
Nem fáj, nem depresszióba dönt a "vérrel áztatott XX.század", meséje szerethető, időnként elandalító - hál' Istennek a rendező borotvaélen táncolva, de mindig megtalálja az ízléses megoldást, könnycsepp és mosolygás a helyén.
Én magam részéről csak dícsérni tudom, mert "csak" szórakoztatni akar, bájosan felszínen maradva, mégis időnként pillanatokra mélyebbre is merülve évszázadnyi történetet kapunk finom humorral, bájos , szívet melengető képekkel, zenével. Párbeszédek viccesek , színvonalasak,a képek, diszlet találó...
Külön kiemelem Gáspár Tibort, Ónodi Esztert és Básti Julit, de aki hátán viszi és egyszerűen felejthetetlenné teszi az alkotást , ő Danuta Szaflarska. Óriási!!!!!!
No, végre ismét egy jó magyar film
Nekem egyértelműen a 2015-s év legjobb filmalkotása.
Valószínűleg életkori adottság is, hogy ittam minden másodpercét, érzelmeim hullámvasúton, torkomban dobogott a szívem, velük emlékeztem. A színész óriások jutalomjátéka, miközben bizonyára pillantásaik, elhallgatásaik mögött önmaguk sikeres-sikertelen emléktöredékeit is vetítették számunkra elképesztő tehetséggel, megindítóan, felkavaróan. És mindez gyönyörű szép képekkel, zenével.
Az etűdszerű visszaemlékezések, múltból jelenbe és visszaívelő epizódok között átvezetések / én így nevezném/ csendesítenek, épp csak, mintha lélegzetet vennénk, mielőtt újra kortyolunk az öregedés gyönyör, fájdalom tengeréből, vagy épp a pokol tüzéből kitekintve, kinek-kinek ahogy tetszik. Életünk küzdelmei, hibák, tévedések, remények, szerelmek, barátságok, bűntudat, csalódás, tévelygő megoldások, bölcsesség, a jóvátétel próbálkozásai -nem is tudom meddig soroljam- erőteljes, mégis rendkívül finom jelenetei peregnek. Olykor humorosan, máskor könnycseppmorzsolóan.
Csodálatos történet, zene, színművészet, képfestmény és vágás, pontos nyílvesszőtalálat a szívbe ez a film.
Arany:
1- Youth /nálam magasan/
2-3:
Whiplash
Saul fia
Elbűvölően hiteles, ám felhőtlen szórakozást ne várj.
Az életünk lehet humoros, szellemes epizódokkal tarkított, nem gondolom "vígjátéknak", a besorolás rendkivül sematikus, lekopaszított.
Felőről a család, a gyerek, a feleség/férj. Főként , ha az alkalmasságin buktunk már az elején. És ez ez bizony lehet gyerekkorban predesztinált.
Csak egy kis szabdságra, lélegzetvételre vágyik főhősünk. Megterhelő bizony a lassan megunt feleséggel törődni, nem beszélve ott a kisfiú, mit kezdjen vele? Akadozik a párbeszéd, kisfia pedig egykedvűen tekint nemtörődöm apjára, a feleség veszi derűs megértéssel, egyelőre egyensúlyoz.
Aztán nekilódul emberünk a fantáziált szabadságnak, csapongó gondolatai azonban nem hagyják békén , és egyre mélyebbre hatol bennünk is. Valószínűleg ez nem az első eset,. amikor csak magával törődve perlekdik benne a lázadás és kicsit felszínesen, kicsit sekélyesen , mégis irányt tartva a felelősségtudat.Mert melyikünk nem fantáziál a mókuskerék közepette macsó szerető karjairól, nőcik formás cici-popóiról? Vagy csapot-papot otthagyni, nincsen toldozás-foldozás-javítgatás-szépítgetés, irány a tabula rasa, cukormázas újrakezdés. Vagy a KÖZÖSEN alapokig lecsiszolt, ellaposított párkapcsolati társ halálát is időnként megkívánva. Naná! És történik ez itt is abszolút életszerű mélázásokkal, meglassított vagy épp suhanásszerű emlékek, ötletelések lendületében.
Remek tempóban kinálja mindezt a rendező és a príma főszereplő. Hogy aztán hazatérve visszacammogjon a kerítés övezte családi ketrecbe. Mert nem kínál semmilyen megoldást, és teszi tovább gépiesen, szárnyaszegett beletörődéssel a dolgát.
Azon is morfondíroztam, lépett-e előre a gondolatsodrás végére. Talán felismerés, ahogyan megszürkült emlékeiben saját apja idegenként üldögél a megszeppent gyereknek hátat fordítva, megszólítani sem lehetséges, később pedig nem is fontos. Jól elbánt vele ez az antiapa és férfi rezzenéstelen közönyével, és most teszi , adja tovább ő maga is. Valamit kapizsgál.
Ajánlom a filmet belső csatát folyamatosan vívóknak, beletörődőknek és lelkes vagy éppen kiégés szélén álló újrakezdőknek is...
Rendesen megdolgoztat Nemes Jeles László.
Amikor kijöttünk a filmről csak hallgattunk némán, senki kezdetben nem mert vagy nem tudott véleményt nyilvánítani. A kezdeti kissé csalódott legyintéssel elintézett történet mégis rágja napok óta lassú módszerességgel a lelkemet.
Nyomasztó hangulat, sötét szürkés, barnás árnyalatokkal ecsetelt képek, tűéles szereplők orr vagy halánték közeli egy –egy odavetett mondata , és sejtelmes , szinte a szemet tönkre tévő, mindenesetre az idegeket marcangoló háttér horror. Ott a hullákat vetkőztetik, húzzák- vonják, csak sejtjük, hogy meztelen nők és férfiak e „tárgyak”. Ég a tűz a krematóriumban, s tolják be egyre másra a feladatuk szerinti dolgokat. Szörnyű…. Ez megy perceken keresztül, szinte érezzük a az égett hús szagát, a sonderkommando tagjai pedig gépies fásultsággal teszik a dolguk. Az ő lelkük is kiégett.
Az unalomig zajlik a háttér- rutinnná vált mozdulatsor, német vezényszavak pattognak, ordítanak. A főszereplő pedig szenvtelen arccal, bulldogkitartással áldoz rögeszméjének, el akarja temetni a szeme láttára halt fiúcskát. A borzalmak már régen széttépték a kultúrált, hajdan gazdagon vagy átlagosan élő embereket, már csak roncsok, és mégis is valami emberit tenni a csontok égetése ruhák halmozása, haj és szőrszálak, vér tisztogatás mellett .
Meglesz. Mégsem érezzük, hogy hősi tett, hollywoodi katarzis, át kellene élnem, csak az üres megnyugvást érzek. Ahogyan a főszereplő is.
Nem hibátlan, de bámulatosan erős film. Csak ne tégy úgy, mintha unnád már ezt a háborús témát…
9.
-Twin Peaks - Tűz, jöjj velem! ???
Godot Filmklub
1114 Budapest, Bartók Béla út 11-13.Moha Café
Asghar Farhadi: NADER ÉS SIMIN - Egy elválás története péntek, 19:00
Lenyűgöző alkotás. A szereplők, történet, muzsika számomra mind-mind napok múlva is emlékezetes.
Csak jövünk-megyünk, lökdösődünk, karrier reménytelenségében is tülekedünk, céljainkért eszközeink tárházát használva lépre csalunk, ordibálunk, szomorúságunkban tenger morajlását, Mozart muzsikáját, volt szerelmeink suttogását imagináljuk, igéző tekintettel becserkészünk, gyönyörű orgánummal andalítunk, szerelmes levéllel megigézünk, harsány tarkával , meghökkentő formákkal művészieskedünk, a XXI.század inger elárasztásában boldog-boldogtalanul a lemaradás félelmétől verejtékezve, lihegve trappolunk.
Megállj. Figyeld Marie belső csendjét,
ahogyan tanul és tanít. A szeretet különös, finom eszközeivel hódít, csendesít, szelídit, gondolkodtat.
Ajánlom a filmet...
Godot Filmklub
1114 Budapest, Bartók Béla út 11-13.
03. 19. csütörtök 19:00
A szép Serge
(francia, Claude Chabrol, 1958, 95’, francia nyelven, magyar felirattal)
Végre belevetjük magunkat a francia újhullámba, melyet általában ettől a filmtől és párdarabjától, az Unokafivérektől (lásd a jövő csütörtökön) szokás számítani.
Az alkohol öl, butít…, ráadásul rossz tanácsadó - főleg, ha mértéktelen fogyasztója foglalkozására nézve sofőr, és pláne még asszonyt is szeretne…
03. 20. péntek 19:00
A mennyország gyermekei
(iráni, Majid Majidi, 1997, 88’, perzsa nyelven, magyar felirattal)
Valószínűleg soha egyetlen filmben sem futottak még annyit, mint a - földre szállt angyalként - földön futó testvérpár Majidi felettébb mozgalmas és szívet melengető alkotásában…
(Hozzájuk képest Forrest Gump sérült csigabiga…)
A további program március végéig:
03. 23. hétfő 19:00
Bruno vándorlásai / Stroszek /
(német, Werner Herzog, 1977, 108’, német nyelven, magyar felirattal)
((„Az esélytelenek nyugtalansága” sorozat keretében))
03. 26. csütörtök 19:00
Unokafivérek
(francia, Claude Chabrol, 1959, 105’, francia nyelven, magyar felirattal)
03. 27. péntek 19:00
Baran
(iráni, Majid Majidi, 2001, 94’, perzsa nyelven, magyar felirattal)
Belépő: 600 Ft
(Bérlet: 4 000 Ft /10 tetszőleges alkalom)
A filmek előtt bevezetőt mond, a végén a beszélgetést vezeti:
Reményi Róbert filmesztéta.
Szamszára 2001, tanulságos történet,egyik kedvencem!
előzmény: Bong (#1737)
Jaj! Remekül szórakoztam, nevettem és írtóztam!
Érzelmek,indulatok eszkalálódása nem éppen hidegvérű, ám meglehetősen eredményes megoldásokkal. Prímán magunkra ismerhetünk piciny részletekben, és ettől a görbe tükör még kacagtatóbb.
Ajánlanám olvasgatásra még Roald Dahl: Meghökkentő mesék novelláskötetét is....
Arany
Boyhood
Női:
Charlotte Gainsbourg
Ffi:
Matthew McConaughey /Dallas ..../
EZEK A TAVALYI JELÖLTEK, AMI MREGJELENIK...
MI TÖRTÉNT?
Boyhood
Szabadesés
Maps to the Stars
Charlotte Gainsbourg /Nymphomaniac: Vol. II/
Patricia Arquette /Boyhood/
Mia Wasikowska /Maps to the Stars/
Robert Duvall / The Judge/
Matthew McConaughey /Dallas Buyers Club/
Joaquin Phoenix /Her/
Sajnos az Idát és az Éjjeli férget még nem láttam-
Godot Filmklub
1114 Budapest, Bartók Béla út 11-13.
Továbbra is az oldalbejáraton (az Orlay u. felől) lehet bejönni.
01. 08. csütörtök 19:00
A nagy ábránd
(francia, Jean Renoir, 1937, 105’, francia nyelven, magyar felirattal)
A nagy festő kisebbik fiának halhatatlan remeke - a Brüsszeli 12 ötödik helyezettje -
az egyetemes filmtörténet egyik legszebb humanista-pacifista alkotása.
Az isteni Gabin mellett a rendező egyik példaképe, Erich von Stroheim, valamint az Atalanta főhősnőjét alakító Dita Parlo is nagyszerű játékkal örvendezteti meg a nézőt.
(Aki lemarad, megnézheti… - magát!)
01. 09. péntek 19:00
Salaam Cinema
(iráni, Mohsen Makhmalbaf, 1995, 75’, perzsa nyelven, magyar felirattal)
A MOZI 100. szülinapjára készített, végtelenül egyszerű és magával ragadó, tökéletesen önreflektív alkotás az örök lázadó iráni filmaszkétától.
Ki ne szeretne híres lenni - ha csak 15 percre is - legalább egy röpke filmszerep erejéig?
De vajon mekkora áldozatot vagyunk képesek és hajlandók hozni a célért?
01. 12. hétfő 19:00
Underground
(szerb, Emir Kusturica, 1995, 169’, szerb nyelven, magyar felirattal)
01. 15. csütörtök 19:00
Az alvilág királya
(francia, Julien Duvivier, 1937, 90’, francia nyelven, magyar felirattal)
01. 16. péntek 19:00
Gabbeh
(iráni, Mohsen Makhmalbaf, 1996, 75’, perzsa nyelven, magyar felirattal)
Belépő: 600 Ft
(Bérlet: 4 000 Ft /10 tetszőleges alkalom)
Robert de Nero sajnos összevissza maszatolja....a hírnevét.
Godot Filmklub
1114 Budapest, Bartók Béla út 11-13.
Továbbra is az oldalbejáraton (az Orlay u. felől) lehet bejönni.
11. 13. csütörtök 19:00
A sorompók lezárulnak / Umberto D.
(olasz, Vittorio De Sica, 1952, 85’, olasz nyelven, magyar felirattal)
11. 14. péntek 19:00
A biciklista
(iráni, Mohsen Makhmalbaf, 1987, 79’, perzsa nyelven, magyar felirattal)
11. 17. hétfő 19:00
Emlékszel Dolly Bellre?
(jugoszláv, Emir Kusturica, 1999, 90’, szerb nyelven, magyar felirattal)
Amerikai hagyománynak megfelelően elhúzott véggel az élmény szűkítve.
De: drámai átélhetőség, színészek / Robert Duvall 83évesen!!!!/, fényképezés és történetvezetés príma.
Robertek igen, igen megérdemelnék az Oscart.
Nem naívság kérdése, lehetséges én voltam szarkasztikus, esetleg irracionalisan racionalis állapotban, előfordul más filmeknél is, hogy szembe megyek. Érthetetlen.
előzmény: somogyireka (#9)
Nem tetszett. Számomra teljesen sematikusak voltak a részletek, figurák, akik révén a főhős –megjegyzem briliáns alakítás a közelikkel - lassan- lassan magára talált a depresszív, Xanaxos időszakból.
Rengeteg időm volt közben,
úgyhogy előreírtam a forgatókönyv részeket magamban:
lesz, honnan seprűvel verik ki,
öngyilkosság,
kapcsolatokban veszekedés a felek között a visszaítélés végett
vége katarktikus nem
s mindeközben sajnos maradt a felület. Pedig emberien megszólaló a fényképezés, a dokumentarista eszközökkel is jól bántak a szereplők, nem értem beljebb, kicsit untam...
Szívszorító alkotás lassan hömpölygő, dokumentarista, szinte vágás nélküli képsorokkal.
Hátborzongatóan ismerünk kapcsolatunk sivárságára, vagy visszatekintve felidézhetjük a pontokat, ahol elrontottuk.
Aki szerencsés előre láthatja, érzés-hang vészcsengőre fejet fel! újra gondolhatja és átírhatja a jövőt.
Tudatlan tündérek idejöjjetek szerelemben, válás előtt, alatt és után is...
Teljesen egyetértek mindazokkal akik ezt a hétköznapiságot értékelik, a film zsenialitása az apró részleteken keresztül jut el hozzánk.
Számomra abszolút előny, ámulat a forgatókönyv és megvalósítás mértéktartása, az életszagú párbeszédek, fájdalmaink - örömeink flashback szerűen zajlanak közben. Sematikus, átlagos - lehet-, de 12 évet úgy ölel fel, szinte sajnálom, hogy saját éveinket nem vettük videora, gyerekeim bújását, örömét, pofátlan leszakadás célzatú beszólásait, ráncaim számának növekedését, vígasztalást, indulatot, biztatást, harcaimat velük és párommal.
Linklater maradandót alkotott.
A Hukkle, Final Cut remek, Taxidermiat még nem láttam, ez film viszont kiverte a biztosítékot.
A mai hét főbűnnek nem nevezném, de 7 eltévelyedés az életszemléletben - életvitelben pofádba csapódik úgy, hogy nem kapsz levegőt. Ahogy felálltunk a moziban, szóltam is a társaimnak, hazamegyek és harakirit követek el. Émelygett a gyomrom, hányok a valóvilágunktól. Mire ez az egész undormány? Cui prodest?
Hiába történtek ezek sikkantós mulatságosan egy -egy jelenetben, a nőgyógyász esetnél majdnem kirohantam. Sokkoló, soha el nem felejtős, mostantól nem megbocsájtós ez az abortusz téma. Azóta is foglalkoztat a hét szint beteg, bizarr tükör tartása ...
És az összes többi felvetés az egyes emeleteken hiába röhejes, undorító vagy könnyed borzalom, kínvigyor. Jajkiáltás, iszonyú, hová tartunk.
Erősen megkérdőjelezem azonban azt is, vajon a film üzenete mennyire éri el a fiatal lelket, a az Alkonyat, és Disneyland szirupon felnőtt fiatalokat. Pedig nekik kellene elsősorban végig szenvedni, majd megbeszélgetni a filmet, beteg világunkon eltöprengve gyógyírt találni.
Zseniális rendező újabb különleges alkotása...
Trükkös ez a film...
Nem csak azért, mert a címe félre is vezethet akár./ Családi programként láttam apukát viszonylag kisgyerekekkel végig ülni- unatkozni, chips-ezni stb a moziban/, hanem úgy tálalja a férj - feleség, párkapcsolati drámát, csak-csak tudunk közben mégis mosolyogni a ballábas részleteken. Legalább levegőt kapni a gyomorbokszolás, egymás kikészítése közben... mert a lavina már bizony görög, s Isten tudja milyen irányt vesz.
Tipikus mai feállás. Az éretlen apa és a kényszerből két gyermek mellett már felnőtté vált anya, felelősség, kötelesség terén jóval szélesebb rálátással az élet és kapcsolati problémákra.
Természetesen tisztelet a kívételnek, de ez a film nem is róluk fest képet.
Mindenesetre valamennyi kapcsolatra igaz, hogy rendítő esemény kapcsán már a jövőben tovább együttmaradva egy új szintre lépnek, és soha nem láthatják egymást a régi tündöklésben. Szerencsés ez, - bár gyerekeink úgyis megszenvedik a vihart, tartson napokig, hetekig, hónapokig -, ha a közös erőfeszítés nem a régi sablonok mentén történik.
De az már jövőbeni történet. Itt ígéretét sem fedeztem fel.
Mielőtt bárki felróná, egyoldalúan szemlélem az eseményeket, elárulom, a kérdések felvetésének zsenialitása, hogy többszinten zajlik valamennyiünkben napok óta. Nem vagyok kivétel...és a művészet elérte célját.
Szóval, trükkös film ez.
Fantasztikus atmoszféra, gyönyörű fényképezés és elképesztően jó szereplőgárda. Mads Mikkelsen introvertált, darabos játéka lenyűgözött.
A hangulatát tudom értékelni. Ill. izgalmas, mert újabb magyar rendezőnő ígéret született, egészen egyedi végre ez a látásmód és közvetítés...
Nagyon zavart viszont az amatőr, egyébként zenész főszereplő hanghordozása, bizony emiatt nem érkezett hozzám többször el a lelki történés. Pedig mimikája testtartása remek.
Újra nézés várományos...
Godot Filmklub
1114 Budapest, Bartók Béla út 11-13.
Továbbra is az oldalbejáraton (az Orlay u. felől) lehet bejönni.
09. 22. hétfő 19:00
A zöldségkereskedő
(német, Rainer Werner Fassbinder, 1971, 88’, szinkronizált)
09. 25. csütörtök 19:00
Éjszakai nap
(olasz, Paolo és Vittorio Taviani, 1990, 112’, olasz nyelven, magyar felirattal)
09. 26. péntek 19:00
Kiki – A boszorkányfutár
(japán anime, Mijazaki Hajao, 1989, 103’, japán nyelven, magyar felirattal)
Igazán jó fricska ez a cím, csak bolyongjunk mi is bátran ezen a térképen.
Meglehetősen eltévelyedve ültem be a moziba, azt gondoltam, -ugyanis nemigen szoktam magát a történetet előre elolvasni, inkább csak egy-két véleményt futok át- , nos, szép romantikus dráma Amerikából , lényeg J. Moore, ő mint mágnes bevonzott.
Nemigen ismerek Cronenberg filmeket valahogyan elkerültük egymást idáig. A veszélyes vágy is utólag visszaemlékezve, főként hangulatában fogott meg.
Itt pedig a hálivúúdi horror történeten komolynak veendő drámai szál húzódik végig, Cronenberg olyan meghökkentő eleganciával siklik a műfajok között - dráma, szatíra, paródia, thriller, tragikomédia, akár fiaim az erdő- piros-fekete pályáin. A műfajváltás odakoppintásai pedig csak emelik színvonalat, egyáltalán nem zavaró, sőt, izzítva tartja a figyelmet.
Julianne Moore, Mia Wasikowska hihetelenül erős játékát külön kiemleném, de valamennyien remekül hozzák a bizarr történet beteg főszereplőit az álomvárosban.
Nem árt, ha egy zenés filmnek van ritmusa. Ha vígjáték, humora. Nem árt, ha a megkínált romantikus szál ígérete megvalósul, sodornak az érzések, a történet elandalít, hiszem és átélem, drukkolok és szenvedek, önkéntelenül osztozom a szerepelők, vagy egyáltalán valamelyikük sorsában.
Olyan érzésem kerekedett már 10 perc után, mintha szakadozott interneten erőszakolnám tehetetlenül magam, szeretném látni,érezni a történetet. Semmi. Üresen konganak a percek. És ezzel így lehettek a főszereplők is / még a nevüket sem érdemes itt említeni, sőt /, tehetségtelenül vonszolták magukat végig a jeleneteken a nem rájuk írt szerepben. Hol járt a castingoló és a rendező esze, amikor őket választotta? Pedig jó iparos mind a kettő, de ezért az alakításért bizony még a működési engedélyt is visszavonnám tőlük. Próbálok persze itt humorizálni, de csak bosszúságom iminálódik el.
Egy – két betétdal és pillanat javít az érdemtelen osztályzaton….
Nagy csalódás.
Kedvelem az északról érkezett filmeket, a dán, svéd, norvég „termékek” az utóbbi években többet nyújtanak számomra sokszor, mint Hollywood sikerei.
A film erős kezdés után fokozatosan veszített a tempójából, és annyi kidolgozatlan karakterrel és hihetetlen megoldással találkoztam, végül is elsüllyedt a középszerű filmek tengerében.
Szerető, átlag családban felnövő gyerek inkább elutasítja már kamaszkorában az őt magára hagyó szülőt, legfeljebb a kíváncsiság hajtja esetleg, hogy megismerje, nem a szeretet / ahogyan ez elhangzik/. Az idealizálás ekkorra már lezajlik. Amennyiben elméjében zavart fiatalról van szó – genetika- , ezt az iskola és szülők egyaránt évek során észlelik. Megjegyzem, ha valaki a Beszélnünk kell Kevinről történetben a fiút hozza fel ellen példaként, ott az anya kezdetektől alkalmatlan a szülői feladatra, ebből a melegágyból fokozatosan siklanak félre az események. Itt viszont nem ismerjük – nincs kidolgozva az előzményi családi kép, így érthetetlen marad. És marad az ijesztgetés szintjén a fiú karaktere számunkra.
Comaban, erős vérvesztés és legyengült fizikális állapotban együttműködés hiánya miatt képtelenség a hipnózis.
Érik, a pszichiáter megfásult, megkeseredett alakítása- talán még ez elfogadható, sőt hiteles a karakter, etikailag és szakmailag viszont nem mehet bele ezek között a körülmények között a segítségnyújtásba.
Több sebből vérző átlagos krimi, fentiek csak néhány példa sok közül. Egyszer azért megnézhető:-), borzongható:-)…
Kedves, szórakoztató, szinte 4 dimenziós mese. Tényleg, az ízek - illatok minket is elárasztanak, bódítanak, persze ha engedjük, hogy felnőttként ringatózzunk ebben a mesepatakban.
Az indiai főszereplő szinte ki és lemossa a pályáról a Helen Mirrent, mindenesetre méltóan képviseli a közös évődésben.
A romantikus szál számomra szokványos, viszont hiányt pótlóan pazar betekintést kaptam a séfvilág küzdelmeibe, zseniális érzék,intuició,szorgalom és nem kevés szerencse szükséges a komoly hivatáshoz.
No, azért egy lerobbant autó sem árt:-)...
Itt minden apró mozdulat, karakter, beszólás, szín/telenség/ és szív/ telenség/ precízen előre tervezett. És így született egy újabb gyöngyszem az európai palettán.
A nagyokat megszégyenítő rafinált pontossággal építkezik a számunkra ismeretlen rendező-forgatókönyv író. Nicsak, gondoltam közben, de egy abszurd ez az ötlet, és hahaha. Mire felocsúdtam , a "cuki" alapötletből adódó tragikus/ ?/ következmények cunamija már az arcunkba vágódik, kuncogunk, majd már csak mosolygunk. Aztán snitt, vége. Pislogunk...
Következik a döbbenet, gyomorgörcs, feszültség, felháborodással vegyes itélkezés a krisztuskodó felett / én sem vagyok jobb/, sajnálkozás, stb stb széles skálája az érzéseknek. Már nincsen kedvem nevetgélni, pedig a groteszk megkivánja továbbra is , mert persze őrülten provokál.
A kitűnő rendezésnek vágásoknak, operatőrnek és színészeknek köszönhetően figyelni kell a filmkockák részleteire, és mondhatom, ez utóbbiak szinte a legfontosabbak.
Vallásos és ateista groteszk kedvelőknek egyaránt ajánlott.
Hátborzongató, ahogyan tönkre tesszük a gyerekeinket.
Testünket, lelkünket, szívünket markolja. Engem nem enged, újra és újra rátérnek a gondolataim, belülről sírok és nevetek. Mert igazán gusztustalan, meghökkentő, sokszor persze röhejes, amelyet elénk tár Helen a világából, amely azonban csak a felszín.
Vidáman, könnyedén narrálja Helen az érzelmi tragédiáit, a testi megpróbáltatások, testnedvek csorgása, befogadása és visszaadása kíméletlen eszközök a gyermekkor abúzusainak feldolgozásához. A rendező szinte 4 dimenziót nyújtva juttat egyre mélyebbre ebbe a patológiába, hogy értsük, szeressük és legalább mi elfogadjuk a főszereplőt.
Fontos film.
Hasonlóak az élményeim tegnap este, csak épp az Uránia moziban.
Ez aztán szellemesen véresen európai mozi. Amolyan Isteni műszakos...
Pedig eleinte csak figyeltem, mi ez az idiotizmus!
Tragikus indítás, szépreményű ifjú kiterítve, apja / Skarsgard itt is kitűnő/ -anyja fájdalma lelép a vászonról, együttérzek. De már be is indul a groteszk- fekete komédia áradat, belefeledkezve nevetünk-kuncogunk-szörnyülködünk.Remek paródiája az olasz és amerikai maffiatörténeteknek, szinte percenként felfedezhetünk a darabkákból, s már beröppen a következő. Amikor úgy érezném, huppsz elült a mesevezetés, máris kaparja a torkom a nevetési inger, akár az ügyesen elhelyezett tárgytól vagy a karakter paródiától. A kucsmás szerb Papa /Bruno Ganz szuper/, high tech környezetben répalevet szürcsölő norvég Keresztpapa, a hófehér hóban rendet tévő galamblelkű Apa, s még sorolhatnám, egészen a végkifejletig, mert még az utolsó képkockákra is odafröccsen a... humor.
Remek.
Ez így igaz!
Egyszerűen elbűvölő a látvány és zenevilága, az a vicces, a történetre már nem is emlékszem, valóban bárgyú, de teljesen mindegy! A színek, fintorok, beállások tűélesek és hívogatnak, ismét meg kell majd nézzem....
előzmény: somogyireka (#20)
Az eszköztelenség, szinte naivitásig egyszerű rendezés fogott meg. Kicsit a tempót tartottam egyenetlennek, egyébként lenyűgőző alkotás, és valóban érdekesebb, számomra igazán mély a színes kavalkád megoldások helyett.
légy szíves ezt spoilerezd.
előzmény: maguska (#2)
Ismét Godot filmklub csütörtök este 7-től a Godot Filmklubban
Bp. Bartók. B. u. 11-13.
Rocco és fivérei
[link]
Önéletrajz ihletésű történet. A regény egyszerre megindító és szórakoztató. Halálos betegség ilyen feldolgozásával már találkoztunk a Fifti-fifti-nél,a súlyos téma itt is könnyed és emészthető, szinte megszelíditi magában is az írónő a betegségével együttjáró kétségbeesést, bizonytalanságot. A főszereplő azóta már bizonyossággal felépült, hiszen további írásai jelentek meg, drukkoljunk érte tovább.
Remélem, a regény hangulata tükröződik a filmben...
Antonioni: VÖRÖS SIVATAG csütörtök este 7-től a Godot Filmklubban
Bp. Bartók. B. u. 11-13.
Már az alapötlet is remek! Szellemesen, kedvesen kivitelezett igazi romantikus komédia, kitűnő szemvillanásokkal és mimikával, a két barátot megszemélyesítő színésznek köszönhetően.
Persze itt is felismerhető a romkom történet vezetése, egy csipet nevetést ingerlő tanmese, és máris mosolygósabb lesz a napunk:-)...
Az év eddigi kellemes meglepetése.
8. Könyörtelenek
Nagyon szubjektív :
LEGJOBB FILM: Mielőtt meghaltam
LEGJOBB IDEGEN NYELVŰ. FILM: Vadászat
LEGJOBB RENDEZŐ: Scorsese
LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ: Matthew McConaughey
LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ: Cate Blanchett
LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ: Jared Leto
LEGJOBB NŐI EPIZÓD : Sally Hawkins
LEGJOBB EREDETI FORGATÓKÖNYV: Blue Jasmine
LEGJOBB ADAPTÁLT FORGATÓKÖNYV: Philomena
LEGJOBB OPERATŐR: Gravitáció
LEGJOBB VÁGÁS: Her
LEGJOBB LÁTVÁNYTERVEZÉS: A nagy Gatsby
LEGJOBB KOSZTÜMTERVEZÉS: A nagy Gatsby
LEGJOBB FILMZENE: A nagy Gatsby
LEGJOBB BETÉTDAL: A nagy Gatsby
LEGJOBB KÉPI EFFEKTUSOK: Gravitáció
LEGJOBB HANG: Gravitáció
LEGJOBB HANGVÁGÁS: Gravitáció
LEGJOBB SMINK/MASZK/HAJ: Mielőtt meghaltam
Azért ilyen prosztó a címe, mert Istenem, csakugyan erről szól:-) Pontosan erről. Ráadásul egy kapa bunkó ősállat vagy ember féle hím szájából hangzik el először.
Nem volt rossz annyira a film, mint ahogyan fanyalognak az emberek, de a darabos, ügyetlenkedő rendezésnek köszönhetően a színészek sem tudják a poénokat mindig jól átadni. Ezért csak időnként ül a poén.
Az utóbbi 1 év sorrendiségében még mindig az Isteni műszak a legjobb próbálkozás a műfajon belül, de a Coming out is szórakoztató.
előzmény: Proxyi (#4)
Most látom, mennyi felháborodott és kedves helyre tevést generáltam. Bocsánat.
Természetesen a kapcsolatrendszer működéséről van sejtésem, a szerelem kibontakozása virágzása és hanyatlása, buktatói is remekül vázolódnak, fel is nyikkantunk az esetleges utalásoknál- ami nem feltétlenül szóbeli hanem pl metakommunikatív.
Azt hiszem ott mehetett félre az értelmezésem- ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről, hogy verbálisan olyan egyszerű a vonalvezetés, silányak a párbeszédek, ami nekem nem tetszett. És természetesen nem a fennköltséget, költőiséget hiányoltam.
Ha ezt elfelejtem, akkor rendben van az emlegetett több szintű szimbolika, és megtalálhatjuk, ok, a mélységeket. Viszont nem tudok elvonatkoztatni.
Maradnék a színészi teljesítmény dicséreténél továbbra is.
- 1
- 2
Ismét egy jó magyar alkotás.
Bár az első 10-15 perc meglehetősen csetlő-botló, a színészek, rendezés, operatőri munka "jaj, de gyerekcipőben jár nálunk", de később a szereplők is szerencsére belefeledkeztek a tótágas black mirror világba. Precíz társadalomkritikát kaptunk, és aki kicsit is beleásta magát a mindent átszövő, legfelsőbb hatalomig nyúló maffia-szerűen működő végrehajtói nyerészkedésbe, minden percben kuncoghat, sóhajthat, szégyenkezhet. Itt senki nem úszhatja meg hosszú távon, és bízzunk gyermekeink még romlatlanságában.
A részletekre különösen érdemes figyelni. Ezernyi gondolatot, félelmet ébresztett bennem...
Ajánlom a filmet bármely érzületű, filmkedvelő magyarnak, A tanú mellé sorakozik hosszú távon... Számomra biztosan...