Ágó

Almodóvaré az Arany Oroszlán! A The Room Next Door nyerte a Velencei Filmfesztivált!
A The Brutalist kapta az Ezüst Oroszlánt a legjobb rendezésért. A magyar koprodukcióban készült filmet Magyarországon forgatták, a főszereplőt, Tóth Lászlót Adrien Brody alakítja.

További díjak alább. Vannak érdekességek. Nicole Kidman megint jön az Oscarért?
Velencei Filmfesztivál - díjazottak

Igaznak érzem Keller Mirella kritikájából ezeket a gondolatokat:
"2009-ben Bolíviában ezeknek a nőknek a beszéde a tárgyaláson hatalmas dolog volt. 2023-ban Sarah Polley filmjében a nők beszéde ebben a helyzetben nem bír ekkora erővel. Az egész kifordult: a gondolatokat támogatja a történeti háttér, és nem a történetből magából nőnek ki a gondolatok, ez pedig zavart és hiteltelenséget okoz, még úgy is, ha önmagában a gondolatok értékesek lennének."

Ugyanakkor az is megfogalmazódott bennem, hogy szívesen olvasnám hölgyek véleményét a filmről. Mégiscsak Women talking a címe.

Bruno Ganz

Women Talking, Mustang, Je verrai toujours vos visages... láttam mostanában néhány filmet, ahol az alkotók célja láthatóan egy szorongató helyzet, egy bénító, dühítő szituáció ábrázolása volt. Ilyen Szimler Bálint alkotása is. Egymás után sorjáznak a mindannyiunk számára ismerős iskolai helyzetek és ez nyilván megteremt egy atmoszférát, Rév Marcell ráadásul minimálban is remek munkát végez a kamerájával. Ugyanakkor én jobban szeretem azokat a filmeket, ahol a karakterekből és a történetből magából nőnek ki a gondolatok, ahol közel kerülünk a jól megírt és eljátszott figurákhoz. Mostanában sokszor van az az érzésem, hogy fordítva történik és a gondolatokat támogatja a történeti háttér. Ilyenkor nem elsősorban jó karakterek, hanem erős helyzetek vannak. Ami miatt négyes a Fekete pont, hogy remekül épít feszültséget, a végére már olyan szinten beterít az a tehetetlen düh, amit az egyik főszereplő is érez, hogy kedved lenne kirohanni a világból. Vagy odavágni valamit a pedagógustársadhoz, hogy ébredj már!

A 2018/19-es díjszezonban hiába kaszált óriásit, valahogy azt érzem, hogy az elmúlt 6 évben kevéssé állta ki az idő próbáját. Továbbra is remek filmnek tartom, nem megy lejjebb ötösről, de kevésbé lett maradandó, mint vártam.

Idén augusztusban 25 éves a szebb napokat látott M. Night Shyamalan remeke. Miután a bemutató után egy középiskolai prózamondó versenyen egy meglehetősen izgága versenyzőtársam lelőtte a film végső fordulatát, meg voltam győződve arról, hogy már soha nem fogom megnézni a Hatodik érzéket. Aztán néhány hete úgy döntöttem, hogy mégis inkább a frászt hozom magamra és elindítottam egy esti órán. Remek döntés volt. A film a méltán híres zárlat nélkül is simán zseniális, persze az emeli igazán magasra. Shyamalan úgy ragadta torkon a '90-es évek paranoid hangulatát, az ismeretlentől való félelmet, ahogy azt korábban senkitől sem láttuk. Finoman adagolta a horrort, sokkal inkább a lélektani vonalra ment rá, ebben pedig olyan színészek segítettek neki, akik pályafutásuk legjobbját nyújtották. Igen, Bruce apánk is zseniális. Haley Joel Osmentről és Toni Collette-ről nem is beszélve. Az is nagyon tetszett, ahogy a vallási vonalat beemeli a filmbe. Cole körbebástyázza magát szobrokkal, templomokba jár, hátha az megvédi. Pedig az előrelépést az hozza el, ahogy nézőpontot vált és szembenéz a félelmével. A film legerősebb mondata is ehhez kapcsolódik. De profundis clamavi ad te, Domine!
Egy felemelő és szép pszichohorror. Ritka párosítás, de Shyamalannak (akkor még) összejött.

Nem volt ez olyan rossz, mint a híre. Nyilván magán hordozza azokat a hibákat, amiket az előző két rész. Ez a franchise nem fog a leglogikusabb, legintelligensebb sorozat címére pályázni. Sarnoski próbált jobban a drámára menni, kicsit hanyagolja a horrort. A tétek is megváltoztak, furcsamód Krasinski esetében még úgyis jobban lehetett érezni a világméretű fenyegetettséget, hogy végig egy farmon voltunk. Itt két embert követünk, akik egy idő után már semmit nem akarnak, csak egy kicsit jól érezni magukat a világ egyik legnagyobb metropoliszában. Ennyit.
És szerintem ebből a szempontból gyakorlatilag tökéletes és a film legmaradandóbb pontja a finálé. Lou Reed Perfect Day című dala amúgy is hatalmasat megy mostanában (már ami filmes felhasználását illeti). Wim Wenders Tökéletes napok című remeke után ugyanis Sarnoskinál is ez a dal felel az emlékezetes lezárásért.

Elhunyt Mihályi Győző színész.
Isten nyugosztalja!

Több mint 1200 szinkront készített, és sok más mellett többször volt hangja Van Damme-nak, Assante-nak, Mastroianninak, Craignek is. Delon is volt.

A Pannónia Filmnapok során ismét vetíteni fogják. Szeptember 5-én, 17:00-től az Art+ Cinema moziban, Pesten. A KT-s nézettségét látva érdemes kihasználni a lehetőséget és beülni rá.

The Lord of the Rings: The War of the Rohirrim

Nem is tudom... a stílus nagyon furcsa. Valahogy nem érzem a LOTR világához passzolónak ezt az anime-vonalat, de lehet, hogy csak szoknom kell.