zsandar filip

Ismét egy jó magyar alkotás.
Bár az első 10-15 perc meglehetősen csetlő-botló, a színészek, rendezés, operatőri munka "jaj, de gyerekcipőben jár nálunk", de később a szereplők is szerencsére belefeledkeztek a tótágas black mirror világba. Precíz társadalomkritikát kaptunk, és aki kicsit is beleásta magát a mindent átszövő, legfelsőbb hatalomig nyúló maffia-szerűen működő végrehajtói nyerészkedésbe, minden percben kuncoghat, sóhajthat, szégyenkezhet. Itt senki nem úszhatja meg hosszú távon, és bízzunk gyermekeink még romlatlanságában.
A részletekre különösen érdemes figyelni. Ezernyi gondolatot, félelmet ébresztett bennem...

Ajánlom a filmet bármely érzületű, filmkedvelő magyarnak, A tanú mellé sorakozik hosszú távon... Számomra biztosan...

Igazán jól esett volna utána egy pohár pezsgővel koccintani, mert üdítő, kellemes, szórakoztató filmet láttunk.

Pedig meglehetősen félve, kicsit citrom ízű hangulatban ültem be a moziba, igen, magyar film, kicsit savanyú, de reméljük fogyasztható. Nos, ennél, sokkal kedvesebb, viccesebb vígjátékot láttam, s mert hazai romkom, nagyobb dícséretet azt hiszem nem is adhatnék.
Arról nem is beszélve úgy tudom, a rendező első nagy játékfilmje, itt-ott még kissé esetlen vágásokkal, de remek, kuncogtató részletekkel, beszólásokkal és végre élő párbeszédekkel. Különösen a tűzoltó szereplők egytől egyig abszolút a szívemhez nőttek, de mindenki szerintem megfelelően élvezhette a forgatást is gyerekektől a felnőtt forgatagig, mert érezhetően belefeledkeztek a mókajátékba. Ahogyan mi is.
A filmzene pedig nagyszerűen passzol, alig várom, hogy meghallgathassam újra.
Soha rosszabbat így karácsony táján :-)...

Tökéletes egyetértek. Xavier Dolan példáját hozva is.
Minden részletesen elénk tárva, a kislány impulzivitása, hyperaktivitása, szomorúsága, a szociális hálóban dolgozók nagyszerűsége, együttérzése, a segítő együttműködés stb.stb., és mégis a lelki és testi bokszolás csak kiragadott dokumentarista részlet marad, annak persze kiváló. Eleinte mindenkit sajnálok a történetben, aztán lankad a figyelmem a körbejáró viselkedés - játszma sorozat láttán. A hiányérzetem erősödik, honnan jön ez a gyermeki fékezhetetlenség, kiszámíthatatlan reakciók sora, amellyel nemcsak anyját, de képzett szakembereket kontrollál kis hősünk, és mint lánygyermek már igazi pszichopataként manipulál. Nem fél, nem tanul, nem szeret. Használ érzelmeket, felismeri a sajnálatot, már képes sanda tekintettel figyelni a reakciókat. És azt kapja csak, ami ellen küzd, a közeliség a menekülő távolodáshoz vezet / borderline anya a háttérben?/. .... Legalább jelzés szintjén vártam némi utalást. Így marad számomra a kiváló színészi munka, az együttérző tekintetek nem hatnak tovább...

Olvastam a néhány hozzászólást, miközben csak ámulok -töprengek letaglózva.
Ha a Viharsziget oly sokakhoz elért, megindított és felkavart vajon itt hová tűnt az értékelő közönség?
Persze a film 1/2-ig én is meglepetve figyeltem a kliséhalmazt, szappanopera-szerű történetet, volt itt Öreghalász és a tengertől kezdve szerelem az örökkévalóságig, western kocsmáig,nagy ivászatig, erkölcsi és Isteni meghívásig minden.
De könyörgöm:
egy tizenéves fiúcska álomvilága elevenedett meg a maga romantikus, máskor horrorisztikus mesevilágával, vedelő "Toldy Miklósokkal", country kurvákkal és királylányi hősökkel a maga darabosságában, istenfélelmében, rettentő szorongásában... mégis szerethetően. A hős apja és szerencsétlen anyja ÉRTE összefognak újra, egymáséi lesznek stb, végre, hogy NEKI segítsenek ebből a förtelmes való életből megmenekülni, és biztonságban élni, felnőni. És ime sikerül, szülei áldásával , ráadásul hősi halált halt apja segítségével kiszabadul a pokolból. Gyilkolása un. áldást nyer a hosszú kín után, amelyet ő és anyja éveken át tűrt, egyik a sötét szobában fantasyba menekülve, másik a verőfényben ostorral kényszerítve.

Számomra a Kafarnaum és a Bolti tolvajok szinte fej-fej mellett, ki is javítottam, mert napok távlatában is a Kafarnum jelenetei hullámoznak bennem... Élősködök messze a "csak" 3.

Kérném szépen feltenni...
Szégyen
(Schande, 1999)
https://www.imdb.com/title/tt0194337/?ref_=nv_sr_srsg_4
https://port.hu/adatlap/film/tv/szegyen--schande/movie-59994

köszönöm

Arany: Manbiki kazoku / Bolti tolvajok

Női ezüst: Trine Dyrholm /Dronningen/ Szívek királynője

Férfi Ezüst: Joaquin Phoenix /Joker/

Kedves, üdítő és kellemes a sok amerikai gagyi közt... Ja, és a fiatal szereplő gárda is levett a lábamról. Semmi több, köszönöm Woody ...
Jó szórakozást ;-)

ARANY:
Manbiki kazoku / Bolti tolvajok
Sometimes Always Never / A szavak ereje
Werk ohne Autor / Mű szerző nélkül

NŐI:
Juliette Binoche [Celle que vous croyez / Szerelemre kattintva]
Trine Dyrholm [Dronningen / Szívek királynője]
Emma Stone [The Favourite / A kedvenc]

FÉRFI:
Christian Bale [Vice / Alelnök]
Sebastian Koch [Werk ohne Autor / Mű szerző nélkül]
Joaquin Phoenix [Joker]

Gondolkoztam úgy a film közepe tájától, miközben Natalie Portman ripacskodását néztem, vajon a jószándékú rendező talán szatirikus hangvétellel kívánja lerántani meglehetősen olcsó megoldásokkal a leplet a XXI. századról… És valóban , amikor a finále /XXI/ felirat is megérkezett, már magabiztossággal igyekeztem az új szűrön keresztül figyelni és átértékelni a látottakat. Nem lett jobb.

Ritmus nélküli, aránytalan snittek, odadobott „mélyen szántó gondolat” galacsinok, pl. " tragédia felemészti a lelket" nem vittek se távolabb sem pedig közelebb a celebitas megítéléséhez vagy megfejtéséhez, minden-minden közhely maradt.
Maradt a középszer és csalódottságom.