Ágó

Rég volt már ilyen bőr alá kúszó élményem. Pedig messze nem hibátlan film a Wendy... Viszont az a helyzet, hogy van ez a Benh Zeitlin gyerek, aki 8 éve letette az asztalra A messzi dél vadjait. Azóta pedig úgy vártuk legújabb filmjét, mint Nyilas Misi a pakkot.
A Wendy a több mint száz éve tartó Pán Péter feldolgozások legújabb darabja, egy egészen új nézőpontból. Zeitlin úgy nyilatkozott, hogy alkotása egy fiú (Pán Péter) és egy lány (Wendy) barátságát mutatja meg. Lehet, hogy másik filmet néztem, de nekem épp nem erről szólt ez a közel kétórás kaland, hanem sokkal inkább arról a belső küzdelemről, amit a címszereplő él át. Amíg az eredeti történet gyakorlatilag egyfajta alapigazságként kezeli, hogy gyereknek maradni hűdeszuper, addig Wendy egy idő után dilemmázik a Pán Péterhez húzó belső hang és az édesanyjához húzó emlékek, a visszatérés között. Ezen sajnos szerintem keveset segít, hogy Péter alakja totál ellenszenves; követelőző és egoista figura. Több közös pont kellett volna a címszereplővel. És ha már Wendy. Devin France valami elképesztő telitalálat, nagyon ritkán látni gyerekszínészt, aki ilyen erős jelenléttel bír, úgy vonzza a tekintetünket a vászonra, mint a mágnes.
A finálé varázslatosabb, mint bármi, amit a Disney Pán Péter címszó alatt előállított az elmúlt évszázadban, bár kicsit úgy éreztem, hogy Zeitlin csak az utolsó utáni pillanatban döntötte el, hogy milyen motívumokat hagy meg az eredeti történetből. Ennek annyi lehetett az oka, hogy láthatóan J. M. Barrie alapsztorijának összes elemével kezdeni akart valamit. Most nem írom le azt a bizonyos mondatot a kevesebbről meg a többről.
Még csak annyit, hogy a tervek szerint jövő februárban lesz a filmszínházak műsorán (nagyon-nagyon szurkolok a moziknak!!). Menjetek, nézzétek meg, mert tényleg elképesztő filmélmény. Zeitlin-t kineveztem magamban a realista fantasy mágusának, a filmzenei albumot (csillagos tízes!) pedig már vagy harmincszor hallgattam meg oda-vissza. Gyereknek lenni tényleg csodálatos, de felnőni az igazán nagy kaland. Köszi az élményt, Benh! :)

Jólesne már egy kis trash! - gondoltam magamban.
Nic Cage legújabb agymenése megfelelőnek tűnt az előzetes alapján.
És azt kell mondjam, az első percekben még szórakoztató is volt számomra a sok ZS-kategóriás "színészi játék", a találomra odaszerkesztett effekt-cunami, illetve maga a történet.
De elég hamar világossá vált, hogy az alkotók semmi kreativitást nem vittek filmjükbe. A játékidő több mint felét kitevő harcok hosszúak és unalmasak, és még az sem segít rajtuk, hogy láthatóan csak simogatják egymást közben és némi digitális vérrel akarják elhitetni, hogy van erejük az ütéseknek.
Továbbá - és ilyen élményem ritkán van - a főszereplő arcán semmilyen, de tényleg semmilyen mimikát nem lehet felfedezni. Alain Moussi rezzenéstelen arccal nyomja végig a filmet. Ez komolyan... teljesítmény lehetett.
A Jiu Jitsu tehát csak látszólag kecsegtet bűnös élvezettel, valójában sajnos elég hamar unalomba fullad.

Abszolút egyetértek. Kellemes meglepetés volt ez a film.

Van úgy, hogy mellényúl az ember... Én a választással, a készítők pedig a filmmel. Az Ava-t komolyan mondom, mutogatni kéne, hogy lehet egy remek stábbal (Chastain, Davis, Malkovich és Farrell... pfff...) teljesen elszúrni egy filmet. Felületes és semmitmondó drámázás zajlik, amit még megbocsátanék, csakhogy akciófilmként is csapnivaló, amit látunk.

Muhi András Pires! Jöhet a folytatás!! :))

Ha valaki esetleg szívesen bekapcsolódik:
Celebrating Ennio Morricone

Nagyon köszi!
Ez most mellbevágott. Aki tudja, feltétlen nézze meg!

Most már itt érhető el a kisfilm. Valóban meglepően modernnek hat. :)

Én azt gondolom, hogy várható volt.
Nem a karaktert változtatják meg. Ügyes húzás az alkotók részéről, érezték, hogy egy női Bond kiverné a biztosítékot. A 007-es státuszt kapja meg. Aláhúzva, hogy egy nő is képes ilyen pozícióba kerülni. (Ami igaz.)

Csakhogy most jön az, hogy mit kezdenek magával James Bonddal.
Mert annyival nem lehet elintézni, hogy nyugdíjba vonult, kész, leszolgált, itt a vége.

Jan Komasa filmje nálam bejelentkezett az év legjobbjai közé. Biztos Vapiti-jelölt. Amíg lehet és még adják a Bem Moziban, feltétlen üljetek be rá! Polgárpukkasztó a film logikája, de működik. Az álpap múltja furcsamód teljesen alkalmassá teszi arra, hogy új munkáját "végezze". A fiatal srác vágyik a papi hivatás felé. Bűnös emberként jól ismeri az élet sötét oldalát, a hitetlenséget, megjárta a poklot, valószínűleg ezért tud híveihez őszintén szólni. Ugyanolyan nyomorult, zavarodott lelkű, mint társai. Jan Komasa - főszereplőjén keresztül - odáig jut, hogy valódi reformátort állít elénk. Aki bukdácsol ugyan, de képes valódi változásokat elindítani a közösségben. A kis lengyel faluban nincs hiány a vallásosság külsődleges megnyilvánulásaiban: mindenütt Mária-szobrokat látni. A legtöbb templomba járó mégis olyan, mint „a meszelt sír” - ahogy a filmben halljuk. Végül hiába várunk feloldozásra, csak bízhatunk benne, hogy az álpap öröksége tovább él...
Nagyon ütős film.